Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Biztos, hogy nem veszünk össze a felszólalási lehetőségen, hiszen az, hogy a kormányzat újra csökkenteni igyekszik a bankadót, egy olyan elképesztő lépés a részéről, ami saját korábbi retorikájával is szembemegy. Értjük mi, egyre több szelete lát napvilágot az EBRD-vel kötött paktumnak, és azt is látjuk, hogy milyen háttér-motivációk mozgatták a kormányt e tekintetben, de azért az mégis egész brutális, hogy egy több száz milliárdos profitot felhalmozó, rekordnyereséget, 600 és 700 milliárd közé tehető nyereséget felhalmozó iparágat nem terhel a kormány, tehát nem vonja be a közteherviselésbe, vagy nem mondja neki azt, hogy idefigyelj, te, bankrendszer, Európában az egyik legbrutálisabb számlavezetési díjakat intézed el Magyarországon az ügyfelek számára, gyakorlatilag lekopasztod a teljes magyar társadalmat, akkor ilyen és ilyen feltételek mentén ezt fejezd be, és végy részt egyébként a közteherviselésben. Nem ezt mondja Magyarország Kormánya, hanem azt mondja, hogy ő lepaktált az EBRD-vel, ahogy korábban a Bankszövetséggel is, és tovább csökkenti a hitelintézetek esetében a bankadót. Itt most 0,2 százalékra csökkenne jövőre az a mutató, aminek én egyébként a korábbi szintre történő emelését javaslom, tehát 0,53 százalékra történő emelését javaslom.

Azt is el kell mondjuk, hogy ez a kormány nem először kedvez a rekordnyereséget elérő bankoknak, azoknak, akik egyébként a devizahitelezés során kifosztották a magyar lakosság mérhető részét, hiszen korábban, államtitkár úr, a hitelintézeti járadék eltörlése során ugyanezt a szívességet megtették. Harmadik szívességet tettek a bankoknak akkor, amikor kiderült, hogy az érintettek áthárítják a banki ágazati különadót, és Magyarország Kormánya nem tett semmit. Egy negyedik szívességet tettek a bankoknak, amikor kivetették a tranzakciós illetéket; 200 milliárd forint fölötti összegről beszélünk évente csak a tranzakciós illeték tekintetében, egy teljes állami bérlakásépítési program kijönne ebből az összegből. Ennek az áthárítása is a kormányzat tudomására jutott, és ekkor sem tett semmit, tehát a mai napig helybenhagyta azt, hogy így negyedfokon áthárítsák az ügyfelekre, fogyasztókra ezt az elképesztő terhet.

Eközben retorikailag a bankokkal egyfajta hadban áll a kormány, miközben mindannyian elismerjük itt, ebben a teremben, hogy egy egészséges nemzetgazdaság működéséhez igenis szükség van tisztességes, a játékszabályokat betartó bankokra. De az a helyzet, hogy itt nem ezzel állunk szemben, és azt is látjuk, hogy a bankok a különadók jelentős részét termékeik vagy szolgáltatásaik árába építették be. Viszonylag könnyen ellenőrizhető piaci folyamatokról van szó, hiszen megvizsgáljuk az adott termék vagy konstrukció árváltozásait, utána megvizsgáljuk, hogy áll-e valós piaci folyamat az árváltozás mögött vagy sem, és a monitoringrendszer már ki is dobja, hogy ezek a beépítések hol és milyen szegmensben történtek meg.

Bármely nyugat-európai piacon találni hasonló modellt, Magyarországon valamiért nem; a válaszhoz közelebb jutunk, ha megvizsgáljuk azt, hogy mi lett a magyar fogyasztóvédelem egészével. Jelesül ez a Magyar Nemzeti Bankba olvadt be, és a Magyar Nemzeti Bank elhíresült arról, hogy milyen jól menedzsel bizonyos problémaköröket. Sajnálatos módon ezzel a problémakörrel is ez lett a helyzet, nem sikerült megoldani mindezt.

Ugyanakkor a magyar vállalkozások az adminisztratív terhek csökkentésén keresztül igenis engedményekhez kellene hogy jussanak, helyzetbe kellene hozni a magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozói szektort, de ha már az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának kedvezményezettjei nem a magyar vállalkozások, hanem az érintett kereskedelmi bankok, legalább az lenne elvárható, hogy az ő terheiket ne csökkentsék tovább egy olyan túlkényeztetett környezetben, amikor amúgy is extraprofitra tehetnek szert negyedévről negyedévre.

Éppen ezért, államtitkár úr, szeretettel várjuk minőségi és szakmai válaszát, miszerint mi indokolja azt, hogy a kormány térdre borul az érintett kereskedelmi bankok előtt. Megtisztelne bennünket azzal, ha ezt nem a zárszóban tenné meg, amikor már nem tudunk reagálni erre, hanem most, azonnal. Arra szólítom fel, hogy nyomja meg ezt a gombot, számoljon el azzal, hogy Magyarországon milyen paktum (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), milyen megállapodás értelmében simogatják tovább a bankokat.

Látom, hogy vannak bátor kormánypárti képviselőtársak, a beszólogatás nagyon megy, az előbb is nagyon ment. Ha lenne önökben lélekbátorság, és egy kicsit komolyan vennék a hivatásukat…  Magyarország választói önöket megbízták azzal, hogy itt üljenek, tehát ön nem jókedvéből ül itt, nem azért, mert a pártszövetsége ideküldte, hanem emberek szavaztak önökre. Munkaköri kötelessége lenne ilyenkor felállni, érdemi módon reagálni az elhangzottakra és érdemi vitát lefolytatni. Kocsmai színvonalon beszólongatni, mutogatni mindenki tud, képviselőtársam. Ne legyen büszke magára, mert nincsen miért!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)