Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évtizedben számtalan alkalommal hallhattunk és beszéltünk arról, hogy a politikai közéletnek azzal kell foglalkoznia, ami az embereket érinti és érdekli. Sokféle felmérés készült arról, hogy a közvélemény mely kérdéseket tartja fontosnak, és melyeket kevésbé fontosnak.

Az elmúlt 13 év ilyen irányú felmérései azonban egy dologban megegyeznek: az emberek a legfontosabb kérdésnek a munkanélküliség csökkentését, a munkahelyek számának növelését tekintették. Függetlenül a felmérésben részt vettek számától, attól, hogy vidéken vagy a fővárosban készült ilyen felmérés, a munkanélküliség kezelése minden ember számára kiemelt kormányzati feladatnak számít - ebből a szempontból sajnálom, hogy az illetékes tárca vezetője nincs most jelen a parlamentben.

Tisztelt Ház! Ha egyetértünk abban, hogy a munkanélküliség csökkentése a kormány, a parlamenti pártok szerint is fontos ügy, akkor nem hagyhatjuk szó nélkül azokat az aggasztó jeleket, amelyek az elmúlt hónapokban a munkanélküliség tekintetében kialakultak.

A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi adatai szerint a munkanélküliek száma 267 ezer volt, ami 6,4 százalékos munkanélküliségi rátának felel meg. Ez azt jelenti, hogy az egy évvel ezelőttihez képest 0,7 százalékkal magasabb, azaz 35 ezer emberrel többnek nincs az országban munkája, mint egy évvel korábban. Különösen aggasztó jelenség, hogy a már korábban bejelentett gyárbezárások, leépítések mellett - ilyen volt a Videoton veszprémi és enyingi gyárának ezerfős elbocsátása, a fehérvári IBM 3700 főt érintő gyárbezárása, a bonyhádi Salamander 900 dolgozót érintő elbocsátása, vagy ami éppen most kétséges, a Diósgyőri Acélművek 1500 dolgozójának a további sorsa, szóval, aggasztó, hogy ezek mellett - az állami tulajdonban lévő vállalatoknál és a közszférában is megindultak az elbocsátások.

(13.30)

Az agrártárcához tartozó Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaságnál 350 főt fognak elbocsátani, a Magyar Postára vonatkozóan pedig a pénzügyminiszter jelentette be, hogy 1500 dolgozót kívánnak ebben az esztendőben elbocsátani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokkal komolyabb dologról van szó annál, mint hogy a munkanélküliség ügye pusztán a parlamenti viták egyik terepe legyen. Nem hisszük, hogy ezért minden felelősség a kormányt terheli, mint ahogy ugyanígy félrevezető azt állítani, hogy a munkanélküliség növekedése mögött kizárólag a világgazdasági tendenciák és folyamatok vannak, a helyzet ennél bonyolultabb. De az igenis aggasztó jelenség, hogy a kormányzati magatartás - úgy érezzük - nem mindig a probléma megoldására koncentrál. Egyrészt tapasztalhatjuk, hogy a foglalkoztatási mutatók értelmezése és megváltoztatása sokkal nagyobb súlyú a kormány számára, mint magának a folyamatnak a kezelése. A módszertani számítások összekeverése, a számok eltérő értelmezése, egyfajta visszafelé mutogatás tapasztalható.

Sokszor elmondtuk már, hogy a KSH adatai szerint '98 és 2002 között 8,7 százalékról 5,6 százalékra csökkent a munkanélküliség, és egy átmeneti emelkedést kivéve - ez éppen 2001 szeptembere, a terrortámadás után volt - egy tartós csökkenő tendencia érvényesült az elmúlt négy esztendőben. De ennek most nincs jelentősége, hiszen a problémát kívánjuk kezelni, és nem a múlttal kívánunk foglalkozni.

Az már azonban igenis fontos, hogy közel egy év után még mindig inkább tervekről hallunk és nem működő, konkrét programokról. Szép elképzelés, hogy a Magyarországot elhagyó multinacionális cégek - amelyek alacsony képzettségű embereket foglalkoztattak - helyére bejövő, magasan képzetteket alkalmazó, high-tech technológiát megvalósító befektetők fogják a munkanélküliséget csökkenteni. Ez azonban nem megoldás a 40-45 év fölötti, alacsony képzettségű munkanélküliek számára, ez nem fogja a problémát alapjaiban kezelni. Ezért különösen fontos, és veszélyesnek tartjuk, hogy a Széchenyi-terv megszüntetésével megszűntek a feldolgozóiparból a kis- és középvállalkozások felé munkanélkülieket átirányító programok. Azt kérjük a kormánytól, hogy legyen szíves és dolgozzon ezeken a programokon.

A 2003-as költségvetésben erre nem találtunk pénzt, és tudjuk jól, hogy az időarányos helyett már 33 százalék az államháztartás hiánya, de ha a problémával nem kezdünk el foglalkozni most, akkor egy-másfél év múlva egy sokkal súlyosabb és sokkal veszélyesebb munkanélküliség-emelkedésről vitatkozhatunk majd itt a parlamentben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)