Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyészség alkotmányos helyzetéről folyó vitában a Fidesz-Magyar Polgári Párt nemcsak a mai alkalommal, hanem már a vita korábbi szakaszában részletesen kifejtette véleményét. Itt azonban ellenzéki megszólalások újból olyan kérdéseket emelnek ki, amelyekkel kapcsolatosan, úgy gondolom, szükséges a válaszokat megismételni ahhoz, hogy azért a vitában egyfajta egyensúly alakuljon ki vagy legalábbis jöjjön létre. (Dr. Hack Péter elhagyja az üléstermet.)

Amivel most röviden foglalkozni szeretnék - hangsúlyozom, elmondtuk már, részleteiben ki is fejtettük hónapokkal ezelőtti üléseken -, az az ügyészség jelenlegi alkotmányos helyzetének a megoldatlansága. Erre a gondolatra különösen Wiener képviselőtársam felszólalásából az a megjegyzés inspirált, amikor Wiener képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a legfőbb ügyész politikailag felelős a parlamentnek. Ez nem igaz, szakmailag, alkotmányjogilag ez egy megalapozatlan állapítás. A legfőbb ügyész politikailag nem felelős a parlamentnek.

Legyen szabad nekem itt most ellenzéki véleményekre hivatkozni. Az alkotmányügyi bizottság azon ülésén - dátum szerint ezt most pontosan nem tudom megjelölni -, amikor ennek az alkotmánymódosító javaslatnak és törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságát tárgyaltuk, Hack Péter képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy az ügyészség, pontosabban a legfőbb ügyész parlamenti felelőssége közjogi fikció. Nem én mondtam ezt, nem a Fidesz-Magyar Polgári Párt mondta, hanem az SZDSZ igen tisztelt képviselőjének a mai napon is ebben a kérdésben megszólalt tanult képviselője fogalmazta meg azt a nyilvánvaló véleményt, hogy az az alkotmányos rendelkezés, hogy a legfőbb ügyészt az Országgyűlés választja, és hogy a legfőbb ügyész interpellálható, ez tulajdonképpen valóságos közjogi, valóságos politikai felelősséget nem eredményez. Így a parlamentnek történő alárendeltség közjogi fikció.

Ha a legfőbb ügyész politikailag felelős lenne a parlamentnek, akkor politikus lenne. Márpedig mindenki tudja, a gyakorlat is ezt mutatja, hogy a legfőbb ügyész ebben az országban nem politikus, politikán kívül álló személy, úgy is viselkedik, a magatartása a köztisztviselői magatartásnak felel meg. Hadd tegyem hozzá: nagyon helyesen, mert nem az a dolga, hogy politikus legyen. Ennek a körülménynek az érzékeltetéséhez emlékeztetnék, hogy különösen az elmúlt ciklusban számtalan interpellációt kapott a legfőbb ügyész, nagyon kemény támadásokat, amelyekben egyes akkori ellenzéki képviselők a kormányzat bűnüldözési politikáját kérték számon a legfőbb ügyészen. Tehát az ügyésszel szemben az interpelláció alkotmányjogi eszközével élve politikusi magatartást kértek számon, vele szemben mint politikusként léptek fel, az ő felelősségét mint politikus felelősségét vetették fel, és az volt a sajátságos ellentmondás, hogy a legfőbb ügyész ezekre az interpellációkra köztisztviselőként reagált. És bizony, ez az Országgyűlés adott esetekben való állásfoglalásainál nem mindig következetes szavazásokban is megnyilvánult.

Úgyhogy itt egy alkotmányjogi zavar van, itt egy szereptévesztés van, egy alkotmányjogilag rendezetlen, megoldatlan kérdés, mert végül is az ügyészség tevékenységéért ma nincs politikailag felelős tényező. Ma nincs politikailag felelős tényező, mert a kormány nem felelős az ügyészség tevékenységéért politikailag, s a legfőbb ügyész sem politikai felelősséget visel, hanem élén áll ennek a szervezetnek, mint annak a vezetője, mint annak a parlament által megválasztott vezetője.

Egyébként itt függ össze az a kérdés is, hogy bűnüldözés és ügyészség alkotmányos helyzete. Egyet biztos meg lehet állapítani, túl azon - nem akarok részletekbe menni -, amire államtitkár úr is utalt és más hozzászólók is, hogy nem mondanák ki olyan könnyen, hogy nincs összefüggés, nem értenek egyet azzal, hogy nincs semmiféle összefüggés a bűnüldözés és az ügyészség alkotmányos helye között. Én úgy fogalmazom meg a kérdést, hogy van-e egységes politikai felelősség ebben az országban a bűnüldözésért, és azt mondom, hogy nincs, mert a bűnüldözés tevékenységét a bírói szak előtt a bírósági eljárás előtt két tényező tartja a kezében. Az egyik a rendőrség, amelyik nyomoz, a másik az ügyészség, amely a nyomozás törvényességére felügyel és majd vádat emel. Ezért a tevékenységért egységes felelősség ma nincs, mert a rendőrség tevékenységéért a belügyminiszternek való alárendeltség folytán alkotmányjogilag felelős a belügyminiszter és felelős a kormány, azért a tevékenységért, ami az ügyészségre hárul a bűnüldözésben, politikai értelemben, közjogi, alkotmányjogi értelemben felelősség senkit nem terhel.

Hogy lehet számon kérni bármilyen kormányon a bűnüldözés hatékonyságáért való felelősséget, hogy lehet felelőssé tenni bármely kormányt ebben az országban a bűnüldözés hatékonyságáért, ha egy kormány azt mondhatja, hogy nem vagyok a bűnüldözésre létező eszközök mindegyikének a birtokában? Ez alkotmányjogilag és közjogilag bizony egy nagyon rendezetlen helyzet, egy nagyon rossz helyzet, egy nagyon szerencsétlen helyzet, mert úgy gondolom, igazán az lehet a kívánatos, az lehet az indokolt, ha van egy tevékenységi forma, amely összetett, akkor azért egy tényezőt terheljen az egységes politikai felelősség.

Szabadjon legyen nekem is egy kicsit azzal foglalkozni, hogy mit gondoltak korábban a pártok ezekről a kérdésekről. (Dr. Hack Péter visszatér az ülésterembe.) Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a nemzeti kerekasztal tárgyaláson valamennyi részt vevő párt egyetértett abban, hogy az ügyészséget kormány alá rendelten kell majd működtetni. (Dr. Hack Péter elhagyja az üléstermet.)

(22.30)

Amiért 1989-ben ez a közös egyetértés mégsem testesült meg tényleges alkotmánymódosításban, és az akkori pártok, az akkori politikai erők, melyek a rendszerváltoztató nagy alkotmánymódosítást végrehajtották, akkor ezt mégsem vezették át az alkotmányon, annak egy oka volt: ezt a kérdést nem tekintették annyira égetően fontosnak, hogy a rendszerváltozás alapvető problémájának tartsák, és úgy gondolták, sőt meg is fogalmazták, hogy mindazokról a kérdésekről, amelyek a demokratikus jogállam felépítése szempontjából részletkérdések, a szabadon választott parlament döntsön.

Márpedig nyilvánvaló, hogy a nemzeti kerekasztal-tárgyaláson részt vevő pártok - mivel nem a nép által választott politikai erők voltak - joggal tekinthették azt, hogy nincs legiti-mációjuk minden kérdés részletes rendezésére. Ez ennek a magyarázata. De azért egy dologra odafigyeltek, amire én már emlékeztettem a vita egy korábbi szakában.

Tessék megnézni a közjogi méltóságok megválasztására vonatkozó alkotmányos szabályokat! A köztársasági elnök: az összes országgyűlési képviselő kétharmada. Alkotmánybíróság tagjai: kétharmad. Legfelsőbb Bíróság elnöke: kétharmad. Állampolgári jogok országgyűlési biztosai: kétharmad. Állami Számvevőszék elnöke, alelnökei: kétharmad.

Két közjogi méltóság van, aki nem kétharmad. Az egyik a miniszterelnök: az összes országgyűlési képviselők többsége. Miért? Mert a kormány az egyszerű parlamenti többség bizalmára építve kormányoz. A másik a legfőbb ügyész, az is egyszerű többség. Az is egyszerű abszolút többség.

Vagyis a kerekasztal résztvevői már akkor jelezni akarták azt, és jelezték, hogy mi az alkotmányjogi nézetük az ügyészség helyzetéről akkor, amikor a legfőbb ügyész megválasztásához szükséges többséget ebben a számban és ebben a mértékben határozták meg.

Mint utaltam arra, mind a hat párt egyetértett... Hat párt? Elnézést, akkor még több párt vett részt a kerekasztal-tárgyaláson, és olyan szervezetek is részt vettek, amelyek nem párt formát öltöttek. Tehát valamennyi, a kerekasztal-tárgyaláson részt vevő párt egyetértett az ügyészség kormány alá rendelésében. Helyesen emlékeztetett erre az imént Hack Péter, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége is ezen az állásponton volt, és ez így volt 1991-92-93-ban, egészen addig, amíg az első szabadon választott kormány elő nem terjesztette azt az alkotmánymódosítást, ami most is előttünk van, mert ez a törvényjavaslat, ez a kérdés nem most merül föl először, hanem fölmerült már 1992-93-ban. Akkor megváltozott az SZDSZ álláspontja. Tehát addig, ameddig nem kellett szavazni erről a kérdésről, nem kellett ténylegesen végrehajtani azt, amit a programban az SZDSZ szerepeltetett, addig ő is a kormány alá rendelést támogatta. Amikor ezt végre kellett hajtani, és nem az SZDSZ volt kormányon, akkor más álláspontra helyezkedett. (Bauer Tamás, a fejét ingatva: Nem, nem.)

Arról már megint sokan beszéltek, és nem kívánok kitérni rá -, hogy ennek a javaslatnak mi az előtörténete. Azok a pártok, amelyek ma ellenzik, néhány hónappal a választások előtt támogatták. (Dr. Hack Péter visszatér a terembe.)

Tisztelt Országgyűlés! Csak el kellene azon gondolkodni, hogy hogyan lehet az, hogy mindenki egyetértett ezzel a megoldással ebben az országban, aki alkotmányjoggal és politikával foglalkozott, és mégis időről időre megtörténik a politikai erők színe változása. Szerencsés dolog-e az, hogy olyan alkotmányjogi megoldásokat, melyeket jónak tartanak, és amelyeket adott időszakban mindenki jónak tartott, mindenki támogatott, helyénvalónak, megoldandónak és követendőnek tartott, aktuálpolitikai megfontolásokból feladjuk?

Úgy fogalmazott Wiener György képviselő úr, hogy minimális esélye van a javaslat elfogadásának. Nem tudom, honnan ez az optimizmus. Számolni én is tudok. Ha az SZDSZ és az MSZP ezt a törvényjavaslatot nem támogatja, akkor megakadályozza. (Dr. Hende Csaba: Semmi esély sincs!) Nincs erre akkor minimális esély sem, ha megakadályozza azt, hogy megoldjuk azt, amiben a korábbi időszakokban valamennyien egyetértettünk. Erre csak egyet lehet mondani: nagyon sajnálom, hogy ilyen kérdések végül is az aktuálpolitikai megfontolások áldozatává válnak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)