Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Nem kétperces, hanem rendes!

ELNÖK: Képviselő úr, rendes hozzászólásra adtam lehetőséget, nem tettem meg a kétperces distinkciót, amikor megadtam a szót.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddigi hozzászólások egyértelműen jelezték, hogy egy rendkívül bonyolult című és összetett tartalmú törvényjavaslat részletes vitájához érkeztünk. A felmerült módosító javaslatokról a parlament alkotmányügyi és igazságügyi bizottsága hosszú vitát folytatott, melynek keretében különösen részletesen tárgyaltuk Tímár György képviselőtársam módosító indítványait, valamint az általam benyújtott módosító javaslatot.

Tímár György képviselőtársam indítványának részletes elemzésétől most eltekintenék, azonban utalnék arra, hogy korábbi álláspontomat, amelyet a bizottság ülésén fejtettem ki, fenntartom, és az ott felmerült aggályok ellenére a felülvizsgálati kérelem intézményét a perújításnál alkalmasabbnak tartom ezen alkalomra, amikor is alkotmánybírósági döntés nyomán kell ismételt eljárást lefolytatni.

Vitathatatlan, hogy a felülvizsgálati kérelem sem ad tökéletes megoldást, mint ahogy a perújítás sem. Igazából egy teljesen új intézményt kellene bevezetni, azonban ennek az új intézménynek a kidolgozása időt igényel, a problémák megoldását pedig jelenleg kell az Alkotmánybíróság határozata alapján biztosítani. Ennek következtében csak megismételni tudom, amit a korábbiakban állítottam, illetőleg a bizottság ülésén részletesen kifejtettem: a magam részéről támogatni tudom Tímár György képviselőtársam módosító indítványát.

Ami az általam benyújtott módosító javaslatot illeti, ezt az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság támogatta, felmerültek azonban pontosítással kapcsolatos elgondolások. Az alapvető problémát az okozta, hogy a módosító javaslat szövegéből derült ki egyértelműen, hogy az Alkotmánybíróságot értesítésre kötelezi az előterjesztett törvényjavaslat, és felmerült az a kérdés, lehetséges-e az Alkotmánybíróságot feles törvénnyel bármire is kötelezni.

Végigolvasva az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényt, kiderült az, hogy az Alkotmánybíróságot eddig ilyen jellegű kötelezettséggel semmilyen hatályos jogi szabályozás alapján nem terhelte. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróságról szóló törvény kimondta azt, hogy a szervezeti és eljárási kérdéseket az ügyrendben kell rendezni és az ügyrendet külön törvénnyel kell elfogadni.

Több képviselőtársam már korábban is felvetette azt - különösen Dornbach Alajos -, hogy szükséges lenne az Alkotmánybíróság ügyrendjét törvénnyel megállapítani. Ennek hiányában azonban elkerülhetetlen, hogy egyes kivételes esetekben valamiféle eljárási szabályt, eljárási kötelezettséget az Alkotmánybíróság működésével kapcsolatosan előírjunk.

Ha alaposan elolvassuk az előterjesztett törvényjavaslatot, kiderül, hogy már annak szövegében is találhatunk kötelezést - ha csak közvetett módon is - az Alkotmánybíróságra, hiszen a beterjesztett törvényjavaslat, amely az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított, 1957. évi IV. törvényt egy 71/A. §-sal egészíti ki, ezen 71/A. § (2) bekezdésében kimondja: a felettes államigazgatási szerv az indítványozó - az Alkotmánybíróság határozatának részére történő kézbesítésétől számított 30 napon belül előterjeszthető - kérelmére jár el. Tehát maga az előterjesztett törvényjavaslat is előírja, hogy az Alkotmánybíróságnak meg kell küldenie az indítványozó részére határozatát. Ha pedig megnézzük az alkotmánybírósági törvényt, hogy mit ír elő alkotmányjogi panasz esetén eljárási normaként, akkor azt tapasztaljuk, hogy ugyanazoknak a szabályoknak az alkalmazását, melyeket jogszabály utólagos normakontrollja során kell alkalmazni.

(21.10)

Az alkotmánybírósági törvény jogszabály utólagos normakontrollja esetén előírja a határozatnak a Magyar Közlönyben, állami irányítás egyéb jogi eszközének megsemmisítése esetén pedig az érintett tárcalapban történő kihirdetését, illetőleg közzétételét. Ennél többet alkotmányjogi panasz esetében sem ír az alkotmánybírósági törvény.

A panaszos nyilvánvalóan kap értesítést az Alkotmánybíróság döntéséről, nem csak a közlönyben értesül erről, noha a ma hatályos jogi szabályozás a közlönyben kihirdetésnél, illetve tárcalap esetén a közzétételnél többet nem ír elő. Abban az esetben, ha megváltoztatjuk ennek a bekezdésnek a szövegét oly módon, miként ez az általam előterjesztett módosító indítványban szerepel, nem történik más, mint annak előírása, hogy az Alkotmánybíróság a felettes államigazgatási szerv részére is küldje meg ezt a bizonyos alkotmánybírósági döntést. Tehát egyfelől az indítványozó kapja meg, másfelől megkapja most már a módosító javaslat esetleges elfogadása esetén az érintett felettes közigazgatási szerv is. Ebből következik, hogy nem az általam beterjesztett módosító javaslat, hanem már maga az eredeti törvényszöveg is javasolja az Alkotmánybíróság kötelezését arra, hogy megküldje az alkotmánybírósági panasz nyomán keletkezett határozatot.

Felmerül természetesen az a kérdés, hogy lehetséges-e ez feles törvénnyel. Utaltam már korábban arra, hogy maga az Alkotmánybíróságról szóló törvény adja meg a felhatalmazást az ügyrend megalkotására, ameddig pedig nincs ügyrend, addig ezek az eljárási normák külön törvényben is szabályozandóak, ha ennek elkerülhetetlen szükségessége felmerül.

Lehetőséget látnék tehát arra, hogy akár feles törvénnyel is elfogadjuk a módosító indítványban javasoltat, pontosabban fogalmazva: feles törvénnyel szülessen döntés ebben a kérdésben. Azonban nem zárkózom el attól, hogy kétharmadot követeljünk meg akár a módosító indítványról történő szavazás során, akár az eredeti törvényjavaslat szövegéről történő szavazáskor, amennyiben a módosító indítványomat a parlament végül is elveti. Tudniillik az eredeti törvényjavaslat korábban már idézett jogszabályhelye is burkolt módon tájékoztatási, megküldési kötelezettséget ír elő az Alkotmánybíróság részére. Ennek következtében úgy ítélem meg, hogy a módosító indítványhoz további kapcsolódó módosító indítvány beterjesztése a problémára nem ad megoldást.

Utalnom kell természetesen arra is, a bizottság ülésén többen felvetették, hogy a módosító indítvány is csak indirekt módon kötelezi az Alkotmánybíróságot arra, hogy a felettes közigazgatási szervnek megküldje az érintett határozatot, mely az alkotmányjogi panasz ügyében született, és esetleg szükséges lenne egy direktebb szabály előírása is. Úgy ítélem azonban meg, hogy a javaslat szövegéből ez a megküldési kötelezettség egyértelműen kiderül.

Lezárva a hozzászólásomat: álláspontom szerint lehetőség nyílhat arra, hogy egy olyan törvény szülessen meg, mely az ügyfeleknek kímélő módon biztosítja a jogok érvényesítését, hogy ne csak az alkotmányjogi panaszt elbíráló alkotmánybírósági határozatban, hanem a valóságban is megtörténjen az elszenvedett jogsérelem orvoslása. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)