A felszólalás szövege:

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem szeretném sokat szaporítani a szót, hiszen az idő már meglehetősen előrehaladott, és még számos komoly törvényjavaslat, törvény megtárgyalása vár ránk, úgyhogy rögtön a lényegre térek, és rövid leszek.

Az agrárpiaci rendtartásról szóló, többször módosított 1993. évi VI. törvény módosításának ügye az elmúlt időszakban többször felvetődött, elsősorban a gabonaágazatban alkalmazott garantáltáras felvásárlás pénzügyi terheinek következményeként fellépő költségvetési feszültségek kapcsán.

A búza és kukorica értékesítése során kialakult rendkívüli helyzet nem a törvény hibájából fakadt, hanem mert a világ gazdaságában megjelenő pénzügyi válság következtében hirtelen csökkent a kereslet és ezzel együtt a nyersanyagok ára. Sem a kormányok, sem a gazdasági szereplők nem számoltak ilyen eseményekkel. Szükségszerű volt a garantált árak érvényesítése, ami ugyan késedelemmel, de levezette a termelői körökben a feszültséget.

A garantáltáras rendszer alkalmazása bizonyította, hogy a kétségtelenül meglévő hiányosságok ellenére is segíti a piac szereplőit abban, hogy kiszámíthatóbbak legyenek a lehetőségei és esélyei a garantált ár meghirdetése és alkalmazása következtében.

A garantált árral - mint a rendtartás egyik eszközével - kapcsolatosan a bizottság ülésén, illetve most is egész élénk vita alakult ki. A garantált ár megtartása és alkalmazása mindaddig szükségesnek tűnik, amíg el nem dől az EU agrárpolitikai reformja kapcsán, hogy az ott alkalmazott intervenciós rendszer tartós eszköze marad-e az EU termelés- és piacszabályozásának vagy sem.

Tisztelt Ház! A szóban forgó törvény módosításának célja az eddigi működési tapasztalatok alapján az agrárpiaci szabályozás korszerűsítése, ha úgy tetszik, karbantartása.

Visszatérve a garantált árhoz: az "önköltség 70 százalékát el nem érő" megfogalmazást megfontolandónak tartanám magasabb mértékben elismerni, hiszen ez közvetve hatással van a vevők és a hitelezők ajánlataira, és bővítené a miniszter cselekvési lehetőségét is.

A 3. §-ban a cukorrépa mint lehetséges terméke szerepel a garantált ár meghirdetésének. Tudjuk, hogy a hazai cukorrépa értékesítése során a verseny kialakulását erőteljesen korlátozza a térségi felosztás alapján kialakult monopolhelyzetű három vevő és a szállítási távolság is.

A sajátos helyzetben lévő cukorrépa-termelők hátrányai csökkenthetők lennének a garantált ár és a hozzárendelt kvótaszabályozás meghirdetésével. A termelés és értékesítés kockázatainak csökkentésével javul a kiszámíthatóság, és hosszú távon biztosítható belföldi termelésből a hazai cukorszükséglet kielégítése. Ez - tudomásom szerint - szinkronban van az agrárstratégia elképzelésekkel is. Éppen ezért megfontolandónak tartom a lehetséges körből a kötelezően garantált áras körbe kerülését a fontos terménynek.

Végül a törvény alkalmazása során igénybe vehető eszközrendszer bővítéséről kívánok szólni, egy olyan dologról, amelyről a mai nap folyamán még elég kevés szó esett. Célszerűnek látnám a piacvédelemmel, a vámmal kapcsolatos EU-konform védőintézkedések megtételével a szabályozás lehetőségeit kiszélesíteni. A vámkontingensek, vámengedmények, vámpótlékok, piacvédelmi intézkedések, dömpingeljárások az agrárpiaci szabályozás nélkülözhetetlen elemei és szerves részei kell hogy legyenek a rendtartásnak. Ezeknek az eszköznek az FMV-től, illetve az Agrárrendtartási Hivataltól független működtetése vagy nem működtetése súlyos következményekkel járhat a termelők és a költségvetés számára egyaránt, ezért feltétlenül szükségesnek látszik a hazai piacvédelem EU-konform megvalósítása.

Mindezek figyelembevételével támogatni fogjuk a törvény módosítását. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF, a Fidesz és az MSZP soraiból.)

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A szóban forgó törvényhez nem sok módosító javaslat érkezett. Én három ajánlással kapcsolatosan szeretnék véleményt mondani, amelyet Farkas Sándor képviselőtársammal nyújtottunk be.

Az ajánlás 1. pontja alatt szereplő módosító javaslatunk a garantált árral foglalkozik, a garantált ár megfogalmazásával. Az előterjesztésben az átlagos termelési színvonalon termelők önköltségének 70 százalékát el nem érő árról beszél az előterjesztő, ezzel szemben a javaslatunk 80 százalékot meg nem haladó árat kíván elérni. Hogy a különbség jelentős-e vagy sem, sok vagy kevés, azt hiszem, egyszerre mind a kettő. Olyan értelemben, hogy alulról nincs behatárolva a garantált ár, tehát annak mértékét a mindenkori költségvetés teherbíró képessége határozza meg, azt hiszem, nincs lényeges különbség.

(15.50)

Olyan értelemben viszont figyelemre méltó lenne az ajánlás elfogadása, hogy a tőke- és jövedelemhiánnyal küzdő ágazat számára ez pozitív, nagyon komoly gesztus értékű jelzés lenne az agrárirányítás részéről. Másfelől pedig nagyon jelentős és valószínűleg pozitívan értékelendő lépés lenne ez a hitelezők, illetve a bankok szempontjából is. Tehát hangsúlyozni szeretném, hogy csak egy lehetőség kibővítéséről lenne szó a javaslat szerint.

Az ajánlás 3. pontja a terméktanácsokkal foglalkozik. Amennyiben komolyan vesszük a terméktanácsok szerepét, éspedig a termékpályán a rendteremtést, valamint a minőségi termék-előállítás segítését, akkor úgy gondoljuk - és módosításunk erre irányul -, hogy az alaprendeletben szereplő 80, illetve 65 százalékos reprezentációs feltételt a terméktanácsok tekintetében nem volna célszerű kihagyni.

Végül az ajánlás 5. pontjáról néhány gondolatot: a rendtartási törvény eszközrendszerét bővíti az előterjesztés, nagyon helyesen, amit valamennyi frakció támogatott az általános vitában, tehát az állami kezességvállalás, a minőségi felár, az állat-egészségügyi és hatósági díjtámogatás. Ezt az eszközrendszert szeretnénk egy nagyon fontos elemmel bővíteni a javaslatunk szerint, mégpedig a piacvédelemmel, a vámmal kapcsolatos védintézkedések megtételére, alkalmazására vonatkozóan. Szintén nem másról van itt szó, mint az FVM lehetőségeinek bővítéséről a rendtartás keretein belül, mégpedig egyszerűbb államigazgatási eljárást megcélozva.

Köszönöm szépen, és kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák az ajánlásunkat.

CZERVÁN GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 1999. május 19-i ülésén megtárgyalta a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló '96. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, és azt 13 igen, 9 nem szavazati aránnyal, tartózkodás nélkül általános vitára ajánlotta.

Amint az a bizottsági ülésen elhangzott, a tervezett módosítás nagy jelentőségű, elsődlegesen az európai integrációs felkészülés szempontjából. A törvényjavaslat összhangban van a kormány stratégiájával, európai integrációs törekvéseivel, a nemzetközi szerződésekkel és az európai joganyag nemzeti harmonizációs programjával.

A bizottsági ülésen több Pest megyei képviselő felhívta a figyelmet a közép-magyarországi régió speciális helyzetére, ahol is célszerűnek látszik a kistérségi képviselet, az előterjesztésben foglaltakhoz képest az önkormányzati oldal megerősítése a regionális fejlesztési tanácsokban, és ez ügyben várhatóan módosító javaslatok kerülnek majd benyújtásra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának a tagjaként a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájában az agrár-, a vidék- és a területfejlesztéssel kapcsolatos előirányzattal kívánok foglalkozni.

Elöljáróban azonban mint kormánypárti képviselő, néhány momentumot a költségvetés egészéről, néhány makrogazdasági jellemzőt el kell hogy mondjak, hiszen ennek ismeretében és függvényében lehet megítélni valamennyi részterület, így az agrárium helyzetét és lehetőségeit is.

A kedvezőtlen nemzetközi gazdasági helyzet, valamint a folyamatosan bekövetkező elemi károk ellenére a magyar gazdaságot a kiegyensúlyozott és dinamikus növekedés jellemzi. A gazdaság növekedését alapjaiban az exportbővülés, valamint a beruházások növekedése vezérli. A 2000. évi költségvetés kapcsán a kormányzat azt prognosztizálja, hogy a gazdaságot ezután is egy dinamikus fejlődés jellemezheti. A tervezet 4,5 százalékos GDP-, 9-10 százalékos export-, 4-5 százalékos belsőkereslet-növekedéssel számol. A 2000. évre az előző évhez képest mintegy 3 százalékponttal, azaz 6-7 százalékra kívánja a tervezet az inflációt leszorítani, és nem többre.

A költségvetés előkészítésekor a kormányzat a következő kiemelt területekkel számolt: ahogyan az a Fidesz-Magyar Polgári Párt programjában állt, első helyen szerepelteti a kormány-előterjesztés a család társadalmi szerepének erősítését, a gyermekes családok támogatásának növelését. Ehhez szorosan kötődik a lakástámogatás és az otthonteremtés segítése. A kiemelt területek között szerepel még a kis- és középvállalkozások ösztönzése, ezen keresztül új munkahelyek teremtése, valamint a mezőgazdaság-, a vidék- és területfejlesztés is.

Ez utóbbi területről egy kicsit bővebben: jól tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaságban néhány olyan, a nemzetgazdaságban tapasztaltakkal ellentétes folyamat zajlik, amely nagyon veszélyes lehet. Míg a nemzetgazdaság GDP-je 1998-ban 5,1 százalékkal emelkedett, ezzel szemben ez a mutató a mezőgazdaságban, az erdő- és vadgazdálkodásban 1,5 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az infláció csökkenése az agráriumnak, a magyar parasztság egyre romló jövedelmezőségi helyzetének jelentős mértékben köszönhető.

Éppen ezért fontos, hogy az 1997. évi, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben foglaltak megjelenjenek az előterjesztésben. Az agrártörvény 1. §-a értelmében az Országgyűlésnek biztosítania kell az agrárgazdaság, benne a mezőgazdaság közvetlen céljaira, a vidék lakosságmegtartó képességének erősítésére és megőrzésére, valamint a vidékfejlesztés agrárcélokat szolgáló programjaira az 1998. évi bázishoz viszonyítottan reálértékben legalább a bruttó hazai termék évenkénti növekedési ütemével arányosan növelt összegű támogatást. Röviden, ez az úgynevezett reálérték-tartási kötelezettség, amely tehát a GDP növekedésével és az inflációs rátával van összefüggésben.

Tisztelt Ház! A következő évre betervezett 4,5 százalékos átlagos GDP-növekedés 6,5 százalékos inflációs ráta figyelembevételével '99-ben 110,6 százalék, a bázis '98-as évhez képest 124,4 százalék, ez az úgynevezett reálérték-tartási kötelezettség. Tehát amikor összehasonlítást végzünk, akkor ezekhez az indexekhez kell nézni az egyes előirányzatokat. Amennyiben az FVM-fejezet összesen előirányzatát megnézzük, tehát az agrárgazdaság, benne a vidék- és területfejlesztés előirányzatait, az intézményi támogatásokkal együtt, akkor '99-hez képest 1,4 százalékponttal, a '98-as bázishoz képest 3,9 százalékponttal haladja meg az előterjesztés az előzőekben ismertetett reálértéket.

A fejezet belső struktúrájából csak az általam legfontosabbnak ítélt sort szeretném kiemelni, mégpedig a beruházások támogatását. Markáns növekedés jelentkezik ezen a soron, hiszen '98-hoz képest 21,6 százalékponttal, '99-hez képest 26,5 százalékponttal nagyobb a 2000. évi előirányzat, és meghaladja a 42,4 milliárd forintot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék néhány szót szólni az úgynevezett determinációkról, vagyis arról, hogy milyen kötelezettségeket viszünk át egyik évről a másikra. A piacrajutási és a beruházási támogatások determinációja egy évvel ezelőtt megközelítette az 50 milliárd forintot. Ez az összeg jelenleg, bekalkulálva a beruházási támogatás meghosszabbítását és a '98. évi zárszámadási törvényben javasolt átcsoportosítást az ez évi piacrajutási támogatásokhoz, a következő évre áthúzódó elkötelezettségcsökkenést, megközelíti a 30 milliárd forintot. Ez véleményem szerint nagyon kedvező tendencia.

Tisztelt Ház! Végezetül annyit szeretnék még elmondani, hogy valamennyi agráros képviselőtársamhoz hasonlóan én lennék a legboldogabb, ha az agrárfejezet nem 273 milliárdot, hanem ennél lényegesen nagyobb összeget tartalmazhatna. Ez természetes, és ezt vélhetően joggal várnák el más területekkel foglalkozó képviselőtársaim, amikor a saját fejezeteiket vitatják. Biztos vagyok benne, hogy a benyújtott módosító javaslatok igyekeznek pluszforrásokat találni, de legalább ilyen fontos az, hogy a megszavazandó fejezeti sarokszámok a szabályozórendszeren keresztül a lehető leghatékonyabban kerüljenek felhasználásra, és a címzettekhez el is jussanak.

Köszönöm szépen.

(17.30)

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az Európai Unió hazánk pénzügyi támogatását a Phare-segélykeretben 1990-ben elkezdte. Az évenként megújuló és pénzügyi memorandumokban rögzített támogatások teljes összege 1990 és 1999 között felülmúlta az egymilliárd eurót, tehát mai árfolyamértéken számítva a 250 milliárd forintot.

A támogatási összegek az évtized közepétől folyamatosan az ország felkészítését szolgáló programokhoz adtak pénzügyi támogatást. Kiemelt jelentőséget kapott az ország joganyagának harmonizációja, valamint a joganyag harmonizációjára épülő intézményfejlesztés. A programok támogatták a pénzügyi rendszer fejlesztését és az azzal kapcsolatos intézményfejlesztést, a mezőgazdaság területén az ingatlan-nyilvántartási rendszer megteremtését, a különböző növény- és állat-egészségügyi rendszerek kialakítását, a közigazgatás reformját, a belső piac megszervezését, a hatékony környezetvédelemhez szükséges joganyag harmonizációját és a környezeti állapot folyamatos monitoringjához szükséges intézményi háttér megteremtését, az oktatás és a gazdaság aktív kapcsolatai megteremtésének elősegítését. A jogharmonizáción és arra épülő intézményfejlesztésen túl azonban a Phare-programok indulásától szerep jut a gazdaság közvetlen támogatásának is, elsősorban úgynevezett fizikai projektek formájában. Több program segítette a határátkelőhelyek kiépítését, illetve korszerűsítését, szennyvízcsatornák kiépítését, vasút-korszerűsítéseket, elkerülő utak építését.

Összesen mintegy 80 millió euró jutott a kis- és középvállalkozások fejlesztésére, ezen belül az úgynevezett mikrovállalkozásoknak létesített mikrohitelprogramban is jelentős mennyiségben jutottak uniós források.

Tekintettel arra, hogy minden valószínűség szerint Magyarország uniós tagsága belátható közelségbe került (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a felkészülésre néhány év áll rendelkezésre. Kérdezem tehát a miniszter úrtól, hogy a csatlakozásig hátralévő években milyen mértékű támogatásra számíthatunk az Uniótól.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Normál hozzászólásom keretében megismerhetik majd a véleményemet, illetve gyakorlatilag a Fidesz-frakció véleményét is, én most csak egy dologra szeretnék reagálni, amire Szabó József képviselőtársam is utalt, és a bizottsági ülésen is felmerült, tudniillik, hogy az előző kormányzat alatt is meg lehetett volna oldani ezt a problémát, ha meg lett volna az ehhez szükséges akarat, és a szükséges forrás elő lett volna teremtve.

Tudom, hogy erre az a válasz, ami a bizottságban is elhangzott, hogy volt egy állami támogatásos konstrukció, amely, ha jól emlékszem, 7,5 százalékos mértékig támogatta az üzletrészvásárlást, egy 50 százalékos korláttal, maximum a vételár 50 százaléka erejéig, tehát körülbelül 15 százalékos vételárra ösztönzött. A probléma azonban a következő: ez megoldotta ezt a helyzetet, ezt a kérdést? Nem oldotta meg. Ezért beszélünk most megint erről, és ezért kell beszélnünk most megint erről a kérdésről.

Az, hogy hogyan oldjuk meg, egy más dolog. Természetesen az ellenzéknek az a dolga, hogy kritizálja, de abban a stádiumban vagyunk, hogy a módosító javaslatokkal, bizottsági módosítókkal, kapcsolódó módosítókkal helyre tudjuk tenni ezt a kérdést, illetve el tudjuk oszlatni azokat az aggályokat, amelyek felmerültek több oldalról. Nekünk is vannak aggályaink, de én biztos vagyok benne, hogy ezeket a problémákat ki tudjuk szűrni majd, és a végén, amikor majd a zárószavazás lesz, azt mondhatjuk, hogy ezt a kérdést helyretettük.

Köszönöm szépen.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már-már úgy éreztem magam, mintha egy agrárvitanapon lennék, hiszen eléggé gyakran elbeszélünk egymás mellett. Ez nem baj persze - mármint hogy agrárvitanapon érzem magam -, mert hiszen minden összefügg mindennel, de igazából akkor lennénk hatékonyak - valóban egyetértek az elnök úrral -, ha magáról a két konkrét törvényjavaslatról folytatnánk vitát. Ígérem, hogy nem veszem igénybe a rendelkezésemre álló időt, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni.

A szövetkezeti üzletrészről és az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslatokat a tisztelt Ház együttesen tárgyalja és vitatja meg. Teszi ezt nagyon helyesen véleményem szerint abból a szempontból, hogy a két törvényjavaslat összefügg egymással, hiszen mindkét javaslat az ország mezőgazdasági termelésének mintegy 25-30 százalékát előállító mezőgazdasági szövetkezeteket érinti elsősorban. Természetesen a szövetkezeti törvény más szövetkezeteket is érint, nem csak a mezőgazdaságiakat.

Mégis elsősorban csak az üzletrésszel kapcsolatos törvényjavaslatról kívánok szólni, ugyanis az a határozott véleményem, hogy ha nem olyan törvényt hoz a parlament az üzletrészkérdés végleges rendezésére, amely negatív társadalmi és gazdasági következményektől mentes, akkor jó időre elvesszük a kedvét az embereknek még a szövetkezés - beleértve az új szövetkezést - gondolatától is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztés fel kívánja oldani a kívülálló üzletrész-tulajdonosok és tag üzletrész-tulajdonosok közötti indokolatlan különbséget. Ki kívánja elégíteni a tulajdon feletti rendelkezési joggal összefüggő alkotmányos elvárásokat, feloldandó az ezzel összefüggő nagymértékű társadalmi feszültséget, amelyekről a miniszter úr az expozéjában is beszélt.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt mindig is hangsúlyozta, hogy a szóban forgó probléma létezik, és mielőbb meg kell oldani, hiszen évek óta húzódik az ügy, egész pontosan nyolc éve. A kérdés csak az, hogy hogyan oldjuk meg ezt a kérdést. Itt van az a pont, amikor valóban elbeszélünk egymás mellett, hiszen én még senkitől nem hallottam azt, hogy nem ért egyet azzal, hogy ezt a kérdést le kell rendezni.

Az a kérdés tehát, hogy hogyan. A törvényjavaslat szerint a szövetkezeteknek az üzletrész-felosztási terv közgyűlés által történő elfogadását követő 90 napon belül készpénzben ki kell fizetniük a kívülálló üzletrész-tulajdonosok üzletrészét kötelezettségekkel csökkentett névértéken, a tagok üzletrészét pedig részjeggyé kell alakítani. Ez utóbbi témáról egyébként viszonylag kevesen szóltak.

A javaslat alapján mintegy 20 milliárd forintot kellene kifizetniük a szövetkezeteknek. Itt is több szám hangzott el. Volt itt 30 milliárd meg 40-50 milliárd is. Nem tudom, miből adódik a félreértés. Talán abból, hogy az összes külső üzletrészállomány legalább 50 milliárd körüli, és mintegy 60 százalék körüli adósság vagy kötelezettség - ez pontosan nincs definiálva, de maradjunk a kötelezettség szó használatánál - terheli ezt az üzletrészvagyont. Ha tehát ezek a számok ülnek, akkor durván mintegy 20 milliárd guruló forint kifizetéséről lenne szó a szövetkezetek részére a javaslat szerint.

Az 1999-es mérlegadatok 6 milliárd forint veszteséget mutatnak. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez a veszteség miből keletkezett, miből keletkezik folyamatosan. Lehet itt hivatkozni időjárásra - ismerjük ezeket a dolgokat: belvíz, árvíz, aszály -, lehet azt mondani, hogy a téeszvezetők hanyag, gondatlan munkája okozza ezt a veszteséget. Bizonyára van ilyen is, de véleményem szerint van másfajta is.

Én azonban azt mondom, hogy elsősorban a nem túlságosan kedvező közgazdasági környezetnek, a piaci viszonyoknak köszönhető ez. Talán Dán képviselőtársam említette, hogy annak idején az üzletrészen még négy MTZ-traktort lehetett megvásárolni, most sajnos egy felet sem lehetne. Ezt tehát nevezhetjük agrárollónak, nevezhetjük úgy, hogy az ipari árak gyorsabban emelkednek, mint a mezőgazdasági fogyasztói árak. A lényeg az, hogy az ágazat helyzete nem kedvező, és nemcsak a szövetkezetekben. Ez igaz a részvénytársaságokban, tehát a gazdasági társaságokban, illetve az egyéni kistermelőknél, őstermelőknél is. Ez a kedvezőtlen helyzet jellemző, s ha úgy tetszik, szektorsemleges.

Miután ez a veszteség tény - függetlenül attól, hogy miből keletkezik -, az a kérdés, illetve az a helyzet, hogy eredményágon ennek a bizonyos 20 milliárd körüli kifizetésnek a forrása nyilvánvalóan nem áll rendelkezésre. Legalábbis vélhetően nem ez lesz a jellemző.

Elvileg forrás lehetne a vagyon, de az jelentős mértékben jelzáloggal terhelt és nehezen mobilizálható. A banki aggályokról most nem kívánok beszélni. Azt hiszem, hogy elég sokan szóltak erről már előttem.

Úgy gondolom, hogy a megoldás érdekében elsősorban előre kéne nézni, és olyan megoldáson kellene gondolkodni, amely még véletlenül sem növeli a vidéki munkanélküliséget, amely továbbra is biztosítja a kistermelők integrálását, tisztességes és biztos bérleti díjat biztosít a földjüket bérbe adni kívánóknak, de legfőképpen olyan megoldást tudok támogatni, amely a közelgő EU-csatlakozás előtt nem csökkenti a mezőgazdasági termelést, veszélyeztetve ezáltal az élelmiszerárakon keresztül a kormány eddigi hatékony és sikeres antiinflációs politikáját.

(19.00)

Képviselőtársaim, szerintem ez a feladatunk most. A magam részéről, de a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója részéről is elmondhatom, biztos vagyok benne, hogy van olyan megoldás, amelyik az alapproblémát kezeli, ugyanakkor a gazdasági és társadalmi feszültségeket nem gerjeszti. Véleményem szerint a törvényjavaslat módosító indítványokkal - s ebben maximálisan egyetértek például Csatári képviselőtársammal is - ebben az irányban javítható, és fideszes képviselők is fognak ez irányban módosító indítványokat beterjeszteni, pontosabban már be is terjesztettük, hiszen már nem sok idő van a beterjesztés határidejét tekintve. Annak érdekében terjesztjük be, hogy a törvényjavaslat mielőbbi elfogadása után elégedettek lehessünk majd, hiszen egy nyolc éve húzódó ügyet fogunk tudni kezelni. Miniszter úrnak abban teljesen igaza volt, amikor expozéjában azt mondta, hogy ez a kezelés nem tűr további halogatást.

Azt hiszem, most nagyon sokszor belecsúsztunk abba, hogy már majdnem részletes vitába bocsátkoztunk a különböző módosító javaslatok kapcsán. Én nem mondom el, hogy mi a módosító javaslatom lényege, hiszen egyrészt a jövő héten valamennyi képviselőtársunk ezt meg fogja kapni, másrészt az általános vitának nem ez a célja. Úgy gondolom, és továbbra is optimista vagyok a tekintetben, hogy ki lehet küszöbölni azokat a problémákat, amelyek aggályként felmerültek a különböző oldalakról, úgy, hogy a végcélt elérjük, tudniillik azt a helyzetet, amit már sokan elmondtak, hogy miről van szó, kezelni tudjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Nem kívánom terhelni a tisztelt kitartó képviselőtársaimat többszöri kétperces megnyilvánulásokkal, csak annyit szeretnék mondani, hogy képviselőtársam nyitott kapukat dönget, hiszen ezek a módosító javaslatok már bent vannak, mint mondtam, hamarosan meg fogja ismerni mindenki, és a kormány majd természetesen eldönti, hogy melyik megoldást tudja támogatni és melyiket nem.

Ami pedig a bizottsági ülést illeti, ott a vélemények valóban elhangzottak, és nagyon sok tekintetben összecsengtek, viszont a szavazás az általános vitára való alkalmasságról szólt. Ezt most is fenntartom. Az eddigiekből is látszik, hogy van ennek értelme, és a megoldás az, hogy lesznek módosító indítványok, lesznek kapcsolódó módosító indítványok, esetleg lesz bizottsági kapcsolódó módosító indítvány is. Úgy látom tehát, meg tudjuk találni azt a kedvező megoldást, ami lehetőség szerint konszenzust fog teremteni, és úgymond, meg tudjuk őrizni a falu békéjét is.

Köszönöm.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Engedjék meg, hogy én is elmondhassak néhány gondolatot a T/3122. sorszám alatt benyújtott költségvetési törvényjavaslathoz. Ez a kormány által beterjesztett törvényjavaslat merőben új és más, hiszen egy kétéves költségvetési törvénytervezetről van szó. A fejlődési pályára állt magyar gazdaság ugyanis alkalmat nyújt arra, hogy hosszabb távú tervezéssel, kiszámítható és biztonságos gazdálkodási környezet megteremtésével tervezhetőbb jövőt biztosítson a magyar családok és a gazdaság szereplői számára is.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja a kormány azon törekvéseit, miszerint a gazdasági növekedés eredményeit az emberek közvetlenül, mindennapi életükben érezzék. Ennek érdekében jelentősen fognak emelkedni a bérek, ezen belül a minimálbérek, az egészségügyben dolgozók, a pedagógusok bérei, valamint a nyugdíjak.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a polgári kormány egyik legfontosabb célja a családtámogatási rendszer bővítése, a gyermeknevelés terheinek könnyítése, a családok életkörülményeinek javítása.

Szeretném megemlíteni a Széchenyi-tervet, amely létezik egyébként; ahhoz képest, hogy az előttem szóló képviselő asszony szerint nem létezik, elég sokat beszélt róla. Tehát szeretném megemlíteni ezt a Széchenyi-tervet, amely egy új országépítő program, melynek közel 300 milliárd forintjából lakások, utak épülnek. Végül: az idegenforgalmi infrastruktúra, a kutatás és fejlesztés forrásai, a családtámogatások növekedése, az infrastruktúra fejlesztése, a kis- és középvállalkozások fejlesztése, az európai integráció elősegítése mellett az agrár- és vidékfejlesztés területe is kiemelt a költségvetési törvénytervezetben. Most ez utóbbiról kívánok szólni egy kicsit részletesebben.

Az FVM-fejezet javasolt kiadási előirányzata 2001-ben 309,8 milliárd forint, 2002-ben pedig 319 milliárd forint. Kiemelt jelentőségű a tárcához tartozó intézmények fejlesztése, ami az eredményes uniós tagságra való felkészülést teszi lehetővé. Ehhez a központi költségvetésen kívül növekvő mértékű, Európai Uniótól kapható előcsatlakozási támogatások is járulnak. A hatályos jogi előírásoknak megfelelően pillanatnyilag csak a Phare-támogatások jelennek meg a költségvetésben, mert ezekhez kapcsolódóan vannak aláírt szerződések.

A pénzügyi feltételek biztosításán túl az elvégzendő feladatok színvonalas, maradéktalan teljesítésére és ezek ellenőrzésére nagy hangsúlyt helyez a kormány. Újdonság, hogy a tárca igényének és a kormány döntésének megfelelően az agrárgazdasági kezesség érvényesítésével összefüggő hatáskör az FVM-hez került át. A támogatási célelőirányzatok kezelésében bekövetkező változást az államháztartási reform, a költségvetés uniós előírásokhoz való közelítése tette szükségessé. Az ide tartozó jogcímekhez 1998-ban nulla vagy kis összegű támogatás járult. A támogatási célelőirányzatok bevételeinek központosítása miatt e sorokon a fejezetben támogatásként jelennek meg teljes összegben a kiadások, ami növelné a végső összeget, de nem az eddigi értelmezések szerinti támogatástartalomnak felelne meg.

A benyújtott javaslat szerint a 2001. évi bevételek nem tartalmaznak olyan segélyt sem, mint a területfejlesztés 2000. évi Phare-támogatása, így az agrár- és vidékfejlesztésre fordítható SAPARD-programokhoz kapható és minden valószínűség szerint megvalósuló támogatások az aláírt szerződések hiányában nem lettek feltüntetve. A programokhoz egyébként évenként 10-10 milliárd forint összegű EU-s támogatásra lehet számítani.

A SAPARD-program keretében támogatandó intézkedések az agrárstruktúra-fejlesztési intézkedések, ezen belül a mezőgazdasági vállalkozásokkal kapcsolatos beruházások, épületfejlesztés, egyéb gazdasági épületekkel kapcsolatos beruházások, gépi beruházások, mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése, agrár-környezetvédelem, vidékfejlesztési intézkedések, ezen belül szakképzés, falvak megújítása és fejlesztése, a vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása. Fejezeten kívüli forrás még az 5-5 milliárd forintos nemzeti földalap, ami a gazdaságosan üzemeltethető, korszerű birtokméret kialakítását hivatott elősegíteni.

Tisztelt Ház! Néhány szót szeretnék szólni a beruházási támogatásokról, hiszen legalábbis véleményem szerint az agrártámogatási rendszernek, az EU-csatlakozás előtt különösen, ez az egyik legfontosabb területe. Ennek kapcsán engedjenek meg néhány számot:

1989-ben a mezőgazdaság a nemzetgazdaság egészén belül 15,5 százalékkal részesedett a GDP-n belül; 2000-re várhatóan ez a részarány 4,5-4,6 százalékra csökken. Ugyanakkor 1989-ben a nemzetgazdasági beruházásokon belül a mezőgazdasági beruházások 9,2 százalékot tettek ki, és ez a részarány 2000-re várhatóan 2,6-2,8 százalékra csökken. Ezzel összefüggésben, míg például a traktorok átlagos életkora '90-ben 7-9 év volt, 2000-re 12-14 évre emelkedett. A kombájnoké a 6-8 évről 9-11 évre, a tehergépjárműveké 9-10 évről 16-18 évre emelkedett. Tudom, hogy sok nyugat-európai országban is hasonlóan öregek a traktorok, az erőgépek, de nem szabad összehasonlítani a magyar állapottal ezt a helyzetet, mivel nálunk a gépek átlagos évi teljesítménye sokszorosa a nyugatinak.

Éppen ezért örvendetes, hogy az FVM költségvetésében a beruházási támogatások dinamikus növelésére irányuló szándék érhető tetten: a 2000. évi 41,9 milliárd forintról 2001-re 67,3 milliárd, 2002-re 64,1 milliárd forint került betervezésre, melynek következtében az agrártámogatási rendszeren belül a beruházási támogatások részaránya 23 százalékról 30 százalék fölé emelkedik.

Szólni kell a támogatásokat szokásos módon terhelő áthúzódó kötelezettségvállalásokról, amelyek az adott év támogatási lehetőségeit szűkítik. Az áthúzódó hatásokat döntően két tényező határolja: a sorban állás és a determináció. Fontos szempont az elmozdulás, illetve változó mértéke egyik évről a másikra, 2000-ről 2001-re, illetve 2002-re. A jelenlegi pénzforgalmi adatokból az prognosztizálható, hogy a sorban állás mértéke valószínűleg több lesz 2001-ben, mint 2000-ben volt. A Pénzügyminisztérium szakértői becslése szerint 18 milliárd forint lehet, körülbelül 5 milliárd forinttal több, mint tavaly. A determináció azonban kevesebb, főként az exporttámogatások csökkenő mértéke és az agrár-intervenciós intézkedések, főként a sertéságazatban történtek miatt.

Ennek alapján elmondható, hogy nem rosszabbak a 2001. év induló feltételei, mint voltak a 2000. év elején. E tekintetben is jobbak lehetnek azonban az indulás feltételei, ha a végrehajtási jogszabályok idejekorán napvilágot látnak, és párhuzamosan a költségvetési törvényalkotással, természetesen azt nem megelőzve, elkészülnek a rendeletek, és még ebben az évben, de legkésőbb január első napjaiban a termelői kör számára is hozzáférhetővé válnak.

Tisztelt Ház! Ahhoz, hogy a mezőgazdasági vállalkozások a következő évek támogatási rendszerének kedvező hatását érzékelni tudják, nagyon fontosnak tartom a kibontakozási vagy másképpen reorganizációs program mielőbbi szektorsemleges végrehajtását, hiszen ez egy nagyon fontos feltétele a mezőgazdasági vállalkozások talpon maradásának, fejlődésének. Köszönöm figyelmüket.

(20.40)

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már-már attól tartottam, hogy a vita olyannyira elhúzódik, hogy a kora délután kezdődő mezőgazdasági bizottsági ülésre nem érünk oda időben, holott ott is nagyon fontos napirendi pontokat fogunk tárgyalni. Éppen ezért, az általános vita vége felé közeledve, engedjék meg, hogy nagyon rövid legyek, ugyanis egyrészt nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, csupán néhány dolgot szeretnék kihangsúlyozni, szigorúan a témához kapcsolódva, az általános vita szabályait betartva, nem személyeskedve és a részletekbe nem kívánva belebonyolódni, hiszen a részletes vita még előttünk áll, akkor lesz erre lehetőségünk.

A miniszteri expozéban elhangzott, hogy mintegy negyven éve volt teljes körű gyümölcsfa- és szőlőösszeírás utoljára. Természetesen ezalatt az idő alatt nagyon sok változás következett be, különösen az utóbbi években, és emiatt a jelenlegi helyzet megismerése tovább már nem halasztható. Ugyanakkor az is igaz, hogy a 2000. évben végrehajtott általános mezőgazdasági összeírás tartalmaz az említett ültevényekre vonatkozó adatokat, ezek azonban nem teljes körűek. A részletes adatfelvételre a mostani benyújtott törvényjavaslat alapján kerülhet sor. A törvényjavaslat tehát ezt valósítja meg a szőlő- és gyümölcsültetvények 2001. június 1. és október 15. közötti felmérésére vonatkozó szabályok előírásával.

A felmérés keretében biztosítható a magyar mezőgazdasági statisztika olyan irányú továbbfejlesztése, hogy az elősegíthesse a további csatlakozási tárgyalásokat. Így teljesíthető a csatlakozási tárgyalások eddigi szakaszában vállalt kötelezettség, mely szerint Magyarország a csatlakozás időpontjáig végrehajtja az árutermelő szőlő- és gyümölcsös ültetvények teljes körű felmérését, és kialakítja az európai uniós előírásoknak megfelelő nyilvántartási rendszerét.

Éppen ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója támogatja az előterjesztést, és természetesen nyitottak vagyunk minden olyan javító szándékú módosító javaslat meghallgatására, ami előterjesztésre kerül a későbbiekben.

Köszönöm szépen.

CZERVÁN GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szólok. Meglehetősen furcsa helyzetben vagyok, hiszen - ahogy elhangzott - egy 1999. április 8-i mezőgazdasági bizottsági ülés döntéséről kell most beszámolnom. Ez másfél éve volt. A jegyzőkönyveket elő kellett keresni, elég rövid napirendi tárgyalás volt, sőt a bizottsági ülést megelőzően a mezőgazdasági bizottság ellenőrző albizottsága is tárgyalta a szóban forgó ügyet. Akkor elsősorban ilyen finanszírozási, pénzügyi problémák, aggályok merültek fel, amire Tóth Imre képviselőtársam is utalt.

A mezőgazdasági bizottsági ülésen a kormány képviseletében a Belügyminisztérium egyik munkatársa vett részt, aki akkor úgy nyilatkozott, hogy a hatályos pénzügyi jogba tartozó normákkal ellentétes lenne az előterjesztés elfogadása. Azóta tudomásom szerint született alkotmánybírósági határozat is, illetve vélhetően megváltozott a helyzet. Ennek ellenére én még a másfél évvel ezelőtti bizottsági döntésről tudok beszámolni, amikor is a bizottság a törvényjavaslatot 9 nem, 6 igen szavazattal és 4 tartózkodás mellett általános vitára nem ajánlotta. Mondom, azóta a helyzet tudomásom szerint változott. Ez a vita későbbi szakaszaiban majd nyilván ki fog derülni.

Köszönöm szépen.

CZERVÁN GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága a Házszabálynak megfelelően a 2001. február 8-ai ülésén megtárgyalta a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló H/3462. számú országgyűlési határozati javaslatot.

A határozattervezet összhangban van a Széchenyi-terv eljárási rendjével és az agrártámogatási rendszerrel is. Lényeges eltérő vonása az említettekkel szemben, hogy differenciálni akar a támogatásokban, megkülönbözteti a keleti és a nyugati országrész közötti támogatási mértékeket és lehetőségeket. Nagyon kicsi az egész költségvetési forrásból az a pénz, amely alkalmas ilyen területi megkülönböztetésre, de a legfontosabb szándékokat, a versenyképességet az egyéb támogatásokhoz képest jelentősen elő tudja segíteni.

A mezőgazdasági bizottság az országgyűlési határozati javaslatot 16 igen szavazattal, 2 nem szavazattal és 3 tartózkodással általános vitára ajánlotta, és szorgalmazza a mielőbbi parlament általi elfogadását, hiszen a 2001. évi támogatási keret felhasználására enélkül nincs lehetőség.

Köszönöm szépen.

CZERVÁN GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valamikor tavaly október végén, novemberben tárgyalta a mezőgazdasági bizottság az önálló képviselői indítványt, és ahogy Tóth Imre képviselőtársam is elmondta, nemcsak a többi bizottságban, itt is bizony nagy volt az összhang, hiszen gyakorlatilag egy tartózkodással minden egyes képviselő pártállástól függetlenül általános vitára alkalmasnak tartotta az önálló képviselői indítványt.

Néhány gondolatot szeretnék elmondani azok közül, amelyek a bizottsági ülésen felmerültek. Abban mindenki egyetértett, hogy alapvetően ez egy kimondottan jó szándékú indítvány, egy létező problémát, gondot kíván kezelni, és tudjuk nagyon jól, hogy itt nemcsak a 2000. évi aszályra kell gondolnunk, hanem az azt megelőző években is komoly problémák voltak az időjárás területén. Sőt nem is kell nagyon messzire menni, hiszen most, 2001-ben is februárban, az én térségemben, Nagykáta térségében, de azt hiszem, mondhatom a Jászságot vagy az Alföld más régióit is, gyakorlatilag nem volt számottevő csapadék. Tehát e probléma él, és mindenképpen azt mutatja a támogatottság, hogy mindenki úgy látja, ezzel foglalkozni kell.

Fölmerült szintén az, hogy 16-18 milliárdról van szó konkrétan az előterjesztésben, ez miért pont annyi, miért nem 5 milliárd vagy miért nem 40 milliárd. Az egyértelmű, hogy ez valaminek a 30 százaléka, de, amire a miniszter úr is célzott, hogy ennek az egzaktságában, tehát hogy mennyire megfogható ez a nagyságrend, ebben azért voltak kételyek. Az is, hogy ezt a forrást honnan lehet előszerezni. Állami tartalékforrásról beszélt az indítvány annak idején. Több oldalról fölmerült nekem, és a személyes véleményem az volt, hogy igazából akkor járnánk el helyesen, ha azt a mindenkori pénzügyi agrárszabályozó rendszer keretében próbálnánk lerendezni, illetve fölmerült egy olyan variáció is, hogy esetleg valami katasztrófa címszó alatt lehetne kezelni ezeket a dolgokat, és szintén felmerült még egy olyan elgondolás is, hogy biztosítási törvény keretében lehetne próbálkozni a probléma megoldásával.

Szintén több képviselői felszólalásból jött egy olyan megjegyzés, hogy biztos-e az, hogy ez a legszerencsésebb formája, mármint az, hogy önálló képviselői indítvány formájában kerülne parlament elé e téma rendezése, hogy biztos-e, hogy ez a leghelyesebb eljárás. Különös tekintettel az merült fel, hogy itt ugye kisgazda képviselők önálló indítványáról van szó, és miután a minisztérium is kisgazda irányítás alatt áll, esetleg hatékonyabbnak tűnt vagy tűnhetne egy olyan megoldás, hogy mondjuk, egy FVM-előterjesztés vagy egy kormányrendelet keretében próbálnánk meg ezeket a kérdéseket megoldani.

A lényeg az, hogy foglalkozunk az üggyel, mindenki érdekelt abban, hogy valamilyen formában megoldást találjunk. A miniszter úr végül is konkrét dolgokat is mondott már ezzel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy a növekvő gazdaság talán meg tudja teremteni azt a forrást, hogy az milyen mértékű, és konkrétan milyen formában történne, az majd kiderül, és valóban több tárca kompetenciája kell legyen. Bízom benne, hogy nem is olyan rövid távon sikerül erre valamilyen kedvező megoldást találni.

Köszönöm szépen.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt kitartó Képviselőtársaim! Türelemmel végighallgattam az eddigi felszólalásokat, s engedjék meg, hogy röviden néhány gondolatomat elmondjam ezzel kapcsolatosan.

A felszólalásokat alapvetően két csoportra lehet szétválasztani. A felszólalások egyik része a jelenlegi törvénymódosítással, másik része viszont gyakorlatilag az alaptörvénnyel foglalkozott. Úgy éreztem magam, mintha az eredeti törvényjavaslat általános vitáján lennék. Igazából új momentum nem merült fel, ez valahol érthető is, hiszen a körülmények azóta lényegesek nem változtak. Talán annyival lettünk gazdagabbak, hogy azóta ismerjük a végrehajtási rendeletet is.

Ami a jelenlegi törvénymódosítást illeti, itt tulajdonképpen egy finanszírozási kérdésről van szó az ÁPV Rt., illetve a költségvetés kapcsán, és általában az a vád illeti a törvényt, hogy a szövetkezetekre nézve ez kifejezetten hátrányos. Nos, nem előnyös nyilván, ha valakinek fizetni kell, de ha van a szövetkezetekre nézve pozitív rész ebben a törvényben, akkor az az, hogy az állam az üzletrészek egy részét megfinanszírozza a szövetkezetek helyett, még ha ezt vissza is kell fizetni, még ha ez átmeneti megoldás is.

Az valóban nem szerencsés, hogy a törvényt három hónap után már módosítani kell, de ezért nyilván a miniszter urat terheli a legkevésbé a felelősség.

Ami az alaptörvényt illeti, én is elmondtam akkor a véleményemet, módosító javaslataim is voltak, de ez már történelem. Ami a lényeg, hogy április 15-ével a beadási határidő megszűnik. Egy biztos, hogy április 15-e után, amikor összegezni fogjuk majd ezeket a beadványokat, akkor legalább már tisztán fogjuk látni, hogy miről is beszéltünk, hogy itt 12 milliárdról, 30 milliárdról vagy hány milliárd forintról van szó.

Végezetül azt szeretném még mondani, hogy az Alkotmánybíróság döntését azért várjuk meg, ne előlegezzük meg, hogyan fog dönteni. Ugyanez a véleményem a 2002-es választásokról is: ezt a döntést hagyjuk meg a választópolgároknak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)