Felszólalás adatai

DOMOKOS LÁSZLÓ, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2008. év költségvetésének végrehajtását tárgyalva drámai évnek nevezhetjük ezt az évet, hiszen a magyar gazdaságban, a magyar költségvetésben olyan folyamatok játszódtak le, amelyekre nyugodtan mondhatjuk, hogy nem készült fel Magyarország. Mondhatják persze, ahogy el is hangzott, hogy a világ sem, de azért látszik, hogy a mozgástere lényegesen kisebb, mondhatni, nulla mértékű volt a válság önálló megoldására a magyar költségvetésnek.

Ha a 2008. októberi eseményeket értékeljük, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a kormány gazdaságpolitikájának legsúlyosabb kritikája ez, hiszen a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Európai Unió segítsége kellett ahhoz, hogy Magyarország ne legyen az Unió történetének első fizetésképtelen állama. A GDP-arányos államadósság mértéke drámaian megugrott, az állampapírpiac lefagyott, miközben a gazdaság motorjai végérvényesen lefulladtak, a kis- és középvállalkozások a magas adóterhek miatt nem képesek fölvenni a versenyt a régiós versenytársaikkal.

Igaz, ezek a folyamatok, nyugodtan mondhatjuk, hogy a 2004-es EU-s csatlakozástól kezdve visszavezethetők, hiszen a velünk csatlakozó országokkal ellentétben mi igazából nem tudtuk kihasználni az európai uniós lehetőségeket. Úgy is mondhatnánk nagyon leegyszerűsítve, az összes költségét, kárát bevette Magyarország lakossága és gazdasága, az összes haszna pedig valahol máshol csapódott le, máshol jelent meg. 2006 aztán az igazság első pillanata volt, amikor az őszödi beszédben mindenki megismerhette ennek részleteit is.

De ez lenne a kisebbik baj, ha csak ilyen stílusproblémák lettek volna, hanem ekkor jelentkezik az az egész magyar gazdaságra nyomást gyakorló adóteher-növekedés, amellyel kapcsolatban már akkor a Fidesz világossá tette, hogy elkezeli ezt a válságot a kormány, a kormánytöbbség, az MSZP és az SZDSZ. Hibás gazdaságpolitikai lépések tömegét indította el, hatalmas adóemelésekkel, amelynek eredménye az, hogy gyakorlatilag egy legyengült magyar gazdasággal, egy legyengült magyar költségvetéssel, tartalékok nélküli költségvetéssel, és a gazdaság szereplőinek is igazából tartalék nélkül kellett megküzdeniük ezzel a 2008. októberi eseménysorral.

Ennek következményeképpen a beruházások leálltak, jelentősen visszaestek, ehhez a magyar államháztartás, a magyar költségvetés beruházásai is hozzájárultak, hasonlóan, mint ahogyan a versenyszféra beruházásai is leálltak. Ellentétben azzal, amikor is Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, egyáltalán a világon a legtöbb gazdaságilag értelmes lépéssor, a munkahelyek megvédése érdekében pótlólagos beruházások generálása történt. Ezzel szemben Magyarországon, mint ahogyan mondtam, a munkanélküliségi ráta elkezdett emelkedni, a beruházások leálltak, és a fizetésképtelen cégek száma is drámaian megnőtt. A magyar kormány magára hagyta a gazdaságot, magára hagyta a gazdaság szereplőit, a munkahelyeket teremtő vállalkozásokat.

Tehát a folyamatoknak igazából, azt gondolom, 2008 októbere csak egy világos, az igazság pillanatának második lépéssora volt, bemutatta, hogy a 2006-os korrekciók nem feleltek meg a szükséges intézkedéseknek, rávilágított a bűnök súlyára. Mit lehetett ezzel kezdeni?

A kormány először, emlékezzünk, szeptemberben még lebecsülte; Bajnai Gordon, akkori gazdasági miniszter, majd pedig természetesen más magyarországi, kormányhoz közeli, az MSZP-hez közeli, hű szakértők és véleményalkotók azt mondták, hogy Magyarország föl van készülve, meg van erősödve, és majd ezt meg sem fogja érezni.

(12.00)

Ezzel szemben mi történt? Nagyon hamar ki kellett józanodni, hiszen a pénzpiac valóban benyújtotta a számlát, nem volt hajlandó hitelezni a magyar költségvetés hiányát. Ekkor felgyorsultak a tárgyalások, és ezek a külső szervezetek egy gigahitelt, egy 20 milliárd euró nagyságú segélycsomagot állítottak össze. Önök még ma is azt állítják, hallhattuk a beszámolókat a kormány részéről, hogy ez csak a likviditási bajok kezelésére, a befagyott pénzpiacok enyhítésére kell. Nagyon jól tudjuk, hogy mit mutatnak a tények. 2008. november 12-én először az IMF, majd 2008. december 8-án az Európai Unió Bizottsága által biztosított hitelkeretek lehívását követően több mint 200 milliárd forintot már a folyó működési kiadások finanszírozására kellett felhasználni. Egyébként folytatódik ez a folyamat, a jelentések szerint 2009-ben körülbelül mintegy felét használta fel a magyar kormány ennek a hitelkeretnek.

Azt gondolom, hogy már megint baj van, önértékelési gondjai vannak szocialista képviselőtársaimnak és a kormánynak. Mindenáron óhajtják a sikert, és gondolom, az egész ország azt szeretné, hogy sikeres legyen az ország. De azért akkor is szembe kell nézni a tényekkel, ha mindenki szerint már túl is vagyunk a nehezén, és a gondok közel sem akkorák, mint amilyeneknek látszanak. A tények azt mutatják, hogy a gondok nagyok, igazából csak most érik el a reálgazdaság folyamatait, most lassulnak le a gazdaság motorjai, és még 2010-ben sem számol a kormány növekedéssel.

Ha reálisan nézzük a folyamatokat, akkor nyilván a költségvetés 2008-as számaiban is megtalálhatóak azok a figyelmeztető jelek, amelyeket a magyar kormánynak 2008 folyamán és az év végén már érzékelnie kellett, bár az Állami Számvevőszék felhívta a figyelmet, hogy a zárszámadás prezentációs képessége korlátozott. Ez azt jelenti, hogy információk nélkül kormányozott a kormány, és még egy évvel a teljesítés után sem tud megfelelő információkat bemutatni az egyes tényszámok mögött és azok elemzésére. Így az Állami Számvevőszék sem tudja ezt megoldani.

Ennek ellenére néhány számot szeretnék kiemelni. Ha megnézzük, hogy az APEH-nél mennyi az adózók fennálló tartozása, az bizony 30 százalékkal tovább nőtt, 330 milliárd forinttal emelkedett, ma már 1410 milliárd forint akkor, amikor a költségvetés hiánya 900 milliárdos nagyságrendű volt. Azt gondolom, a Számvevőszék elnöke helyesen világított rá arra, hogy most már másfélszeres a gazdaságban lévő kintlévőség ahhoz képest, mint amekkora a hiány. Ebben az a legtragikusabb, hogy az APEH értékelése szerint ennek kétharmada behajthatatlan. Ez azt mutatja, hogy elhibázott adórendszer lett bevezetve Magyarországon, a korrekcióval is elhibázott lépések sora történt meg 2006-ot követően, és ennek egyik legjobb mutatószáma az, hogy bizony nem tudja a gazdaság befizetni a megemelkedett adó- és járulékterheket.

Azt mondták önök, hogy nem emeltek adót. Azt gondolom, a 2008-as számok nagyon jól mutatják, hogy azoknak a bevételeknek nagyon komoly hányada, amelyek az adókból és járulékokból adódtak, az adókulcs változásából, az adószint emelkedéséből származott. Ennek eredményeképpen ma a magyar reálgazdaság, a magyar munkahelyeket teremtő gazdaság sínyli meg ennek következményeit, és nyugodtan mondhatjuk, rakétasebességgel épül le a gazdasági szféra. Miből lesz majd talpra állás? Miből lesznek majd új munkahelyek? Erre önök egy választ adtak, de az már 2009-2010-re vezet át, ezekről részletesebben nem szólnak, az "Út a munkához", a közmunkák, az állam majd ad munkát. Azt nyugodtan mondhatjuk, legalábbis mi, közgazdászok, hogy abból nem lesz járulékbevétel, nem lesz adóbevétel, abból nem lehet egészségügyet finanszírozni, nem lehet a nyugdíjasokról gondoskodni, nem lehet az oktatásügyet és semmi egyebet sem biztosítani, ha önök ezt a megoldást tekintik lehetőségnek és megoldásnak a következő időszakban is.

Nézzük meg, hogy a gazdaság hogyan teljesített a költségvetés szemszögéből! Az egyik oldal a már meglévő kintlévőségek. A másik, milyen meglepő, megint a Bajnai miniszter úrhoz vezet. Ő volt a gazdaságpolitika irányítója, úgy tűnik, abban a bizonyos Gyurcsány-kormányban. Bizony 2008-ban a gazdasági és európai uniós ügyek felelőseként 350 milliárd forinttal tudott a gazdaságnak nyújtani, mint amit a 2008-as költségvetés tervezett. Nem kellett volna semmiféle rendkívüli teljesítményt biztosítani a tisztelt - ma már - miniszterelnök úrnak, csak a költségvetésben megjelenő európai uniós források felhasználását, ami 45,2 százalékkal maradt el, illetve a központi költségvetésben az európai uniós forrásokhoz kapcsolódóan 36,9 százalékkal. Ez 80 milliárd volt, az előző 270 milliárd, ennek az összege adja ki azt a 43 százalékos elmaradást, amit kimondottan a szakminiszter úr, ma már miniszterelnök úr felelősségébe lehet helyezni. Hiszen az Új Magyarország-terv és a hozzá kapcsolódó európai uniós források felhasználási rendszere, összege, eljárási rendje tetten érhető személyében.

A felelősség és a probléma maga a kormány. Ilyenkor már ezt lehet megfogalmazni, hiszen ezek a számok egyértelműen jelzik, hogy a költségvetés megtehette volna talán, hogy az európai uniós forrásokhoz hozzájuttatja a magyar gazdaságot még egy válság keretében is, sőt a Fidesz is azt mondta, azt mondja, hogy igazából az európai uniós források előrehozásával még túl is kellett volna teljesíteni ezt a pénzlehívási ütemet, nemhogy féken tartani, fékezni, spórolni ezen. Ez az a spórolás, ami értelmetlen, ez az a spórolás, ami a magyar gazdaság szereplői számára megbocsáthatatlanul éveket veszít el, sőt bizonyos cégek számára a teljes felszámolást jelenti, így ők már a munkahelyeket sem fogják tudni létrehozni.

Ha a kormányzat ezen hosszabb időtávjában tekintjük a folyamatot, 2008 a tücsökkormányzás bűneinek árát megfizető költségvetésről ad számot, és nemcsak a költségvetés, hanem az ország lakossága is megfizeti ezt. Bár még bizottsági beszámoló van, de Kékesi Tibor tévesen idézi saját törvényüket, 2007. január 1-jétől az államháztartási törvény bizony, ha tetszik, ha nem, az elsődleges egyenlegében többletet ír elő a magyar költségvetés szereplői számára. Ez azt jelenti, hogy spórolni kell az oktatáson, az egészségügyön, a nyugdíjasokon, az önkormányzatokon és minden költségvetési soron, ezért ostorozza az egészségügyi alapot, ezért ostorozza a nyugdíjalapot, az önkormányzatokat, hogy egyáltalán vissza tudja fizetni az elmúlt évek drasztikus adósságterheit, kamatterheit. Hiszen ha megnézzük, ma a költségvetési hiány nagyobb mértékű, mint amennyi kamatterhet kell a magyar költségvetésnek, a központi költségvetésnek cipelnie.

Úgy gondolom, külön vitakérdés lehet, hogy helyes-e más alrendszerekre, így az önkormányzati alrendszerekre áttolni ezeket a hiányokat, ezeket az adósságokat, ezeket a kamatterheket, amelyeket a kedves szocialista képviselők, a tisztelt kormány az elmúlt években a rossz gazdaságpolitikának köszönhetően felvettek és megterhelték velük az ország egészét. Láthatóan most a terheket igyekeznek másokra áttolni, ennek felelősségét elhárítják maguktól.

(12.10)

Miről is beszélünk? Az államadósság a 2008. év végén 7,1 százalékkal magasabb, mint 2007-ben volt, ez 18 103,9 milliárd forint. Ha megnézzük, a költségvetés tekintetében ez 2007-hez képest - vagy önmagához képest, 2007-hez képest - 16 százalékkal nagyobb. Ez az, amikor azt mondjuk, hogy 2008-ban drasztikus államadósság-növekedést hajtottak végre. Önök mindig csak egyetlenegy számra figyelnek, az államháztartás hiányára, de legalább még három-négy fontos szám van, ebbe az államadósság is beletartozik, hiszen azt nem mondhatja egy család, hogy felvett a nagyapa meg a papa, meg a fiú a múlt évben, az előző években 18 millió forintot - most egyszerűsítsük le a családok szintjére -, és ennek a kamatterheivel már nem foglalkozom, ezzel nem kell számolni.

De igen, számolni kell évről évre, egy évtizeden át legalább még ezekkel a többlet-kamatterhekkel, amelyek 100 milliárdos nagyságrendekben mérhetők évente, azt önök miatt ennek a költségvetésnek biztosítania kell, és ha az államháztartási törvény 2010-ben is hatályban tartják, ez azt jelenti, hogy az önkormányzati szférából, a betegektől, az oktatástól fogják elvenni a pénzt. Ezek a megtakarítások azért kellenek - ezek a spórolások, ahogy önök mondják -, nem azért, hogy a válságból kikerüljünk, hanem azért, hogy az előző évek önök által felvett hiteleinek a kamatait ki tudják fizetni. Ezért veszik el a gyermekétkeztetéstől a támogatást, ezért veszik el a gyámügyekben érintett árváktól a támogatást, ezért veszik el az önkormányzatok különböző szociális vagy városüzemeltetési feladataihoz kapcsolódó pénzeket, mert így tudják kifizetni a saját maguk által az előző években elpazarolt, elköltött pénzek terheit, és még nem a visszafizetésről beszélek, csak a kamatterhek kérdéséről. Ekkor arról beszélni, hogy egyébként majd meg a maastrichti kritériumok szerint csökkenteni is fogjuk az adósságot, ez, kérem szépen, újabb sarcot, újabb megszorítást kell hogy jelentsen a költségvetésben. Tehát joggal azt tudom mondani, hogy ha drámainak neveztem a 2008. évi költségvetést, akkor azt gondolom, hogy ezek a számok jól alátámasztották, amelyeket elmondtam.

Meg szeretnék felelni annak a feladatomnak is, hogy 17 bizottság kisebbségi véleményét is elmondjam, legalábbis megpróbálom annak egy részét - ezt a többségi előadó nem tette meg, de én nem fogom az ő többségi bizottsági véleményeiket is ismertetni.

Azt gondolom, először is a költségvetési bizottsággal kezdem, amely egyféle összefoglaló képet is adott a költségvetéssel kapcsolatban. Az egyes fejezeteit nézzük! Úgy gondolom, a legkritikusabb és a legvérlázítóbb a vagyongazdálkodási fejezet, amelyről az Állami Számvevőszék is lesújtó véleményt ad. A vagyongazdálkodás területén az Állami Számvevőszék szerint az állami vagyonnal kapcsolatos bevételeket nem lehetett ellenőrizni. Egyszerűen megtrükközték. Nem volt mód arra, nyilvántartás nem biztosítja az ellenőrizhetőséget, ezért a 2008. évi nyitó- és záróállomány meghatározása nem fogadható el. Tehát azt sem lehet tudni, hogy mennyivel indult el ez a tevékenység az év elején, és mivel zárult.

Azt gondolom, ha valami felelőtlen gazdálkodás számon kérhető a kormányon, ami tényleg csak rajta múlik, nem a világgazdaságon, nem az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikáján: egyszerűen rend nincs önöknél. Ahol pedig nincs rend, ott nem is várható el, hogy ésszerű gazdálkodás történjen. Nem várható el, hogy ésszerűen, nem az emberek terhére garázdálkodnak, gazdálkodnak ezzel a vagyonnal. Azt gondolom, nem erős kifejezés ma azt mondani, hogy vagyongazdálkodás terén elfogadhatatlan, ami történt.

És ehhez kapcsolódnak azok az apró kis privatizációs történetek - egyenként egyébként nem kis pénzről van szó, de az összköltségvetésen belül persze mondhatják, hogy az egész 100 milliárd forint, amiről szó van, de azt gondolom, ez az, ami a cseppben a tenger -, amiben leginkább körvonalazódik, hogy milyen felelőtlen politikát folytattak. És hogy ne feledjük, a Pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozó területről beszélünk, és ezen belül is Veres János volt az akkori pénzügyminiszter, most nem Oszkó Péter pénzügyminiszter nyakába szeretném varrni a 2008-as vagyongazdálkodás felelősségét, azt tőle számon kérni. Bár azt gondolom - a hírek sajnos semmi jót nem jelentenek, amik az elmúlt hónapokban a felszínre kerültek -, majd még a 2009-es zárszámadás később adatik, de azért azt gondolom, tanulságos, és azért örülök, hogy államtitkár úr hallgatja szavaimat. Bizony a moszkvai kereskedelmi képviselet értékesítése, a sukorói ingatlanügylet, a MÁV Zrt., a Magyar Posta Zrt. épületeinek eladása mind-mind erősen vitatható ügyek, amire a megfelelő számvevőszéki vizsgálatok is felhívták a figyelmet.

További átláthatatlansággal és ellenőrizhetetlenséggel kapcsolatos gondokat jeleznek a 4-es metróval kapcsolatos megállapítások, ahol is, kérem szépen, 16 milliárd forintos eredeti 2008. évi támogatással szemben - majd Kékesi úr segít nekem - 45 milliárd, ugye. (Dr. Kékesi Tibor bólint.) Azt hiszem, 45 milliárd az éves pénzfelhasználása a költségvetésnek. Két és félszeresére nőtt egy éven belül, különösebb parlamenti jóváhagyástól függetlenül ez a mamutberuházás, ami - azt gondolom - megint csak úgymond zászlóshajója az önök gazdaságpolitikájának, az önök irányításának, hiszen az ország legnagyobb beruházásánál az Állami Számvevőszék oldalakon sorolja, hogy előző évben is, ahogy megmondta, 2007-ben is megmondta, 2008-ban is, és most 2009-ben is felhívja a figyelmet erre és erre a rendbe teendő dolgokra. Hiszen önöknek olyan finanszírozási szerződése van, amely alapján a kormány semmilyen módon érdemileg nem tud beleszólni a költségek növekedésébe.

Akkor ezzel, kérem szépen, rendben is van? Évről évre önök úgy gondolják, hogy el kell fogadni ezt a költségvetést? Hát arra ösztönzöm önöket is - bár a bizottsági ülésen nem sikerült -, hogy ezt a költségvetést nem lehet elfogadni. Ennek a zárszámadását nem lehet elfogadni. Mert akkor, aki emellett igen szavazatot tesz, az ezzel a gyakorlattal, amit itt akár a vagyongazdálkodásnál, akár pedig a 4-es metró kapcsán megengedhetőnek tartanak, ezzel azonosul. Közös felelősséget vállalnak a felelőtlenségben. Úgy gondolom, ez elfogadhatatlan. Tegyenek rendet! Tegyenek rendet, amíg még lehet, a 2009-es zárszámadásban már ezek a szégyenfoltok ne legyenek benne!

Folytatva a költségvetési bizottság észrevételeit, a költségvetési bizottság megállapítja, hogy több esetben elutasító véleményt fogalmazott meg a zárszámadással kapcsolatban. Ez történt a lakástámogatások kapcsán, amelyben önök szerint megint pazarló költségvetés zajlik, az emberektől ezt el kell venni. Ehhez képest saját házuk táján nem tudnak elszámolni, az Önkormányzati Minisztériumhoz tartozó Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézetnél, de akár az európai uniós operatív programoknál, mint a kelet-magyarországi vagy a közlekedési operatív programnál is ezek a sajnálatos megállapítások. Az átláthatatlanságnak, az ellenőrizhetetlenségnek és nyilván ezáltal a pazarlásnak nyitnak teret, az ésszerűtlen kiadások elismerésének adják meg a szavazatukat, amennyiben támogatják.

Majd az önkormányzati költségvetésről még a legvégén szólnék, mert az szerintem kimeríthetetlen tárháza annak a cinizmusnak, amellyel a kormányzat a költségvetés számain keresztül ezzel a 600 ezer körüli alkalmazottal, és a mintegy 10 millió magyar állampolgárral bánik, ahogyan az önkormányzatokon keresztül ezek a szolgáltatások megjelennek.

Nézzük a gazdasági bizottságot! Mint ahogy mondtam, ez most azért különösen hangsúlyos, mert Bajnai Gordon korábbi tárcáját is érintő megállapítások. A bizottság egyértelműen megállapítja - szintén a kisebbségi véleménye - a magas adókat, amelyek lefojtották a gazdaság szereplőit, valamint azokra a többlet adminisztrációs terhekre is felhívja a figyelmet, miszerint ugyan lehet, hogy nem volt minden elemében adóemelés, de ilyenkor az adminisztráció nőtt meg.

(12.20)

A közlekedési ágazat problémája még önök szerint is további pénzmegvonásokra szorul, ezért az Állami Számvevőszék is azt állapítja meg, hogy 2008-ban sem történt előrelépés, a közszolgáltatások igénybevételének felmérését, illetve az ehhez igazított finanszírozást nem vezették be.

Az állami kezességvállalásokra mint csontvázakra hívja fel még a figyelmet a bizottság, hogy bizony jó néhány olyan ügylet van, amire az állam garanciát vállalt, annak reményében, hogy az ügyek jobban mennek, de nem fogják beváltani. Itt külön a MALÉV-privatizáció kapcsán lévő állami kezességvállalásra hívja fel a bizottság a figyelmet.

A közvélemény számára is érzékeny másik téma az energiaszektor sérülékenységével kapcsolatos, ahol külön is felhívják a figyelmet, hogy továbbra is elkerült a kormányzat látószögéből az energiaszektor beszerzési forrásokból adódó kockázata és ennek megoldása.

Haladva tovább a bizottságok sorában, logikailag is helyesen a gazdasági után a foglalkoztatási bizottság következik. A számok nyelvén mit jelentett az, hogy a munkanélküliek száma megemelkedett? A munkanélküliségi ráta 2008-ban 7,8 százalék. De jó lenne ez most 2009 őszén, mert most már gyorsvonat sebességével a 10 százalék felé tart ez a szám! 445 ezer fő volt 2007-ben, ez 2008-ra 477 ezer főre emelkedett, és tudjuk, ma már az 500 ezer főt is meghaladta az álláskeresők száma. Ezen belül a pályakezdők száma is nőtt, 42 ezer fő körüli nagyságrendet jeleznek.

Külön felhívja a bizottság a figyelmet arra, hogy az aktív foglalkoztatási eszközökre fordított kiadások kisebb mértékben emelkedtek, mint ami az összalap kiadási növekedése. Ez azért problémás, mert pont itt tudna segíteni a munkahelyek megtartása vagy az új munkahelyek létrehozása érdekében, és ezzel messze nem az európai konvergencia irányába haladunk.

Az egészségügyi bizottság: egyrészről, ha költségvetési szemmel nézzük, önök kipipálhatták, hogy gyakorlatilag nullszaldós költségvetése van. Én úgy foglalnám össze a bizottság véleményét: de mi volt az ára? Hány beteg betegsége tartott tovább? Hány beteg nem tudott meggyógyulni? Hány beteg áll ma is sorban a megnövekedő sorban állás következtében? Emellett az Állami Számvevőszék is világosan elmondta: instabil, kiszámíthatatlan elszámolási és finanszírozási rendszer van, így még a kevés pénzt is ésszerűtlenül, átgondolatlanul biztosítják a betegek számára, a betegeket szolgáló szolgáltatások számára.

A mezőgazdasági bizottság az, amelyiket még érdemes megemlíteni, ha a gazdaság szereplőit szélesebb körben vesszük. Bizony, azt tudják mondani, hogy a kormány még a maga által előirányzott nemzeti kiegészítő támogatást sem volt képes kifizetni, megsértve az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt, nem volt képes megőrizni a nemzeti támogatás reálértékét. Ugye, itt megint arról van szó, hogy versenyképtelen a magyar mezőgazdaság, ami viszont pont egy kitörési águnkat érinti, ami a növekedés szempontjából 2008-ban még jól teljesített, de mára, 2009-re már be is bizonyosodott ennek az ára, hiszen most drasztikus visszaesés következett be. Emögött bizony a kormányzat konkrétan rossz intézkedései a ki nem fizetett pénzek következményeként jelentek meg, ami versenyhátrányba hozta a mezőgazdaság szereplőit.

Továbbhaladva a bizottságokban: az oktatási és kulturális bizottság Hiller miniszter úr tárcájáról mondott lesújtó véleményt. Gyakorlatilag minden szabálytalan, minden áttekinthetetlen, a normatívák, a közoktatási törvény és a költségvetési törvény össze nem egyeztethetőségéből adódó szabálytalanságok és számos olyan alapfeladatokat veszélyeztető dolog, mint a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap anomáliáira hívta fel a figyelmet.

Ahogyan ígértem, utolsó gondolatként az önkormányzatok: kérem szépen, az önkormányzatok megtakarítók voltak 2008-ban. Ez nem azt jelenti, amit a szocialisták mondanak, ahol pénz van, ott azt le kell söpörni - idézve az ötvenes évek padlássöprögetését -, hanem igen, ők takarékosan annyit költöttek, amennyi pénz a rendelkezésükre állt. De kérem, ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van, hanem azt jelenti, hogy kénytelenek voltak - ahogyan otthon, a családban is - annyit költeni, amennyi pénzük volt, azonban ebből nem az következik, hogy onnan el lehet venni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)