Felszólalás adatai
| 100. ülésnap (1999.11.11.), 174-222. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólalás oka | Általános vita lefolytatása |
| Felszólalás ideje | 1:52:50
|
Felszólalások: 19 174-222 Előző Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Köszönöm, képviselő urak, a folyosón kellene ezt a közgazdasági párbeszédet folytatni! Engedjék meg, hogy lezárjam a részletes vitát, mivel minden frakció kimerítette az időkeretét. Közben ügyrendit kért Keller László, de jelbeszéddel megértettük egymást, hogy a Ház vezetésével egyetértésében úgy döntök, hogy holnap az ülésnap végéig lehet a kapcsolódó módosító javaslatokat benyújtani. Tehát ezt a kérdést is rendeztük.
Megkérdezem végül Varga Mihály államtitkár urat, aki derekasan végigülte az egész hetet, hogy most vagy későbbiekben kíván válaszolni az elhangzottakra.
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A szavazást megelőzően szeretnék majd válaszolni a vitában elhangzottakra. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról tehát a következő ülésünkön határozunk. (Megszólal egy mobiltelefon.) Legyenek szívesek, kapcsolják ki a rádiótelefont!
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/1758. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1758/1-6. számokon kapták kézhez.
Megadom a szót Szabadi Béla államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.
DR. SZABADI BÉLA földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés 1997. július 15-i ülésnapján fogadta el az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényt. Az 1998. január 1-jén hatályba lépett törvény meghatározta a településrendezés, az -építés alapvető fogalom- és szabályrendszerét, valamint az állam és az önkormányzatok építésügyi feladatait, rögzítette továbbá a törvény a településrendezés céljait, feladatait és eszközeit és a településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézményeket is. A törvény kialakította az építményekkel szemben támasztott általános követelményeket és az építészeti, műszaki tervezés, valamint az építés, kivitelezés alapvető követelményeit, meghatározta továbbá az építésügyi hatóság feladatait és eljárásainak követelmény- és eszközrendszerét az építés teljes folyamatában.
Külön említést érdemel, hogy a törvény az épített környezet fenntartására, értékeinek védelmére vonatkozóan komplex szabályrendszert is alkotott. A törvény hatálybalépését követően a településrendezés és az -építés új eszköz- és követelményrendszere fokozatosan a gyakorlat részévé vált, és igazolódott, hogy a törvény szabályai alapvetően alkalmas kereteket képeznek az építés számára a gyorsan változó világunkban. A gyakorlati alkalmazás tapasztalatai, az építésügyi hatóságoknál elvégzett vizsgálatok eredményei és a jogalkalmazók visszajelzései alapján is indokolttá vált a törvény egyes rendelkezéseinek tartalmi pontosítása és kiegészítése. A törvény módosítását indokolja továbbá, hogy a NATO-csatlakozásunkból eredő és az építésre vonatkozó sajátos szabályok megalkotása lehetővé váljon.
A törvény módosításának leglényegesebb elemei a következők: a településrendezési eszközök, tervek és szabályzatok előkészítésének folyamatában, a települési önkormányzatok érdekében egyértelművé válik az előzetes véleményezés, valamint a végső miniszteri szakmai véleményezés időhatára, amelyen túl a nem nyilatkozót egyetértőnek kell tekinteni.
Szintén az önkormányzatok és egyben az ország érdekeit szolgálja az elfogadott szabályzatok, tervek dokumentálási szabályainak változása. Egyrészt nem minden egyeztetőnek kell ezentúl megküldeni a teljes dokumentációt, elegendő azok kivonatát vagy vonatkozó részét, másrészt a létrejött országos dokumentációs központban el kell helyezni a településrendezési terveket, amely által biztosítottá válik az áttekintés lehetősége, a tervellátottság vizsgálata, valamint a területrendezés, -fejlesztés megalapozása.
A hatályos törvény határidőket szab meg az önkormányzatok számára a korábbi, jórészt elavult tervek átdolgozására az új szabályok szerint. Célravezetőbbnek látszik - mivel a mulasztásos törvénysértés szankcionálására nincs érdemi lehetősége a kormányzatnak - az a szabályozás, mely szerint egy adott időponton túl - 2003. december 31-ét tekintjük ennek - az 1998 előtti tervek korszerűsítés híján hatályukat veszítik. Ez természetesen nem gátolja meg az építkezést, nem teremt lehetetlen állapotot, mivel a törvény jelenleg is tartalmazza a tervvel és szabályzattal nem rendelkező területekre az úgynevezett illeszkedési főszabályt. Változik a javaslat szerint a közút céljára történő lejegyzés és a településrendezéssel kapcsolatos kártalanítás rendje is.
Az expozé bevezetőjében említetteken túl figyelembe vettük az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tapasztalatait is. A változások az egyszerűsítés, az egyenlő jogok és az állampolgári jogok jobb érvényesülése érdekében születtek. Így például a törvényjavaslat - hatályon kívül helyezve az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény eddig életben tartott rendelkezését az úgynevezett korlátozási kártalanításról - kiküszöböli azt a gondot, hogy sok tulajdonos azért nem kaphatott eddig kártalanítást, mert az önkormányzat vagy a hatóság mulasztásából eredően nem került egyedi határozattal elrendelésre az építési és telekalakítási tilalom.
Egyszerűsödnek a telekalakításra vonatkozó szabályok, és ezzel egyidejűleg a telekalakítás és az előbb tárgyalt jogintézmények hatósági ügyintézése is a kiemelt, elsőfokú építési hatósághoz kerül telepítésre.
A módosítás enyhít a településtervezési jogosultság eddigi szigorú szakmai feltételein, amely szerint településrendezési, -tervezési tevékenység csak egyetemi végzettséggel folytatható.
További módosítások vonatkoznak egyes tilalmakkal kapcsolatos rendelkezések egyértelműsítésére, valamint a kapcsolódó jogszabályokkal való teljes összhang megteremtésére - bányatörvény, természetvédelmi törvény, földtörvény.
A törvényjavaslat néhány alapfogalmat pontosít, illetve kiegészít. A "sajátos építményfajták" fogalom a szükséges pontosításon túl kiegészül a honvédelmi és katonai célú építményekkel. Ennek hatásaként nyílik meg a szabályozási lehetőség a speciális katonai, NATO-célú építmények építésének egyedi szabályozására. Új pontként jelenik meg a közhasználatú építmény fogalmának meghatározása, amely azért szükséges, mert a törvény értelmében akadálymentes használhatóságot ezen építmények körében kell biztosítani.
Az építészeti, műszaki, tervezési jogosultság szakmai feltételét a törvényjavaslat úgy módosítja, hogy az önálló építészeti tervezést folytató személyeknek a szerzett jogosultságok figyelembevétele mellett meghatározott átmeneti időn túl szakirányú egyetemi vagy azzal egyenértékű szakképesítéssel kell rendelkezniük. A szabályozás hatásaként az építészeti, műszaki tervezésre vonatkozó rendelkezések összhangba kerülnek az Európai Közösségek Tanácsa vonatkozó irányelvével.
Az építés minőségének javítása és ellenőrizhetősége céljából a törvényjavaslat új szabályként előírja, hogy az építmények használatbavételi engedélyezéséhez szükséges építési felelős műszaki vezetői nyilatkozatot az építési naplóban kell rögzíteni. A felelős műszaki vezetői névjegyzék vezetését a törvényjavaslat hatósági nyilvántartásnak minősíti, és a névjegyzék vezetésének helyeként a kivitelezési tevékenység ellenőrzésére feljogosított építésfelügyeletet ellátó szerveket jelöli meg.
A felelős műszaki vezetői jogosultság szabályozásának hatásaként várhatóan egyszerűsödik az eljárásrend, és javul az építés minőségének ellenőrizhetősége is. Az építésügyi bírságra vonatkozóan, a bírság kiszabásának elveit fenntartva a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a bírság adók módjára behajtandó köztartozásnak minősüljön.
(14.00)
Ez eljárásjogi szempontból fontos új szabály. A szabályozás hatásaként várható, hogy nő az építésügyi bírságnak a szabálytalan építkezésekre gyakorolt visszatartó ereje, és az önként meg nem fizetett bírság hatékonyabb behajtása is javulhat. A törvénymódosítási javaslatok egyértelműbb és áttekinthetőbb helyzetet teremtenek, segítik az egységes jogalkalmazást.
A törvénymódosító javaslatot a gazdasági bizottság mint kijelölt bizottság tárgyalta, és napirendre tűzte még a környezetvédelmi, a területfejlesztési, a mezőgazdasági, a kulturális, valamint az önkormányzati és rendészeti bizottság is. A javaslatot a megtárgyalást követően valamennyi bizottság általános vitára alkalmasnak találta.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az előterjesztést támogatni szíveskedjenek.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Most a bizottsági vélemények, valamint a gazdasági bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, az elfogadott napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.
Megadom a szót Járvás Istvánnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának.
JÁRVÁS ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezt a törvényjavaslatot, ami az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szól, a mezőgazdasági bizottság is megtárgyalta. A bizottsági vita során két terület került érintésre.
Az egyik terület az, hogy az építési szabályozási tervek, tehát a településrendezési tervek, régi nevükön nevezve településszervezési tervek elbírálásába ne csak a megyei főépítész legyen bevonva, hanem különösen az ez évben kialakult árvízhelyzetre tekintettel más területek is, nevezetesen a megyei főmérnök is véleményezhesse egy-egy település rendezési tervét.
Ezen túlmenően szóba került még az építési törvény megvitatása során, hogy nagyon röviden, kurtán vagy talán nem is nagyon foglalkozik a külterületi építkezésekkel, amelyek a családi vállalkozások terjedését vagy megerősödését nagymértékben hátráltatják, illetve azok a kapcsolódó törvények, amelyek az értékesítő-beszerző szövetkezetek vagy más telephelyek létrehozásában szükségesek volnának, valójában nem nyújtanak ezeknek az építésre vonatkozóan megfelelő segítséget. Ennek kibontása a részletes vitában mindenféleképpen meg fog történni.
A bizottság egyébként 16 igen szavazattal, 8 tartózkodás mellett támogatta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péternek, az önkormányzati bizottság előadójának.
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati bizottság az 1997. évi LXXVIII. törvény módosítását négy nagy csoportra osztotta.
Először is a fogalommeghatározások körét tárgyalta, mert ez a módosítás a fogalmakat is részben pontosítja, részben pedig olyanokat emel be a fogalommeghatározások körébe, amelyek eddig nem szerepeltek. Ilyen megfogalmazás a honvédelmi és a katonai építmények megfogalmazása. Ez pedig azért szükséges - és igen szükséges -, mert így lehetőség van arra, mivel itt nevesítve vannak ezek az építmények, hogy a honvédelmi tárca szabályozási körébe kerülhessenek, pontosan a NATO követelménye és az azzal való együttműködés kapcsán.
Ugyancsak a fogalommeghatározás körébe tartozik a módosításoknál a közhasznú építmény definiálása; ez sem létezett a korábbiakban. Ennek, amint államtitkár úr mint az előterjesztés előadója előadta, igen lényeges vonatkozása van abból a szempontból is, hogy az épületek, építmények még a mozgáskorlátozottak számára is korlátlanul igénybe vehetők legyenek, tehát ez mintegy kiszűri, megszünteti a negatív diszkriminációt, ami egy épület használatában a mozgáskorlátozottakat érintette.
Másodszor: a műszaki tervezési jogosultság új szabályozása azt célozza, hogy ez közelítsen az Európai Unió hasonló tárgyú szabályozásához.
Harmadsorban a módosítás az építés minőségi és felelősségi rendszerét érinti - erre vonatkozik a 22-28. § -, ami az építmény állékonyságát, élet- és vagyonbiztonságát védi és erősíti több oldalról is. Egyrészt kimondja a megfelelőségi igazolás használatát, és azt, hogy a megfelelőségi igazolás nélkül nem lehet építési anyagot sem beszerezni, sem forgalomba hozni, sem használni, tehát kifejezetten a minőség irányába hat, amely minőség természetesen kihat az egészség és a testi épség védelmére is.
Ugyanezt a célt, tehát ezt a biztonsági célt szolgálja az építési napló szerepének megerősítése, és azt, hogy az egyes alvállalkozók műszaki vezetője is köteles az adott munka elvégzését, illetőleg befejezését a felelősség esetleges utólagos megállapítása végett bejegyezni az építési naplóba, és az építési napló a használatbavételi engedélyezési eljárás során is jelentőséggel bír.
Végül, negyedszer: az építési fegyelem és a szabálytalan építések szankciórendszerét módosítja az előterjesztés többek között azzal, amire már igen nagy szükség volt, hogy az építési rendészeti bírság a jövőben adók módjára lesz behajtható. Ennek rendkívüli jelentősége van, mert megszilárdítja az építési fegyelmet. Építésrendészeti bírság ugyan eddig is volt, azonban annak a behajthatósága bonyolult, és sokszor nem teljesíthető elvárás volt a hatóságok részéről.
Mindezeket figyelembe véve - bár kritika is érte az önkormányzati és rendészeti bizottságban az előterjesztést, ám ezek olyan kritikák, amelyek feloldhatók bizonyos módosításokkal - az önkormányzati és rendészeti bizottság ellenszavazat és tartózkodás nélkül, egyöntetűen amellett voksolt, hogy az előterjesztés általános vitára alkalmas.
Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a gazdasági bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Rigler Zoltánnak, a bizottság előadójának.
RIGLER ZOLTÁN, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság november 2-án megtárgyalta a T/1758. számú, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról készült törvénytervezetet.
A törvénymódosításban kiemelkedő szerepe van az eredeti törvényben szereplő fogalommeghatározások kiegészítésének. Ezen kiegészítések során a sajátos építményfajták közé felvételt nyertek a honvédelmi és katonai célú létesítmények, így megnyílik a lehetőség a kormány számára a NATO-előírásokkal összhangban álló szabályozások megalkotására.
Ugyancsak fontos definíció a közhasználatú építmények meghatározása, ami alapján értelmezhetővé válnak az akadálymentes épített környezet szempontjából fontos közhasználatú intézmények, melyeket akadálymentessé kell tenni. Úgy gondolom, nem kell részleteznem, hogy milyen fontos rendelkezés ez mozgáskorlátozott embertársaink számára.
A kiemelt témák között szerepelt még a felelős műszaki vezetők szerepe az építésben, valamint az építésügyi bírság intézménye. Képviselőtársaim egyrészt üdvözölték, hogy a törvényjavaslat időkorlátok közé szorítja az építési ügyekkel kapcsolatos hivatali ügyintézést, másrészt többen példákon keresztül hoztak érveket arra, hogy a javaslatban szereplő határidők hosszúak mind az építési engedélyezési eljárásban, mind a településrendezési tervek vonatkozásában.
Kritika hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a főépítészek az eredetileg szánt konzulensi, tanácsadói szerepből kilépve kvázi hatósági feladatokat látnak el.
A műszaki vezetők kötelező alkalmazását a képviselők jó gondolatnak tartják, mert egyfelől a többszereplős építési folyamatoknál is lesz felelőse az építési naplón keresztül az építkezéseknek, másfelől pedig szerepük lehet a feketemunka visszaszorításában.
Az építési bírság intézményét képviselőtársaim szükségesnek tartják, egyetértenek azzal is, hogy a bírság behajtásának lehetőségét egyszerűsíteni és gyorsítani kell, ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy a jelenlegi rendelkezések sem váltották be a reményeket, mert a bírság mértéke minden realitást nélkülöz, és nem tesz különbséget a jogi erősítés kiadása előtt megkezdett, egyébként szabályoknak megfelelő építkezés, és a teljesen szabálytalan, engedélyért nem is folyamodott építkezés között.
(14.10)
Ellenzéki képviselőtársam hiányolta a törvényből a főmérnöki intézményt, amely a települések műszaki gondjainak megoldásában segíthet, valamint kérdést tett fel a szaktervezéssel kapcsolatban, és a Mérnöki Kamara képviselőjével együtt hiányolta a műszaki ellenőröket. Az Építész Kamara képviselője az előterjesztéssel egyetértett.
A bizottság a vita során elmondott vélemények és a kérdésekre kapott kormányzati válaszok alapján a törvényjavaslatot 14 igen, 11 nem és 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Fritz Péter képviselő úr ismerteti.
FRITZ PÉTER, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottságban egy kétszeresen is sajátos vita alakult ki. Az első jellegzetessége az volt, hogy ezt a napirendi pontot megelőzően tárgyaltuk a tervező- és szakmérnökök, valamint építészek szakmai kamarájáról szóló törvényt, és mivel a két törvénytervezet között sok átfedés van, az igazi vita ott alakult ki. Tehát ha most arról kell beszámolnunk - akár a többségi, akár a kisebbségi vélemény előterjesztésekor -, hogy itt milyen vita volt, akkor formailag az ott lezajlott vitát ugyan nem lehet ide áthelyezni, de azért a rend kedvéért meg kellett említeni, hogy ez így volt. A második pedig, hogy a vitában a kormányzati és az ellenzéki oldalon sok szakmai vélemény hangzott el, és ebben nem volt köztünk véleménykülönbség - összességében nem egymással vitatkoztunk, és ez nem mindig szokott így lenni.
Amiben alapvető eltérés volt köztünk, és ami azt eredményezte, hogy 46 százalékban kisebbségi vélemény alakult ki, az az volt, hogy a sok elhangzott szakmai észrevétel vajon be tud-e épülni a parlamenti vitában a törvénybe, tudja-e gazdagítani a törvényt, vagy pedig esély sincs ennek a beépülésére. A kisebbségi véleményt vallók álláspontja abban tért el a többségi véleményt vallókétól, hogy mi úgy véljük: a parlamenti vita során erre nincsen lehetőség. Én három olyan kérdést emelnék ki, amely alátámasztja ezt a véleményünket.
Az egyik kérdés: az elmúlt időben sok természeti katasztrófa volt hazánkban is meg más országokban is, és emellett a törvénybe - nagyon helyesen - a sajátos építményfajták közé a honvédelmi és katonai célú építmények köre is bekerült. Ez különösen alátámasztja a Mérnöki Kamarának azt az igényét, hogy a különböző szintű főépítészeti rendszer, hálózat mellett ki kellene építeni egy ugyanilyen szintű főmérnöki hálózatot is, hiszen ezekkel a kérdésekkel a főmérnökök - szakmai végzettségünknél fogva - nem tudnak foglalkozni. Azt hiszem, nagyon sok jó példa van a magyar gazdasági életben arra, hogy a városi főmérnökök milyen módon tudták összefogni, irányítani az ilyenfajta gazdálkodást, fejlesztést. Erre a kérdésre a minisztérium képviselője azt mondotta, hogy a felvetés nem ebbe a törvénybe való, ezt máshol kell szabályozni - fogalmunk sincs, hol lehet ezt szabályozni, ismereteink szerint ez kormányzati vagy minisztériumi hatáskörbe tartozik -, de véleményünk szerint ha már egyszer megszületik egy ilyen törvény, akkor ezt ebben a törvényben kellett volna megoldani.
A második kérdéskör, amelynek kapcsán nem kaptunk megnyugtató választ arra, hogy ezt ebben a törvényben rendezni lehet-e, a különböző fajta tervezési és szakértői képzettség ügye. Másképpen van megfogalmazva a mérnökök és az építészek számára a szakképzettség elérése, véleményünk szerint ezt egységesíteni kellene. A másik pedig, hogy a különböző fajta törvényi szabályozás miatt a főiskolai végzettségűek tervezési jogosultságát, ha korlátozott mértékben is, de meg kellene oldani valamilyen módon.
Itt szeretném megemlíteni: kimondottan nem tudunk egyetérteni azzal, hogy a Németországban szerzett főiskolai végzettség előnyösebben szerepel ebben a törvényben, mint a Magyarországon szerzett diploma - ne hozzuk hátrányos helyzetbe ilyen szempontból a magyar főiskolákon végzetteket!
A harmadik kérdés, ami itt is meg a Mérnöki Kamaránál is erőteljesen szóba került, a műszaki ellenőri névjegyzék kérdése. Egyetértünk azzal, hogy fokozni kell a műszaki ellenőrzés tevékenységét és annak a hatékonyságát, azzal viszont nem értünk egyet, hogy a műszaki ellenőrök testületileg kikerültek a Mérnöki Kamara hatásköréből, és ilyen módon - azt kell mondjam - a senki földjén lesznek. A Mérnöki Kamarának ezt az autonómiáját nem lett volna szabad megvonni.
Mindezek alapján a kisebbség erősen kétségbe vonja, hogy vajon ezek az érvek és a többi érv be tud-e épülni ebbe a törvénybe. A puding próbája az evés, kérdés, hogy vajon mi fog történni. Őszintén várjuk, mi fog történni.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Rigler Zoltán képviselő úr, Fidesz, következik; őt követi T. Asztalos Ildikó.
RIGLER ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény - mint az építésügy generál törvénye - átfogóan szabályozza és meghatározza a településrendezéssel és az építés teljes folyamatának szabályozásával kapcsolatos alapvető önkormányzati és állampolgári jogokat és kötelezettségeket. A törvény hatálybalépését követő közel két év gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a törvény szakmai koncepciója beváltotta a hozzá fűzött reményeket, alkalmazása mind a településrendezés során, mint pedig az építés folyamatában szakszerűbb, törvényesebb, ellenőrizhetőbb és minőségében jobb közigazgatást eredményezett. Az alkalmazásából nyert tapasztalatok azonban szükségessé tették néhány alapvető szabályozás további pontosítását, egyértelműbbé tételét, amelyek közül kiemelnék néhány fontos elemet.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló '97. évi LXXVIII. törvény lehetőséget adott arra, hogy a törvényi előírásokkal összhangban az olyan sajátos építményekre vonatkozóan, mint például a közlekedéssel, hírközléssel, bányaműveléssel kapcsolatos építmények, a rájuk vonatkozó külön kiegészítéseket és eltéréseket tartalmazó szabályozást meg lehessen alkotni. A törvény módosító javaslata pontosítja és tovább bővíti a sajátos építmények fogalmát, amely építmények közül ki kell emelnünk a honvédelmi és katonai célú építményeket. Ez utóbbi építmények vonatkozásában - tekintettel NATO-tagságunkra - a fogalom javasolt módosítása különösen fontos, mert csak így nyílik meg a lehetősége az ilyen célú építmények elhelyezésére, kialakítására és engedélyezésére vonatkozó speciális, külön szabályozásnak.
Az említett, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény részletesen szabályozta az építés résztvevőinek: a kivitelezőnek, a felelős műszaki vezetőjének, az építés műszaki ellenőrének a feladatait, felelősségét és jogállását. Ebben a körben a törvény módosító javaslata kimondja, hogy a kivitelező, valamint a felelős műszaki vezető csak az általa vállalt és elvégzett szakmunka rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságáért lehet felelős. Ennek a szabályozásnak különös jelentőséget ad a közbeszerzések törvényi szintű szabályozása, miszerint az építés kivitelezésének tendereztetésekor az építtetőnek már ismernie kell azt a kivitelezői kört, amely az építményt megvalósítja, ez pedig sokszor generális alvállalkozói kivitelezésben, illetve több kivitelező egymást követő tevékenységében nyilvánul meg, és így az egyes elvégzett szakmunkák gyakran időben is elválnak egymástól.
Az előzőekkel összhangban fontos a módosító javaslatnak az a másik szabályozási eleme is, amely az építési naplót az építéskivitelezési tevékenység legfontosabb szakmai dokumentumává teszi, az építési napló részét képezik ugyanis az építmény használatbavételéhez szükséges, az egyes elvégzett szakmunkákra vonatkozó felelős műszaki vezetői nyilatkozatok is. Tekintettel arra, hogy az egyes nyilvántartások fajtáit csak törvény állapíthatja meg, ezért a felelős műszaki vezetői névjegyzék vezetését mint új nyilvántartást feltünteti a javaslat.
A további, az építés minőségét emelő, valamint az európai uniós elvárásoknak megfelelő szabályozási eleme a törvényjavaslatnak az, hogy a szövegkörnyezetből a "hazai" szót eltörölve kimondja: építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy beépíteni csak a külön jogszabályban meghatározott megfelelőségigazolással lehet.
(14.20)
Az épített környezet kialakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, összhangban az európai uniós szabályozással, meghatározza, hogy akadálymentes az épített környezet akkor, ha annak kényelmes és biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük. A törvény az építmények elhelyezésének és kialakításának általános szabályai megfogalmazásának keretében kimondja továbbá, hogy a közhasználatú építmények esetében a mozgásukban korlátozott személyek részére is biztosítani kell az építmények biztonságos és akadálymentes megközelíthetőségét és használhatóságát.
A szabályozások gyakorlati alkalmazhatóságát azonban erősen korlátozta a közhasználatú építmény meghatározásának hiánya, ezért az akadálymentes program végrehajtása szempontjából a törvényjavaslatnak ez egy kiemelkedően fontos alapfogalma. A törvényjavaslat az önkormányzatok településrendezési feladatainak egyszerűsítése és gyorsítása érdekében meghatározza a településrendezési tervek, helyi építési szabályzatok egyeztetésének, véleményeztetésének eddig megkötés nélküli határidejét. Ezzel megszűnik a fennálló bizonytalanság, hogy nyilatkozik-e még az egyeztetésben érdekelt valamelyik államigazgatási vagy érdekképviseleti szerv, illetve meddig adja meg összefoglaló, elfogadása előtti szakmai véleményét a területi főépítész vagy az illetékes szaktárca.
Az állampolgárok és az eljáró hatóságok érdekeit szolgálja a településrendezéssel, az építési és telekalakítási tilalommal kapcsolatos kártalanítási szabályok egyszerűsítése. E szabályozás értelmében azok az állampolgárok is kaphatnak kártalanítást, akik az önkormányzat vagy az építésügyi hatóság konkrét tilalomelrendelő intézkedésének hiányában, valamint az úgymond kvázi tilalmak esetében eddig el voltak zárva ettől a lehetőségtől. Ezzel évtizedek óta húzódó ügyek zárulhatnak le, oldódhatnak meg.
A törvényjavaslat gátat szab a hosszú távú telekspekulációnak, amikor kimondja: "Az európai szabályozási gyakorlathoz igazodva, ha a tulajdonos hét évig nem él a rendezési terv, a helyi építési szabályzat adta lehetőségekkel, akkor ennek letelte után nem támaszthat kártalanítási igényt építési lehetőségeinek csökkenésekor." Ez igen fontos az önkormányzatok számára, mert így lehetővé válik a túlzott beépítést eredményező szabályozás korrigálása, a környezetvédelmi, lakhatási szempontok figyelembevétele.
A településrendezési eszközök megvalósulását szolgáló sajátos jogintézmények közül a javaslat érinti a közút céljára történő lejegyzést, és a változtatási, illetve az építési telekalakítási tilalmakat. A tilalom esetében az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, valamint törlés egyértelműsítése a jogalkotási cél; a közút céljára történő lejegyzés tulajdonképpen egyszerűsített kisajátítás, szabályainak módosításakor pedig a közúti közlekedésre vonatkozó jogszabályi előírásokkal való teljes összhang.
Ezen túl a lejegyzés köre szűkül az egyes területek feltárását közvetlenül biztosító kiszolgáló- és lakóutakra, azaz a nagyobb terület érdekei miatt létesülő forgalmi és gyűjtőutak esetében nincs helye lejegyzésnek. A szabályozás kitér azokra az esetekre is, amikor egy kiszolgálóút szélesítése műszaki vagy egyéb okok miatt csak az egyik oldali teleksort érinti. Ebben az esetben a szabályozás elve az igazságos közteherviselés az út kétoldali tulajdonosai között.
Tisztelt Ház! Az előzőekben ismertetettek, és a törvényjavaslat egyéb rendelkezései is a nagyobb jogbiztonságot, az önkormányzati és állampolgári jogok teljesebb érvényesülését szolgálják, ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az előterjesztést támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót T. Asztalos Ildikó képviselő asszonynak, SZDSZ; őt követi Szentgyörgyvölgyi Péter.
T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény nem egészen két évvel ezelőtt lépett hatályba. A törvény elfogadását, ha lehet hinni az emlékeimnek, de talán a sajtóból is nyomon lehetett követni, széles körű szakmai egyeztetés előzte meg, és általánosságban elmondható, hogy a törvény megszületését elég széles körben elfogadták.
A parlamenti jegyzőkönyvek tanúsága szerint is az akkor felszólaló vezérszónokok hangsúlyozták a törvény szükségességét, időszerűségét, és több volt a jobbító szándék a törvénymódosításokban, mintsem az elutasító. Úgy hiszem, a törvény fontosságát az is mutatja, hogy ez a széles körű érdeklődés a szakmai körökből mennyire érezhető volt, és az elmúlt két év - vagy nem egészen két év - tapasztalatai is azt mutatják, hogy ez a törvény mindenképpen lényeges folyamata a jogalkotásunknak.
Természetesen az eltelt rövid idő bizonyos esetekben ad némi támpontot a tapasztalás okán; némely esetekben nem mindig tudunk megfelelő mennyiségű tapasztalatra hivatkozni a változtatások tekintetében. Természetesen azon jobbító szándékú vagy módosító részeit a törvényjavaslatnak, amelyek az eltelt két év alatt bekövetkezett változásokat próbálják a törvény rendszerébe bevinni, aktualizálni, például a NATO kapcsán megvalósuló intézkedéseket, mindenképpen szükségesnek tartjuk. A törvény általános indoklásában is az előterjesztő tulajdonképpen egypár pontban helyezte el azokat a lényeges elemeket, amelyeket a módosításkor szükségesnek tartott.
Én elsősorban a telekalakítási engedélyezési eljárás egyszerűsítéséről, illetve ennek az eljárásnak a módosításáról, a kártalanítási eljárásról, illetve a kiszolgáló- és a lakóút céljából történő lejegyzés jogintézményének változásáról szeretnék egy kicsit bővebben szólni. Kiemelten szeretnék figyelemmel lenni az önkormányzatok adottságaira, helyzetére, az ott meglévő szakmai apparátusra. Például a 16. § módosítása szerint az útlejegyzés építéshatósági feladatait az úgynevezett kiemelt építési hatósághoz sorolja át. A telekalakítás kiemelt építési üggyé tétele szintén e hatóságok körébe utal, és így nyilvánvalóan ez a gyakorlatban ezen hatóság leterheltségét fogja hozni. Az átsorolás miatt a telekalakítási ügyeket középfokú végzettséggel rendelkezők már nem végezhetik, ez talán azért bizonyos fokú túlzásnak is tűnhet.
Ugyancsak kiemelt építési hatóságnak kell döntenie a kártalanítási ügyekben. Nyilvánvaló, ha a települési önkormányzat javára akar közterület céljából lejegyzett földrészletet igénybe venni, akkor a kártalanítást is ennek az önkormányzatnak kell állnia. Tekintettel arra, hogy a kiemelt építési hatósági jogkört gyakorló jegyző nem egyezik, nem is egyezhet meg az érintett település jegyzőjével, az eljárás viszonylag bonyolulttá válhat. Végrehajtási rendelet hiányában eddig is eléggé bonyolultak voltak az ügyek.
A települések többsége még ma is olyan rendezési tervvel bír, amelynek elfogadásakor a régi LXIV. törvény szerint közút céljára történő igénybevétel esetén bizonyos esetekben nem járt kártalanítás, ezért a tervezők merészebben éltek ezzel a szabályozási lehetőséggel. Ráadásul ezen tervek elkészítésekor a magánútról való megközelítés lehetősége - mint a beépíthetőség egyik feltétele - nem volt adott, így ezekben a tervekben nem is rendelkeznek abban a vonatkozásban, hogy melyik kiszolgáló-, illetve lakóút lehet nem közterületi.
A régi törvény sem adott egyértelmű szabályozást az állami utak vonatkozásában, például a települések vasúti állomásaihoz vezető utak esetén, hogy amikor ezen utak szélesítése, bővítése válik szükségessé, akkor vajon ki fog intézkedni. Az építési hatóságok jellemzően nem kártérítési feladatokkal foglalkoznak, éppen ezért a tapasztalatokból lehet tudni, hogy a korábbi ez irányú szabályozások sem működtek tökéletesen az önkormányzatoknál; a kártérítés inkább polgári jellegéből adódóan, illetve a kisajátítás esetében a hatósági jogkört a közigazgatási hivatal gyakorolja, így az építési hatóságnak abban nincs befolyása.
(14.30)
Vélhetőleg az építési műszaki feladatokat ellátó építési hatóság egy kicsit nehezen mozog ezen a területen, illetve talán profilidegen ettől a feladattól.
Szeretném elmondani, hogy a kártalanítási szabályok - amelyek nyilvánvalóan bizonyos társadalmi-gazdasági események kapcsán bekövetkező módosítások - sokszori változtatása bizonyos tekintetben hátráltatja az egységes gyakorlat kialakulását. Tekintettel arra, hogy az építési törvény önmagában is kötelezte a településeket arra, hogy az új szabályozásoknak megfelelő rendezési terveket készítsenek, a tervekből fakadó kártalanítási kötelezettség kiszámíthatatlanságát eredményezi a szabályozások sokszori változtatása, és nyilvánvaló, hogy ennek megfelelő gyakorlati tapasztalatok tömege sem állhat rendelkezésre, gondolok a bírói ítéletekre.
Szeretnék még kitérni egy olyan dologra, ami vélhetően a törvénymódosításnak egy kis része, az építési engedéllyel, illetve a használatbavételi engedéllyel függ össze. Bizony ez sokszor az állampolgárokat leginkább érdeklő ügy, hogy mikor kapunk építési engedélyt és használatbavételi engedélyt. Nagyon fontos, hogy az engedély nélküli használat megszüntetésének elrendelésére vonatkozó hatósági kötelezési jogkört megállapítja ez a törvénytervezet, de kötelezővé tétele nem teszi lehetővé az esetleges mérlegeléseket.
Mondok egy példát: amennyiben egy lakóház elkészül, és a használatbavételi eljárások során bizonyos hiányosságok megállapítása miatt a használatbavételi engedélyt nem tudja kiadni a hatóság, de az építtetőnek, mondjuk, anyagi problémái miatt nem igazában van módja a határozatban megszövegezett hiányosságok pótlására, akkor az építési hatóság karhatalommal fog kiköltöztetni bizonyos esetekben kényszerből használó lakókat. Azt gondolom, hogy ez a valóságos élethelyzettől egy kicsit idegen.
Engedjék meg, hogy két dologról külön beszéljek még kiemelten. Az egyik dolog a műszaki ellenőrök kérdése. A műszaki ellenőröket ez a törvény is kiveszi a kamarai hatáskör alól, és közigazgatási rendszerbe utalja a műszaki ellenőröket. Ma amikor, tulajdonképpen arról beszélünk sokat, hogy milyen, mennyire fontos a minőségügy, a minőségbiztosítás, a műszaki ellenőrök e tekintetben jelentős befolyással bírhatnak. A műszaki ellenőrökre vonatkozó tételes indokolást, hogy miért nem kell kivenni a szakmai kamara hatálya alól, azt a következő törvénymódosításnál mondanám el, nem tölteném ezzel az időt.
A másik dolog, amiről Fritz képviselőtársam már szólt, a főmérnökök kérdése. Nyilvánvaló, hogy a területi főmérnökök, a megyei főmérnökök bizonyos tekintetben más szemlélettel végezhetnek bizonyos folyamatokban egyeztetéseket, bizonyos műszaki szempontokból értékelhetik a rendezési terveket, az általános rendezési terveket a települések tekintetében. Nem akarom megismételni Fritz képviselőtársamat, de Borsod megyére is igaz - amely az elmúlt időszakban számtalan természeti katasztrófát élt át -, hogy bizony ott is meg lehetett állapítani egy-egy településnél, hogy a műszaki adottságok figyelmen kívül hagyása bizonyos mértékben okozta a katasztrófák bizonyos részét, de mindenképpen csökkentett lett volna, ha ezeket a műszaki szempontokat erőteljesebben vették volna figyelembe. Mi is azt próbáljuk hangsúlyozni, hogy a főmérnökök szerepe éppen ezért lényeges, természeti környezetünk meglévő adottságainak figyelembevétele szempontjából, hiszen az épített környezet egy meglévő természeti környezetbe épül be, és az ott meglévő, ott kialakult egyensúlyokat minden büntetés nélkül nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam szólni az építési naplóról, mert mérnökként építési ügyekkel foglalkozva, illetve egy olyan cégnek a vezetőjeként, amely építéseket is végzett, el kell mondjam önöknek, hogy az építési napló a mi gyakorlatunkban régtől fogva az építés egyik legfőbb dokumentuma volt, és nyilván annak tartjuk most is. Azt hiszem, hogy ez egy szükséges módosítása a törvénynek, és a gyakorlatot követi ez a módosítás, hiszen az építési napló egy komoly építkezésnél nem hiányozhat, az építési napló valóban az építkezés legfőbb dokumentumai közé tartozik.
Frakciónk ezt a törvénymódosítást bizonyos módosító indítványokkal kívánja ellátni, amennyiben szeretnénk, ha ez a törvény jobbá válna.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az építési környezet alakulásáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 1998. január 1-jétől van hatályban, tehát majdnem kétéves gyakorlatot lehet figyelembe venni e törvény alkalmazása során, és mint minden törvénynél, még a legjobb törvénynél is két év elegendő ahhoz, hogy az esetleges hiányosságokat kiszűrjék, vagy ha nincs is benne hiányosság, de mindenesetre az eltelt idő gyakorlatát figyelembe véve módosítani kell időnként egy jogszabályt. Itt is erről van szó.
Való igaz, ami már elhangzott, hogy annak idején széles egyeztetés előzte meg ennek a törvénynek a kibocsátását, amiből az építési hatóságoknak mindennap dolgozniuk kell, tehát igenis egy nagyon fontos, jó törvény volt ez annak idején is, de két év gyakorlata miatt mindenképpen módosítani kellett. Ez a módosítás két irányban hat.
Egyrészt valóban fogalommeghatározásokat pontosít, tehát kifejezetten egy pontosító jogszabály, egyértelműbbé, érthetőbbé, alkalmazhatóbbá teszi, másrészt pedig a szigor, az építési fegyelem megszilárdítása érdekében ebbe az irányba hat.
Mint az önkormányzati bizottság előadója már érintettem néhány kérdést, azonban többször szó érte a bizottsági előadókat, ha bizottsági előadóként olyanokról beszéltek, ami a bizottság ülésén nem hangzott el. Ezért kértem újra szót, mert valamivel több a mondanivalóm, mint ami a bizottságban elhangzott. Magam is egyetértek azzal, hogy négy nagy csoportot érint ez a törvénymódosítás, de mivel bevezetőmben azt mondtam, hogy két év tapasztalatát feldolgozva lehet módosítani egy jogszabályt, véleményem szerint még több módosítást is lehetett volna eszközölni e módosítással együtt. Először is a fogalommeghatározásoknál már szó volt arról, hogy jogszabály nevesítve beveszi az építmények sorába a honvédelmi és a katonai célú építményeket is. Ez helyes, mert hiszen ezzel válik lehetővé, hogy ezek a honvédelmi tárca szabályozása alá kerüljenek. Ugyancsak nagyon helyes, hogy a közhasznú építmények is definiálásra kerülnek, egy helytelen és rossz, negatív diszkriminációnak a kiküszöbölése érdekében.
Azonban - és itt vetnék fel egy újabb fogalommeghatározást, mégpedig azt, hogy célszerű lenne, ha kiterjedne arra is a módosítás, hogy a konténerek, amelyek a polgári jog szerint dolognak minősülnek, mert nincsenek közvetlen kapcsolatban egy telekkel, tehát nincsenek a földdel közvetlen kapcsolatban, elválaszthatóak - de mégis városképi szempontból is rossz hatása lehet egy konténernek.
(14.40)
Ezért szükséges lenne, ha építési engedélyezési eljárás alá lenne vonható, ezért helyes lenne, ha ezt a konténert az építmények körébe vonná a módosítás. Ugyanez vonatkozik a lábon álló tetőszerkezetekre. Mivel úgy határozza meg a jogszabály az építményt, hogy az térrel körülhatárolt... - képzeljünk el egy nagy csarnokot, ami a modern építészetben teljesen megszokott látvány, de csak lábakon áll, az e törvény megfogalmazása szerint nem építmény, hiszen nincs térrel körülhatárolva. Éppen ezért helyes lenne, ha ez is be lenne vonva az építmény fogalomkörébe.
A második kérdéskör a műszaki tervezési jogosultság új szabályozása, amely, mint arról már szó volt, közelít az EU hasonló tárgyú szabályozásához. Nagyon helyesen meg is határozza a módosítás azt, hogy az építészeti tevékenység csak egyetemi vagy azzal egyenértékű végzettséggel gyakorolható. A egyetemi végzettséggel semmi gondom, nagyon helyes, világos, ha a szigorítás felé haladunk, és EU-követelményekhez akarunk közelíteni, akkor feltétlenül megkövetelendő az egyetemi végzettség, az egyenértékűség fogalma azonban számomra egy kicsit zavart okoz; mert ki állapítja meg az egyenértékűséget? Nem tudok olyanról, ami az egyetemnél magasabb végzettség, tehát annál csak alacsonyabb végzettség lehet az egyenértékű. Ha egyszer a szigorítás felé haladunk - nagyon helyesen -, akkor szerintem az egyenértékűség fogalmát el kellene hagynunk a jogszabály módosításából.
Harmadszor: arról volt szó, hogy a módosításnak ez a része az építés minőségi és felelősségi körét szabályozza megfelelően, az építmény állékonyságának, az élet- és vagyonbiztonság érdekében. Ennek kapcsán rendeli el többek között azt is, hogy megfelelési igazolással lehet csak építési anyagot forgalomba hozni, beépíteni s a többi. De itt határozza meg azt is, hogy az építési naplót - amit valóban évtizedek óta használnak az építési gyakorlatban, és utal arra a módosítás indoklása is, hogy ez feltétlenül szükséges velejárója minden építésnek - viszont annyiban pontosítja és szigorúbbá teszi, hogy az alvállalkozók - amikből egyre több van, hisz generálkivitelező a gyakorlatban egyre kevesebb van, és egyre több az alvállalkozó - felelőssége is megjelenjen olyan formában, hogy az adott alvállalkozónak külön műszaki ellenőre legyen, és ez a külön műszaki ellenőr az adott munka elvégzését megfelelő módon igazolja az építési naplóban.
Viszont a 22. § meghatározza a kivitelező és a műszaki vezető felelősségi körét. Nekem úgy tűnik, hogy a műszaki vezető felelőssége magasabb, mint a kivitelezőé. Bármilyen építkezésnél szükségesnek tartanám, hogy a kivitelezőnek minimálisan annyi felelőssége legyen, mint az alvállalkozó műszaki vezetőjének, mert ha nem így van, akkor a felelősség alól éppen hogy kibúvási lehetőséget biztosít a jogszabály, ami nem hiszem, hogy célravezető lenne.
Végül az építési fegyelem - ami sajnos, mint tudjuk, rendkívül leromlott - helyreállítását célozná, a szankciórendszerét módosítja az, hogy az építésrendészeti bírság adók módjára legyen behajtható a jövőben. Ez egy rendkívül fontos rendelet, mert hiszen tudjuk, hogy végtelenül nehéz építési rendészeti bírságot behajtani. Annál is inkább, mivel 1997-ben létrejött az Építési Felügyelet, de valljuk be, hogy ez financiális okok miatt nemigen működik; nevesítve vannak a különböző közigazgatási hivatalokban, de a működésük nem igazán mondható hatékonynak.
Felvetnék azonban néhány olyan módosítási lehetőséget, amely ezt a szigort még jobban fokozná, ugyanis ha ezt nem tesszük meg, akkor bizonyos kibúvási lehetőségeket biztosítunk a szabálytalanul építkezők részére. Ilyen például, amikor a kártérítésről beszél a 27. §, és azt mondja - nagyon helyesen -, hogy ha út céljára kisajátítanak egy területet, amelyen építmény van, akkor az épület tulajdonosát kártérítés illeti meg. A polgári joggal is abszolút párhuzamba hozható, tehát ez egy nagyon helyes szabály.
Ám mi van abban az esetben, ha ez az épület engedély nélkül került oda? Megilleti akkor a kártérítés az engedély nélkül építtetőt? Azt hiszem, hogy ez nem lenne igazságos. Tehát egy olyan kis, apró módosítást kellene beépíteni, hogy akkor illeti meg kártérítés, ha az adott épületet szabályosan, építési engedéllyel építette. Ugyanilyen jellegű az is, amikor fennmaradási engedélyt kérnek. A fennmaradási engedély lényege az, hogy nincs építési engedély. Építési engedély nélkül felhúzhat egy épületet, és bizonyos idő eltelte után kéri a fennmaradási engedélyt, ami bizonyos esetekben meg is adható.
Ám ki kellene kötni azt is, hogy ebben az esetben is igazolni kell az építési jogosultságot. Mert ha egyszer építési engedély nélkül építkezett, eladta a telkét, továbbadta, harmadik-negyedik tulajdonosnál lehet, vagy ki tudja, miként jutott a telekhez, és csak az elsőfokú építési eljárásban kérik az építési jogosultságot, ebben az esetben a fennmaradási engedély megadásánál is kérni kellene.
Ugyancsak nem hiszem, hogy kifejezetten a szigorúság érdekében hat az a kifejezés, amely azt mondja a 48. §-ban, hogy ha bírságot szabnak ki a fennmaradási engedéllyel együtt, a bírság elengedhető, ha a szabálytalanság jelentéktelen és senki érdekét nem sérti. A közigazgatási szerv nem hiszem, hogy egy ilyen szubjektív, nem objektív meghatározást egyáltalán értékelni tudna - többszörösen sem -, mert mi az, hogy jelentéktelen, mi az, hogy nem jár érdeksérelemmel, kinek az érdeksérelmével. Tehát ezt mindenféleképpen pontosítani volna szükséges.
Ugyanez vonatkozik az építési bírságokra is, amikor is a jogszabály azt mondja, hogy az építési bírság a bekerülési összeg 20-100 százalékába kerülhet, és ezt az építmény készültségi fokához kell igazítani. Ez azokra a hatóságokra, amelyek kiszabják az építési bírságot, egyrészt rendkívül nagy terhet ró, másrészt pedig melegágya lehet egy nem helyes gyakorlatnak is. Mivel ez szubjektív ítéleten alapszik, ezért helyes lenne, ha a bírság számítási módját jogszabály határozná meg.
Összegezve, amiket elmondtam, azok nagy része nincs benne a módosító javaslatban. A módosító javaslatról szóló véleményemet eleve azzal kezdtem, hogy igen jó, mert a pontosság és az építési fegyelem érdekében hat. Tehát mindenféleképpen jó a módosítás, de még jobbá tehető esetleg néhány módosítással, amely ugyanebbe az irányba hat. Általános vitára természetesen alkalmas, mert ha általános vitára nem lenne alkalmas, ezeket a kisebb, apró módosításokat nem is lehetne közölni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az FKGP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kiss Andor képviselő úrnak, MIÉP.
KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot kaptuk kezünkbe nem túl régen. Jómagam is áttanulmányoztam. Nem vettem részt a gazdasági bizottság munkájában - más bizottságnak vagyok a tagja -, de örömmel jelenthetem, hogy a kisebbségi véleménnyel teljes mértékben egyet kell értenem.
(14.50)
Jómagam is ugyanezen kifogásokat fogalmaztam meg a törvénymódosítással kapcsolatban. E törvénymódosításnak vannak valóban pozitív részei, amelyek mindenképpen támogatandók, de sajnos nagy számban vannak olyanok is, amelyek bennem súlyos kételyeket ébresztettek.
A törvénymódosítás fogalommeghatározással kezdődik. Teljes mértékben egyetértek az épület, a műtárgy, a sajátos építményfajták, a közhasznú építmény fogalmának a módosításával. Őszintén szólva az előttem szóló Szentgyörgyvölgyi Péter aggályát azzal a bizonyos lábon álló építménnyel kapcsolatban nem tudom osztani. Az építmény definicíója is, és a műtárgy definíciója is tökéletesen lefedi e kategóriát. Ezen nyilván majd kétpercesekben vitatkozhatunk. Az előző törvényhez képest ezek a meghatározások, illetve pontosítások mindenképpen határozott előrelépést mutatnak.
A következő fejezetében a különböző szintű hivatalok építésügyi feladatait részletezi a törvény, és ide kapcsolódik a törvénymódosítás egy pontja is. Pontosítja a településrendezési tervek elkészítésének, engedélyezésének a módját. Ez mindenképpen pozitívum, nyilván az elmúlt évek tapasztalatai alapján született meg. Egy rövidke kis kiegészítés foglalkozik a főépítész feladataival. Itt kell megemlítenem a minden előttem szóló képviselő által megemlített főmérnök feladatkörét. Valóban én is így látom helyesnek, egy főépítész mellé mindenképpen szükség van egy főmérnökre. Miért?
Aki az építőiparban nőtt fel, dolgozott, tanult a műszaki egyetemen, az első pillanattól tudja, hogy az építész és a mérnök két különböző kategória. A műegyetemen beléjük nevelik, hogy egy életre esküdt ellenségei legyenek egymásnak. Lehet, hogy ez nincs rendjén, de aki kikerül a mérnökképzés bármelyik szintjéből, egészen biztos, egész életére fogja viselni ezt a bélyeget. Sajnos, ez rányomja a bélyegét az egész szakmára is. Tehát ilyen szempontból is mindenképpen indokoltnak tartom egy főépítész és egy főmérnök funkciójában való kettéválasztását.
A következőkben tárgyalandó kamarai törvény hajszálpontosan meghatározza, hogy mi a mérnök és mi az építész feladata. Még külön kamarát is létrehoztak azért, hogy e területen ez a két terület tökéletesen elkülönüljön. Sajnos, a jelenlegi szabályozás most csak az építészi feladatokat preferálja, illetve az építészi feladatok köré sorolja a hagyományosan, évezredek óta végzett mérnöki feladatokat. Ezért mindenképpen támogatandónak tartom a kamara által is felvetett módosítást, miszerint egy külön kategóriaként a főépítész mellé egy főmérnököt is meg kellene határozni. A feladatkörét kétféleképpen javaslom meghatározni: vagy egyszerűen ki kell nézni a kamarai törvényből, hogy mi a mérnöki kamara és mi az építészkamara feladata, vagy van egy egyszerűbb csoportosítás: a főépítész az épület- és a településrendezéssel foglalkozzon, a főmérnök a műtárgyak és a sajátos építményfajták témakörével.
A törvénymódosítás következő fejezete a településrendezési tervekkel foglalkozik. Ahogy az előbb is említettem, a módosítások nyilván az eltelt idő tapasztalatai alapján születtek. A magam részéről teljesen helyes és méltányolandó elvnek tartom, hogy a természeti értékek megóvása ezen településrendezési tervekben sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint az eredeti törvényben.
Új elemként fogalmazza meg a törvénymódosítás a kiszolgáló- és lakóút céljaira történő lejegyzés kategóriáját. Ez az eljárásmód a kisajátításhoz képest nyilván egyszerűsíti ezt az eljárást. Abból a feltevésből indul ki, hogy ha valakinek a telek egy részét kiszolgáló- vagy lakóút részére elveszik, az ő ingatlana értéke megnövekszik. Lehet, hogy ezt az elvet bizonyos esetekben méltányolandónak tartom, de a magam részéről, ha a telkem elejéből két métert ilyen célra elvennének, egészen biztos nem úgy értékelném, hogy ezzel a telkem értéke megnövekszik; a szabályozás ilyen egyszerűsítését azonban mindenképpen fontosnak tartom.
A törvénymódosítás 17. §-a így fogalmaz: "A helyi építési szabályzatban, illetőleg a szabályozási tervben a területre előírt utakat és a közműveket az újonnan beépítésre szánt, illetve a rehabilitációra kijelölt területeken legkésőbb az általuk kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell valósítani." Ez az elv nagyon helyes, különösen beleértve azt, hogy a közműveket is el kell készíteni addig, amíg az itt lévő építmények elkészülnek. De a törvényjavaslat nem határozza meg, hogy mely közműveket. Közművet rengeteget ismerünk, és egyre több fajtát sorolnak a közművek közé. A hagyományos közművek: a víz, a csatorna, a gáz, és most már a távközlési hálózatokat is gyakran a közművek közé sorolják. Azt hiszem, pontosítani kellene e törvényjavaslatban, hogy ez mely közművekre igaz, mert nem hiszem, hogy egy építmény esetleges átadásának, vagy egy lakóterületté nyilvánításának alapvető feltétele az, hogy valamilyen adatátviteli hálózat is elkészüljön ezen a bizonyos területen.
A törvénymódosítás következő része a tervezési jogosultságokkal, a felelős műszaki vezetővel, a műszaki ellenőrrel, a beépítésre kerülő anyagokkal, az építési naplóval foglalkozik. Itt van az a pont, ahol számomra megint aggályos ez a törvénymódosítás. Teljesen érthetetlen számomra, hogy a tervezői jogosultságoknak egy kiemelt kategóriáját, az építészeti műszaki tervezést miért törvényi szinten szabályozza a törvény, és miért nem szabályozza törvényi szinten a kivitelezői jogosultságokat, a műszaki ellenőrzési jogosultságokat, vagy a nem építészeti tervezési jogosultságokat. Vagy mindent miniszteri, vagy kormányszinten kell rendezni, vagy mindent törvényszinten. Azt hiszem, hogy teljesen felesleges az a kivételezés az építészekkel, hogy a tervezési jogosultságukat törvényi szinten szabályozzák, vagy a kormány legyen szíves és terjesszen egy teljesen átfogó szabályozási törvényjavaslatot a parlament elé.
Szintén aggályosnak tartom - és itt a következő napirendre utalok -, hogy a műszaki ellenőrök jogosultságát elveszik a kamarától, és építési hatósági jogkörbe utalják. Ez a hármas kör, tehát a tervezés, a kivitelezés és a műszaki ellenőrzés egy kategóriába tartozik, tehát vagy mind a három hatósági szabályozás legyen, vagy mind a három kamarai szabályozás legyen. Mivel ezek zöme jelen pillanatban a kamarához tartozik, így természetesnek tartom, hogy a műszaki ellenőrök nyilvántartása, illetve minősítésük is a mérnöki kamarákhoz tartozzon.
A beépítésre kerülő anyagokkal kapcsolatban képviselőtársaim mondták, hogy ez a törvényjavaslat szigorításokat tartalmaz. Szerintem nem tartalmaz semmilyen szigorítást. Végre megmondja azt, hogy milyen engedélyekkel lehet beépíteni különböző anyagokat különböző létesítményekbe. Természetesen ilyen a mai nap is működik. Összevissza mindenféle engedély, minősítés nélküli anyagokat ma sem lehetne létesítményekbe beépíteni. Ha ilyen megtörténik - és nagyon sokszor megtörténik -, az természetesen az építési hatóságok gyenge munkájára utal.
Szintén előírás például az, hogy bizonyos engedélyezett tervek nélkül sem lehet építkezést elkezdeni. Az építési hatóságok valóban nagyon sokszor bizonyos tervek meglétét sem ellenőrzik ahhoz, hogy bizonyos építési engedélyeket kiadjanak. Az építési napló kérdése - teljesen egyetértek T. Asztalos Ildikóval - mindig is így működött, ahogy a törvényjavaslat a jelen pillanatban megfogalmazza. A nyolcvanas években is - amikor kezdő mérnök voltam - kellett az alvállalkozóknak építési naplót vezetniük, és akkor is bele kellett írni a felelős műszaki vezető, építésvezető nevét, a műszaki ellenőr nevét, aki akkor nyilván a fővállalkozó építésvezetője volt. Ez gyakorlatilag mindig is szabályozott kérdés volt, tehát e területen semmi újat nem tartalmaz a törvénymódosítás, azt az egyetlen mondatot esetleg, hogy a felelős műszaki vezetőnek nyilatkozatot kell tenni az építési naplóban. Ez is teljesen természetes, soha nem lehetett - elméletileg - építményt kivitelezői nyilatkozat nélkül eddig sem átadni.
(15.00)
Összefoglalva: a törvényjavaslat bizonyos részeit elfogadhatónak tartom és mindenképpen indokoltnak; bizonyos javaslatait további átgondolásra és megfontolásra javaslom a kormánynak. A saját és a pártom véleménye szerint a főmérnök státusának rendezése nélkül, a tervezői jogosultságok, ilyen jellegű tervezői, kivitelezői és műszaki ellenőrzési jogosultságok rendezése nélkül ezt a törvényjavaslatot, módosítást, mi elfogadásra nem javasoljuk.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a MIÉP padsorokban.)
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Dán János képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.
DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az alkotmány 2. §-a értelmében a Magyar Köztársaság parlamentjébe a népfelség alapján delegálnak képviselőt akár egyéni választókerületből, akár listán. Így előfordulhat az, hogy egy-egy témakörhöz esetenként olyan képviselő is hozzászól, aki az adott szakterületnek nem a legpontosabb ismerője. Ez történik a jelen esetben is. Én más polgári foglalkozással bírván tájékozódtam ebben a kérdésben, és amit a lakosoktól, állampolgároktól, szakemberektől megtudtam, azt próbálom elmondani.
A képviselőtársaim az előbb már említették a főmérnök szerepének fontosságát. És valóban úgy néz ki, hogy egy-egy járási, illetve városi szinten esetenként nagyon kevés épület épül, néhány épület, tehát tulajdonképpen az építésznek igazán a szerepe nem merül ki.
Ugyanakkor az infrastrukturális elmaradottságunk jelentős, illetve az elmúlt évtizedben azért egy fejlődési folyamat indult meg, és várható, hogy ez a fejlődési folyamat a következőkben még fel is fog gyorsulni. Ezek a dolgok gyakorlatilag a főmérnök munkakörébe tartoznak. Itt részletezem, melyek ezek: a szemétteleptől kezdve a vízelvezetés, és a képviselőtársaim is utaltak arra, hogy az idei igen kegyetlen csapadékos, különösen a Medárd utáni esőzések folytán a laposan fekvő, alacsonyabb földrajzi fekvésű városokban, településeken bizony katasztrofális helyzet alakult ki.
Ez annak tulajdonítható, hogy az elmúlt néhány évben, sőt évtizedben tulajdonképpen a csapadékvíz elvezetésére senki sem fordított figyelmet - de ez csak egy részletkérdés. Ugyanígy az út-járda, a szennyvízelvezetés, alagút, sőt repülőtér létesítése műszaki irányvonalainak a meghatározása szintén a főmérnök feladatkörébe tartozna.
A következő gondolatkör a jogharmonizáció. Az államtitkár úr számomra nagyon szimpatikus módon említette, hogy szinte valamennyi érvényes törvénnyel igyekeznek jogharmonizációba hozni a törvénytervezetet. Itt felhívnám a figyelmet a már elfogadott területfejlesztési törvénnyel szükséges jogharmonizációra; valamint a készülő és törvényi szintre emelendő területrendezési tervvel kapcsolatban szintén ugyanerre hívnám fel a figyelmet.
Ezenkívül a térségi tervezések hierarchiájának a fontosságára is szeretném fölhívni a figyelmet, ugyanis az Alkotmánybíróság a 3/1997. (I. 22.) számú határozatában rögzítette, hogy az országos, térségi és településrendezési tervek egymásra épülnek, egymással hierarchikus viszonyt alkotnak. Az országos területrendezési terv előkészítő fázisa lezárult, egyeztetési stádiumig jutott. Néhány kiemelt térség területrendezési terve már elkészült, több megye területrendezési terve készülőben van.
A területrendezési tervek készítése során felvetődtek és konkrét megfogalmazást nyertek a térségi, településszintű szabályozás összehangolásának kérdései, ezek intézményes keretei jogi szabályozásának a szükségessége. Tehát még egyszer megismétlem, a helyi, a megyei, a térségi, illetve az országos szintű településrendezési tervek harmonizációjára, illetve hierarchikus egymásra építésére van szükség.
A következő gondolatkör a tervezési jogosultsággal kapcsolatos, és itt én is kiemelném azt, hogy miután a rendezési tervek igen nagy jelentőségűek, és hosszú távra, tehát több évtizedre előre mutatóak, esetenként egy-egy beruházás nem milliós, hanem tízmilliós, százmilliós, esetleg milliárdos tétel is lehet. Ennek az előzetes rendezése, elképzelése és majd az engedélyezése nyilvánvalóan feltételezi, hogy ez szakmailag minden szempontból igényes és hosszú távra mutató és megtámadhatatlan legyen. Véleményem szerint ebben az esetben a szakirányú egyetemi végzettség mindenféleképpen szükséges.
Saját magam is jónak tartom a sajátos építményfajtáknak a megjelenését és deklarálását, leszabályozását. Utal a törvénytervezet arra, hogy a NATO-létesítményeknek az elkészülése során válik ez szükségessé.
Összefoglalva: úgy érzem, hogy ez a törvénytervezet egy nagyobb jogbiztonságot, az önkormányzati és állampolgári jogok teljesebb érvényesülését szolgálja. Így ezekkel a kitételekkel a magam részéről elfogadásra ajánlom. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Műtárgy-e a lábakon álló tetőszerkezet? A műtárgy definíciója: olyan építmény, amely nem épület, vagy az épület funkciója erre nem jellemző. Vajon nem jellemző-e az épület funkciója egy zenepavilonra, mondjuk, ahol 30 ember sörözik, és egy 30 tagú zenekar hangját is hallja; vagy ott kávéznak, uzsonnáznak, és egy egész délutánt töltenek egy tető alatt, amely csak lábakon áll? Vajon nem építmény-e?
De én nem is ezekre gondoltam. Én arra gondoltam, amikor garázsokat építenek, és tudvalevő, előkertbe garázst építeni nem lehet, csak támfalgarázst; amikor nem ilyen garázst építenek, hanem lábakon álló tetőszerkezetet, ezzel elcsúfítanak városnegyedeket, és ehhez nem kell építési engedély.
Ha egy rendes garázs épület, mert az épület funkcióját látja el, akkor egy ilyen tető, amely garázs, nem építmény, nem épület, nem szolgálja az épület funkcióját? Semmiképpen műtárgy nem lehet. Én ezekre gondoltam, én arra gondoltam, hogy ha egy jogszabály amúgy is a szigorúság felé halad, akkor legyünk valóban szigorúak, és messük ki teljesen azokat a lehetőségeket, amelyek igenis ilyen szabálytalan építésekre lehetősége adnak. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kiss Andor képviselő úrnak, MIÉP.
KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat 2. § 9. pontja: "épület az olyan építmény, amely szerkezeteivel részben - és itt van nyilván az eb elhantolva - vagy egészben teret, helységet, vagy azok együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés, jellemzően tartózkodás céljából". Számomra itt, ebben a részben zárja körül, ebbe a tetőknek mindenképpen bele illik férni.
De ilyen alapon én nem találtam benne például az előterjesztő FM-hez tartozó ólak és egyebeknek a kategóriáját. Ezek milyen tartózkodásra szolgáló létesítmények, mert ha, mondjuk, az állatokat is a tartózkodáshoz soroljuk, akkor nyilván az épület kategóriába az ól is beletartozik. És ha egy gépjárművet is tartózkodás céljából egy tető alá rendelünk, akkor mindenképpen épületnek tekinthető. Tehát az én értelmezésemben ilyen szempontból valószínűleg azért ez beletartozhat ebbe a kategóriába.
De amiben teljesen igaza van a képviselő úrnak, az a konténerek kérdése. Az bizony valóban megfontolás tárgyát képezheti. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Két percre újra Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Az az igazi, mikor már nem is az előterjesztővel vitatkozunk, hanem egymással.
Tehát akkor a most elhangzottak alapján, amit én mondtam: az műtárgy vagy épület? Szerintem nem épület. Éppen azt célozná az én mondandóm, hogy az legyen. Nem tudom, mi, biztos, hogy nem műtárgy. Nincs rendezve ez a kérdés.
Köszönöm.
ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, Fidesz.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy nagyon sokan és nagyon sok mindent elmondtak már az 1997. évi LXXVIII. számú törvényről, ami az épített környezetről, annak védelméről szól.
(15.10)
Azt hiszem, hogy azokkal a hozzászólásokkal, amelyek a pontosítást és annak helyességét kiemelték, egyet lehet érteni.
Én mégis azt szeretném mondani a pontosítások érdekében: a törvény 6. és 7. §-a a szabályozási terv szükségességét írja elő például az arra alkalmas üdülőkörzeteknél, vagy a védett építészeti értékek érdekében néhány példát felsorol. Mégiscsak valahol el kellene dönteni, hogy ki az, aki megmondja, hogy ezekben az esetekben szabályozási tervet kell készíteni, vagy pedig nem kell. Kire bízza rá a törvényalkotó? Ezt egyébként a 7. § vonatkozásában is el lehet mondani.
A 9. § foglalkozik a helyi építési szabályzat készítésével. A helyi építési szabályzat készítését a tervezőirodákra bízza, és valójában kicsit távolesik a helyi építési szabályzat elkészítése az építési hatóságnál dolgozó felsőfokú szakemberek véleményétől. Nem hiszem, hogy ennek jó előzményei vannak. Egyébként nincsenek jó előzményei a magyar gyakorlatban.
Nagyon jó szakasznak ítélhető az illesztési szabály, amely a 10. §-ban van. A telekalakítás szabályait is megváltoztatja, az önkormányzattól lehet indítani a telekalakítási szabályokat, a földhivatal felé haladva; szerintem segíti ezt a folyamatot.
A kiszolgálóutakról már többen vélekedtek. Én jónak tartom, hogy a kiszolgálóutakra könnyebben le lehet jegyezni. Bizonyos településeken belül az úthálózat alakítása, korszerűsítése fontos dolog, és ha valamit nagyon nehéz építeni vagy megváltoztatni, az egy-egy település úthálózata, hiszen évszázadokon keresztül megmarad egy-egy településen, míg az utak melletti épületeket köztudottan gyakrabban lehet újjáépíteni.
Többen foglalkoztak már az építési jogosultsággal, amiről az előterjesztés 20. §-a szól. Ezt valójában több oldalról kifogásolták. Véleményem szerint az az időpont, amely benne van, hogy 2000. december 31-ig javasolja a törvény, hogy akinek nincs ez irányú - szakirányú - végzettsége, de van tervezési jogosultsága, annak meg kell szereznie, ez az időpont egyébként annyira rövid, hogy akik már a képzésben benne vannak, vagy elkezdték a képzést, nem biztos, hogy mindenki el fogja tudni végezni 2000-re. Tehát mindenféleképpen módosítani kell, inkább abban az irányban, hogy 2000-ig kezdje el ezt a fajta képzését, amelynek eredményeképpen a későbbiekben is tervezési jogosultsággal szeretne bírni.
Ezek mellett mindenféleképpen hasznosnak és jónak tartom ezt a módosító csomagot, amely nem kis számú módosító javaslatot tartalmaz, több, mint harminc módosítást tartalmaz. Emellett inkább arról szeretnék beszélni, ami nincs benne, vagy legalábbis nem nagyon szabályozott Magyarországon, és ezért ebben a módosító csomagban sincsen benne, ez pedig a külterületi építkezések, vagy a külterületen való építkezés lehetőségeinek a szabályozása.
Azt tapasztalom, hogy ma Magyarországon, amikor a politika hivatalosan felvállalja a családi gazdaságok támogatását, ezek létrejöttét, sőt ezek szövetkezéseit is, bizonyos gazdálkodói csoportok létrejöttét, és támogatja a zöldség-, gyümölcsfeldolgozást, a tész-rendeletet megalkotta, és ha ezt megalkotta, sőt ezek beruházásait is támogatni kívánja a mai kormányzat, akkor furcsának találom, hogy ma Magyarországon nagyon nehéz olyan helyet találni, ahol ezeket az építkezéseket, beruházásokat meg lehet valósítani. Azok a területen élő ilyen jellegű vállalkozások, vállalkozók szerencsés helyzetben vannak, amelyek valahol meg tudnak vásárolni olyan külterületi majorságokat, ahol ezeket a beruházásokat el lehet indítani. De ahol nincsenek ilyen lehetőségek, bizony nagyon szorult helyzetbe kerülnek.
De nemcsak ebből a szempontból van szerencsétlen helyzetük ezeknek a vállalkozóknak, vállalkozásoknak, amelyek családi gazdaságokban, farmgazdaságokban gondolkoznak, hanem abból a szempontból is, hogy a rendezési tervek készítésekor a rendezési tervet készítők nem tudják igazából megfogalmazni, hogy a külterületen milyen építkezések legyenek, és hogyan is kezeljék. Azokat a területeket, ahol majorságok vannak, továbbépítésre vagy fejlesztésre esetleg ki lehet jelölni, de a többi területtel nem igazán tudnak mit kezdeni. Nem megfoghatóak, és ennek következtében nagyon gyakori - ez '96-ban és '97-ben is előfordult a beruházási pályázatok esetén -, hogy azok az agrárvállalkozók, akik telephelyet szerettek volna maguknak biztosítani, nem tudtak elindulni ezeken a pályázatokon. Maga az építési hatóság is értetlenül állt a kérésekkel szemben. Ez a helyzet szabályozatlan, és hátrányos helyzetbe hozza ezeket a vállalkozásokat, vállalkozókat.
Azt hiszem, hogy ha Európába akarunk igyekezni, és a törvénymódosítás szellemében ez megjelenik, Európába bárhová megyek, azt látom, hogy a területen családi vállalkozások működnek, belakják a területeket a farmok. Nem azt mondom, hogy az a régi tanyavilág jöjjön vissza, ami volt, mert ennek semmi létjogosultsága, de engedtessék meg, hogy ha valaki 150-200-300 hektáron gazdálkodik, annak a szervezését nem feltétlenül a falu közepéről kell megoldani. Nem hiszem, hogy mindennap onnan kell a gépekkel kicsörtetni, visszacsörtetni, és hogy ez egy jó dolog. Ne mondják azt nekem ma Magyarországon, hogy amikor a falvakban csak háztáji típusú gazdálkodásra vannak meg a lehetőségek, amelyek a késő Kádár-korszakban alakultak ki, hogy ezek a területek alkalmasak arra, hogy ahol két-három tehenet lehetett tartani, ma esetleg ötven hízómarhát lehessen tartani, és az ehhez szükséges egyéb dolgokat meg lehessen valósítani.
Tehát nem hiszem, hogy ez a dolog Magyarországon megoldott, és sajnos ez a törvény sem kezeli ezt a problémát. Nem tudom, hogy miért nem kezelik ezeket a problémákat. Nem hiszem, hogy tömegével lennének ilyen vállalkozások. Aki legalább eljut odáig, arra a szintre, hogy telephelyet szeretne építeni, nem fog tudni. Ezt a kérdést talán az OTÉK egy kicsit szabályozza a 29. §-ában, tudniillik az OTÉK legalább 150 oldalas kis könyv, és 15 sorban foglalkozik külterületi építkezésekkel. Tizenöt sorban, ennyi az egész! Előírja ugyan, hogy 3 százalék a beépíthetőség. Ez jó is, de ha megnézünk egy 100 hektárral rendelkező gazdát, a 3 hektár beépíthető, neki az elég.
Igen ám, de az életben nem így van. Nem biztos, hogy a száz hektár egy helyrajzi számon van, nem biztos, hogy egy tömbben van, lehet, hogy kettőben vagy háromban. Lehet, hogy ebből a két-három tömbből csak egy olyan van, ahol esetleg az út, a villany látótávolságra van, vagy esetleg gázközmű is van. Akkor most úgy fog történni az építkezés, képviselőtársaim, hogy a 10 hektárra is épít valamennyit, a 20 hektárra is, és a 70 hektárra is fog építeni valamit? Az egyik helyen magtár lesz? A másik helyen istálló? A harmadik helyen pedig esetleg szállító?
Nem hiszem, hogy a kérdések mellőzése előbbre viszi azt, amit egyébként hétről hétre vagy hónapról hónapra lehet hallani, hogy a családi gazdaságot igenis támogatjuk. Ha támogatjuk, legalább adjuk meg nekik azt a lehetőséget - nem támogatást, csak a lehetőséget -, hogy ők is építkezhessenek külterületen. Azt hiszem, ezzel sokat teszünk. Nem olyan szabályozást várunk a külterületekre vonatkozóan, amely az önkormányzatok számára megvalósíthatatlan feltételeket jelent, vagy az önkormányzatoknak előírjuk, hogy bizonyos közműveket meg kell valósítaniuk. Nem! A vállalkozások meg fogják keresni azokat a pontokat, ahonnan le tudják organizálni a külső területi tevékenységeket. Bízom benne, hogy ezt a lehetőséget az előterjesztők - ha nem ebben a törvényben, de legközelebb vagy más törvény kapcsán - bizonyára kezelni fogják.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Szabó József Andor képviselő úrnak, Fidesz.
DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőház! Úgy gondolom - hallgatva a felszólalókat -, hogy néhány dolgot pontosítani kellene. Egy 1964-es törvény alapján minden településnek létezik úgynevezett általános rendezési terve. Ezen belül amikor valami beruházást akarnak lefolytatni ezek a települések, akkor megalkotják... - illetve meg van alkotva az úgynevezett részletes rendezési terv, amely módosításra került. Ez a módosítás leírja azt, hogy milyet, mekkorát, hol és hogyan építenek. Miután a beruházás elkészül, van egy műszaki osztály, amely ezt ellenőrzi. A törvénytervezet nagyon helyesen megfogalmazza, hogy a főépítész mellé ki kell választani annak a főmérnöknek a személyét, aki ezt a műszaki paraméter szerint ellenőrzi.
Egy kicsit vitatkoznék Szentgyörgyvölgyi képviselő úrral, illetve a MIÉP képviselőjével abban, hogy egy lábon álló építmény mennyire és hol van törvényen kívül, vagy esetleg beleilleszkedik e részletes rendezési tervbe.
(15.20)
Egy adott város, mondjuk, egy megyei jogú város meghatározza azt, hogy mit nevez belterületnek, mit nevez külterületnek, hol engedélyez állattartást, vagy hol engedélyezi, mondjuk, garázsváros létesítését. Én - mint volt önkormányzati képviselő - biztosan mondom azt, ha egy olyan területen létesül ez, ahol nincsen állattartás engedélyezve, ott nyilvánvalóan fel fog lépni a lábon álló építmények ellen, és ennek elrendeli majd szükségszerű lebontását, és nyilván azokon a külterületeken nem fog fellépni azok ellen a garázsvárosok és - elnézést - sertéstartó ólak ellen, amelyeknél nyilván engedélyezett az állattartás.
Úgy gondolom, kicsit filozófiai dolog ezen vitatkozni. Ezt a helyi önkormányzat mindenféleképpen nagyszerűen megoldja és eldönti. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Rigler Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.
RIGLER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Többször elhangzott a főmérnökök kérdése, erre szeretnék nagyon röviden reagálni. Az előttem szóló képviselő urak egymást felülmúlva adtak ötleteket arra, milyen feladatokat lehetne szabni a főmérnököknek, és mennyire fontos ez az intézmény. Én nem vitatom az intézmény fontosságát, azt sem vitatom, hogy el lehetne látni értelmes feladatokkal ezeket az embereket, viszont azt mondom, hogy a mai környezet nem azonos azzal, ami, mondjuk, tíz évvel ezelőtt volt vagy még korábban. Tehát megváltozott környezetben kellene dolgoznia a főmérnököknek.
Miért mondom ezt? Azért, mert egyetértettünk abban, hogy a főmérnök feladata elsősorban műszaki jellegű feladat, és az önkormányzatok irányításából is a műszaki jellegű feladatokat vették ki, korábban általában a költségvetési intézményeken vagy városgazdálkodási vállalatokon keresztül látták el ezeket a feladatokat. Mint tudjuk, ezek az intézmények már nincsenek, tehát ezzel kapcsolatban intézkedési feladat sincsen, ellenben és sajnálatos módon lecsökkentek az építési feladatok is. Kiss Andor képviselő úr mondott erre egy nagyon jó megoldást: azt mondja, hogy a műtárgyakkal és sajátos építményekkel kapcsolatos feladatokat kell odaadni a főmérnököknek. Erre én azt mondom, hogy rendben van, de van-e annyi feladat, hogy ezért főmérnöki beosztást kelljen létesíteni. Véleményem szerint nincsen.
Nem mellékes emellett megemlíteni azt sem, hogy ez a feladatkör nyilván pénzzel jár, az önkormányzatoknak erre szakembert kellene beállítani. És eljutunk még egy problémához, a szakemberkérdéshez, amikor az önkormányzatok azzal a problémával küzdenek, hogy építési előadót megfelelő szinten nem tudnak állítani, amikor nagyon kevesen találnak megfelelő szintű főépítészt, mert elmennek az építészek a gazdaság más területeire, ahol jobban tudnak keresni. Hogyan gondolják, képviselőtársaim, azt, hogy a főmérnöki beosztásra özönleni fognak a megfelelő szintű szakemberek?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kiss Andor képviselő úrnak.
KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezt a főmérnöki dolgot pontosítani kell. Itt nem arról van szó, hogy minden önkormányzatnál főmérnököt kell foglalkoztatni, csak azokon a helyeken, azokon a szinteken, ahol főépítészeket foglalkoztatnak. Egy 200 lakosú településnél nyilván nincsen szükség főmérnökre, de egy megyénél vagy egy fővárosnál, ahol van egy főépítész, ott mindenképpen szükség van egy főmérnökre is. Pontosan azért van szükség, amit az elején említettem: ez két külön szakma, más az építészet és más a mérnöki szakma. A kettőt nem szabad összekeverni, és nagy hiba összekeverni. Egy építész elfoglalkozik gyönyörű szép homlokzatokkal, hogy milyen legyen a térburkolat színe, de azzal már nem foglalkozik, hogy esetleg milyen csatornacső kerül az alá a gyönyörű szép térburkolat alá, mert azt majd megoldják a mérnökök, ha tudják. Pontosan ezért van szükség a két funkció, az építészeti funkció és hagyományos, tradicionális, az egyiptomiak óta működő mérnöki funkció különválasztására.
Az erre vonatkozó forrásokat, ha ezt komolyan gondoljuk, nyilván meg kell találni, mert a közvetett haszna, azt hiszem, megtérül az önkormányzatoknak, illetve az állami költségvetésnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót T. Asztalos Ildikó képviselő asszonynak.
T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is el szeretném mondani, hogy egyetértek Kis Andor képviselőtársammal, mert én a felszólalásomban külön kiemeltem a területi, megyei főmérnök szerepét, és ez a bizottsági ülésen is többször elhangzott, ezzel kapcsolatban ott is voltak félreértések.
Természetesen ennek a főmérnöknek a megyei, a területi akár regionális összehangolással, illetve a műszaki építményekkel kapcsolatos dolgai lennének. De szeretném elmondani, hogy ma egy például olyan nagyságrendű megyében, mint Borsod megye, amely sok-sok olyan műszaki problémával küszködik, amely nyilván egyrészt önkormányzati, másrészt állami beruházásokkal kapcsolatos, az önkormányzatok által végzett feladatok, illetve építkezések összehangolását mindenképpen egy előzetes tervezési fázisban szükségesnek tartanánk, és a főmérnök feladata tulajdonképpen ebben lenne igazán. Ezt a dolgot nem főmérnökök tömeges alkalmazásával lehet elintézni, hanem megyénként egy-két főmérnök alkalmazásával. Azt gondolom, ennek lenne értelme.
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Rigler Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.
RIGLER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem akarom tovább ragozni ezt a kérdést, csak azt szeretném nagyon röviden jelezni, hogy ne legyen több elvarratlan szál, továbbra is azt mondom, a vágyakat és a realitásokat külön kell választani. Tehát én egyetértek Kis Andor képviselő úrral abban, amikor megfogalmazza, hogy a műszaki főmérnököknek milyen jellegű feladatot kellene adni, de én továbbra is azt mondom, nem hiszem, hogy ez az az időpont, amikor arról lehetne beszélni, hogy a főmérnöki beosztást intézményesíteni lehetne, mert sajnálatos módon a beruházások helyzete nem áll ott, ami ezt igényelné.
Nem vitatom azt, hogy vannak területek és vannak feladatok, amelyeket talán szerencsés lenne a főmérnököknek megoldani, de én összességében úgy ítélem meg, hogy a főépítészek a jelenlegi feladatuk mellett ezeket a feladatokat is el tudják látni, és nagyon jó lenne az, ha rövid időn belül olyan helyzet tudna kialakulni ebben az országban, hogy a főépítészek mellé mindenhol főmérnököket kellene beállítani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra következik Fritz Péter képviselő úr, MSZP.
FRITZ PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét különleges helyzet állt elő, mert az elhangzott vélemények többségével egyet kell érteni. Azt kell mondjam, hogy a maga nemében szakmai élvezet volt hallgatni ezt a vitát, remélem, hogy ebből a törvény rendesen tud profitálni, és egy igazán elfogadható formában fogjuk elfogadni.
Hat ponton szeretnék megjegyzést fűzni hozzá:
1. A műszaki ellenőrökkel kapcsolatosan: a 15 500 taggal rendelkező Magyar Mérnöki Kamara köztestület önkormányzati jogköreinél fogva közmegelégedésre vezette 4600 műszaki ellenőr névjegyzékét is az elmúlt három esztendőben. Ebből a 4600 műszaki ellenőrből 3400-an mérnökök, 1200-an technikusok. Most a törvény szerint ők átkerülnek az építésfelügyelethez. Azt kérdezem, miért csonkítjuk tovább ezt a hányatott sorsú szakmát, ezt a műszaki értelmiségi csapatot.
Az építésügy elmúlt 15 éves története kriminek nevezhető, megoldatlan az építésügy minisztériumi képviselete, megoldatlan egy egységes építési eljárás, és most a szakmai érdekvédelmi együvé tartozás is sérelmet fog szenvedni. Azt kérem, ne tegyük ezt. Erre természetesen beadok módosító indítványt.
Mellékmegjegyzésként szeretném elmondani, amiben természetesen nincs jogosítványom, hogy körülbelül elérkezett az ideje annak, hogy meg kellene vizsgálni, hogy ennek a szakmának egy igazi, minisztériumi szintű képviseletét hogyan lehetne megvalósítani, mert jelenleg ez a szétszórtsága, tagoltsága elfogadhatatlan, így ez a szakma nem tud működni.
2. A főmérnöki hálózattal kapcsolatos megjegyzésem: erre is beadok módosító indítványt, mert teljes egészében egyetértek azzal, hogy az intézmény lehetőségét létre kell hozni. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy mindenhol kötelezően azonnal be kell vezetni. Itt kell megoldanunk, ugyanis nincs olyan törvény, ahol ezt az intézményt szabályozni lehetne, ebből adódóan kizárásos alapon csak itt lehet megoldani.
(15.30)
3. A szakirányú főiskolai építészmérnök is kapjon - mint az előző hozzászólásomban is jeleztem -, ha korlátozott mértékben is, magasépítési tervezési jogosultságot, és legyen az építési kamara tagja - még akkor is, ha az építési kamarában ennek sokan nem örülnek -, mert ez így konzisztens.
4. Az építési engedélyezési eljárás határidejével és a rendezési tervek véleményezésének határidejével kapcsolatban jegyzem meg, hogy végtelenül hosszúak ezek a határidők. Hosszúnak tartom a 60 napot az engedélyezési eljárásra, és hosszúnak tartom a rendezési tervek véleményezésére is például a minisztériumnál a 120 napot.
Itt jegyzem meg, hogy például az éppen ma átadandó Westend City Center engedélyezési eljárása két és fél évig tartott, a teljes kivitelezése pedig - ez egy hallatlanul bonyolult, összetett beruházási feladat volt - 14 hónapig, tehát kevesebb, mint fele annyi ideig tartott a kivitelezése egy ilyen hihetetlenül bonyolult feladatnak, mint az engedélyezése. A kivitelezés 420 nap volt; ezek után úgy hiszem, a 120 nap a minisztériumi véleményezési határidőre mindenképpen sok.
Különösen azért jegyzem ezt meg, mert Magyarországon egészen újfajta építkezés kezd divatba jönni, olyan beruházók jelennek meg, akik olyan szintű, olyan volumenű építkezésekbe vágnak bele, amelyek eleve rendezésiterv-módosítást is igényelnek. Ha ezek együttes módosítására mi két és fél évet szánunk a beruházók részére, akkor ezek többsége el fog menni az országból, a magyar beruházók is el fognak menni, nem fogják megvalósítani a beruházásokat.
5. A szaktervezésekkel kapcsolatosan ez a törvénytervezet sem oldja meg a szaktervezések seregének a dolgát. Például kiemelem közülük a fűtéstervezést. A teljes energiamérleg 25 százaléka a lakóházak fűtésére megy el; ha ennek a fele családi ház, akkor ez azt jelenti, hogy a teljes energia 12,5 százaléka családi házak fűtésére megy el. Ma Magyarországon családi házak fűtését az végzi, aki akarja, tervek nélkül, ebből következően meggyőződésem, hogy 10-20 százalékos energiamegtakarítást simán el lehetne érni a családi házak fűtésénél, ha azt nem a lakatosok meg mindenféle "hozzáértő", barkácsoló ember végezné. Tehát ez az összmagyar energiamérlegben több mint 1 százalékos megtakarítást eredményezne, és ennek megfelelően a szén-dioxid-kibocsátást is csökkentené. Én erre nem tudok beadni módosító indítványt, mert nincs ennek a törvénytervezetnek olyan pontja, amelyhez be tudnám adni; megkérem az előterjesztőt, gondoljon erre is, mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ha itt nem oldjuk meg, akkor hol lehet megoldani ezt a kérdést.
6. A következő felvetésem szintén ehhez hasonló. Nap mint nap olvasható az újságokban, hogyan készül, alakul és változik a lakásépítési és lakástámogatási koncepció. Ennek az egésznek a nyomát nem lehet látni ebben a mostani törvényben! Márpedig ha a jelenlegi évi 20 ezerről 40 ezerre föl szeretnénk emelni az évenként megteremtendő otthonok számát, akkor nyilvánvaló, hogy ez az építésszabályozásban és az egész építéseljárási rendszerben egy újfajta szemléletet követelne és igényelne. Erre megint csak nem tudok javaslatot adni, javasolom az előterjesztőnek, hogy gondoljon erre és egyeztessen; vagy pedig Rigler képviselőtársam gondolatához kell visszatérni, hogy a vágyakat és a realitásokat szét kell választani. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kiss Andor képviselő úr következik, két percre.
KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az ön által elmondottakkal nagyjából egyetértek, kivéve a 4. pontjában megfogalmazottakat, hogy az építési engedélyeztetési eljárás Magyarországon hosszadalmas. Szerintem Magyarországon még mindig rövid ez a bizonyos eljárás; bár lehet, hogy egy Westend City Centernél két és fél év hosszú - ott elhúzódhatna 10-20-30 vagy akár még 50 évig is, mert nem biztos, hogy Magyarországnak ilyenekre szüksége van.
Svájci példát mondva, bizony ott egy építmény engedélyezése 3-4-5, akár még 10-12 évig is eltarthat; még olyanokra is ügyelniük kell Svájcban az építőknek, hogy például egy ilyen westend city centert előtte ki kellene nekik karózni, legalább 3-4 hónapon át megmutatni az arra járóknak, hogy ez hogyan fog majd kinézni, mekkora beépített területe lesz, mennyi beépített légköbmétere lesz, és ha senki nem fog kifogást emelni ellene, akkor kezdődhet majd az engedélyeztetési eljárás.
Az, hogy egy ilyen hosszú engedélyeztetési eljáráshoz nálunk a kivitelezési idők néha valóban meglepően rövidek - hadd kopogjam le -, egyrészt a magyar építőipar ragyogó teljesítményét tudja mutatni, ami európai összehasonlításban igen-igen megállja a helyét. De van ennek egy bizonyos hátulütője is, az, hogy a szerződéses fegyelem és a munkavédelem ily módon nagyon laza Magyarországon, illetve hogy a munkáltatók bizonyos szociális dolgokra figyelnek-e, hogy hány órát dolgoztatják a dolgozóikat, hogy a vasárnap az vasárnap legyen-e, vagy akár október 23-án vagy március 15-én is ott kell robotolni egyeseknek; bizony a reális és valódi kivitelezési időnek is meg kellene lennie.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Gémesi György képviselő úr, MDF.
DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum részéről néhány gondolat a törvény tervezett módosításához.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló '97. évi LXXVIII. törvényt nagy várakozás előzte meg, az új törvény előkészületeit a szakma és a társadalom egészének érdeklődése kísérte. A törvény '98. január 1-jei hatálybalépése időszakában még élt az új szabályozással szembeni idegenkedés. Az azóta eltelt majdnem kétéves időszak igazolta, hogy az új szabályozás célját, szerepét megfelelően tölti be. A törvény alkalmazása, a gyakorlati tapasztalatok vetették fel azokat az igényeket, amelyeket a törvény módosításával igyekszik a tervezet teljesíteni.
Talán fölösleges akadékoskodásnak vagy kicsinyességnek tűnik a tervezet elég nagy hányadát kitevő pontosítás, a látszólag nem érdemi módosítások sora. A jogszabályok gyakorlati alkalmazása azonban azt igazolja, hogy rendkívül nagy az igény arra, hogy a jogszabályokban használt alapfogalmak egyértelműek, lehetőleg törvényi szinten megfogalmazottak legyenek, és e téren is biztosított legyen a jogharmonizáció követelménye.
A Magyar Demokrata Fórum jónak tartja, hogy a tervezet bevezeti az eddig még nem definiált közhasználatú építmény fogalmát.
Nagyon lényegesnek tartjuk a törvény határidőket megszabó rendelkezéseit. Így az építési szabályozás terén a helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek kidolgozása során az államigazgatási szervek részére írásos állásfoglalás céljára szabott 30 napos határidő gátat szab a hatóságok fölösleges időhúzó eljárásának.
Hasonlóan helyeselhető a véleményezési határidő megszabása olyan esetekben, amikor erre a főváros vagy a megyei jogú város egészére kiterjedő szabályozás során szükség van.
Nem bélyegezhető felesleges hatósági jogként a tervezet azon rendelkezése, mely szerint az építési hatóság a szabálytalan építkezés bizonyos eseteiben a határozata azonnali végrehajtását rendelheti el, hiszen a törvény jól körülhatárolja e szigorú intézkedés feltételeit.
Üdvözlendő a tervezet azon szabálya, melynek értelmében az építésügyi bírság adók módjára behajtható köztartozásnak minősül. E szabályok a törvényeket betartó állampolgárok érdekében tesznek további szigorításokat a jogszabályokat semmibe vevőkkel szemben.
Végül fontosnak ítélem a helyi közutakkal kapcsolatos, talán legnagyobb horderejű módosítást. Az utcanyitások az önkormányzatok tevékenységében igen jelentős szerepet töltenek be, esetleg több évtizedes lemaradásokat kell e téren pótolni. A helyi közutak építéséhez igen fontos közérdek fűződik, elemi követelmény tehát az, hogy a törvényi szabályozás egyértelmű legyen, és az a közösség érdekét úgy szolgálja, hogy eközben a jogos magánérdek nem sérül.
A javaslat szerint magánterületet út céljára kisajátítani eljárás nélkül csak kiszolgáló- és lakóutak esetében lehet, míg ennél magasabb rendű utak - helyi út, gyűjtőút, országos út s a többi - esetében nem. Mivel azonban az egyszerűbb eljárással igénybe vehető területek út célú hasznosítása elsősorban az ott lakók érdekét szolgálja, fontos annak rögzítése, hogy miképpen jár az ilyen területek lejegyzéséért kártalanítás a volt tulajdonosok részére. A társadalmi igazságosság követelményét biztosítja a javaslat azáltal, hogy lehetővé teszi ilyen esetben azt, hogy az önkormányzati rendelet szerint hozzájárulást fizessenek az érdekelt, de terület-igénybevétellel nem érintett telektulajdonosok.
Összességében a tervezet az elfogadásával a jól bevált törvény egyértelmű alkalmazását szolgálja, ennek elfogadását a Magyar Demokrata Fórum természetesen javasolja; néminemű pontosításokkal, módosító javaslatokkal, azt gondolom, egyértelművé teszi.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem.
Megkérdezem Szabadi Béla államtitkár urat, hogy kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra.
DR. SZABADI BÉLA földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy megköszönjem azokat az észrevételeket, amelyek jobbító szándékkal elhangzottak.
(15.40)
Azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel mi magunk is nyilván egyet tudunk érteni az itt elhangzottak alapján, támogatni fogjuk.
Egy kérdésre azért szeretnék kitérni, hiszen többen érintették azt, hogy miért nem rendelkezik a törvényjavaslat a települési és a megyei főmérnök személyéről.
A törvény hatálya többek között a települések területének a rendezésére is kiterjed. A törvény egyértelműen felsorolja azt is, hogy melyek az önkormányzatok építésüggyel, ezen belül a településrendezéssel és a helyi értékek védelmével kapcsolatos feladatai. E feladatok szakmai tartalmából, követelményeiből következően a képviselő-testületi döntéseket az önkormányzati főépítésznek kell összefognia és előkészítenie. Ezen feladatok között a település üzemeltetésével, azaz az alapvetően mérnöki-főmérnöki tevékenységgel kapcsolatos feladatok nem szerepelnek.
Az önkormányzati törvény határozza meg a település üzemeltetésével kapcsolatos kötelező és át nem ruházható önkormányzati feladatokat, ezek ellátásának szabályozási helye nem egy speciálisan szakmai jellegű építési törvénybe való a mi véleményünk szerint, hanem a települési feladatok ellátását szabályozó, az önkormányzati törvényen alapuló településüggyel kapcsolatos jogszabályba.
A települési főmérnök feladatainak nevesítését egy ilyen tartalmú és jellegű jogszabályban támogatni tudjuk. A megyei főmérnök szerepe, feladatai már nem ilyen egyértelműek. Az építésügy vonatkozásában a megyének - a megyei önkormányzati főépítész szakmai előkészítésének a bevonásával - annyi a feladata, hogy a terület- és településrendezési tervek között az összhangot megteremtse. Ez alapvetően koordináció, amely a főépítész feladatkörét képezi.
Még egyszer köszönöm a jobbító szándékú javaslatokat.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Az általános vitát a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében pénteken, az ülés berekesztésének hatályával lezárom. A részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a mai napon a szakmai kamarákról szóló előterjesztés tárgyalása során fel kívánok szólalni, ugyanakkor az Országgyűlés elnöke az ülés vezetésére is felkért. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy az előterjesztés tárgyalása során, a képviselői felszólalásom után is, a vita és a szavazás lezárásig vezethessem az Országgyűlés ülését. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége úgy határozott, hogy az Országgyűlés ülését az előterjesztés tárgyalása során vezethetem.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a tervező- és szakértő mérnökök, valamint az építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/1757. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1757/1-4. számokon kapták kézhez.
Megadom a szót Szabadi Béla államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.
Felszólalások: 19 174-222 Előző Ülésnap adatai