Felszólalás adatai

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék jelentésének önkormányzatokkal foglalkozó egyik szakaszát szeretném önöknek felolvasni: "A törvényesség helyzetét, a felelősség érvényesülését rontja az a gyakorlat, miszerint a céltámogatások igénybevételénél az önkormányzatok egy részét, kérésükre, az Állami Számvevőszék megállapításainak jogosságát nem vitatva, az Országgyűlés mentesítette a visszafizetési kötelezettség alól, míg a visszafizetési kötelezettségüket tudomásul vevő önkormányzatokat ugyanolyan okok miatt nem."

Igen, tisztelt képviselőtársaim, a Magyar Köztársaság parlamentje az 1998. évi zárszámadásról szóló törvényjavaslat szavazásai során kétszer is durva hibát követett el a települési önkormányzatok címzett és céltámogatási elszámolásának terén. Az évről évre esedékes elszámolás 1999 őszén sajátos útra tévedt, politikai korrekciókkal sérült.

A kialakult eljárási rend szerint az Állami Számvevőszék közel száz munkatársa sok ezer óra ráfordítással korrekt jelentés készített, ezt a jelentést az érintettek megtárgyalhatták, reagálhattak rá, a Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium jóváhagyóan nyilatkozott a jelentés összetétele és megállapításai vonatkozásában, és ezt ugyanúgy a számvevőszéki bizottság is nyilvánvalóan több alkalommal tárgyalta.

A számvevőszéki bizottság részletes szakmai vitában hagyta jóvá, sőt nyújtott be saját pontosító javaslatként összegszerűségre vonatkozó módosító javaslatot. A Magyar Köztársaság parlamentje felülírta a törvényeket: nyilvánvalóan szubjektív alapon, indokolhatatlanul és jogalap nélkül a tizenegy elvonással érintett települési önkormányzatból öt esetében úgy döntött, hogy a fekete az fehér, a szabály az nem szabály ott, ahol kellő súllyal rendelkező politikusok azt úgy akarják. Ezzel megsértették az alkotmányt, amely tiltja az azonos jogállás szubjektív alapon való elbírálását, megsértették az Állami Számvevőszék munkatársait, magát az Állami Számvevőszéket is, megsértették az általános forgalmi adóról szóló törvényt és a címzett és céltámogatásról szóló jogszabályt.

Ami a non plus ultra, hogy az alkotmányügyi bizottság durván megsértette a Házszabályt, mert ahelyett, hogy a létrejött, nyilvánvalóan diszkriminatív helyzetet javítani törekedett volna, maga az alkotmányügyi bizottság adott be a zárószavazás előtt a helyzetet tovább rontó javaslatot: további két települést a kivételezett települések közé sorolt be. Ezt a parlament többsége el is fogadta.

Ami számomra - mint a számvevőszéki bizottság alelnöke számára - különösen elkeserítő, hogy a számvevőszéki bizottság a maga szakmai vitája után a bizottság ülésén száz százalékban támogatta a számvevőszéki bizottság zárószavazás előtti módosító javaslatát. Másnap, a döntéskor a Fidesz-frakcióhoz tartozó hét bizottsági tagból már csak kettő tartotta magára érvényesnek az előző napi állásfoglalását.

Nem tudom, hogy ártok-e nekik vagy dicsérem őket, de úgy gondolom, a nyilvánosság előtt is meg kell említenem azt a két fideszes képviselőtársamat, aki korrektül megtartotta a bizottsági véleményét: dr. Dancsó József és dr. Tölgyessy Péter. (Dr. Takács Imre tapsol.) Annál is inkább érthetetlen számomra ez az eljárás, mert van és mert volt legális mód, eszköz annak a problémának az egységes kezelésére, hogy az összes önkormányzatból kiemelünk néhányat, és mégis, a politikai akaratot érvényesítve az összes önkormányzat felé kedvező gesztust gyakorolhattunk volna.

Ennek a dolognak a súlya nem kicsi. Nemcsak arról a 460 millió forintról van szó, ami a zárszámadási törvényben szerepelt, hanem arról is, hogy 1998-ban, tehát egy évvel ezelőtt egymilliárd forintot tett ki az az elvonási összeg, amit az akkori parlament jóváhagyott, szemben azzal a módszerrel, amit most differenciáltan, jogszabálysértően gyakorolt.

Rossz példát mutatott, tisztelt képviselőtársaim, a parlament. Azt üzente a kormány, a kormányzó frakciók többsége, hogy aki kellő súllyal megkeresi azokat a képviselőket, akik ebben partnerek, a törvények nyilvánvaló be nem tartása és a törvények megsértése esetén is számíthat rájuk, akiknél a politikai, baráti szimpátia fontosabb, mint a törvények maguk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem akarok túlságosan sokáig visszaélni az önök türelmével, de úgy gondolom, hogy a beszámolónak ez a szakasza, amit fölolvastam önöknek, az elkövetkező évekre elveszi azoknak a kedvét, akik hasonló módszereket a maguk fegyvertárában fenn kívánnak tartani.

Én úgy gondolom, hogy a parlament nem folytathat alkotmánysértő tevékenységet, a törvények a parlament tagjaira is kötelezőek, és szigorú önkorlátozás kell abban a vonatkozásban is, hogy ki-ki milyen lobbitevékenységet vállal magára, és a parlament megítélését ezzel rontja. Vagy van egy egyszerűbb megoldás is, tisztelt képviselőtársaim, ha konzekvenciákat akar előírni a parlament, akkor mindig utána kell illeszteni utolsó bekezdésként: kivéve, ha a kormányzó frakciók ezt nem akarják.

Természetesen az Országgyűlés és a kormányzó koalíció többségének a vétke nem ronthatja az Állami Számvevőszék általános megítélését. Ebben a vonatkozásban az Állami Számvevőszék jelentése több újdonsággal szolgált: eddig még nem került hangsúlyozásra az, hogy az ellenőrzésről szóló 28. munkacsoport az egyedüli munkacsoport az európai uniós tárgyalások során, amelyet nem kormányzati szereplők kísértek figyelemmel, irányítottak, és ez az ellenőrzésről szóló állami számvevőszéki munkacsoport. Ez tevékenységét végül is sikeresen végezte, a parlament segítségével a tárgyalási pozíciókban kedvező helyzetet tudott magának biztosítani.

Az Állami Számvevőszék új munkamódszerként már maga delegálta jelentéseit a bizottsági tagok részére a tárgyalásra, és sajnálattal kell tudomásul vennem, hogy az összeállításból kitűnően egyáltalán nem a számvevőszéki bizottság ennek a munkának a domináns szereplője.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1999 az az első év, amikor az előző évi zárszámadás egyes fejezeteit a Számvevőszék pénzügyileg auditálta. Ez a jövő útja, ez az első próbálkozás, én biztos vagyok benne, hogy ez a továbbiak során csak bővülni fog. Ugyanakkor az első, és remélem, az utolsó olyan év, amikor egy komplett fejezetet, a Szociális és Családügyi Minisztérium fejezetét újra kellett könyvelni, mert a könyvelés annyira labilisan és annyira tűrhetetlenül tartalmazta a tényeknek nem megfelelő adatokat.

(12.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! A határozati javaslatot természetesen magam is támogatom. Köszönöm az Állami Számvevőszék 1999-ben végzett munkáját, és csak arra kérem, hogy a törvényesség helyzetét, érvényesülését, a felelősséget ezután is erősíteni igyekezzék, és együtt zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy a képviselők saját körzeteik, saját politikai barátaik szempontjait a törvényeknél, az alkotmánynál fontosabbnak minősítsék.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)