Felszólalás adatai

BAKONYI TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagy jelentőségű törvénycsomag parányi része került most a parlament elé. A kormány eredeti szándéka az volt, hogy a pénzügyi szolgáltató szféra valamennyi területét, tehát a hitelintézeteket, bankokat, a pénzpiacot, a magánbiztosítást és a pénztármozgalmat érintő közjogi szabályok módosítását együttesen terjeszti a tisztelt Ház elé.

Ez a mindenképpen támogatandó terv sem valósult meg, hiszen a szándékolt határidőre csak a biztosítási törvény módosítása készült el, de ez is magán viseli az ellentmondásosság jegyeit. Ily módon a tisztelt Ház abban a helyzetben van, hogy most csak a szabályozni kívánt terület egy részével, a magánbiztosítással foglalkozhat, eleve lemondva arról, hogy a felügyeletileg már összetartozó területek között az átlátható harmóniát megteremtse.

A biztosítási törvény módosítása egy dinamikusan fejlődő, működési zavarokkal nem küszködő piaci területet érint, amelyet már korábban mint alaptörvényt nagy parlamenti konszenzussal fogadtunk el. Jelentős lépéseket tettünk már akkor is az EU-harmonizáció felé. Megtörtént az alaptőkeigény EU-konform szabályozása, a biztosítási ágak, az élet- és nem életbiztosítási ágak kettéválasztása, a termékengedélyezés megszüntetése, a befektetési szabályok rögzítése, a fogyasztóvédelmi szabályok erősítése és egy időközbeni módosítással lehetőség nyílt a fiókintézmény működtetésére is.

A biztosítási piac tehát jó alaphelyzetből indult, és a pénzügyi területek közül a magyar biztosításügy állott legközelebb az európai szabályokhoz. Ezt bizonyítja az is, hogy a piacon Európa legnagyobb és legmegbízhatóbb szakmai befektetői jelentek meg, amelyek megvalósították a biztosításügy csendes konszolidációját költségvetési források nélkül. De a kedvező helyzetet bizonyítja az is, hogy a brüsszeli integrációs tárgyalásokon csak egyetlen, a biztosításügyet érintő derogációs pont merült fel, az életbiztosítási díjtartalékok külföldi befektetésének átmeneti ötéves tilalma, valószínűleg ez is feleslegesen.

A jelenlegi módosítási javaslat azonban olyan elemeket hordoz, amelyek a lendületes integrációs folyamat megtorpanására utalnak. Pedig a biztosítási törvénytervezet preambulumának kiegészítése, amely az európai közösségi szabályokkal való összhang megteremtésére utal, biztató ígéreteket takar. Ez az ígéret azonban beszorul a preambulum sorai közé, hiszen a javasolt módosítások nem mindenben követik az EU-irányelveket, sőt egyes pontokon kifejezetten ellentétesek azzal. Ide tartozik többek között a nem biztosítási tevékenységek kihelyezésének korlátozása, továbbá hogy az utazási irodák, takarékszövetkezetek számára olyan szigorú feltételekhez köti a biztosításértékesítést, amelyeknek nem tudnak eleget tenni. A javaslat az Európában már megszokott liberalizáció helyett újabb területeket von felügyeleti ellenőrzés alá, és továbbra sem engedélyezi a jelzálog-hitelezést. A javaslatnak nem volt igazi gazdája, ezért lett ilyen ellentmondásos.

Az előterjesztő ki kívánja terjeszteni a biztosítási törvény hatályát és a felügyelet hatáskörét azokra a külső szervezetekre is, amelyek a biztosító megbízása alapján végeznek egyes résztevékenységeket. E felhatalmazás alapján a felügyelet teljes mélységű és átfogó kontrollt gyakorolhatna a biztosítási intézményrendszeren kívüli szervezetek esetében is; például az ügyvédi irodáknál, reklámcégeknél, informatikai vállalkozásoknál, ami tetemes többletköltség-növekedéshez is vezetne, és megfontolásra kerülne itt alkotmányossági szempontból ez a javaslat is.

Úgy gondolom, hogy egy új olvasata a szuperfelügyelet fogalomnak... - az ilyen kontroll meghaladja a felügyelet kapacitását, ugyanakkor felesleges is, hiszen ezek a résztevékenységek a biztosítónál mint megbízónál is ellenőrizhetők. Sőt, ott célszerű kontrollálni, ahol a felelősség van, amely szervezet - ez a biztosító - a felügyeleti intézkedés címzettje lehet. Az outsourcing a biztosító szakmában is igen elterjedt megoldás, ezért az EU szabályai kifejezetten támogatják azt. A tervezett magyar megoldás jelentősen beszűkítheti a biztosítók mozgásterét és hatékony, költségtakarékos működtetésének lehetőségeit.

Az egyszerűbb, többek között az utas-, a tanuló- és a hitelfedezeti biztosítások visszaeséséhez és az ügyintézés bonyolításához vezetne, ha a tervezet értelmében valóban felügyeleti engedély lenne szükséges a biztosítások közvetítéséhez, eladásához. A tervezet úgy fogalmaz, hogy a biztosításokat értékesítő intézmények, többek között az utazási irodák, bankok vagy éppen a tanulóbiztosításokat megkötő iskolák a jövőben csak felügyeleti engedéllyel adhatnak el biztosításokat, és azt is csak akkor, ha rendelkeznek a brókerekhez hasonló feltételekkel; azaz többek között százmillió forintos vagyoni biztosítékkal és biztosításban jártas vezetővel. Ez példa nélküli a fejlett biztosítási kultúrájú országokban.

Ugyanakkor indokolatlan és szükségtelen a 20 millió forintot elérő éves díjú egyedi szerződések bejelentési kötelezettségének fenntartása, ami gyakorlatilag egy kisebb gépjárműflotta cascója. Így szinte minden közbeszerzési eljárás esetén is bejelentési és termékterv-készítési kötelezettséget jelent, ami jelentős többletköltséget okoz.

A biztosítók befektetéseinek szabályozása minden EU-országban kiemelkedő fontosságú. Különösen a biztosítástechnikai tartalékok, matematikai tartalékok, függőkár-tartalékok vonatkozásában. A magyar szabályozás eddig is szigorúbb volt az európainál, mert az állam a biztosító saját biztonsági tőkéjének a befektetéseit is korlátozta. A javaslat ezt a nem EU-konform megoldást továbbra is fenn kívánja tartani, sőt további szigorításokat tervez. Meg kívánja tiltani, hogy a biztosítók a biztonságtechnikai tartalékaikat, sőt még a saját tőkéjüket képező biztonsági eszközeiket is például biztosításüzemi ingatlanokba, székház vagy ilyen jellegű vállalkozásokba fektessék be. Ez a megoldás is ismeretlen az Európai Unióban. Az ilyen jellegű befektetések a biztosítási szakmában jövedelmezőek és hagyományosak is. Ennek emlékét még ma is őrzi néhány városképet meghatározó ingatlan Budapesten vagy vidéki nagyvárosokban, például a Gresham-palota, az Anker-épületegyüttes vagy a New York-palota.

Problémát jelent az is, hogy első számú vezetőt csak az igazgatóság tagjai közül választhatnak a cégek.

(10.00)

Ugyanis a hazai cégek esetében nem kötelező az igazgatóság megléte.

Nem indokolt az sem, hogy a biztosítók továbbra sem végezhetnek jelzálog-hitelezést. A társaságok életbiztosítási tartalékainak erre fordítható része a 10 milliárd forintot is meghaladhatja, így kellő fedezetük lenne a hitelezéshez. Ez ösztönözné a hosszabb távú megtakarításokat, s a lakásépítési programmal is összhangban lenne.

Végezetül még egy, napjainkban különös jelentőséggel bíró kérdésről szólnék. A biztosítási kultúra erősítésében a növény- és állatbiztosítások területén nagy szerepe van annak a nyolc éve sikeresen működő mintegy 30 szakosított biztosítóegyesületnek, amelyek mintegy 30 százalékkal olcsóbban tudják szavatolni a termelők biztonságát ebben a természeti elemeknek rendkívül kiszolgáltatott ágazatában. Szerepük egyre fontosabbá válik a katasztrófakárok kezelésében is, a tervezetben szereplő nagymértékű biztonsági és organizációs tőkeemelési kötelezettség pedig lehetetlenné tenné működésüket.

Mindezek alapján javaslom, hogy a kormány dolgozza át benyújtott törvényjavaslatát, vegye figyelembe a pénzügyi szolgáltató szféra valamennyi területét; és tisztelettel elfogadom a Szocialista Párt nevében az egyeztetési lehetőséget, amit Mádi László a Fidesz képviseletében többpárti alapon javasolt.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)