Felszólalás adatai

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Régóta megkezdődött ez a vita, és tartok tőle, hogy még sokáig folytatódni is fog - ez nem rajtunk múlik. A vita során összemosódnak különféle jogi, politikai és morális érvek, érvelések.

Mi a jogi helyzet, a mai napi jogi helyzet? Van egy '96-ban hatályba lépett médiatörvény, amely különféle szabályokat, kötelezettségeket ír elő mindannyiunk számára, jelen esetben amely törvénymódosítás előttünk áll, az a médiakuratóriumok elnöksége megválasztása tárgyában. A jogi helyzet az, hogy lehetőség van jelöltet állítani. Erre lehetősége volt a kormánypártoknak, az ellenzéknek; az ellenzék nem élt a lehetőségével, nem jelölt az elnökségekbe.

A következő helyzet vár megoldásra: az elnökségek bővítése. Erre tettünk javaslatot, de ez elől az ellenzék elzárkózott. Lehetőség van még a kuratóriumok szűkítésére is, hiszen ez költségkímélőbb, és az adófizetők szempontjából is előnyösebb. Erre is megtesszük a kísérleteket. A tárgyalások, illetve a szándékaink eddig nem találtak meghallgatásra az ellenzék oldaláról, és nem tudtunk érvényt szerezni a törvény betartásának.

Az ellenzék ahelyett, hogy a jogi megoldásokat megtalálta, megkereste volna, inkább egy politikai dimenzióba emelte a médiakuratóriumok elnökségének kérdéskörét, és részben parlamenten belüli és parlamenten kívüli eszközökkel nagyította fel ezt a nem igazán fontos problémát. Hiszen - ahogy a képviselőtársamtól, az előterjesztőtől elhangzott - miről is beszélünk? A kuratóriumok 28, illetve 32 főből állnak, az elnökségek ennél szűkebbek; mindössze 4 ember hiányzik ezekből a testületekből.

Az ellenzék a megoldást nem kereste, hanem hol kivonult, hol a parlamentből, hol az általunk kezdeményezett hatpárti tárgyalásokról, a sajtóalbizottság munkájában nem vett részt, parlamenten kívüli eszközöket alkalmazva különféle jogorvoslatokat keresett, Alkotmánybírósághoz fordult, ügyészséghez, cégbírósághoz. A féloldalasan felállított testületek kiállták az alkotmányosság próbáját, törvényesen működnek. Ezt az Alkotmánybíróság döntése és a cégbírósági bejegyzések alátámasztják.

Ezt követően más eszközt is próbált igénybe venni az ellenzék: például külföldi kapcsolatait előtérbe helyezve nem riadt vissza Magyarország lejáratásától, de szerencsére ez nem sikerült, hiszen valamennyi mértékadó forrás, amely a magyarországi sajtó-, médiahelyzetet elemzi, pozitív. Ilyen a '98-as európai uniós országjelentés és a '99-es európai uniós országjelentés. Hasonlóképpen nyilatkozik az Egyesült Államok külügyminisztériuma által kiadott februári jelentés is, amely pontosan tartalmazza, hogy a magyar kormány garantálja a sajtószabadságot, és a vélemények széles köre megjelenhet a magyarországi írott, illetve elektronikus sajtóban. Parlamenten kívüli eszközöktől sem riadt vissza, és ez egy tüntetésben csúcsosodott ki. Örülök annak, hogy visszatértünk a Ház falai közé, és örülök annak, hogy megpróbáljuk a megoldásokat ismét jogi útra terelni, azaz olyan megoldást találni, amely lehetővé teszi a helyzet feloldását.

A magyarországi médiairányítás eurokonform. Semmiféle olyan jelzés nem érkezett, és nem is érkezhet Magyarországnak, amely ezzel ellentétes, hiszen civil szervezetek, társadalmi szervezetek széles köre, reprezentánsai vesznek részt a közszolgálati médiumok irányításában.

A '96-os médiatörvény nem készült fel a jelenlegi állapotokra. Nem készült fel arra, hogy az ellenzék szegmentált lesz, jobboldali és baloldali részből tevődik össze. Azt gondolom, hogy ez nem a mi bűnünk, és azt gondolom, hogy van rá megoldás. A képviselőtársam ezért nyújtotta be ismételt kompromisszumos javaslatát a sok kísérlet után. Bízunk abban, hogy a nagyobbik baloldali párt is képes lesz megváltoztatni a véleményét, hiszen a kisebbik társa pozitívumként értékelte a törvényjavaslat benyújtásának tényét, és elfogadható tárgyalási alapnak tekinti. Mi hosszú távú megoldásokban gondolkozunk, és nem szeretnénk azt, hogy minden egyes választás után újra és újra ilyen heves vita keletkezzen, és újra és újra felesleges energiákat pazaroljanak a politikai élet szereplői, és miután a média hajlamos arra, hogy önmagát figyelje, így ez nagyobb reflektorfénybe is kerül.

Az ORTT esetében sikerült megválasztani a törvény értelmében a testület tagjait; jelöltek is az ellenzéki képviselők, mi, kormánypártiak támogattuk a jelöltjeiket, így felállhatott egy testület. Ezért az a meggyőződésünk, hogy végre sikerülhet pontot tenni imígyen a többi közszolgálati médium irányító testületének is a felállítására.

Végül szeretném elmondani, hogy bárki gerjeszti is, de nincsen médiaháború, és ha rajtunk múlik, nem is lesz médiaháború. Mi a megoldás eszközeit keressük. Nem hatalmi ambíciók vezérelnek bennünket, amikor a közszolgálati médiumok irányító testületeit szeretnénk meghatározni egy végleges formában, hanem az, hogy minden parlamenti pártnak lehetősége legyen arra, hogy az irányításba betekintést nyerjen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)