Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az idő előrehaladtára való tekintettel nagyon röviden. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy valamikor a XVIII., majd a XIX. században is akadtak olyan jósok, akik azt jósolták, hogy nem csak a magyar nemzet, a magyar nyelv is eltűnik a Kárpát-medencéből. Ehhez képest itt vagyunk, a Kárpát-medencében meghatározó nép vagyunk, és tegyük hozzá, igaz, tízmilliónál egy kicsivel kevesebben. De azért azt is tegyük hozzá, hogy az első világháború befejezését követően ugyanezen határok között, talán a három pozsonyi falut leszámítva, a 7 millió 800 ezer főt haladta meg ez az ország, és valami csoda folytán  csoda folytán? , a néplélek folytán 22 év múlva elértük a 10 milliót, sőt meghaladtuk. Csoda volt? Vagy talán azt állítanánk, hogy az egy olyan rendszer lett volna, amely valami olyan gazdasági lehetőségeket biztosított az embereknek, hogy ettől aztán szülték a gyerekeket? Bizonyíthatom, hogy nem, nem ilyen rendszer volt. Nagyon kemény küzdelemben sok szegény ember reménységgel nézett a jövő elé, mert reményt tudott adni az a társadalom akkor, mert a lélekhez fordult elsősorban.

A kormány felismerte azt a veszélyt  és hadd szögezzem le, hogy nagyon fontos, hogy felismerte , veszélyes helyzet van a szaporulat tekintetében (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.), veszélyes helyzet van a demográfia területén. De nincs demográfiai katasztrófahelyzet. Meggyőződésem, hogy aki ma ilyen helyzetet akar vizionálni az ország számára, az nem használ, az árt. Ennek az országnak hitre és reményre van szüksége, és minden családnak, aki gyermeket vállal, a jövőbe vetett hitre és reményre van szüksége.

A gazdasági lehetőségek megteremtésében az én meggyőződésem szerint a kormány elment a végső határokig. Néha még úgy is gondolom, hogy talán helyenként egy kicsit túl is ment ezeken a határokon, és nem lesz könnyű teljesíteni mindazt, amiről szó van. Centizve vannak ezek a dolgok, és ehhez gazdaságilag is teljesíteni kell a következő időszakban, ez csak akkor teljesíthető. Azt gondolom, hogy ezt a teljesítményt az ország képes produkálni.

Tisztelt Ház! Ami meg azt illeti, hogy ebben az országban az országon belül netán valami olyanfajta etnikai változások következnek be, amelyek újabb vészhelyzetet hoznának Magyarországra, hadd mondjak el egy anekdotát. Amikor Petőfi Sándornak meghalt az édesanyja  tény, hogy ez történt , Petőfi hazament és találkozott az evangélikus oktatójával. Meglátta, odament és azt mondta neki, hogy „Vigyítye, vigyítye, Alexander Petrovics  mármint hogy lássa, lássa, Alexander Petrovics , szlovák emberből még nagy magyar költő is lehet.” Szóval, kedves barátaim, rajtunk múlik. Rajtunk múlik, azokon a magyarokon, akik hiszünk ennek az országnak a jövőjében, hogy akik itt velünk együtt élnek, azok jó magyar emberek lesznek, hogy azok az emberek hasznos tagjai lesznek ennek a társadalomnak.

Tisztelt Ház! Vannake még hozzátennivalók az anyagiakban? Mindig lehetnek. És az ellenzék ma valami olyan furcsa magatartást tanúsított, amiről az az egyszerű régi népi mondás jutott eszembe, hogy hát, nincs olyan szekér, amelyikre még egy vellával ne férne. Azt gondolom, hogy azért van olyan szekér, és egy felelős kormány  és az országnak most felelős kormánya van  csak úgy gondolkodhat, hogy a lehetőségek határain belül gondolkodik.

Egy apróság, ami benne van ebben a rövid előterjesztésben is, és ami bennem némi aggodalmat keltett: óvatosan azzal a készfizető kezességgel! Nagyon körül kell majd bástyázni a szerződéseket. Semmiképpen nem szabad olyan helyzetet és olyan állapotot teremteni, ahol némelyek úgy gondolják, hogy valamiféle lehetőséghez jutottak, de nem a gyermekszüléshez. (Dr. Varga-Damm Andrea: Na! Erről beszélünk!  Közbeszólás a Jobbik soraiból: Ott a lényeg!) Ez nagyon fontos. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Azt gondolom, hogy ennek meg lehet teremteni… Nehogy úgy járjak már, mint ahogy itt a jobbikos képviselőtársamnak mondták, hogy kizárnák a frakcióból. Köszönöm.

Tehát én azt gondolom, tisztelt barátaim, hogy a kormány, amikor elment a végső határokig, akkor felismerte azt a helyzetet, amelyen változtatni kell, de annak is tudatában van, hogy nincs Magyarországon demográfiai vészhelyzet. A változások itt vannak a kezünkben, a változások lehetőségei. Ha ezeket a változásokat pozitív irányban kilenc év alatt sikerült ilyen szintig elvinni, akkor sikerülni fog ez is. Benne van a siker lehetősége, benne van a siker reménye.

Viszont el kell mondanom  és nem szabad ettől elvonatkoztatni , elhangzott mások részéről is már: a lelki tényezők itt nagyon-nagyon fontosak. Nagyon fontos az, hogy a szülő és gyermek kapcsolata a következőkben valahol visszatérjen ahhoz, amit mi gyermekkoromban természetesnek tartottunk; nevezetesen, hogy kétirányú a kötelezettség és kapcsolat a gyermek és szülő részéről, a szülő részéről a gyermek felnevelése, a gyermek részéről a szülő elfogadása és támogatása. Ez egy olyan társadalmi, azt kell mondanom, magyar, már nagyon régen megvalósult valóság, amelyet most kezdünk elfelejteni. Változtatni kell rajta. Egyértelműen meg kell tudnunk teremteni ennek a lehetőségét.

Ma még tárgyal a Ház valamit itt, az egyházakra vonatkozó törvény kiegészítését  fontosnak tartom. Érjük el, hogy ebben az országban mindazok a szervezetek  elsősorban én idesorolom az egyházakat , amelyeknek jelentős lelki befolyása van, tekintsék elsődleges feladatuknak azt, hogy sikeres legyen ez a program, amelyhez, azt gondolom, még talán az ellenzéknek a jobbik fele is  nem a Jobbikra gondoltam, hanem az egész ellenzékre  hozzácsatlakozhat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)