Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Szoktunk egy-egy költségvetést egy-egy jelzővel illetni. Bevezetőben általános észrevételeket szeretnék tenni. A költségvetésnek látom bizonyos értelemben pozitívumait, de nagyon súlyos negatívumokat is látok benne, és ezzel kapcsolatban néhány konkrétumról részletesen szeretnék szólni.

Azt mondtam, hogy szoktuk jelzővel illetni a költségvetést, Kóka János például az idei költségvetést muszáj-költségvetésnek nevezte. Vannak, akik reálisnak tartják ezt a költségvetést, és annyiban valóban reális, hogy nem osztogat. Szakít azzal a hagyománnyal, amit itt az ötödik ciklus idején már bőséggel megtapasztalhattunk, hogy választások előtt különösen elengedi a gyeplőt a kormányzat, a pénzügyi tárca, és elkezd osztogatni. Ez a költségvetés ezt nem teszi, és ezt valóban mint pozitívumot le kell szögezni, meg kell állapítani, ez valóban erénye ennek a költségvetésnek, hogy feszesen tartja azokat a hiánycélokat, amiket kitűzött. Tehát ha a makrogazdasági számokat nézzük, akkor valóban egy felelős költségvetésnek látszik.

Ehhez a jelzőhöz azonban én komoly kérdőjeleket kapcsolnék, hogy felelős-e egy olyan költségvetés, amelynek következtében a legnyomorultabbak helyzete tovább romlik. Az ÁSZ képviseletében megszólaló Kovács Árpád fogalmazott úgy, hogy folytatódik a rossz helyzetben élő családok leszakadása. Azt gondolom, hogy a költségvetésből nagyon sok számmal bizonyítható, hogy sajnos ezek a következmények valóban előállnak, ha ez a költségvetés változtatás nélkül elfogadásra kerül. Az a probléma, képviselőtársaim, hogy van a társadalomban egy elég széles réteg, amelynek már nincs hová lecsúszni. Következésképpen ha egy ilyen felelős, feszes költségvetés azzal a következménnyel jár, hogy az ő helyzetüket tovább rontjuk, annak tényleg beláthatatlanok a következményei.

Konkrétan elsősorban a fogyatékossággal élő emberekre gyakorolt hatását szeretném végigtekinteni ennek a költségvetésnek. Teszem ezt abból kiindulva, hogy néhány hete, amikor a jelnyelvi törvényt tárgyalta a parlament, akkor büszkén emlékeztünk vissza, büszkén emlegettük föl, hogy Magyarország elsőként csatlakozott az ENSZ-konvencióhoz, hogy Magyarország elsőként ratifikálta és hirdette ki, és magára nézve kötelezőnek tartja mindazt, amit ez az ENSZ-konvenció a fogyatékossággal élő emberek tekintetében tartalmaz. Súlyos ellentmondásnak érzékelem, hogy ezek a brutális megszorítások, amik benne vannak e tekintetben a költségvetésben, nem egyszerűen azt az átlagos mértékű elvonást, megszorítást tartalmazzák, amit egy feszes költségvetésnek indokolt az élet minden területén. Elfogadhatatlannak tartom, hogy éppen erre a rétegre vonatkozóan lényegesen súlyosabb a megszorítás, a kiadáscsökkentés, mint ami a költségvetés egészét jellemzi.

Ha a költségvetés egészére az jellemző, hogy különböző területeken átlagosan 10 százalékkal próbálja lefaragni a kiadásokat a pénzügyi tárca, nos, e tekintetben tipikusan olyan megszorítások, olyan költség-, kiadáscsökkentések találhatók, amelyek legalább 30 százalékos megszorítások. Ezt tartom elfogadhatatlannak, és e tekintetben szeretnék módosító indítványokkal korrigálni a költségvetésen. De hogy egészen konkrét számokat mondjak, fontossági sorrendben, kiemelném a megváltozott munkaképességűek, illetve a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatását.

Általában gondot okoz Magyarországnak, hogy az Unióhoz viszonyítva alacsony a foglalkoztatási rátánk. Különösen alacsony a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása tekintetében. Amíg az EU-ban a fogyatékossággal élő emberek 40 százaléka talál munkát a munkaerőpiacon, tehát foglalkoztatott, addig nálunk ez a szám 7-9 százalék, mindösszesen 30-32 ezer ember van ilyen módon foglalkoztatva. Azt kell mondani, hogy a fogyatékossággal élők 4,5 százaléka számíthat munkajövedelemre foglalkoztatás révén. Én azt nagyon súlyos ellentmondásnak tartom, hogy miközben amúgy is alacsony a foglalkoztatási rátájuk, aközben olyan intézkedéseket tartalmaz a költségvetés, aminek következtében tovább csökken a foglalkoztatásuk ahelyett, hogy megpróbálnánk elősegíteni ezt a folyamatot.

Mondok számokat: a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatására mindösszesen 45 milliárd szerepel a költségvetésben az idei 52,9 milliárddal szemben. Ez közel 15 százalékos csökkenés összességében. De ha megnézzük azt a sort, hogy a szociális intézményi foglalkoztatás hogyan alakul, akkor ott a támogatási összeg 5,6 milliárdról 3 milliárdra csökken. Vagyis a csökkenés 45 százalékos mértékű. Mindez pedig, azt gondolom, elsősorban abból következik, hogy egy olyan típusú párhuzamosságot próbál meg kiiktatni a pénzügyminiszter, beszélt erről egyébként az expozéban is, hogy ha a fogyatékos személy nappali ellátásban részesül, akkor egyúttal az az intézmény ne részesülhessen foglalkoztatási támogatásban. Ebből pedig az következik, hogy egy csomó ilyen intézmény inkább lemond a foglalkoztatásról, mint hogy elveszítse a nappali ellátáshoz kapcsolt normatívát.

Tényleg ezt akarjuk? Tényleg pont ezen a területen hiányzik az az ideihez képest 2,6 milliárd forint, ami ezeknek az embereknek a foglalkoztatásához szükséges? És tényleg minden szempontot végiggondolt a pénzügyi tárca akkor, amikor ilyen javaslatot letett az asztalra? Hiszen ha ezek az emberek foglalkoztatva vannak, akkor abból bevétel is keletkezik. Fizetnek nyugdíjjárulékot, fizetnek egészségbiztosítást, fizetnek személyi jövedelemadót. Tehát nem csak kiadás az ő foglalkoztatási támogatásuk.

(8.40)

Azt gondolom, hogy ez az összefüggés semmiképpen nem maradhat így ebben a költségvetésben. De jelentős támogatásmegvonás látszik a közlekedési támogatások tekintetében, ahol az idei számok szerint közel volt a 2 milliárd forinthoz ez az összeg, jövőre pedig 1 milliárd 250 millió a tervezett szám. Tehát 35 százalékos mínusz jelentkezik ezen a területen is.

Itt szeretnék kitérni egy zárójel erejéig arra, hogy a közlekedési támogatásokat tipikusan azoknak az embereknek biztosította eddig is a tárca, akik munkába járásra fordították ezt a támogatási lehetőséget. Fejenként 7-28 ezer forint között mozgott éves szinten az a kiegészítő támogatás, amit például a munkába járásra lehetett igényelni. Ennek a radikális, több mint egyharmados csökkentése is súlyosan veszélyezteti ezeknek az embereknek a lehetőségét a tekintetben, hogy tudják-e folytatni a munkájukat.

A fogyatékossággal élők támogatásának a megvonása, csökkentése tekintetében eléggé hangos vihart kavart, vihart váltott ki a fogyatékossággal élő emberek országos érdekvédelmi szervezetei támogatásának a csökkentése. A tárca azzal érvelt, hogy nem elsősorban irodafenntartásra akar segítséget nyújtani, hanem projektekre. Olyan projektekre, amelyek valóban az egyes fogyatékossággal élő emberek által igénybe vehetők, tehát nem magát a szervezetet akarja a működésében támogatni elsősorban, hanem konkrét programok megvalósításához.

Nos, ha ez egy elfogadható érvelés lenne, amikor látjuk azt, hogy mondjuk, a Vakok Országos Szövetségének a támogatása az idei 207 millióról 50 millióra lett lecsökkentve, még egyszer hangsúlyozom, hogy ha ez a különbözet megjelenne pályázati lehetőségek formájában, akkor ez egy elfogadható, vállalható összefüggés lenne. Csak ha összeadjuk a számokat, azokat a számokat, amelyeket soronként nevesítve a fogyatékosszervezetek kapnak - a négy nagy országos fogyatékosszervezet, a mozgássérültek, a vakok, a siketek, értelmi fogyatékosok és ötödiknek az Autisták Érdekvédelmi Szövetsége kap -, ha összeadjuk ezeket a számokat, és hozzáadjuk azt az összeget, amit a tárca a fogyatékosszervezetek pályáztatására előírt, akkor összesen 30 százalékkal kevesebb a forrás, mint az idei. Idén ugyanis erre a hat sorra összesen 750 millió volt összeadható, míg a következő évi tervezetben 525 millió. Ez pedig 30 százalékos forráscsökkenés.

Azt gondolom, még egyszer visszautalva az ENSZ-konvencióra, hogy ha egy ország komolyan veszi a fogyatékossággal élők megsegítésének az ENSZ, az Unió által megfogalmazott, előírt követelményeit, akkor nem nyújthat be olyan költségvetést, ami e tekintetben nagyságrenddel súlyosabb megszorítást tartalmaz, mint ami országosan, átlagosan terítve van.

Azt remélem, hogy érthetően fogalmazom meg a problémát. Szeretném hangsúlyozni, hogy a fogyatékossággal élő emberekben is van belátás. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az ellen tiltakoznak, hogy őket is érintse a megszorítás, az ellen tiltakoznak, hogy ők legyenek azok, akik súlyosabb megszorítást szenvednek el, mint bárki más az országban.

Még egy utolsó tételt szeretnék kiemelni, azt gondolom, ez is beszédes: a fogyatékos személyek esélyegyenlőségét elősegítő programok támogatása, ami a fogyatékosügyi program megvalósulásának az egyik fontos bázisösszege, pontosan 20 százalékkal csökken szintén, 620 millióról 500 millióra.

A példákat még sorolhatnám, de már így is nagyon elidőztem ennél a kérdésnél, pedig a költségvetésben, különösen a normatívák tekintetében jó néhány hasonlóan súlyos és kifogásolható negatívumot találtam. Ezért szeretnék ezekről is egy kicsit részletesebben szólni.

A szociális normatívákban általában tételenként, ha számolgattam, azt tapasztaltam, hogy átlagosan 10 százalékos a csökkentés. De van néhány kivétel, és megint csak olyan területeken találtam súlyos problémát, amelyek elvileg és koncepcionálisan kellene hogy fontosabbak legyenek, semmint hogy ilyen brutális, a számításaink szerint közel 40 százalékos megszorítást szenvedjenek el.

A pénzügyi tárca azt tette, hogy összevonta a házi segítségnyújtásra, az időskorúak nappali ellátására és a szociális étkeztetésre fordítható normatívát, egy soron úgynevezett otthon közeli ellátás címen szerepel ez a tétel. Most ez az otthon közeli ellátás 221 ezer forint fejenként, de úgy, hogy differenciáltan le van írva, hogy ha valamelyik önkormányzat a házi segítségnyújtást és a szociális étkeztetést együtt csinálja, akkor mennyi ez az ellátás. Ha az étkeztetést és az idősek nappali ellátását, akkor mondjuk, ennek az alapértéknek csak a 65 százaléka, le van írva, hogy ha viszont csak házi segítségnyújtást csinál, akkor ennek az összegnek a 75 százaléka, ha csak nappali időskorú ellátást, akkor 40 százaléka, ha csak a szociális étkeztetést csinálja, akkor ennek az alapnormatívának a 25 százaléka.

Én osztottam, szoroztam, elővettem az idei számokat, és meg tudtam állapítani a következőket. Házi segítségnyújtásra, ami idén 270 ezer forintos normatíva volt, ilyen összefüggések okán jövőre 166 ezer forint lesz a normatíva. Az időskorúak nappali ellátásánál, ahol idén 146 ezer forint volt, jövőre 88 ezer forint lesz. A szociális étkeztetésben idén kétféle normatíva, 80, illetve 91 ezer forint volt, hogy ha ezt a 25 százalékos rátát az alsó értékkel kalkulálom, akkor jövőre 55 ezer forint a szociális étkeztetés normatívája éves szinten. Hogyha pedig a kapcsolt szolgáltatások esetén számolom ki ezeket a tételalakulásokat, akkor szociális étkeztetés és házi segítségnyújtás együttes biztosítása idén 350 ezer forinttal volt támogatott normatíva formájában, jövőre pedig 221 ezer, vagyis 40 százalékos a csökkenés, a szociális étkeztetés és az idősek nappalija összekapcsolva pedig az idei 226 ezer forintról jövőre 143 ezer forintra csökken, ami megint csak 40 százalékos csökkenés.

(8.50)

Azt gondolom, hogy egy költségvetés akkor felelős, ha van valamilyen koncepció mögötte, hogy a csökkentéseket miért és hogyan, és adott esetben az emeléseket miért és hogyan tervezi el. Itt pedig egyszerűen nem látom a koncepciót. Amit hallottam ezzel az új normatívával kapcsolatban, azt egyszerűen átverésnek tekintem, mert az érvelés az volt, hogy gazdálkodhassanak szabadabban az önkormányzatok, hogy ne legyen annyira megkötve a kezük. Bocsánat! Attól, hogy van ilyen normatíva, attól, hogy a szociális törvényben elő vannak írva feladatnak, kötelezettségnek ezek az említett típusú szolgáltatások, attól még egyáltalán nem az a gyakorlat, hogy az önkormányzatok mindegyike mindegyik szolgáltatást biztosítja is - sajnos egyébként, teszem hozzá. Tehát bizonyos értelemben szabadságuk eddig is volt az önkormányzatoknak, hogy mire fordítanak meg mire nem.

Ez egy egészen durva csökkentés, és nekem koncepcionálisan azért is elfogadhatatlan, mert amikor tavaly és tavalyelőtt a bentlakásos intézmények normatíváját csökkentette a pénzügyi tárca, akkor pont az volt az érvelés, és ilyen értelmű szociális törvénymódosítást is megfogalmaztunk, hogy próbáljuk a nagyon drága, bentlakásos intézmény helyett az otthonában maradást segíteni az idős embereknél, a rászoruló, gondozásra szoruló embereknél. Tehát éppen hogy a házi segítségnyújtásra, a szociális étkeztetésre kellene többet fordítani.

Ezt az összefüggést ebben a költségvetésben egyszerűen drámainak tartom, és nagyon kíváncsi vagyok szocialista képviselőtársaim, illetve a pénzügyminiszter válaszára e tekintetben, hogy ők miért tartják elfogadhatónak, mert erről olyan nagyon sok szó és sok vita a költségvetés eddigi szakaszában nem volt, legalábbis tudtommal.

Nem akarok részletesen beszélni a gyermekétkeztetési normatíva csökkentéséről, hiszen számtalanszor hallottuk már szocialista oldalról, hogy ez meg fog változni. Én is csak abból tudok kiindulni, hogy ilyen szándék pedig volt, itt van papíron előttünk. Egyelőre ez van előttünk, egyelőre még nem ismerjük a Szocialista Párt módosító indítványát, éppen ezért magunk is, szabad demokrataként fogunk ilyen tárgyú módosító indítványt készíteni.

Azt a hozzáállást viszont némiképp rosszízűen hallom, hogy ebből a fiaskóból - mert ez az - még olyan kommunikációval próbál kikerülni a Szocialista Párt, hogy mintegy erényt kovácsol, hogy ők megemelték, megőrizték ezt a normatívát. Azt gondolom, hogy súlyos hiba volt, hogy ez belekerült a költségvetésbe.

A normatívákkal kapcsolatban még két kérdésről szeretnék röviden beszélni, mert már tényleg nagyon eltelt az időm, ez pedig a civil fenntartók problémája. Akár nappali, akár bentlakásos gondoskodásról van szó, fogyatékossággal élők, pszichiátriai betegek esetében régi probléma, hogy nem szektorsemleges a finanszírozás. Legalább háromféle különböző színvonalon ad támogatást az állam ezekhez az egyébként ugyanolyan szolgáltatásokhoz, mert van egy alapnormatíva, ami most - még egyszer mondom - átlagosan 10 százalékkal csökken; van egy kiegészített normatíva az egyházi fenntartók esetében - 73 százalék jön rá erre az alapnormatívára -; és utóbb, néhány éve van már kistérségi kiegészítő normatíva is: a társulásban végrehajtott, eltervezett szolgáltatások finanszírozásának ösztönzése céljából kiegészítő normatívát ad ezekhez a feladatokhoz a költségvetés, most már nem első évben. A nyolcadik mellékletben találhatóak ezek az összegek. Ez megint másik színvonal.

Csak a civil fenntartású intézmények élnek abból az alapnormatívából, amit a költségvetés tartalmaz, még egyszer hangsúlyozom: most csökkentett összegben. Mert hogy önkormányzati fenntartású intézmények is általában ki tudják egészíteni ilyen-olyan csatornákon keresztül, fejlesztéssel ezeket a normatívákat, meg tudják támogatni ezeket az intézményeket, ez élő gyakorlat.

A civilek, a civil fenntartású intézmények a legmostohábbak, érthetetlenül mostohák ebben a történetben, hiszen ugyanazt a tevékenységet végzik. Fontos, hogy jelen legyenek ezen a szolgáltatási területen, és ha nem akarunk szembenézni azzal a következménnyel, hogy mondjuk, beszüntetik a tevékenységüket, és visszaadják a feladatot az önkormányzatoknak, hogy majd magasabb költséggel az állam gondoskodjon ezekről az emberekről, nos, ha nem akarunk ebbe a helyzetbe kerülni, akkor jó lenne megfontolni, hogy esetleg ideje lenne már a civil fenntartóknak is valamennyi kiegészítő támogatásról különböző jogcímen - ehhez jogcímet is tudok javasolni - plusz kiegészítő támogatást adni. Ilyen jogcím lehetne az, hogy kezdjük el differenciálni a kapható normatívát a fogyatékosság súlyossága szerint.

Az idősellátásban elindult egy ilyen típusú folyamat akkor, amikor kiemeltük a demens embereket az idősellátásból, és azt mondtuk, hogy az ő gondozásuk költségesebb, tehát oda járjon egy magasabb normatíva, ugyanezt meg lehetne tenni a fogyatékossággal élők esetében, kiemelve a halmozottan sérült emberek gondozását.

Még néhány mondatot engedjenek meg nekem a bölcsődékkel kapcsolatban, mert a bölcsődei normatíva is némiképpen csökken, de itt van egy más természetű probléma is. Az itteni normatívacsökkenés nem túl jelentős - átlagos 10 százalék -, tehát nem amiatt emelnék szót, hanem azért, mert a számítás módja olyan súlyosan hátrányos a bölcsődéknek, hogy gyakorlatilag messze kevesebbet kapnak. Egy példát akartam részletesen bemutatni, de azt hiszem, most már erre nincs időm, mindenesetre a számítás szerint jó 23 százalékkal, tehát majdnem egynegyedével kapnak kevesebb támogatást a bölcsődék - még egyszer hangsúlyozom: a számítás módja szerint -, mint amennyi a célul kitűzött támogatás lenne. Ez a bölcsődék működőképességét is rendesen kockára teszi.

Az alapvető probléma az, hogy a bölcsődés korú gyerekek nagyon sokszor betegek, tehát a férőhelyhez képest a tényleges gondozási nap eleve 80-85 százalék, mások szerint ennél is alacsonyabb, utána az így számított gondozási napot még elosztjuk a tervezet szerint 251-gyel vagy 252-vel, akkor gyakorlatilag az jön ki, hogy egy 120 férőhelyes bölcsőde körülbelül 92 gyerek után kaphatja a normatívát átlagos számítások szerint. Ezért itt újra kellene gondolni, hogy hogyan is jusson célba a normatíva. Többek között például azért, mert mondjuk, az iskolák nem a gondozási napok vagy oktatási napok alapján kapják a normatívájukat a gyerekekre, hanem kapják a beiratkozott gyerekekre a normatívát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jó néhány megjegyzés kikívánkozna belőlem. Szerettem volna foglalkozni azzal, hogy idén is meglehetősen nehéz eligazodni a költségvetésben, részben az összevonások miatt, részben az átcsoportosítások miatt.

(9.00)

Igazán fontos kifogásnak azt tekintem, ha az ember veszi a fáradságot, és búvárkodik a költségvetés indoklásában. Akkor sem lesz okosabb, mert sajnálatos módon a legtöbb esetben a szöveges indoklás egyszerűen megismétli azokat a számokat, amelyek a költségvetésben megtalálhatók, de nem derül ki az indoklásból, hogy az miért annyi, miért csökken, mennyivel csökken és fordítva. Nagyon kevés kivétellel gyakorlatilag az indoklásból sem lehet megtudni, hogy milyen szándékok motiválják az előterjesztőt.

Mindezeket egybevéve még egyszer szeretném mondani, hogy én látom ennek a költségvetésnek az erényeit, pozitívumait, és nem utolsósorban a fontosságát, mert magam is tudom, hogy egy ország stabilitásának a látszatát nagyon jelentősen erősíti, hogy van költségvetése, és ez országos érdek, de látom azokat a súlyos negatívumokat is, amelyekről a beszédemben szóltam. Éppen ezért én a módosító indítványok elfogadásától teszem függővé, hogy támogatom a költségvetés elfogadását, vagy nem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)