Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Megkérdezem Hende Csaba államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni most a vitában elhangzottakra. (Dr. Hende Csaba tagadólag int.)

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására az ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/667. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/667/13. és 15. számokon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak.

Indítványozom, hogy az előterjesztéshez benyújtott módosító javaslatokat az összefüggésekre figyelemmel egy szakaszban tárgyaljuk meg. (Dr. Hack Péter: Hol van az előterjesztő?) Kérem, aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Dr. Hack Péter kér szót.) Ügyrendi kérdés, Hack Péter. Én már hallottam a kérdését, de nyilván el fogja mondani a plénum előtt is. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az az ügyrendi indítványom, hogy a vitát halasszuk el, tekintettel arra, hogy az előterjesztő nincs jelen a teremben, és a Házszabály értelmében az előterjesztő hiányában nem lehet folytatni a tárgyalást.

Én a magam részéről indokolásként szeretném elmondani, hogy szerencsétlennek tartom, hogyha egy egyéni képviselő nyújt be egy fontos törvényjavaslatot, de ha már így történik, akkor úgy kellene megszervezni az ülést, hogy ő jelen tudjon lenni a tárgyalásnál.

Amennyiben az előterjesztőt elő lehet keríteni záros határidőn belül, természetesen nincs kifogásom az ellen, hogy folytatódjon a vita egy későbbi időpontban; de ha nem, akkor a Házszabály ebben eléggé kategorikusan rendelkezik, hogy az előterjesztő hiányában nem lehet folytatni a tárgyalást.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ami a képviselő úr által felvetetteket illeti, arról a következőképpen rendelkezik a Házszabály. Ha a kormány az előterjesztője egy adott napirendi javaslatnak, akkor valóban tilalmazza a Házszabály azt, hogy az előterjesztő távollétében a Ház tárgyalja az adott javaslatot. Mondom is, hogy melyik paragrafus rendelkezik erről: a 45. § (3) bekezdése, amely úgy szól, hogy "az (1) bekezdésben felsorolt vagy a helyettesítésre jogosult személy távollétében, ha a napirenden lévő önálló indítványnak előterjesztője, az indítványt az Országgyűlés nem tárgyalhatja." De ez csak a kormányra vonatkozik. Most nem a kormány az előterjesztő, hanem egy képviselő úr.

Én azzal egyetértek a tekintetben önnel, hogy ebben az esetben is mindenképpen kívánatos és szerencsés, ha az előterjesztő egyébként itt van, ebben nincs vita közöttünk, de házszabályi tilalom a tárgyalásra nincs.

A Ház munkáját úgy szervezzük és úgy tervezzük, hogy mindenki számára világos és egyértelmű, hogy mikor kerül sor egy napirendi pont tárgyalására, legfeljebb a pontos órát nem sikerül általában eltalálnunk, de a napot eléggé időben szoktuk jelezni. Ennek következtében én csak sajnálkozni tudok azon, hogy a javaslat előterjesztője nem tartózkodik az ülésteremben, de mondom, házszabályi akadálya a tárgyalásnak nincs.

Még egyszer megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. Lehet, hogy már olyan nagy az egyetértés, hogy úgy gondolták, a részletes vitát ilyen értelemben formálissá kell tenni.

Mécs Imre képviselő úrnak adom meg a szót, Szabad Demokraták Szövetsége.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon fontos alkotmánymódosításról van szó, és úgy gondolom, hogy nemcsak szerencsés, hanem szükséges lenne, hogy az előterjesztő jelen legyen, aki ráadásul a honvédelmi bizottság elnöke, és ezt a grémiumot is képviseli. Ha nem lenne előterjesztő, akkor is el lehetne várni, hogy jelen legyen és képviselje a honvédelmi bizottságot.

Az alkotmány alaptörvény, rendkívül fontos. Fontos az, hogy egyértelmű, világos előírásai legyenek. Az alkotmány megváltoztatása mindig körültekintő munkát kell hogy igényeljen. Ki kell érlelni az alkotmánymódosításokat, hiszen első pillanatban nem lehet látni, hogy milyen sok szálú problémákat vet fel.

Különösen igaz ez akkor, ha háborúról és békéről, haderő felhasználásáról van szó, és különösen fontos egy olyan közép-európai, Kárpát-medencei ország esetében, amelynek az elmúlt századi történelme rávilágított arra, hogy adott kritikus helyzetben a törvényi szabályozatlanság, az alkotmány hiánya vagy pedig az alkotmányos rendszabályoknak, vagy a Tölgyessy Péter kifejezésével élve: sarkalatos törvényeknek a negligálása milyen óriási tragédiákat okozhat, hiszen Magyarországnak mind az első, mind a második világháborúba való belecsúszása analóg ezzel a helyzettel, nem is szólva a különböző lerohanásainkról. Tehát joggal vagyunk érzékenyek a haderő alapvető alkalmazásával kapcsolatos problémákra.

Ezt azért kellett előrebocsátanom, mert a hatpárti egyeztetések során, ahol valóban érdemi munkát lehetett végezni, végül fennmaradt egy probléma, amelyet nagyon fontosnak és nagyon súlyosnak is találunk.

Helyes volt a hatpárti egyeztetésnél az a kiindulás, hogy az észak-atlanti szövetség tagjaként meg kell könnyíteni az együttműködést, és azokat a rendkívül erős garanciális tényezőket és elemeket, amelyeket a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon beépítettünk az alkotmányba, felül lehet vizsgálni, át lehet gondolni, és ésszerű mértékben, ésszerű körben és nagyon pontosan, alkotmányhoz méltó módon célszerű szabályozni.

(12.40)

Így nem volt vita a csapatmozgásokkal, a reguláris hadgyakorlatokkal kapcsolatban, nem volt probléma a humanitárius akciókkal kapcsolatban és általában az olyan nemzetközi szervezetek zászlaja alatt történő akciókkal kapcsolatban, ahol az érintett országok beleegyezése is rendelkezésre állt.

Ennek során ésszerű kompromisszumok is születtek, egyrészt a kormány operatív hatáskörébe kerültek fontos kérdések, és igen fontos volt a légtér védelmével kapcsolatos intézkedés, amely a korábbi, a délszláv válság idején kialakult alkotmánymódosításhoz fűzte a légtér védelmével kapcsolatos kötelezettségeket. Tehát épp a légi tevékenység jellegéből adódóan, ahol percek vagy másodpercek alatt kell döntéseket hozni, és ahol semmiféle hosszadalmas, garanciális elemeket tartalmazó közjogi eljárás nem alkalmazható, egyértelműen a kormány felelősségévé tette és a kormányt látjuk el felhatalmazással, hogy eljárjon a légtér védelmében.

Ugyanakkor a szövegezés folyamán, amikor a különböző jellegű és a haderőre vonatkozó tevékenységeket egy paragrafusba szerkesztette össze az Igazságügyi Minisztérium, akkor kiderült, hogy mind a magyar haderő honi és határon túli alkalmazása, mind idegen haderő magyarországi vagy Magyarországról kiinduló alkalmazása tekintetében a jelenlegi alkotmányos előírásoknál enyhébb, a jelen lévő képviselők kétharmada plusz egy fő szavazatához kötött jogosítvány kerülne be. Ez azt jelenti, hogy az a lépcsőzetes rend, amely kialakult és harmonikusan működött eddig, ami a legmagasabb prioritású volt, hogy valamennyi országgyűlési képviselő kétharmada plusz egy szavazathoz kötött döntési jogkör, amely az alkotmány megváltoztatására, hadüzenetre, békekötésre vonatkozott, és amely jelenleg a hadsereg alkalmazására is vonatkozik a hatályos alkotmány szerint, ebből a haderő alkalmazásával kapcsolatos jogosítvány a jelen lévő képviselők egyharmada plusz egy fős döntési szintre kerül.

Lehet, hogy ez a vita most akadémikusnak tűnik, hiszen a biztonságpolitikai alapelveink és az egész biztonságpolitikai filozófiánk szerint sincs ellenségképünk, nem kell számítani a közeljövőben térségünkben országok közötti jelentős háborúkra vagy egyáltalán háborúra, hanem más jellegű kihívásokra kell más jellegű válaszokat adni. Egy alkotmánynak worse case, azaz legrosszabb esetre is biztosítékokat kell nyújtani, hiszen például nem lehetett előre látni a kassai bombázást, amely valószínűleg provokatív jellegű volt, és az arra adott reakciónk viszont a második világháborúba való becsúszásunkat jelentette, hiszen ebben a Házban, itt jelentette be Bárdossy miniszterelnök napirend előtt, hogy Magyarország hadban áll.

Éppen ezért, amikor ezt felismertük, akkor módosító javaslatot készítettünk el, amelyet, figyelembe véve a hatpárti egyeztetés valamennyi eredményét, beleértve a lépcsőzetes finomítást, ezt az egy esetet, amely jelenleg abszolút kétharmadra vonatkozik, átfogalmazva, egy módosító indítvány formájában benyújtottam. Lehet tehát, hogy ez akadémikusnak tűnik, de az alkotmány nagyon komoly dolog, és olyan esettel is számolnunk kell, amelyet előre nem tudunk.

A módosító indítványomban visszaállítom vagy visszaállítani kérem, vagy visszaállítani rendelni kérem a jelenlegi szintet, vagyis azt, hogy a magyar haderő külföldi és hazai alkalmazása terén, valamint a hazánk területén tartózkodó külföldi csapatok országon belüli és az országból kiinduló tevékenysége esetében maradjon fenn az országgyűlési képviselők teljes kétharmadának döntési kompetenciája. A számok tükrében: a jelen lévő képviselők kétharmada szélsőséges esetben, tehát az előbb említett worse case esetben az összes képviselő egyharmada lehet, vagyis azt jelenti, hogy az összes képviselő kétharmados döntéséhez képest annak a fele tud olyan kritikus helyzetben dönteni, amely bizony súlyos konfliktusokhoz, ne adj' isten, háborúhoz vezet.

Semmi nem indokolja, hogy ne kössük az összes képviselő kétharmadához, hiszen a kormányzatnak megvannak a jogosítványai rendkívüli esetben, szükségállapotban az azonnali intézkedésre, sőt az alkotmány korábbi módosítása és a mostani, általam is elismert vagy az SZDSZ által is elfogadott módosítás alapján haladéktalanul köteles a kormány eljárni, nemcsak jogosult. Viszont olyan kérdésben, amikor magyar fegyveres erőket kell alkalmazni külföldön, akkor egyértelmű, hogy össze kell hívni valamennyi képviselőt, és valamennyi képviselő kétharmadának a döntését kikérni. Ez egyébként a kormányt is védi, hiszen ilyen fontos kérdésekben nem vállalhatja egyedül a felelősséget; bölcs kormány véleményem szerint - az én szimulációmban - ragaszkodna ahhoz, hogy ez a kétharmados jogosítvány megmaradjon. Az, hogy itt bizonyos átfogalmazásra szükség van, ez csak jogtechnikai és paragrafusszerkesztési, tehát törvényszerkesztési probléma.

Éppen ezért kérem a tisztelt Házat, támogassa javaslatomat, és ebben az esetben minden szempontból kifogástalan alkotmánymódosítás áll elő, amit teljes szívvel tudnánk támogatni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miután Hack Péter képviselő úr azt a véleményét fejezte ki, hogy nem tartja szerencsésnek, ha egy ilyen fontos kérdésben, mint az alkotmány módosítása nem a kormány, hanem egy képviselői önálló indítvány előterjesztésére kerül sor, a történeti hűség kedvéért tájékoztatnom kell a Házat és a közvéleményt arról, amit már az alkotmányügyi bizottság legutóbbi ülésén is Hack képviselő úr hasonló kifogására elmondtunk, hogy tudniillik a kormánynak megvolt a maga benyújtott törvényjavaslata ebben a tárgykörben, továbbá ennek árnyékában létezett Lányi képviselő úr azonos tárgyú, de eltérő megoldásokat tartalmazó javaslata.

Miután hatpárti politikai egyeztető tárgyalásokra került sor, ahol egyébként szinte valamennyi kérdésben teljes körű konszenzus jött létre, a megállapodásnak egyik, némiképpen formai eleme volt az, hogy a módosító indítványokat a pártok nem a kormány javaslatához nyújtják be, hanem Lányi képviselő úr javaslatához. E megállapodást tiszteletben tartva a kormány mintegy előzékenyen és udvariasan háttérbe lépett a saját javaslatával, melyet azóta vissza is vont, hogy a Házszabály vonatkozó rendelkezése értelmében nehogy megelőzze Lányi képviselő úr indítványát, amely adott esetben alapindítványnak minősül. Ennyit tehát a történeti hűség kedvéért.

A részletes vita érdemében szabad legyen elmondanom, hogy a benyújtott törvényjavaslatokról folyó hatpárti egyeztetéseken széles körű konszenzus alakult ki a módosító indítványokkal kapcsolatban, melyeket a kormány és az Országgyűlés illetékes bizottságai is egyértelműen támogatnak.

(12.50)

Ezek a módosító javaslatok egyrészt szövetségi kötelezettségünk zökkenőmentes teljesítését, a csapatmozgások egyszerűsítését célozzák, másrészt azzal, hogy a szövetséges légierőnek váratlan támadás veszélye esetén őrjáratozási jogot, váratlan támadás esetén pedig beavatkozási lehetőséget biztosítanak, fokozzák hazánk biztonságát.

Tisztelt Ház! Mécs Imre képviselő úr két olyan módosító javaslatot nyújtott be, amelyet sem a kormány, sem az illetékes bizottságok nem támogatnak. Néhány szóval szeretném ezekkel kapcsolatban a kormány álláspontját ismertetni. Az egyik, a képviselő úr által ma itt elsőként említett módosító javaslat szerint a fegyveres erők alkalmazásáról szóló döntéshez a többpárti módosító javaslatban megfogalmazotthoz képest - amely a jelen lévő képviselők kétharmadát írja elő, döntését teszi szükségessé - Mécs képviselő úr az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazatát igényelné.

A széles konszenzussal megfogalmazott és a kormány által támogatott módosító javaslat, mármint a többpárti módosító javaslat egyszerűsíti az eredeti törvényjavaslatban szereplő döntési mechanizmust. Ugyanakkor tekintettel van arra is, hogy miután a fegyveres erők alkalmazása az ország szuverenitását nagymértékben érintő döntés, ahhoz széles körű politikai konszenzusra van szükség. Az tehát, hogy ilyen döntés csak a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával hozható, álláspontom szerint kielégítő és megnyugtató garanciát jelent az ellenzék számára is. Nem tekinthető megalapozottnak az az érv, hogy ilyen komoly döntés ad absurdum a képviselők egyharmadának szavazatával is meghozható. Őszintén remélem, hogy ilyen döntésre a Magyar Országházban soha nem lesz szükség, azonban ha mégis, akkor a képviselők nyilvánvalóan tisztában lesznek felelősségükkel, és remélhetőleg teljes létszámban vesznek részt a döntéshozatalban, és ebben a pillanatban a kettőnk álláspontja közötti elméleti különbség a gyakorlatban el fog enyészni. Nos, tehát ez az oka annak, hogy a kormány miért nem támogatja Mécs képviselő úr vonatkozó indítványát.

A másik ügyről röviden: az alkotmány módosítani javasolt 40/C. §-a szerint a szövetséges fegyveres erők légiereje az ország területének oltalmazása érdekében a kormány engedélyével végezhet őrjáratot. Ilyen esetben a kormány a külföldi fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése esetére vonatkozó alkotmányos szabályokat kell hogy megfelelően alkalmazza, amely szabályokat az alkotmány 19/E. §-a fogalmazza meg.

A képviselő úr másik kapcsolódó módosító javaslata a "megfelelő" kifejezés elhagyására irányul. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a négypárti módosító javaslatnak a "megfelelő" szövegrész, illetve kifejezés használatával az volt a célja, hogy a kormány tevékenysége ne terjedjen ki olyan széles körre, mint azt a váratlan betörés esetére a köztársasági elnök által jóváhagyott védelmi terv megfogalmazza. Ezzel a megszorítással a kormány is egyetértett. A "megfelelő" kifejezés hiányában a rendelkezést úgy kellene értelmezni, hogy a szövetséges fegyveres erők nemcsak az alkotmány 19/E. §-a esetén, hanem azt megelőzően, már az őrjáratozás során jogosultak lennének külön engedély nélkül fegyvert használni. A hatpárti egyeztetésen - figyelemmel országunk szuverenitása biztosításának kiemelkedő jelentőségére - a felek szándéka nem erre irányult, ezért a módosító javaslatot a kormány, legnagyobb sajnálatára nem tudja támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr. Megadom a szót.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Én ezt a második módosító javaslatot föl sem hoztam, mert itt engem elsősorban alkotmányszerkesztési, esztétikai okok vezéreltek. A "megfelelő" szót alkotmányban olyan puhító jelzőnek éreztem, ami zavarossá teszi. Egyébként beszéltem bírákkal, akik elmondták, hogy a bírói gyakorlatban, tehát a jogalkalmazásnál a "megfelelő" szó alatt azt értik, hogy egy rendelkezésnek nem az egész részét kell figyelembe venniük, hanem csak azt, ami összefüggésbe hozható az adott deliktummal. Ez nem is hangzott el, nem is említettem meg.

A másikat viszont rendkívül fontosnak tartom, és szabadjon az ön hozzászólását azzal kiegészíteni, hogy a jelenleg hatályos alkotmányt kívánom ebben a kritikus helyzetben fönntartani, az összes többi kérdésben egyetértek az egyeztetés során kialakult kérdéskörrel, ami az alkalmazásról szól. Még egyszer ki kell hangsúlyozni: egy nagyon finom szó, kifejezés az, hogy a haderő alkalmazása, de ez a haderő bevetését jelenti adott esetben, egy nagyon széles körű felhatalmazás, amely igenis igényli azt, hogy egy abszurd korlát legyen. Az összes képviselő kétharmada egy skalár szám, világos, egyértelmű, és azt semmilyen formában nem lehet annullálni, míg a magyar történelemben voltak példák - én nem mondom azt, hogy a mostani, rendszerváltás óta működő kormányunk ilyet tenne, vagy gondolatában felmerült volna, de bizony volt -, amikor nem engedtek be ellenzéki képviselőket ebbe a Házba, például amikor a kormányzóválasztás volt - csak így kapásból erre emlékszem -, és más manipulációk is lehetségesek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez egy abszolút szám, ott nincs mese.

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tegnap egy négyigenes szavazás történt, persze kicsit különbözik attól, ami a rendszerváltozás kezdetén volt. A Magyar Honvédség hosszú távú átalakításáról szóló dokumentumot a hatpárti egyeztetésből négy párt aláírta, Mécs Imre az SZDSZ nevében akkor is fenntartásokat hangoztatott, és azt hiszem, ebben az egész folyamatban ez egy következetesen végighúzódó vonal. Ezért éreztem szükségét annak, hogy a részletes vitában leszögezzem az MDF álláspontját, hiszen ismételten felmerül ezekben a kérdésekben az SZDSZ különvéleménye.

Az alkotmány 1989-ben jóváhagyott, lényegileg mai napig működő változata a 19. § (3) bekezdésében világosan elkülönítette a hadiállapot, békekötés kategóriáját a magyar fegyveres erők belföldi és külföldi alkalmazásától. A hadiállapot kihirdetéséről, békekötésről a g) pontban, a fegyveres erők alkalmazásáról a j) pontban rendelkezett. Az előbb említett két pontot csak a bekezdés 4. száma kapcsolja össze azzal, hogy mindkét pontban foglalt események esetén a képviselők kétharmadának szavazatát tette szükségessé, csak más formában.

A mi olvasatunkban az MDF véleménye szerint a hadiállapot kihirdetése és a békekötés a hagyományos értelemben vett háborúk kezdeti és végpontját jelenti. Magától értetődő, hogy a háború az egész ország népére, polgáraira, gazdaságára - úgy fogalmazható, hogy az ország egész biztonságára - döntő, súlyos hatással van. Ezért itt logikus az alkotmány rendelkezése, hogy az összes képviselő kétharmados döntésére van szükség ilyen - reméljük, be nem következő - döntés esetében. A fegyveres erők belföldi, külföldi alkalmazásának elkülönítését a hadiállapot kihirdetésétől és a békekötéstől az ENSZ alapokmánya tette szükségessé, mert béketeremtő akciókhoz nélkülözhetetlen a fegyveres erők alkalmazása, de anélkül, hogy háborúba sodródna egy adott ország, amely ebben részt vesz, és ez nagyon fontos különbség.

Az általános vita során több képviselőtársam utalt arra, hogy az 1989-90-es években a politikai hangulatunkat nagyfokú bizalmatlanság jellemezte, különösen állampárti és ellenzéki oldalról egyaránt lehetett a másik féllel szemben ezt tapasztalni. Abban az időben, az első szabad választás előtt mindkét oldal igyekezett minél több biztosítékot deklarálni, amelyekkel a később megválasztandó parlament nagyfokú egyetértéséhez kötötte a legfontosabb, az egész ország sorsára hatással levő döntéseket.

Napjainkban viszont, a NATO-felvételünk után egy évvel szükséges a j) pont kibővítése, hiszen állomásozhatnak itt szövetséges fegyveres erők, sőt hazánk területéről kiindulva alkalmazásra is kerülhetnek, béketeremtésben, békefenntartásban vehetnek részt a magyar fegyveres erőkkel együtt, hadműveleti területen végezhetnek humanitárius, emberbaráti, embermentő tevékenységet. Ezek az esetek, ha nem is az egész ország biztonságát befolyásolják, de súlyos hatással lehetnek, személyes életeket veszélyeztethetnek, ezért persze hogy indokolt a kétharmados többség fenntartása, de nem az összlétszámra vetítve, egy enyhítettebb formában.

(13.00)

Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az elmúlt tíz év során a demokratikus államrend kialakult, a parlamentarizmus jól működik, a jobb- és baloldali kormányváltások is olajozottan történtek meg - bár a politikai pengeváltások időnként szikrázóvá váltak, ez kétségtelen -, megítélésünk szerint nincs olyan politikai erő most, amely kétségbe vonná a demokratikus játékszabályokat.

Ebben a politikai légkörben nem tudunk elfogadni semmi olyan módosító javaslatot, amely diktatórikus elem jelenlétét feltételezi a közéletben. Mind az első, mind a második világháborúban, amire utalás történt, az ebbe való becsúszás, úgy érzem, borzasztóan erőltetett párhuzam, sőt, hogy mennyire az, talán csak egy paradoxonnal tudnám éreztetni: ha a kassai bombázás napjainkban történne, akkor Szlovákiának volna kérdéses a háborúba sodródása vagy sem.

Az említett esetek tehát, amelyekkel indokolják a módosítás szükségességét, annyira erőltetettek, hogy nem vethetők össze a demokratikus körülményekkel, és sohasem a demokratikus arányok döntöttek. Ott aztán végképp nem volt szó az arányokról.

Még egyszer le szeretném szögezni - különösen az esetleges laikusok, az átlagemberek számára, akik hallgathatják a vitánkat -, hogy a hadsereg alkalmazására szükség van akkor is, ha nem kívánunk háborúba bonyolódni senkivel. Ez az ENSZ alapokmányából fakadó követelmény. Ezt a különbségtételt meg kell tennünk!

Ezért a Magyar Demokrata Fórum elutasítja Mécs képviselőtársunk módosító javaslatát, és továbbra is támogatjuk Lányi képviselő úr javaslatát, az öt-, illetve négypárti módosításokat és a honvédelmi bizottság javaslatát.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Senki sem jelentkezett, ha jól látom, legalábbis sem a monitor, sem pedig kézfelemelés nem jelzi a hozzászólási szándékot. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

Soron következik a polgári törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Csiha Judit önálló indítványát T/1154. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/1154/4. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak.

Indítványozom, hogy az előterjesztéshez benyújtott módosító javaslatokat egy szakaszban tárgyaljuk meg. Kérem, hogy aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Írásban előzetesen senki sem jelezte a felszólalási szándékát, és most ezúttal itt a helyszínen sem. Jól láthatóan elegendő volt az általános vita a kérdés megtárgyalására.

Ebben az esetben a részletes vitát lezárom, és a módosító javaslatokról - hasonlóan az előző kérdéshez - szintén a következő ülésünkön fogunk határozni.

Soron következik a Szamos és a Tisza folyók cianid- és nehézfémszennyezése következtében létrejött ökológiai katasztrófa következményeinek orvoslására szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. A környezetvédelmi bizottság önálló indítványát H/2300. számon, a bizottságok ajánlását pedig H/2300/18. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani. (Jelzésre:) Pap János mint bizottsági előadó kíván szólni? (Dr. Pap János nemet int.) Nem. Tehát nem kívánnak a bizottságok előadót állítani.

Indítványozom, hogy az előterjesztéshez benyújtott házszabályszerű módosító javaslatokat két szakaszban tárgyaljuk meg. Felhívom figyelmüket, hogy a részletes vitát nem nyitom meg az ajánlás 16-26. pontjaira vonatkozóan, mert azok két kijelölt bizottság állásfoglalása szerint sem felelnek meg a Házszabály rendelkezéseinek.

Mindezek alapján az első vitaszakaszban tárgyaljuk meg az ajánlás 4-34. pontjait, amelyek a kormány feladatainak módosítását, illetve elhagyását kezdeményezik, a második vitaszakaszban pedig a címhez és a preambulumhoz benyújtott, 1., 2. és 3. ajánláspontok vitája szerepel. Kérem, hogy aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 4-34. pontjai alapján. Pap János képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz-Magyar Polgári Párt.