Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Dr. Hende Csaba nemet int.) Nem kíván. Ebben az esetben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége, aki szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napirend utáni hozzászólásomban egy napirend előtti hozzászólásra szeretnék visszatérni. Gyakorlat ugyanis az Országgyűlésben, hogy kormánypárti képviselőtársaink a kormány képviselőivel hol napirend előtt, hol interpellációban folytatnak olyan felelgetőst, amely igen gyakran az ellenzék kritikáját tartalmazza anélkül, hogy az ellenzéknek reagálási lehetősége lenne.

Ezen a héten kedden Répássy Róbert képviselő úr a Fidesz-frakció nevében a következőket adta elő: "Baloldali képviselőtársaink tehetetlen dühükben minden második mondatukban az alkotmány és a törvények megsértésével vádolnak bennünket, és néha már hisztérikusan sikoltozzák a félelmetes mondatot: Alkotmánybírósághoz fordulunk! A sajtójuk visszhangként ismételgeti az érveiket, hogy alaposan az eszébe véssék Magyarország polgárainak: ez a kormány alkotmánysértő, erőszakos, kijátssza a törvényeket." És aztán elmagyarázza - hivatkozva az Alkotmánybíróság ama döntéseire, amelyek különböző esetekben helyben hagyták a kormánytöbbség által hozott törvényeket -, hogy íme, mindaz, amit az ellenzék mond, nem állja meg a helyét.

Tisztelt Országgyűlés! Az a kérdés, hogy az Alkotmánybíróság döntéseit és az Alkotmánybíróság meg nem született döntéseit még hogyan kell értékelni, nagyon messze vezetne, én erre most nem vállalkozhatom ebben az öt percben. Arra szeretném viszont fölhívni a figyelmet, hogy egy kormány és egy kormánytöbbség tevékenységének törvényessége, alkotmányossága nemcsak a törvényalkotás alkotmányos voltában, hanem a jogalkalmazás, a mindennapi működés törvényes, alkotmányos, az alkotmány szellemével és betűjével összhangban álló voltában is megnyilvánul. Hadd említsek három olyan mozzanatot, ahol megítélésem szerint a kormánytöbbség tevékenysége legalábbis hadilábon áll alkotmányos berendezkedésünk alapelveivel.

Az első mozzanat az Országgyűlés működése. Egyetlen példát hozok ezúttal; azt, ami a tegnapi napon - mely átnyúlt a mai napba - történt, a háromhetes ülésezéstől nem függetlenül. Az ülésnapok számának a korábbi ciklusokhoz képest mintegy 20 százalékos csökkentésétől nem függetlenül áll elő olyan helyzet, nem költségvetési tárgyalás idején, nem rendkívüli állapot vagy rendkívüli helyzet idején, hanem normális parlamenti működésben, hogy 9 órától másnap reggel háromnegyed négyig ülésezik a parlament. Olyan alapvető fontosságú törvényeket, mint az energiatörvény módosítása, mint az abortusztörvény módosítása, mint az ügynöktörvény módosítása, mint a médiatörvény módosítása kell egy hajnalba nyúló ülésnapban a képviselőknek letárgyalni, amikor is az ellenzéki képviselőknek nincs más választási lehetőségük, mint hogy vagy hajnali két órakor mondják el egyetlen lehetséges hozzászólásukat, vagy nem fogalmazzák meg ellenvetéseiket a kormány álláspontjával szemben. Ha ez alkotmányos!

A második ügy: az ügyrendi bizottság tegnapelőtt egy olyan döntését, miszerint egy eljárás, ami nem házszabályszerű, mégis nem precedens jelleggel tovább engedhető, azzal indokolta meg, hogy ha a jogsértést nem nyelné le a parlament, akkor esetleg meg kellene ismételni az eljárást. Elképzelhető ez? Jogszerű ez?

A harmadik állításom: elképzelhető egy alkotmányos jogállamban, hogy az igazságszolgáltatás eljárását, vagyis azt, hogy egy cselekményt nem minősít bűncselekménynek és ezért az ügyészség elejti az eljárást, nem emel vádat valaki ellen, a kormány egy minisztere, mellesleg a vezető kormánypárt elnöke úgy minősít, idézem: "A fővárosi főügyész úrnak és a legfőbb ügyész helyettesének elsőre nem sikerült eltalálnia a helyes vonalat, hogy megtalálják, mivel lehet Juszt László újságíró urat kimenteni ebből a kellemetlen ügyből, csak másodikra sikerült egy olyan, egyébként az elsőhöz semmiben sem hasonló indoklást találni, ami már a legfőbb ügyész jogi álláspontjával is találkozott."

Így minősítheti egy miniszter az igazságszolgáltatást? Azt hiszem, hogy jogállamban a bűnösség megállapítása nem egy miniszter, hanem az ügyészség és a bíróság feladata. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ahol a vezető kormánypárt elnöke minősíti, az nem a jogállam.

Köszönöm szépen. (Mécs Imre tapsol.)

(20.50)

ELNÖK: Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én ugyan nem készültem Bauer képviselő úr napirendi utáni felszólalására, mert a polgári törvénykönyv módosításának vitájára érkeztem, de engedje meg, hogy néhány tényállítására mégiscsak reagáljak.

A képviselő úr a felszólalása elején kifogásolta azt, hogy egyes kormánypárti politikusok mintegy egymással felelgetve kritizálni merik az ellenzéket. Én úgy gondolom, hogy ez elég normális jelenség egy többpárti demokráciában; az ellenzék a kormánypártokat bírálja, a kormánypárt meg az ellenzéket - hát így megy előre a világ, ez a demokratikus vita lényege.

A képviselő úr hivatkozott arra, hogy Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese a héten napirend előtt igyekezett bemutatni a mostani kormány jogalkotási termékei és az előző kormány azonos időszakban, tehát a működése első két évében alkotott törvényei, úgymond, jogalkotásai termékei alkotmányos volta közti különbségeket. És Bauer képviselő úr most kifogásolta ezt az összehasonlítást.

Én úgy gondolom, hogy nem kell szégyenkeznie a polgári kormánynak amiatt, hogy hivatalba lépése óta mindössze két általa előterjesztett törvény kapcsán állapított meg alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság. Itt azonban meg kell azt jegyezni, hogy az egyik eset ezek közül a szervezett bűnözés elleni törvénycsomag ügye volt, ahol maga a kormányfő fordult az Alkotmánybírósághoz, és kért előzetes normakontrollt, tehát nem egy teljesedésbe ment alkotmánysértő jogszabály alkotásáról volt szó, hanem a kormány maga revíziót gyakorolt a jogszabály felett.

A másik eset a közjegyzőkről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája kapcsán történt meg. Itt azért arra hívnám fel a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság által megsemmisített passzus nem a kormány javaslatából származott, hanem egy képviselői módosító indítványból. Egyébként ez a képviselői módosító indítvány azt a helyes és az Alkotmánybíróság által sem vitatott célt célozta meg, hogy tudniillik van még a közjegyzői karban néhány fő - országosan nem éri el a számuk a tízet -, akik a korábbi pártállami időszakban szokásban volt módszer alapján felmentést kaptak a jogi szakvizsga letétele alól, és az előterjesztő képviselő úgy gondolta, hogy elő kellene írni ezeknek a közjegyzőknek, hogy tegyék le a jogi szakvizsgát. Magát ezt a tényt az Alkotmánybíróság nem is kifogásolta, csak azt az egy pontot, egy jogcímet tartotta sérelmesnek, amely szerint a módosító indítvány 9 hónapos határidőt adott volna minderre.

Képviselő Úr! Én úgy gondolom, hogy ez a jogalkotási eredmény ahhoz képest, hogy a Horn-Kuncze-kormány 1994 és '96 között megalkotott törvényei közül 18-at - ismétlem: 18-at! - semmisített meg az Alkotmánybíróság, úgy gondolom, nem arra ad alapot, tisztelt képviselő úr... (Bauer Tamás: Nem a törvényt, csak egyes helyeit!)

Képviselő úr, említettem, hogy a közjegyzőkről szóló törvény módosításáról szóló törvénynek egyetlen pici pontját - ugye a kettőből is ez az egyik - mondta alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság, tehát ha azt vizsgáljuk, hogy melyik kormány jogalkotása volt alkotmányos és melyik, úgymond, taposta lábbal az alkotmányosságot, akkor úgy hiszem, a számok tükrében a 18:2 arányt figyelembe véve bárki levonhatja a kellő következtetést.

Kérem szépen, az igazságszolgáltatás eljárását az ön által említett esetben a kormány tagja nem bírálta. Ön a bírói függetlenség elvét, úgy hiszem, nem helyesen értelmezi. Természetesen a bírói eljárásokra vonatkozik ez az alkotmányos alapelv; mint tudjuk, az ügyészség nem minősül önálló, független és bírálhatatlan hatalmi ágnak - amúgy a bíróságok sem bírálhatatlanok, de most nem akarok ennek a részleteibe belemenni. Aminthogy önnek az a megjegyzése, hogy a jogalkalmazás alkotmányosságát is vizsgálni kell, nyilvánvaló szakmai tévedés; a jogalkalmazásnak nem az alkotmányosságát, hanem a jogszerűségét szokták vizsgálni a felettes szervek, illetve a független bíróságok.

Egyebekben, miután elfogyott az idő, nincs már módom reagálni az ön felvetéseire. Köszönöm szépen.