Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: "A törvények betartásáról" címmel. A frakcióvezető urat illeti a szó.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket képviselői esküjükre, aminek az a része, amelyről most szólni kívánok, úgy szól, hogy "az alkotmányt és a jogszabályokat megtartom". Ez a formula aztán a magas közjogi tisztséget betöltők eskütétele esetében annyiban egészül ki, hogy "megtartom és megtartatom". Ez nyilván számos ok miatt van így, többek között például azért, mert az állampolgároktól jogkövető magatartást akkor várhatunk el, ha magunk személyes példamutatással élünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány olyan ügyet szeretnék felszólalásomban említeni, amely esetekben nem az eskünek megfelelően cselekszenek egyesek. Például alkotmányunk azt mondja, hogy a Magyar Köztársaság elutasítja a háborút, békében akar élni a különböző népekkel, békében akar élni szomszédaival. A tegnapi nap folyamán egy nyíltan uszító hangvételű felszólalás hangzott el a magyar parlamentben, amire a kormány képviselőjének egy szava sem volt, a szintén a teremben ülő miniszterelnök úrnak egy szava sem volt ehhez a dologhoz.

Vagy miről szól, tisztelt képviselőtársaim, a közbeszerzési törvény? Arról, hogy közpénzekről nyílt eljárásban, ellenőrizhető módon döntsünk annak érdekében, hogy átlátható viszonyokat teremtsünk az adófizetők pénzének elköltése terén. Ehhez képest mi történik? Jön a nagy találmány, hogy több száz milliárd forint elköltése esetén szükségtelen a közbeszerzési eljárás, majd csak lesz valahogy, majd csak megcsináltatjuk a klienseinkkel a munkát.

Miről a médiatörvény, tisztelt képviselőtársaim? Arról, hogy kiegyensúlyozott ellenőrzés szükséges a médiumok felett, és természetesen arról, hogy fontos döntéseket kétharmados szabályhoz igazít a törvény.

(9.20)

Mi történik, tisztelt képviselőtársaim? A törvény és a vonatkozó állásfoglalások megerőszakolásával az Országgyűlés egyoldalúan csak kormánypártiakból hozza létre a kuratóriumokat. Valóban érvényesültek a törvény előírásai?

Miről szól a rendőrségi törvény bizonyos vonatkozásban? Arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy arányos fellépésre van szükség akkor, amikor a rendőrség a részére biztosított eszközöket használja. És mi történik a rákospalotai tanárnő esetében, képviselőtársaim? Ez valóban egy arányos fellépés volt, és ehhez a kormánynak egy szava sincsen? Miről szólnak a sajtószabadsággal, a véleménynyilvánítás szabadságával vagy a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos előírásaink? És gondoljunk arra, hogy ehhez képest mi történt például a Juszt-ügyben vagy mi történt akkor, amikor napilapoknál házkutatásokat tartottak!

Vagy, tisztelt képviselőtársaim, miről szól a Házszabály? Nem arról-e, hogy 1990 óta közösen alakítjuk ki a szabályait, hogy 1990 óta ellenzéki és kormánypártok együttműködésre törekszenek, s vajon nem arról szól-e a Házszabály, hogy az ellenzék megfelelő garanciákat kapjon ahhoz, hogy kisebbségben is tudja hallatni a szavát, és bizonyos tekintetben, ami az ellenőrző funkciót illeti, megfelelő módon tud működni, hiszen ő is a választópolgárok bizalmából van itt. Ehhez képest mi történik? Többször megerőszakolja a többség a Házszabályt, hol a parlament plenáris ülésének segítségével, hol pedig az ügyrendi bizottság hathatós támogatása mellett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez példamutatásnak semmiképpen nem jó. Hogy egy konkrét példát még említsek, Orbán Viktor miniszterelnök úr a március 15-ei beszédében kiemel a magyar történelemből olyan, szándéka szerint nőket, akik közéleti szerepet vállaltak, mintegy fontosnak tartván ezt az ügyet. Ugyanakkor azonban a kormánytöbbség az SZDSZ által benyújtott, a nők esélyegyenlőségéről szóló törvényjavaslatot nem hajlandó érdemben vitatni, nem hajlandó a plenáris ülésen erről a kérdésről értekezni. Pedig, tisztelt képviselőtársaim, a miniszterelnök úr beszéde is mutatja, hogy mennyire fontos lenne a nők közéleti szerepvállalásának elősegítése, mert ebben az esetben, ha ezt tennénk, nem fordulhatna elő, hogy esetleg 150 év múlva egy miniszterelnök a mai viszonyainkról szólva, és esetleg közéleti szerepet vállaló nőt emlegetve ne legyen kénytelen Szájer Józsára hivatkozni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps és derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván válaszolni. Államtitkár úr!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kuncze Gábor Képviselő Úr! Hadd kezdjem a végén! Ön hivatkozott a Házszabályra, engedje meg, hogy én is azt tegyem. A Házszabály 51. §-ának (1) bekezdése szigorúan előírja azt, hogy a napirend előtti felszólalás esetében a felszólalás tárgyát és okát meg kell jelölnie a felszólalni kívánó képviselőnek. Ez természetesen nem történt meg. (Bauer Tamás: A törvények betartásáról beszélt végig.) Legyen szabad utalnom az alkotmányügyi bizottság 1996. december 18-ai állásfoglalására, amely egyebek között ilyen esetekben az elnök számára még azt is lehetővé teszi, hogy egyáltalán szót se adjon. (Dr. Kis Zoltán: Nem is adott soha!) Nyilvánvalóan a kormány képviselőjétől nem lehet azt elvárni, hogy öt percben reagáljon az ön által felvetett mintegy kilenc ügyre (Dr. Kis Zoltán: Nem reagálni kell! Csinálni kellene rendesen, Csaba!), de azért én megpróbálom, képviselő úr, hogy nagyon röviden reflektáljak. Egyébként magam is úgy gondolom, hogy saját magunkon kell kezdeni a szabályok, így a Házszabály betartását is (Mádai Péter: Kivéve a Szájert!), úgyhogy ezt ajánlom képviselő úr igen tisztelt figyelmébe.

Ami a tegnapi napon elhangzottakat illeti, arra nem kívánok bővebben kitérni. Magamnak van erről személyes véleményem, magam például meg vagyok győződve arról, hogy a Magyar Köztársaság katonapolitikai és geopolitikai helyzete jelenleg nem teszi azt lehetővé, hogy az általános hadkötelezettség vagy a sorkötelezettség megszüntetésre kerüljön. Úgy gondolom, osztozom Hugo Grotius mondásában, aki a középkor egyik ismert nemzetközi jogásza volt, és ő fogalmazta meg azt, hogy "Si vis pacem, para bellum!", vagyis magyarul: "Ha békét akarsz, készülj a háborúra!"

De szeretnék röviden a közbeszerzési törvényről is szólni, mert már két perc eltelt. Tisztelt Képviselő Úr! Az a lehetőség, amellyel a kormány most él az autópálya-építések ügyében, az 1995-ben, vagyis az önök kormányzása idején megalkotott közbeszerzési törvény 1. §-ának d) pontján alapul. Ez a pont azóta változatlan. Én úgy emlékszem, hogy ön is megszavazta ezt a pontot, tisztelt képviselő úr. Ez a pont pedig arról szól, hogy a kormánynak mérlegelési joga van, hogy amennyiben kezességvállalással történik ez a beruházás, vajon a közbeszerzési törvény szabályait rendeli-e alkalmazni vagy azoktól eltekint.

A kormány ebben az esetben úgy döntött, hogy eltekint ettől, mert erre nagyon nyomós célszerűségi indokai vannak. (Kuncze Gábor: Ez a szégyen! - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Betartja a jogszabályokat? - Varga Mihály: Városháza! Mi van a Városházán?) Mi autópályákat kívánunk építeni, képviselő úr, gyorsan szeretnénk építeni, és olcsón szeretnénk építeni. Erre nekünk az önök által megalkotott törvény határozott lehetőséget nyújt. Tehát törvénysértésről beszélni olyankor, amikor kifejezetten az önök által meghozott törvény szabályai alapján jár el a kormány, ezt egyenesen nem is kívánom minősíteni. Egyébként pedig, hogy a korrupciónak milyen összefüggései vannak a közbeszerzési eljárásokkal, erre nézve sok mindenről lehetne mesélni, például arról a budapesti városházi botrányról, amelynek az ügyében épp a héten hoztak elsőfokú ítéletet. (Zaj. - Közbekiáltások az SZDSZ és az MSZP soraiból. - Kuncze Gábor, dr. Kiss Zoltán: A főpolgármester feljelentése alapján! Nagyon helyesen!) Közbeszerzési eljárásban sértették meg a szabályokat...

ELNÖK: Képviselőtársaim! Kérném szépen, hogy őrizzék meg a nyugodtságukat!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: ...és követtek el súlyos korrupciós cselekményeket. (Zaj.) Tehát azt hiszem, a kormánynak az a törekvése, hogy az 1997-es árak alatt legalább 5 százalékkal fogad el ajánlatot (Bauer Tamás: Haha!) autópálya-építésre, ez mintegy 800 millió forint/kilométeres építési költséget jelent. Azok az autópályák, amelyek az önök idejében épültek: hadd utaljak arra, hogy például az M0-ás körgyűrű felső szakasza, ez 8 km-es szakasz volt, és 23 milliárd forintba került, képviselő úr, ez csaknem 3 milliárd forint/kilométeres költséget jelent. (Varga Mihály: Lotz, hol voltál?) Úgy gondolom, hogy ennél mi mindenféleképpen olcsóbban fogjuk megépíteni az autópályát.

Még egy gondolatot, mert valóban nagyon kevés az idő, a médiatörvényről. Szerintem ez a vita nem a helyes mederben folyik, itt nem arról kell beszélgetni, hogy vajon az Alkotmánybíróság határozatát hogyan kell érteni, vagy hogy a legfőbb ügyész nyilatkozatát hogyan kell interpretálni. Egy biztos, az Alkotmánybíróság határozottan kimondta, hogy az az egyébként nem szerencsés helyzet, hogy csak egy oldalból állnak fel pillanatnyilag a kuratóriumok, a médiatörvény 55. §-ának (8) bekezdésére figyelemmel még mindig kisebb veszélyt jelent a véleménynyilvánítás szabadságára, mintha a kuratóriumok egyáltalán nem alakultak volna meg. (Csige József: De miért nem?) Természetesen az lenne a helyes (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha mielőbb teljes létszámban fölállhatnának a kuratóriumok, ebben az ellenzéki pártok megegyezésére, vagy ha ez nem lehetséges, akkor megítélésem szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) esetleg a médiatörvény módosítására van szükség.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)