Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes úr. Kérdezem a kormány jelen lévő képviselőit, kívánnak-e szólni. (Senki nem jelentkezik.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, "A parlament" címmel.

A frakcióvezető urat illeti a szó.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr az elmúlt héten bejelentette, hogy a rendszerváltás befejeződött. Nos, mi a magunk részéről ezzel nem értünk egyet. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Nem értünk egyet vele két szempontból sem. Egyrészt azért, mert úgy látjuk, hogy a kormány az eltelt másfél esztendőben számos területen visszalépett: a privatizáció helyett például vállalatokat államosított, az állami mecenatúra erősítése helyett a kultúrába sokszor durván beavatkozott, az oktatás területén a rendszerváltás eredményeinek megkérdőjelezése után visszalépett a hetvenes évek szabályozásának irányába, a szociálpolitikában lemondott a valóban szegényekről, a rászorultság elvének figyelmen kívül hagyása mellett - és sorolhatnánk tovább azokat a területeket, tisztelt képviselőtársaim, ahol ez a visszalépés valóban megtörtént.

De azért sem értünk egyet a kijelentéssel, mert számos területen viszont nem történt meg a továbblépéshez, a fejlődéshez szükséges változás, átalakítás; hogy néhányat ezek közül is felsoroljak: nem történt semmi az egészségügy átalakítása terén, a közigazgatás reformjában, az önkormányzati rendszer további erősítése helyett annak gyengítése következett be, itt nem történt meg az ezt az erősítést elősegítő finanszírozási rendszer-átalakítás, lényegében semmi nem történt a regionalizmus irányába történő elmozdulás terén. Mindezek együtt azt jelentik, hogy nem csökkennek az állam kiadásai, ezzel viszont elzárjuk magunk elől a lehetőséget az adók valódi csökkentése és ezek után az adórendszer egyszerűsítése, átalakítása elől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a kormány úgy gondolja, hogy befejezte a rendszerváltást, akkor ez baj, mert ez azt jelenti, hogy éveket fogunk ismét elveszíteni, és valakinek majd 2002-ben mindezt folytatnia kell. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

A parlament esetében, tisztelt képviselőtársaim, a rendszerváltás azt jelentette, hogy a szabad választásokon megválasztott, a választók elsöprő többségét képviselő Országgyűlés által választott, az Országgyűlésnek felelős, az Országgyűlés ellenőrzése alatt álló kormány működik. Az Országgyűlés kemény vitákban alakította ki a saját működési szabályait, a viták közben - és azóta is - két dologban azonban mindig egyetértés volt: egyrészt abban, hogy a parlament a saját működési szabályairól a lehető legszélesebb konszenzus, a legnagyobb egyetértés mellett dönt; a másik, amiben konszenzus volt, hogy a mindenkori többség őrködött a kisebbség jogainak érvényesítése felett - hadd utaljak arra, hogy '94-ben a 72 százalékos kormánytöbbség mennyi többletjogosítványt biztosított a 28 százalékkal rendelkező ellenzék részére. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Mindezen területeken szintén visszalépés következett be, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt másfél évben. Ennek lett valójában a következménye a kormánypártok és az ellenzék eddig nem tapasztalt igen éles szembenállása, ennek lett a következménye, hogy a parlamentben soha nem látott mértékben durvult el a hangnem; mindnyájan emlékszünk azokra, akár még miniszteri székből is elhangzó felszólalásokra, amelyek ezt az állításomat sajnos alátámasztják. Mindennek a következménye a közvélemény előtt a parlament iránti bizalom további csökkenése, a politika hitelének jelentős csorbulása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez mindnyájunk közös felelőssége. Kérdés, hogy vajon felismerjük-e ezt a felelősséget. Vajon képesek vagyunk-e cselekedni, ha felismertük ezt a felelősséget? Vajon képes-e a parlament korrigálni és visszatérni a korábbi működési elveihez? Vajon képesek vagyunk-e az eredeti célok szerint végigvinni a rendszerváltást?

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi még nem adtuk fel. Bízom benne, hogy önök sem. Ebben a reményben kívánok mindnyájuknak, kormánypárti képviselőtársaimnak is boldog karácsonyt és egy boldogabb új esztendőt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Kérdezem a kormány jelen lévő képviselőit. Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úr kíván szólni. Államtitkár úr!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kuncze Gábor Frakcióvezető Úr! Engedje meg, hogy a kormány nevében nagy tisztelettel megköszönjem azokat a szívből jövő (Varga Mihály: Őszinte!) és őszinte jókívánságokat, amelyeket ön az imént felszólalása során eljuttatott hozzánk. Biztosíthatom, hogy ha lehet, még ennél is melegebben és őszintébben kívánunk a Szabad Demokraták Szövetségének, a Magyar Igazság és Élet Pártjának és a Magyar Szocialista Pártnak, minden tagjának, szavazójának és szimpatizánsának is nagyon boldog új esztendőt és kellemes ünnepeket. (Horn Gábor közbeszólására:) Természetesen a saját választóinkat nem említettem, mert az udvariasság arra kötelezett, hogy először az ellentábort említsem meg.

Ami mármost a felszólalását illeti, én úgy gondolom, a miniszterelnök úr kijelentése a rendszerváltás befejeződéséről arra utalt, hogy az elmúlt tíz év lázas átalakulási folyamata többé-kevésbé lezárult. Mit érthetett ezalatt a miniszterelnök úr? Nyilván azt, hogy kialakult az a szilárd, alkotmányos és demokratikus jogállami rendszer, amelynek a szabályai hál' istennek ma már a politika és az élet egyéb szférájának minden tevékenységét meghatározzák Magyarországon. És gondolt nyilván arra is, hogy kialakult az a piacgazdasági, működő gazdasági modell, amelynek áldásaiból - a várható gazdasági fellendülés hatására - a közeli esztendőkben remélhetőleg egyre több és több honfitársunk fog érezhetően részesedni. A harmadik eleme pedig ennek a befejeződött folyamatnak a külső körülmények igen kedvező, mondhatnám azt is: történelmünk elmúlt évszázadaihoz képest páratlanul szerencsés alakulása, amelynek a lényege az, hogy Magyarország ma tagja a világ legerősebb katonai szövetségének - ez olyan biztonságpolitikai szituációt, olyan biztonsági helyzetet teremt számunkra, amit nagyon-nagyon régóta nem élvezhetett ez az ország -, és Magyarország a legjobb úton van afelé, hogy beléphessen a fejlett európai államokat tömörítő Európai Unióba.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt másfél évben nagyon sok minden történt az említett területeken, és nem visszalépések, hanem előrelépések. Ön felemlítette az egészségügy reformjának a kérdését. Itt csak egy dologra szeretnék emlékeztetni: éppen a mai napon is napirenden van a praxisjog privatizálásának a kérdése, amely az egészségügyi alapellátást alapjaiban fogja megreformálni és jó irányba fordítani. De elmondhatom azt is: ön visszalépésről beszélt a regionalizmus kérdésében is, ami nem igaz, hiszen elfogadtunk egy törvényt, törvényt hozott a Ház a területfejlesztési tanácsok felállásáról, ami egy óriási lépés abba az irányba, hogy igazodjunk az Európai Unió területfejlesztési modelljéhez.

(9.30)

A regionalizmus kérdéséhez még annyit, hogy az új kormány kifejezetten megjelenítette a vidékfejlesztést az egyik minisztérium alapvető feladatkörei között, amit önök nem tettek meg.

A parlament eldurvult hangnemével és az ez iránt viselt közös felelősséggel kapcsolatban nem akarnám rontani az ünnepi hangulatot, de ugye, nem gondolja a frakcióvezető úr sem, hogy egyes szocialista képviselőknek azért kell a Parlamentben és a Parlament falain kívül is a legotrombább, legtrágárabb módon káromkodniuk, mert a kormány, teszem azt, a közigazgatás reformjában valami nekik nem tetsző lépést "követett el".

Ebben az adventi, megbékélő hangnemben szeretném még egyszer azt a reményemet kifejezni, hogy az előttünk álló 2000. évben hatékony egyeztetéseken alapuló, valóban előrevivő, kompromisszumkereső, megállapodásokra törekvő és megállapodásokat meg is találó munkamódszert tudunk kialakítani. Biztosíthatom arról a frakcióvezető urat, hogy ez rajtunk nem fog múlni, eddig sem múlt rajtunk.

Szeretnék emlékeztetni csupán két dologra a hátralévő harminc másodpercben. Éppen egy évvel ezelőtt volt szerencsém vezetni az alkotmánynak a csapatmozgásokkal összefüggő módosítására irányuló hatpárti tárgyalásokat; ez a NATO-csatlakozás folytán szükségszerűvé vált. Aláírtuk a megállapodást, majd fél óra múlva egy teljesen mondvacsinált és egészen más okból itt, a parlamentben önök felborították - szocialista képviselőkkel együtt - ezt a megállapodást. Örömmel jelentem be (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ma 10 órakor ez a hatpárti tárgyalás egyéves szünettel újra folytatódik, és nagyon bízom abban, hogy meg fogunk állapodni ebben az alapvető biztonságpolitikai kérdésben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)