Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében pénteki ülésnapunk végén kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a fegyverekről, lőszerekről és lőterekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/3740. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3740/1-5. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás értelmében 15-15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Pozsgai Balázs képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! A fegyverekről, lőszerekről, lőterekről szóló T/3740. számú törvényjavaslat általános vitája első körben már lezárult, lefutott. Magam a következő néhány percben szeretnék ehhez kapcsolódni.

A közrend és a közbiztonság védelme a polgárokat szolgáló állam kötelessége. Mindenki joggal várja el, hogy az adóforintjainkból fenntartott állam védje meg családunk, otthonunk biztonságát. Az alkotmány 40/A. §-ának (2) bekezdése szerint a közbiztonság és a belső rend védelme a rendőrség alapvető feladata.

A polgári kormány célul tűzte ki a polgároknak a jogállamba, a jogállami intézményekbe vetett bizalmának megerősítését. E cél érdekében, a polgárokkal egyetértésben a kormány minden ésszerű támogatást megad a rendvédelmi szerveknek. Közvélemény-kutatási adatok szerint a lakosság a bűnözés elleni harcban a civil jellegű kezdeményezéseknek jóval kisebb jelentőséget tulajdonít. A problémák forrását és a megoldás kulcsát elsősorban nagy, intézményes megoldásokban látják, egyrészt a büntetés-végrehajtásban, az ítélkezési gyakorlatban, másrészt pedig a rendőrség eredményességében. Mindez nem jelenti azt, hogy maguknak az állampolgároknak ne tulajdonítanának szerepet a bűn üldözésében, a bűn megelőzésében.

A megkérdezettek nagyobbik része az állampolgárok lakóhelyi szerveződésétől, az önkéntes önvédelmi csoportok alapításától és fellépésétől - ha ez minél általánosabb jelenség volna - jótékony hatást vár. A megkérdezettek 74 százaléka véli úgy, hogy ennek hatására a bűncselekmények száma csökkenne. A kormány ezzel a társadalmi igénnyel összhangban támogatja a civil önvédelmi csoportokat, így az Országos Polgárőr Szövetséget is.

Az önvédelmi lőfegyverek tartásához kevesen kapcsolnak kedvező hatásokat. Eleve csak a megkérdezettek 23 százaléka gondolja azt, hogy a lőfegyverek tartása következtében a bűncselekmények száma csökkenne. A többség már inkább negatív következményekkel számol, s a bűnözés eszkalációjától, a bűncselekmények számának növekedésétől tart. Ugyanígy, csak egy kisebbség, a megkérdezettek 24 százaléka várja, hogy az emberek otthonukban önvédelmi célból szabadon tarthatnának fegyvert, attól az emberek biztonságérzete javulna.

A lőfegyvertartás szigorítását ellenzők felvetették, hogy a polgárok önvédelmi fegyverei elriasztják-e a bűnözőket, vagyis jótékony hatást gyakorolnak-e a közbiztonságra. A Belügyminisztérium adatai szerint ma 23 ezer darab lőfegyvert tartanak önvédelmi célra. Gondolom, mindenki előtt egyértelmű - a lakosság többsége is ilyen véleményen van -, hogy a közbiztonság javulása a jogállam intézményeinek köszönhető, és nem ennek a 23 ezer darab főfegyvernek.

A legális fegyvertartás kockázatát bizonyítja az a rendőrségi statisztika is, amely szerint tavaly különböző okokból - például büntetőeljárás vagy a tárolás feltételeinek megsértése miatt - 500 darab éles lőfegyvert vontak be a hatóságok. Az illegális fegyverek elleni küzdelem hatékonyságát jelenti az a statisztikai adat is, amely szerint tavaly több mint ezer lőfegyverrel vagy lőszerrel való visszaélés bűncselekményt derítettek fel a hatóságok. Ezekben az esetekben természetesen a fegyverek lefoglalásra kerültek.

Tisztelt Ház! Egy képviselőtársam fölvetette a korábbi vitaszakaszban, hogy az elmúlt tíz évben legálisan tartott lőfegyverrel csak egy bűncselekményt követtek el. Ezt az állítást cáfolnom kell, bár a rendőrségi bűnügyi statisztikai kimutatások nem tartalmaznak adatot arról, hogy a bűncselekmény eszközét legálisan vagy illegálisan tartotta-e az elkövető. A sajtó tanulmányozása segíthet viszont felfrissíteni e tekintetben emlékezetünket.

A teljesség igénye nélkül, picit tallózva a sajtóban, néhány állítás a cáfolás oldalán: tavaly fogták el azt a monori lakost, aki a számára engedélyezett önvédelmi lőfegyverrel több pénzintézetet rabolt ki Pest megye területén. Vagy egy újabb újsághírből: 1996. szeptember 30-án 23 órakor K. Z. elkövető ittas állapotban önvédelmi lőfegyverét elsütötte. (Dr. Kis Zoltán: Nem én voltam!) A lövés következtében az áldozat maradandó fogyatékosságot okozó sérülést szenvedett.

(11.00)

Továbbra is csak a sajtóból idézve: 1997. november 1-jén az elkövető felesége észlelte, hogy a ház előtt parkoló, tulajdonukat képező gépkocsi egyik kereke leengedett, ezt közölte férjével is, és arra gyanakodtak, hogy a gépkocsijuk kerekét a szomszédjuk szúrta ki. Az elkövető ezt követően önvédelmi fegyverével három lövést adott le a szomszéd házra, amelynek során a behatoló lövedékek a konyhában tartózkodók testi épségét közvetlenül veszélyeztették. Más: '95. március 23-án P. Gábor elkövető egy sörözőben önvédelmi fegyverét elsütötte. A sértett a lövés következtében a koponyán áthatoló és agyroncsolódást okozó lövési sérülést szenvedett el. S végül egy 1998. november 29-én megjelent újsághír: évtizedeket öregedett F. János, amikor megtudta, hogy 14 éves János fia megtalálta önvédelmi pisztolyát, és játék közben véletlenül fejbe lőtte egy évvel fiatalabb másik fiát.

Az ismertetett esetek véleményem szerint bizonyítják vagy bizonyíthatják, hogy az élethez és az egészséghez való alapjog védelme megköveteli a tartási szabályok szigorítását, az élet kioltására is alkamas önvédelmi lőfegyverek darabszámának csökkentését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat elfogadását támogatom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy annak egyes részletszabályait ne módosíthatnánk. Véleményem szerint a polgárok birtokában tartott önvédelmi fegyverektől meg kell különböztetnünk a vagyonőrök lőfegyverét. A vagyonőr lőfegyvere olyan szolgálati típusjegyeket is magában hordozó önvédelmi fegyver, amelynek tartási joga kizárólag a rendőrhatósági kontroll alatt ténykedő vállalkozást illeti meg, viselésének joga a veszélyhelyzet fennállásának idejére, azaz a vagyonőr szolgálati időszakára korlátozott, alkalmazása pedig a jogos védelem, illetve a végszükség eseteiben megengedett.

Alkotmányos rendünkből következik, hogy a rendőrség feladata a közbiztonság fenntartása, de nem feladata a magántulajodon konkrét védelme, őrzése. Ezt a tulajodnosnak kell ellátnia, illetve biztosítania megbízottja, például vagyonőrök útján. A vagyonőr feladatának ellátása során a védett személyt, illetve az őrzött vagyont megtámadni szándékozó bűnöző, a védett személy, illetve az őrzött vagyontárgy között áll, a bűnöző támadásának meghiúsítását szolgálja, vagyis a támadó szempontjából kiiktatandó akadály. Így élete, a magyarországi bűnözés bizonyítottan agresszív vonásaira is tekintettel reálisan veszélybe kerülhet.

Egyéb létesítmények őrzése természetesen vagyonvédelmi szolgáltatás keretében is megoldható, azonban sarkalatos kérdésnek tartom a fegyveres biztonsági őrszolgálat, illetve a vagyonvédelmi tevékenység elhatárolását. A két terület közötti alapvető különbség a tevékenység irányultságában, az őrzés, illetve a védelem céljában, a megelőzni, elhárítani kívánt jogellenes cselekmény várható hatásának veszélyességi fokában keresendő. A fegyveres biztonsági őrzés kizárólag azokon a területeken rendelhető el, ahol azt az állam működésének és a lakosság ellátásának biztonságához fűződő társadalmi érdek szükségessé teszi. A mérlegelési körön kívül esik tehát az őrzés tárgyának vagyoni értéke.

Álláspontom szerint a bűnmegelőzés hatékonyságát olyan biztonsági, technikai eszközök, valamit értékmegőrző berendezések alkalmazásával célszerű javítani, amelyek a jogellenes cselekmények megakadályozásával csökkentik, megszüntetik a bűnözők motívációját. Gondoljunk csak a benzinkutak elleni támadások csökkenésére. A pénzintézetekben is hasonló értékőrző és biztonsági berendezéseket kell telepíteni. Az értékszállító vagyonőröket azonban nem védi az objektum, illetve az oda beépített biztonsági berendezés, ezért kriminális veszélyeztetettségük indokolja a szolgálati jellegű önvédelmi lőfegyver viselését. A törvényjavaslat ezt a lehetőséget viszont biztosítja. Ilyen veszélyben vannak azonban a vagyonőrök is, akik a biztonsági berendezések riasztását követően kiérkeznek a helyszínre. Ha időben érkeznek és nem téves a riasztás, akkor nagy valószínűséggel bűnözők támadásának lehetnek kitéve, ezért ebben az esetben is indokoltnak tartom a lőfegyverviselés lehetőségének biztosítását.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslatot az utóbbi észrevételek mellett támogatom és támogatásra javaslom. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Pozsgai Balázs képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Valóban egy olyan törvény második körös általános vitáját folytatjuk ma, amely törvény elfogadása az európai jogharmonizációs folyamat tekintetében teljes mértékben indokolt. Az, hogy véleményt mondunk, és néha merőben eltérő véleményt, mint ami a szabályozás alapvető célja, annak köszönhető, hogy egy olyan törvényről van szó, amely akár szerkesztésében, akár célmeghatározásaiban azonban teljességgel hibás.

Az alapkoncepció az, amit megpróbálunk változtatni, hogy itt alapvetően nem azok a fegyverek jelentenek veszélyt a magyar társadalomra, amelyek az emberek tulajdonában jogszerűen vannak. Mintegy 50-55 ezer személyi önvédelmi fegyverről van szó, amelynek durván fele golyós, kézi maroklőfegyver, míg a másik része gáz- és riasztófegyver. A másik megközelítésünk - és ez talán kérdésként is feltehető államtitkár úr felé -, hogy információim szerint mintegy 600 az összes, alanyi jogon kapott maroklőfegyverek száma, tehát nagyon kevés. Ezek vannak országgyűlési képviselőknél alanyi jogon, polgármestereknél alanyi jogon, illetve a kormányzati hivatalok vezető tisztségviselőinél. Ugyanakkor tudok egy másik számot is mondani; de még az előbbinél maradok, és Tóth képviselőtársam hozzászólására reagálok, akinek van több példája arra, hogy kik követtek el önvédelmi fegyverükkel bűncselekményt. De ezeknek a bűncselekményeknek az alapvető kriminalitása nem magas mértékű. Tehát azon ne veszekedjünk, hogy egy vagy tíz, vagy tizenöt eset történt az elmúlt tíz év folyamán.

Azonban vannak olyan folyamatok, mint például egy jelenleg folyó büntetőperben is. Egy Baranya megyei fegyvermester a rendőrség által megtalált, határon átvett és begyűjtött fegyverek közül 85-öt saját számlájára értékesített, és ezekkel a fegyverekkel közel húsz esetben életellenes bűncselekményt követtek el. Tehát ne mindig ott keressük a baj forrását, csak mert látszólag nagyon szép, nagyon hangzatos, hogy szüntessük meg az alanyi jogosultságot. Egyébként a Szocialista Pártnak az a véleménye, és ilyen értelemben támogatja is a törvényt, hogy az alanyi jogosultság megvonása a jelenlegi tartási engedélyeknek a megszűnése után generális szabályként megszűnjön, ez elfogadható és támogatható.

Néhány általános észrevételt szeretnék tenni. Az önvédelmi céllal kapcsolatban, azt gondolom, e törvénytervezet olyan mértékben szűkíti le az engedélyesek körét, ami indokolatlan. Nemcsak a büntetőeljárással, a bűnüldözéssel foglalkozók is kerülhetnek olyan veszélyhelyzetbe, melynek során lőfegyverrel történő önvédelmükről gondoskodni kell, illetve önmaguk is akarnak gondoskodni; például atomerőművek, pénzintézetek, robbanóanyag-előállítással, pirotechnikai anyagok előállításával foglalkozó cégek és azok vezetői.

Gondot jelent és hibás a szolgálati célú lőfegyverekkel rendelkezők fegyvereinek önvédelmi célra történő általános kiterjesztése. Ez rengeteg problémát jelent, kétszeres ellenőrzést, kétszeres nyilvántartást. Magán a rendőrségen belül fog rengeteg problémát jelenteni. Egyik esetben rendőrként kell az illető rendőrnek használnia a fegyverét, míg a másik esetben magánszemélyként csak jogos védelem és végszükség esetén használhatja.

(11.10)

A vagyonvédelmi célú fegyverek kérdését tekintve általánosságban szeretném azt jelezni, hogy hibásnak tartjuk a koncepciót, mert a törvénytervezet eredeti célja sérül - mégpedig a közrend és közbiztonság védelme - ha a jogszabályok a tervezet szerint kerülnek bevezetésre. Mit jelent az értékszállítás? Pénzt, értékpapírt, milliós értékű technikai eszközt vagy talán milliós értékű állatszállítmányt? Látható, hogy teljesen hibás, kezelhetetlen ez a koncepció mert jogi személyek esetében, a vezető tisztségviselőkkel szemben támaszt úgynevezett feddhetetlenségi követelményeket. A gazdasági törvény szerinti fogalmak alapján is igen változó a vezető tisztségviselő személye, illetőleg a vezető tisztségviselők köre kiterjed nemcsak az igazgatótanácsra, hanem még a felügyelőbizottságra is - ilyen értelemben is gondunk van a törvény tervezetével.

A sportcélú fegyverek tekintetében diszkriminatívnak tartjuk, mert csak a Magyar Sportlövő Szövetség igazolását ismeri el. Van szövetsége ezen kívül a szituációs lövészetnek és az elöltöltős fegyverekkel versenyzőknek is.

A továbbiakban: a minősítési követelmények le- és felszállításával manipulálható az engedélyesek köre. Nincs rendelkezés arra, hogy egyszeri megfelelés kell vagy évenkénti, de arra sincs rendelkezés, hogy milyen versenyeket lehet elérni, hogy a képesítéshez ez hozzájárulhasson.

A továbbiakban: e területen nem rendezi a törvény a különböző lőfegyverekkel azonos veszélyességű vadászíjakkal, számszeríjakkal kapcsolatos szabályokat. Ezek úgynevezett hang nélkül ölő fegyverek, és ezek legalább olyan veszélyesek, mint a személyi és maroklőfegyverek. (Dr. Kis Zoltán: Így van, sőt!)

Hiányzik a törvényből az a rendelkezés, amely szerint a fegyverekhez kapcsolódó hatósági ügyekben az 1981. évi I. törvény, az államigazgatási eljárás szabályai szerint kell eljárni. Ez nagyon fontos, mert így nyílik csak meg a bírósági felülvizsgálat lehetősége.

Hibás a koncepció a gáz-, riasztófegyverek engedélykötelezettségének feloldása tekintetében is. E törvény eredeti célja sérül, amint már említettem: közrend, közbiztonság. Ezt érzi a jogalkotó is, mert vásárlás esetén a boltosnak igazolnom kell magam, adataimat feljegyzi a rendőrség, és jelenteni is köteles a fegyver eladója, a rendőrség nyilvántartja a személyi adataimat, a fegyverem adatait, melyeket én is köteles vagyok bejelenteni. Ezen kívül teljes ellenőrzési kör is hárul rám, hiszen lakásomba is jogosult ellenőrzés céljából belépni.

Tovább folytatva a sort - már inkább konkrétumok felé elmozdulva - néhány gondolatot mondanék. A fegyveres vagyonvédelem kérdése körül nagy vitánk van, az előttem lévő hozzászólók részéről, de az előző háromhetes időszakban is sok vita hangzott el az objektumvédelemmel kapcsolatban; annak pro és kontra érveiről. Egy bank esetében ezeket el is tudom fogadni, és támogatni tudom, mert a fegyver kockázati tényező, és idáig számtalan példa volt arra, hogy ezeket, amelyekkel az őrök rendelkeztek, elvették tőlük, és helyben később is felhasználták. Azonban a biztonsági szabályokat a bankokban a jövőben is meg kell tartani, és nem mindegy, hogy erre adunk-e lehetőséget, adunk-e felkészülési időt. Át kellene ezt is gondolnia a törvényalkotónak, hogy e tekintetben a bankoknak milyen biztonsági szabályokat kell alkalmazniuk. Urambocsá, azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy a bankokat törvényileg kötelezzük arra, hogy fegyveres biztonsági őrséggel védjék az ő értékeiket is.

A továbbiakban: gondot látunk a koncepcióban a vagyonvédőkkel kapcsolatban a szigorítások tekintetében. Minden olyan szigorítást, amely a fegyver tartására, elhelyezésére és használatára irányul, támogatunk és elfogadunk, azonban úgy látjuk, hogy ez több helyen a szakmát is veszélyezteti. Ezek a riasztással összefüggő kérdések, a kivonuló riasztásra bár tudom, hogy ezzel kapcsolatban a sajtó alapján is vannak egyezkedések, és remélem, elmozdulás történik e tekintetben, hogy a kivonuló egységek használhassanak már eleve éles lőfegyvert.

Szeretnénk meggondoltatni önökkel azt is, hogy olyan esetben, amikor nagy értékű vagyontárgy őrzéséről van szó - különböző nagy áruházak, de állami átvállalt feladatnál is különböző fegyverraktárak őrzéséről -, abszurdnak tartjuk azt a helyzetet, hogy az egyik oldalról fegyveressel áll szemben általában a védő, de neki csak személyi védelemre használható kutyája, gázspray-je, esetleg gumibotja van.

A fegyveres biztonsági őrség tekintetében szeretném azt elmondani, hogy ez az 54. § a törvény igazi lelke, igazi része. A többi, hogy szűnjön meg különböző esetekben a fegyver viselésének általános lehetősége képviselőknél és egyéb személyeknél, polgármestereknél, elfedi ezt a dolgot. Ugyanis úgy látjuk, hogy ezzel a fegyveres biztonsági őrséget a jövőben kiválthatják egyrészt olyan szervezetekkel, ahol nemcsak a saját csapatuk alkotja a több mint 50 százalékát a fegyveres biztonsági őrségnek, másrészt teljesen magáncégekkel is. Itt azt a garanciát nem látjuk, hogy esetleg egy-egy, bizonyos védelemben részesülő körnek - például vízműnek - egy-egy cég általi lenyúlásáról lehet szó. Bennem elég komolyan vetődtek fel - nem tagadom - azok a dolgok, amikor a Defend Kft. a Magyar Fejlesztési Bank által mintegy 60 százalékos tőkeemelésben részesült. Ez egyéb gondolkodást is megindított bennem, de nem hiszem, hogy ennek a mai általános vitának lenne ez a tárgya.

További gondom a törvénytervezettel a külföldiek esetében van. Alapvetően nem vizsgálja, hogy milyen alapon hozza be a fegyverét, nem ad garanciákat arra, hogy milyen módon viselheti a külföldi személy és esetleg az általa védett személy azt a fegyvert, amelyet egyébként jogosan visel.

Lazulásnak érezzük - mint már jeleztem az általános vita szakaszában - azt a dolgot, ami a sportlövőfegyverekkel kapcsolatban van. Úgy ítéljük meg, hogy e törvénytervezet zöld utat biztosít a saját tulajdonú sportlőfegyver-tartás számára, és ez a vélemény nem egy sportlövőtől, hanem azokból a körökből, amelyek a fegyverek belső ellenőrzésével foglalkoznak.

Összefoglalva azt szeretném jelezni, hogy a törvény alapvető céljai és megfogalmazásai nem precízek, ezért jelenleg már több mint harminc módosító indítványt készítettünk el, amely talán használhatóvá tudja tenni ezt a törvénytervezetet. A problémánk vele az, hogy az illegális fegyverek birtoklása ellen az égvilágon semmit nem próbál tenni, hiszen igazából ezek azok, amelyek a társadalomra veszélyesek. Gondot látok abban, hogy ez szinte lefegyverzi a legális fegyvertartókat, és teret nyit arra, hogy még több lehetősége legyen a fegyverrel bűncselekményt elkövetőknek. Olvastam, hogy Angliában - miután ott a legszigorúbb a szabályozás - a hasonló tartalmú törvény bevezetése után 38 százalékkal növekedett a fegyverrel elkövetett bűncselekmények száma. Nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy még erősebb legyen a bírói gyakorlat a fegyvertartások szabálytalanságaival szemben, még súlyosabb legyen a bírói gyakorlat a fegyverrel bűncselekményeket elkövetővel szemben annak érdekében, hogy valóságos mértékben csökkenjen a fegyverrel elkövetett bűncselekmények száma.

Befejezésül azt szeretném jelezni, hogy bízom benne, a jövő hét után a bizottsági szakaszban, amikor a módosító indítványokat tárgyaljuk, sikerül közösen elérnünk azt, hogy a törvény ne egy olyan törvény legyen, amire azt mondjuk, hogy ez a fegyvermentes társadalom, a civil szervezetek és a fegyverrel rendelkezők és fegyvereladók lobbitörvénye, hanem egy olyan törvény, amely a magyar társadalom nagy többsége számára elfogadható, és valójában csökkenti a fegyverrel elkövetett bűncselekmények és balesetek számát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

(11.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Pozsgai Balázs képviselő úr hozzászólásával kapcsolatban szeretném elmondani: hiányolja és kifogásolja a törvényjavaslatban azt, hogy nem foglalkozik az illegális fegyvertartás kérdésével. Szeretném emlékeztetni képviselő urat, hogy nem olyan régen módosította a parlament a Btk. idevonatkozó részét, amely jelentős szigorításokat tartalmazott. Ennek a törvénynek nem feladata, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon.

Ennek a törvénynek - véleményem szerint - az a feladata, hogy a legális fegyver- és lőszertartás kérdéseit szabályozza. Bár Pozsgai Balázs képviselő úr szavaiból kitűnik az, hogy támogatja elviekben a fegyvertartás szigorítását és az alanyi jog megszüntetését, azonban ezzel kapcsolatban mégis kétségeiről adott számot. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat Tóth képviselő úr felszólalására, amikor ismertette azokat az konkrét eseteket, amikor életek kerültek veszélybe, és testi épségek kerültek veszélybe legális fegyvertartás következtében. Én azon az állásponton vagyok, hogy egy élet elvesztése is sok, és nem megengedhető, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy ez a kockázat minél kisebb legyen.

A másik kérdés az, hogy tulajdonképpen a legális fegyvertartók valóban a fegyverükkel képesek-e megvédeni magukat. Nekem az a gyanúm és véleményem, hogy inkább nagyobb veszélybe kerülnek a fegyvertartással és esetleges használatával, mintha ezt elkerülnék.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Hadházy képviselő úr kétpercesére némi megjegyzés. Az ember a veszélyes. Az ember! Tehát nem az autó veszélyes, nem a kutya veszélyes, hanem aki ezt tartja. Nem a fegyver a veszélyes, hanem az az ember, akinek úgy adunk fegyvert a kezébe, hogy alkalmatlan rá. Tehát az alanyi jogon kiosztott fegyverekkel ez a probléma! És legyen az akár parlamenti képviselő, vagy rendőrtiszt, vagy tűzoltó, fene bánja! Nem szabad kijelölni senkit úgy, hogy törvény adta joga legyen fegyvert viselnie.

Fegyvert az viseljen, aki igazolni tudja, hogy bármiféle tevékenysége miatt ő közvetlen veszélyben van, és ami ennél sokkal fontosabb, alkalmas a fegyvertartásra, mind pszichésen, mind egészségügyileg, orvosilag, mind pedig szakképzettségét tekintve, és a fegyver tárolásáról megfelelően tud gondoskodni. Ez a törvény viszont ebbe az irányba nem szigorít. Nem szigorítja az emberi szűrést, hogy kinek ad a kezébe fegyvert. Nem szigorítja a fegyverhez jutás feltételeit, sőt gáz- és riasztófegyverek esetében még könnyít is rajta.

Tehát itt a szemlélettel van probléma. Egyet beszélünk mi valamennyien, de ez a törvény igazából nem ezt célozza, amiről mi szólunk, hanem eleget akar tenni egy olyan politikai közvéleménynek, amely azt mondja, hogy miért van a képviselőknek - jogos egyébként ez a felvetés -, meg miért van a polgármestereknek lehetősége. Akkor vegyük el tőlük! De nem adja meg azt a garanciát, hogy azok számára, akik tényleg alkalmasak, csak ezen az alapon kaphassák meg, és semmilyen más lehetőséggel. A jelenleg hatályos jogszabályok alapján is bizony van, aki alkalmatlan a fegyvertartásra, mégis van fegyvere, mert valamiféle jogcímen hozzájutott.

Köszönöm szépen, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percben megadom a szót Pozsgai Balázs képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Egyetértek Hadházy képviselő úrral abban, hogy valóban, minden élet döntően fontos. De az élet megóvása is döntően fontos. Ehhez kapcsolódik az a gondolatom, miután a törvény lehetővé teszi azt, hogy a gáz- és riasztófegyverek tekintetében nem bejelentés-, hanem engedélykötelessé teszi ezeket a fegyvereket (Dr. Kis Zoltán: Fordítva!) - igen, fordítva -, hogy egy koncepciót váltsunk; mégpedig azt, hogy a gáz- és riasztófegyverek arra a célra szolgálnak, hogy önmagunkat védjük.

Nekem van egy ilyen beterjesztett módosító indítványom, amely megszínezné a gáz- és riasztófegyvereket és élénk színű festékkel. Ezzel az önvédelmi célt meg tudjuk tartani, viszont azt a célját elveszti a fegyver, hogy ha ezzel bűncselekményt akarnak elkövetni, látható, hogy ezzel nem lehet életet kioltani. Kérem, fontolják meg ezt a dolgot!

És még egy dolog, és nem a fegyverlobbi mellett vagyok, amikor ezt mondom; nagyon sok ember az elmúlt időszakban interneten, e-mailen keresztül keresett ezekkel az ügyekkel kapcsolatban: önmaga biztonsága, vagyona érdekében kíván fegyvert tartani, és nem kíván utcára kivinni fegyvert. Ugye, azt is elképzelhetőnek tartja, hogy egy olyan kategóriát vezessünk be, amely a lakásban tartott fegyver fogalmával azonos lehet. Ezt nehéz lesz körbeírni, de elvileg csak adott lakáson belüli viselésre szolgál, azon kívül csak engedéllyel, kvázi útvonalengedéllyel lehetne elszállítani, valamilyen rendőrség által igazolt útra.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Parlament! Államtitkár Úr! Az eddigi felszólalásokból is és a három héttel ezelőtti vitából is látható, hogy a benyújtott törvénytervezetnek igen sok értékelendő része van, amelyre régóta várt mind a közvélekedés, közhangulat, mind azok a személyek és szervezetek, akikről szól ez a törvénytervezet. De ugyanilyen mennyiségben lehet véleményt, kritikai véleményt hallani mindazokról a személyekről és közhangulati elemekben is bővelkedő megszólalásokból, hogy vannak olyan pontjai a tervezetnek, amelyek átgondolást vagy némi módosítást igényelnének.

Én megpróbáltam ebben a kérdéskörben azokkal a személyekkel - és itt értem ez alatt nemcsak, mondjuk, a vagyonőrök szakmai kamaráját, hanem akik a gyakorlatban fegyverekkel foglalkoznak, legyen az rendőrségi oldal, de legyen az akár egy sportegyesület - érdemben vitatkozni erről a témakörről. És mint mondtam, az ő részükről ugyanígy egyértelmű pozitív és nagyon előremutató elemeket látnak, de ugyanígy érezhető némely tekintetben az aggodalom.

Ami nagyon pozitív szándéka, hogy próbáljuk meg a törvénnyel csökkenteni a fegyverrel elkövetett bűncselekmények, balesetek számát. Azt hiszem, ennek a célnak senki nem mond ellent, ha ezt így megfogalmazzuk. Ugyanígy roppant pozitív egyes elemeiben a szabályozás, hogy ki is kaphat fegyvert. Például most már elég egyértelmű, hogy a bűnügyi nyilvántartás idejéig nem kaphat fegyvert az, aki ebbe a körbe valamiért valamikor bekerült. Eddig ez nem volt így, és ez komoly anomáliákat hozott az engedélyezési eljárás során.

Még sorolhatnék számos példát. Az maga, hogy törvényerővel próbáljuk meg ezeket utánszabályozni ezt a kényes kérdést, és egyértelmű definíciókkal fogalmazza meg a törvény az elején azokat a szakmai kérdéseket, amelyekben eddig nézeteltérések voltak... - bár rögtön megjegyzem, hogy a lőfegyver definíciójánál a szakemberek újra javasolnák bevezetni, hogy mi is a lőfegyver - ami a 7,5 joule-t meghaladó mozgatási energiával távolítja el a lövedéket - hogy definiált értéket is írjunk a lőfegyver fogalma mellé.

A törvénytervezetben, mint említettem, elgondolkodtató javaslatok is vannak, amelyek nem biztos, hogy önmagukban így kimondottan rosszak lennének, hanem nem egyértelműek, és ez teszi olykor aggályossá a majdani működését a törvénytervezetnek.

(11.30)

Ilyen kérdéskör például az öröklés esetében a fegyver tárolása és tartása az örökösök esetére. Ugyanis a törvénytervezet egy vélhető örököst lát, de az a kérdés, a rendőrség tudja-e vélelmezni, hogy ki lesz az az örökös, főleg ha egy sportlövő vagy vadász családban egyben a családtagok is sportlövők vagy vadászok, és esetleg családi egyezség lesz majd arról, hogy ki lesz az örökös. Ebben a rendőrségnek kell állást foglalni, hogy kinél írja elő, és kinél hosszabbítja meg és engedélyezi a fegyvertárolási lehetőséget? Jogos a felvetés, hogy ilyen esetre is kell gondolni, csak úgy érezzük, hogy nem egészen egyértelmű ebben az állásfoglalás, vagyis a tervezet.

Tudjuk, hogy a magyar sportlövőkre, vadászokra és mindenkire vonatkozóan nagyon szigorú és egyértelmű szabályozás van, de a külföldiek részéről elég intenzív vadásztatás folyik Magyarországon. Úgy gondolom, hogy az ő esetükben is egyértelműsíteni kellene, hogy például a szállodában és egyéb helyeken hogyan próbálják meg tárolni ezeket a fegyvereket - nyilván nem a párna alatt. Ők mintha néha kimaradnának ebből a gondolati körből. A szándék egyértelmű, hogy szigorú tartással és tárolással legyenek biztosítva, de nem láttam, hogy nevesítve a külföldiekre is vonatkozna a tárolási kötelezettség.

Az előttem felszólaló Pozsgai Balázs ugyanazt a témakört érintette. Valóban nemcsak a Magyar Sportlövő Szövetség van, hanem például említette a szituációs lövészeket is, és most - különös hobbi és új stílus - az elöltöltős fegyverek reneszánszát éljük, kialakítottak egy országos szövetséget. Ebben nehéz állást foglalni, hogy kellene-e egy csúcs, országos szövetség, amely összefogja az egyes tagszövetségeket, és annak a csúcsszövetségnek kellene majd ezt az állásfoglalást megadni az engedélyezésnél, de egyelőre nem így van. Tehát vannak lövészszervezetek, amelyeknek országos szervezeti rendje van.

A fegyverviselés ténye, hogy mások ne észleljék a fegyverviselést - ez egy jogos észrevétel -, tehát agresszióra, provokációra ne adjanak alkalmat. Eddig a rejtve viselés fogalma szerepelt. Az észlelhetőséget előírni, ez a szakemberek szerint már egy kényes kérdés, mert akármilyen kicsi a fegyver és akármilyen trükkös elrejtések vannak, van egy bizonyos testtartása annak a személynek, aki szolgálati viszonyban vagy bármiben rendszeresen használ fegyvert, és a rejtve viselés során, aki hozzáértő, pontosan tudja, észreveszi, hogy van-e valakinél fegyver. Tehát roppant nehéz észlelhetetlenül hordani egy fegyvert mindazoknak, akik erre jogosultak. Hogy ki jogosult, ki nem, azt nem vitatom, de aki egyáltalán jogosult, az észlelhetetlenül viselje a fegyvert, ez elég nagy bravúr. Tudjuk, hogy néhány parabellum tárral együtt egész komoly súly, azt észlelhetetlenül viselni nem tudom, hogy lehet - magunk között szólva, nehéz ügy.

Ugyanígy a viselhetőséggel kapcsolatosan: a törvény 33. § (4) bekezdésében engedélyezné a nyílt viselést bizonyos okoknál, és ehhez a nyílt viseléshez nem társítja - véleményem szerint helytelenül -, hogy formaruhát is kelljen előírni. Tehát akik nyílt viseléssel hordhatnak fegyvert, azok csak formaruhában tehessék ezt meg, akkor egyértelmű, hogy mi az, ami miatt ő nyíltan is viselheti a fegyvert. Jelenleg azt mondja a törvényjavaslat, hogy "Rejtve viselés, szállítás szabályai nem vonatkoznak azokra, akiknek feladatai ellátásához a nyílt viselés, szállítás indokolt a feladat ellátásának idejére." Én itt még a formaruhát is megkövetelném, mert ez megint provokációra, agresszióra adhat okot a környezet részéről.

Amint említettem, a törvényi szigorítás részével általános, elméleti szinten magam is egyetértek, és ebben a kategóriában nem értem azt, hogy a gáz-, riasztófegyvereknél miért akarjuk alanyi jogon engedélyezni a hozzájutást, hiszen tudjuk, hogy fegyvernek vélt tárggyal és nem lőfegyverrel, de gáz- és riasztófegyverrel történtek már komoly rablások, ráadásul ez mindig azokkal történik meg, akiknek amúgy sincs engedélyük. Tehát itt már elválik, hogy kire is hat majd ez a törvény igazából. De akik még engedélyesek, kvázi bejelentési kötelezettség után viselnek majd gáz- és riasztófegyvert, ezek olyan élethű fegyverek, hogy senki sem meri azt mondani egy rablás esetén, hogy ez egy játékszer, uram, ezzel itt lövöldözhet, úgyse adom a pénzt, vagy nem adom oda az autómat egy piros lámpánál, amikor majd kiszállítanak - ez sajnos a nagy értékű autólopás új technikája.

Elfogadhatónak tartom az eddigi gyakorlatot, a szigorítotti részét, a nyilvántartási és a vizsgához való kötöttséget, és természetesen, ami az életkort és a cselekvőképességet illeti, azt már nem is akarom említeni, ez továbbra is evidens része lenne a gáz- és riasztófegyver tartásának.

Egy régi téma, hogy amikor a rendőrség engedélyezi lőfegyver tartását, ennek egyik feltétele a biztonsági zárral ellátott tárolószekrény kialakítása. Amikor megérkezik a rendőr, tudja, hogy a rendeletben nincs benne annak a rögzítése, de mindig javasolja, hogy ha van lehetőség, rögzítsék is le valamilyen pánttal vagy valahogy ezt a szekrényt. Különösen érdekes ez, amikor nem vadászpuskáról beszélünk, mert egy vadászpuskaszekrényt észrevétlenül elvinni egy lakásból eléggé körülményes, hacsak nem eldugott helyről van szó, de ott meg ne tartsanak fegyvert, tehát nem nagyon lehetséges egy nagy puskaszekrénnyel elmenekülni. Egy páncélkazettával, amelyben egy maroklőfegyver van, ott megfogja a páncélkazettát és elviszi lőfegyverestül, majd otthon aztán szétdarabolja, vagy az erre megfelelő eszközöket beveti.

A lőterek működtetése kapcsán, mivel az előzőekben egyeztettem az államtitkár úrral, tudom, hogy ebben egy újragondolás van a beterjesztetthez képest is, hiszen az eredeti beterjesztés szerint csak gazdasági társaságok működtethetnének lőteret. Hála istennek, a lövészet mint sport reneszánszát éli Magyarországon, és nagyon sok lőegylet, egyesület működtet, üzemeltet, lőteret. Ebben módosító indítvánnyal, és ha jól értettem, egyetértő módosító indítvánnyal ez korrigálva lesz, tehát hogy az egyesületek továbbra is ezt a jogosultságot megkapják, hogy üzemeltethessenek lőteret.

Egy új szemlélete a törvénytervezetnek, hogy akik munkahelyükhöz kötötten lőfegyvert tartanak, szolgálati fegyverüket önvédelmi fegyverként hazavihetik, és otthon is tárolhatják. Itt nem láttam egyértelműnek a szabályozást. Rendben van, ez egy érdekes felvetés, miért ne lehetne így, azonban mi lesz, ha ezt a hazavitt önvédelmi fegyverét használja is, mondjuk, egy rendőr vagy egy VPOP-s úriember. Ebben az esetben ennek mi lesz a jogcíme? Ekkor szolgálatba helyezi magát és úgy használja, vagy magánszemélyként önvédelemre használja? Ha ebből per lesz, nagyon nehéz lesz megmagyarázni, hogy mi a jogcíme a használatnak. Ha nem is itt a törvényben, de a rendeleti részben ezt külön ajánlanám, hogy ezt rendezni kellene, hogy a hivatásos személyek önvédelmi fegyverének használata otthon, tehát nem szolgálati állományban minek minősül majd.

Egyébként a lőfegyvertartással kapcsolatosan nagyon érdekes, szinte megyéről megyére változik, és rendszerint a megyei rendőrkapitány hozzáállásától függ, hogy kiknek ad ki maroklőfegyvert. Így például Bács-Kiskun megyében igen szigorú az eljárás, ott Gergényi dandártábornok úr csak a legindokoltabb esetben adja ezt ki, és minimális számú, 24 önvédelmi fegyverre és 28 sportfegyverre van engedély. Megnézve ezt más megyékben: Budapest és Pest megye a fellegvára az önvédelmi és maroklőfegyvereknek. Nem tudom, hogy ez attitűd hogyan alakult ki, de ebből arra következtetni, hogy vonjuk vissza mindenkitől, akinek talán nem annyira célszerű, hogy használja is, valószínű, hogy téves következtetés.

Nagy vita övezi a személy- és vagyonőrök lefegyverzését. Csak azt vetem itt fel, hogy a személy- és vagyonőrök azok a személyek, akik az őrzött tárgy és a támadó személy között elfoglalják a helyet.

(11.40)

Elég nehéz helyzetben lesznek némely esetben - gyanítom -, ha majd a szolgálati fegyverük nélkül kell ezt az őrzés-védést megtenni. Vitassuk meg ezt a témát! De egyelőre úgy érzem, hogy nagyon érdekes, hogy az erdő őrzésével megbízott erdészeti szakszemélyzetnek lehet, aki ugyanúgy vagyont véd a '96. évi LIV. törvény és az FM-rendelet alapján, de a személyi vagyonvédelemmel foglalkozó vagyonőröknek - akiknek a '98. évi IV. törvény rendezi ezt a kérdést - most vélhetően megszűnik ez a jogosultságuk, holott az egész tevékenységet a rendőrség által kiadott igazolvány birtokában végezhetik, amely igazolvány megszerzéséhez nagyon szigorú előéletnek kell lennie.

Ugyanígy egy másik szakterület a természetvédelmi őrök területe. Kérem szépen, a természetvédelmi őrök olyan személyek, akik számtalanszor ki vannak téve atrocitásoknak. Nos, számukra az önvédelmi célú fegyverhasználatot nem teszi lehetővé a törvény. Ugyanakkor a hatósági ügyekben eljáró köztisztviselőknek ezt megengedi. Pedig a természetvédelmi őr kényszerítő intézkedést is alkalmazhat. Tehát nagyon széles jogkörrel van ellátva, sokkal nagyobbal, mint, mondjuk, egy hivatásos vadász vagy egy erdészeti szakszemély, és mégsem kaphat maroklőfegyvert. Ezt újragondolásra javaslom.

Ugyanígy a természetvédelmi hatósági személynél pedig egyáltalán nem engedélyez a törvénytervezet lőfegyvertartást és -használatot. Márpedig a természetvédelmi hatósági személy egyben szabálysértési hatósági jogkörben is eljár. Ugyanakkor az erdészeti, a vadászati és a természetvédelmi hatóságoknál természetesnek gondoljuk, hogy lőfegyvert tart, de amikor egy nemzeti park megbízott vezetője eljár majd bizonyos nagyon kényes ügyekben, milliós, milliárdos sérelmet elkövetett ügyekben, hát bizony elgondolkodtató, hogy azok a sértő és támadó személyek, akik ezeket a nagy értékű bűncselekményeket elkövetik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), milyen magatartásban állnak majd hozzá a nemzeti park eljáró hatósági személyéhez.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban azt szeretném mondani, hogy én magam nem szeretem a fegyvereket, a gyermekeimnek nem engedtem soha, hogy fegyvert ajándékozzanak, játékfegyvert, és én sem vettem nekik. Ennek ellenére ők legóból eszkábáltak, fakanálból meg egyébből - de ez egy másik kérdés. Utoljára 1956-57-ben volt fegyverem, és nem is kívánok fegyvert használni, remélem, nem is lesz rá szükség.

Ebből az alapállásból kiindulva és ennek ellenére bizonyos kételyeim támadtak, hogy miért volt szükség ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztésére. Nem véletlen, hogy a honvédelmi bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Több problémánk volt, többek között maga a kiindulási alap. Ezért kértem a Belügyminisztériumot az önkormányzati bizottság ülésén, a Belügyminisztérium tisztelt képviselőjét, hogy a minisztérium adjon egy pontos kimutatást arról, hogy valójában mennyi az engedéllyel kint tartott lőfegyverek száma, azoknak a kategóriánkénti megosztását és annak a kimutatását, hogy egy-egy kategóriában milyen és hány fegyverrel követtek el bűncselekményeket.

Tiszteletre méltó, hogy a minisztérium március 10-én elküldött nekem egy statisztikai kimutatást. Azonban ezzel nemigen lettünk okosabbak. De örvendetes, hogy a minisztérium végre skalár adatokat közölt, és azokból kell mindig kiindulnunk. A természetes személyeknél sportvadászatra 114 852 darab, önvédelemre 50 927 darab, sportlövészetre 7953 darab fegyver szerepel a nyilvántartásokban. Nem tudták megmondani, hogy az önvédelemre tartott fegyverekből mennyi a lőfegyver és mennyi az egyéb gáz- és egyéb önvédelmi szerkezet, hanem csak becsüli a Belügyminisztérium, hogy 50 százaléka lőfegyver, 50 százaléka gáz- és egyéb riasztófegyver. Vagyis körülbelül 25 ezer önvédelmi maroklőfegyver van kézben.

Utána felsorolja a kimutatás, hogy ezekből hány van kint és kinél. A legtöbb ebből 20 063, amely fegyveres szerveknél, a Magyar Honvédség, a rendőrség, a pénzügyőrség, a bv - és így tovább - hivatásos állományú tagjainál van; ezeknél 20 063 van. Tehát a becslés alapján maximum körülbelül 4800 lehet kint - de ez is egy becslés, nem pontos szám - másoknál. Országgyűlési képviselőknél 68 darab van, polgármestereknél 308; 6 miniszternél van, 16 államtitkárnál, 3 helyettes államtitkárnál és 40 minisztériumi főosztályvezetőnél van. Ezek bagatell számok; bagatell számok ahhoz képest, hogy a bűnelkövető uraknak és némi hölgyeknek a kezében mennyi illegális lőfegyver van, amiről semmiféle kimutatást nem tud adni a minisztérium.

Kértem azt is, hogy a bűncselekményeknél használt lőfegyverekkel kapcsolatban adjanak kimutatást. Ebből lehet kiindulni, és ebből lehetne érvelni a törvény megszületése mellett, ha ki lehetne mutatni, hogy döntő többségében engedéllyel tartott lőfegyverekkel követték el a bűncselekményeket. Elsősorban egy globális számsorozat, hogy 1997-ben 451 bűncselekmény elkövetésének eszköze volt lőfegyver vagy lőszer, '98-ban 436, '99-ben 382, vagyis összességében ez egy örvendetes csökkenő számot mutatott, amely szintén nem indokolja önmagában, hogy ezt a törvényt kell elővenni.

A kimutatások szerint a legtöbb lőfegyvert rablásoknál használták: 1997-ben 166 rablásnál, '98-ban 186 rablásnál, '99-ben 150 rablásnál. Az emberölés jóval kisebb: 69, 44 és 51 a három évben. A súlyos testi sértés ennél is kevesebb: 37, 45, 48. Nincs viszont feltüntetve az, hogy halált okozó súlyos testi sértés történt-e, vagy pedig az emberölésbe olvasztották be, ami büntetőjogilag nem lenne helyes. A garázdaság ennél is kevesebb, és a rongálás meglepően magas, valaki lövöldözés közben rongál (Dr. Kis Zoltán: Herman Ottó!) - igen, Herman Ottó, így van -: 104, 92 és 84.

A minisztérium közli, hogy a statisztikai adatokból nem állapítható meg az, hogy a jelzett bűncselekmények közül melyeket követik el illegálisan birtokolt és melyeket engedéllyel tartott lőfegyverrel. Úgy gondolom, hogy ez nagyon nagy hiba. Nagyon nagy hiba, hogy a minisztérium nem készíttetett egy ilyen kimutatást, hiszen ha egy büntetőeljárásban megállapítják, hogy fegyverrel történt a bűncselekmény, vagy annak közreható eszköze volt, akkor ha engedély nélküli, nyilvánvaló, egy külön pontja a Btk.-nak, ami ott szerepel. Tehát egyszerű statisztikai kigyűjtés kérdése lett volna a minisztérium részéről, hogy ezt az alapadatot megszerezze.

Tehát én úgy gondoltam műszakiként, hogy mielőtt a Belügyminisztérium nekilátott volna a törvényjavaslat előkészítésének, utánanézett a saját adatai alapján, hogy valójában milyenek is az arányok. Nem tudjuk! Én csak vélelmezem, ahogy a minisztérium is vélelmez, hogy a rablásokat általában, döntő többségében illegális fegyverekkel követték el, ugyanígy vélelmezhetünk más dolgot is. De nem tudjuk azt sem, hogy a különböző visszaélések mely fegyverkategóriákkal történtek. Az újságokban olvassuk, hogy vadászok egymást lelövik véletlenül vagy orvvadászat kapcsán - nem lehet tudni, hogy most legális fegyverrel lőtték le, melyik kategóriába tartozik.

(11.50)

Tudunk arról is, hogy fegyveres szolgálat közben történik, meg egyéb alkalommal.

Tehát nem tudtuk meg azt, hogy valójában az önvédelem céljára a magánszemélyeknél tartott fegyverek közül hánnyal éltek vissza, és hánnyal kapcsolatban kellett büntetőeljárást indítani. Ez nem derül ki! Úgy érzem, hogy tulajdonképpen megalapozatlan volt e törvény előkészítése, hiszen ha a valós veszélyeket nézzük, akkor az erőfeszítéseket arra kellett volna koncentrálni, hogy az illegálisan kint lévő fegyvereket beszedjék, hogy megakadályozzák az illegális fegyverek kereskedelmét. Tessék csak elmenni az úgynevezett KGST-piacokra, a kínai piacokra, máshova, kézen-közön 20 ezer és 50 ezer forint között lehet maroklőfegyvert kapni, de még Kalasnyikov géppisztolyt is lehet kapni. Ehhez kellenének az igazi erőfeszítések, és ez lenne a lényeges.

Sajnos, megfordult a filozófia és a logika. Aki jár lakótelepeken - én elég sokat járok -, azt tapasztalhatja, hogy be vannak rácsozva a lakótelepi folyosók, a lépcsőházak. Az emberek bezárják magukat börtönszerűen, hevederzárakat szerelnek fel, öt-hat zárat szerelnek fel sokszor egy ajtóra. Tehát ez azt jelenti, hogy több millió ember bezárja magát, és adott esetben kritikus helyzetben életveszélynek teszi ki magát, hiszen a tűzoltók jelentették, hogy milyen nehézséget okoz nekik ezeknek az önkéntes börtönajtóknak és börtönrácsoknak a kinyitása vagy eltávolítása tűz esetén, többen meghaltak emiatt. Erre is van bizonyára a Belügyminisztériumnak kimutatása, hogy hányan haltak meg tűz következtében azért, mert bezárták magukat rácsokkal, és nem tudták ezeket a rácsokat időben és gyorsan eltávolítani.

Tehát több millió tisztességes ember bezárja magát ahelyett, hogy statisztikailag tíz- vagy húszezer gazembert becsuknánk a helyükre, a börtönbe. És ezért látszatintézkedésnél sokkal könnyebb azoknak bevonni a fegyvertartási engedélyét, akik amúgy is tisztességes polgárok, bejelentik, regisztrálva vannak. Ez egy könnyű intézkedés, ez egy bürokrata intézkedés. Ez jól áll a belügynek! De összeszedni az illegális fegyvereket, az illegális fegyverkereskedőket börtönbe juttatni, és meggyorsítani a bűnelkövetők begyűjtését, gyorsított büntetőeljárással a börtönbe juttatását, ez nehéz feladat; bár ez igazi rendőri feladat lenne, igazi belügyi feladat lenne.

Szóval, én úgy érzem, hogy nem igazán megalapozott e törvénynek a mostani előhozatala. Egyetértünk azzal, hogy szigorítsák meg a fegyvertartás körülményeit, az ellenőrzést, azt, hogy járnak-e lövészetre, hogy megfelelő körülmények között tartják-e, akár orvosi vizsgálatot is; azt is, ahogy Kis Zoltán doktor elmondta, hogy ne bizonyos funkciókhoz járjon, hogy az a bíró, akinek a főnöke javasolja, és így tovább, kapjon lőfegyvert, hanem a valóban veszélyeztetett helyzetekben kapjanak lőfegyvert. De azzal nem értünk egyet, hogy egy ilyen sommás intézkedéssorozattal, ami e törvényjavaslatban van, és nincs megalapozva, ezt megtegyék. Szóval, ezt ebben a formában nem tartjuk alkalmasnak, és igen nagy számú módosító indítvánnyal lehet ezt csak létrehozni.

Most rátérnék még egy területre, amely a honvédelmi bizottság tagjának és a honvédelem iránt elkötelezett személynek nagyon fontos. A haderőreformnak sarkalatos alapelve, hogy ami szolgáltatást lehet, és a polgári szférában megoldható, a polgári szférába kell kivinni. Kiderült, hogy a laktanyák őrzése, a fegyverraktárak őrzése, az objektumok védelme egy ilyen terület, mert mérvadó katonatisztek és parancsnokok véleménye szerint megbízhatóbban és megnyugtatóbban lehet hivatásos vagyonőrökkel és polgárőr szervezetekkel megoldani a laktanyák őrzését, amit eddig kiskatonák végeztek el, sorkötelezettek, akik pár hónapi kiképzés után komoly lőfegyverekkel látták el ezt a felügyeletet - gépkarabéllyal, géppisztollyal.

Ugyanakkor a törvényjavaslat az őrző-védő szervezeteknek nem ad lehetőséget, hogy e feladatok ellátására fegyverrel rendelkezzenek. Most hogy lesz? A lőszerraktárat gázpisztollyal fogják majd védeni a vagyonőrök, míg a bűnözőknek mindenféle fegyverük van? Láttuk, hogy megtámadtak katonákat, laktanyákat azért, hogy fegyvert szerezzenek. Tehát egyszerűen képtelenség! Jó lett volna, ha a minisztérium tájékozódik, és a Honvédelmi Minisztérium illetékeseivel e kérdést is megbeszéli. Itt elhangzott már, hogy nem honvédelmi területen, egyszerűen az objektumőrzés, a vagyonőrzés területén a civil vállalkozásoknak igen nagy szerepük van. Azt kellett volna inkább előtérbe helyezni, hogy e szervezeteket komolyabban ellenőrzik, megállapítani, hogy milyen feltételek mellett kaphatnak engedélyt, és a későbbiek folyamán pedig ezek betartását engedélyezni kellett volna. Ebben a formában ez a része sem fogadható el. A sajtóban is megjelent nagyon sok észrevétel ezzel kapcsolatban.

Kérem a minisztériumot, vegye ezt figyelembe, és még egyszer kérem az államtitkár úron keresztül ismét a minisztériumot, hogy kapjunk végre egy olyan kimutatást, amely pontosan rögzíti azt, hogy mely fegyverkategóriákban hány bűncselekményt követtek el engedélyezettel, és az előforduló bűncselekmények közül kategóriánként hány volt az, amely engedély nélküli fegyverekkel történt. Ez egy nagyon fontos sarokadathalmaz lesz, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy el lehessen bírálni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! Részben Mécs képviselőtársam, illetve Pozsgai Balázs képviselőtársam is utalt arra a témakörre, amellyel én magam is szeretnék itt a tisztelt Ház előtt foglalkozni, és ez a vagyonőrök helyzete. Nem szeretnék plagizálni és megismételni azt, amit elmondott Mécs képviselőtársam, de bizony ez úgy van, már ami a vagyonőrök esetét illeti.

Még egy, ha úgy tetszik, analóg helyzetet szeretnék elmondani azon túlmenően, hogy a fegyverraktárak, lőszerraktárak őrzésével milyen problémák vetődhetnek föl. Az én választókörzetemben van egy olyan objektum, ahol egy táskányi anyag eltulajdonításával is százmillió forintos haszonra lehet szert tenni a feketepiacon, következésképpen olyan anyagot őriznek, ami egyébként nem robbanóanyag. Gondoljanak bele - és a mezőgazdasághoz értő emberek ezt nagyon jól tudják -, hogy vannak olyan méregkoncentrátumok, növényvédőszer-koncentrátumok, amelyek egy vödörnyi eltulajdonításával sok száz hektoliter oldatot lehet előállítani, és nagyon komoly haszonra lehet szert tenni. Képzeljék el azt az objektumot, amelyet csúzlival őriznek vagy éppen gumibottal, és egy ilyen haszonra lehet szert tenni.

Tehát ahogy említettem volt, a vagyonvédelmi szakma problematikájával szeretnék a törvényi szabályozás aspektusából foglalkozni. Jelenleg a gazdaság szinte teljes vertikumában jelen van, és jelentősen hozzájárul a vagyonbiztonsághoz, a közbiztonság jelenlegi szintjéhez. A vagyonőrök szakmai képzés, állami vizsga és szigorú feddhetetlen előélet-vizsgálat után kaphatnak a szakma gyakorlásához elengedhetetlen vagyonőri igazolványt. Én magam is konzultáltam a vagyonőri kamarákkal, illetve akikkel lehetőségem volt, ők elsődleges feladatuknak tekintik a szakmai színvonal emeléséhez elengedhetetlen jogszabályi változások támogatását, véleményezését, segítve ezzel az állami szervek jobbító törekvését.

(12.00)

Azonban a készülő fegyvertörvény - amely most előttünk van - beterjesztése kapcsán ellenállást, a kamarai állásfoglalások, vélemények semmibevételét tapasztalták ezek a szakemberek. Igaz, többször meg voltak híva különböző egyeztetésekre, aztán amit végigegyeztettek, mint kiderült, nem az a törvénytervezet került a parlament elé.

Az 1998. évi IV. törvény teljes koncepciójában a vállalkozásra építette a vagyonvédelmet. Így van ez akkor is, ha közben a megjelenő, e területet érintő törvények néhány szűkebb területen speciális megoldásokat is alkalmaztak; utaltak már rá, többek között Font Sándor képviselőtársam, a természetvédelmi őrök, mezőőrök esetében. A jelenlegi törvénytervezet nemcsak a vagyonvédelmi vállalkozásokat taszítja lehetetlen helyzetbe, de az olyan kisvállalkozásokat is, amelyek vagyonbiztosításuk mellett jelenlegi biztosítási szabályok alapján fegyveres őrzésről voltak kénytelenek dönteni.

A törvény megaláz 80 ezer vagyonőrt, akiket jelentős állami bevételek mellett vizsgáztattak le lőfegyver használatának ismeretéből, mert azt feltételezi, hogy az állami vizsgabizonyítvány megszerzését követően, melynek kiállítója mellesleg a Belügyminisztérium volt, képtelenek biztonságos fegyverkezelésre, bár igaz, hogy az elmúlt években sokkal több rendőrségtől kikerült fegyverrel követtek el bűncselekményt, mint a vagyonvédelmi szervezetek által kezelt fegyverrel. Statisztikailag bizonyított, hogy szinte alig kimutatható az engedéllyel tartott fegyverekkel elkövetett bűncselekmények száma, erről is beszélt Mécs képviselőtársam és Font Sándor képviselőtársam is. Ugyanakkor persze tudjuk, hogy a festmények bizonyos minisztériumi objektumokban igen nagy veszélybe kerültek, mert valakik randalíroztak vele. Ennek ellenére a Belügyminisztérium elveszi a képzett vagyonőröktől a fegyvert, és korlátlan mennyiségű gázfegyvert szabadít rá az országra, képzetlen átlagemberek vagy bűnözők kezébe adva.

Nem igaz a törvény indokolásában leírt állítás, miszerint "ezen fegyverekkel jelentős sérülést okozni nem lehet". Több büntetőügy tanúskodik arról, hogy a gázfegyverből leadott lövés halálos eredménnyel is járt, erről pedig Pozsgai Balázs képviselőtársam beszélt.

Alapvetően hibás konstrukció, a vagyonvédelmi szakma számára elfogadhatatlan, hogy a törvénytervezet még csak nem is kísérli meg az engedély nélkül tartott fegyverekkel kapcsolatos fellépés erősítését, ahogy említették már képviselőtársaim, hiszen erre nem is gondoltak - lehet, hogy nem is gondoltak - a törvény előkészítői. Érvként talán annyi hozható fel mentségükre, hogy egy másik törvényben kívánják majd a későbbiek folyamán ezeket szabályozni, illetve kívánnak olyan szigorító intézkedéseket tenni, amelyeknek remélhetőleg az lesz a vége, hogy begyűjtik az illegálisan tartott fegyvereket.

A személy- és vagyonőr feladatának ellátása során a védett személyt, illetve az őrzött vagyont megtámadni szándékozó bűnöző és a védett személy, illetve az őrzött vagyontárgy között áll, a bűnözői támadás meghiúsítását szolgálja, vagyis a támadó szempontjából kiiktatandó akadály, így élete a magyarországi bűnözés bizonyítottan agresszív vonásaira tekintettel reálisan veszélybe kerül.

A személy- és vagyonőr lőfegyvere olyan szolgálati típusjegyeket is magában hordozó önvédelmi fegyver, melynek tartási joga kizárólag a rendőrhatósági kontroll alatt ténykedő vállalkozást illeti meg, visszaélésének joga a veszélyhelyzet fennállásának idejére, azaz a személy- és vagyonőrszolgálat időszakára korlátozott, alkalmazása pedig csak a jogos védelem, illetve a végszükség eseteiben megengedett.

Magam részéről támogatom, hogy a törvény a lőfegyver tartásának, viselésének engedélyezését szigorú, előéleti, egészségügyi, pszichológiai és felkészültségbeli feltételekhez, illetőleg rendszeres gyakorláshoz kösse. Erről beszélt többek között Kis Zoltán képviselőtársam. Az engedélyezési eljárás a szigorodó törvényi feltételek meglétének vizsgálatára korlátozódjék. A rendőrhatóság a lőfegyver tartására, viselésére vonatkozó szabályok betartását teljeskörűen ellenőrizhesse, és a normasértőkkel szemben törvényesen támogatott szigorral lépjen fel. Tehát arról van szó, hogy a törvény ne fossza meg a munkájuk természete miatt veszélyeztetett személy- és vagyonőröket a feladatellátásuk során a lőfegyver viselésének jogától, azaz a személy- és vagyonőr-vállalkozást továbbra is illesse meg az a jog, hogy kézi lőfegyvert tartson, illetőleg a személyes fegyverviselési jogosultsággal rendelkező személy- és vagyonőrnek a feladatellátása idejére a kézi lőfegyvert átengedje. A személy- és vagyonőrt továbbra is illesse meg az a jog, hogy az őt foglalkoztató személy- és vagyonőr-vállalkozástól, a feladat ellátásának idejére korlátozottan kézi lőfegyvert vegyen át és viseljen.

Az alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Az élethez való alkotmányos jog érvényesítése az életveszélynek kitett személy- és vagyonőrök esetében szükségessé teheti a lőfegyver jogos védelmi helyzetben történő alkalmazását. A személy- és vagyonőrök lefegyverzése az állományt kiszolgáltatottá teszi, míg a bűnözőket bátorítja. A lőfegyver viselésének jogától, ezáltal a fegyveres védekezés lehetőségétől megfosztott személy- és vagyonőr esetében tehát, ahogy említettem vagy hivatkoztam rá, sérül az alkotmány 54. §-a.

Az 1990-es rendszerváltást követően az állami joggal vonult ki a magántulajdon, közte a bankok, privatizált nagyvállalatok s a többi védelméből, s bízta azt a tulajdonosokra. Nem tudott azonban hatásos eszközt adni a tulajdonukat megvédeni kész vagy erre kényszerülő polgárok kezébe, pedig a polgárok és a vagyonuk egyre kiszolgáltatottabbak a jognak fittyet hányó bűnözőknek.

A személy- és vagyonőrök lefegyverzése ezt a kiszolgáltatottságot anélkül fokozza, hogy esélyt adna a tulajdon szentségének érvényesítésére az agresszív bűnözői támadásokkal szemben.

Természetesen a képviselőcsoportunk módosító indítványokat nyújtott és nyújt be a törvényhez, ezt természetesen a részletes vitában indokolni is fogjuk, és remélem, hogy sikeredik egy mindenki által elfogadható törvényt alkotni a jelenleg a Ház előtt lévő törvényből.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps.)

Felszólalások:   1-51   51-87   87-90      Ülésnap adatai