Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előre szeretnék egy ígéretet tenni: nem fogok visszaélni a házszabály adta lehetőséggel, tehát egészen biztos, hogy nem fogom kitölteni a rendelkezésemre álló időkeretet, viszont meg kell hogy osszak némi személyes benyomást is. Igen szomorú vagyok a vita alakulása kapcsán, hiszen hallottunk itt egy felkészült minisztertől egy expozét  és tényleg az általam leginkább felkészültnek tartott miniszterek közé tartozik miniszter úr , hallgattunk bizottsági elnök úrtól egy kicsit lekezelő, kioktató hangnemű hozzászólást, teljesen ütemtelenül egyébként és szerintem erőteljes, rosszul időzített becsúszással. A szomorúságom oka az, hogy nekünk most itt arról kellene vitatkoznunk többek között, hogy a mezőgazdaságban dolgozók kieső bevételeit, bérét, egyebeit hogyan tudjuk kompenzálni, visszapótolni, és persze nagyon fontos az, hogy mondjuk, a 88. § tekintetében a végrendeleti örökösök sorsa hogy alakul. Én is nagyon szeretném, ha itt nem egy automatikus állami einstand lépne életbe, hanem legyen egy olyan átmeneti időszak, amelynek értelmében az érintettek jelentkezhetnek. Ha korábban, a tudtukon kívül történt meg az a sajnálatos esemény, amiből kifolyólag ők örököltek, akkor legyen valami lehetőségük ezt a folyamatot egy pozitív irányba fordítani. De hát nem beszélünk egy teljes ágazat, egy teljes szektor munkavállalóinak az esetleges ellehetetlenüléséről, és arról sem hallottam a vita során egyetlen árva szót sem, hogy a tavaszi időszakban a munkálatok felpörgése során az esetlegesen most jelentkező munkaerőhiányt mégis hogy a fenébe akarja megoldani Magyarország, a magyar gazdaság.

Azt is látjuk ugyanakkor, hogy önmagában a 13 ezer hektár természetvédelmi oltalom alatt álló terület sorsa megérdemelne egy külön vitát, de hát, Font képviselőtársam, önök megtették még azt is, hogy egy teljes gazdaság védelmének szánt csomag részleteit tegnap nem jelentették be. Itt voltunk együtt a parlament épületén belül, önök nem voltak hajlandóak erről vitázni, sem ön, sem a képviselőtársai, egy százalékos számsort nem voltak hajlandóak megosztani velünk, hogy mégis a munkabérkipótlások tekintetében mire hajlandóak, meddig mennének el. Ma pedig az online sajtótájékoztatón miniszter úr bejelentette azokat a részleteket, amelyeket önök elfelejtettek levitatkozni ezzel a parlamenttel.

Tehát amikor mi arról beszélünk, hogy parlamenti munkára lenne szükség, képviselőtársam, nagyon szimpatikus nekem, de egymást szeretném nézni itt az épületben. Érdemi munkát szeretnék végezni, ezekről a nagyon fontos részletekről szeretnék termékeny vitákat folytatni, és kérem, tegyék lehetővé, hogy ez tető alá kerülhessen. Nem az a parlamentarizmus lényege, hogy önök jelenléti ívet vezethessenek, és elmondhassuk, hogy itt voltunk, hanem az, hogy Palkovics miniszter úr ne úgy tegyen már bejelentéseket, hogy a parlamentbe nem merik behozni ötlet szintjén ezeket az elképzeléseket, mert nyilván el fogjuk mondani, hogy amit munkabérek kipótlása tekintetében most terveznek, az édeskevés, és nem lesz elég ahhoz, hogy rendszerszinten kezelje ezeket a bajokat. Tehát nemhogy nem bátor megoldás, de kimondottan a gyengébb, erőtlenebb, fékezettebb habzású megoldások közé tartozik Európában, és szégyen gyalázat, hogy ennyire tellett. Nekünk ezekről kellene beszélgetni, hogy hogyan lehetne ezeket hatékonyabban keresztülvinni.

A helyzet az, hogy ebben a vitában is elhangzott az az állítás, miszerint a jelenlegi méretű Magyarország több tíz millió ember élelmezésére lehet alkalmas, és egyébként alkalmas is. Ez valóban így van, bár én inkább a Kárpát-medencei kitekintést szoktam használni ebben az összefüggésben, hiszen egységes gazdasági övezetként kezelve a Kárpát-medence az, amely képes lehet egyfajta bölcsőként és  ha úgy tetszik  élelmiszerbázisként működni Európában. A helyzet az, hogy ez még igaz is lehet, de bennünket itt a parlamentben az kell, hogy érdekeljen leginkább, hogy az egyszerű vásárló szintjére ez hogyan csorog le, hogyan jelenik ott meg.

Képviselőtársaim, azt látjuk, hogy most, a válság napjaiban is, ha valaki egy bevásárlóközpontba betér, milyen kígyóuborkával találkozik, hát, jellemzően nem a hazai termésből itt maradt óriási készletekkel, hanem a spanyol termékkel. Ha valaki paprikát kíván vásárolni, marokkói paprikával találkozik. Az a helyzet, hogy igen, néha lehet az Intersparban magyart vásárolni, öt darabot 700 forintért. Nyilván most nem akarom a piacok árait is felsorolni, hiszen megígértem, hogy nem élek vissza az időkerettel, de egész egyszerűen az egyszerű fogyasztó, vásárló szintjére nem szűrődik le mindaz, amiről önök tetszenek beszélni. Ez az óriási probléma.

Nekünk a birtokviszonyok kialakítása során arra kellene figyelemmel lennünk, hogy a hosszú szállítási láncokon átívelő, most már látszik, hogy fenntarthatatlan gazdasági modellekből kiszakadjunk, Európán belül önellátásra törekvő Magyarországra van szükség, egy egészen új vízióra. Ez a járvány, ez a válság lehetővé teszi most számunkra, hogy átértékeljük az eddigi koncepciókat, hogy önök is belássák, hogy amit Font elnök úr tizeniksz éve a bizottság élén képviselt, az lehet, hogy jó szándékú volt, de nem működik a XXI. században. Az elmúlt harminc évet kell megfogni, a történelem szemétdombjára vágni, és új modelleket kell kitalálni.

Új víziót, új életvezetést kell kitalálnunk, ahol kevésbé számítanak majd a GDP-adatok, és jobban számít az emberi fejlettségi index, az, hogy hogyan férünk hozzá színvonalas oktatáshoz, egészségügyhöz, és nem pusztán az eddig használt statisztikai adatok számítanak, hanem az emberi életminőség mutatószámai, amelyeket önök még nemhogy nem dolgoztak ki, be sem fogadták az erre vonatkozó indítványokat és előterjesztéseket. Tehát az a tiszteletteljes kérésem, hogy változtassanak az elmúlt harminc év hozzáállásán, mert ez kevés lesz egy válság menedzseléséhez, és ez kevés lesz a gazdaság újraindításához.

Azt látjuk, hogy Magyarországon, a Kárpát-medencében minden adottság megvan ahhoz, hogy elinduljunk egy normális, kezelhető, emberi életvitelt biztosító irányba, és akkor majd lehet kezelni a kivándorlási spirált, akkor majd tudunk termékeny vitákat folytatni arról, hogy a rekordgyenge forint most egyébként milyen problémákat okoz azok számára is, akik alapvető élelmiszereket vásárolnak, és ebben bőven van sajnos  bárcsak ne lenne  importtermék, amely importtermékek árait most brutálisan felveri az extrém gyenge forint. Ezekről mind persze többórás vitákat lehetne folytatni.

Az én tiszteletteljes kérésem az, hogy változtassanak az optikán, és egy önfenntartó Magyarország irányába elindulva az elmúlt harminc évnek ezeket a nagyon rossz berögződéseit dobják ki végre, mert közös felelősségünk az, hogy feltámasszuk Magyarországot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)