Készült: 2024.09.24.18:36:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

162. ülésnap (2012.02.13.), 343. felszólalás
Felszólaló Scheiring Gábor (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:25


Felszólalások:  Előző  343  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Igen. Köszönöm szépen. Én még a volt miniszterelnök úrnak, Gyurcsány Ferencnek szerettem volna reagálni, de ő már elment. De azért néhány dolgot kifejtenék, és remélem, majd a jegyzőkönyvből tud tájékozódni.

De még előtte Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársamnak szeretnék gyorsan reagálni, nehogy úgy érezze, hogy nagyon egyedül van. Anno nekem, ha ezt mondhatom, talán az egyik első kampánytémám az Európai Unió volt, és emlékszem még arra a kis füzetre, amit zöldszervezetekkel raktunk össze, életem első kis könyve, az volt a címe, hogy "Belezöldülünk?", és meglehetősen kritikus elemzéseket tartalmazott az Európai Unióról. Büszkék voltunk erre, ugyanis nagyon kevés volt az olyan elemzés akkoriban, ami elérhető lett volna, és valóban feltárta volna az Európai Unió hiányosságait is, de már akkor is arra a következtetésre jutottunk, hogy ha tetszik, akkor belül tágasabb, merthogy pont azokkal a folyamatokkal szemben, amelyek ellen egyébként úgy vélem a szavaiból hallani, hogy védekezni kívánna, azokkal szemben pont az Unió kínálja a legjobb védekezési lehetőségeket. És most nem sorolom, itt a REACH-irányelvtől kezdve hosszasan lehetne sorolni azokat az eszközöket, intézményeket, amelyek ezt a célt szolgálják.

De visszatérve, itt kialakult a vita arról (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy maga az uniós paktum mennyiben tekinthető egy önálló intézménynek, és hogy mennyiben kell figyelembe venni az ezen kívül folyamatban lévő tárgyalási csomagokat. Ennek kapcsán kaptam én Gyurcsány Ferenctől néhány kritikát. Azt gondolom, hogy abban a tekintetben egyetértünk, hogy a legfontosabb cél az, hogy legyen egy olyan demokratikus Európa, ahol valóban vannak olyan közösen felépített intézmények, amelyeket közösen demokratikusan tudunk ellenőrizni. Ugyanakkor az a helyzet, hogy ez az egyezmény és az az eljárás, amiben az egyezmény született, nem segíti ennek a célnak a megvalósulását. Nem segítheti a demokratikus Európa megvalósulását egy olyan egyezmény, amely gyakorlatilag az Európai Parlament - hadd használjam ezt a fogalmat - megalázásával születik, gyakorlatilag az Európai Parlamentet pórázon rángatták ebben a folyamatban, nem segíti a demokratikus Európa megerősödését, nem segíti az Európai Unió demokratikus deficitjének a felszámolását egy ilyen eljárás.

De az sem segíti, hogy egyébként maga a kormányközi megállapodás néhány ponton az európai uniós joggal is ütközésben lehet. Arról pedig nem is beszélve, hogy azt gondolom, hogy távlatosan nézve ez az eljárás jó példája annak, hogy maga az európai politikai együttműködés mint projekt, amely a második világháború után olyan nagy lendülettel elindult, és olyan szép terveket osztottak meg egymással Európa politikusai, az mára kifulladóban van sajnos. Az pont az ilyen eljárásoknak tudható be, amelyek nem a bátor európai együttműködésre, hanem egészen egyszerűen a tűzoltásra kívánnak építeni. Szóval igen, legyen egy közösen felépített demokratikus Európa, de ez az egyezmény és ez az eljárás, ahogy ez megszületett, nem ezt a célt szolgálja.

Egyetértek azzal is, hogy már rövid távon valamit tenni kell annak érdekében, hogy ezt a válságot, ami Európában kialakult, kezelni tudjuk. Egyetértek azzal, hogy nagyon világos jelzést kell küldeni a piaci szereplőknek arra nézvést, hogy hiába spekulálnak, nem lesz mire. Adott esetben egy hasonló típusú egyezmény alkalmas lehet arra, hogy elébe menjen ilyen spekulációs támadásoknak, tőkemenekülésnek, ezért azt kétségtelenül el kell ismerni, hogy ennek az egyezménynek is van egy ilyen hatása. Ezt itt a kormány részéről is megemlítették, hogy csökkenti a magyar állampapírok kockázati felárát adott esetben, ha egy ilyet aláírunk.

Én ezt készséggel elismerem, hogy valamit tenni kell, sőt még azt is elismerem, hogy nem lehet Németországot vagy az Európai Uniót mindenért felelőssé tenni. Olyan értelemben mindenért, hogy az európai periféria hátrányáért teljes egészében nem lehet felelőssé tenni sem a németeket, sem az európai integrációs modellt.

Tehát az, hogy Magyarországon az oktatási rendszer olyan, amilyen, és az emberek, mint a legfontosabb résztvevői a gazdasági folyamatoknak, nem tudnak részt venni az oktatási rendszerben, ez nem elsősorban az Európai Unió hibája, hanem a mi hibánk, és sajnos nem látom, hogy ez a kormány jó irányba tett volna lépéseket.

Tehát nem gondolom, hogy kizárólag az EU hibája lenne az, hogy a periféria hátrányban van. De ezzel együtt nem lehet zárójelbe tenni azt, amit korábban elmondtam, azt, hogy nagyon súlyos versenyhátrány származik ebből az integrációs modellből, egy olyan súlyos versenyhátrány, amit nem tud ellensúlyozni a kohéziós és strukturális alapok rendszere. Éppen ezért értek egyet azzal, hogy a Monetáris Uniót ki kell egészíteni egy költségvetési unióval, de ez nem egy költségvetési unió. Ez egy fiskális konzervativizmus bebetonozására tett kísérlet európai szinten, nem egy költségvetési unió.

Költségvetési unió van az Egyesült Államokban, meg van Indiában, de ez nem költségvetési unió. Költségvetési unió az lenne, ha érdemi, masszív tőketranszfer történne a centrumországokból a periféria országaiba, azokba az országokba, ahol azokra a pénzekre valóban szükség van. Ez az, amire utaltam, hogy ez az, ami történt Németországon belül is.

Akkor zárásként még egy szempont, ami szerintem egy nagyon fontos választóvonal a között az álláspont között, amit Gyurcsány Ferenc képviselt, és amit az LMP képvisel, és ez a protestáns etikára és a mediterrán munkakultúrára vonatkozó megjegyzése. Kétségtelen, hogy van a szerveződésnek egy ilyen olvasata is, egy lehetőség, hogy így olvassuk, hogy ez majd a protestáns országok munkaetikáját erősíti meg és honosítja meg majd Európa más régióiban. Ugyanakkor szerintem nem lehet arról megfeledkezni, hogy Németország előnye vagy az európai centrum országainak az előnye nem kizárólag, sőt nem is elsősorban ezekből a kulturális különbségekből fakad. Hogyha fogalmazhatok egy kicsit kiélezetten: igen, Németországnak kell megfizetnie az eurókötvényekért, Németországnak kell viselnie az európai kockázatközösségért a költségvetési felelősséget. Ugyanis kérdem én: ki fizeti meg a német export árát? Ki az, aki elfogyasztja a német termelők által megtermelt termékeket? Ki az, aki megtermeli, előállítja a német, osztrák bankok profitját?

Nem lehet úgy tenni, mintha Németország gazdasági bővülése független lenne Maastrichttól, független lenne az eurózónától, és független lenne a szabályozatlan európai hitelezési politikától, aminek az eredményeképpen a kelet-európai országokban a nyugat-európai bankok kétszeres profitrátával dolgoztak Nyugat-Európához képest. Ettől nem lehet eltekinteni.

Tehát pusztán arra leegyszerűsíteni a helyzetet, hogy vannak a szorgos nyugat-európaiak, észak-európaiak, németek, és vannak a lusta görögök, ez egy nagyon-nagyon félrevezető olvasat. Kétségtelenül szolgálja a németek érdekét, ugyanakkor szerintem pont ez az az olvasat, amiből ki kellene szabadulnunk. Pont ez a szembeállítás az, amit meg kellene haladnunk, és elérnünk azt, hogy végre mondassék ki, hogy a németországi termelők vagy a holland termelők és a többi versenyelőnye nem független az európai periféria országainak a helyzetétől, és nem lehet úgy tenni, mintha itt arról lenne szó, hogy vannak, akik sokat dolgoznak, és vannak, akik pedig keveset.

(23.30)

Ezeket a gazdasági igazságtalanságokat, gazdasági egyenlőtlenségeket kell európai uniós szinten kezelni. Ehhez kellene valóban a költségvetési unió, de ez nem költségvetési unió, és ehhez kellene az európai gazdasági együttműködés újraszabályozása, a pénzügyi rendszer újraszabályozása, egy sor olyan dolog, amiről Gyurcsány Ferenc volt párttársa, Harangozó képviselőtársam beszélt. Ezekkel maximálisan egyetértek, ezek olyan dolgok, amelyekre szükség lenne annak érdekében, hogy valóban előre tudjunk mozdulni egy élhetőbb és ökoszociális és fenntartható Európa irányába.

Ezek azok a szempontok, amikre ez a szerződés nem ad választ. Ezek azok a szempontok, azt gondolom, amelyek meglehetősen eltérő irányból közelítenek, meglehetősen eltérő alapállásból közelítünk mi, az LMP részéről az uniós szerződéshez, és ez az, amiért mi azt mondjuk, hogy még akkor sem tudjuk biztosan támogatni ezt a paktumot, ha a Fidesz megszavazza, vagy a kormánytöbbség képviselői megszavazzák azokat a módosító javaslatainkat, amelyek arra vonatkoznak, hogy köteleződjön el a kormány azok mellett a folyamatok mellett, amiket egyébként önök is támogatnak, ahogy bólogatnak. Ugyanis még az sem garancia kellőképpen arra, hogy megvalósuljon ez az átállás, hogy az egyszerű költségvetési szigor kiegészüljön az európai periféria felzárkózásának az érdekeivel is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  343  Következő    Ülésnap adatai