Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 13 évvel ezelőtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz (Dr. Varga László és Gőgös Zoltán dr. Fónagy Jánoshoz beszél. ‑ Az elnök csenget.), és azóta az árak tekintetében fel is zárkóztunk a nyugati tagállamokhoz, de a bérek tekintetében sajnos ez nem sikerült, mondhatnánk úgy is, hogy az árunió megvalósult, a bérunió viszont nem valósult meg. Alapvetően két felelőse van ennek a hiátusnak, ennek a hiánynak. Az egyik az Európai Unió igazságtalan működése és kohéziós politikájának a csődje, amely a kelet-közép-európai régiót és az itt élőket olcsó munkaerőként tételezte; a másik felelőse viszont az önök kormányzása és az elődeik kormányzása, a Fidesz- és az MSZP-kormányok, amelyek hibás, rossz és bűnös politikája hozzájárult ehhez, asszisztált a magyar munkaerő olcsó szinten való tartásához. Ennek köszönhető az, hogy amíg a 2000-es évek közepén a magyar átlagbér a német átlagbérnek a harmada volt, ez a Fidesz kormányzása idejére most visszacsúszott negyedére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért kezdeményezte a Jobbik az európai béruniót, ezért fordultunk az Európai Bizottsághoz, amelyet múlt héten kedden, 16-án az Európai Bizottság be is fogadott. Tehát egy európai polgári kezdeményezés, vagy közkeletűbb nevén európai népszavazás lesz a bérunió kérdésében, és nagyon szimbolikus ez a siker, hiszen a rá következő nap éppen elítélték önöket az Európai Parlamentben egy súlyos határozatban.

Tegyük hozzá egyébként, hogy a Jobbik képvi­selői nem támogatták ezt a határozatot ‑ nem szeretjük, ha a családi szennyest külföldön teregetjük ki ‑, de azért mégiscsak szimbolikus ez a kettősség: hogy önök beszélnek, mi cselekszünk; hogy önök elszigetelik Magyarországot Európában, mi pedig összefogjuk Kelet-Közép-Európát; hogy önök azt üzenik, állítsuk meg Brüsszelt, mi pedig azt üzenjük, hogy állítsuk meg Orbán Viktort, és az Európai Uniót tegyük egy tisztességesebb, igazságosabb, szolidárisabb közösséggé; hogy önök a gazdaságpolitikájukat az olcsó munkaerőre építik, mi pedig az európai szinthez felzárkózó munkabérre. Óriási különbség ez, tisztelt képviselőtársaim, ami a kettőnk politikája között meghúzódik.

De hadd mondjak önöknek néhány szót arról, hogy miről is szól valójában ez a béruniós kezdeményezés, mert úgy tűnik, hogy önök nem értik vagy nem akarják érteni. A miniszterelnök már többször azt mondta, hogy azért nem támogatja a béruniót, mert így Brüsszelnek adnánk pluszjogosítványokat. Ez nem igaz. Az i-re a pontot Halász János tette fel a múlt héten nyilatkozatával, amikor azt mondta, hogy azért ne zárkózzanak föl a magyar bérek az európai uniós szintre, mert akkor majd ide betelepítik a migránsokat.

Ha lenne Besenyő Pista bácsi díj a magyar közéletben, akkor ezt a Besenyő Pista bácsi díjat ezért a mondatáért Halász Jánosnak kellene megkapnia, ugyanis ennek a célja ‑ ha vennék a fáradságot, és elolvasnák a kezdeményezést ‑ az, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve az Európai Unió alapvető célkitűzései közé, alapelvei közé, gyakorlata közé beépüljön ‑ ennyi.

Nyolc kelet-közép-európai tagállam fogott össze a Jobbik vezetésével abból a célból, hogy ez az elv bekerüljön oda, és végre mindenki a szülőföldjén tudjon boldogulni, minden európai ember, beleértve a kelet-közép-európaiakat, beleértve a magyar embereket is. Ez tehát, tisztelt képviselőtársaim, egy történelmi siker, úgyhogy nyugodtan önök is örüljenek, bár semmit nem tettek érte, inkább csak ellene, de nyugodtan legyenek önök is büszkék arra, hogy nemcsak az Európai Parlament elítélő határozatáról szólt az elmúlt hét, ugyanis egyetlenegy magyar párt sem tudott eddig európai népszavazást kezdeményezni, mi vagyunk az elsők, ráadásul nem is akármilyen kérdésben, hiszen a bérkérdés a legfontosabb kérdés, minden nyomorunknak a forrása. Ezért vándorolnak el a magyar emberek, ezért van demográfiai krízis, ezért adósodnak el a magyar emberek, ezért nem tudnak boldogulni a magyar emberek a saját hazájukban, a szülőföldjükön.

16-án, tisztelt képviselőtársaim, új időszámítás kezdődött, megkezdődött a valódi szabadságharc a versenyképes magyar bérekért és az azt kitermelni képes versenyképes magyar vállalkozásokért, hiszen a kettő összefügg. De ha már a versenyképes magyar vállalkozásokról beszéltünk, ahhoz pedig egy valódi, tisztességes, igazságos, szolidáris kohéziós politika és egy új Európai Unió szükségeltetik. Tehát az európai béruniós kezdeményezésünk valójában egy új Európáról szól, egy új Európa körvonalait rajzolja ki. Nem olyan Európát gondolunk el, amilyet önök, mi nem alamizsnát kérünk Brüsszeltől, nem fejlesztési forrásokat, amit el lehet majd lopni, ahogy azt önök teszik, hanem mi azt kérjük Európától, hogy egy tisztességes, igazságos keretet hozzon létre, egy szolidáris közösséget, amelyben mi, magyarok a szorgalmunkkal, a kreativitásunkkal, a tudásunkkal tudunk boldogulni a saját hazánkban, ahol a magyar állam képes kifizetni a közalkalmazottakat európai bérükkel, ahol a magyar kis- és középvállalkozások képesek európai bért adni a munkavállalóiknak, és ahol a Magyarországon működő multik is európai bért fizetnek a magyar embereknek.

Nyilván önök erre most azt mondják, hogy ezt egyik napról a másikra nem lehet megtenni. Ez így is van. De mit tettek eddig? Az elmúlt 13 évben a szakadék a magyar átlagbér és az európai átlagbér között nőtt, és mi azt mondtuk, hogy ebből legyen elég. A Jobbik ezt a valódi szabadságharcot elkezdte, 2017-ben megindította ezt a küzdelmet a bérunióért ellenzékből, 2018 után kormányon fogja folytatni és befejezni, mert a magyar emberek megérdemlik ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért, a magyar emberek megérdemlik, hogy a szülőföldjükön boldogulhassanak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)