Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, "Mit vétett a korona?" címmel. Tessék!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma reggel Dávid Ibolya miniszter asszony egy napirend előtti hozzászólásra válaszolva a következőket mondotta: "Egyetérthetünk abban, hogy igen nagy szükség volna egy konszenzusos politikára. Ehhez a konszenzusos politikához azonban két fél kell, egy kevés. És az is kevés, ha az egyik fél csak szavakban emlegeti ezt, tettekben azonban minduntalan ellene tesz."

Az Igazságügyi Minisztérium, mint tudjuk, feles törvényt kíván benyújtani az Országgyűléshez az államalapítás évfordulójáról és a koronáról. Egy korábbi napirend utáni hozzászólásomban már beszéltem arról, hogy a köztársasági államformával véleményünk szerint nem egyeztethető össze a koronának bármiféle közjogi szerepet tulajdonítani. Ezért nem járultunk hozzá szabaddemokraták ahhoz, hogy az alkotmányba kerüljön egy a korona közjogi szerepére vonatkozó passzus. Éppen, mert ezzel nem értünk egyet, azt sem tartjuk helyesnek, hogy a Nemzeti Múzeumból a parlamentbe, a köztársasági államiságot megtestesítő épületbe, a köztársaság legfontosabb közjogi intézményei székhelyéül szolgáló épületbe kerüljön a korona. Ezért elfogadhatatlan számunkra az úgynevezett koronaőri testület létrehozása.

Most azonban nem ezekről a tartalmi kérdésekről kívánok újra szólni, az elmúlt hetekben folytatott nyilvános vita megerősített abban az álláspontban, amit korábban kifejtettem. Most arról szólnék, hogy az alkotmánymódosítás kudarca után a jobboldali kormánytöbbség feles törvénnyel tulajdonképpen ugyanazt akarja elfogadni, amire az alkotmánymódosítás vonatkozott volna. Azt gondolom, hogy sok területen indokolt, magától értetődő, hogy feles törvények szülessenek a költségvetésről, a gazdaságpolitikáról, a privatizációról, az agrárpolitikáról, az oktatáspolitikáról, a büntetőpolitikáról, sőt a külpolitika számos kérdéséről is egy demokráciában a kormánytöbbség hoz törvényt. Vannak kétharmados ügyek, a közjogi berendezkedés alapkérdései vagy az emberi jogokra vonatkozó törvényalkotás tartozik Magyarországon ide.

De vannak olyan szimbolikus gesztusok, amelyeknek csak akkor van értelme, ha széles, talán még a kétharmadnál is szélesebb konszenzus áll mögöttük. Ha nem áll mögöttük ilyen konszenzus, ha 54 vagy akár a MIÉP-pel megerősítve 58 százalékkal dönt így a jobboldali kormánytöbbség, akkor a dolog értelme, a gesztus nemzeti jellege vész el. Úgy tűnik, hogy ez most is így lesz.

Kilenc évvel ezelőtt a címer ügyében is éppen hogy sikerült a kétharmados többséget összehozni amellett, hogy a koronás címert válasszák.

(24.00)

Akkor, kilenc évvel ezelőtt bizonyos értelemben kényszerhelyzet volt, dönteni kellett a címerről. Most semmiféle ilyen kényszer nincs. Mégis a kormánytöbbség erőltet valamiféle döntést, és ezáltal egy politikai ügy tárgyává teszi ezt a valamennyiünk által nagyra becsült nemzeti ereklyét. Vajon miért?

Talán emlékeznek még rá, hogy kilenc évvel ezelőtt az SZDSZ, az MSZP képviselőinek többsége, de a Fidesz képviselőinek a többsége is azok közé tartozott, akik nem szavazták meg azt, hogy a koronás címer legyen az ország címere. Többek között Orbán Viktor, jelenlegi miniszterelnök, Áder János, jelenlegi házelnök, Kövér László, jelenlegi titkosszolgálati miniszter még a harmadik szavazásnál is tartózkodott, vagyis nem támogatta a koronás címert.

Úgy tűnik, most éppen Orbán Viktor miniszterelnök úr az egyik fő harcosa annak, hogy a korona a köztársaság egyfajta jelképévé váljon. Kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy valami neofita buzgalom, az egykori liberálisból konzervatívvá vált Fidesz-vezetők, frissen megtért emberek buzgalma az, ami arra készteti őket, hogy kierőszakoljanak egy döntést a csekély parlamenti többséggel, és ezáltal tegyék a koronát egy félresikerült, erőszakos politikai gesztus tárgyává.

Mit vétett a korona, hogy effajta politikai akció tárgyává teszik a millennium évében? Köszönöm szépen a figyelmet. (Mécs Imre tapsol.)

ELNÖK: Hende Csaba államtitkár úr kíván a kormány nevében válaszolni.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Amiről ön beszélt, azt nem koronának, hanem Szent Koronának hívják néhány száz éve már.

Minden nemzet életében vannak kiemelkedő állomások, amikor számot vethet a megtett úttal, az elért eredményekkel, kudarcokkal és sikerekkel. Hazánk a 2000. évben érkezik el az államalapítás ezredik évfordulójához. Ez a nagy jelentőségű évforduló alkalmat ad arra, hogy a magyar nép visszatekintsen a megtett történelmi útra, és erőt merítsen az előttünk álló nagy feladatokhoz. A millennium figyelmeztet arra is, hogy meg kell óvnunk minden hagyományos értékünket, amelyek akár szellemi, akár tárgyiasult emlékei a magyar nép nemzetté válásának, kultúrájának, történelmének.

Múltunk tárgyi emlékei közül sajátos helyet foglal el a magyar királyok koronája, amelyet első királyunk után Szent Koronának nevez a történettudomány. A Szent Koronára épült a Szent Korona-tan, amely a Szent Koronát minden közhatalom forrásának tekintette, amelyben egyesül a király és a nemzet hatalma, más megközelítésben pedig a nemzet és a király szerződését jelentette a történeti alkotmány kölcsönös betartására. A Szent Korona ezért nem hasonlítható egyetlen más, a múltból örökölt tárgyhoz sem. A Szent Korona az elmúlt századokban olyan féltő gondoskodástól övezett kincs volt, amely gondoskodással ma is és mi is tartozunk a Szent Koronának, egyben őseink emlékének is.

A mi megítélésünk szerint ezért a Szent Koronát olyan helyen kell kiállítani, amely hűen tükrözi azt a kettősséget, amely benne foglaltatik. Egyrészt a muzeális tárgy mivoltát, másrészt azonban azt az egykori közjogi funkciót is, amit a Szent Korona-tan kölcsönzött neki. Ezért látjuk indokoltnak, hogy a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények kiállítási és őrzési helye a Parlament épülete legyen, hiszen az Országház kiemelkedő értékű műemlék, ugyanakkor a Magyar Köztársaság legfőbb hatalmi szervének otthont nyújtó épület. Az őrzés technikai körülményeit itt is ugyanúgy vagy akár korszerűbb eszközökkel is biztosítani lehet, mint a Nemzeti Múzeumban.

Nem éri veszteség a látogatókat, hogy a Szent Koronát nem a múzeumban, hanem az Országházban láthatják, sőt, itt érezhetik azt a nagyszerű történelmi szellemet is, amit a mindennapos, sokszor eléggé alacsony politikai küzdelem sem tud elhalványítani. Biztosítani fogjuk, hogy sokkal többen láthassák itt a Szent Koronát, mint a múzeumban. Szándékunkban áll Munkácsy Mihály Honfoglalás című képének megtekintését is lehetővé tenni. A Szent Korona parlamenti elhelyezése mindennap figyelmeztetni fogja a törvényhozókat arra a felelősségre és méltóságra, amelyre őket a magyar nemzet kiválasztotta, egyben arra is, hogy minden döntésük, minden állásfoglalásuk kézzelfogható módon történelemmé válik, és a Szent Korona jelenléte adta súllyal kell - ha ellentétes oldalon is, mégis együtt és közösen - munkálkodniuk a magyar nemzet jelenén és jövőjén. Úgy vélem, hogy ezt az üzenetet fogja közvetíteni minden honatya felé a Szent Korona jelenléte az Országházban, így nemcsak az Országgyűlés épülete lesz méltó hely a Szent Korona elhelyezésére, hanem fordítva is igaz, az Országgyűlés is méltóbbá válik majd a betöltött feladatához.

Hogy immár a képviselő úr azon kérdésére is válaszoljak, hogy mit vétett a korona: kérem, a Szent Korona nem vétett senkinek semmit. Annál többen vétettek a Szent Korona ellen és az ellen, amit többek között jelképez, a magyar nemzet szabadsága és a magyar haza szuverenitása ellen. Vétettek többek között azok a hazaárulók és muszka vezetők, akik 1945 után a megszálló orosz hadsereg zsoldjában elnyomták, sanyargatták, kínozták és tönkretették a becsületes, hazájukhoz, népükhöz, esküjükhöz és a Szent Koronához hű, becsületes magyar embereket. A Szent Korona azonban természeténél fogva befogadó, integráló és megbocsátó. Megbocsát, és a nemzethez hasonlóan fiává fogadja az ellene vétőket is. Megbocsát, de nem felejt!

A Szent Korona oszthatatlanul mindnyájunké, minden magyaré itthon, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban. A Szent Korona nem rekeszt ki senkit, aki pedig magát rekeszti ki a nemzet öröméből és ünnepéből, az magára vessen!

Köszönöm figyelmüket. (Kékkői Zoltán és Várhegyi Attila tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Mai hajnali ülésnapunkat bezárom, holnap, illetve ma reggel 8 órakor folytatjuk munkánkat. Jó pihenést kívánok!