Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági vélemények ismertetésére kerül sor, az elfogadott napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Sasvári Szilárd úrnak, a kulturális bizottság elnökének, a bizottság előadójának.

SASVÁRI SZILÁRD, a kulturális és sajtóbizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kulturális bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Úgy találta, hogy a digitális technika és a távközlés korszerű módszereinek a kihívásaira megfelelő választ ad, a hazai gazdasági és társadalmi helyzethez igazítva egyensúlyt teremt a szerzők és más jogosultak között, gondoskodik a jogsértésekkel szembeni fellépés hatékonyságának a fokozásáról, hiszen a végrehajtási törvényt is kiegészíti, a nemzetközi kötelezettségekkel pedig teljesen összhangban van. Helyes az, hogy nem az 1969. évi III. törvény módosítása történik, hanem egy egységes jogalkotás van a kezünkben.

Tisztelt Ház! Ennek a törvényjavaslatnak az alapvető célja, hogy ösztönözze az alkotó tevékenységet, ezért biztosít a szerzői jogi törvény személyhez fűződő és vagyoni jogokat a szerzők számára. Ezzel, miután a szerző mindig nemzeti - kultúrájánál, kötődésénél, anyanyelvénél fogva -, hozzájárul a nemzeti kultúra megóvásához is. Ez a javaslat egyensúlyt teremt a magánérdek és a közérdek között. A magyar szerzői jogi törvényhozásnak európai mintákat is figyelembe kell vennie. Ez azért is fontos, mert az európai jogharmonizáció - legalábbis e tekintetben bizonyára - mindig a nemzeti kultúra védelmének az oldaláról indult, és ezek a jogi megoldások mindig is szerzőbarátnak és a hazai kulturális ipar feltételeit figyelembe vevő jogalkotásnak tekinthetők.

Helyes tehát az a cél, tisztelt Ház, hogy a szabályozás követi a technikai fejlődést. Helyes az a megoldás is, hogy alapvetően gyakorlatias és működőképes megoldást kínál. Különösen fontosak abból a szempontból ezek a rendelkezések, hogy a felhasználási szerződések szabályozását teszik rugalmasabbá, életszerűbbé, és a szerzők számára is garanciát teremtenek. Ezzel támogatja a kulturális bizottság a törvény vitáját.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kiszely Katalinnak, az európai integrációs ügyek bizottsága előadójának.

DR. KISZELY KATALIN, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az európai integrációs ügyek bizottsága a szerzői jogi törvény módosítását elsősorban integrációs szempontokat figyelembe véve tárgyalta meg. Ez értelemszerű is, hisz a szerzői jog újrakodifikálását elsősorban ezen szempontok indukálták.

Az integrációs bizottság az új részeit vizsgálta elsősorban a törvényjavaslatnak. Így időt szenteltünk a filmmel kapcsolatos védelmi időknek, a digitális hordozókhoz kötődő, szoftverekhez kötődő jogoknak, megvizsgáltuk a megfilmesítési szerződés kibővítésének az indokait; elsősorban ez a filmproducer megjelenésével és e jog kiszélesítésével kapcsolatos. Vizsgáltuk az adattárolással kapcsolatos jogokat. Vita alakult ki a reprográfiai jogdíj kapcsán, valamint azoknak az eszközöknek a soráról - ezen eszközök meghatározására majd a kormány kap külön jogszabály alapján felhatalmazást -, hogy vajon mik tartoznak ezen eszközök sorába. Sőt, vizsgáltuk azt is, hogy milyen díj formájában lesz beszedhető - vajon átalánydíj formájában-e - a reprográfiai jogdíj.

Mindent egybevetve: az 1969. évi III. törvény is már jó törvény volt. Az e törvény megalkotása és kodifikálása kapcsán a jó tapasztalatokat és rendszerező elveket viszi tovább - az integrációs előírásokhoz való igazodást hozzáadván, és a jogszabály eurokonformmá tételét célzó rendelkezéseket és a nemzetközi egyezmények tapasztalatait egy jogszabályban újrakodifikálván - ez a törvényjavaslat. Az integrációs bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az újrakodifikált szerzői jog a kor követelményeinek megfelelő eurokonform jogszabály. Az európai integrációs ügyek bizottsága 19 szavazatból 18 igen és 1 tartózkodás mellett a tisztelt parlament számára elfogadhatónak tartja, javasolja elfogadni magát a törvényjavaslatot, és általános vitára a jogszabályt alkalmasnak tartja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.20)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalására kerül sor az elfogadott napirendi ajánlás alapján 15-15 perces időkeretben. Ezek között kétperces felszólalásra nem kerül sor. Elsőként megadom a szót Isépy Tamásnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Serfőző András, a Szocialista Párt részéről.

DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! "Talán nemigen érdekli a tisztelt Házat az egész irodalom dolga, hanem kérem, mégis méltóztassanak meghallgatni, amit mondok." Méltóztassanak a sértődést is mellőzni, mert az előzőekben Jókai Mórt idéztem, aki ezzel a kemény mondattal kezdte a felszólalását 1884. február 23-án az Országgyűlésben az első szerzői jogi törvény, az 1884. évi XVI. törvénycikk vitájában, és feltételezhetően szerzői érdekeltsége okán ugyanilyen keménységgel folytatta: "Hányszor olvassuk, hogy nagy hírű írók, költők unokái padlásszobában laknak, nélkülöznek, kollektát kell számokra indítani, míg ellenben kiadóik palotákban, fényben, bőségben élnek. A közönség dicsérettel említi az írók nevét, ezek pedig nyomorban élnek."

A javaslat vitájában Jókai Móron kívül eldördült még néhány nagyágyú, pedig akkor a szerzői jog területe még eléggé korlátozott volt, és a törvény csupán az írói műveket, a zeneműveket, a képzőművészeti alkotásokat, a fényképeket, valamint a föld- és térképeket, a természettudományi, mértani, építészeti és más műszaki rajzokat és ábrákat részesítette szerzői jogi oltalomban. Nagyobb technikai újdonságok évtizedeken keresztül nem okoztak vihart, és az újabb szerzői jogi törvény megalkotására csak 1921-ben került sor, Héj Imre előadó mégis azzal indokolta az előterjesztést, hogy azóta olyan változásokon mentek keresztül hazai viszonyaink, hogy ez a régi törvény már teljesen elavult. Pedig az egyetlen újdonságot a film jelentette, és az 1921. évi LIV. törvénycikk a szerzői jogi védelmet kiterjesztette a mozgófénykép mutatvány alakjában megjelenülő termékre is.

A szerzői jogot érintő technikai fejlődés paradox módon igazán a második világháború alatt és után kezdődött. Teljes vértezetben megjelentek a rádiós és televíziós szervezetek, a különböző hang- és képfelvételek, s ezeket a problémákat a harmadik magyar szerzői jogi törvény, az 1969. évi III. törvény csak átmeneti időre tudta kezelni, és a folyamatosan jelentkező újabb kihívások miatt a törvényt már 1994-ben átfogóan módosítani kellett. Azóta félelmetes gátszakadások történtek, a területet árvízként elöntötte a digitális technika, itt az internet, sugarak pásztázzák a világot, minden sarokból rögzített képek és hangok törnek ránk, tehát elérkezett a cselekvés ideje, és a jog eszközeivel valahogy meg kell oldani az egyre szaporodó problémákat.

A szerzői jog egyébként a polgári jogviszonyok legérzékenyebb területe, hiszen itt a történet nem részvényekről, értékpapírokról, házakról és egyéb materiális vagyontárgyakról, hanem egy kifinomult szellemi tevékenység eredményeként megszülető műalkotásról szól. Az alkotók különleges anyagból gyúrt emberek, egy kicsit a felhők fölötti álomvilágban élnek, gyámoltalanul és egyre védtelenebbül mozognak a létharc számukra idegen és csapdákkal teleszórt földi csatamezőin, és valamiféle védelmet várnak a társadalomtól. Robert Schumann megfogalmazása szerint a művész hivatása fényességet küldeni az emberi szív mélységeibe. A törvényhozók hivatása pedig, hogy megteremtsék az emberi szív mélységébe fényt küldő alkotók, a fény befogadására fogékony polgárok és a kulturális értékeket még megbecsülő társadalom együttes, közös és hatékony védelmét.

Az első lépcsőben vizsgáljuk meg elvi szinten, hogy a törvényalkotó miként teljesíti ezt a hivatásbeli feladatot! Lehet, hogy rossz módszer, mégis mindenkinek melegen ajánlom, hogy egy törvényjavaslat áttanulmányozását az általános indokolásnál kezdje, és csak utána folytassa az egyes paragrafusokkal és a hozzájuk fűzött részletes indokolással. A jogalkotó ugyanis az általános indokolásban fejti ki szabadon és kötetlenül, néha lírai magaslatokba emelkedve a törvény szövegében már száraz jogi normákká merevített valódi jogalkotói szándékot és a megvalósítani kívánt célt.

A törvény általános indokolása egyértelműen fogalmazza meg a szabályozás alapjául szolgáló és az expozéban már részben elhangzott vezérlő elveket. Ezek között hosszabb távon is megfelelő választ kell adni azokra a kihívásokra, amelyeket elsősorban a digitális technika és a távközlés korszerű módszereinek terjedése idéz elő. A jelentősen megváltozott hazai gazdasági és társadalmi helyzethez kell igazítani a szabályozást annak érdekében, hogy az egyensúlyt teremtsen és tartson fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, biztosítva az oktatás, művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás szempontjainak megfelelő érvényesülését. Meg kell őrizni a szerzői jognak a szellemi alkotás ösztönzésében, illetve a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában betöltött szerepét. Gondoskodni kell a szerzői jog megfelelő és minél szélesebb körű érvényesüléséről az egyedileg nem gyakorolható szerzői és szomszédos jogok közös kezelésének fenntartásával, illetve megerősítésével, valamint a jogsértésekkel szembeni fellépés hatékonyságának fokozásával. Fenn kell tartani szerzői jogi szabályozásunknak a már vállalt nemzetközi kötelezettségekkel való összhangját.

Második lépcsőben vizsgáljuk meg most már gyakorlati szinten, hogy a javaslat megfelel-e az általános indokolásban megfogalmazott vezérlő elveknek! A valójában negyedik átfogó szabályozás szakít a toldozgató-foldozgató jogalkotási módszerrel és a korábbi, meghaladott törvény és a köréje lerakódott, szinte megszámlálhatatlan rendelet hatályon kívül helyezésével egy teljesen új, összefogott törvényt alkot.

A törvényjavaslat elkötelezetten szerzőpárti. A kalózokkal szemben hatékony védelmet nyújt az alkotást létrehozó szerzőknek és az alkotást befogadó közönségnek. A részletek tekintetében a felszólalás szűk időkerete csak arra biztosít lehetőséget, hogy kiemeljek néhány teljesen újszerű, fontos és lényeges változást.

Kezdjük mindjárt a leglényegesebbel, az internettel.

(14.30)

Annál is inkább, mert ez a fogalom nevesítve a normaszövegben meg sem jelenik, az indokolásban is csupán zárójelbe téve szerepel.

Az 1994-ben módosított 1969. évi III. törvény még dadogva beszélt a sugárzásról, a műholdról. A törvényjavaslat viszont már két és fél oldalon és három hosszú paragrafusban egyértelműen fogalmazza meg a szerzőnek a mű nyilvánossághoz való közvetítése jogát. A jogalkotók szinte perverzitásig fajult szenvedélye, hogy egy jelenséget, egy fogalmat mindig szavakkal igyekeznek pontosan meghatározni, mert a szabályozás érdekében csak így tudják a jogviszonyt megragadni. A jogalkotó ebben a törvényben maradéktalanul ki is éli ezt a szenvedélyt, mert pontosan meghatározza például a sugárzás fogalmát. A sugárzás a mű érzékelhetővé tétele távollevők számára hangoknak, képeknek és hangoknak vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével. Sugárzásnak minősül természetesen a műhold útján történő és a kódolt sugárzás is, valamint az is, ha a sugárzott műsor jeleit a nyilvánossághoz közvetítő szervezet kódolja.

Az internet azonban ennél több és más, mert a sugárzás valójában egytálételes vendéglő, ahol a vendég eszi, nem eszi, mást nem, csak az adott sugárzást kapja. Viszont az internet egy lenyűgözően gazdag étlapú luxusétterem, ahol a vendég tetszése szerint szabadon választ. Ezt a jogalkotó fogalmilag úgy rögzíti, hogy a szerzői jog kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Ezt az egyébként pontos szöveget a részletes indokolás a legfontosabb újdonságnak kijáró tisztelettel még érthetőbben kibontja azzal, hogy valójában nem a nyilvánosság fogalmát igazítja az új technikai fejleményekhez, hanem azt teszi egyértelművé, hogy a műnek a nyilvánosság számára történő közlése megvalósul akkor is, ha a nyilvánosság számára oly módon biztosítják a műhöz való hozzáférést, hogy annak tagjai egyedileg dönthetnek az átvitel, a lehívás idejéről és helyéről.

Újszerű és sok vitára fog okot adni a reprográfiai szabályozás. Az egyes műfajokra vonatkozó rendelkezések között a törvényjavaslat újszerűen szabályozza a számítógépi programalkotást, a szoftvert, és az erre, valamint az adattárra vonatkozó vagyoni jogokat átruházhatóvá teszi. A várható filmtörvényt megelőzően a törvényjavaslat külön fejezetben foglalkozik a filmalkotásokkal és más audiovizuális művekkel. Az indokolás utal arra, hogy a megfilmesítési szerződés a felhasználási szerződés sajátos válfaja, és éppen ezért a hatályos törvénynél részletesebben és árnyaltabban szabályozza a felhasználási jogok, a vagyoni jogok átszállását, és az ellenkező kikötésre is módot ad. A javaslat - főként francia jogi mintákra építve - meghatározza a film előállítójának fogalmát is, és kibővíti a rendező jogait.

A szerzői jogvédelem tárgyai közé újdonságként bevonul a reklámozás céljára megrendelt mű. A törvény ezzel az üzleti élet fontos gyakorlati igényét elégíti ki. A törvényjavaslat a hatályos törvénynél rugalmasabban szabályozza a felhasználási szerződéseket. Külön ki kell emelni a törvénynek azt a rendelkezését, hogy akkor is módosíthatja a bíróság a felhasználási szerződést, ha a mű felhasználása iránti igénynek a szerződéskötést követően bekövetkezett jelentős növekedése miatt feltűnően naggyá válik a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy befejezésül Goethe egy szép mondatát idézzem: "A művészet a kimondhatatlan tolmácsa". A mi feladatunk, hogy megfogalmazzuk és törvénybe iktatva kimondjuk azokat a jogi normákat, amelyek hatékony védelmet nyújthatnak a kimondhatatlan tolmácsainak, és ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében a előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps. - Bekiabálások a Fidesz padsoraiból: Bravó!)

ELNÖK: Megadom a szót Serfőző Andrásnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Kiszely Katalin, a Kisgazdapárt részéről.

DR. SERFŐZŐ ANDRÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szerzői jog témakörében többek között szeretnék néhány szót arról szólni, hogy honnan indult a hazai szabályozás, hogyan viszonyult ez az akkori nemzetközi szabályokhoz, hiszen volt időszak, amikor a területen szinte párhuzamosan haladtunk együtt a nyugati jogfejlődéssel. Beszélnék arról, hogy melyek a jelenlegi tervezet főbb célkitűzései, és részletesebben szólnék a reprográfiai díjról, mint új jogintézményről. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy akár az előterjesztő, akár a Fidesz-frakció vezérszónoka mit mond erről. Olyan érzésem támadt, hogy igyekeztek gyorsan túl lenni rajta, pedig higgyék el - ha majd ebbe egy kicsit részletesebben belemegyünk -, hogy a törvényjavaslatnak ez az egyik nagyon lényeges pontja.

Tisztelt Országgyűlés! Akiknek volt módjuk áttanulmányozni a tervezetet, tapasztalhatták, hogy ez nem könnyű olvasmány, a szerzői jog meglehetősen bonyolult, az idők során önálló jogterületté nőtte ki magát. Eredete a technikai fejlődéssel, a könyvnyomtatás fejlődésével van szoros összefüggésben; elhangzott itt utalás Luther Márton időszakára, korára, a már akkor is felmerült problémákra.

E jogrendszer lényegesebb változásai is kötődnek a technikai fejlődéshez, általában követő módon. A legkorábbi, erről szóló törvény 1710-ben keletkezett Angliában. Amerikában jóval később, az alkotmány cikkelyei közé emelték a következő alapelvet: "A haladás érdekében a tudományok és a hasznos művészetek terén a szerzőknek és a feltalálóknak meghatározott időre biztosítani kell a kizárólagos jogokat írásaik, illetve találmányaik fölött". A cél tehát a haladás előmozdítása volt, az eszköz pedig a szerzők jogainak védelme.

Míg Angliában a könyvnyomtatás, Amerikában a filmipar jelentette az újabb kihívásokat a szerzők, kiadók, felhasználók részére. Ezt követően Amerikában a szilíciumvölgyből sarjadzó mikroelektronikai ipar újabb kihívásokat jelentett a világ, így a szerzői jogok részére. A szerzői joggal védett művek nem maradhattak meg egy-egy ország határain belül, ezért e területen is megindult a kodifikációs munka. Megszülettek a nemzetközi szerződések, mint például a berni uniós egyezmény és ezt követően még számos más szerződés.

Mi volt a helyzet Magyarországon? Szemere Bertalan már 1844-ben benyújtotta törvényjavaslatát, azonban a király az akkori politikai okok miatt ezt nem szentesítette. Az első magyar szerzői jogi törvényre 1884-ig kellett várni. A törvény a maga korában élenjáró alkotás volt. Elméleti alapjai időtállónak bizonyultak. 1921-ben a magyar törvényhozók a hazai törvény rendelkezéseit a berni uniós egyezménnyel összhangba hozták. A II. világháború előtt is készült törvényjavaslat, '34-ben, majd ezt követően '47-ben. Ebből a tervezetből azonban nem született törvény.

Hatályos törvényünk a szerzői jogról - amely szerencsére mentes maradt az ideológiától, és megmaradt annak, aminek készült, praktikus szakmai törvénynek, ezért lehetett ilyen hosszú ideig időtálló - elsők között ismerte el a szoftver védelmét, rendelkezett az üres kazetták után fizetendő jogdíjról, és rendelkezett a kábeltelevíziózás szerzői jogi kérdéseiről is. Időközben a büntetőjog is segítette a jogsértőkkel szembeni fellépést. 1993-ban bűncselekménynek minősítette a szerzői és szomszédos jogok megsértését.

(14.40)

Mik a jelenlegi szabályozás főbb célkitűzései? Meg kell felelni a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak, köztük az EU elvárásainak - ezzel természetesen egyetértünk. A digitális technika és a távközlés korszerű módszereinek terjedése mélyrehatóan érinti a szerzői jogi viszonyokat is. A szabályokat a megváltozott hazai gazdasági és politikai intézményekhez természetesen hozzá kell igazítani. Továbbra is gondoskodni kell a szerzői jogok érvényesítéséről, ösztönözni kell a szellemi alkotások születését, az értékes művek kiadását, terjesztését, és védeni kell a szerzők jogait. E célokkal összességében is egyetértünk.

A célok eléréséhez szükséges szabályok közül viszont nem mindegyiket tartjuk elfogadhatónak. Már utaltam rá, hogy a korábbi szerzői jogi törvény és a jelenlegi tervezet is konszenzusra törekvő előkészítésen ment keresztül. A jelenlegi tervezet műhelymunkáinak befejeződése után szinte azonnal megjelent a sajtóban a tervezet által szabályozni kívánt reprográfiai jogdíj fogalma. Ezért az ezt tartalmazó törvénytervezet 21. és 22. §-ában foglalt szabályokkal részletesen kívánok foglalkozni.

Mit is jelent ez az új jogintézmény? Mi a reprográfiai jogdíj alapja? A reprográfia a fénymásolással vagy más hasonló módon, papíron vagy más hasonló hordozón való többszörözést jelenti. A díj alapja a többszörözés vagy a sokszorosítás.

Kiket illet meg a jogdíj? Az olyan művek szerzőit, valamint az olyan műveket könyvként, kottaként vagy folyóiratban kiadókat, amelyeket fénymásolással vagy más hasonló módon, papíron többszöröznek - tehát a szerzőket és a kiadókat.

Kinek kell a díjat megfizetni? A reprográfiára szolgáló készülékek - ezt egyébként nem tartalmazza a törvényjavaslat -, fénymásolók, faxok, nyomtatók, számítógép-memóriák, fényképezőgépek gyártójának, külföldön gyártott készülékek esetében pedig a vám fizetésére kötelezett személyeknek. E díjon felül a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltető is köteles díjat fizetni. Aki tehát a fenti készülékeket - amelyeket egyébként külön jogszabály kíván majd felsorolni - gyártja vagy forgalmazza, jogdíjat fizet, akár sokszorosít szerzői jogi védelem alatt álló műveket, akár nem.

Így lenne ez annak ellenére, hogy a tervezet készítői is tudják: a készülékek nagyobb részét nem magáncélú másolásra, hanem a cégek rendeltetésszerű tevékenységével összefüggésben belső munkákra használják. Ilyen például a belső kimutatások készítése, műszaki utasítások sokszorosítása, belső tájékoztatók, cégek reklámanyagai.

Mennyi a díj mértéke? Ki állapítja ezt meg, és kinek kell átutalni? A díjat a közös jogkezelést végző egyesület állapítja meg, és a minisztérium hagyja jóvá. Itt elhangzott az, hogy a készülékek értékének mekkora százaléka lesz a díj. De most tessék csak egy picit figyelni! Magyarországon 15-20 milliárd forint értékben forgalmaznak reprográfiára alkalmas készülékeket, ennek alapján a befizetendő díj is milliárdos nagyságrendű lenne.

Aggályos a díj elnevezése is, mert a díj valamilyen ellenszolgáltatásért jár, a tervezet szerint pedig a reprográfiai díjat a gyártó vagy forgalmazó befizeti, és nem kap érte semmilyen ellenszolgáltatást. Tehát ez a díj nem díj, hanem egy külön adó. Adó kivetésére pedig egyesület nem jogosult, még minisztériumi jóváhagyással sem. A javaslat indokolatlanul beavatkozik a piaci versenybe, és a vállalkozói szférát, illetve a készülékeket használó intézményeket külön adóval kívánja terhelni. Ez ellentétes a kormány vállalkozásokat támogató programjával, mert nem veszi figyelembe, hogy Magyarországon a kis- és közepes vállalkozói szféra terhei tovább már nem növelhetők.

Ugyanez vonatkozik az intézményekre is. Aggályos a befizetett pénz további sorsa is, mert a kezelő szervezet saját költségeinek levonása után osztja azt tovább a szerzőknek, illetve a kiadóknak. Az egyesület tehát anyagilag érdekelt a minél magasabb díjak kiszabásában.

A javasolt megoldás sérti az ország költségvetési érdekeit is, mert a kezelő szervezet díjait saját maga állapítja meg, még annyi megszorítás sincs a tervezetben, amely szerint az indokoltan felmerülő költségek levonása után lehetne a befolyó százmillió forintok további sorsáról dönteni.

A tervezet azon rendelkezése pedig, amely szerint a közös jogkezelő szervezet ellenőrizheti a készülékek forgalmazóinak kereskedelmi adatait és beszerzési forrásait, véleményem szerint megengedhetetlen. Ez azt jelentené, hogy a gazdálkodó szervezeteknek be kellene számolni egy egyesület részére arról, hogy honnan, mennyiért, milyen akciók keretében szerezték be a reprográfiát szolgáló készülékeiket.

Ezt a nonszensz előírást a tervezet megfejeli azzal, hogy amely gyártó vagy forgalmazó elmulasztja az adatszolgáltatási kötelezettségét, akár csak részlegesen is, az a közös jogkezelő szervezet többletköltségeinek fedezésére költségátalányt fizet. Az átalány összege egyezik az alapdíj összegével.

Mi tekinthető indokolt többletköltségnek? Mi az a költségátalány, amelyet egy egyesület jogosult megállapítani, és azt kivetni? Mi tekinthető részleges adatszolgáltatásnak? Mi történik, ha egy gazdálkodó szervezet nem hajlandó tudomásul venni egy egyesület hatóságinak vélt jogosítványait? További számos kérdés is feltehető, de a tervezet nem ad választ a fentiekre, mert nem tud, vagy nem akar választ adni.

Tisztelt Országgyűlés! A fenti szabályozás tarthatatlansága az alábbi példával is illusztrálható. Magyarországon több százezer gépjármű fut, amelyeket azért vásároltak, hogy tulajdonosaik gazdasági érdekeit, kényelmét vagy a tömegközlekedést szolgálják. A gépjárművekkel időnként viszont károkat is okoznak, ritkán szándékosan, gondatlanul viszont gyakrabban. Az így felmerült károk megtérítése iránt a sértett nem a károkozóhoz fordulhatna, hanem egy olyan alaphoz, amelybe minden gépjármű-tulajdonos köteles díjat fizetni, amikor megveszi a járművét. Így annyit fizet az is, aki kárt okozott, mint más, aki megvette a járművet, és nem okozott kárt vele egyszer sem. Az ilyen szabályozás alapján a károkozó felelőssége szinte elenyészik, és a kárt nem okozók fizetnek olyan díjat, amiért semmilyen ellenszolgáltatás nem járna a részükre.

A tervezet reprográfiai díjjal kapcsolatos rendelkezései is így működnének, amennyiben a parlament a jelenlegi előterjesztést fogadná el. Ugyanis azok, akik szabálytalanul szerzői jogi védelem alá eső termékek sokszorosítására, vagy arra is használják a készülékeket, a jogosan fizetendő díj töredékét térítenék csak meg annak, amit egyébként törvényesen fizetni kellene. Akik pedig a készülékek teljes élettartama alatt egyetlen szerzői jogi szabályozás alá eső művet sem sokszorosítanak, azok is fizetnék a külön díjat a semmiért. Ez a szabályozás álláspontunk szerint nem jogszerű, ezért nem tudjuk támogatni az eredeti előterjesztésnek megfelelően.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat céljai között szerepel az EU joganyagához való csatlakozási szándék is. Tény és való, hogy a jelenleg tárgyalt szabályozás is eléggé terjedelmes, mégsem fordít figyelmet a hazai adatbázisok helyzetére, védelmére. Németország törvényhozása például nemrég beépítette saját szerzői jogi törvényébe az ottani adatbázisok védelmét, azok fontossága miatt. Magyarország is nagyobb beruházói érdeklődésre számíthatna, ha a hazai adatbázisok helyzete, védelme törvényi szintű szabályozásban részesülne, és nem halasztanánk el ezt a feladatot 2000 utánra.

Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül megjegyzem, hogy az MSZP frakciója a törvény célkitűzéseivel egyetért, a reprográfiával kapcsolatos és felsorolt hibák kijavítása esetén a törvényt támogatni tudjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kiszely Katalinnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő asszonynak.

DR. KISZELY KATALIN, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szerzői jogi törvényjavaslat ismertetéséhez szükségesnek tartom, hogy röviden áttekintsük a szerzői jog társadalmi, gazdasági és jogpolitikai hátterét.

A szerzői jog tekintetében a magyar jogi szabályozás három kódexet ismert: az 1884. évi XVI. törvényt - ezt még Arany János fia, Arany László kezdeményezte az akkori parlament előtt elfogadásra -, az 1921. évi LIV. törvényt - ez már a berni uniós egyezményt tükrözi, annak alapján jött létre - és a jelenleg is hatályos '69. évi III. törvényt. A magyar polgári jog szerves részét képező szerzői jog története látszólag egymással ellentétben álló, valójában azonban egészséges szimbiózisban lévő rendszerező elvekre épült, és a jelenlegi tervezet is ezen elveket alapul véve rendszerezi a törvényt.

A szerzői jogi szabályozás egyik feladata az, hogy elősegítse a szellemi alkotások létrejöttét, ezáltal a nemzeti kultúra fejlődését és hatékony védelmét.

(14.50)

Mindezek mellett kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a magyar szellemi alkotások jogi értékelése és megítélése az európai, illetve a világ más országaival legalább azonos elbírálás alá essen. Ennek érdekében a szerzői tevékenységet, annak eredményét képező alkotásokat a jogszabálynak, és így a jelen törvényjavaslatnak is oly módon kell kezelnie, hogy mindkét követelményrendszernek megfeleljen. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a szerzői jog két egymással összefüggő, jogilag mégis elválasztható részterületből tevődik össze. Ezek egyike a személyhez fűződő jogok, másika pedig a vagyoni jogok. A személyhez fűződő jogok, így a mű első nyilvánosságra hozatalához, a nyilvánosságra hozatalához, a szerző nevének feltüntetéséhez, a mű egységének megőrzéséhez fűződő érdek abszolút jogként egyértelműen az alkotó végleges és elidegeníthetetlen tulajdonát képezi.

Ugyanakkor természetesen az alkotó tevékenység lukratív oldalát tekintve a mű létrehozásából eredő vagyonjogokat a szerző a különböző polgári jogi szerződésekkel más személyekre is átruházhatja, akik az innovatív tevékenység gyümölcsöztetésében jártasak.

Ebből eredően a mű felhasználása tekintetében a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás joga átruházható, hiszen ehhez köthető a létrehozott mű esztétikai, irodalmi, filmművészeti, képzőművészeti s a többi értékei mellett a kézzel fogható anyagi haszon is, mint nem elhanyagolandó motivációs tényező a szerzők, alkotók szempontjából.

A személyhez fűződő jogok, mind pedig a vagyoni jogok tekintetében a megfelelő jogi védelem megteremtése tekintendő elsődleges célnak, hiszen csak ennek az előfeltételnek a megléte esetén valósítható meg a szerzők megfelelő ösztönzése tevékenységük eredményes gyakorlására.

Harmadik szempontként figyelembe kell venni azt, hogy a technikai haladás eredményeként a szellemi alkotások hagyományos területei folyamatosan bővülnek, és ezt a bővülést a jogi szabályozásnak is követnie kell.

A korábban ismert eljárások mellett egyre nagyobb teret hódít a számítástechnika, és ezzel a szoftverek kialakulása, a digitalizált műszaki megoldások. A szomszédos jogok egyre nagyobb teret hódítanak az elektronikus, digitalizált média hangsúlyossá válásával. A jognak ebben a körben is egyértelműen a haladás mellett kell állást foglalnia. A törvényjavaslat ezen igénynek eleget is tesz.

Ez az a három témakör, amit az előzőekben felvázoltam, ami meghatározóan végigvezethető a törvényjavaslaton. A szerzői jognak kell a megfelelő keretet megadnia ahhoz, hogy a magyar kultúra továbbra is meghatározó szerepet töltsön be elsősorban Magyarországon, másrészt Európában és természetszerűleg ismert legyen az egész világon. A szocializmus időszaka alatt megvalósult paternalista kultúrpolitika természetszerűleg rányomta bélyegét a szerzők szabadságára is, hiszen mindannyian tudjuk, a korábbiakban elsősorban az állami propaganda határozta meg a szerzők által megvalósult szellemi termékek további sorsát, mivel az állam számított az egyetlen és kizárólagos megrendelőnek, mecénásnak.

Ezzel szemben a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben a piacgazdaság a szellemi alkotások terén is abszolút teret nyert. Kétségtelen, hogy az állami cenzúra megszűnésével ma gyakorlatilag a kereskedelem diktálja az egyes szellemi alkotások létrehozása iránti igényt, ezért kifejezett jelentősége van a szerzői identitásnak és azon ténynek, hogy a szerzői identitás felértékelődött. Ez az egyik biztosítéka annak, hogy a szerző ne lehessen szellemi kizsákmányolás alanya, és ez az utóbbi lehetőség arra is, hogy a nemzeti kulturális értékeinket meg tudjuk őrizni.

A magyar szerzői jognak az európai, majd a közösségi jogszabályokkal való harmonizálása folyamatosnak mutatkozott a XX. században. A törvényjavaslat ezt a folyamatot folytatja tovább az Európa Unió irányában. Ez számos egyezmény Magyarország általi ratifikálásával valósult meg.

Ezek sorából szeretnék kiemelni néhányat. Ilyen a genfi Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény, a Római Egyezmény, az 1989. évi Genfi Szerződés, ehhez 1995-ben csatlakoztunk, és már jelen Országgyűlésünk határozata alapján az 56/1998. évi határozat. Ezzel a határozattal megerősítettük a WIPO Szerzői Jogi Szerződéshez való csatlakozásunkat. Ez vonatkozik egyébként az előadásokról és a hangfelvételekről szóló szerződésekre is.

Említést kell még tennem a szellemi alkotások kereskedelmével összefüggő TRIPS-egyezményhez való csatlakozásunkról is. A TRIPS az Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights-ot tartalmazó egyezmény.

A nemzetközi megállapodások mellett szót kell ejtenem Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása szempontjából a szellemi alkotások jogáról, mégpedig arról, hogy az Európai Megállapodás 65. cikkelye előírja, hogy Magyarországnak e megállapodástól számított ötödik év végéig csatlakoznia kell a szellemi tulajdonról szóló multilaterális egyezményekhez, mégpedig azokhoz az egyezményekhez, amelyeknek az európai uniós tagállamok tagjai, vagy a tagállamok ténylegesen ezt a jogot alkalmazzák.

Említést kell tennem a Fehér Könyv ajánlásairól is. A szellemi tulajdonra is kiterjednek ezek a mellékletek. Kétségtelenül le kell szögeznünk, hogy a magyar jogi szabályozás az elmúlt időszak törvényhozói tevékenysége alapján - gondolok a '93 és a '98 közötti időszakban elfogadott integrációs jogszabályokra - nagymértékben megfelel a közösségi jog előírásainak, a szerzői jogok védelme tekintetében azonban jelentkeztek még hiányosságok. Ezeket a hiányosságokat próbálja a jelen törvényjavaslat pótolni, mégpedig az újrakodifikálás jogintézményével.

A közösségi jog előírásai közül említhetném az Európai Tanács 91/250-es határozatát, ez a számítógépes programokra vonatkozik, a 92/100-as tanácsi határozatot, ez utóbbi a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó bizonyos másodlagos jogokról rendelkezik.

A jelen törvényjavaslat az irányelveknek megfelelően hozza összhangba a haszonkölcsönzési jog terjedelmét, a filmelőállítók szomszédos jogainak elismerését. Említenem kell még a tanács 93/83-as irányelvét. Ez szabályozza - és a javaslat ezt át is veszi ennek az irányelvnek megfelelően - a jogharmonizációt a műholdas műsorszórás és a kábeltelevíziós műsorok tekintetében.

Itt két törvényre kell utalnom, a '94. évi VII. és a '96. évi I. törvény, a médiatörvény vívmányaira. Különösen fontos a tanács 93/98-as irányelve, amely a szerzői jog és a kapcsolódó jogok védelmi idejére állapít meg harmonizálási kötelezettséget, amely jórészt már a korábbiakban általam említett '94. évi VII. törvényben is megvalósult. A javaslat 32. §-a ezt kiegészíti, és más rendelkezést tartalmaz a lejárt védelmi idejű, de a védelmi idő alatt nyilvánosságra nem hozott művek tekintetében is az első nyilvánosságra hozás utáni 25 éves időszakra.

Ki kell emelni még a Fehér Könyvből a jogérvényesítés tekintetében a vámhatóság és a rendőrség közreműködését. E tekintetben a törvényjavaslat 13. fejezetében több újítást is tartalmaz, hiszen a korábbi bírság intézménye helyébe a polgári jogi kártérítés és a büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazása lép, kiegészítve ezeket a jogérvényesítési lehetőségeket a jogsértés vámjogi következményeivel. Itt utalnom kell a már korábban említett TRIPS-egyezmény 4. fejezetére. Ezt egyébként kormányrendelettel is szabályoztuk időközben, a 128/1997-es kormányrendelet volt ez.

(15.00)

A törvényjavaslat a szellemi alkotások jogánál, a személyhez fűződő és a vagyoni jogok szabályozásánál fenntartja a nemzetközileg elfogadott dogmatikai megkülönböztetést, ötvözi azonban a monista és a dualista felfogás pozitív elemeit. A javaslat továbbra is természetesnek tekinti a személyi jogok abszolút elidegeníthetetlenségét, és a vagyoni jogok tekintetében is ebből indul ki - nagyon helyesen azonban a vagyoni jogokra nézve ez csak érdekvédelmi tilalom, amelyet az egyes, felhasználásra irányuló szerződésekben a művek nyilvános megismerése érdekében feloldva lehet alkalmazni, és az erre irányuló jogi védelem a szerződések szabályaiban szabályozva van.

A magyar szabályozás a javaslat 44. §-ában továbbra sem ismeri el az angolszász jogban élő lehetőséget a művek végleges eladására, illetve ismeretlen módon történő felhasználására, ezekhez a semmisség jogkövetkezményét fűzi, és részletszabályaiban továbbra is védi a szerzőt a felhasználás során, így például a mű átdolgozásához kapcsolódó, személyhez fűződő jog mellé vagyoni jogot is biztosít.

A javaslat 63. §-a a kor elvárásainak megfelelően francia szabályozást követve rendelkezik a reklámozás céljára megrendelt mű kategóriájának bevezetéséről a forgalom biztonságának növelése érdekében.

A sugárzás szabályozásában újdonság a kódolt adásokkal kapcsolatos vitás kérdések rendezése oly módon, hogy a javaslat sugárzásnak és nem vezetékes továbbközvetítésnek tekinti azt, ha a műholdról kódoltan érkező, a vezetékes hálózatba bevitt műsor dekódoló eszköze nem kapható a kereskedelmi forgalomban, vagy ha a műholdról kódolás nélkül érkező műsort a vezetékes hálózat fejállomásán kódolják.

A szerzői joggal kapcsolatos szomszédos jogok védelme tekintetében nóvum a javaslatban, hogy az előadóművészek számára kizárólagos jogot biztosít előadásuk többszörözésére és terjesztésére, erősebb jogot biztosítva ezáltal számukra a jelenleg hatályos jogi szabályozásnál.

A törvényjavaslat rendelkezései magukon hordozzák a megváltozott műszaki, technikai környezetet, és ennek megfelelően a kor követelményei szerinti új szerzői joggal kapcsolatos szabályozást vezetnek be. A számítógépes programalkotásban lehetővé válik a dekompiláció, új tényállási elemként jelenik meg a már említett, reklámozás céljára megrendelt mű esete. Az adattárra és az ellenőrzésre vonatkozó jogszabályokat is újként szabályozza a törvényjavaslat, részben átdolgozva, ami már harmonizál a közösségi joggal.

Kifejezetten lényeges rész a szomszédos jogok kezelésére vonatkozó adattár és ennek a felügyeletére létrehozandó szabályok részletes kidolgozása.

Összefoglalván: a törvényjavaslat elfogadásra érdemes, hiszen a magyar szerzői jog újrakofidikálása az európai uniós normáknak megfelelően az utóbbi években sporadikusan megvalósult jogszabályi módosítások által kialakult kaotikus állapotot megszüntetve európai szintű új törvénnyel történt, mégpedig oly módon, hogy maximális figyelemmel van a nemzeti kulturális értékek megőrzésének a lehetőségére.

Ezekre tekintettel a Független Kisgazdapárt javasolja a tisztelt Háznak a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Hack Péter képviselő úrnak, SZDSZ. Tessék!

DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, a vita eddigi menetéből is levonható az a következtetés, hogy a szerzői jogról szóló törvény vitája nem lesz ennek a ciklusnak a legélesebb küzdelmeit felmutató politikai összeütközése, hiszen egy rendkívül bonyolult, a vitát figyelők jelentős része számára nyilván néhány elemében szinte érthetetlen kérdéskörről van szó, ahol igazából nincsenek politikai különbségek, nincsenek lényegében ütköző szakmai koncepciók sem, inkább a javaslat egyes technikai megoldásai váltják ki a vitát, de ezek sem éles politikai ütközésekben, hanem inkább egy viszonylag szűkebb szakmai kör számára érthető szakmai vitában fognak megjelenni.

Előre szeretném jelezni, hogy az SZDSZ képviselőcsoportja módosításokkal elfogadhatónak tartja a javaslatot. Részkérdésekben módosító indítványokat fogunk benyújtani, ezekkel próbálunk hozzájárulni ahhoz a közös erőfeszítéshez, amely a szerzői jog XXI. századi színvonalú rendezését célozza.

Az első kérdés, amit a törvényjavaslattal kapcsolatban el kell döntenünk: feltétlenül szükség van-e az 1969. évi III. törvény felülvizsgálatára, hiszen azt gondolom, a rendszerváltás kilencedik évébe lépve minden egyes jogalkotási lépés azzal a kérdéssel kell hogy kezdődjön: feltétlenül szükséges-e az adott kérdéskör törvényi szabályozása.

Erre a kérdésre a magunk részéről négy szempont alapján is igennel válaszolunk. Egyfelől, mint ahogy már az előttem szólók is elmondták, a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásai, ezen belül elsősorban az európai jogharmonizáció kényszerítő erővel hat az új kodifikálásra. Második elemként szükségessé teszi a '69-es törvény módosítását a szerzői jognak a technikai fejlődéshez igazítása, a művek nyilvánossághoz közvetítése számítógépes hálózatok útján és egyéb eszközökön keresztül olyan új technikai kihívásokat jelentenek a szerzői jog klasszikus szabályozásához képest, amelyek az új szabályozást nélkülözhetetlenné teszik. Gyökeresen megváltoztak azok a társadalmi-gazdasági viszonyok is, amelyek '69-ben a szerzői jogi törvény hátterét nyújtották. Ezeknek a megváltozott viszonyoknak is meg kell jelenniük a jogalkotásban. Végül a szabályozás bonyolultsága, jogalkotási és alkotmányossági szempontból indokolatlan többszintűségének megszüntetése is a törvényalkotás mellett érv.

Ha szabad megjegyeznem, mind a négy érv rendkívül fontos. A vitában eddig talán kevesebb hangsúlyt kapott azoknak a megváltozott viszonyoknak a ténye, ami indokolja a szabályozást.

Az előttem szólók, az államtitkár úr és a bizottsági előadók is utaltak arra, hogy törvényünk változatlanul alapvetően szerzőbarát szabályozást jelenít meg, a törvényjavaslat is ezt tükrözi. Mi a magunk részéről egyetértünk ezzel a felfogással, ugyanakkor olyan szabályozást tartunk fontosnak, amely a felhasználók szempontjaira is tekintettel van. Ebben a körben, azt gondolom, a mostani parlamenti vita is csatorna lehet arra, hogy a szerzői jogi védelmet élvező művek felhasználóinak figyelmét felhívjuk arra a körülményre, miszerint ezek a szerzői jogok tulajdonképpen ugyanolyan vagyoni jogok, mint egy gyár termékeként megjelenő termék, ezeknek az eltulajdonítása, jogellenes felhasználása ugyanúgy az alkotó sérelmét jelenti, mint ahogy egy materiális, egy tárgyiasult dolognak az eltulajdonítása is jogsérelmet okoz.

Azért tartom fontosnak kiemelni ezt, mert az elmúlt évtizedek magyar realitásához először hozzátartozott a magnókazetták, majd a videokazetták, később a számítógépes szoftverek hazai - mármint otthoni - reprodukciója és ezen keresztül a szerzők érdekeinek súlyos sérelme. A szerzői jogok megsértése nagyon sokak szemében bocsánatos bűnnek tekintendő; ezen a helyzeten, úgy érzem, a törvény változtatni szándékozik, de azt gondolom, ehhez a jogalkotási lépés kevés, egy széles körű felvilágosító, tájékoztató munkára is szükség van, hogy a felhasználók figyelmét felhívjuk arra: mások jogos érdekeit, termékeit visszaélésszerűen használják, amikor illegálisan másolják vagy használják ezeket a termékeket.

(15.10)

A szerzői jogi törvény felülvizsgálatát indokló körülmények felsorolása mellett szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy ez a felülvizsgálat nem egy lépésben történik, hanem egy hosszabb folyamat részét jelenti a mostani törvényalkotási lépés. 1982 óta folyamatosan történik a LXIX. törvény felülvizsgálata. Ezen felülvizsgálati folyamat néhány elemére szeretném az önök figyelmét felhívni.

Először is 1993-ban a büntető törvénykönyv felülvizsgálata során került be először - azt gondolom, megnyugtató módon - szankció a magyar jogrendbe, amikor is a szerzői és szomszédos jogok bűncselekményét a vagyoni bűncselekmények között szabályozta a törvényalkotó. Az 1994. évi VII. törvény a szerzői jogról szóló LXIX. törvény módosításánál beültette a magyar jogrendszerbe az USA és a Magyarország között létrejött szellemitulajdon-védelmi egyezmény szerzői jogi elemeit. Fontos eleme volt ennek a szerzői jogi jogfejlesztésnek a médiatörvény vagy a közös jogkezelés átfogó szabályozását tartalmazó 146/1996. évi kormányrendelet. Ezeknek a jogalkotási lépéseknek szinte valamennyi elemében átüt az a törekvés, hogy a magyar jogrendet közelítsük a nemzetközi normákhoz, hogy teremtsük meg a harmóniát a magyar jogrend és a nemzetközi jogi kötelezettségek között.

A jogfejlesztésnek ez a lépésről lépésre történő folyamata önmagában mutatja azt, hogy a szerzői jogi törvényt lehetne ilyen formában is módosítani. Mi az, ami miatt mégis indokolt és általunk is támogatható a szerzői jogi törvénynek új kódexben és nem egy újabb törvénymódosításban vagy novellában történő módosítása? Ez pedig véleményünk szerint a jogbiztonság szempontja. A jelenlegi, ma hatályban lévő helyzet mind a szerzők, mind a felhasználók szempontjából a jogbiztonságot fenyegető helyzet, hiszen a szerzői jogok védettjei, illetve felhasználói is zavarba kerülhetnek, amikor a hatályos jog pontos tartalmát meg akarják állapítani, hiszen olyan sok jogforrásban és olyan sok szinten jelennek meg szerzői jogi előírások, hogy a tiszta jogrendszer érdekében szükség van egy átfogó kódexre.

A kódex új elemeket is megjelenít, amely új elemek általunk döntő többségében támogatható új elemek. Vannak azonban olyan elemek is, ahol - mint korábban említettem - módosító indítványokat látunk szükségesnek, ami - talán itt, a parlamentben a vita nem is lesz olyan nagy, de - a parlamenten kívül kétségtelenül vitára fog okot adni. Ilyen például a korábbi felszólalók által is említett reprográfiai díj.

Ebben a körben az SZDSZ is osztja a vitában már elhangzott aggodalmakat. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ahhoz, hogy Magyarország az információs társadalom vérkeringéséhez szervesen kapcsolódni tudjon, évtizedes hátrány ledolgozására van szükség. Ennek a hátránynak a mértéke az elmúlt években csökkent, de úgy gondolom, hogy különösen az informatikai berendezések árának növekedése kedvezőtlenül hathat arra a hátrányt ledolgozó folyamatra, aminek részesei vagyunk. Ilyen tekintetben a reprográfiai díj a fogyasztók oldalán költségemelkedést jelent, ezért az SZDSZ részéről javasoljuk azt, hogy ezzel együtt a kormány fontolja meg az ilyen termékek vámtételeinek lényeges csökkentését, adott esetben eltörlését, hasonlóan más, fejlett országokhoz, ahol vámkedvezményekkel, illetőleg a vám eltörlésével segítik a technikai lemaradás ledolgozását. Ha a vám is megmarad, és a reprográfiai díj is bevezetődik, ez lényegesen hátrányosan érinti Magyarország versenyhelyzetét.

Megfontolandónak tartjuk azt is, hogy az a törvényi vélelem, amelyet a könyvtárak és oktatási intézmények vonatkozásában a törvényjavaslat alkalmaz - hogy az ilyen intézményeknek a reprográfiai díjat ne kelljen megfizetni -, jogos törvényi vélelem, és ezt támogatjuk is. Felvetődik annak a kérdése, hogy ha egy felhasználó bizonyítottan tudja tanúsítani, hogy nem használja a berendezéseket reprográfiai célokra, akkor az ilyen felhasználónak a reprográfiai díjjal való terhelésre indokolható-e, védhető-e. Megítélésünk szerint ezt a törvényjavaslat vitájában újra végig kell gondolni.

Végezetül a törvényjavaslat egésze szempontjából végig kell gondolni azt, hogy a szerzői jogok védelme érdekében tett igazságszolgáltatási, államigazgatási vagy hatósági intézkedések minden esetben olyan módon legyenek megfogalmazva, hogy a fenyegetett érdek és az állami beavatkozás közötti arányosságot megtartsák. A kormány képviselője arra kérte a Házat, hogy azt a magasztos állami célt, ami a szerzői jogok védelmét szolgálja, támogassák. Ebben az SZDSZ a támogatását kész megadni a kormánynak, azt hangsúlyozva, hogy a védelem, a szerző érdekének védelme csak a hátrány elhárításával vagy a szerzők érdekét fenyegető veszély elhárításával arányos mértékű beavatkozást indokol. Ebben a tekintetben is szeretnénk módosító indítványokat benyújtani.

Annak elkerülésére, tisztelt Ház, hogy a bizottságokban és talán még itt a plénumon is folyó részletes - és még egyszer mondom: a magyar nyelv szabályait néha megerőszakoló - vita tovább fárassza tisztelt képviselőtársaimat, szeretném felhívni a figyelmet arra a körülményre is, hogy az eddigi vita is meggyőzhette a képviselőtársaimat arról, hogy a szerzői jog nyelvezete rendkívül nehéz. Ez a kódex is nagyon nehéz nyelvezetet használ, nagyon alaposan megfontolt jogi nyelvezetet.

Azt gondolom, hogy a parlamenti vitának lehet egy célja az, hogy ezt a nyelvezetet megpróbálja felhasználóbaráttá tenni. Hiszen azok, akik a szerzői jogok jogosultjai, vagy a szerzői jogok által védett termékek készítői vagy felhasználói, többnyire nem jogászok. Márpedig az ő helyzetüket nem könnyíti meg, ha olyan fogalomrendszert használunk a törvényben, amely bizonytalan jogfogalmakat jelent, amely a magyar nyelv szabályai szerint nem érthető fogalmakat jelent. Ilyen tekintetben is szeretnénk módosító indítványokat benyújtani, hiszen - ahogy hangsúlyoztam - azzal a céllal, hogy ezen a törvényen keresztül növeljük a jogbiztonságot, az SZDSZ egyetért, a bizonytalan jogfogalmak azonban nem ezt a célt szolgálják. Olyan kifejezések használata, mint az "általában szokott módon", és e kifejezések nem megmagyarázása a törvényben, esetleg további bizonytalansági elemeket teremthet. Ezek kiküszöbölésében is szívesen közreműködünk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Balsai István képviselő úrnak, MDF.

DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja ezt a javaslatot. Ebben a hozzászólásomban elsősorban arról szeretnék beszélni, hogy mennyire tesz eleget a törvényjavaslat a kormányprogramban foglaltaknak, mert úgy gondolom, hogy az lesz a célunk egy ilyen nívós törvényjavaslat kapcsán is, hogy ne önmagában, kiszakítva más jogágakból és más javaslatokhoz képest vizsgáljuk meg, hanem általában a kormányprogam és a javaslat harmóniáját keressük.

Ahogy ez most már közhelyszerűen, rendszeresen elismételtetik, a kormányprogram a kulturális politikát stratégiai jelentőségűnek minősíti, amelynek segítségével a múltból hozott tőke a jövő építésére fordítható.

(15.20)

Ilyen körülmények között különös jelentősége van annak, hogy a nemzeti kultúra kincseinek megóvását mennyire nehezíti a harmadik évezred küszöbén az információs forradalom és a globalizáció. Milyen szerep hárulhat ebben a helyzetben a szerzői jogra? A választ több oldalról lehet megadni. Mindenekelőtt a szerzői jogi szabályozás hozzájárulhat a kulturális sokszínűség megőrzéséhez, a nemzeti kultúra védelméhez. A szerző soha sem nemzetközi, hanem anyanyelve, kulturális kötődése és hagyományai miatt mindig nemzeti. Alkotásainak jogi oltalma a belföldi kulturális szféra és ezáltal munkahelyek, vállalkozások, befektetések védelmét is jelenti.

A szerzői jog nemcsak az alkotótevékenység ösztönzését célozza, a szerző számára biztosított személyhez fűződő és vagyoni jogok korántsem csak az alkotó javát szolgálják. Ha a szabályozás megfelelő egyensúlyt teremt egyfelől a szerzők és más jogosultak, másfelől a felhasználók, illetve a széles közönség érdekei között, akkor elősegítheti a hazai kultúra gyarapodásának erősödését, a kulturális javak piacának élénkülését éppúgy, mint a szerző és közönsége közötti kapcsolat élővé tételét. Így fonódnak egybe és működhetnek együtt - főleg, ha ebben korszerű szerzői jogi szabályozás segít - a kultúra alkotói, közvetítői és a műélvező polgárok. A törvényjavaslat mindezt nagyban előmozdítja, mindenekelőtt azzal, hogy korszerűsíti és jó értelemben tágítja a szerzői művek felhasználására kötött szerződések szabályozását; másrészt azzal is, hogy a gyakorlatban indokoltnak látszó esetkörökben forgalomképessé teszi a szerzői vagyoni jogokat.

A szerzői jog tehát fontos kultúránk, nemzeti identitásunk megóvása szempontjából is; másfelől látni kell azt is, hogy a szellemi tulajdon védelme a modern világgazdaságban alapvető versenyképességi kérdéssé is vált. A szellemi összetevők napjainkban az áruk és a szolgáltatások értékének túlnyomó részét teszik ki. A szellemi alkotások hatékony védelme lényeges eleme annak a jogi környezetnek, amelyre szükség van a befektetések ösztönzéséhez.

A közelmúltban az Unióban is jórészt versenyképességi megfontolásokból élénkült meg a szellemi tulajdonra, s ezen belül a szerzői jogra vonatkozó közösségi jogalkotás. Ezek a fejlemények meggyőző erővel láttatják, hogy a szellemi tulajdon védelme alapvetően gazdaságpolitikai kérdéssé is vált. Ez könnyen érthetővé is válik, ha arra gondolunk, hogy a szerzői művek és az előadóművészi teljesítmények hasznosítására külön iparágak, gazdasági ágazatok alakultak ki, és most nem csak a szórakoztatóiparról, nem csak a könyvkiadásról, a filmgyártásról, nem csak a hangfelvétel-előállításról vagy a színházakról, esetleg a hangversenyekről van szó: ma már a szerzői jogi védelem ennél jóval többet jelent, a szellemi teljesítmények és az azokra épülő vállalkozások jóval szélesebb körére terjed ki.

Védelem alá esnek - ahogy ez már többször elhangzott - a számítógépes programok, az elektronikus adattárak vagy az úgynevezett multimédia-művek is. Szerzői jogi védelem nélkül ugyanúgy nem működne a szoftveripar, mint a könyvkiadás.

Komoly gazdasági tétről is szó van: a fejlett országok nemzeti össztermékének mintegy 3-5 százalékig terjedő részét eredményezik azok a gazdasági vállalkozások, amelyek éltető közege a szerzői jogi védelem. A szerzői jog újraszabályozásával tehát javítható a magyar gazdaság versenyképessége, elősegíthető a külföldi tőke bevonása, valamint barátságosabbá, ösztönzőbbé tehető a kutatás és a fejlesztés feltételrendszere. Mindezek szerintünk kulcsfontosságú elemei a kormányprogramnak.

Mint ahogy az is hangsúlyos törekvése a kormánynak, hogy az ország élni tudjon az információs robbanás teremtette lehetőségekkel. Célunk az, hogy a hírközlési és informatikai technológia robbanásszerű fejlődése ne csak az ártalmas hatásaival jelentkezzék hazánkban, hanem jóval inkább épülésünket és gyarapodásunkat segítse. Ehhez kell az is, hogy a szép új digitális világ, a számítógépeket összekötő világháló ne váljék a beteges magamutogatás, a szabadosság és a törvényenkívüliség birodalmává - ami, sajnos, ma még így van. A szerzői jog mindig is érzékenyen reagált a technika újabb és újabb vívmányaira, sőt, létét is egy technikai fejleménynek, a könyvnyomtatás megjelenésének köszönheti. Ez így van ma is, s ez tükröződik a javaslatban is.

A javaslat szabályai - ahogy az imént Hack Péter részben kritikaként megfogalmazta ezt - az alkalmazkodó konzervativizmus jegyében születtek. A technika újabb csodái valóban nagy kihívásokat támasztanak: minőségromlás nélkül lehet például digitális másolatokat készíteni, s a műélvezők maguk döntik el, hogy a számítógépes világhálón át éppen melyik művet kívánják otthoni berendezéseiken érzékelhetővé tenni, és még lehetne sorolni a példákat.

A javaslat mindezekre a fejleményekre nem a szerzői jog felforgatásával, a szerves jogfejlődést akadályozó ötletszerű újításokkal válaszol, hanem a hagyományos kategóriák felhasználásával, azok tartalmának gazdagításával, így részleges újraértelmezésével. Ezzel kerülhető el az is, hogy az új törvény kezdeti alkalmazásakor elbizonytalanodjon a joggyakorlat. Számos példát hozhatnánk erre az óvatosan építkező, de alkalmazkodásra is képes konzervativizmusra, amely egyébként a nemzetközi egyezmények rendszeréhez is jól illeszkedik, de most nem kívánom ezzel szaporítani a szót, hiszen jelenleg az általános vita folyik, s ebben az általános álláspontunkat szeretném kifejteni.

Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram másfelől átgondolt, körültekintő és minőségi jogalkotást ígért. Úgy vélem, ennek a várakozásnak a törvényjavaslat maradéktalanul eleget tesz. Elkészültét nagyon széles körű egyeztetés előzte meg, rendelkezéseit megbecsült szakértőkből álló kodifikációs bizottság munkálta ki. A javaslat megfelel a deregulációs elvárásoknak is; záró rendelkezései több mint egy tucat miniszteri rendeletet helyeznek hatályon kívül, felszámolva a ránk maradt szabályozási dzsungelt. Hosszú évtizedek után újra áttekinthető lesz a magyar szerzői jog, és ez, azt hiszem, valamennyi érintett javára válik.

A kormány programja a nemzeti érdekeket kifejező integrációs politika mellett is hitet tett. Ehhez hozzátartozik az értelmesen elvégzett, átgondolt jogharmonizáció, az európai közösségi joghoz való olyan igazodás, amely nem szervetlen áttételt eredményez, hanem a jogrendszerünkbe beilleszkedő, nálunk is működőképes jogi megoldásokat produkál. A törvényjavaslatot ebből a nézőpontból is kifogástalannak tartom: a még fennmaradt jogharmonizációs követelményeket, a hazai szerzői jogi hagyományokra támaszkodva, korántsem szolgai másolás útján teljesíti. Valójában egyébként az Unió is ilyenfajta jogközelítést vár el tőlünk, nem pedig a közösségi jogszabályok mechanikus recepcióját, átvételét.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, meg kell említenem azt is, hogy a kormányprogramnak központi eleme a jogkövetés erősítése, vagyis - ahogyan oly gyakran elhangzik - a jogsértésekkel szembeni hatékony fellépés. A javaslat ezen a területen is előrelépésnek számít, akár a szerzői jogi jogsértések megakadályozására vagy megelőzésére szolgáló műszaki eszközök vagy módszerek védelmének bevezetése terén, akár a bírósági végrehajtás szabályainak hatékonyságot fokozó kiigazítását tekintjük.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül engedjék meg, hogy hivatkozzam olyan szellemi nagyságok neveire, akik a magyar szerzői jog múlt századi megszületésénél ott bábáskodtak, mint Szemere Bertalan, Arany László, Apáthy István vagy Jókai Mór. Az ő szellemükre emlékezve is még egyszer be kívánom jelenteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a szerzői jogról szóló törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, MIÉP.

ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Sajátos gondolattársítás: az elmúlt év őszén, telén - és félő, hogy még az idén sem bezárva s lezárva - kegyetlen természeti katasztrófák sújtották az egész földet, de benne közvetlenül a Kárpát-medencét is. Ez utóbbit immár nem lehetett és nem is akarta senki besorolni a televízió hátborzongató, néha vérfagyasztó azon tudósításai közé, amelyek után a néző - borzongó hát kisimulván, fagyott vér kiolvadván - kijelenti, hogy "szegények, ez mégis nagyon kellemetlen lehet nekik!" - majd megvacsorázik.

(15.30)

Itt és most a magyar néző láthatta ugyan a tévéből, és hallgathatta hírként, de sokan bokáig vagy éppen derékig a rohanó árban állva, személyesen tapasztalhatták meg, hogy szemük előtt omlik össze a ház, hullanak el az állatok, megy kárba az ÉLET - csupa nagybetűvel. Az ember fát lát maga előtt, amint kicsavarja a vihar, majd magához tér, és rémülten látja, hogy nem vihar, hanem az ember az, és nem szimbolikusan, hanem nagyon is valóságosan irtotta ki a fákat, az erdőket, amelyek képesek voltak hajdan erekké, csermelyekké szelídíteni a ma már feltartóztathatatlan áradatot. Kivágták a fákat, a természet formakölteményeit, színpompás festményeit, történelemkönyveit, a benne védelmet keresőnek otthont és védelmet biztosítót, a táj arcának hamvasságát, a minden hangon szólni képes szimfóniákat, a természet oratóriumát.

Ezek a képek és gondolatok rohantak meg, amikor a javaslat (1) bekezdését, bevezető sorait olvastam. Idézem és kommentálom: "A technikai fejlődéssel lépést tartó korszerű jogi szabályozás", vagyis a tapasztalati tényekkel megalapozott, tudományos ismeretekre épülő természetvédelem "meghatározó szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában", vagyis megóvja az élő természet értékeit, és újjászületését segíti, mert az élő és éltetett természet az egyetemes kultúra, így benne a nemzeti kultúra legősibb és talán legfontosabb része; "egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között". Bárki érzékelheti az összefüggést, hiszen a természeti egyensúly óvása, a kölcsönös érdekek folyamatos, mindenkori tiszteletben tartása talán kikerülhetővé tette volna a ránk szakadt katasztrófát is, de hatását mindenképpen mérsékelte volna.

Pusztítást, pusztulást tapasztaltunk a magyar szellemi életben is. Hogy mekkorát, még pontosan nem tudhatjuk, ahhoz időben messzebb, és higgadt mérlegelésben sokkal magasabbra kell jutnunk. Ma csak abban lehetünk biztosak, hogy alkotóink, előadóművészeink, tudósaink hivatástudata, az őket segítők elkötelezettsége, valamint - és nem mellékesen - a jogaikat eddig is nagy gonddal védők, a mostani törvényjavaslatot megfogalmazók szakértelme nélkül a magyar szellemi élet is válhatott volna romhalmazzá.

Számomra nemcsak a kontrollálatlan globalizmus elleni védekezés, hanem a nemzet további fejlődésének garanciája is a tárgyalt javaslat. Ezért kérem, hogy bizonyos művészeti ágak szempontjából vizsgálva megfogalmazott észrevételeimet, kritikáimat és javaslataimat fogadják az ehhez nyújtott jó szándékú segítség jeleként.

Képzőművészet: a képzőművészet tisztelt képviselői nevében - előrebocsátva a gondos munka megismerése során formálódó nagyrabecsülésüket - az alábbi javaslatok megfontolását kérem, természetesen hiánypótlással, mert ezt más területek szabályozásának analógiái vetik fel.

Védelem a műveknek: az eladott vagy elajándékozott műtárgy természetesen a vevő tulajdona, de a benne rejlő művészi érték az alkotó életművének része, így például nem rongálható vagy nem pusztítható el. Ez természetes a muzeális értékű műtárgyaknál, amelyek nyilvántartása és védelme még magántulajdon esetén is állami feladat. Gondoljunk csak a Szovjetunióba kivitt értékeink vegyes összetételére! Ezt a kérdést nem érezzük rendezettnek, s annál kevésbé az, mert az itthoni aggasztó példák szaporodnak. Állami vásárlás után az adományozott kép a kultúrházból kocsmába kerül, vagy más ízlésű iskolaigazgató a díszteremből pincébe vitetheti a korábban büszke örömmel átvett festményt. További sorsuk elképzelhető...

Vonatkoztatható-e a 9. § (1) és (2) bekezdése az idegen tulajdonba adott, illetve eladott műtárgyak - például festmények - állagmegóvási kötelezettségére? Illetve, ha kötelezettségről nem beszélhetünk, mi az erkölcsi felelősség megfogalmazásának legkorrektebb módja? Az alkotások értékét ismerik el és rangját növelik, ha reprezentatív céllal kiállításra kérik el a művésztől. Ott azonban nem egyszer hónapokon, éveken át funkcionál anélkül, hogy a művésznek tisztelet- vagy részvételi díjat fizetnének. Ez a gyakorlat enyhén szólva túlhaladott, és hogy visszautaljak a bekezdés elején jelzett analógiákra, más művészeti ágakban éppen e törvény révén kizárt.

Hangfelvétel-készítők: a többszörözés joga - a 9. oldal 20. § (1), (4) és (5) bekezdés összefüggéseit vizsgálva -, a hangfelvétel előállítói méltányos kezelése örvendetes. "A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegéből hanghordozók esetén 50 százalék a zeneszerzőket és az írókat, 30 százalék az előadóművészeket, 20 százalék a hangfelvételek előállítóit illeti meg." - így szól a (4) bekezdés. Azonban az (5) bekezdésben, amely a képhordozókról szól, a filmalkotások létrehozói között hiába keressük a nélkülözhetetlennek vélt, hangfelvétel-készítőket. Ez pedig csak egyet jelenthet: be fogják tiltani a hangosfilmeket. Ha mégsem, annak ebből a bekezdésből is egyértelműen és szövegszerűen ki kell tűnnie.

Hasonló hiányérzetünk van a 23. § (3) és (6) bekezdésével kapcsolatban. Itt kell megemlítenem, hogy nem lévén szakkifejezések értelmező szótára - erre később még visszatérek - hiányzik a hangfelvétel-készítők kifejtése is; noha a törvényjavaslatban is csak többes számban használt szó természetesen több személyt jelent több vállalandó feladatkörrel. Ezt ritkán elvégezheti egy személy is, de akkor legalábbis dolgozott mint rendező, mint hangmérnök és mint montírozó. Tekintve, hogy e művészeti ág képviselői a legkisemmizettebb - ha szabad egy új szót alkalmaznom: jogmellőzött - területen tevékenykedtek az elmúlt évtizedekben, képviseletükben is mondom: helyüket és rangjukat e törvényen belül is egyértelműen kívánják látni. Erre világszínvonalú munkájuk jogosítja fel őket, valamint az a praktikus tény, hogy a korábban közszolgálati sugárzással létrehozott alkotásaik sorra kerülnek kereskedelmi forgalomba, például lemez, CD vagy video-, műsorkazetta formájában, továbbá más kereskedelmi besorolású rádiók, tévék műsorában. Itt ugyan az eredeti tulajdonos mint szervezet hozzájárulása szükséges a felhasználás különböző formáihoz - lásd 80. § (1) bekezdés -, ám az így keletkezett kereskedelmi hasznok - lásd ugyanennek a paragrafusnak a (3) bekezdése - vagy a korábban felsorolt formákból származók méltányos felosztása nem lehet munkáltatói jóindulat kérdése.

Zeneszerzők: a monista-dualista rendszerek közül az utóbbi melletti elkötelezettség, akár a kettő gyakorlatias ötvözöttségét is ígérve - emlékeztetek a részletes indoklás 38-40. oldalán elemzett alapelvekre -, nem teremtett nyugalmat a magyar zeneszerzők körében. Lényegesnek ítélem állásfoglalásuk nyilvánosság előtti felidézését, hiszen az nemcsak a korábbi szakmai viták döntetlennek tűnő lezárására utal, hanem igazoltnak tűnik az előterjesztők általános indoklásának I. fejezet 5. §-a során is - amire később visszatérek -, a zeneszerzői állásfoglalásból. Az új dualista szemlélet alapján erősödő gyakorlat igazából amerikai és angol érdekeket takar, a nagy cégek felvásárolják a zeneszerzői jogokat, és mint jogos tulajdonosok azt tesznek vele, amit akarnak, nemritkán örökös áron jutnak hozzá a szegény országok szellemi termékeihez, amiből ők a jobb lehetőségeik alapján több és még több pénzt csinálnak.

(15.40)

Garanciákat kell tehát a törvénybe iktatni, hogy a nagyjából szerzőpárti törvénytervezet minden területen valóban szerzőpárti legyen. Nem véletlen, hogy Ausztria és Németország a monista felfogás mellett van, ebben a két országban a legerősebb a zenei hagyomány, és itt van a legtöbb zenés színház is. A többi európai ország, főleg a szoftver és egyéb könnyűzenei és technikai újdonságok miatt akar változtatni, nyitni, hogy hozzáférjenek a pénzhez és monopolhelyzethez jussanak. Meg kell őrizni Európa szuverenitását még úgy is, hogy az EU hamarosan vagy talán máris piacriválisa az USA-nak.

Az eladott zeneműkiadó idegen haszon szerint működik, mi ki vagyunk zárva a kinyomtatásból, a terjesztésből, egyszerűen kiiktatták a nemzetközi forgalomból a magyar zeneszerzőket.

Az aggályokhoz és az utolsó példához csatolom az ígért és az előterjesztők által is tisztán látott és az azonosan megítélt helyzetképet. Idézet: "A médiakonszernek, amelyeknek központja angolszász jogterületen van, az angol-amerikai gyakorlatot kívánják folytatni az európai kontinensen, így a magyar piacon is: a szerzői és az előadóművészi jogok egy összegért, minden felhasználási módra, örök időre való felvásárlását." Majd később: "A nemzetközi felhasználók megjelenésének a nemzeti kultúrák fennmaradása szempontjából is vannak veszélyei." Nem folytatom, további érvelésük is egyértelműen rokonítható a zeneszerzői, ugyanott olvasható állásfoglalással.

Végül megjegyzések a szerzői joggal foglalkozó törvényjavaslatról egy önálló műfaj szempontjából. 1. § (2) bekezdés: a felsorolásból teljesen hiányoznak az animáció speciális művészeti ágai, a figuraterv, az animáció tervezése és a vizuális terv; ezek egy önálló műfaj speciális művészeti ágai. A (2) bekezdés g) "filmalkotás" nem tartalmazza ezeket. Azt sem lehet mondani, hogy h) pont "rajzolás, festés" címszó alá tartoznak, mert akkor ugyanezt lehet mondani a j) "térképműre" is és a h) "jelmez- és díszlettervre" is, hiszen ezeket is rajzolják.

Disney óta és a közszeretetnek, tiszteletnek, valamint az Oscar-díjnak is örvendő magyar animáció jelenléte a törvényekben, gondoljuk, természetes.

A 28. § (4) bekezdéséhez: az itt felsorolt alkotók csak a játékfilm alkotói, az animációban nincs előadóművész. Az őket megillető szerzői jogdíjrésszel tehát mi történjék? Az animációs film esetén az előadóművészt le kell cserélni az animációs tervezőre, ugyanis ő pontosan azt találja ki, mint a színész az élő filmben.

A 31. §-hoz: visszamenőleg is érvényes a 70 esztendő? - kérdezik a filmalkotók, hozzátéve, hogyan értelmezendők az utóbbi 50 évben készült szerzői szerződések, hiszen ezeknek többsége az akkori szerzői jogokat is sértette, senki nem vette komolyan, hogy a szerződéseknek valaha is fontos szerepük lesz. Az alkotók a kommunista időkben szinte teljes jogfosztottságban éltek, ennek megfelelőek a szerződések. Igen jó lenne, ha e törvény legalább állást foglalna ebben az ügyben.

Természetesen mindenekelőtt a jogszabályok, azok betartásának ellenőrizhetősége és be nem tartásának megfelelő mértékű szankcionálása garantálják azt a biztonságot, amelyet esetünkben a törvényalkotó a szerzőknek és műveiknek akarna nyújtani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Minden konzultánsunk velünk együtt visszaigazolja, hogy a széles körű tájékozottságra épülő szakértelem és gondosság mellett egy sajátos szolidaritás is kifejeződik a paragrafus megszövegezésében.

Befejezésül - időm rövidsége miatt - egy utolsó javaslatot szeretnék önök elé terjeszteni. Alkotók sokaságát adják a művészeti egyetemeink, azonban az alkotók úgy lépnek ki az életbe, hogy kezükben nincs semmi, amivel (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) védhetnék magukat. Kérem ezért, hogy a törvényalkotók foglalkozzanak a gondolattal, hogy e törvényt könyv alakban is adják közre, és bocsássák rendelkezésére az említett egyetemeknek.

Köszönöm. (Taps a MIÉP és a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, amelyek időtartama az elfogadott ajánlás szerint nem haladhatja meg a vezérszónoki felszólalásokra biztosított 15 perces időkeretet.

Elsőként az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót: először Szalai Annamária képviselő asszony, Fidesz; őt követi majd Csiha Judit képviselő asszony.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szerzői jogról szóló törvényjavaslat IX. fejezete a filmre - mint speciális, többszerzős műre - vonatkozó különös szabályokat tartalmazza. A filmalkotások létrehozásának és felhasználásának sajátosságai, valamint a nemzetközi normák egyaránt szükségessé és lehetővé teszik a művek különös szintű szabályozását.

A törvényjavaslat korszerű keretszabályozást ad a film tekintetében. Az általános és különös szabályok együttesen biztosítják a szerzők jogainak védelmét, miközben megfelelő mozgásteret hagynak az előállító felhasználók érdekérvényesítésének is. A főként diszpozitív, azaz megengedő szabályozás biztosítja az immáron piaci viszonyokat szem előtt tartó filmipar sajátos szempontjainak érvényesülését.

A jelenleg hatályos szabályozáshoz képest a film tekintetében számos ponton korszerűbben és pontosabban fogalmaz a törvény. Példaként említhető e körben a film fogalmának meghatározása, amely a filmet a rögzítés módjától függetlenül ismeri el műalkotásnak. Ez biztosítja a jogvédelmet, bármilyen technikai megoldást is használjanak. Egyetlen ismérv itt is, mint más, a szerzői jogi törvényben védelem tárgyát képező műveknél: az egyéni, eredeti jelleg.

A jelenlegi értelmezési problémákat szüntetheti meg a film előállítójának definíciója, amely szakít a jelenlegi szabályozásban szereplő és a kizárólagos állami filmgyártást tükröző "filmgyártó vállalat" meghatározással. Talán szerencsésebb lenne az "előállító" elnevezés helyett a filmszakmában bevált, ismert gyártó, illetve producer megjelölést követni a törvény szövegének is. A fogalom kellő támpontot nyújt ahhoz, hogy meghatározható legyen, kit, illetve mely céget is illetnek a film vagyoni jogai, amennyiben azt ismeri el előállítónak, aki saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeiről. Nem szűkíti le ugyanakkor a definíció az előállítók körét gazdasági társaságokra. Természetes személy és jogi személy, például egyesület, alapítvány, egyaránt lehet előállító.

Az előállítói kör esetleges korlátozásának egyes külföldi szabályozásokban főként hitelezővédelmi okai vannak, például gazdasági társasági formát írnak elő. Természetesen e törvényjavaslat szabályozási körén kívül esik, és inkább a filmtörvény előkészítésénél lehet fontos a hitelező-, illetve támogatóvédelmi szempontok későbbi kidolgozása a jellemzően még ma is állami támogatásra épülő filmgyártásban. E szempontoknál már nem mellékes, hogy az előállító milyen szervezeti formában működik.

A törvény dicséretes módon meghatározza a filmszakmában eddig is ismert és gyakorolt utolsó vágás jogát, amely jogot a törvény szerint a gyártó és a rendező együtt gyakorolja, utóbbi képviseli a többi szerzőt e tekintetben. A felek természetesen eltérően is szabályozhatják e kérdést.

Nagy előrelépés a jelenlegi szabályozáshoz képest az, hogy a megengedő szabályok nagyobb mozgásteret engednek a szerzők és az előállító közötti megállapodásoknak. A törvény lehetővé teszi a szerző számára, hogy egyes felhasználási jogokat visszatarthasson magának.

(15.50)

Kiemelendő e körben a törvénynek a szerzők jogait védő két fontos rendelkezése, egyrészt az előállító legalább évenkénti elszámolási kötelezettsége a felhasználásról a szerzőknek, másrészt a felhasználási módonkénti díjazásra való jogosultság.

Értelmezési problémát vethet fel viszont azon szakasz, mely szerint "a felhasználáshoz kapcsolódó bevételnek minősül az a támogatás is, amelyet az előállító a film megvalósításához kap". A rendelkezés célja nyilván azt a gyakorlatot kívánja törvényi szintre emelni, amely szerint egy-egy szerző elismertsége a megvalósításhoz nélkülözhetetlen támogatások megítélésénél meghatározó, és így méltányolható a szerző azon igénye, hogy a támogatásból részesedjék. Ezt azonban a szerző és az előállító közötti szerződés is megfelelően biztosíthatná. A gyártási támogatás viszont semmiképpen nem tekinthető felhasználási bevételnek, hiszen a felhasználási bevétel alapja a film elkészítése. Felvetődhet továbbá, hogy a támogatókkal az előállító áll jogviszonyban, így a támogatás felhasználásáért és a támogató irányában történő elszámolásáért is a gyártó tartozik felelősséggel.

Újdonság a törvényjavaslat azon része, amely a filmek előállítóinak szomszédos jogi jogosultságot biztosít. Bővül a filmszerzőket és gyártókat érintő kötelező közös jogkezelés. Jelenleg az úgynevezett üreskazetta- és kábeltelevíziós jogokat érinti csupán. Ha a szerző a bérbeadás jogát átruházta, a díjigénye fennmarad, és ezt csak a közös jogkezelő szervezet, például a FIMJUSZ, Filmszerzők és -Gyártók Jogvédő Egyesülete útján érvényesítheti.

A filmszakmát érintő néhány meghatározó, szerzői jogokat is érintő kérdés rendelkezése azonban még a továbbiakban is várat magára. A rendszerváltást megelőzően gyártott filmek hasznosítási jogainak, hovatartozásának megnyugtató rendezése és a filmek alkotóinak részeltetése az elért bevételekből immáron e törvényjavaslat fényében különösen aktuális kérdéssé válik, és várhatóan a jövő félévben benyújtásra kerül a filmtörvény, ahol szabályozni lehet. A korszerű szerzői jogi szabályozás megalkotása, hatályba léptetése nemcsak célja, de feltétele is a szellemi alkotások ösztönzésének, ezért elfogadásra ajánlom önöknek.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP; őt követi Lévai Ferenc képviselő úr.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizonyára önök is emlékeznek Š vejkre, a derék katonára, aki 1914-ben egy ártatlan megjegyzést tett a kocsmában. Éppen Ferenc Ferdinándról esett szó meg a prágai városházára kitűzött tíz zászlóról, amikor Š vejk megjegyezte, hogy tizenkettőnek kellene ott lógnia. "Miért?" - kérdezte a titkosrendőr. "Mert tucatjával mindent olcsóbban adnak" - válaszolta Š vejk, és már vitték is a dutyiba.

Tisztelt Ház! Azzal a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelynek tárgyalását most kezdjük meg, óhatatlanul ugyanez az érzés fogja el az embert. Tagadhatatlan, hogy a javaslat szorgalmas és heroikus munkát végző szövegezői igen sokfelől és igen sokféle elvárásnak voltak kitéve. Egyszerre volt sürgető a szerzői jogok megújítása, mégpedig a nemzetközi és az amerikai szerzői jogi szokások tiszteletben tartásával, egy EU-konform szabályozás kialakítása, a Magyarország által is elfogadott nemzetközi szerződések rendelkezéseinek beépítése, az adatbázisok és számítógépes programok, talán még az internet kérdéseinek rendezése is, nem is beszélve a Magyarországon nem létező kiadói jogok elismeréséről.

A javaslatot megszövegező nagy tudású jogászok pedig - akik szemlátomást valamennyi elvárásnak meg kívántak felelni - mintha maguk is úgy érezték volna, hogy tucatjával minden olcsóbb, és rengeteg munkát takaríthatnak meg, ha minden, velük szemben megfogalmazott elvárásnak egyetlen törvényben próbálnak eleget tenni. Ez a megtakarítási szándék azonban sajnálatos módon a javaslat színvonalán is nyomott hagyott. A dicsérendő és minden elismerésre méltó részek ellenére a tervezet nem alkot szerves, belső ellentmondásoktól mentes egészet. Az egyik bekezdés csak a nyomtatott művekre vonatkozik, a másik csak a szoftverekre; az egyik törvényi hely mindent mindentől meg akarna oltalmazni, a másik viszont óriási területeket hagy lefedetlenül. Az egész nagy kulimász végül egy olyan szezonvégi kiárusításra emlékeztet, ahol a kereskedő a nyakán maradt bóvlit a jól fogyó áruval egy csomagba kötve tucatjával és jelentős árengedménnyel próbálja elsózni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet másik alapvető műfaji problémája, hogy nemigen tudja eldönteni, mit is akar védeni tulajdonképpen. Ingadozik egy szerzővédelmi, egy kiadóvédelmi, leginkább pedig egy Szerzői Jogvédő Hivatal-védelmi törvény között. Hogy a szerzők által alkotott műveknek befogadóik is vannak, illetve szoftverek esetében felhasználóik, az a megszövegezőknek szemlátomást csak helyenként és futólag jutott eszébe. Leginkább - mint például a 95. §-ban - akkor, amikor minden embert, aki oda mer lépni egy fénymásológép mellé, potenciális bűnözőnek tekint, burkoltan pedig megállapítja, hogy a sokszorosító gépek gyártói a társadalom ellenségei. Az embernek ezáltal déja vu érzése támad, mintha húsz év alatt csak annyi történt volna, hogy már nem a proletárdiktatúrát kell védeni a xeroxgépektől, hanem a szerzők és kiadók jövedelmét.

Tisztelt Országgyűlés! Örömmel olvastuk a törvénytervezet indoklásában, hogy az hosszabb távon megfelelő választ kíván adni azokra a kihívásokra, amelyeket a technika fejlődése támaszt - elsősorban a digitális technika és a távközlés korszerű módszereinek terjedése folytán - a szerzői joggal szemben. A média világában szemünk előtt zajló óriási mértékű és sebességű változások láttán ki vitathatná ennek az igénynek a jogosságát? A multimédia, különösen pedig az internet és az interaktív televíziózás a számunkra megszokott és jól ismert Gutenberg-galaxison kívül újabb galaxisokat hozott létre, amelyeknek belsejéről inkább csak sejtéseink vannak, mint ismereteink, de amelyek felderítése vitathatatlanul időszerű.

Annál nagyobb szomorúsággal kellett szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy ezt az indoklásban megfogalmazott célt a törvénytervezet nem volt képes elérni. Úgy is mondhatnám, hogy a jelen törvénytervezet megszokott csillagrendszerünk ismeretében folytat hősies, de reménytelen küzdelmet az Androméda-köddel. A tervezetből a köd már pontosan látszik, a cél sajnos kevésbé. Az ok egyszerű: egyrészt a technológia olyan gyorsan változik, hogy a törvényhozás csak követő magatartással élhet - ezzel sajnos nincs mit kezdeni; másrészt viszont - itt már lett volna teendő bőven - a tervezet készítői a kultúra és a jog klasszikus példatárait vették csupán alapul, nem szembesültek eléggé azzal a ténnyel, hogy az internet és az informatika világa olyan helyzetek elé állítja a jogászokat, amelyek a hagyományos módon le sem írhatók, nemhogy szabályozhatók lennének.

Mit tud például tenni a hagyományos szerzői jogi felfogás azzal a ténnyel, hogy a digitális technika segítségével megírható Beethoven X. szimfóniája, hogy eljátszatható egy meghalt színésszel egy olyan film főszerepe, amelynek forgatókönyvét csak az ő halála után írták meg. Árulkodó, hogy a tervezetben egyszer sem szerepel az "internet" kifejezés, legalábbis nem a tervezet normaszövegében, noha a fogalom tartalma nem egy helyen bukkan elő. Olyan ez bizony, mintha a XV. század második felében törvénnyel szabályozták volna, hogy melyik kolostor milyen feltételekkel jogosult a kódexeket másolni, miközben Gutenberg már javában nyomtatta a bibliákat.

Hangsúlyozni szeretném, tisztelt Ház, hogy ez nem tévedés, hanem hiányosság. Olyan hiányosság, amellyel valójában szinte az egész Országgyűlés, sőt az egész ország többsége is küzd, és ez nem más, mint az informatikai jártasság hiánya. Ez pedig - mint mondani szokás - több, mint bűn, ez hiba. Szinte nincs olyan hónap, amelyben az Egyesült Államok törvényhozása elé ne kerülne olyan jogszabálytervezet, amely a komputerizáció és az internet kérdéseivel foglalkozik. Ezt a munkát, tisztelt képviselőtársaim, ha lépést akarunk tartani a korral, mi sem takaríthatjuk majd meg.

Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja elismeri, hogy a benyújtott törvénytervezet igényes jogi munka, amelynek hiányosságai nem szakmai felkészületlenségből, hanem a kor kihívásainak nem kellő felismeréséből erednek.

(16.00)

Közhely ma már, hogy míg a XIX. század a nyersanyagok, a XX. pedig az energia százada volt, addig a XXI. század az információ százada lesz, ahol a fejlődés kulcsa az lesz, hogy ki milyen gyorsan és hatékonyan tudja majd a korábban soha nem látott bőségben rendelkezésre álló információt áttekinteni, feldolgozni és továbbítani. Úgy érezzük, attól a kormánytól, amely előszeretettel nevezi magát a jövő kormányának, elvárható lett volna a törvényjavaslat ilyen szemléletű végiggondolása. Nem véletlen, hogy a Szocialista Párt - amelyet kormánypárti képviselőtársaink rendszeresen a múlt erői közé szoktak sorolni - két szónokaként is nem jogászt, hanem olyan képviselőt állított, akik legalábbis eredeti szakmájuk szerint valamelyes affinitással rendelkeznek a jövő eme kihívása iránt. Amiként nem véletlen az sem, hogy az általunk benyújtani tervezett módosító indítványok közül több is ebből a nézőpontból foglalkozik a témával. Tudjuk természetesen, hogy a törvényjavaslat említett hiányosságai teljes mértékben nem pótolhatók módosító indítványokkal, esélyt látunk azonban arra, hogy e javaslat kapcsán legalább hozzálássunk a jövőbe vezető eme utak építéséhez.

E módosító indítványok közül most csupán kettőről tennék említést. Az előttünk fekvő tervezet, mint elmondtam, igen sok szempontnak kívánt megfelelni. Gondolom, készítői is elismerik, hogy ez csak részben sikerült. Ezért a Magyar Szocialista Párt azzal az indítvánnyal él, hogy a törvény végleges formája tartalmazzon egy olyan utalást, amely szerint az internetről, a multimédiáról és az ezekkel kapcsolatos kérdésekről - úgy mint a tartalomszolgáltatásról, a digitális aláírásról, az elektronikus kereskedelemről és a többiről - az Országgyűlés még ebben a ciklusban alkosson külön törvényt. Nem véletlenül van médiatörvényünk, van sajtótörvényünk, van távközlési törvényünk - és nincs olyan, amelyik az egészet összefogná. Konvergencia ide vagy oda, a különböző kérdésekről különböző törvényeknek kell rendelkezniük. A vélt közös elemek miatti összemosás csak olyan törvényt eredményezhet, amelyet mind a polgárok, mind a jogalkalmazók csak nehezen tudnak majd értelmezni.

A másik indítvány, amelyről említést kívánok tenni, az Európai Parlament és az Európa Tanács által kiadott, az eredeti javaslat által is érintett irányelv. A magunk részéről úgy látjuk, hogy az adattárak eme irányelv által szorgalmazott, úgynevezett sui generis védelme legalább részlegesen már e törvényben megteremthető volna. Kétségtelen, hogy nem feltétlenül a szerzői jogról szóló törvény keretében kell erről az oltalomról intézkedni, ám a német jogalkotás például ezt a megoldást választotta.

Az informatika fejlődésére két tényező gyakorol igazán nagy hatást. Egyrészt az oktatás - ezért is szorgalmazta az előző oktatási kormányzat az iskolai informatikai oktatást és az iskolák internettel történő ellátását. A másik ilyen tényező az úgynevezett tartalomipar fejlettsége, amelyen az informatikai eszközökkel hozzáférhető adatbázisok köre múlik. Megítélésünk szerint - és ezt a meggyőződésünket osztják a szakma képviselői is - e tartalomipar fejlődése szempontjából kulcskérdés volna, hogy aki ilyen adattárak létrehozására pénzt, időt, energiát fordít, annak ezt a befektetését valamilyen formában mielőbb védje a törvény.

Tisztelt Ház! Az MSZP-frakció nem gondolja úgy, hogy éppen a szerzői jogi törvény ürügyén kellene a kormánypártoknak és az ellenzéknek politikai törekvései különbözőségeinek hangot adniuk. Ez a kérdés eléggé szakmai ahhoz, hogy kormánypártok és ellenzék presztízsveszteség nélkül kölcsönösen elismerhessék egymás igazát. Olyan kérdés ez, ahol a szembenállással politikai hasznot elérni nem lehet, ám a jó irányú módosítások megtorpedózásával a magyar informatikai ipar gyorsabb fejlődéséből származó közhaszontól fosztjuk meg magunkat.

Stumpf István úr, a kancellária vezető minisztere múlt heti nyilatkozatában azt mondta: eljött a párbeszéd ideje. A Magyar Szocialista Párt szeretné remélni, hogy ez a kijelentés a miniszterelnök úr és a kormánytöbbség támogatását is élvezi, nem csupán a miniszter úr politológusi munkásságának részét képezi. Mi a magunk részéről készen állunk az együttműködésre. Úgy látjuk, a jelen törvényjavaslat ideális terep annak bizonyítására, hogy mindez nem szólam volt, hanem komolyan is gondolják. Ha így lesz, akkor a kialakuló és elfogadásra kerülő törvény egyszerre lehet a magyar kultúra érdekeit érvényesítő és a kor kihívásaira megfelelő választ adó jogszabály. Mi, törvényalkotók pedig elkerülhetjük, hogy akár együgyű svejkek, akár a polgárok szabadságjogait és a tulajdon birtoklását korlátozó titkosrendőrök legyünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szólásra következik Lévai Ferenc képviselő úr, MSZP.

LÉVAI FERENC (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jogállamiság egyik alappillére a személyhez fűződő jogok szabályozottsága és tiszteletben tartása. Ezek között igen jelentős szerepet foglal el a szerzői jogok kérdése.

Fontosnak tartom, hogy egyensúly legyen egy oldalról a szerző és más jogosultak, másfelől a felhasználók és fogyasztók érdekei között azért, hogy az alkotások hozzáférhetők legyen, és ugyanakkor az alkotónak, a jog birtokosának érdekei se sérüljenek. Ez az egyensúly teremtheti meg a törvény betarthatóságát is. A most beterjesztett törvény elfogadásával olyan területeken is mértékadó szabályozás alakulhat ki, amely a technikai, technológiai fejlődés által indukált kérdéseket országunkban is kezeli. Az új adathordozók rohamos fejlődése miatt keletkezett problémák mellett az évszázados hagyományokkal rendelkező alkotói technikák is új gondokat vetnek fel.

Jelen törvényi szabályozás egyik ilyen területével, a nyomdai és sokszorosítási úton előállított termékekről szóló szabályozási részek pontosításával szeretnék részletesebben foglalkozni. A nyomdászat évszázadokon át a jól ellenőrizhető sokszorosító eljárások közé tartozott, akár politikai, akár szerzői jogi meggondolások vezették a hatalmat. A technológia sajátossága miatt a nyomatról szinte azonnal felismerhető volt az előállító. A fényképezés korlátozott lehetőséget jelentett a többszörözésre. A néhány évtizede megjelent technikák gyorsan és szinte tökéletes másolatot biztosítanak. Az egyszínű, majd színes másolatra is alkalmas berendezések kifejlesztése egy sor új problémát vetett fel. Nemcsak a hatalom tűrőképességét tették próbára, hanem a hamisítási, szerzői jogi konfliktusok miatt a bűnüldözés számára is rendszeres feladatot adtak. Érthető tehát, hogy a törvénytervezetben a szerzői jogok védelmében újra megjelenik a sokszorosító gépek, berendezések nyilvántartási rendszerének körvonala.

Helyes törekvésnek tartom, hogy a védett alkotások reprográfiai eszközökkel történő sokszorosítása esetén az alkotó is részesüljön díjazásban. A lakossági szolgáltatásokat végző vállalkozások ilyen irányú tevékenysége ma szabályozatlan és ellenőrizetlen. A törvény ezt a helyzetet két csatornán kívánja kezelni. Díjat szed a berendezés gyártójától, importőrétől, illetve a másolat előállítójától. A konfliktus feloldása látszólag megoldott lenne, ha nem szerepelne az a kitétel, amely szerint a felügyeletet ellátó miniszter alkot majd jogszabályt a reprográfiát szolgáló berendezések minősítéséről. Nos, kíváncsian várom, hogy milyen rendező elvek alapján történik meg ez a definiálás. Ma ugyanis számtalan olyan berendezés létezik, amelyről nehezen dönthető el, hogy fénymásoló-e vagy nyomdagép.

A digitális technika rohamos térnyerésének eredményeként a nagy sebességű másológépek nemcsak a reprodukció, hanem eredeti alkotás előállítását is szolgálják. Ugyanennek a technológiának az eredménye, hogy egy kisebb szekrény nagyságú berendezés színes nyomatot - nem fénymásolatot - készít a számítógéppel elkészített alkotásról, amelyhez esetleg egy digitális fotoberendezés képét is fel lehet használni. Ember, vagyis miniszter legyen a talpán, aki meghatározza, hogy mi a nyomda és a fénymásolás határa! Remélem, hogy a megoldás nem az lesz, hogy minden, másolat készítésére alkalmas berendezés árába és a rajta létrehozott nyomat árába beépítik a jogdíjat, hiszen ez az egyszerű irodai levelezést, dokumentálást is szerzői jogvédelem alá vonná. Ez jelentős áremelést jelentene, amely a kiadókat, terjesztőket és fogyasztókat is kellemetlen helyzetbe hozná. Helyesebbnek tartanám, ha nem a berendezést, hanem a felhasználás jogcímét, a tevékenységet vennék figyelembe a jogdíj meghatározásakor.

(16.10)

Hasonló dilemmával találkozhatunk a létrehozott termék árába történő jogdíj beépítésénél.

A törvény tételesen sorolja a szabad felhasználás eseteit. Az egyébként döntően egyértelmű kategóriákat tartalmazó törvénytervezet itt bizonytalanná válik. Nehezen értelmezhető, hogy mit jelentenek a szabad felhasználás szempontjából "a könyvként kiadott mű egyes részei", az "egy-egy iskolai osztály létszámának megfelelő" vagy "a vizsgákhoz szükséges példányszám" kifejezések. Az utóbbi azt is jelentheti, hogy a nagyobb egyetemi évfolyamok létszámát figyelembe véve akár többszázas másolat is készíthető jogdíj-kötelezettség nélkül. Célszerűnek látszik egy ilyen liberális megfogalmazás esetén, hogy a 34. § (2) bekezdésében megjelölt átvevő mű többszörözéséhez ne járuljon vagyoni jog, hiszen az iskolai oktatási célt szolgál.

A szerzői joggal szomszédos jogok védik az előadóművészeknek, a hangfelvételek előállítóinak, a rádiós és televíziós szervezeteknek, a filmek előállítóinak jogait. Hasonló védelmet érdemelnének a nyomtatott művek, a könyvek, folyóiratok, napilapok előállítói, illetve illusztrátorai, mint a grafikusok, a fotósok is. A felhasználási engedélyek jogutódlása a törvény szerint nem beleegyezéshez kötött. Nem szól azonban a jogszabály arról, hogy mi történik akkor, ha a gazdálkodó szervezet jogutód nélkül szűnik meg, például felszámolással vagy végelszámolással. Ezt a vagyoni értékű jogot vajon értékesítheti-e a felszámoló a szerző beleegyezése nélkül?

A hatálybaléptetési és átmeneti rendelkezések frappánsan emelik meg a védelmi időt. A védelem visszamenőleges kiterjesztése azonban alkotmányossági problémákat is felvet, hiszen a szerzett jogokat nem lehet elvenni, mint ahogy azt annak idején a Bokros-csomag kapcsán az Alkotmánybíróság kimondta. Így például az a kiadó, amely a korábbi védelmi idő lejártával ad ki műveket, nem kötelezhető jogdíjfizetésre azért, mert a kiadott mű az újonnan meghatározott védelmi idő alá esik.

A törvény részletesen tartalmazza a közös jogkezelési tevékenységet is. Jelenleg három szervezet foglalkozik e területtel. A törvény öt részterületet jelöl meg a jogkezelői egyesület létrehozására, tehát bővülhet a kör. Ugyanakkor a tevékenység koncentráltságot és összehangolt nyilvántartást, valamint ellenőrzést kíván. Meggondolandó, hogy célszerű-e a terület további felosztása és ezzel együtt a kontroll-lehetőség gyengítése. Ne feledjük, hogy a szerzői jogok megsértése ma még országunkban állampolgári szinten a bocsánatos bűnök kategóriájába tartozik.

A jogszerű magatartás elfogadott normává fejlődéséig nagyobb szerepe lesz a jogsértés szankcionálásának. Ehhez viszont minden vonatkozásban egyértelmű, kifejezéseiben egyként értelmezhető törvény kell. Ebben a tekintetben több helyen pontosítás szükséges a tervezetben. Reményeim szerint azonban nemcsak a létrejövő törvény, de az egymás tulajdona iránti tisztelet növekedése is segíti az emberi alkotáshoz fűződő személyiségi jog tiszteletét is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/758. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/758/1., 2., 3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Tessék, államtitkár úr!