Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az egyik legfontosabb törvény, az államigazgatási, közigazgatási eljárásról szóló eljárási törvény, amelyet most készülünk megváltoztatni. Nagyjából három éve van hatályban a 2004. évi CXL. törvény, amely egy 48 évig működő törvényt váltott fel. A törvényjavaslatnak vállaltan az indokolásban és az államtitkár úr által is megfogalmazott célja az, hogy egyszerűbb, gyorsabb, hatékonyabb, átláthatóbb, modernebb eljárásrendet teremtsen. Maximálisan egyetértünk, a célkitűzés nagyon helyes, ezt minden további nélkül tudjuk támogatni.

A törvényjavaslat 134 szakaszon és 70 oldalon át a Ket.-nek szinte majd' minden szakaszát módosítja és megváltoztatja, ahogyan azt előttem is már volt, aki pontosan megszámolta, de a helyzet nagyjából az, hogy több mint 90 százaléka módosul. Valóban önként adódik a felvetés, hogy ebben az esetben miért nem tesszük azt, hogy egy új törvényjavaslatot vitatunk, mert a rengeteg módosítás egyrészt az előkészítő munkát is nagymértékben megnehezíti, a későbbi alkalmazást pedig úgyszintén.

Ha megengedik, röviden szeretnék beszélni majd arról, hogy mi milyennek látjuk ma Magyarországon a helyzetet, a törvényjavaslatnak mely részeit tudjuk támogatni, mely részeit nem tudjuk támogatni, és utána szólnék arról, hogy a legnagyobb problémának mit látunk, azaz, hogy mi az, ami hiányzik a törvényből.

Nos, mi jellemzi ma Magyarországon a helyzetet? Lassú, költséges, bonyolult eljárások, a hatósági ügyintézési határidők következmények nélküli túllépése a hatóságok által. Az állampolgárokat nagyon gyakran ellenségnek és nem kiszolgálandó ügyfélnek tekintő hivatalok; például sokak által hozott példát említhetnék, az APEH-et. Valódi jogorvoslatot nem vagy csak a legritkábban biztosító bírósági felülvizsgálatok, hiszen vannak olyan megyék, ahol több mint 90-95 százalékban kizárólag a hatóságok nyerik a bíróság előtt megtámadott ilyen típusú határozatokat. A 15 évvel ezelőttihez képest duplájára duzzadt apparátusok, van olyan város, ahol 140 főről 340 főre emelkedett az önkormányzati tisztviselők száma. Helyenként korrupt, árfolyammal bíró ügyintézők, hetente alig pár óra ügyfélfogadási idő, és az is minden hivatalban szinte máshogy, még véletlenül se lehessen eligazodni rajta.

A korrupcióra vonatkozóan azt tartom leginkább problematikusnak, hogy ezek a korrupciós ügyek nem feltétlenül pénzösszegekben nyilvánulnak meg, de napi rutinszerű korrupcióról van szó, és bár minden bizonnyal egy autópálya-építés kapcsán sokkal nagyobb, milliárdos nagyságrendű összegek jelentik a korrupciós cselekményeket, az, hogy ezekben a hivatalokban napi és rutinszerű a korrupció, az véleményem szerint a társadalomra nézve, az egész gazdaságra nézve sokkal veszélyesebb és károsabb.

(15.20)

Jellemző még az is, hogy elmozdíthatatlan jegyzők és hivatalnokok tevékenykednek. Azt hiszem, egy kézen meg lehet számolni azokat a jegyzőket, akiktől jogszerű eljárásban meg lehetett válni az elmúlt évek során, holott biztosan nem egy kézen megszámolható alkalmatlan jegyző látja el a tevékenységét. Milliárdos károkozás az állampolgároknak a felesleges utazásokkal, sorban állásokkal, űrlapkitöltéssel, megaláztatással és egyebekkel.

Magyarország versenyképességének egyik legnagyobb gátja az, hogy a gazdaság szereplőinek az állam és az önkormányzati hivatalok általi vegzálása mindennapos jelenség. És ez természetesen nemcsak a gazdaság szereplőire, hanem az állampolgárokra ugyanúgy igaz. Nincs olyan gazdasági fórum, nincs olyan lakossági fórum, ahol ez ne hangozna el, és ne beszélnének róla az érintettek, ha mernek, akkor nyíltabban, ha kevésbé mernek, akkor burkoltabban. Mi úgy gondoljuk, hogy csak alapvető, gyökeres átalakítás hozhat érzékelhető javulást, és ezt egyelőre ebben a törvényjavaslatban nem tapasztaljuk.

Nagyon sok olyan eleme van a javaslatnak, amely véleményünk szerint jó szívvel támogatható. Jó szívvel támogatható az, hogy a törvényjavaslat nyíltan vállalja az ügyfél és a hatóság terheinek a csökkentését. Hogy ezt a kettőt külön veszi, ezt több helyen is érzékeltem, olvastam az általános indokolásban, és a törvényben is érzékelhetően nyomon követhető ez a jelenség. Valóban, az ügyfél és a hatóság terheinek csökkentése egyaránt cél, és ez meg is jelenik több tekintetben, és nagyon helyesnek és jónak tartjuk.

Nagyon fontosnak és jó előrelépésnek tekintjük a személyes megjelenési kötelezettség eltörlését. Az én rendelkezésemre álló adatok szerint, ha ezen a téren 10 százalékos csökkentést lehetne elérni, akkor ez 700 ezer ügyfélnek másfél óra megtakarítást jelentene, ami minimum 1,2 milliárd forint adminisztratív tehertől mentesítené az érintetteket. Ez egyaránt előnyös az állampolgárnak, és egyaránt előnyös a hivatalnak is szerintem.

Azt is támogathatónak és jónak tartjuk a törvényjavaslatban, ami szerint a hatóság lenne köteles arra - hogy mikor, az egy probléma, de maga az elv nagyon jó -, hogy a társhatóságoktól és más állami nyilvántartásokból ő maga szerezze be a szükséges dokumentumokat. Ez megint helyes, ez egyszerűsíti is az ügyintézést, és természetesen az állampolgár számára is előnyösebb.

Nagyon jónak tartjuk az elektronikus kapcsolattartás kiterjesztését. A jelenleg hatályos Ket. ezt a feladatot nem volt képes ellátni. Tartalmaz egyértelmű rendelkezéseket, de az élet azt igazolja, hogy a hétköznapokban ezt nem alkalmazzák nagy számban sem a hivatalok, sem az állampolgárok. Talán az az irány is jó, amelyre vonatkozóan szintén hallottunk a bizottsági ülésen adatokat, hogy jelenleg Magyarországon 600 ezer ügyfélkapu létezik, és csak néhány ezren alkalmaznak hitelesített elektronikus aláírást. Tehát jó eséllyel az ügyfélkapu az, amit szívesebben használnak sokan, és ezért pártoljuk, támogatjuk azt, hogy ezen a módon történjen az elektronikus kapcsolattartás.

Jó a határozatok végrehajtásának korszerűsítésére való törekvés. Nagyon jó az iratbetekintési jog kiszélesítése és annak szabályozásának pontosítása, jó az ügyfél fogalmának pontosítása, mondhatnám úgy is: helyreállítása. A Ket. előtti változathoz hasonlít sokkal inkább az "ügyfél" fogalom, a "jogi helyzet" kifejezés, amely igen nehezen volt értelmezhető, hogy ennek az elhagyása megtörténik, ezt helyesnek tartjuk. Helyesnek tartjuk azt is, hogy a hatósági határidő elmulasztása esetén illeték- és díj-visszatérítési kötelezettség keletkezik.

Ami nem támogatható a törvényjavaslatból: talán kezdeném a határidők számításával. A mai magyar jogban világos, egyértelmű határidők találhatók. Az eljárási jogok majd' mindegyike azonos időtartamú határidőket határoz meg, és ez mindenki számára már ismert, és egyébként jól, logikusan követhető is. Ezek 8 nap, 15 nap, 30 nap, 60 nap, 6 hónap, 1 év, 5 év, pontosan ismerjük mindegyiket, teljesen attól függ, hogy milyen területről van szó. De ezek világos, kiszámítható és nyomon követhető határidők.

Az új törvényjavaslat szerint 45 munkanap, 22 munkanap, 15 munkanap, 10 munkanap és 3 munkanap, azt hiszem, ez is szerepel. Teljességgel kiszámíthatatlan lesz, minden esetben más határidő fog érvényesülni. Minden konkrét ügyben más határidőt kell kiszámítania annak, aki az ügyben érintett. A hatóság és az állampolgár egyaránt ugyanebben a helyzetben lesz.

Természetesen ki kell számítani a 15 napot vagy a 30 napot is, de azt egyféleképpen kell. Ha majd most ezt a szabályt vezetjük be, akkor ezt többféleképpen kell, és ráadásul, ha jól számoltam, 11 pontban foglalt kivételeket tartalmaz a javaslat, amikor ezek nem is fognak egyébként érvényesülni. Ez kiszámíthatatlan és leginkább betarthatatlan lesz. Rengeteg problémát eredményezne, ha így lépne hatályba. Én nagyon óva inteném a kormányt, hogy ragaszkodjon ezekhez a számítási módokhoz.

Egyébként pedig egy helyen megjelenik a törvényben a 15 napos ügyintézési határidő; az a nagyon nagy bánatom - talán mindenkinek, aki ezt ismeri és érintett benne -, hogy csak 2014. január 1-jétől, ha jól emlékszem az adatra. Ez elképesztő időintervallum, ennyi ideje a Magyar Köztársaságnak nincs arra, hogy a versenyképességben ilyen laufot adjon az ellenfeleknek.

Nem tudjuk támogatni - és ezt részben nem érinti a törvényjavaslat, és a jelenleg hatályosban van -, hogy a határozat visszavonása változatlan formában maradjon. Ez a 3., 103., 114. §-ban több helyen is megjelenik a törvényben. Ezt azért nem tartjuk helyesnek, mert egyértelműen tapasztaljuk azt, hogy a hatóságok visszaélnek vele. Visszaélnek azzal, hogy tudják, hogy az állampolgár az esetek jelentős többségében nem fogja megtámadni a határozatukat, mert látja, hogy kilencven-egynéhány százalékban egyébként úgyis pervesztes lesz, mert mindig a hatóságnak ad igazat a bíróság az ilyen típusú perekben vagy elsöprő többségben. Nem él tehát jogorvoslattal, és így könnyedén meg lehet azt tenni, hogy a hatóságok időnként a jogszerűség határát súroló vagy azt esetenként átlépő határozatokat is nyugodtan hozhatnak különösebb kockázat nélkül, mert bízhatnak abban, hogy az állampolgár nem támadja meg, vagy ha megtámadja, akkor pedig megteszik azt, hogy a bírói szakban vonják vissza.

Én egyébként a bírói függetlenség sérelmét is látom abban, hogy bírói szakban visszavonhasson egy hatóság egy határozatot. Véleményem szerint ezt ne tehesse, de ne tehesse már akkor sem, ha azzal szemben jogorvoslattal él valaki.

Nem tartjuk helyesnek a hatáskör elvonása tilalmát sem, amit egyébként természetesen elvi megfontolásból, garanciális szempontból egy lényeges és fontos eljárásjogi elvnek tartunk a magyar jogrendben, de bizony a hatósági eljárások tekintetében sokszor éppen az ellenkezőjére fordul a dolog, és pontosan az állampolgárok joghoz való hozzáférését, illetve az ügyintézés jogszerűségét döntik meg vagy akadályozzák, mert nagyon sok esetben lehet tapasztalni azt, különösen apró településeken, hogyha valahol a hatóság egy tagjának rossz viszonya van egy falubeli állampolgárral, az a büdös életben nem fog semmilyen ügyben nyerni vagy engedélyt kapni, és nem tud mit csinálni, mert a hatáskör elvonásának tilalma miatt máshova nem lehet vinni az ügyet. Nagyon sok esetben az elfogultsági kifogás igazából csak egy formális dolog, és érdemi eredményt nem hoz. Erre valamilyen megoldást szerintünk mindenképpen kell adni.

Nehezen érthető, hogy miért jó az, hogy hatóság lesz ezután az egyébként ágazati törvényekben már valóban hatósággá minősített, de a Ket.-ben most megjelenő hatósági pozícióba lépő polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke. Ez agyonbonyolítja majd az ügyeket. Ha ennek a lehetőségét most a Ket.-ben megteremtjük, akkor innentől kezdve nincs visszaút, egy újabb hatósági szervezetrendszer fog azzal kiépülni, hogy ezen személyek hatósági jogkört kapnak. Nem is vagyok benne biztos, hogy ez nekik olyan nagyon hiányzik. Véleményem szerint inkább az ágazati törvényekben kellene valahogy megváltoztatni a rendelkezéseket, hogy ne kelljen újabb hatósági jogköröket teremteni.

Amit mi a legfontosabbnak tartunk a törvényjavaslattal kapcsolatban, az az, ami hiányzik belőle. Az SZDSZ véleménye természetesen nemcsak az általános vitában elhangzó vezérszónoki beszédben, hanem majd módosító javaslatokban is ebben a tekintetben megjelenik. Ezek közül a legfontosabbakat most is szívesen elmondanám.

A hatóság hallgatása esetén véleményünk szerint a kérelmet teljesítettnek kellene tekinteni. Ez azokban az esetekben lehetséges természetesen, ahol nincs ellenérdekű fél, hanem mondjuk, egy egyoldalú kérelem, egy építési engedélytől kezdve valamilyen engedély megadása, valamihez való hozzájárulás történik a hatóság részéről.

(15.30)

Pontosan tudom és hallom az ellenkezők véleményét abban a tekintetben, hogy ez korrupciós forrás lehet. Sajnos igaz, kétségtelen tény. De úgy gondoljuk, hogy valamilyen módon meg kellene teremteni a lehetőségét ennek, mert ez nagyon nagy mértékben csökkentené az állampolgárok terheit, de szerintünk legalább ennyire a hivatalok terheit. Hiszen egy olyan ügyben, ahol mindenki tudja, hogy úgyis meg fogják adni az engedélyt, ha rendben van a dolog, akkor miért kell külön dönteni róla, külön határozatot hozni, azt külön kiküldeni? Ha letelik egy ésszerű időintervallum, onnantól kezdve törvényes vélelem keletkezhetne arra vonatkozóan, hogy az engedély megadottnak tekinthető. Véleményünk szerint ezt nem is túl bonyolult módosítással lehet teljesíteni.

Esetenként ehhez közelítő megoldást jelenthetne a hatósági engedély megadása helyett egyszerűen bejelentési kötelezettséget előírni. Tehát egy olyan esetben, amikor ugyanaz a helyzet, amit az előbb próbáltam vázolni, akkor elegendő legyen bejelenteni valamit; mondjuk, egy területfoglalási engedélyt, mert építkezik valaki, és a háza előtti területre kér egy területfoglalási engedélyt. A hatóság ezt mindig megadja, sokszor olyankor, amikor már régen befejeződött az építkezés, mert elhúzódnak az ügyek, és tudja a hatóság is, hogy itt nem olyan fontos időben kiküldeni az engedélyt, hátrébb teszi az ügyek között. Pedig egyszerűbb lenne, ha csak be kellene jelenteni. Mert ha probléma van vele, akkor valamilyen lépési lehetőséget biztosítani kell a hatóságnak, de egyébként elegendő lehetne egy egyszerű bejelentés; mondjuk, elektronikusan százszor olcsóbb, egyszerűbb és mindenkinek jobb.

Szerintem meg kellene vizsgálni az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség újraszabályozásának lehetőségét. Tudom, hogy ez a Ptk.-ban van, azt is tudom, hogy némileg változik, de csak kis mértékben, nagyon csekély mértékben változik a Ptk. tervezete szerinti megoldás erre vonatkozóan. Ma ezt a 349. § szabályozza, a tervezetben az 5. könyv 524. §-a. Nagyjából a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának két állásfoglalásával kiegészítve kerül be az új szabályozás a Ptk. tervezetébe, de az a problémánk ezzel, hogy ha a mai bírói gyakorlatot vesszük alapul, akkor tulajdonképpen csak a delictuális, a büntetőjogi felelősségért vonhatók felelősségre a hivatalnokok, holott ennél sokkal nagyobb körben okoznak kárt, és sokkal nagyobb körben kellene a fenyegetettséget a törvényben rögzíteni, mert ez adna jó megoldást.

És negyedikként szeretnék kitérni arra, amit már a nyilvánosság előtt máskor is elmondtunk. Ez szintén a törvényjavaslathoz benyújtható, kisebb terjedelmű törvény önálló benyújtását is szükségessé tevő eljárás. Ez a hatósági eljárások kiszervezésének Európában bevált, több országban is alkalmazott megoldása. Lassú, költséges, bonyolult, korrupt ügyintézés van, például egy használatbavételi engedély kapcsán elképesztő mennyiségű ügyben kell benyújtani kérelmeket és egyebeket, és ezt a hatóság, ha megfelelőek a dokumentumok, úgyis megadja engedélyként, csak nagyon hosszú ügyintézéssel és nagyon bonyolult módon.

Az önkormányzatok mellett alternatív minőségtanúsítási szervezetrendszer kiépítését tartanánk szükségesnek, amely a magánszférából építkezne. Magán-minőségtanúsítók járhatnának el, amelyeknél követelmény lenne egyrészt a tőkeerő, a magas összegű felelősségbiztosítás, szakértők alkalmazásának kötelezettsége, bankgarancia, kötbér-kötelezettség vállalása szabálytalan eljárások esetére. Ez azokkal az előnyökkel is járhatna, hogy egyrészt az eljárási kötöttségek nélküli rövid határidővel tudnának ügyet intézni; nincs Ket., amit be kellene tartaniuk. A lényeg a végeredmény, hogy amit kiadnak tanúsítást, az megfelelő legyen. Telefonon föl lehet hívni a céget, ki lehet hívni az ügyintézőket, akik ott helyben megnézik rövid idő alatt, megfelelő szakértőkkel a helyzetet, megvizsgálják, és esetleg azt mondják, hogy nem jó, kérem, tessék kicserélni a csaptelepet, mert ez nem szabályos, vagy a kémény nem tudom, milyen csövébe még nem tudom, mit kell tenni. És ezt így megmondja az ügyintéző, a szakértő a magánszemélynek, aki azt másnapra ki tudja cserélni, és másnap visszamegy a szakértő, azt mondja, hogy rendben van, ez így működik. Tehát egy folyamatos, hatékony kapcsolatot lehet az ügyféllel tartani.

Tanúsítvány kibocsátását kellene megkövetelni, tehát egyértelműen felelősségvállalással adja ki a tanúsítványt a magántanúsító. Ez egy állásfoglalás egyúttal, és ezt kell beküldeni az önkormányzat hivatalába, ahol viszont 3 napon belül ki kell adni az engedélyt. Mert miután szakértő adja ki, esetleg ugyanaz a szakértő, akit ma alkalmaz az önkormányzat, járhatna el ebben a tekintetben. Így kiiktatható a hatóság és az ügyfél közötti közvetlen kapcsolat, egyúttal nagymértékben csökken a korrupció veszélye. Ez nem lenne drágább a jelenlegi megoldásnál, és versenyhelyzetben lévő minőségtanúsító cégek végezhetnék ezt a tevékenységet. Németországban, Hollandiában magántársaságok állapítják meg például, hogy az épületek megfelelnek-e a tűzbiztonsági követelményeknek. Azt hiszem, a TÜV ilyen cég, mindenki ismeri Európa-szerte, nem hiszem, hogy bárkinek bármilyen problémája lenne vele.

Tehát azon túl, hogy a Ket. módosítása ebben a tekintetben véleményünk szerint szükséges, egy másik törvényjavaslatban mindezeknek az egyéb garanciális alapjait meg lehetne teremteni, és természetesen elfogadhatónak tartjuk akár azt is, hogy bizonyos területeken megkezdve, és aztán kiszélesítve, kiterjesztve alkalmaznánk, ha ez a jogintézmény beválik. Ha külföldön bevált, itt is be kell hogy váljon. Egyébként Magyarországon is van rá példa, az elektronikus aláírások magáncégek általi minőségtanúsítása így történik, vagy a cégek mérlegének hitelesítése így történik.

Összegezve a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját, azt tudom mondani önöknek, hogy a bizottságban tartózkodtunk, a törvényjavaslatot alapvető változtatások után tartjuk elfogadhatónak, és ennek megfelelően fogunk szavazni. És ha módosító javaslatainkat tudja támogatni a kormány és a parlament többsége, akkor a végén esetleg magát a törvényt is tudjuk támogatni, de csak ebben az esetben.

Köszönöm szépen a figyelmet.