Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Salamon László képviselőtársam, e határozati javaslat előterjesztője alapvető érvként ma már több alkalommal is elmondta azt, hogy elsősorban azért kell az ellenzéknek elfogadnia a kormánypártok álláspontját, mert a parlamentnek egy kötelezettsége áll fenn, hogy teljesítsen egy alkotmánybírósági előírást. Véleményem szerint Salamon László képviselőtársam nem érvelt pontosan. Részben valóban fennáll egy ilyen kötelezettség, de csak a független képviselők bizottsági részvételével kapcsolatosan. Ennek a kötelezettségének azonban a parlament már több mint egy éve nem tesz eleget. Ennek következtében ezt érvként felhasználni ma már legalábbis nem mutat megalapozott érvelésre.

A másik, a fontosabb kérdés terén a helyzet teljesen eltérő. Az Alkotmánybíróság 27/1998. számú végzésének 2/9. pontja világosan kimondja, hogy semmiféle időhatár nincs a 15. § megsemmisített rendelkezésének a pótlására. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben nincs mulasztásos alkotmányellenesség. Politikai problémák természetesen léteznek.

Balczó Zoltán képviselőtársam kétperces fejtegetésében egyértelműen, nyíltan kimondta azt a két okot, amely miatt a Háznak ezzel az előterjesztéssel most foglalkoznia kell. Az egyik ok a függetlenek számának radikális növekedése, ami persze ma csak azt jelenti, hogy számuk egyről négyre emelkedett. A másik ok pedig az, hogy két országgyűlési képviselő - mindketten korábban a MIÉP képviselőcsoportjának tagjai - Magyar Egységpárt frakció néven kétfős képviselőcsoportot kíván létrehozni. Ez a fejtegetés korrekt abban az értelemben, hogy egyértelműen jelzi a szabályozás célját.

Végül Salamon László képviselőtársam is elismerte ezt, és azt vetette fel, hogy a parlament ellenzéki pártjainak lesz a felelőssége az, ha ilyen helyzet valójában előáll, bekövetkezik, realizálódik. (Dr. Salamon László fideszes képviselőkkel beszélget.) Ám felhívnám Salamon László képviselőtársam figyelmét arra - aki egyébként elmélyült eszmecserét folytat -, hogy ezzel a veszéllyel már korábban is számolni lehetett volna, hiszen a magyar parlament történetében rendkívül gyakran fordult elő frakcióbomlás, új frakció létrehozásának az igénye vagy a függetlenek számának radikális növekedése. 1990-94 között valóban a függetlenek száma drasztikusan emelkedett, 6-ról 28-ra. 1990-94 között egy nagyon komoly, kormányválsággal is fenyegető frakcióbomlás zajlott le 1992 februárjában, majd egy második 1993 nyarán. 1994 és '98 között szintén felbomlott két frakció: először az MDF-ből kivált az MDNP - ezt korábbi párttagsága révén, gondolom, Salamon László képviselőtársam nálam sokkal jobban ismeri -, majd szétesett a KDNP frakciója. Tehát lehetett volna előre látni azt, hogy ha nem is ilyen hevességgel, de bizony ilyen fejlemények bekövetkeznek.

Azonban a kormánypárti többség nem mutatott igazán nagy érdeklődést e témakör iránt, mint ez Tóth András felszólalásából kiderült, hiszen Tóth Andrásnak és Suchman Tamásnak körülbelül egy évvel ezelőtti kezdeményezése kormánypárti körökben nem aratott elsöprő sikert. Ilyen jogi helyzetben, amikor az Alkotmánybíróságnak igazán csak részben kell eleget tenni, tudniillik a függetlenek bizottsági részvételével összefüggésben és ilyen politikai helyzetben, amelyet előre lehetett volna látni, ha nem is pontosan, de sejteni lehetett volna, hogy ilyen fejlemények bekövetkeznek, a kormánypárti többség meglehetősen idegesen viszonyult egy teljesen normális és kiegyensúlyozott ellenzéki magatartáshoz.

Miért normális és kiegyensúlyozott ez az ellenzéki magatartás, tisztelt Salamon László képviselőtársam? Azért, mert nem hevesen, idegesen reagál arra, hogy megfelelő konszenzus nélkül egy kétharmados javaslat bekerül a Ház elé. Csak jelzem, hogy az alkotmány- és igazságügyi bizottság múlt heti ülésén teljesen egyértelművé vált az, hogy sem a Magyar Szocialista Párt, sem a Szabad Demokraták Szövetsége nem fogja támogatni ezt az előterjesztést.

(22.00)

Annak ellenére, hogy kialakult ez a helyzet, a két ellenzéki párt, bár nem teljesen azonos tartalommal, de konstruktív javaslatokat vetett fel annak érdekében, hogy ebből a határozati javaslatból mégis határozat szülessen. Olyan körülmények között viselkedik így az ellenzék, amikor a Házszabállyal kapcsolatos kérdésekben rendre az egyszerű többség akarata érvényesült.

Salamon László képviselőtársam úgy érvelt, hogy egyetlenegy ütőkártyája van az ellenzéknek: ez a döntés kétharmados. Ebben a Házban a házszabályügyekben egyetlen igazi meghatározó érve volt a kormánypártoknak, hogy egyszerű többséggel döntött kétharmados ügyekben. Ha ilyen fejlemények ismétlődnek, és az elmúlt hónapokban rendre ismétlődtek is, azon sem kellene csodálkozni, ha az ellenzék ezt az ütőkártyát kívánná használni. De nem ezt kívánja használni, hanem valóban arra törekszik, hogy megoldást találjon, ám nem hagyja magát zsarolni, nem hagyja magát olyan helyzetbe hozni, hogy rá hárítsák a felelősséget egy több mint egyéves mulasztásért.

El kell mondanom tisztelt Salamon László képviselőtársamnak azt is, hogy nemcsak ez a bizonyos 15. § okoz problémákat, hanem nem tekinthető megoldottnak a független képviselő helyzete az ideiglenes bizottságokban, elsősorban a vizsgálóbizottságokban. Egy nagy huszárvágással ugyan ez megoldottnak látszik, hogy hagyjuk ki őket onnan.

De mi a helyzet akkor, ha kézbe vesszük az Alkotmánybíróság határozatát, pontosabban végzését? Az a helyzet, tisztelt képviselőtársam, hogy mindenféle állandó és ideiglenes bizottsággal kapcsolatosan garantálni kell a független képviselő részvételét. Ideiglenes bizottság pedig, ezt az ügyrendi bizottság elnöke nyilván kiválóan tudja, a magyar Házszabályban kettő is található: az egyik az eseti bizottság, a másik pedig a vizsgálóbizottság.

A vizsgálóbizottság esetében úgy próbálja ez az előterjesztés megoldani a problémát, hogy nem vesz tudomást az Alkotmánybíróság döntéséről. Ha pedig ez a helyzet, ebben az esetben még kevésbé lehet az Alkotmánybíróság előtti felelősségről beszélni, arról, hogy eleget kíván-e tenni az Alkotmánybíróság állásfoglalásának.

Hack Péter képviselőtársam számos érvet, jórészt közvetett bizonyítékot felsorakoztatott annak érdekében, hogy elvben miért nem lenne alkotmányellenes a tizenöt fő megtartása a 17. §-nál. A közvetett bizonyíték mellett közvetlen is található, szintén az indoklás 2/9. pontjában. Ez ugyanis kimondja, hogy önmagában nem a tizenöt fő alkotmányellenes, hanem az a konkrét szituáció, hogy egy párt, amely elérte a leadott szavazatok több mint 5 százalékát, nem rendelkezik tizenöt fős létszámmal a parlamentben. Ennek következtében alapelvként kimondja ez a határozat, hogy ilyen körülmények között nincs felső határ. De teljesen mindegy, hogy mi a felső határ, ez lehet tíz is, tizenöt is, húsz is, de lehet akár hat vagy hét is, mindegyik, ha önmagában álló szabály, a alkotmánybírósági végzés alapján alkotmányellenes, hiszen előfordulhat, hogy egy párt, amelyik bekerül a parlamentbe listán, nem rendelkezik ennyi képviselővel.

Ha viszont ez a helyzet, akkor alkotmányos lehet az a megoldás is, hogy tizenöt fő marad; alkotmányos lehet az a megoldás is, amelyet előterjesztett az ügyrendi bizottság, de alkotmányos lehet egy ennél alacsonyabb létszám is. Ha viszont mindegyik megoldás alkotmányos, akkor a politikai célszerűség alapján kell dönteni. Erre vonatkozóan Hack Péter képviselőtársam számos érvet felsorakoztatott.

Meg kell jegyeznem, hogy Tóth András másként érvelt: felvetette azt a problémát, előfordulhat olyan helyzet, mondta Tóth András, hogy egy pártnak alacsonyabb létszámú lesz a frakciója, mint egy másik, olyan pártnak a képviselői létszáma, amely, mivel csak egyéni körzetben rendelkezik bejutott képviselőkkel, nem tud frakciót alakítani. Egyébként ez a helyzet nem modellszerű, hanem valóságos, hiszen 1998-ban az MDF-nek tizenhét, a MIÉP-nek pedig tizennégy parlamenti képviselője volt az Országgyűlés alakuló ülésének napján. Tehát ilyen helyzetre is fel kell készülni.

Ezt a helyzetet az előterjesztés nem kezeli, nem ad megoldást rá, ennek következtében akár Tóth András megoldását fogadjuk el, akár más megközelítésben Hack Péterét, mind a kettő jobbnak látszik, mint a beterjesztett javaslat. Ebből következik, hogy igazán konstruktív az ellenzéknek ebben az esetben a magatartása, mert megegyezésre törekszik olyan feltételek mellett, amikor egy másik határidő is ketyeg, a december 15-e, s nyoma sincs annak, hogy megoldás születne a másik alkotmánybírósági döntésben előírt állásfoglalásra, mégpedig arra, hogy szülessen meg a Házszabályban az ülésszak szabályozása, hogyan zajlanak az ülések a rendes ülésszak keretein belül. E témakörben nem lehet látni azt a rendkívüli mértékű elkötelezettséget, mint a most előterjesztett határozati javaslat témáiban.

Fel kell vetnem még egy problémát is, amely a számolással kapcsolatos, tudniillik Salamon László képviselőtársam felvetette, hogy a MIÉP egy képviselője 0,4 százalékot képvisel. Először is jeleznem kell, hogy ha nagyon pontosan akarunk számolni, akkor az adatokat precízen kell közölnünk, ez nem kukacoskodás, mert itt minden tizednek van jelentősége. Jeleznem kell, hogy a MIÉP nem 5,7, hanem 5,47 százalékos eredményt ért el, ám egy képviselőre valóban 0,4 százalék jut.

Ám már nemcsak egy képviselő vált ki a frakcióból, hanem kettő, ennek következtében Salamon László érvelése alapján már az 5 százalék alatt vannak 4,69 százalékkal. Ebből pedig az következne, hogy Salamon László képviselőtársam érvelése alapján már nem lenne, ha ezt a gondolatmenetet követjük, a MIÉP-nek a frakció megtartására joga. Tehát mindaz, amit Salamon László képviselőtársam a számolással kapcsolatosan elmondott, s aminek az elvégzésére Hack Péter képviselőtársamat fel akarta hívni, nem releváns érvelés, nem ad választ az igazi, érdemi kérdésekre.

S végezetül még egy megjegyzés: tegnap a parlament kormánypárti többsége elutasított egy rendkívül fontos, a parlamenti munka fejlesztését szolgáló szocialista törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat a vizsgálóbizottságok működését kívánta rendezni. Nem egyszerűen érdemi elutasítás történt, hanem formai volt ez a lépés, hiszen a tárgysorozatba-vételt tagadta meg a kormányzati többség, kizárva, hogy a parlament akár vitatkozhasson is erről a rendkívül fontos problémakörről.

Ilyen előzmények után, úgy ítélem meg, semmiképpen nem indokolt a Házszabállyal kapcsolatosan, a parlament működésével összefüggésben ellenzéki felelősséget emlegetni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)