Felszólalás adatai

Most nem is mennék bele abba, hogy mi az a verseny, amit önök megnyertek, és vajon erre lehet-e büszkének lenni, de attól tartok, hogy a milliárdos állami megrendelésekben fuldokló Századvég kutatói teljesen más műsort néznek, mint az ország.

Az összes többi közvélemény-kutatás szerint rekordszámban látják úgy a magyarok, a Fidesz szavazói is, hogy ebben az országban rossz irányba mennek a dolgok. Ez adja a valós képet, ez a társadalom valós észlelete arról, hogy mi a helyzet ebben az országban, ami nem is meglepő, hiszen önök az elmúlt két évben rommá adóztatták a magyar gazdaságot, centralizált uralmat építettek ki, eközben csúcsra járatták a korrupciót, tragikus visszalépést hoztak a fenntartható fejlődés területén, és mindeközben a fiatalok, a képzettek, az egészségügyi dolgozók hanyatt-homlok menekülnek ebből a társadalmi felemelkedés csatornáit elzáró rendszerből.

Az adófizetők pénzéből finanszírozott kormánypropaganda nem tudja eltakarni, hogy az a gödör, amit Rogán frakcióvezető úr szerint a szocialisták ástak, de amibe végül az országot a Fidesz-kormány lökte bele (Taps az LMP padsoraiban.), és amelynek az alján azóta is vadul ás lefelé, ez a helyzet a magyar társadalom számára tragikus és elfogadhatatlan. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiban.)

2010-ben egy óriási többség birtokában az ország jelentős része nagy várakozással tekintett a kormány működése elé. Joggal várták, hogy elindul végre valami változás, hogy a magyar kormány szembe tud nézni olyan történelmi adósságokkal, mint például az ügynökkérdés lezáratlansága; hogy ez a kétharmados többség neki tud látni olyan nagy rendszerek reformjának, hosszú távon fenntartható reformjának, mint az egészségügy, az oktatás, amelyekhez a korábbi kormányok nem tudtak érdemben hozzányúlni; hogy végre a magyar gazdaság területén is elindul egy olyan összefogott tevékenység, ami segít Magyarországnak abban, hogy a válság hatásait kivédve a magyar gazdaságot stabil pályára lehessen állítani.

(15.00)

Ezek a várakozások az elmúlt két évben sajnos nem teljesültek. Nem teljesültek a várakozások, ugyanakkor számos félelem teljesült, amely ehhez a kétharmados többséghez kapcsolódott. Két év után meg kell állapítanunk, hogy a kormány egy zsákutcába kormányozta bele az országot, és azóta is padlógázzal hajt előre ebben a zsákutcában. Az Orbán-kormány nem új rendszerváltást hozott Magyarországnak, hanem azoknak a kudarcoknak a kiteljesítését, amelyekkel a rendszerváltást követő két évtizedben szembe kellett néznünk, így a társadalom kettészakadása, a felemelkedés, a társadalmi mobilizáció útjainak az elzárása.

Az Orbán-korszak társadalomrombolását alapvetően négy területen lehet azonosítani, ezek: a gazdaságpolitikai dilettantizmus, az érzéketlen, szegényellenes társadalompolitika, a politikai és gazdasági hatalom centralizálása és ezzel párhuzamosan a korrupció korábban ismeretlen intézményesítése, és végül a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés területén egy teljes hátraarc, jóllehet korábban sem volt igazán meggyőző Magyarország teljesítménye ezen a területen. Nézzük ezt a négy területet külön-külön!

Ma már nem kell ahhoz különösebben kemény ellenzéki alapállás, hiszen a kormány körüli konzervatív gazdaságpolitikusok is világosan kimondják, hogy a magyar kormány gazdaságpolitikája, ha lehet ezt gazdaságpolitikának nevezni, egyértelmű kudarc. Országszerte, és most már a nemzeti interjúk után nemcsak országszerte, hanem világszerte nevetség tárgya az az álomvilág, amelybe a gazdasági miniszter belelovallta magát, és amibe sajnos belerángatja magával az országot. Őszintén lehetne ezen nevetni, ha nem milliók alapvető életfeltételeit semmisítené meg ez a gazdaságpolitikai álmodozás, ez a gazdaságpolitikai dilettantizmus.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A teljesen elhibázott, dilettáns gazdaságpolitika miatt az elmúlt két év a rendszerváltás történetének legnagyobb megszorítási és adóemelési hullámává állt össze. Az Orbán-kormány ősbűne az egykulcsos adó. Az egykulcsos adó igazságtalan, hiszen a legjobban keresőknek kedvez, a kiszolgáltatottak, az alacsonyabb keresetűekkel szemben. Az egykulcsos adó bonyolult, és a korábbi ígéretekkel szemben - gondolom, mindenki túl van már az idei adóbevallása kitöltésén - nem fér el egy söralátéten, inkább egy lepedőre van szükség ahhoz, hogy ezt az adóbevallást ki lehessen tölteni. Az egykulcsos adó hatása ugyanakkor messze túlmutat pusztán a jövedelemadózáson. A miatta keletkezett hatalmas költségvetési lyukat egy megszorítási és adóemelési hisztéria keretében próbálja betömködni az elmúlt két évben az Orbán-kormány. Nőtt a tb-járulék, a társadalom többségének a személyi jövedelemadója, nőtt az áfa és az eva kulcsa, 30 új adónem bevezetésére került sor - a sárgacsekk-adótól a telefonadóig -, a vállalkozások adminisztratív terhei egyre nőnek. A jövő nyugdíjasainak egyéni számlát hazudtak, amikor a magán-nyugdíjpénztári rendszert megszüntették. Ebből semmi sem lett, a költségvetés lenyelte ezt az összeget.

A megszorítások politikája semmilyen kézzelfogható eredményt nem hozott az ország számára. Az ígért egymillió munkahely helyett félmillió munkanélküli van. A 24 év alattiak körében közel 30 százalékos a munkanélküliség. A beígért 5 százalékos növekedés helyett örülhetünk, ha jövőre elkerüljük az ideihez hasonló recessziót. Az államadósság a nyugdíj-megtakarítások 3000 milliárd forintjának a felélése ellenére legfeljebb kozmetikai mértékben, 1 százaléknál kisebb mértékben csökkent. A reálbérek nem nőnek, illetve csökkennek. A képzettek, orvosok, egészségügyi dolgozók és a fiatalok elvándorlása korábban elképzelhetetlen mértéket öltött, a fiatalok, a 30 év alattiak közel fele külföldön képzeli el a jövőjét. És a vállalkozásokkal szemben az állam nem mutat példát a fizetési fegyelemben, az állami tartozás rekordokat döntött, az adóhivatal ráül a vállalkozások pénzére, ezzel erősítve a magyar gazdaság egyik rákfenéjét, a körbetartozások évtizedek óta megoldatlan problémáját. Ennek a gazdaságpolitikai dilettantizmusnak az árát az egész ország fizeti meg.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a kormány külpolitikai stratégiája is kudarcot vallott. A szövetségi rendszerünkbe tartozó országokkal, az Európai Unióval, az IMF-fel szembeni felesleges hadakozás több tíz milliárd forintos kárt okozott a magyar adófizetőknek, miközben semmilyen kézzelfogható eredményt nem hozott. Az Orbán-kormány a kérdéses pontokon engedett - például a jegybank függetlensége ügyében - az elvárásoknak, de ehhez több tíz milliárd forint kamatfelárat kellett kifizetni a magyar adófizetőknek. Mindeközben a kormány által vizionált keleti nyitás, a keleti fél semmiféle eredményt, semmilyen kézzel fogható hasznot Magyarország számára nem hozott. Megállapodás az IMF-fel a mai napig nincsen, leghamarabb őszre várható, addig marad a kötéltánc a szakadék felett, s vele együtt a gyenge és gyengülő forint.

Ez a külpolitikai kudarc azt is lehetetlenné teszi, hogy az ország hatékonyan fellépjen a valóban fontos magyar érdekek ügyében a nemzetközi szervezeteknél. Magyarország nemzetközi karanténba került, tisztelt képviselőtársaim, és ezt nem lehet elfedni, vagy egyre kevésbé lehet elfedni azzal, hogy mondjuk, a magyar központosított demokráciához hasonló rendszert építő Sali Berisha albán elnököt hozzuk ide, vagy más ehhez hasonló találkozókra kerül sor. Magyarországot érdemi uniós szövetségesünk az elmúlt években nem kereste föl, nem tárgyalt.

A másik lényegi pont az érzéketlen és szegényellenes társadalompolitika. Magyarországon az elmúlt két évben a kormány adó-, szociál- és gazdaságpolitikájának eredményeképpen a szegények még szegényebbek lettek, és a középosztály is lejtőre került. Kivéreztetik a közszolgáltatásokat, a kórházakat, az iskolákat, az egyetemeket, a közművelődési intézmények, a magyar kultúra alapja gyakorlatilag a megsemmisülés határára került. Az egyetemek kapuit tandíjjal torlaszolják el. A tankötelezettségi korhatár leszállítása, a gimnáziumi férőhelyek csökkentése, az intézmények fejszével való darabolása generációk elől zárja el a felemelkedés útját. A leggazdagabbak adócsökkentésének árát a cukorbetegek, a mellrákosok és más, kiemelten veszélyeztetett csoportok fizetik meg. A legújabb hírek szerint a gyógyszerkassza kiadásait tovább szűkítik, jövőre a tavalyinak a felére csökken a gyógyszerkassza kiadása, ez súlyos ellátási zavarokhoz fog vezetni, és óhatatlanul a legalacsonyabb jövedelműek, a nyugdíjasok, a szegények életét, mindennapjait fogja megnehezíteni.

A középosztályban és az alacsonyabb jövedelműek körében a kormánypropaganda ellenére gyakorlatilag nincs senki, aki ezzel a gazdaságpolitikával jól járt volna. A hajléktalanokat említette a KDNP felszólalója. Az, ami a hajléktalanok ügyében történik, a hajléktalanság kriminalizálása, egész egyszerűen morálisan vállalhatatlan, egész egyszerűen nem fér össze a legalapvetőbb európai humanitárius és keresztény elvekkel. A munkavállalók és a fiatalok külföldre menekülnek, mert nincs más választásuk, a Fidesz elvette előlük a felemelkedés esélyét.

A nők az elmúlt két évben kiszorultak a nemzeti együttműködés rendszeréből. Családellenes túlkapások egész sorát valósították meg: a családvédelmi törvénybe egy kirekesztő családdefiníciót tettek be, a kismamákat kihagyták a munkaügyi képzésekből, semmilyen érdemi előrelépés nem történt a gyermekvédelem vagy a gyermekprostitúció elleni fellépés kapcsán, és semmit nem tettek a fiatalok, a nők elvándorlása ellen, hiszen a felsőoktatásban éppen azokat a szakokat szűkítették a legdrámaibban, ahol a nők többségben vannak. Tehát a nőket az átlagnál is jobban sújtja a társadalmi felemelkedés, a felsőoktatáshoz való hozzáférés szűkítése. Ha elmennek a fiatalok, ha kilátástalan helyzetbe kerülnek a nők, hogyan fogják önök megállítani Magyarországon a demográfiai katasztrófát? Mindezzel párhuzamosan önkéntes felülvizsgálati kérelem bevezetésével több mint tízezer rokkant esett ki az ellátási rendszerből, és akik bent maradtak, azoknak is csökkentették az ellátásukat. A legszegényebbek, a legelesettebbek kerültek megint az önök intézkedéseinek a célkeresztjébe.

(15.10)

A harmadik terület a centralizáció és a korrupció növekedése. Az új alaptörvénytől kezdve az ezzel kapcsolatos jogalkotás kizárólag a Fidesz és Orbán Viktor egyeduralmi törekvéseit szolgálja.

A parlament jogosítványait önök korábban elképzelhetetlen mértékben korlátozták. Rendszerré vált a zárószavazás előtti módosítók keretében gyakorlatilag új törvényjavaslatok benyújtása; rendszerré vált az ellenzék vegzálása; az érdemi viták kiküszöbölése a Parlament falai közül. Ma Magyarországon a Fidesz mondja meg, hogy hol húzódnak a választási körzetek határai. A Fidesz mondja meg, mely vallási közösség egyház. A Fidesz mondja meg, hogy milyen hírek jelenhetnek meg a közmédiában. A Fidesz mondja meg, hogy melyik ügynök, melyik volt ügynök élhet nyugalomban, és kinek a neve kerül nyilvánosságra. A hangzatos antikommunista retorika ellenére a Fidesz nem volt hajlandó tiszta vizet önteni a pohárba az ügynökkérdést illetően, és ez mindent elmond arról, hogy mennyire gondolják őszintén azt, amiről beszélnek.

Ahelyett, hogy az ígéreteknek megfelelően levágnák a kezét annak, aki a közösbe nyúl, a Fidesz iparosított korrupciót és pénzszivattyút épített ki. Hátat fordítottak a vidéknek, amikor a helyi gazdáktól elveszik a földet, és azt Fidesz-közeli oligarcháknak, ügyvédeknek juttatják. A Simicska Lajos volt pártpénztárnok által tulajdonolt (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem igaz!) Közgép, tisztelt képviselőtársaim, porszívóként szívja fel az állami pénzeket, (Folyamatos közbeszólások a Fidesz padsoraiból.), azokat az állami pénzeket, amelyeket a kis- és középvállalkozások felemelésére kellene fordítani. Ezek a pénzek a Közgépnél és más párt közeli nagyvállalkozásoknál landolnak.

A törvényjavaslatokat a dohánylobbi, az utalványlobbi, a pálinkalobbi írja. A pártfinanszírozás átláthatósága ügyében - a kétharmados felhatalmazás ellenére - semmilyen érdemi előrelépést nem tudtak tenni. Nem tudták megoldani a magyar demokrácia elmúlt két évtizedének az egyik legsúlyosabb korrupciós veszélyét.

És a közérdekű adatokhoz való hozzáférés, az átláthatóság is csökkent; a társadalom egyre kevésbé láthatja, hogy mi történik a döntéshozatalban, vagy hogyan lesz Magyarországon a Fidesz egyeduralma kiépítve.

(A jegyzői székben dr. Lenhardt Balázst
Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Negyedikként végül hadd emeljem ki ökopolitikai pártként: az LMP számára kiemelten fontos a teljes hátraarc a fenntartható fejlődésben. (Sic!) A közösségi közlekedés leépítése folyamatos; a helyi termelők helyett oligarchák kapják a (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem igaz!) földeket; a környezetvédelmi intézményrendszert gyakorlatilag teljesen kivéreztették; a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa intézményét felszámolták. Ez nemcsak az ellenzék véleménye, a zöld civil szervezetek az elmúlt héten egy bizonyítványt állítottak ki a környezetvédelem területén a kormány számára, amelynek az átlaga épp csak meghaladja a kettest, és alapvető területeken bukást mondanak a civil szervezetek a kormány környezetvédelmi tevékenységére.

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, az Orbán-kormány az elmúlt két évben a gazdaságot és a társadalmat rommá adóztatta; lerombolta a társadalmi felemelkedés lehetőségeit biztosító közszolgáltatásokat és csatornákat; centralizált uralmat épített ki, miközben csúcsra járatta a korrupciót. Ez az a program, ami megvalósult, szemben azzal, amit az ország várt önöktől, és amit 2010-ben önök ígértek. Mindez az ország nagy része számára evidencia. Ebben az országban élünk, mindannyian fizetjük az új adók tucatjait. A családunkban mindannyian átérezzük, milyen az, ha egy fiatal előtt bezárulnak az oktatás vagy a munkavállalás kapui.

Ahhoz, hogy újra remélni lehessen Magyarországon, gyökeres fordulatra van szükség, mégpedig azon a négy területen, ahol az Orbán-kormány a legnagyobb pusztítást végezte. A dilettantizmust egy kiszámítható, igazságos, fenntartható gazdaságpolitikával kell felváltani. A szükséges kiadások és járulékcsökkentések bőven finanszírozhatók az egykulcsos adó megszüntetéséből, illetve a korrupció, a feketegazdaság, a Fidesz közeli közbeszerzések elleni fellépésből.

Orbán Viktor és kormánya azonban, tisztelt képviselőtársaim, nem az így felépíthető, igazságos, versenyképes és fenntartható országot építi, épp ellenkezőleg: rohamtempóban rombolja bármilyen későbbi fordulat alapjait, és minimálisra szorítja ennek a változtatásnak az esélyeit akár most, akár két év múlva.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)