Felszólalás adatai

A mostani módosításokkal tovább folytatják ezt a központosító folyamatot, teljesen kiiktatják a versenyt, ami önmagában megint csak elfogadható, hiszen fontos, hogy itt a piaci elemek sokkal inkább háttérbe szoruljanak, mint eddig, de mintha kiiktatnák az átláthatóságot és a helyi érdekek érvényesíthetőségét is, ami viszont szerintem baj.

A társadalmi egyeztetés nem volt olyan zökkenőmentes, mint ahogy itt hallottuk.

(19.10)

Ismereteim szerint több ágazati szereplő hónapokon keresztül dolgozott az új szabályozás véleményezésén, de a döntéshozók azután nem kérték ki a véleményüket, nem volt ez az egyeztetés olyan mértékű, mint kellett volna, pedig itt, gondoljunk bele, nagyon komoly helyi erőforrások átvételéről volt szó, és átlagosan 40 százalékos mértékű lakossági hozzájárulással jöttek létre bizonyos társaságok.

Azt elejétől fogva szakmai nonszensznek gondoltuk, hogy a zöldhatóságok víziközmű-ügyekben nem lesznek engedélyező hatóság, nem lesz feladat- és hatáskörük, és így a jelentős környezethasználattal zajló tevékenység mindenféle kontroll nélkül zajlik. Nem látjuk itt elég hangsúlyosnak a környezetvédelmi szempontrendszert, ebben a második törvényben sincs itt hangsúllyal ez a szempont. Az más kérdés, hogy alapvetően hiányzik Magyarországon a jogszabályok betartatásának, a jogkövetés kikényszerítésének, az ellenőrzésnek és a szankcionálásnak a feltételrendszere, már annyira gyengék a szakhatóságok, hogy semmilyen érdemi visszacsatolásra, kontrollra nem képesek, és ez alapvetően rányomja bélyegét a környezetvédelmi, vízügyi, víziközmű-szolgáltatások minőségére.

Úgy tűnik, bizonyos területeken észrevette a kormány, hogy rossz úton halad. A korábbi iránnyal ellentétben, ahol a nemzeti tulajdonba vonó központosítási törekvéseket láttuk, most már önkormányzati érdekek is megjelennek, amit üdvözlünk. Ez nyilván annak köszönhető, hogy sok erős polgármester ül itt a kormánypárti padsorokban, és rájöttek, hogy az önkormányzati érdekekkel sokszor ellentétes ez a szabályozás, amit decemberben elfogadtak.

A víz- és csatornadíjakat mostantól nem kell költségarányosan megállapítani, ami eléggé furcsa. Ez a fajta árképzés már a Kádár-rendszerben működött, de nem vált be. A javaslat elfogadása esetén nem kell figyelembe venni az árak kialakításánál a költségmegtérülés elvét, a környezetvédelmi költségeket, a "szennyező fizet" elvet egyáltalán, jóllehet, a törvény hivatkozik ezekre a fontos elvekre. Biztosan lehet azzal érvelni, hogy itt a kormányzat igyekszik befagyasztani a rezsidíjakat, csakhogy egy ilyen szabályozás a későbbiekben visszaüthet, hiszen a költségekkel arányban nem álló szabályozás és díjkalkuláció indokolatlan díjemelésekhez is vezethet a későbbiekben.

Hatálytalanítja a javaslat a vízgazdálkodási törvénynek azt a szakaszát, amely koncesszióköteles tevékenységnek minősíti a víziközmű-szolgáltatásra kötendő szerződést. Ezen túl kiiktatják a szövegből a közbeszerzési törvényre történő utalásokat, ugyanakkor később pedig valamilyen pályáztatást tesz kötelezővé, ami egészen furcsa helyzeteket fog eredményezni. Eléggé átláthatatlanná válik a víziközmű-üzemeltetés későbbi vállalkozásba adása és kiszervezése.

Találunk ellentmondásokat a szövegben. Az egyik helyen nem zárják ki a magánszereplőket a bérleti, üzemeltetési, vagyonkezelési piacról, a mondat másik felében meg az állami, önkormányzati cégeknek adnak kizárólagosságot.

Sok apró módosítanivaló lesz ezen a szövegen, mi úgy gondoljuk, úgyhogy nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy a vita további szakaszában a zárószavazásig mi minden fog itt még történni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.