Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kellő szerénységgel próbálok akkor én is a tényekről beszélni, és elsősorban a gazdaság és a foglalkoztatás területéről szeretnék a mai napi témához hozzászólni, bár elég gyér érdeklődés mutatkozik pont azok részéről, akik egyébként ezt a mai vitanapot kezdeményezték. Az előttem szóló képviselőtársam hivatkozott itt egy 2016-os statisztikára, és azt fejtegette, hogy jó irányban halad-e az ország vagy sem, és 82 százalék azt mondta, hogy nem. Akkor azon egyszerű kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy ez a statisztika vajon mit mutatott volna 2009 őszén vagy 2010 tavaszán. Tehát mindenféle statisztikának lehet valamiféle hitelt adni, de a választások azok, amelyek alapvetően meghatározzák azt, hogy egy-egy kormány hogyan végezte a munkáját.

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök 2009-ben a 2010-es választások kapcsán sunnyogtak a foglalkoztatási és a munkanélküliségi adatok tekintetében, mert óriási katasztrófát hagytak itt: 540 ezer regisztrált álláskereső volt 2010 tavaszán. Még ha beleszámolom azt, hogy 2008-2009-ben válság volt, az előző időszakot tekintve is  Kunhalmi Ágnes jelezte, de itt az államtitkár úr hivatkozott rá teljesen jogosan , volt olyan év 2004 és 2007 között, hogy 4-5 százalékos GDP-növekedés mellett stagnáltatták a foglalkoztatást és növelték a munkanélküliséget. Ha valamit lehet dilettantizmusnak mondani, akkor ez az.

(12.50)

Tehát amit önök kormányzás címén abban a 8 évben csináltak, az katasztrófa volt. (Mesterházy Attila: Most a maguk 8 évéről van szó!) Jelen pillanatban azt tudom önöknek mondani, és ha a foglalkoztatási adatokat és a munkanélküliségi adatokat nézzük, akkor az a helyzet, hogy a regnáló kormány tűzi ki ezt a kampányban a zászló tetejére, és nem az ellenzék tudja kitűzni ezt a témát egyébként az átlagembert leginkább foglalkoztató problémának. Miért van ez? Azért van ez, mert az elmúlt időszakban, az elmúlt négy évben is és nyolc évben is a magyar kormány a munkára, a munkaalapú társadalomra helyezte a hangsúlyt. Voltak nagyon nehéz időszakok különösen a 2010 és 2013 közötti időszakban, amikor 0 százalék GDP mellett kellett a foglalkoztatást és a munkanélküliséget kezelni viszonylag kevés pénzből  merthogy annyi állt rendelkezésre  úgy, hogy az átlagember számára mégse a segély útja váljon csak egyedüli alternatívává. Most hál’ istennek ott tartunk 2016 óta  most pedig ez különösen igaz , hogy már nem a munkanélküliség, hanem a munkaerőhiány az alapvető probléma a versenyszférában is és  kapcsolódva a mai napunkhoz is  részben a közszférában is.

Ez egy érdekes ellentétnek vagy ellentmondásnak tűnik, de ez maga a valóság, hogy egyszerre van jelen a versenyszférában a munkanélküliség és a munkaerőhiány, és ugyanígy a közszférában is. Ez önmagában nem jelent problémát, ez egy velejáró, természetes folyamat része. A kérdés inkább az, hogy ilyen helyzetben, amikor a versenyszféra végre fel tud szívni embereket, akkor a mindenkori kormánynak milyen feladata, kötelezettsége van azzal kapcsolatban, hogy a munkaerőigényeket ki tudja elégíteni. A versenyszférából nyilván a munkanélküliek tábora is hál’ istennek jelentősen csökkent, nem akarok most számadatokat mondani, elhangzottak az elmúlt időszakban számos esetben.

Nagyon lényeges kérdés, hogy a következő időszakban nézzük meg, hogy van-e lehetőség a közszférából  ha a nagy számokat tekintjük, akkor azt látjuk a csehekhez, szlovákokhoz, lengyelekhez képest, hogy az összfoglalkoztatotti létszámon belül a közszférában foglalkoztatottak száma és aránya magas , tehát kérdés az, hogy lehet-e, milyen módon lehet, mikor lehet ezt a létszámot változtatni. Nagyon lényeges, hogy tudunk-e segíteni, és milyen módon tudunk segíteni a versenyszférában való elhelyezkedésben, erre korábbi években már voltak sikeresen működő programok. Tehát nagyon fontos, hogy a következő időszakban is, mint ahogy az előző években, a versenyszféra foglalkoztatására koncentrálva, elsősorban a gazdasági lehetőséget megteremtve az állami szektorban is képesek legyünk azokra a bérfejlesztésekre, amelyeknek szerintem a négyötödét vagy háromnegyedét  de inkább négyötödét  megtettük az elmúlt években.

Valóban van még hiátus egy-egy szűkebb területen, és ahogy elhangzott államtitkár urak részéről is, a kormány nyitott arra, hogy ezekben a kérdésekben, ha a felek, történetesen itt az önkormányzatok és az érdekképviseletek tudnak egy közös anyaggal a kormány asztalára jönni, akkor nem zárkózik el a kormány ettől a fajta egyeztetéstől.

Ami a béreket illeti  egy mondat erejéig , azt, hogy hogyan alakultak az elmúlt években, mindenki látja, tegnap jelent meg éppen a KSH legfrissebb adatsora, 200 ezer forint fölött van a nettó átlagkereset ma Magyarországon. Amit Mesterházy Attila képviselőtársam feszegetett, hogy vajon a szabolcsi meg a pesti, meg hogy jön ki ez a kétszázezer; valóban egy szabolcsi ember azt mondja, hogy lehetetlen, hiszen az én környezetemben az átlagfizetés még a 130 ezer forintot sem éri el. Tehát hogy vannak különbségek országon belül, ez kétségtelen tény. Hogy ezzel kezdeni kell valamit, az is kétségtelen tény. Csak abban az időben, tisztelt képviselőtársam, a munkanélküliségi ráta Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 24 százalék volt, most meg 7,5 százalék. E mögött az mutatkozik meg, hogy számos esetben a versenyszférában, ahol nincs lehetőség, ott pedig a közfoglalkoztatásban adtunk nem 28 500 forintos segélyt, hanem 54 ezer forintos vagy 78 ezer forintos segítséget, amiből már a legszükségesebb dolgokat lehet kezelni.

Tehát azt mondom én is akkor kellő szerénységgel itt a képviselőtársaimnak, hogy ismerjük el azt, amiben eredmények vannak. Nyilván van feladat a következő kormány számára is, az a jó, mert a kihívások viszik előre az életet. Én bízom abban, hogy azok az eredmények, amelyek az elmúlt időszakban mind a gazdaság, mind a foglalkoztatás terén megmutatkoztak, azok az eredmények kellő bizonyítékot adnak arra, hogy érdemes a következő időszakban is a Fidesz-KDNP-szövetségre szavazni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)