Felszólalás adatai

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartottam még egyszer visszakérni a szót, mert az előző öt percben a módosító javaslatom lényegére talán nem tudtam rávilágítani. Ha az Országgyűlés vagy a parlamenti pártok úgy érzik, hogy a népszavazás kezdeményezése az Országgyűléssel szemben, a parlamenti pártokkal szemben történik; ha egy ilyen filozófiai alapállásból közelítünk hozzá, akkor értem az ellenállást. A módosító javaslatomnak azonban nem ez a lényege. Teljesen világos, hogy a mai magyar parlamenti viszonyok és légkör közepette egy ilyen, mondhatni sorsfordító jelentőségű alkotmányos szerződésről vitatkozni a Házban önmagában meglehetősen furcsa helyzet, miközben Európa boldogabb felét azért az alkotmányos szerződés körüli ratifikáció sokkal inkább foglalkoztatja, noha talán a kelet-európai tízek által szintén az elfogadásról szóló vitáknak nagyobb a jelentősége, mint a tizenötök részéről.

Ezért a javaslatom, amely arra vonatkozik, hogy a parlament írjon ki népszavazást a kérdésről, inkább arról szól, hogy ebben a fajsúlyú ügyben nem jó a felelősséget az Országgyűlésnek magára vállalni, kifejezetten jó megosztani a felelősséget még egyszer a magyar néppel, már csak azért is, mert ez egyrészt azt jelenti, hogy bízik a népfelségben az Országgyűlés, és a pártok nem félnek attól, hogy a nép nem bízik a parlamentben és a parlamenti politikai pártokban, mert meg tudják indokolni a kampányban - bár nem szeretem ezt a szót, szerettem is volna elkerülni, de nem sikerült -, tehát a népszavazási kampányban még inkább ki tudnák fejteni álláspontjukat, és biztos vagyok benne, hogy egy népszavazás során a döntés sokkal inkább tekinthető - ma divatos ezt a szót használni, ilyen kort élünk - legitimnek, mint ha az Országgyűlés ezt a jogot magához vonja.

Ha nem engedi az Országgyűlés az országos népszavazás kiírását, azt valóban lehet akár úgy is értelmezni, mintha tartana attól a folyamattól, amely a népszavazás után muszáj lenne, hogy elinduljon Magyarországon, azaz most már különösebb politikai tét nélkül, különösebb belpolitikai tét nélkül - így helyesbítek - lehetne értelmesen párbeszédet folytatni a magyar választópolgárokkal. Még egyszer mondom, ezért örülök, hogy az általános vitában többen is a vezérszónokok közül, még a Szabad Demokraták Szövetségének nevében fölszólaló európai uniós képviselő, aki már nem az, mert lemondott róla, még ő is olyan tartalommal fogalmazott, amely nem zárja ki, számára ugyan nem szimpatikus, de nem zárja ki a népszavazás kiírását.

Tehát, elnök úr, azért kértem még egyszer szót, mert szeretném világossá tenni, hogy a módosító javaslat kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy az Országgyűlés ossza meg a felelősségét a magyar néppel, és abban a légkörben, amelyben az Európai Unió ma működik, az elmúlt két évben működik, és amikor csatlakoztunk 2003 (Sic!) tavaszán, akkor még nem volt szó, nem tudhattuk, hogy sikerül az alkotmányos szerződést a tagországok elé tenni... - ebben a légkörben, ebben a fölgyorsult világban, ahol azért nagyon sok minden változik, most úgy tűnik, hogy az Unió szeretne találni egy újabb sarokkövet, egy újabb fundamentumot. Ezt a fundamentumtervezetet érdemes lenne a magyar nép elé tenni, még egyszer mondom, azért, hogy ne az Országgyűlés húzza magára ennek a döntésnek a felelősségét, legyen ahhoz elég bátor, hogy ezt a felelősséget megossza a magyar néppel, és minden választópolgár számára tegye lehetővé, hogy mondja el véleményét az uniós alkotmányról.

Ebben a kérdésben számomra minden olyan fölvetés, amely egy népszavazás költségvonzatát bolygatja, tulajdonképpen olyan demagógia, amellyel én nem kívánok foglalkozni még akkor sem, ha ez itt egyébként eddig nem hangzott el, és bízom benne, hogy nem is fog elhangozni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)