Felszólalás adatai

DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, igen, most. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Sokszor hangzott el a mai vitában mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról, hogy “államtitkár úr figyelmébe ajánlomö, “remélem, államtitkár úr is érzi ennek a súlyátö. Nos, erre szeretnék némiképpen reflektálni, végigmenve a vita valamennyi érdemleges szakaszán, megjegyezve, hogy még csak a minisztériumot sem irányítom, nem még a kormányt, tehát a kormány nevében azokra a módosító indítványokra, amelyek itt elhangzottak, nem tudok válaszolni, de megosztom önökkel azon észrevételeimet, amelyek, azt hiszem, a további együttgondolkodást segíthetik.

A törvényjavaslat kapcsán, ahol arról szól az előterjesztés, hogy mely területek tartoznak az első ütembe, és hol kerülnek majd megvalósításra különböző tározók, mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról kifogásolták a jászsági főcsatorna és vízgyűjtő területének egzakt megjelenítését. Igazuk van, a megfogalmazás valóban nem túl szerencsés, ezért egy olyan jellegű kapcsolódó módosító indítvány, amely a jászsági főcsatorna továbbfejlesztéséhez, annak műszaki kivitelezéséhez szükséges műszaki csatlakozási berendezéseknek az első ütemben történő kiépítését célozza, mindenféleképpen támogatásra érdemes.

Több felszólaló említette az európai uniós források elérhetőségét. Csak ehhez az első ütemhez már most 6,2 milliárd forintnak megfelelő euró készenlétben áll, lehívható, és ehhez még kapcsolódnak az egyéb tárcáknál a vidékfejlesztésre, az infrastruktúra-fejlesztésre vagy az agrárgazdálkodásra vonatkozó európai uniós társfinanszírozási pénzek. Megjegyzem: az első ütem költségvetése, a teljes gazdálkodás, infrastruktúra vidékfejlesztési programokkal együtt mintegy 130 milliárd forint, ebből közvetlenül az a beruházás, ami a vízügyi műszaki fejlesztéseket, azok kiépítését jelenti, mintegy 50 milliárd forintot feltételez. Egyetértve Lezsák képviselő úr felvetésével: az elsődleges cél itt a vízvisszatartás, a vízmegtartás és az ehhez képest történő fejlesztések.

A térítési összeg váltotta ki a legnagyobb vitát, hogy mennyi is legyen, és hogyan. Én fölhívnám a tisztelt képviselő hölgyek és urak - most éppen hölgyet nem látok a teremben a jegyzőkönyvvezető kivételével - figyelmét, hogy a térítési díj egy lehetőség arra, hogy egy gazdálkodási formáció változása következzen be, és nem feltételezi, hogy az újabb vagy más irányú gazdálkodás jövedelemkiesést is fog jelenteni. Figyelmükbe ajánlom Ivanics képviselő urat, aki annak idején a megyei közgyűlés elnökeként ezt a gazdálkodási formációt a megyében eléggé komolyan szorgalmazta, és a jászsági főcsatorna kiépítése egyik üteme elindítójának tekinthető. Az más kérdés, hogy két kormányzati cikluson keresztül ez a tanulmánytervek elkészítésén túl egyéb, tényleges kormányzati támogatást nem kapott. Most egy lehetőség, hogy ezt el tudjuk indítani. A tájgazdálkodással összefüggésben megjelenő együttes támogatás, ha optimálisan használjuk ki a lehetőségeket, mintegy 80 százalékos európai uniós támogatást is elérhet 20 százalékos hazai forrásból.

A térítési díjról vitatkozunk, hogy 6 ezer forint legyen, vagy 15 forint legyen négyzetméterenként. Nyilvánvalóan figyelembe kell venni a föld elhelyezkedését, annak értékét, a termőképességét. Itt, ha azt mondanánk, hogy 15 forint négyzetméterenként, pontosan olyan igazságtalan lenne, mintha egy alacsony értéket jelenítenénk meg. Feltételezem, hogy ha a forgalmi érték közelében alakulna a térítési díj, az meg már nem egészen korrekt, mert azt is tudni kell, hogy a térítési díj egy lehetőség, nem korlátozza a földtulajdonost abban, hogy esetlegesen a Nemzeti Földalapnak fölajánlja vételre a földjét, vagy esetlegesen a kisajátítási eljárást is választhatja. De nem ez a cél. A cél az, hogy a földtulajdonos ugyanazon a területen, amelyen eddig is gazdálkodott, megváltozott körülmények között folytathassa ezt, és ehhez egyéb támogatási formákat is elérhessen. Nyilvánvalóan a kártalanítás egy más dolog. Ha időszakosan vagy hosszabb időre a területe víz alá kerül, akkor a terméskiesés, illetve az ebből eredő kárának a teljes megtérítését kérheti.

Tóth képviselő úrnak volt egy fölvetése, hogy érdemes-e ezeket a korlátozásokat a törvényben így taxatíve felsorolni. Itt a saját véleményemet mondom - és ez közelít ahhoz, amit többen is fölvetettek -: nem feltétlenül lenne szükséges a törvényben taxatíve felsorolni, meg lehetne állapítani a törvénynek azt, hogy az adott területre vonatkozó gazdálkodási kötelezettséget az adott terület sajátosságaira való tekintettel a környezetvédelmi, FVM-hivatalok közösen állapítják meg. Nekem személy szerint ez ellen semmi kifogásom nem lenne. Az viszont azt jelenti, hogy az adott területen a korlátozás az ingatlan-nyilvántartásban felsorolásra kerül, és ennek megfelelő gazdálkodásra lesz köteles a tulajdonos.

Az építésiengedély-köteles tevékenységről: én nem vagyok építész szakértő, de azt gondolom, hogy azok a felvetések, amelyek Herbály képviselő úr részéről is megjelentek, illetve Pap képviselő úr is utalt erre, nem biztos, hogy kizárják, hogy valaki pajtát, színt építsen az extenzív gazdálkodásnak megfelelőn, vagy magaslest, illetve kerítést. Én azt gondolom - nem vagyok benne biztos -, hogy ezek nem építésiengedély-kötelezett felépítmények, ezeket a jelenlegi előterjesztés semmiben nem korlátozná, tehát az ilyen jellegű beruházások a jelenlegi törvény szerint mehetnek.

Sajnálom, hogy nincs itt Fónagy képviselő úr, az előző miniszter úr, akinek a fölvetése a közhasznúsági törvény időszerűsége. Valóban így van, időszerű, tessék, lássunk hozzá, itt az őszi ülésszak, csináljuk meg, ha ilyen nagy az egyetértés a kormánypártok és az ellenzék között! Én is úgy érzem, hogy nem jó az, ha egy-egy nagyobb beruházásra mindig külön törvényt alkotunk, és külön szabályozzuk az eljárási rendet, mert ez annullálja az általános államigazgatási szabályokra vonatkozó törvényi rendelkezéseket, valamint az egyes szakhatóságok jogkörét egy bizonytalan közeg felé mozdítja el. Jelen pillanatban még kénytelenek vagyunk ezzel a nem túl szerencsés gyakorlattal élve az indítványunkban ezeket az eljárási szabályokat ide hozni.

Tóth képviselő úrék javaslata az extenzív gazdálkodásra az alanyi jogú támogatást írja elő. Ez azért nem járható út, mert az extenzív, a tájgazdálkodási támogatások az úgynevezett második pilléres támogatásba tartoznak az európai uniós szabályozás szerint is, tehát ott alanyi jogú, úgynevezett normatív kifizetésekre nem lehet mód, ezek pályázatosan működhetnek. Az már megint egy vitatott kérdés, hogy ezeket a pályázatokat milyen hosszú időtartamú gazdálkodásra vezessük be. Örülök, hogy bólogat képviselő úr, Ivanics Pista, mert szükség van arra, hogy kiszámítható legyen a gazdálkodás. Tehát aki egy ilyen programba beleszáll, nem évre, kettőre, hanem hosszabb időre tervez, és ez lenne az igazán jó.

Orosz képviselő úr és Ivanics képviselő úr is említette, hogy nem a kártalanítás irányába kellene elmozdulni, nem azt kellene mondani, hogy barátaim, ha valami majd nem sikerül, akkor kártalanítunk benneteket, hanem azt a támogatási, nem is azt mondom, hogy támogatási, hanem együttműködési modellt kellene kialakítani, amely együttműködés keretében az adott ingatlan, föld mindenkori használója megfelelő garanciát kap arra, hogy a táj értékeinek megőrzésére, az általa önkéntesen és nem kényszerből vállalt intenzív termelésből kieső jövedelem pótlására vagy kompenzálására egy olyan pályázati modell működik, ami a tájgazdálkodásban, az ökogazdálkodásban igen nagy lehetőségeket teremt.

(0.10)

Most megint csak a saját véleményemet mondom. A vége felé előjött, hogy két miniszter szabályozza-e ezt le vagy inkább a kormány. Én is hajlanék arra, hogy inkább a kormány, mert jogosak azok a felvetések, amelyeket képviselőtársaim mondtak, hogy ez nemcsak az FVM-et és a Környezetvédelmi Minisztériumot, hanem a belügyi tárcát, a Miniszterelnöki Hivatalt és területfejlesztési intézményeket is érinti. Szerintem ennek semmiféle akadálya nem lehet.

A haszonbérleti díj csökkentése kérdésében mélységesen egyetértek Farkas képviselő úr felvetésével. Ez mindennapi gyakorlat. Mostanában én is látom, a haszonbérlők arra való hivatkozással, hogy aszály van, muszáj van, ez a bajuk, az a bajuk, nem fizetik ki szerencsétlen tulajdonosoknak a haszonbérleti díjat, sőt még abból sem adnak vissza, amit a parlamentben hosszú viták után megszavazunk ilyen meg olyan kompenzáció, aszálykártalanítás címén. Ezt ők szépen beteszik a zsebükbe, a föld tulajdonosa meg ebből se lát semmit, mert korábban már megkapta a papírt, hogy mekkora hatalmas terméskiesése volt, de azt már nem írja le, hogy az adófizetők pénzéből ehhez valamiféle kompenzációt is kapott. Én is azt mondom, hogy a terméskieséssel arányosan lehessen ezt megtenni, de akkor, ha ennek az előzetes kontrollja biztosított, hogy a földtulajdonosnak joga és lehetősége legyen megismerni a haszonbérleti díj csökkentésére alapot adó terméskiesés okát.

A mai vitát tartalmasnak és szakmai vitának tartom. Nagyon sok fölvetés hangzott el, amelyeket remélem, hogy kormányzati és ellenzéki oldalról még csatlakozó módosító indítványokkal a megoldásig el tudnak vinni, és bízom abban, hogy ez a törvény elfogadását követően lehetőséget is biztosít azok megvalósítására.

Lezsák képviselő úr meg ne sértődjön, aki a címre vonatkozóan rövidítve jelezte, hogy ez a Tisza-völgyi árvízvédelemről szól. Ez több mint árvízvédelem. Ez valóban területfejlesztés és területátalakítás is. Ez nem a Vásárhelyi-terv, és nem is a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése, hanem - amint Glatz akadémikustól hallottam egy fórumon Nagykörűben - egy anti-Vásárhelyi-terv. Tehát nem beszorítjuk a folyót és nem szorítjuk egy vonallal a gátak közé, hanem inkább teret engedünk neki és természet közeli állapotot próbálunk megvalósítani.

Arra kérem képviselőtársaimat, a törvény megszületése után legyenek partnerek abban, hogy azokon a társadalmi vitákon, amelyeket egyszer-kétszer már volt szerencsém megélni a Tisza völgyében, jelenjenek meg. Valaki hivatkozott arra, hogy van olyan település - a nevét szándékosan nem említem -, ahol hatalmas az ellenállás. Voltam ott és láttam, hogy az politikailag gerjesztett ellenállás. Az a település nem került be ebbe a rendszerbe, nincs ott, pedig szakmailag indokolt lenne, hogy ott legyen. De nincs ott, mert nagy a társadalmi ellenállás. Nekünk most az a feladatunk, hogy az első ütem sikeres legyen, referencia legyen azok számára, akik a területet illetően szakmailag indokolt, hogy ott legyenek, és szaporodjanak azok a jelentkező levelek, amelyeket például Csengerből, Jándról, Fehérgyarmatról vagy a tökfesztivál helyszínéről, Nagydobosról kaptunk. Tehát vannak ajánlkozó települések, amelyek ezt szövetségben szeretnék csinálni az adott területen. Nekünk meg az a feladatunk, hogy azokat az elvárásokat, amelyeket joggal támasztanak felénk, a megfelelő igényszint szerint ki is tudjuk elégíteni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)