Felszólalás adatai

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor utamat ma a nemzet temploma felé vettem, akkor az volt a tervem, hogy ezen alaptörvény-tervezet népesedési vetületeiről ejtsek pár szót, de ahogy az lenni szokott, és ahogy a héten nem először fordul elő velem, befelé jövet akár a híreket hallgatva, akár beszélgetve egy-két átlagos magyar honpolgárral, tehát nem olyannal, aki itt ül a parlamentben, mindig megváltoznak ezek a tervek. Mégpedig azon oknál fogva változnak meg, hogy újra és újra rájövünk, hogy a legalapvetőbb problémákat, a leginkább égető, fájó sebeket nem kezeli ez az alaptörvény-tervezet, amellett, hogy kifejezném örömömet afölött, hogy alaptörvénynek hívják, és nem estek abba a hibába, hogy alkotmánynak nevezzék, hiszen abból Magyarországnak van egy, annak csak a történelmi jogfolytonosságát kellene helyreállítani, mely jelen pillanatban Navracsics úr elmondása szerint önök szerint nem lehetséges, hiszen hatvan év annyi pusztítást okozott, hogy a restitúcióra nincs mód. Mi ezt nem fogadjuk el, de legalább tiszta, őszinte beszédnek tartjuk, és egy olyan kiindulási alapnak, amely bár megmutatja a közöttünk lévő különbségeket, mégis ki tudjuk domborítani azt, hogy mi hogyan csinálnánk másképp.

A népesedés tekintetében talán a legfontosabb mondat lehetne a K. cikkben szereplő, "Magyarország támogatja a gyermekvállalást" mondat. Adódik a kérdés természetesen, hogy hogyan támogatja Magyarország a gyermekvállalást, és a választ meg is kapjuk: a családok védelmét - és gondolom, ezen belül az említett tárgykört is - sarkalatos törvény szabályozza. Tehát megint csak abba a hibába esünk, mint majdnem harminc alkalommal, hogy sarkalatos törvénybe utaljuk azt a rendezést, amelynek legalább az alapelveit, alap-mozgatórugóit itt is le lehetne, sőt mi több, le kellene fektetni. Mondok egy példát: a XV. cikkben szereplő mondat, miszerint "minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz", ez való igaz, de hogyan véleményezzük ezt a sort annak tekintetében, hogy az önök által keresztülvert médiatörvényben lényegileg a gyermekvédelem, a gyermeki szellem védelme nem valósul meg százszázalékosan. Azok a szankciók, amelyek kitakarították volna Magyarország közéletéből a Való Világra emlékeztető szemetet, az idegen liberális mocskot, amelynek rég nem lenne helye a magyar szellem tekintetében, és nem okozhatna szellemi környezetszennyezést, önök lényegében nem tudtak leszámolni ezzel a problémával, pedig elvileg hatályos jogszabály tenné ezt lehetővé, amelynek bizonyos részei persze később lépnek életbe, de egy év talán elég kellett volna hogy legyen arra, hogy legalább nyomokban felbukkanjon, hogy a gyermekek szellemét, lelkét hogyan és miként fogjuk megvédeni a későbbiekben.

Ugyanitt szerepel az, hogy "a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni", nagyon helyesen. De mégis mi történik akkor, ha ma továbbra sem járatja iskolába egy szülő a gyerekét? Volt szó arról, hogy igen, elvesszük a családi pótlékot. Mi történik ezzel szemben a pár száz lelkes magyar falvakban? Az történik, hogy egy 300 lelkes magyar faluban, ahol 150 főt tesz ki a roncstársadalom, a tanár már az igazgatónak sem meri jelenteni azt, ha ezek a hiányzások bekövetkeznek, tehát olyan félelemben él a magyar vidék egy része, hogy ezen jogszabály egyszerűen keresztülvihetetlen, nem áll összhangban a valósággal.

A lakhatás tekintetében szintén fontos lenne a gyermekvállalási kedv fellendítéséről beszélni, állami otthonteremtési program nélkül, a lakhatás biztonsága nélkül nem lehet igazi demográfiai fordulatra számítani. Ezzel szemben az alaptörvény-tervezetben pusztán és mindösszesen annyi szerepel: Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit megteremtse, ugyanez igaz a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésre. Ezzel szemben ez egy állami kötelességvállalás kellene hogy legyen, ahogy a közszolgáltatások esetében is állami kötelezettségvállalás kellene hogy takarja azt, hogy mindenféle külföldi multinacionális érdekeltséget kitakarítsunk a magyar piacról. Külső szereplőkre nincs szükség, az árdrágítás, a profit kisajtolásának a nagymesterei ők; minden esetben és minden normális országban csak és kizárólag állami felügyelet, az állam óvó, gondoskodó keze óvhatná a közszolgáltatásokat, ezen keresztül a természeti kincseket, és ezen keresztül azt a mindennapi létbiztonságot, amelyben gyermekeket lehetne vállalni. De természetesen ugyanez igaz a földvédelemre, amely szintén nem szerepel kellő súllyal még ezen alaptörvény-tervezetben sem, pedig ha jól tudom, akkor ezt nem kellene feltétlenül Brüsszellel egyeztetni, tehát jelentsük ki azt, hogy történelmi lehetőséget szalasztanak el azt illetően, hogy a magyar földet megvédjük. Hiszen azzal, hogy moratóriumokat kérnek és nagy nehezen hosszabbítgatnak, végül is csak tüneti kezelést alkalmaznak. Egy nemzeti minimum lehetne, nemcsak egy alaptörvény esetében, de a mindennapokban is, hogy magyar földre idegen érdekeltség még feldolgozóként, még a föld méhének, gyümölcseinek a kiaknázásakor sem jelenhetne meg, ez is csak és kizárólag magyar kézben lehetne - javaslom, mondjuk, a dán földtörvényre és egyéb alaptörvényekre emlékeztető módosításokat bevezetni ezen tervezetbe is, bár illúzióim ezzel kapcsolatban nincsenek.

Nagyon fontos kijelentenünk azt, hogy gyönyörű retorikailag a gyermekek védelme, nagyon tetszik nekünk is, mégis itt van előttem mintegy húsz olyan népesedési, demográfiai javaslat, amelyet az utóbbi tíz hónapban tettünk, tettem, és ezek közül lényegében egyet sem sikerült keresztülvinniük. Tehát egy hihetetlen negatív rekordról beszélünk, egy olyan Guinness-rekordról, amelynek értelmében a bölcsődei ellátást nem sikerült rendezni, az anyák számára előírt rugalmas munkahelyek lehetőségének megteremtésével szintén hadilábon állnak, az áfarendszerhez sem sikerült hozzányúlni annak érdekében, hogy a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfatartalmának csökkentésével elérhetőbbé tegyük ezeket. A nyugdíjrendszer rendezéséről nem is beszélve, amiről mondhatjuk, hogy persze, a magánnyugdíjvagyon egy részét önök behozták, aztán államadósságot kozmetikáznak vele ahelyett, hogy értelmes célokra fordítanák. De mégsem látható az, hogy két generációval később az én unokámnak miből fog a pénzespostás nyugdíjat hozni, hiszen a rendszer fenntarthatatlannak látszik.

A családi pótlék, a pazarló szociális rendszer rendezése, bár lehet, hogy meglepő, amit mondok, de szintén a belátó és belátható népesedéspolitika egyik kiváló eszköze lenne, hiszen felszámolhatná a megélhetési gyermekvállalást. Aki azt mondja, hogy ma ilyen nincs Magyarországon, az vagy nem járja Magyarországot, úgy értem, hogy a Rózsadomb és a Parlament között ingázik, és innen próbál okos dolgokat mondani, vagy pedig nem mer szembesülni a problémákkal; még egyszer mondom, lehet, hogy a Rózsadombról a magyar ugar egy kicsit szebb, mint a valóságban, nekünk mégis a valósággal, a valódi problémákkal kell foglalkoznunk. Ezért mondhatjuk azt, hogy a pazarló szociális rendszer megszüntetése, felszámolása haladéktalanul kötelező; csak azok részesülhessenek ilyen áldásokban, akik azt valóban megérdemlik, akik tesznek érte, ha tudnak, és akik hasznos tagjai kívánnak lenni a társadalomnak. Ezért javasoltuk a szociális kártya országos bevezetését, amelyet - idézőjelben természetesen - önök szintén azonnal lesöpörtek, pedig ennek az értelme és lényege pont az lenne, hogy a szociális juttatások ne a félkarú rablót, ne az ukrán cigicsempészeket gazdagítsák, hanem igenis a gyermek asztalára jussanak el tankönyv formájában, élelmiszer formájában, vagy ebből legyen ruhája, kiscipője.

(11.10)

Erről lett volna szó ebben a tervezetben, önök ezt elkaszálták. Ezek után egy alaptörvény-tervezetben felmerülő hasonló vagy hasonló témakörre utaló gondolat esetében miért bízzunk meg abban, hogy ez változni fog? Netán önök belátták ezt a problémát? Remélem, akkor a vita során lesz olyan, aki válaszol erre, és belátja, hogy igen, valóban hibáztak, amikor ezt a jobbikos javaslatot elkaszálták, és legalább részeit hajlandók átültetni a közeljövőben a magyar törvénykezésbe.

De térjünk ki arra, hogy mi szükséges még a gyermekvállalás biztonságossá tételéhez: a munka és a munkához való jog. Még az eddigi sztálinista hulladékban, amit én egyébként nem neveznék alkotmánynak, még ebben is lényegileg szerepelt a munkához való jog. Ezzel szemben most mivel találkozunk? A munka megválasztásához való joggal. Minimális különbség, retorikai különbség, de mégis mit jelent? Adott esetben, ha tönkremegy egy üzem, mondjuk, egy falu mellett egyetlen üzem, amely munkahelyeket tud szolgáltatni és produkálni, eddig elvileg az alaptörvény értelmében az államnak kötelessége volt óvó, gondoskodó kezét kinyújtani, és legalább megpróbálni munkalehetőséget teremteni a nélkülözők számára. Ennek legkiválóbb példája a közmunkaprogram lenne egyébként, amit országos kiterjesztéssel mind a mezőgazdaság újjáélesztéséhez, mind pedig az árvízvédelemhez százezres nagyságrendben lehetne igénybe venni a honfitársainkat illetően, kiutat, kiugrási lehetőséget jelentene Magyarország számára. Ezzel szemben itt csak az szerepel, hogy a munka megválasztásához van jogunk. Önök széttárhatják a kezüket: válasszatok nyugodtan! Nincs miből? Arról már nem mi tehetünk, nem a magyar kormány és nem a magyar állam, pedig óvó, gondoskodó kezét neki kellene kinyújtani.

Sajnálatos módon az előttünk álló alaptörvény-tervezet értelmében kijelenthetjük azt, hogy a nép már csak a hatalom forrása maradt. Nem minden hatalom a népé, mint ahogy kellene hogy legyen, a hatalom forrása maradtunk, tehát ha a politikum kiveszi a kezünkből a hatalmat, onnantól kezdve az már csak pártról pártra száll visszavehetetlenül, nehezítve a visszahívhatóság intézményének későbbi bevezetését is. Tehát olyan aknák vannak elrejtve ebben a tervezetben, amelyek kikerülése honpolgári kötelességünk lenne, ugyanakkor nem láthatóak ennek a jelei.

Nagyon örülök egyébként - és lehet, hogy ezen frakciótársaim is meglepődnek - a nevesítésnek az alaptörvény-tervezet végén. Annak tekintetében, hogy a történelem egyszer el fogja számoltatni azokat, akik ezeket a hibákat, más esetben pedig a bűnöket elkövetik. Legalább nem kell majd messzire menni azért a névsorért, akik vállalják nevükkel azt, amit itt az előbb felsoroltam, miszerint nem rögzítik a munkához való jogot, nem rendezik a gyermekvállalás, a tisztességes belátható jövő körülményeit, és akik vállalják azt, hogy most a térség legalacsonyabb társadalmi támogatottságú alaptörvény-tervezetére szavaznak majd igennel, és akik nem látják be azt, hogy a nemzeti depresszió Magyarországon talán most van a legmélyebben.

Talán láthatták volna abból is, hogy milyen kevés kérdőívük érkezett vissza a kiküldött több millió darab közül. Ha ezt arányosítanánk egy népszavazásra, akkor látható, hogy az utóbbi 20 év legalacsonyabb figyelemmel kísért társadalmi mozgatórugója, folyamata volt ez. Önök ezt mégsem látják, én viszont azért kellett hogy ezeket elmondjam, mert nem szeretném, hogy az unokám akciós szemetet vásároljon valamelyik kínai boltban. Most itt lett volna a lehetőség arra, hogy rendezzék ezeket a kérdéseket, megvédjék a magyar földet, a vízkincset, a termálvízkincset, belátható körülményeket teremtsenek a gyermekvállaláshoz, legalább említés szintjén a Hangya szövetkezeti rendszert, a szövetkezés fontosságát beemeljék ebbe az egészbe, ami Magyarország számára, Európa korábbi éléskamrája számára talán az egyetlen kiutat jelentheti, felszámolják a hibás szociálpolitikát, a teljesen fölösleges kiutalások rendszerét. Ehhez képest önök kifelejtették az alaptörvény-tervezetből még a gyógyuláshoz és a gyógyításhoz való jogot is, ahogyan azt Gyenes Géza képviselőtársam kiválóan felvezette. Lényegi reakciót nem kapott rá.

Nagyon nem szeretném, hogyha ez az alaptörvény-tervezet a sírgödrünk lenne, ezért nagyon sokáig és minden eszközzel harcolni fogunk a hibái ellen. Nagyon remélem, hogy önök közül legalább pár magyar honfitársunkban lesz belátás ahhoz, hogy azt mondja, hogy ezt a használhatatlan dokumentumot nem szabad a kézjegyével ellátni, és lesz benne bátorság ahhoz, hogy frakcióparancs és minden egyéb ellenére azt mondja, hogy ez vállalhatatlan, hiszen egyszer mindenkinek az unokái szemébe kell néznie. (Taps a Jobbik soraiban.)