A felszólalás szövege:
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon közel kétmillióan élnek panellakásokban, ezeknek az otthonoknak a többsége felújításra szorul. Ennek megvalósítását segítette volna a korábbi években az úgynevezett panelprogram, amely körül a szocialista kormány működésének eredményeként 2008-ban és 2009-ben teljes káosz alakult ki. Miközben a három pillérből álló rendszerben az átgondolatlan kormányzati elvonások, megszorítások miatt nehéz helyzetbe kerülő önkormányzatok, az ugyanezen okokból megélhetési gondokkal küszködő polgárok lakóközösségei biztosították a felújításokhoz szükséges önrészüket, addig a szocialista kormány nemhogy az általa kiírt pályázatokon vállalt állami önrészt nem fizette ki az érintetteknek, de még az ezzel kapcsolatos kötelező szerződéseket sem kötötte meg a mai napig - Tatabányán legalábbis nem.
Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy vélem, hogy a városunkban megtapasztalt anomáliák mint cseppben a tenger pontosan tükrözik a panelprogram visszásságait az egész országban. Tatabányán 2008-ban tíz panelház 58 millió forintja, 2009-ben tizenkét panelház 95 millió forintja maradt eddig kifizetetlen. Országos szinten a 2008-ban meghirdetett panelprogram kifizetéséből még 22 milliárd forint adósság maradt a szocialista kormánytól. A 2009-es panelpályázaton 30 milliárd forintra nyújtottak be igényt, de az előzetes becslések szerint a rendelkezésre álló költségvetési források és a fennálló kötelezettségek között mintegy 20 milliárd forintra nincs meg az állami fedezet.
(17.20)
Ez a korábbi felelőtlen kormányzati hozzáállás tovább erősítette az építőiparban a lánctartozást és a lakosság és az állam közötti bizalomvesztést.
A fentiekre tekintettel joggal tehetjük fel a kérdést, mikor számíthatnak a pályázatot benyújtó tatabányai társasházak és a kivitelezést végző helyi vállalkozások a panelprogramban a Gyurcsány-Bajnai-kormány által megígért, de évek óta ki nem fizetett támogatások folyósítására.
Várom szíves válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)
SCHMIDT CSABA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fenntartható fejlődés bizottsága megtárgyalta a területfejlesztésről, területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény, valamint az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság 13 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot.
A bizottság tagjai a vita során teljes mértékben egyetértettek azzal, hogy az elektronikus közműnyilvántartás létrehozására, valamint az építésügyi monitoringrendszer kormányzati nyilvántartására szükség van. A bizottság kiemelten fontosnak tartja a közhiteles közműtérképek elektronikus hozzáférésének a biztosítását, kiemelve, hogy a közhitelesség kiemelten fontos, hiszen olyan nyilvántartások, amelyek nem pontosak, nem szolgálják a települések, illetve a közműcégek, a lakosok érdekeit.
A fenntartható fejlődést szolgálják ezek a javaslatok, hiszen a közhiteles közműnyilvántartások segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a leghatékonyabb beruházások megvalósítására kerüljön sor. Ráadásul elkerülhetővé teszik a baleseteket, amelyeket az államtitkár úr is említett felszólalásában, amelyek különböző építési beruházások, felújítások során előfordultak az elmúlt években. Ezek a balesetek alapvetően környezetvédelmi kockázatot is rejtenek magukban, hiszen környezetszennyezés is előfordulhat egy-egy ilyen baleset során. Ezért közérdeknek tartjuk ennek a közhiteles nyilvántartásnak a létrehozását.
A központi rendszer kiépítése alapvetően véleményünk szerint elsősorban a kistelepüléseknek nyújt nagy segítséget, hiszen a nagyvárosok vonatkozásában ilyen közhiteles nyilvántartások már készültek és készülnek jelen pillanatban is. Ezért szükséges ennek az országos rendszernek a kiépítése.
A bizottságban szintén az előbb említett közterület-használati kérdésben alakult ki vita. A bizottság döntő többsége, 13-an támogattuk a javaslat ezen elemét is, egy tartózkodás volt, alapvetően a bizottság elnöke nem támogatta a közterületek használatának ilyen módon történő szabályozását.
A helyi önkormányzatok véleményünk szerint segítséget kapnak a törvénytervezettel abban a tekintetben, hogy a közterületek rendjét fenn tudják tartani. A környezetvédelemben és a fenntarthatóságban első számú szempontként szokott megfogalmazódni, hogy a döntéseket ott kell meghozni, ahol a problémák keletkeznek. Ebből a szempontból a közterületeken jelen lévő problémákat senki nem ismeri jobban, mint a helyi önkormányzatok, így a valós válaszokat, megoldási javaslatokat is az önkormányzatok tudják biztosítani ezekben a kérdésekben. Így támogatjuk azt, hogy a közterek, közparkok fenntartása rendjének biztosítása érdekében az önkormányzatok jogi segítséget, jogi rendeletalkotást, szabályozást tudjanak tenni, ezért a fenntartható fejlődés bizottsága általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslat minden egyes elemét.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
SCHMIDT CSABA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Október 4-én Hende Csaba miniszter úr szavaiból értesülhettünk ebben a Házban arról, hogy milyen katasztrófa történt Devecserben, és sokunkat itt az Országgyűlésben, de az egész országot is megrendítették azok a képek, amelyekkel azután találkozhattunk a médiában. Ezért nem volt kérdéses, hogy a kialakult helyzet kezelésén túl mind az Országgyűléssel, mind a kormányzattal szemben alapvető elvárásként merül fel annak az igénye, hogy hasonló, a környezetet súlyosan károsító, akár az emberi életet is kioltó esemény a jövőben ne következhessen be.
Ennek érdekében szükséges a bányatörvény hatályát a vörösiszapra is kiterjeszteni. A javaslat értelmében a vörösiszap kezelésének felügyelete a bányafelügyelet hatáskörébe kerül, ami biztosítja, hogy olyan, környezetvédelmi vagy természetvédelmi szempontból indokolt, azonnali bányafelügyeleti intézkedések vagy eljárások kerülhessenek lefolytatásra, amelyek fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajthatók. A vonatkozó részletszabályok megalkotására a bányászatért felelős miniszter kap felhatalmazást a javaslat értelmében.
Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, nem kell indokolni azt, hogy miért szükséges ennek a napirendi pontnak a mai tárgyalása, hogy minél hamarabb ez a jogszabály életbe tudjon lépni annak érdekében, hogy a miniszter és a bányahatóságok minél hamarabb ezekkel a jogosítványokkal rendelkezni tudjanak, hogy ilyen katasztrófák a közeljövőben ne fordulhassanak elő Magyarországon.
A törvényjavaslat nemcsak erre tér ki, hanem szabályozza a bányajáradék összegét is. A törvényjavaslat a hatósági árral érintett földgáz mennyiségére vonatkozóan a bányajáradék fizetésének alapját a hatósági árhoz köti, függetlenül attól, hogy a nemzetközi piacon hogyan alakul az olajértékesítési Brent-felár, a hatósági ár alkalmazására tekintettel, hiszen a hatósági ár független a piaci folyamatoktól, ezért a bányajáradék összekötése ebben az esetben a piaci folyamatokkal nem indokolt.
A hatályos villamosenergia-törvény módosítására tér ki még a javaslat. A villamosenergia-törvény egyes hőenergiával kapcsolt villamos energiát termelő erőművek esetében a kötelező átvételi értékesítési jogosultságok 2010. december 31-ei megszűnésének hatására a távhőfogyasztók számos településen, településenként eltérő, de esetenként akár igen jelentős mértékű hőáremelkedésekkel is szembesülhetnének. Hogy ez mennyire fontos és a mindennapokat érintő kérdés, jelenti az is, hogy az Országgyűlésben ellenzéki interpellációként is érkezett már kérdés arra vonatkozóan, hogy amennyiben ez a szabályozás a jelenleg hatályos módon valósul meg, abban az esetben jelentős, 30-40 százalékos hőáremeléssel kell szembenéznie egyes települések lakosságának a távhőár vonatkozásában.
Hogy ez nem csak pár települést érint, mutatja az is, hogy a 2010-ben lefolytatott energiahivatali eljárások, amelyek mintegy 150 engedélyezést érintettek, ebből 70 esetben elutasításra került a kérelem, tehát közel 70 település esetében lehetséges, hogy abban az esetben, ha ez a szabályozás nem kerül elfogadásra, akkor a települések költségei a hőár vonatkozásában jelentősen meg fognak nőni az ottani fogyasztók számára. Tekintettel erre, hogy ez a téli fűtési időszak közepén jelenne meg a fogyasztók áraiban, indokolt ezen negatív hatások kiküszöbölésére, illetve mérséklésére intézkedést tenni.
A javaslat a meghatározott arányban a lakossági fogyasztókat vagy külön kezelt intézményeket hőenergiával ellátó termelők számára 2012 végéig lehetővé teszi a csökkentett árak mellett a kötelező átvétel keretében történő értékesítést, feltéve, hogy a termelő vállalja, hogy a villamosenergia-rendszer szabályozhatóságának javítása érdekében alkalmassá teszi az erőművet a rugalmas villamosenergia-termelésre, és 2011. június 30-áig legfeljebb a 2010. december 1-jén érvényes hőenergia-értékesítési átlagárat alkalmazza.
Mindezek mellett a törvényjavaslat több gyakorlati, köztük az engedélyesek egymás közötti elszámolását, valamint a bányajáradék megállapítására vonatkozó pontosítást tartalmaz a most bevezetésre kerülő új gázár-szabályozási rendszerre vonatkozóan, valamint biztosítja, hogy se a villamosenergia-, se a földgázipari-engedélyesek ne háríthassák át egymásra vagy a fogyasztókra a különadó-fizetési kötelezettségüket.
Tisztelt Ház! Az önök előtt lévő módosítások az állampolgárok alapvető elvárásait, valamint az energiafogyasztók jogos igényeit valósítják meg, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvénymódosító javaslatot elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni a vitában felszólaló képviselőtársaimnak a hozzászólást és az építő jellegű javaslatokat. Azt gondolom, egy dolgot leszögezhetünk, ez minden hozzászólásból kiderült, hogy a törvényjavaslat létező problémákra keresi a megoldást. Ezt talán Józsa képviselő úr, aki még a teremben is van - sajnálom, hogy többen a vitában hozzászólók közül már nincsenek itt -, Józsa képviselő úr szájából különösen érdekesen hangzott, hogy létező problémákra ad választ vagy keres megoldást ez a javaslat. Hiszen önöknek már lett volna lehetősége az elmúlt 8 évben ezeket a létező problémákat megoldani, és az önök 8 éves kormányzásának köszönhető az, hogy ezek a problémák előálltak.
Hogy végigmenjünk, és a módosítás szükségességét és azt nézzük, hogy valójában mennyire szükséges lenne egy olyan energiakoncepció, amelyben minden energiatörvény-módosító javaslat beleilleszkedik, valóban így van, 8 év alatt el kellett volna készíteni. Valójában most is készül, a jelenleg lévő energiakoncepció nem szolgálja az ország érdekeit, ezért szükséges ennek a módosítása, felülvizsgálata, hogy azokat a szabályozásokat, amelyeket képviselőtársaim említettek, be tudjuk építeni.
De hogy a hozzászólások más területére is rátérjek, ez pedig az állam működő intézményrendszere. A képviselőtársaim hozzászólása - többek között Jávor képviselőtársam vagy Hegedűsné képviselőtársam hozzászólása - arra vonatkozott, hogy nem biztos, hogy szabályozni kell. Bár egyébként ők is tettek szabályozásra vonatkozó javaslatokat, hogy hogyan lehetne adott esetben az építési törvényben jobban szabályozni azt, amit mi ebben javaslunk a bányakapitányságok működése és ellenőrzése vonatkozásában. Egyrészt ezzel egyetértettek a tekintetben, hogy szükséges a területet pontosabban, egzakt módon és megfelelő hatósághoz - ahol szakemberek is rendelkezésre állnak - telepíteni, amire eddig nem volt példa. De az is igaz, hogy az államnak jobban kell működnie, és az eddigi intézményrendszer működését is jóvá kell tenni.
Sajnos, az elmúlt 8 évben a kormányzati munka során az állam és az egyes intézményeinek a működése olyan szintre jutott, hogy nem véletlenül nem bízunk az állami intézményrendszerben. Ehhez is időre van szükség, hogy ez az intézményrendszer olyan állapotba tudjon jutni, hogy el tudja látni a feladatát. Mert való igaz az, hogy szükség van az ellenőrzésre, és akkor a törvényi lehetőségek csak megteremtik ennek a keretét, ahhoz egy jó intézményrendszer kell, ami el tudja látni a feladatát, és amely intézkedni is tud. De egyébként a törvényjavaslat a bányakapitányságok vonatkozásában azonnali beavatkozásra ad lehetőséget, amelyet azonnal végre kell hajtani, és fellebbezésnek nincs helye. Tehát megteremti azt a lehetőséget a különböző bányászati tevékenységek során keletkező melléktermékek vonatkozásában, hogy ha a bányakapitányság veszélyhelyzetet érzékel, akkor azonnali cselekvést tudjon elrendelni, és ez ellen ne legyen fellebbezési jogosítvány.
De ugyanez igaz az Energia Hivatal munkájával kapcsolatban. Való igaz az, hogy a kötelező átvételi rendszer vonatkozásában az egyik legnagyobb probléma az elmúlt időszakban az volt, hogy nem volt egyértelmű vagy nem volt minden esetben megállapítató, hogy a kötelező átvételben átvett, kapcsoltan termelt villamos energia vonatkozásában az a támogatás, amelyet a távhőfogyasztó részére kívánt biztosítani a törvényalkotó, megjelent-e a távhőfogyasztók vonatkozásában. Ez szintén hatósági működési hiba, amelyet ki kell javítani azáltal, hogy az Energia Hivatal jogosítványait kiterjesztjük. Igaz az, hogy az elmúlt évek, mondjuk, az elmúlt 8 év kormányzásában olyan irányok is helyet kaptak, és olyan időszakok is voltak, amikor tudatosan leépítették az Energia Hivatal működését, és az egyes hatósági jogköröket letelepítették például önkormányzati szintre.
Tisztelt MSZP-s Képviselőtáraim! Biztosan ma már nem emlékeznek, hogy volt olyan időszak, amikor a hatósági hőár megállapítása a kiserőművi kategóriában önkormányzati szintre volt telepítve. Ezek a kiszámíthatatlan változások vezettek odáig, hogy az Energia Hivatal nem tudta kellőképpen ellenőrizni azokat a díjmódosítási kérelmeket vagy a kötelező átvétel vonatkozásában azt, hogy a fogyasztóknál érvényesüljön ennek a haszna, ami a rendszer működésében anomáliákat eredményezett. Azt gondolom, hogy pontosan ezért szükséges egy erős hatóság felállítása, amely rendelkezik azokkal a jogosítványokkal, hogy ezeket az ellenőrzéseket valójában le is tudja folytatni. Ahogy Hegedűs képviselőtársam a Főtáv esetében jelezte, szükség van arra, hogy legyen egy hatóság, amely ellenőrizni tudja a hatósági díjmegállapítás keretében, hogy valójában megfelelő költségek kerülnek-e elszámolásra akár az erőművi hőelőállítás, akár a távfűtés vonatkozásában. Ehhez szükség van egy jól működő hatóságra, és azt gondolom, ennek a kiépítésére meg is van a lehetőség, és meg is lesz a mód a következő időszak vonatkozásában.
Itt kapcsolódnék oda, amit többen érintettek, hogy ennek a hatóságnak, az Energia Hivatalnak lesz az is a feladata, hogy ellenőrizze, hogy a különadót ne lehessen továbbhárítani a fogyasztókra, vagy ahogy jobbikos képviselőtársam fogalmazott, a vásárlókra. Hiszen ez egy nagyon fontos feladat, de a más piaci szereplőkre való áthárítást is meg kell határozni vagy meg kell akadályozni.
Még egy kérdésre térnék ki, amit Józsa képviselő úr említett, hogy a határidők hogyan kerüljenek megállapításra. Azt gondolom, egyrészt időt kell adnunk, hogy a kötelező átvételben továbbra is bent maradó termelők be tudják nyújtani a kérelmüket, ezért szerepel a javaslatban egy januári dátum erre vonatkozóan, és időt kell adnunk az Energia Hivatalnak arra, hogy megfelelően objektív módon, a különböző feladatainak ellátása mellett el tudja végezni ezeket a bírálatokat. Ezt április 15-éig meg tudja tenni, ez elegendő idő ehhez, viszont az április 15-e vonatkozásában, ha addig megtörténik a vizsgálat, a termelők nem járhatnak rosszabbul, mint ha nem kérik ezt. Hiszen ebben az esetben is a villamosenergia-átvétel ára ugyan nem a támogatott áron, de ugyanúgy, minthogyha piacon értékesítenék, kerül kifizetésre. Tehát azt gondolom, hogy ez nem jelent kockázatokat azon termelők részére, amelyeknek január 1-jétől megszűnt volna a kötelező átvételben való részvételük.
Tehát ebből a szempontból a jelenleg benyújtott törvényjavaslatot megvalósíthatónak és végrehajthatónak tartom, ezért továbbra is kérem a tisztelt Ház támogatását.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(3.30)
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni mind az általános vitában, mind pedig a részletes vitában hozzászóló képviselőtársaimnak a hozzászólást, és azt, hogy a vitán kitartottak a tegnapi napon fél 4-ig, a mai napon pedig az utolsó napirend vonatkozásában éjfélig, és véleményükkel hozzájárultak a törvényjavaslat előkészítéséhez.
Úgy tűnik, képviselőtársaimat sikerült a tegnapi napon az általános vitában meggyőzni arról, hogy szükséges a bányakapitányságok szerepének a bevonása és kiterjesztése az építéshatósági eljárásokba, hiszen a devecseri vörösiszap-katasztrófa megmutatta azt, hogy a szabályozás kiterjesztésére van szükség. A módosító javaslatok ebben a vonatkozásban véleményem szerint koherenciazavart okoznak, illetve egy nem egyértelmű módosítást eredményeznének, ezért támogatni ezeket a módosító javaslatokat nem tudom.
Ami a mai részletes vitában elhangzott módosításokat illeti, mind a 4. és 5. pont vonatkozásában, amelyek a szankcionálásra, illetve a fokozott ellenőrzésre vonatkozó javaslatok, ezeket nagyon nehéz értelmezni, hiszen az Energia Hivatalnak ellenőrzési jogköre van a terület vonatkozásában. Erre nem szükséges fokozottan felhívni a figyelmét, hiszen a hivatalnak kötelessége ellenőrizni, hogy a különadó áthárítására ne legyen lehetősége a szolgáltatóknak. Erre ilyen felhívási javaslatot nincs értelme a törvényjavaslatban külön nevesíteni.
Ami pedig a javaslatban konkrétan megjelenő szankcionálást illeti, a hivatal szankcionálási jogkörén belül jelenleg is biztosítottak a szankcionálás feltételei, ezért nem szükséges a törvényjavaslatban ezt külön szabályozni.
Ami pedig Józsa képviselő úr indítványát illeti, a 7. pont vonatkozásában, amely a határidők módosítására tesz javaslatot, mint ahogy a gazdasági bizottság ülésén is elhangzott, most is ezt tudom megerősíteni. Abban az esetben, hogy ha az Országgyűlés a jövő héten dönt a törvényjavaslat elfogadásáról, és ebben az esetben a karácsonyi ünnepek előtt nem kerül sor a törvény aláírására és kihirdetésére, akkor tulajdonképpen a módosító javaslat elfogadása esetében nem marad idő a kedvezményezettek, illetve a törvény alapján a benyújtásra, ebben az esetben tehát a törvényjavaslat nem tud érvényre lépni, ezért nem tudjuk támogatni a december 31-ei határidő-módosítást. A január 15-ét tartjuk egy olyan határidőnek, amelyre minden érintett be tudja nyújtani a kérelmét az Energia Hivatalhoz. Az Energia Hivatalnak is a 15 napnál - ha figyelembe vesszük a postára adást, akkor ráadásul ez ennél kevesebb munkanapot is jelent - nem lenne elegendő ideje arra, hogy konkrétan megfontolja a beérkezett kérelmeket, ezért az április 15-éről január 15-re való megváltoztatást nem tudjuk elfogadni, hiszen abban az esetben nem lenne biztos az, hogy az Energia Hivatal el tudja látni a feladatát.
Ami pedig a 10. pont vonatkozásában lévő elvi vitára, illetve Göndör képviselő úrnak, Józsa képviselő úrnak a felszólalására vonatkozik, itt valamilyen félreértés van a képviselő urak részéről. Nem egy regionális különbség lehetőségét teremti meg ez a módosítás, ezt sem a kormány, sem pedig az előterjesztők nem támogatják. Itt arról van szó, hogy az egyetemes szolgáltatást igénybe vevők és a nem egyetemes szolgáltatásban részt vevők között lehessen különbséget tenni a rendszerhasználati díjak vonatkozásában. Tehát ennek a célja nem az, hogy regionális különbségek legyenek, hanem hogy az egyetemleges szolgáltatást igénybe vevők és az egyetemes körbe nem tartozók között lehessen különbséget tenni. Én ez alapján ezt a módosító javaslatot sem tudom támogatni.
Kérem a tisztelt Házat, hogy az eredeti javaslatot fogadják el és támogassák a végszavazás folyamán. Köszönöm szépen.
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A Fidesz-frakció és a kormány is elkötelezett abban az irányban, hogy a fogyasztók érdekeit érvényesítsük, és az energiaárakat kordában tudjuk tartani. Pontosan ezért tettük ezt a javaslatot, amely több százezer távhőfogyasztó számára teremti meg a lehetőséget, hogy a kötelező átvételi rendszer keretén belül maradjon, és így a távhőárak emelkedését meg tudjuk akadályozni.
A törvényjavaslat pontosan arra tesz indítványt, hogy ez a kötelező átvételi támogatás el is jusson a fogyasztókhoz, hiszen a korábbi években ennek a támogatásnak a legnagyobb problémája az volt, hogy nem jutott el a fogyasztók irányába, így a törvényjavaslat ezt a kérdést is kezeli.
Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa ezt a törvényjavaslatot, és ez a törvényjavaslat emellett nem jelent pluszterhet az áramvásárláson keresztül a fogyasztóknak sem, hiszen a kötelező átvétel egyensúlyát is megtartja a törvényjavaslat. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SCHMIDT CSABA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Igyekszem nem kihasználni az időkeretet. A fenntartható fejlődés bizottsága 2011. június 6-ai ülésén megvitatta a környezetvédelmi termékdíjról Sebestyén képviselő úr által benyújtott törvényjavaslatot. A bizottság 14 igen szavazattal, 4 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot.
A bizottság minden tagja egyetértett abban, hogy a termékdíjtörvény módosítására szükség van. A vita az előterjesztés módjáról alakult ki a bizottságban, valamint a törvényjavaslatban ismertetett szabályozás módjáról. A bizottság többsége támogatta a benyújtott törvényjavaslat által felvázolt célokat. A korábbi rendszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A jelenleg hatályos törvény és szabályozás hibáit jól jellemzi az, hogy az elmúlt időszakban a parlament több mint 19 alkalommal módosította a szabályozást kisebb-nagyobb esetekben.
A törvényjavaslat a bizottság többsége szerint megszünteti a hulladékgazdálkodásban a mentességekre és a kiskapukra épülő elvtelen, kontroll nélküli piaci versenyt. A javaslat szolgálja a termékdíjköteles termékek megfelelő mértékű hasznosítását, a magánérdek helyett a társadalmi érdeket helyezi előtérbe. A bizottság többsége támogatta az állami szerepvállalás növelését, a magánközvetítői szervezetek megszüntetését és az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség felállítását, valamint a termékdíj bizottság létrehozását.
Kérem képviselőtársaimat, hogy konstruktív hozzászólásaikkal, javaslataikkal támogassák a törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Sebestyén képviselő úr expozéjában nagyon jól és szemléletesen bemutatta a helyzetet, amely jelen pillanatban a termékdíj szabályozását illeti, a szekér hasonlatával azt mondta, hogy tulajdonképpen a kocsis a lovak közé dobta a gyeplőt. Ma ez történik. Az államnak nincs megfelelő eszköze abban a tekintetben, hogy a vállalt kötelezettségeit, amit európai uniós csatlakozásunkkal vállaltunk, teljesíteni tudja, és látható az, hogy a piac szabályozása nem képes arra, hogy ezeket a teljesítményeket, vállalásokat mi együtt teljesíteni tudjuk. Ennek komoly pénzügyi következményei lehetnek az országra nézve, ezért szükséges és mindenképpen fontos az, hogy ez a törvényjavaslat ide, a Ház elé került. Én köszönöm képviselő úrnak, hogy felvállalta azt, hogy egy ilyen fontos törvénynek az előterjesztője lesz.
Amit hozzá kell tenni, hogy a törvényjavaslatnál, én azt gondolom, nagyon fontos az, hogy milyen módon kerül a tisztelt Ház elé, de a legfontosabb az, hogy szolgálja-e a környezetvédelem, szolgálja-e Magyarország fejlesztésének igényét, előremutató törvényjavaslatról van-e szó, és utána következnek csak azok a kérdések, hogy a kormány vagy egy egyéni képviselői indítvány formájában történt a benyújtás. Én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat szolgálja a környezetvédelem ügyét, szolgálja azt, hogy Magyarország egy rossz helyzetben lévő ágazatban rendet tegyen, és átlátható viszonyokat teremtsen, mert ma a különböző közreműködő szervezetek működése egyáltalán nem teremt átlátható viszonyokat, nem szolgálja azt, hogy azok a forintok, amelyeket a termékdíjakkal a termékek árában megfizetünk, azok megfelelőképpen hasznosuljanak, és szolgálják a termékek újrahasznosítását, újrahasználatát. Ezért szükséges ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása.
Ami pedig képviselőtársam pluszadóra és a kisvállalkozások megvédésére vonatkozó javaslatát illeti, azt gondolom, el kell néznünk képviselő úrnak, hogy ezen a területen nem járatos, és csak nagyon röviden tájékozódik. Ezek a célok pont azt szolgálják, hogy olyan termékek irányába vigyük a lakosságot, amelyeknek minél kisebb a termékdíjhányada, és ezek értékesítését és gyártását támogassuk.
(0.50)
Azt gondolom, ez egyáltalán nem a lakosság, hanem azoknak a gyártóknak a zsebéből vesz ki forintokat, akik most a jelenlegi szabályozás kijátszását használták ki mentességekkel, különböző saját alapítású közreműködő szervezetek létrehozásával.
De hogy konkrétan a javaslatra térjek: a termékdíjjal kapcsolatos szabályozás alapja a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, amely kimondja, hogy a környezetet vagy annak valamely elemét a felhasználás során vagy azt követően különösen terhelő, illetve veszélyeztető egyes termékek előállítását, behozatalát, forgalmazását egyszeri termékdíj-fizetési kötelezettség terheli. A termékdíjköteles termékek köre nem változik az új törvényben sem, a termékdíjat továbbra is az akkumulátor, a csomagolás, az egyéb kőolajtermékek, az elektromos és elektronikai berendezések, a gumiabroncs és reklámhordozó papír után kell megfizetni. Ami új lesz, az a termékdíj megfizetésének a rendszere, az adminisztráció csökkentése, a termékdíjmentesség és termékdíjkedvezmény megszüntetése, valamint a hulladékhasznosítás hatékonyabb ösztönzése.
A kötelezettek továbbra is választhatnak az egyéni teljesítés vagy a kollektív teljesítés között. A kollektív teljesítés esetében azonban megszűnnek a koordináló szervezetek, és ezzel meg fog szűnni a visszaélések rendszere is. Nem tartható fenn ugyanis egy olyan rendszer, amely a társadalom érdekeit nem tartja szem előtt, nincs helye a magánérdekeltségeknek a közvetítő szervezetek között. Meggyőződésünk, hogy csak egy erős állami kézben tartott közvetítő szervezet tudja teljesíteni azokat a célokat, amelyeket az Unió elvár tőlünk. Felhívom a figyelmet arra, hogy amennyiben nem teljesítjük az uniós elvárásokat, akkor komoly anyagi szankciókkal kell szembenéznünk, az pedig megengedhetetlen, hogy egy rosszul működő közvetítői rendszer hibája, egyes érdekkörök anyagi érdekei miatt az adófizetők fizessék meg a büntetést az Európai Unió felé.
Az állami kézbe vétel nagyon fontos eleme a hulladékgazdálkodási szervezet struktúrájának az átalakítása. A termékdíj bizottság állásfoglalásaival, javaslataival, ajánlásaival segíti a hulladékhasznosítási stratégiák alakítását, ajánlásokat fogalmazhat meg a hulladékhasznosítási arányok meghatározására, a hulladékhasznosítási ipar támogatásának mértékére, a hulladékhasznosítási ipar megoldásaira, a potenciálisan elérhető hasznosítási eljárások társadalmi hasznosságon alapuló sorrendjére. Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség felállításával egy kézbe kerülhet a hulladékkezelés koordinálása. A hulladékkezelés végre megfelelő ellenőrzést fog kapni, az államnak rálátása lesz a folyamatokra, és így mindenki számára átlátható lesz a hulladékgazdálkodás.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a termékdíjat kizárólag hulladékhasznosítási célokra lehet majd fordítani. A környezeti nevelésre, a lakossági tudatformálásra a korábbi 5 százalék helyett 7 százalékot kell majd fordítani az Országos Hulladékkezelési Ügynökséghez befolyó termékdíjból, ami mindenképpen hozzá fog járulni a szelektív gyűjtés népszerűsítéséhez.
A törvényjavaslatban több adminisztrációs terheket csökkentő rendelkezés található. Az adminisztrációs terheket csökkentő rendelkezés szerint a csekély és a kis mennyiségű csomagolást forgalomba hozók vagy saját célú felhasználó kötelezettek éves átalány termékdíjat fizetnek, a bejelentést, bevallást pedig egyszerű bejelentő lapon tehetik meg. Az évi egyszeri díj megfizetése mellett egyszerűbb és olcsóbb megfizetni a termékdíjat, mint a hatalmas adminisztrációs terheket megfizetni az általános szabályok szerint.
Azt gondolom, a képviselő úr által beterjesztett szabályozás szolgálja azt, hogy az ország tudja teljesíteni az Európai Unió felé tett vállalásait, és egy korszerű hulladékipar alakuljon ki Magyarországon, amely abba az irányba hat, amit államtitkár úr is ismertetett, hogy ne a lerakás legyen a hulladékhasznosítás módja, hanem az anyagában történő hasznosítás, az újrahasználat kapjon prioritást. Ehhez szükséges az állam hatékony szerepvállalása, és ez a termékdíjjavaslat lehetőség szerint illeszkedni fog abba a koncepcióba, amit a minisztérium kidolgoz, és amely a hulladékgazdálkodási törvény formájában az európai uniós irányelvek figyelembevételével szeptemberben a tisztelt Ház elé kerülhet. Ismételten kérem képviselőtársaimat, hogy konstruktív javaslataikkal - már számos ilyet olvashatunk a benyújtott indítványok között - járuljanak hozzá a törvény elfogadásához, és a vitában is a megoldásokat keressük.
Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2012. évi országvédelmi költségvetés a magyar emberek érdekeit, védelmét szolgálja. Szükség van a védelemre, hiszen az eurózóna adósságválságának hatásaitól meg kell óvnunk a magyar gazdaságot, a magyar családokat, a magyar polgárokat. A költségvetésnek úgy kell megteremtenie az egyensúlyt, hogy közben a világgazdaság és benne Európa növekedése lassul, esetleg még recesszióba is hajlik.
A tervezett 1,5 százalékos gazdasági növekedést csak úgy tudjuk elérni, ha a magyar gazdaságot munkaalapú gazdasággá alakítjuk, továbbá ha a termelő, értéket előállító kis-, közepes és nagyvállalkozásoknak kedvező adórendszert biztosítunk, ha olyan gazdaságot alakítunk ki, amely a munkára épül és az ott elvégzett jövedelmekre, akkor tudunk versenyképesek és sikeresek lenni, hogyha ezt a munkát állítjuk a középpontba.
A kormány szándéka, hogy Magyarország a térség legversenyképesebb gazdasága legyen, ezzel növelve a magánszektorban foglalkoztatottak arányát. Az elmúlt évben pontosan erre láthattunk példát, hogy a magánszektorban foglalkoztatottak aránya nőtt, ezzel javítva az ország gazdasági teherbíró képességét. Az adórendszerben ezért csökkenteni kell a munkára, a munkajövedelmekre rakódó adókat, ezzel ösztönözve a vállalkozásokat a munkahelyteremtésre.
A jövő év jelentős kockázata, hogy az eurózóna adósságválsága miként befolyásolja az európai gazdaság növekedését, amely a magyar gazdaság legnagyobb exportpiaca. Éppen ezért az előterjesztés szerint a költségvetés jelentős tartalékot képez, a külgazdasági bizonytalanságok miatt a kormány a korábbi éveknél jelentősebb, mintegy 400 milliárd forintos tartalékot épített a jövő évi költségvetésbe, így létrehozva az országvédelmi alapot.
A magam részéről a felszólalásomat még két témában szeretném kiegészíteni, és ezekkel szeretnék külön foglalkozni, az egyik a gazdaságfejlesztés, amely, azt gondolom, elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország egyre versenyképesebb legyen a térségben, a másik pedig a sport kérdése.
A helyi gazdaságfejlesztés, azt gondolom, hogy egy szövetséget igényel, szövetséget a kormányzat és az önkormányzatok között, és ehhez a szövetséghez meg kell teremteni a forrásokat is. Az Új Széchenyi-tervben ezek a források rendelkezésre állnak, egyrészt a gazdaságfejlesztési operatív program kereteiben mintegy 154 milliárd forint jut gazdaságfejlesztésre, amely a gazdaság szereplőivel, az önkormányzatokkal, az ipari parkokkal közösen jelentős segítséget jelenthet a gazdasági növekedés elindításához.
A költségvetés hozzájárul az üzleti környezet fejlesztéséhez, ipari parkok, ipari területek, telephelyek létrehozásához, fejlesztéséhez. Támogatásban részesülhetnek az újonnan létrejövő és már működő clusterek, a támogatások pedig nemcsak a nagyvállalatokat, hanem kis- és közepes vállalkozásokat is segítik, ezzel pedig a magyar vállalkozások magyar munkahelyeket tudnak teremteni.
A gazdaságfejlesztési programban kiemelt támogatást kaphat a kutatás-fejlesztés, az innováció, az innovatív fejlesztések piacra vitele, a korszerű kutatási infrastruktúra kialakítása. Ez itthon az eddigieknél nagyobb teret adhat a külföldön már híres magyar szakemberek tudásának, amely így a magyar gazdaság egyik kitörési pontja lehet. Lényegesnek és meghatározónak érzem azt, hogy lehetőség van elsősorban a kis- és közepes vállalkozások vállalati kapacitásainak komplex fejlesztésére, a vállalkozások jövedelemtermelő képességének javítására, illetve a humán erőforrás fejlesztésére.
Ezenkívül pályázni lehet az infrastrukturális fejlesztésekre, illetve a banki hitelek elkerülése érdekében egyéb forrásokra is. Ezek a források már az idei évben is nagyrészt rendelkezésre álltak, de a jövő évben mintegy 22 százalékkal növeli a tervezet a gazdaságfejlesztésre fordítható forrásokat. Ezek tovább segíthetik azt a már elindult Új Széchenyi-tervet, amelynek keretében képviselőtársaim is találkozhatnak azokkal a fejlesztésekkel, hogy ha a gazdasági életben nem is járnak, de gazdasági területek mellett közlekednek, látják azt, hogy mind a kis- és középvállalkozások, mind pedig nagyvállalkozások telephelyei mellett jól látható módon feltűnnek az Új Széchenyi-terv támogatásának a táblái, mutatva azt, hogy a kormány szövetséget köt a gazdaság szereplőivel az új munkahelyek létrehozása érdekében. Ezek a folyamatok tudnak tovább gyorsulni, amennyiben a költségvetés elfogadásra kerül.
Ezt egészíti ki az elinduló Start-munkaprogram, illetve a jövő évben elinduló duális szakképzés. Hiszen ahhoz, hogy a termelő szektorokban még nagyobb foglalkoztatást lehessen elérni, a szakképzett munkaerő egyes ágazatokban jelen lévő hiányát orvosolni kell, ezt pedig csak akkor tudjuk megtenni, hogyha visszatérünk egy olyan szakképzési rendszerre, amely a munkavállalókkal közösen olyan diákokat képez, akik egyből el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon. Ezenkívül fontosnak tartom, hogy a kormány mindent megtesz a gazdaság beindításáért.
Örömmel tapasztaltam a költségvetés megismerése során, hogy a sport támogatását is kiemelten kezeli a költségvetés. A magyar lakosság egészségügyi állapotát mindannyian ismerjük. Az egészségtelen és mozgásszegény életmód miatt az egészségügyi ellátórendszert is mind többen veszik igénybe, kevesebb a dolgozó ember, többet költünk egészségügyi kiadásokra, az egészségmegőrzés és ennek keretében a rendszeres sportolás minden magáért és családjáért felelősen gondolkodó ember kötelessége. Ehhez pedig szükség van a rekreációra, ami nem más, mint az emberek szervezetének mindennapos megújítása fizikai és pszichikai téren.
Az egészséges életmódhoz kapcsolódva kiemelten fontos szerep jut a sportnak. A sport terjesztéséhez azonban elengedhetetlen az állam támogatása, a sportintézmények és szervezetek támogatása is. A sport azonban nemcsak az egészséges életmód szempontjából fontos, hanem a személyiséget is fejleszti, amely a mai társadalomban nincsen jelen a szükséges mértékben, ilyen a csapatszellem, a másikért való kiállás, a kitartás és a küzdeni tudás.
A 2012. évben megrendezésre kerülő londoni olimpiára való felkészülésre jelentős összegeket szán a törvényjavaslat. Ennek keretében a nemzeti sportközpontokra, amelyek a versenyekre, olimpiára való felkészülést szolgálják, a 2011. évi 4,5 milliárd helyett 5,3 milliárdot irányoz elő a javaslat, ebből az összegből el lehet végezni a felkészüléshez szükséges infrastrukturális fejlesztéseket, karbantartásokat. A sportnak szánt kiemelt szerepet a számok is bizonyítják, hiszen versenysportra és a 2012-es olimpiára való felkészülésre 2,5 milliárd forint szerepel a költségvetési javaslatban. Folytatódik az országos sportági szakszövetségek, akadémiák rendszerének kialakítása, és a tárca hozzájárul az MLSZ utánpótlás-neveléssel összefüggő feladataihoz is.
A sporttevékenységek, sportszakmai tevékenységek anyagi elismerése a tavalyi költségvetésben foglaltakhoz képest 2 milliárdról 2,3 milliárd forintra növekszik, továbbá a sportteljesítmények elismerésére, megbecsülésére a tavalyi 14 helyett 55 millió forintot különítettek el. Ebbe a körbe tartozik az olimpiai járadék, a nemzet sportolója címmel járó járadék, a sportösztöndíjak és az idős sportolók szociális támogatása. Ez az összeg joggal jár azoknak, akik Magyarországnak a sport révén szereztek dicsőséget. A szabadidősport támogatása 413 millió forintra nő, és továbbra is kiemelt támogatást kap az utánpótlás-nevelés, a diák- és a hallgatói sport. Az utánpótlás-nevelés támogatása nagy jelentőséggel bír, hiszen szükség van egy-egy sportolói életpálya kialakítására, a labdarúgás, a kosárlabda és a kézilabda sportágak akadémiai szintű képzésére.
Méltó a kiemelésre, hogy külön előirányzat szól a fogyatékkal élő sportolók támogatásáról, amely 230 millió forint, így hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a fogyatékkal élő polgártársaink is több lehetőséget kapjanak a testmozgáshoz. Emellett meg kell említeni, hogy a társasági adó meghatározott részének az öt látvány-csapatsport, a labdarúgás, a kosárlabda, kézilabda, vízilabda, jégkorong támogatására fordítható összege is fontos előrelépés a magyar sport támogatásának ügyében.
(11.50)
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi törvény, a TAO 2011 júliusában beiktatott 22/C. §-a alapján, amennyiben a látvány-csapatsport országos sportági szakszövetsége vagy szakszövetsége, amatőr vagy hivatalos tagja, vagy közhasznú alapítvány az utánpótlás-nevelés feladataira, személyi jellegű és tárgyi beruházásokra, biztonságtechnikai, infrastrukturális fejlesztésekre, képzések támogatására nyújt be adókedvezményre igénybe vehető forrást, azt érvényesítheti. A sportfinanszírozás támogatásának nyújtásával a társasági adót fizető vállalkozások kettős kedvezményben részesülnek, egyrészt az adott támogatást nem kell az adóalapjukban növelni, másrészt a támogatás összegét adókedvezményként is érvényesíthetik, ezzel gyakorlatilag a támogatási összegnek megfelelő 10 százalékos, illetve 19 százalékos kvázi nettó nyereségük keletkezik. Azokkal a cégekkel szemben, amelyek nem vesznek részt a támogatási konstrukcióban, úgy vélem, ez egy remek opció mind az egyes vállalatoknak, mind pedig az egyes sportágaknak. A sportba invesztálni jó befektetés, ha nem is rövid távú, de középtávú hozadéka biztos, hogy lesz, ha kijutnak majd országunk tehetségei az olimpiára akár ezekben a csapatsportágakban, akár más egyéni sportágakban.
Külön szeretném kiemelni önkormányzati emberként, hogy a költségvetési javaslat 2769 forint/fő helyett 4074 forint/fő normatívát állított be a települési önkormányzatok üzemeltetési, igazgatási, sport- és kulturális feladataira. Ez jelentős mértékű bővülést hoz, és szabadságot ad az önkormányzatok számára, hogy akár a sportszervezeteket is támogatni tudják. Úgy látom, hogy a költségvetési javaslat mind a gazdaságfejlesztés tekintetében, mind pedig a sport támogatása, a magyar sport versenyképességének megtartása érdekében olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek szolgálják Magyarország érdekeit, és felkészül azokra a várható vagy előre látható nehézségekre, amelyek adott esetben a világgazdaság lassulása miatt fenyegetik Magyarországot.
Ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a benyújtott javaslatot, hiszen ez Magyarország védelmét szolgálja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Amikor itt a vitát hallgatom, minthogyha nem ugyanarról az intézményrendszerről beszélnénk képviselőtársaimmal. Nekem volt alkalmam regionális fejlesztési tanácsok munkájában részt venni az elmúlt négy évben, amikor megyei jogú város képviselőjeként részt vettem a tanács munkájában, és azt kell hogy mondjam, ezek a tanácsok egyáltalán nem szolgálták a regionális fejlesztéseket. Ahogy Kovács képviselőtársam elmondta, minden esetben megyére osztották le a forrásokat, és megyei szinten történtek egyeztetések arra vonatkozóan, hogy egy-egy forrás hogyan kerüljön elosztásra. Ráadásul minden egyes esetben a megyei képviselőkre hagyatkoztak arra vonatkozóan, hogy valójában ez a fejlesztés szükséges vagy nem szükséges az adott megyében, hiszen nem volt kitekintésük, mondjuk, egy veszprémi képviselőnek a Komárom-Esztergom megyei vagy a Duna-parti problémákra. Tehát én azt tudom mondani, hogy ezek a fejlesztési tanácsok nem tudták jól ellátni a feladatukat, mert nem látták át a feladatot.
Az más kérdés, hogy konszenzusos döntések születtek. Igen, mert tulajdonképpen ezekben a tanácsokban semmiféle komoly döntés nem született. Előterjesztések voltak, amelyekhez az NFÜ hozzájárulása volt szükséges minden egyes esetben, és hogyha egy módosító javaslatban vagy egy más, az előterjesztéshez képest konszenzus volt a jelenlévők között, hogy ezt meg kellene változtatni, akkor is, ha valószínűleg ez nem ment át, a fejlesztési tanács döntését figyelembe véve sem, az NFÜ ezt nem támogatta.
Tehát én azt tudom mondani, hogy a rendszer nem volt jó, változtatni kell rajta. Vissza kell térni ahhoz a rendszerhez, amely a megyékre épít, és azt gondolom, fontos, hogy ez korábban is így működött, mert a megye egy átlátható fejlesztési egység, ezért én javaslom, hogy ezt fogadjuk el.
Köszönöm szépen.
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1950. december 30-án 113 tatabányai, vértesszőlősi, héregi bányász szállt le dolgozni a tatabányai XII-es aknán. A munkakörülmények, amelyekben dolgozniuk kellett az év utolsó napjaiban, messze voltak az ideálistól, a biztonságostól. A Rákosi-rendszer vezetőinek nem számítottak a munkások, csak a termelési eredmény, nem törődtek a bányászok túlhajszoltságával, a biztonsági előírások minimális betartásával sem. Sújtólégveszélyes bányában, mint a XII-es akna, szinte törvényszerű volt, hogy ez a nemtörődömség tragédiához fog vezetni. A december 30-ai sújtólégrobbanás következtében 81 bányász vesztette életét, 32 sérültet hoztak a felszínre a bányamentők. Egy szakértői leírás szerint "A berobbanó metán és szénpor elképesztő pusztítást végzett. A lökéshullám a fővágatban kiszakította a bányatérségeket egymástól tűzvédelmi okból elválasztó légelzáró ajtókat, a 165 méteres függő-, illetve az 550 méter hosszú lejtősaknából nagy mennyiségű gáz csapódott ki a szabadba, majd az égés keltette szívóhatás az egész bányatérségben felemésztette az oxigént."
A tragédiát követően a hazugságokra épülő kommunista rendszer a valódi felelősök megkeresése helyett koncepciós pereket indított a feltételezett szabotázs kivizsgálására. A perekben később súlyos ítéleteket szabtak ki a bíróságok, amelyek az igazság elfedését voltak hivatottak szolgálni, valamint az elégedetlen bányászok elcsöndesítésére, megfélemlítésére szolgáltak. 60 év távlatából ma már tudjuk, a tragédiát a munkaverseny miatt elhanyagolt karbantartás és a biztonsági intézkedések figyelmen kívül hagyása okozta, a bányászok hajszoltságából adódó fáradtság is hozzájárult a tragédiához.
A rendszer, amely a szavakban a munkásokra, a bányászokra épített, valójában nem foglalkozott a veszélyekkel, nem volt drága neki az emberélet. Semmiképpen sem tekinthetjük véletlennek, hogy ez a szörnyű tragédia pont a Rákosi-rendszerben történt. A 110 éves tatabányai bányászat alatt több mint 500-an vesztették életüket a föld alatt, ebből 81-en 1950. december 30-án, egy elkerülhető balesetben, így nyugodtan mondhatjuk, 81 tatabányai bányász ugyanúgy a Rákosi-rendszer áldozata, mint a koncepciós perekben kivégzettek.
A tragédiát követően vezették be az 1919-es tatabányai csendőrsortűzre emlékeztető egységes bányásznapot, hogy lecsendesítsék a bányaszerencsétlenség miatt zúgolódó tatabányai bányászokat. Hogy ez az intézkedés a nehéz és veszélyes bányamunka elismerése vagy a gátlástalan hatalom cinizmusa volt-e, annak megítélését tisztelt képviselőtársaimra bízom.
Tisztelt Országgyűlés! Hosszú évtizedekig súlyos hallgatás övezte az érintett családok életét, a bányásztársadalmat, az egész helyi közösséget mélyen megrendítő tragédiát. Kötelességünk emlékezni mind az ország egyik legnagyobb bányaszerencsétlenségének áldozataira, mind azokra a férfiakra, családapákra, akik minden műszakban az életüket kockáztatták családjuk megélhetése érdekében, akik közül fájdalmasan sokan nem térhettek haza családjukhoz. A rájuk való emlékezés kötelezően felhívja figyelmünket, hogy a ma folyó bányászatnál az első számú szempont a biztonság legyen, hogy el tudjuk kerülni a világ más tájain még ma is előforduló tragédiákat.
Az Országgyűlés a föld alatti munka veszélyességét és fontosságát ismerte el azzal, hogy a bányászjáradék biztosításával továbbra is lehetőséget ad a mélyművelésű bányákban dolgozóknak a korhatár előtti nyugdíjazásra. A föld alatt végzett munkájukhoz sok erőt, kitartást és bányászköszöntéssel: jó szerencsét kívánok.
Tisztelt Képviselőtársaim! A tatabányai közgyűlés a tragédiára emlékezve a bányászhősök emléknapját december 30-án tartja a tragédia áldozatainak sírjánál. A síroknál történő megemlékezés mellett lélekben itt a Házban is hajtsunk fejet emlékükre.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
(16.30)
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel értesültem tavaly szeptemberben a nemzeti környezettechnológiai innovációs stratégia elkészültéről. Azért éreztem és érzek így, mert helyes iránynak tartom a környezetvédelem, a versenyképesség és a foglalkoztatás szempontjainak összehangolását a kormányzati munkában. Amennyiben a stratégia azt takarja és azt akarja, amit a címe sugall, akkor hamarosan olyan technológiai újításokkal találkozhatunk Magyarországon, amelyek egyszerre csökkentik a környezetterhelést, ösztönzik az erőforrások takarékos használatát, és segítik a gazdaság fenntarthatóságát. A dokumentumban leírt célkitűzésekkel kivétel nélkül egyet tudok érteni. Fontosnak tartom a magyar környezetvédelmi ipar és a zöldgazdaság megalapozását, fontosnak tartom, hogy támogassuk a technikai találmányok, környezetkímélő eljárások, új, energiahatékony megoldások kifejlesztését.
Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy a környezetvédelem ügyének, előtérbe helyezésének nem kell együtt járnia a gazdaság, az ipar fejlődésének korlátozásával, éppen ellenkezőleg. Amint arra a stratégia is rámutat, a környezetbarát módszerekkel dolgozó vállalatok jelentős versenyelőnyt élvezhetnek a hatékonyságuk és a termékeik minősége folytán. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a környezetbarát ipar és a mezőgazdaság megerősödése jótékony hatással lesz a magyar népesség egészségi állapotára és életminőségére. Mindezek alapján remélem, hogy a stratégia és általában az ökoinnováció fogja meghatározni a következő évtized fő gazdasági irányvonalait.
Tisztelt Államtitkár Úr! A felszólalásom címében feltett kérdések közül a nemzeti környezettechnológiai innovációs stratégia céljaira vonatkozó válasz kiolvasható a dokumentumból. Arra kérem, hogy adjon tájékoztatást a végrehajtás mikéntjéről. Melyek lesznek a stratégia végrehajtásának első lépései? Mik lesznek ezeknek a finanszírozási forrásai? Mikortól várhatjuk majd az ökoinnovációs törekvések első eredményeit? (Taps a Fidesz soraiból.) Köszönöm.
SCHMIDT CSABA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A fenntartható fejlődés bizottsága is megtárgyalta a törvényjavaslatot, és egyetértés, konszenzus mutatkozott abban, hogy szükség volt a víziközmű-törvény megalkotására, arra a törvényre, amelyet a szakma, a működtető szervezetek és az önkormányzatok is vártak, hiszen az elmúlt évtizedben szabályozatlan volt ez a terület, számos olyan működésre adott lehetőséget, ami nem szolgálta az állampolgárok érdekeit, nem szolgálta az ivóvízellátás biztonságának a megoldását. Ezért a víziközmű-törvény megalkotására szükség volt.
Egyetértés mutatkozott abban is a bizottságban, hogy szükség van arra, hogy egy erőteljes hatósági felügyelet legyen a víziközmű-szolgáltatók felett, hiszen ez is hiányzott az elmúlt évtizedekben, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy anomáliák keletkeztek a rendszer működésében. Ezeknek a szabályozásoknak a szükségességével a bizottság teljes mértékben egyetértett.
Sajnos, teljes mértékű konszenzus nem alakult ki abban, hogy a korábbi törvénymódosításban felvázolt célokat - hogy nemzeti kézben legyen a víziközmű-vagyon - meg tudjuk valósítani, hanem döntő többségi álláspont alakult ki a bizottságban, amely támogatta azt a mostani törvényjavaslati módosítást, amelynek keretében az ágazat integrációját úgy valósítjuk meg, ami segíti azt, hogy az önkormányzatok nagyobb szabadságot kapjanak abban, hogy egy, a mai rendszert jobban figyelembe vevő, egy hosszabb átmenetet biztosító átalakulás tudjon kialakulni, amelyben az önkormányzatok lehetőséget kapnak a saját tulajdonukban lévő cégek holdingba szervezésére, a közös összefogásra, a vízgyűjtő területekhez kapcsolódó olyan integráció megvalósítására, ami az optimális üzemméretet tudja figyelembe venni, és ami lehetőséget biztosít arra, hogy ez az integráció a hatékonyságot nagyban tudja növelni, és az ellátás színvonalát tudja emelni, hiszen ez mindenképpen a törvényjavaslat célja.
Egyetértett a bizottság többsége abban is, hogy szükség van az illetéktörvény módosítására, hiszen ha az integráció megvalósul, és az illetéktörvény változatlan marad, akkor indokolatlan forráskivonást valósít meg a rendszerből, hiszen amennyiben az illetékmentesség itt megállapításra kerül, akkor az integrációt nem kíséri forráskivonás a rendszerből, hiszen az a célunk, hogy az itt lévő forrásokat benn tartsuk, a víziközmű-vagyonra visszaforgassuk, és az ellátásbiztonságot növelni tudjuk.
(18.40)
Én azt gondolom, hogy ezeket a célokat szolgálja ez a törvényjavaslat, amelyet a fenntartható fejlődés bizottsága támogatott. Azt gondolom, hogy itt főként azokat a példákat látva, amelyeket mind a regionális vízművek, mind pedig az önkormányzati vízművek is példaként tudtak elénk állítani olyan működésre, amely, azt gondolom, példaértékű - nyilván voltak olyan rossz példák, amelyek miatt szükséges az integráció, és szükséges ez a szabályozási környezetváltozás -, amely minden területen, főleg ilyen fontos, kiemelt területen szükséges, hogy az állam ott álljon, és ellenőrizze a feladat ellátását, ezért támogatta a fenntartható fejlődés bizottsága a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
SCHMIDT CSABA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A fenntartható fejlődés bizottsága is egyhangú álláspontot alakított ki, és egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.
Alapvetően az előbb elhangzott, illetve az államtitkár úr expozéjában elhangzottakon túl ki szeretném emelni azt, hogy a fenntartható fejlődés bizottsága üdvözli azt, hogy a közérdekből történő kisajátítás vonatkozásában újabb célok kerülnek meghatározásra a törvényjavaslatban, hiszen vannak olyan környezetvédelmi közcélok, amelyek megvalósítása érdekében szükség lehet terület biztosítására, adott esetben a terület rekultivációja céljából, vagy környezetvédelmi kármentesítés vonatkozásában, vagy egyéb környezetvédelmi célokként, például hulladékgazdálkodási létesítmények elhelyezése vonatkozásában, és ezekre a környezetvédelmi célokra a törvényjavaslat lehetőséget biztosít a kisajátítás elvégzésére.
Azt gondolom, hogy természetesen, mint minden kisajátítás esetében, a megfelelő körültekintés mellett történő eljárás esetén az, hogy ilyen új célok kerültek biztosításra a törvényjavaslatban, ez lehetővé teszi azt, hogy a környezetvédelem ügye és az ezzel kapcsolatos beruházások tovább tudjanak gyorsulni, és a lehető leggyorsabban az állampolgárok érdekeinek megfelelően ezeket a beruházásokat el lehessen végezni. Emellett én is kiemelném a külterületi területek vonatkozásában azt a célt, hogy ha ott valamilyen közcélú beruházás kapcsán a területnek csak egy része szükséges, a másik része pedig vagy művelés céljára, vagy természeti környezet céljára továbbra is megmaradhat, akkor ennek az igénybevételére, kisajátítására nincsen szükség, ami, azt gondolom, megint csak a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés céljait is szolgálja.
Ezért a fenntartható fejlődés bizottsága egyhangúlag támogatta a törvényjavaslat általános vitáját. Én is azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása, bízom benne, nagy támogatást fog élvezni a parlamentben.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Valljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelezettsége. Ezen sorok nem véletlenül szerepelnek alaptörvényünk első sorai között, Nemzeti hitvallásunk részeként, valamint az Alapvetés P) cikkelyében. Az sem véletlen, hogy a nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégia bevezetőjében is megtalálhatjuk őket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a nemzeti keretstratégiáról beszélünk, akkor pontosan azt kell látnunk, hogy mi ennek a keretstratégiának a feladata. Ennek a keretstratégiának az első számú feladata, hogy meghatározza azokat az alappontokat, amelyekben a nemzet tagjai egyetértenek, amelyet közösen vallunk, és amelyek alapján meghatározzuk azt az irányt, ahová el szeretnénk érni. Egy keretstratégiának véleményem szerint ez a feladata, és nekünk itt ma, döntéshozóknak, parlamenti képviselőknek a közös pontokat kell keresnünk. Azokat a közös pontokat, amelyekben egyetértünk, és amelyek alapján egy nemzeti konszenzust tudunk teremteni annak érdekében, hogy egy irányba induljunk el.
Ebben az irányban, hogy hogyan, milyen sebességgel, milyen lépésekkel tesszük meg az odavezető utat, lehetnek közöttünk különbségek, de mi itt az Országgyűlésben, mi, akiket a magyar emberek ideküldtek döntéshozóként, felelősséget tettek ránk, nemcsak a mai nemzedékekért, hanem a jövő nemzedékekért is mi vagyunk felelősek, hiszen a mi döntéseink határozzák meg azt, hogy az utánunk jövő nemzedékek milyen feltételekkel és mivel kell hogy szembenézzenek. Nekünk kötelezettségünk, nekünk feladatunk az, hogy ezeket a közös pontokat megtaláljuk, és azt gondolom, hogy ebben a vonatkozásban hatalmas munkát végeztek mindazok, akik ennek a dokumentumnak a megszületésében feladatot vállaltak, és köszönet azoknak a civileknek is, akik a munkájukkal, észrevételeikkel hozzájárultak ehhez a munkához. De a felelősség rajtunk van. A civil szervezeteknek fontos feladatuk az, hogy elmondják a véleményüket, kifejtsék egy-egy részérdek szempontjait, de nekünk az egészet kell látnunk, és a felelősséget is nekünk kell viselnünk ezért a döntésért. Ezért azt gondolom, hogy ez a stratégia, ez a keretstratégia nagyon jó irányt jelent abban, hogy ezen az úton közösen elinduljunk, és azt gondolom, hogy nekünk itt a parlamentben is ebben a közös pontokat kell keresni, a nemzeti egyetértést.
Itt nagyon sok szó esett az előzőekben arról, hogy milyen hosszúnak kell lennie egy keretstratégiának. Azt gondolom, hogy ez a dokumentum kellően alapos, mégis talán jobban örülnék egy rövidebb változatnak. Egy rövidebb változatnak, ami lehet, hogy nem ebben a dokumentumban mellékletként szerepel, hanem egy olyan változat, amelyet tudunk népszerűsíteni, amely mellé oda tudjuk állítani a civil szervezeteket, amellyel mindenki egyet tud érteni, és ami közelebb viszi az emberekhez is ezt a stratégiát.
(20.30)
Hiszen Illés államtitkár úr beszélt arról, hogy milyen nehéz egy-egy stratégiát beépíteni a kormányzati döntéshozatalba. Vajon, ha azt várjuk el egy minisztériumi ügyintézőtől, hogy öt háromszáz oldalas stratégiát teljes egészében ismerjen, az normális elvárás-e? Az életszerű elvárás-e, hogy ilyen stratégiák ismeretét tegyük kötelezővé? Ha van egy olyan alapvető, a legfőbb gondolatokat, a legfőbb pontokat tartalmazó stratégia, amely összefoglalja a főbb cselekvési területeket, azon az alapon könnyebben el tudunk indulni, és azt gondolom, hogy tartalmazni fogja a legfontosabb pontokat, hiszen a cselekvésnek számtalan szintje van.
Engedjenek meg egy példát. Itt már megszólításra kerültem Tatabánya város polgármestereként, és egy olyan város polgármestereként, amely a nehéziparból nőtt ki, ahol az emberek nagyon nehéz munkával, sokszor a saját egészségük kockáztatásával élték a mindennapjaikat, akár a bányászkodás során, akár cementgyári munkásként, akár az alukohóban, akár pedig az erőművekben, amelyek a városban megtalálhatóak voltak.
Ha megnézzük az, hogy a hatvanas években, amikor ez a nehézipar az egyik csúcsát élte, milyen volt a levegő Tatabányán, és milyen ma, vagy hogy '52-ben Londonban micsoda szmog volt tíz napon keresztül, és hány ezer ember halt bele abba a szmogba, és utána hogyan váltották valóra azokat a stratégiákat, hogy ma Londonban ilyenekről nem kell beszélnünk. De látjuk, hogy a társadalmi fejlődés más városokban ugyanilyen kihívások elé állítja az embert, hiszen az elmúlt napok híradásai pontosan arról szóltak, amiről Londonból nincsenek képeink, de Pekingből vannak, hogy nem a köd miatt nem látni az utca másik oldalát, hanem a szmog miatt.
És bizony ebben hatalmas felelősségünk van, hogy mindannyian kis lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy ilyen ne fordulhasson elő, és hogy a környezetünket olyan módon őrizzük, hogy ne legyen szükség ilyen mértékű beavatkozásra, olyan abszurd felvetésekre, amit persze a média felkap és közhírré tesz, hogy Pekingben tiszta levegőt árulnak. De hogy már a gondolat megszületett, az is mutatja azt, hogy mekkora probléma tud lenni, ha nem fenntartható módon gondolkodunk a jövőnk vonatkozásában.
Itt nagyon fontos az, hogy a stratégia nemcsak arra tér ki, hogy nekünk, embereknek a mindennapjainkban mit kell tenni, hanem kitér arra is, hogy a gazdaság szereplőinek, a vállalkozóknak milyen feladatuk van ebben. Hiszen a vállalkozó egy olyan ember, aki mindig a lehetőségeket keresi, aki újít, aki megragadja azt, hogy hogyan tudunk előrelépni. Nagyon fontos, hogy ebben a vállalkozókra adott esetben partnerként tekintsünk, hiszen azzal, hogy mondjuk, egy családbarát munkahelyet alakítanak ki, nagyban hozzájárulnak a város vagy egy ország fenntarthatóságához, hozzájárulnak a családok működéséhez, és nagyon fontos, hogy ezzel külön foglalkozik a stratégia.
Mi Tatabányán is ezért hirdettünk családbarát munkahelyet mind a nagyvállalkozások, mind a kisvállalkozások számára, mind pedig a közepes vállalkozások számára, hiszen nem lehet ugyanazt az ellátást, ugyanazt a hozzáállást elvárni egy nagyvállalkozástól, tőle nagyobb felelősséget várunk, mint adott esetben egy kisvállalkozás vonatkozásában mondhatjuk ezt.
Ugyanígy elengedhetetlenül fontos az, hogy az energiatermelésben, az energiafelhasználásban is előre tudjunk lépni. Itt is mindannyian nagyon kis lépéseket is meg tudunk tenni, hogy ne pazaroljuk az energiát, de azt gondolom, hogy hatalmas lehetőségek vannak abban, hogy ma a háztartások energiafelhasználása sokkal nagyobb annál, mint ami szükséges lenne. Azért, merthogy úgy lettek kiépítve, mondjuk, a társasházi rendszerek, hogy nem egyformán fűtik az épületek különböző részeit. Az egyikben 26 fok van, a másikban 19, és úgy szabályozzák az emberek a hőmérsékletet, hogy kinyitják az ablakot télen is. Egyszerűen csak azért, mert semmilyen más szabályozhatóság nincs.
Ha egyszerűen ezt egy nagyon kis beruházással megszüntetjük, akkor 30 százaléknyi energiát tudunk megtakarítani, ami utána szén-dioxidként nem kerül a levegőbe. Emellett hatalmas lehetőségeink vannak abban, hogy a hulladékokat, a melléktermékeket, akár a szennyvízből keletkező szennyvíziszapot vagy a biológiailag lebomló hulladékokat akár biogázüzemekben, akár más módon újra felhasználjuk, a bennük lévő energiát felhasználhassuk. Ezek mind olyan lehetőségek, amelyek előttünk állnak, és amelyben komoly lépések történnek meg.
Azt gondolom, hogy itt fontos az, amit a keretstratégia megfogalmaz, és a keretstratégiához benyújtott határozati javaslatok. Hiszen ebben nemcsak az van, hogy ezt a keretstratégiát elfogadjuk, hanem az is, hogy a kormányt felkérjük arra, hogy államtitkári koordinációs bizottságot hozzon létre. Tehát ezzel azt mondjuk, hogy cselekedni kell a stratégia végrehajtásáért. Azt gondolom, hogy biztosan előrébb vagyunk ennek a stratégiának az elfogadásával, hiszen akkor van mire hivatkozni. Ha nem fogadjuk el, akkor ennek a végrehajtását sem fogjuk tudni számon kérni senkin. Lehet elmélkedni, hogy mennyi lesz belőle végrehajtva, de ha nem fogadjuk el, akkor semennyi nem lesz ebből végrehajtva.
Ezért fontos az, hogy ezt a stratégiát elfogadjuk, és utána számon kérjük a kormányon, hogy a különböző fejlesztési döntésekben, kormányzati egyeztetésekben ez jelenjen meg. Nem biztos az, hogy minden egyes döntésnél látni fogjuk ezt, de azt gondolom, hogy a kormányzati döntések háttéregyeztetéseiben meg fog jelenni ez a szempont.
Ebből a szempontból fontos a 3. pont c) határozati javaslata, amivel teljesen időben vagyunk, hiszen a 2014-2020-as programok készítése vonatkozásában nagyon fontos, hogy megjelenjen ez a keretstratégia és a végrehajtása is. Hiszen itt nagyon nagy lehetőségeink vannak arra, hiszen az európai uniós forrásokból Magyarország a második legjobban kedvezményezett ország egy főre jutó alapon, és azt gondolom, hogy ezekből a forrásokból eddig is nagyon jelentős források kerültek környezetvédelmi, fenntarthatósági programok finanszírozására, és a következő stratégiában még inkább figyelnünk kell arra, hogy nemcsak konkrétan a környezeti és energetikai operatív programnál, hanem más operatív programokban is megjelenjen ez, és ezt a határozati javaslat tartalmazza.
Végezetül, képviselőtársaim, engedjék meg, hogy arról beszéljek, hogy nagyon fontos az, hogy legyen egy zsinórmérték, hogy mihez tudjuk viszonyítani, hiszen azt gondolom, hogy nincsenek ma meg azok a mérőszámok, amivel ezt meg tudnánk tenni. És ezt alapvetően a KSH-nak kell kidolgoznia, hiszen a KSH az a szervezet ma Magyarországon, amelynek az eredményeit, statisztikáit mindenki elfogadja, és ami alapvetően olyan stratégiai számokat, összehasonlításokat tud készíteni, amelyek alapján mérni tudjuk ezt a tevékenységet. Azt gondolom, hogy ezt is tartalmazza a határozati javaslat, hiszen ebben a határozati javaslatban szerepel az, hogy ezeket a szempontokat, indikátorokat ki kell dolgozni, és ezek alapján jelentést kell készítenie a kormánynak. Azt gondolom, hogy itt van a fő kérdés, hogy ezeket a jelentéseket megtegyük, és megnézzük, hogyan van lehetőségünk erre.
Lehetőséget kell biztosítanunk arra is, hogy ne csak országos szinten készülhessenek ilyen fenntarthatósági jelentések, hanem készülhessenek kisebb szinten, akár megyei, akár települési szinten fenntarthatósági jelentések. Hiszen Tatabánya városa a Klímabarát Települések Szövetségének a része, és igyekszünk folyamatosan dolgozni azért, hogy egyre előbbre lépjünk a fenntarthatóságban, de nekünk is egy biztatás, ha van egy olyan mérőszámrendszer, amely alapján tudjuk mondani, hogy ennyit léptünk előre egy, két vagy öt év alatt. Ebből adódóan mi most egy ilyen programon dolgozunk, és bízom benne, hogy ki fogunk dolgozni egy olyan programot, ami települési szinten is meg tudja jeleníteni a fenntarthatóság szempontjait.
Azt gondolom, hogy ezeket a közös pontokat kell megkeresnünk annak érdekében, hogy a nemzeti fenntarthatósági stratégiát meg is tudjuk valósítani, és hogy felelősen járjunk el a jövő nemzedékeinek nevében, hiszen a felelősség itt van, ebben a Házban, azokon a képviselőkön, akiknek a döntést meg kell hozniuk. Ehhez a döntéshez kérném a képviselőtársaim felelősségét. Jussunk közös pontokra, hiszen ha egyetértésre tudunk jutni, és az tudjuk sugallni az ország nyilvánossága felé, az emberek felé, hogy van egy pont, amiben minden parlamenti képviselő egyetért, még ha ennél többen is egyet tudnánk érteni, de ebben azért egyet tudunk érteni, ezeket a pontokat mindenki elfogadja, akkor azt gondolom, hogy arra még a magyar emberek is felkapják a fejüket, és ők is bizalommal fognak e dokumentum felé fordulni.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SCHMIDT CSABA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye és annak kiotói jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvényben foglaltak alapján az Országgyűlés 2008-ban fogadta el a 2008 és 2025 közötti időszakra vonatkozó nemzeti éghajlat-változási stratégiát.
(0.20)
Arra, hogy miért volt szükség egy éghajlat-változási stratégia megalkotására, maga a stratégia is választ ad, valamint a korábban a nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégia tárgyalása kapcsán lefolytatott általános vita során elhangzottak is alátámasztják a dokumentum összeállításának indokoltságát.
A stratégia kifejti, hogy az elemzések alapján az elkövetkező évtizedekben várhatóan jelentős mértékben megváltoznak a hőmérséklet- és csapadékviszonyok. Lehetséges az évszakok eltolódása, az egyes szélsőséges időjárási jelenségek erősödése, hazánkban az átlaghőmérséklet emelkedése mellett a következő évtizedekre az éves csapadék átlagos mennyiségének csökkenése és a csapadékeloszlás átrendeződése várható - több csapadék télen, kevesebb nyáron -, továbbá a szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedése.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket a gondolatokat még a hétvégi események előtt írtam le. A mostani hétvége kifejezetten rávilágít arra, hogy milyen szélsőséges időjárási események várhatóak, és hogy a téli időszakra vonatkozóan valóban milyen jelentős csapadékátrendeződés várható az elmúlt évtizedek vagy évszázadok csapadékeloszlásához képest.
Az ENSZ kutatásai alapján a klímaváltozás az élővilág fajgazdagságára gyakorolt hatására szempontjából Magyarország Európa egyik legsérülékenyebb országa. Mindezek következtében egyre jobban veszélybe kerülnek természeti értékeink, vizeink, erdőink, mezőgazdaságunk, építményeink, lakókörnyezetünk, a lakosság egészsége és életminősége.
Az elmúlt évtizedekben az éghajlat az elmúlt 650 ezer évben nem tapasztalt ütemben melegszik, amely összefügg az iparosodás következtében, közvetve az ember által szén-dioxid levegőbe juttatásával. Az általánosan elfogadott tudományos álláspont szerint az utolsó pillanatban vagyunk a veszélyes éghajlatváltozás elkerüléséhez, ahhoz, hogy a földi átlaghőmérséklet 2 fokot meghaladó emelkedését elkerülhessük.
Tudományos közösség megállapítása szerint a XX. század második felében végbement mintegy fél Celsius-fokos melegedés nagy valószínűség szerint emberi eredetű, és gyakorlatilag kizárható, hogy ezt a környezetünk állapotában végbement természeti eredetű ingadozás okozza. Tehát mi okozzuk, így mi tehetünk ellene.
A nemzeti éghajlat-változási stratégia Magyarország középtávú klímapolitikájának három fő cselekvési irányát jelöli ki. Az uniós és nemzetközi követelményeknek megfelelően intézkedéseket irányoz elő az éghajlatváltozást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentésére és növekedésének megelőzése érdekében. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklését az összes energiafelhasználás csökkentésével együtt kell megvalósítani. A már elkerülhetetlen éghajlatváltozás kedvezőtlen ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai elleni védekezésnek, az éghajlatváltozás követelményeihez való alkalmazkodóképesség javításának legfontosabb elemeit tartalmazza, valamint az éghajlatváltozás társadalmi tudatosítását és a klímatudatosság erősítését.
A nemzeti éghajlat-változási stratégiában foglalt célkitűzéseket a korábbi rendelkezések alapján a kétévenként kidolgozásra kerülő programok válnak hivatottak megvalósítani. A 2008-ban elfogadott program illeszkedik a kormány által 2007-ben elfogadott nemzeti fenntartható fejlődés stratégiához. Az első éghajlat-változási program a 2009-2010-es évekre vonatkozóan készült el, amelyet a kormány határozattal el is fogadott. 2012 tavaszán nyújtotta be a kormányzat a 2009-2010. évi nemzeti éghajlat-változási programról szóló jelentést, amelyet az oktatási, tudományos és kutatási bizottság, a gazdasági és informatikai bizottság, a mezőgazdasági bizottság és a fenntartható fejlődés bizottsága egyhangúlag általános vitára ajánlott. A nemzeti éghajlat-változási program végrehajtásáról szól tehát az Országgyűlés mind az öt illetékes bizottsága által 2012 nyarán elfogadott dokumentum.
Mindezek alapján nyújtotta be a fenntartható fejlődés bizottsága mint első helyen kijelölt bizottság a 2009-2010. évi nemzeti éghajlat-változási programról szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslatot H/7619. számon, amelyben arra kérjük önöket, képviselőtársaim, hogy a jelentést az Országgyűlés bizottságaihoz hasonlóan fogadják el.
Bár a 2008-ban elfogadott stratégia úgy rendelkezik, hogy a konkrét intézkedéscsomagokat és tervezési és helyzetkezelési teendőket a nemzeti éghajlat-változási programok fogják tartalmazni, azóta a törvények változtattak ezen, és azt javasolják, hogy a miniszter az éghajlat-változási stratégiák elfogadását követően annak végrehajtásáról szükség szerint, de legalább háromévente számoljon be a kormánynak, valamint az Országgyűlés hatáskörrel rendelkező szakbizottságainak.
Ahogy a kormány véleményében elhangzott, az első időszakban megvalósuló programok vonatkozásában nagyon sok kritikát tudunk megfogalmazni, hiszen már korábban elindított programok valósultak meg, amelyek nem kifejezetten ehhez a stratégiához kötődtek, hanem inkább csak korábban, a stratégiakészítés után illesztették bele ezeket a programba.
A nemzeti éghajlat-változási stratégia a jövőre nézve segítségül kívánalmakat fogalmaz meg a végrehajtásról szóló beszámolóval kapcsolatban. Többek között felhívja a figyelmet, hogy célravezetőbb lenne, hogyha a feladatok végrehajtása során szerzett tapasztalatok tanulságai a megváltozott feltételek tükrében úgy kerülnének összesítésre, hogy azok előremutatóbb, naprakészebb módon a 2050-es dekarbonizációs célértékekkel, alkalmazkodási szükségletekkel, valamint az oktatás, képzés, nevelés, szemléletformálás, kutatás-fejlesztés területén felmerülő kérdésekkel összhangban lennének. Mindezen összesített adatok alapján pedig megfelelően ütemezett cselekvési terveket, programokat lehet majd a jövőben összeállítani.
A dokumentum a meglévő mérséklési és adaptációs válaszlépéseket egy mederbe terheli egy következetes és körültekintő, a regionális és helyi szempontokat egyaránt figyelembe vevő rendszerben, valamint fokozott hangsúlyt fektet a társadalmasítást célzó intézkedésekre mind az oktatás, képzés, nevelés és szemléletformálás, kutatás-fejlesztés területén. A programban és a jelentésben foglaltak tehát segítséget nyújtanak számunkra ahhoz, hogy a jövőre nézve hatékonyabban cselekedhessünk az éghajlatváltozás megelőzése érdekében.
A jelentés által megfogalmazott kritikák és iránymutatások szükségesek ahhoz, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégia ne csak elméleti síkon, hanem a gyakorlatban is minél hamarabb megvalósulhasson. Felhívja a figyelmet az eddigi gyakorlati megvalósítás során tapasztalt hiányosságokra, és kiemeli a pozitív, követendő példákat is, így mindenképpen hasznos országunk jövője szempontjából.
Az elhangzottak alapján a fenntartható fejlődés bizottságának előadójaként kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy fogadjuk el a beszámolót. Köszönöm.
SCHMIDT CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés bizottságának a tagjaként, illetve előadójaként tulajdonképpen a Fidesz frakciójának az álláspontját is képviseltem, amely azt tartalmazza, hogy a kormány javaslatával teljes mértékben egyetértünk abban, hogy az előző időszakban, 2009-10-ben elindított lépések ugyan jó irányba mutatnak, de kevesek ahhoz, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégiát végre lehessen hajtani.
A következő időszakban egy konkrétabb, a lépéseket jobban összefogó stratégiára van szükség, amely a következő időszak vonatkozásában lehetőséget biztosít arra, hogy ne csak a korábban már 2007-2013-ra, a stratégia elkészítése előtt megfogalmazott források álljanak rendelkezésre, hanem adott esetben a klímavédelmi egyezmények alapján értékesített kvóták alapján befolyó bevételeket is a nemzeti éghajlat-változási stratégia megvalósítására lehessen fordítani. Ahhoz, hogy az ütemtervet tartani tudjuk, a következő időszakban fel kell gyorsítani a beruházásokat.
Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a stratégiát fogadja el, és támogassa a határozati javaslatok elfogadását.
Köszönöm szépen.
SCHMIDT CSABA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A jelentés és az itt elhangzott vita is rávilágít arra, hogy sok teendőnk van még az éghajlat-változási stratégia vonatkozásában. Ahhoz, hogy ennek érdekében jelentős lépéseket tudjunk tenni, valóban össze kell fognunk azt a tudást, ami Magyarországon rendelkezésre áll, és erre a tudásra építve kell lépnünk annak érdekében, hogy a leghatékonyabban használjuk fel azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak arra, hogy a kibocsátást csökkenteni tudjuk. Azt gondolom, itt nagyon fontos az, hogy megfelelő technológiát és megfelelő időben válasszunk ki.
(1.20)
Ha csak a számítástechnikára gondolunk - hogy egy másik ágazatot figyeljünk -, akkor láthatjuk, hogy néha technológiai ugrásra is lehetőségünk van. Mert az, hogy egy-két évben a stratégiakészítéssel vagyunk elfoglalva, lehet, hogy lehetőséget biztosít nekünk, hogy egy újabb technológiát, egy újabb generációt tudjunk kiépíteni, és már hatékonyabban tudjunk fellépni. Azt gondolom, itt egy nagyon fontos szempont van, hogy kiérlelt technológiákat használjunk, amely valóban olyan megtakarításokat hoz, amire lehetőség van. Azt gondolom, hogy államtitkár úr nálam sokkal jobban ismeri a területet, és látja azt, hogy mely területeken vannak nagyobb tartalékok, és én is azt gondolom, hogy a közlekedés területén nagy tartalékok vannak, de azt látom, hogy itt még a kiérlelt megoldás európai szinten sem látszódik.
Azt tudjuk, hogy melyik irányba kell menni, hogy a közúti szállításról a kötöttpályás szállítás irányába kell elmozdulni, és azt gondolom, itt látszik az, hogy igenis ezek a stratégiák megjelennek a kormányzati gondolkodásban. Hiszen a vasúti szállítás hosszú távú versenyképességét megteremtő, Budapestet elkerülő vasúti gyűrűről a kormány döntést hozott, hogy erre vonatkozóan vagy európai uniós forrásból, vagy más hitelforrásból ezt a vasúti elkerülőt meg kívánja építeni, és ennek az előkészítése folyamatban van. Azt gondolom, ennél fontosabb lépés nincs a vasúti szállítás versenyképességének a megteremtése érdekében, hiszen ez egy 160 kilométer/órás sebességű vasúti szállítást tenne lehetővé. Egyébként Tatabánya és Cegléd között indulna ez a pálya, és azt gondolom, ez nagyon fontos hosszú távú beruházást jelent. Itt, a közlekedésben, ezenkívül a személyi közlekedésben, azt gondolom, a kiforrott technológiára még várni kell egy-két évet, hogy látható legyen, melyik irányban kell akár Európának, akár Magyarországnak elindulnia.
Épületenergetikában, azt gondolom, hogy mind a panelépületeknél, mind családi házaknál jelentős megtakarítási lehetőség van, és itt engedjék meg, hogy egy saját példát, egy városi példát mondjak. Mi saját programot is működtetünk, nincs lehetőségünk teljes korszerűsítést támogatni, de van lehetőségünk a mérhetőség és a szabályozhatóság támogatására. Ennek köszönhetően 30 százalékos megtakarítást tudunk elérni, ami abból adódik, hogy a túlfűtött lakásokban becsukják az ablakot, míg a másik lakásokban, ahol eddig hideg volt, elérik az átlaghőmérsékletet, és tömbszinten 30 százalékos megtakarítást érünk el, ami egyébként a szakembereket is meglepte, merthogy egyébként műszakilag és energetikai számítások alapján kevesebb megtakarításnak kellene lennie. Mégis az emberek úgy tudnak szabályozni, aminek köszönhetően 30 százalékos megtakarítást lehet elérni. Ha ezt szigeteléssel kombináljuk, akkor a mérések alapján 50 százalék feletti megtakarítást lehet elérni. Azt gondolom, hogy ez mutatja azt, hogy ha komplexen lépünk, még nagyobb megtakarításokat lehet elérni, és ez már most is látható, hatalmas megtakarítást jelent, és itt megvan a technológia is, amilyen irányba kell menni, úgyhogy én ezt egy kiemelt és fontos feladatnak tartom.
Végül engedjék meg, hogy kiemeljem a K+F-et, tehát a kutatást és fejlesztést, hiszen ha ebbe az ágazatba beruházunk, és új technológiákat fejlesztünk ki, akkor szintén lehetőségünk van arra, hogy saját ipart is tudjunk építeni arra, amit a következő évtizedekben el kell végeznünk a nemzeti éghajlat-változási stratégia megvalósítása érdekében. Azt gondolom, ez egy szintén nagyon fontos dolog, hogy olyan hatékony technológiát használjunk, ami egyébként Magyarországon kerül kialakításra, és ebbe az irányba is fontos lépéseket megvalósítani.
Azt gondolom, itt számtalan fejlesztés megy európai uniós támogatásból ma is az országban, itt szintén egy tatabányai fejlesztést tudnék kiemelni, ahol LED-lámpákat fejlesztenek, és a Szegedi Tudományegyetemmel és a Dunaújvárosi Főiskolával együtt történik ennek a LED-lámpának a fejlesztése, és a kísérleti lámpák már felszerelésre is kerültek. De itt is fontos, hogy mikor kezdjük majd el ezeket a LED-lámpákat a városokban felszerelni. Azt gondolom, hogy ahhoz a technológiának egy-két év alatt van lehetősége olyan mértékben kifejlődni, hogy már biztonsággal lehessen ezeket alkalmazni, és hozzák azt a megtakarítást, ami szintén nem 10-20, hanem inkább 50-60 százalékos megtakarítást jelent. Akkor már, azt gondolom, nagyon nagy lépéseket tudunk megtenni annak a célnak az érdekében, hogy ezt a 2050-re kitűzött 80 százalékos célt el tudjuk érni, amelyben fontos az, hogy utána, amit most kifejlesztünk, ne kelljen egy-két év múlva lecserélni.
Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem a javaslatok támogatását.
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tatabánya megyei jogú város polgármestereként a város és Komárom-Esztergom megye lakóinak hatékonyabb egészségügyi ellátása érdekében kívánok kérdést intézni önhöz.
A tatabányai Szent Borbála Kórház az egészségügy átalakítását megelőzően is már több alkalommal próbált forrásokat találni egy sürgősségi betegellátó osztály létrehozására. Azonban az e célból benyújtott pályázatokat a korábbi szocialista kormányok mind elutasították. A kórházi rendszer átalakítását követően jelentősen megnövekedett a kórházunkba érkező betegek száma. Közel 228 ezer lakost számláló területről érkeznek az ellátásra szorulók az intézményünkbe. Egy, a betegellátást jelentősen meggyorsító és leegyszerűsítő sürgősségi osztály létrehozására már korábban is nagy szükségünk lett volna, de a változások következtében még inkább indokoltnak tűnik az ország legtöbb kórházában már kialakított osztály létrehozása.
Mindannyian tudjuk, hogy az emberek élete múlhat az ellátás gyorsaságán, a megfelelő felszereltségen, a strukturális és szakmai háttéren. Cél, hogy a gyógyítás a legkorszerűbb eszközökkel és a leghatékonyabb módon történjen. A tervezett osztály kialakításával csökkenteni lehet az orvosi ügyeletek számát, készenléti szolgálatot lehet szervezni, csökkenteni az egészségügyi dolgozók túlterheltségét, és ezzel emelni az ellátás színvonalát is. Ahhoz, hogy városunkban az elmúlt két évben megkezdett fejlesztések, a fekvőbeteg-ellátás infrastrukturális fejlesztése, a perinatális intenzív centrum műszaki fejlesztése, az épületenergetikai fejlesztések, valamint az ellátásban dolgozók szakmai továbbképzése a lehető leghatékonyabban szolgálják a betegellátást, az említett sürgősségi osztály kialakítása nagymértékben támogatná ezeket a már megkezdett fejlesztéseket.
A fent vázolt szempontok alapján tisztelettel kérem államtitkár úr válaszát a következő kérdésben. Egyetért-e azzal, hogy az egészségügyi ellátórendszer hatékonyabb működése érdekében szükséges egy (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) sürgősségi osztály kialakítása Tatabányán, így lát-e lehetőséget a beruházás támogatására?
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! "Amióta élőlények léteznek, azóta létezik hulladék is, a természetben azonban az egyik állat- vagy növényfaj hulladéka nyersanyagként szolgál egy másik organizmus számára. Az emberiség létszámának, gyarapodásának, illetve új anyagok, technológiák létrehozásával megbontotta az egyensúlyt, és már saját egészségét veszélyezteti, tönkretéve természetes környezetét. Hulladékunk szinte már mindenütt jelen van, legyünk akár az Antarktisz jégmezején vagy a bolygónkat övező űrben. Már most is évente mintegy 5,2 millió ember, köztük 4 millió öt év alatti gyermek hal meg hulladékok okozta betegségekben. Az egészségügyi hatások különösen a városokban élő szegényebb rétegek körében szembetűnőek. Számunkra, magyarok számára is súlyos problémát jelent a hulladék kezelése, elég csak az illegális szemétlerakók hatalmas számát megemlíteni." - fogalmazta meg már 1998-ban az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány által "Csináld magad!" címmel kiadott sorozatnak a hulladékgazdálkodásról szóló 9. füzete. 1998-ban, tisztelt képviselőtársaim, s ma, 2013-ban vitatkozunk erről a törvényről, s arról, hogy mit kell változtatni a hulladékgazdálkodás rendszerén.
A magyar háztartások, ahogy Sebestyén képviselőtársam nagyon jól illusztrálta a miskolci mennyiségekkel, hihetetlen mennyiségű, az egészségre káros hulladékot termelnek, nem beszélve az ipari méretű szereplőkről, akik szintén hatalmas mennyiségű hulladékot állítanak elő. Nem mellékes szempont tehát, hogy a hulladékgazdálkodást végző közszolgáltatók milyen minőségi alapelvek mentén és mennyire környezettudatosan végzik munkájukat a hulladékelszállítás, -válogatás, -ártalmatlanítás, -újrahasznosítás során. Senki számára nem lehet közömbös, hogy milyen technológiával, milyen gépjárművekkel végzik ezeket a szolgáltatásokat. A magyar kormány is felismerte azt, hogy szükséges egy olyan közszolgáltatási rendszer kialakítása, melyben a szolgáltatás biztonsága és a minősége hangsúlyos értékelési szemponttá válik, összhangban a környezetvédelmi hatékonyság növelésével és a fenntartható fejlődés megvalósításával.
Hogy miért volt szükség erre a felismerésre? Én azt gondolom, hogy aki ismeri a magyar hulladékgazdálkodási rendszert a korábbi évtizedekben, az látja, hogy a szabályozatlanság és a központi irányítás hibája micsoda problémákat okozott. Vegyük csak az itt a teremben már többször emlegetett regionális rendszereket, és én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ezek a regionális rendszerek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, sőt alapvetően nem alkalmasak hosszú távon ennek a problémának a megoldására.
Én egy olyan társulásnak a munkáját ismerem, amely 80 települési önkormányzatból áll, és minden egyes döntéshez mind a 80 képviselő-testületnek a pozitív döntése szükséges, ezért ez a társulás egyébként a megalakulása óta nem volt képes megváltoztatni az alapszabályát. De ha ennek a társulásnak a területét nézzük, akkor vannak olyan települések, amelyek szervesen kapcsolódnak hozzá, mégis más társulások tagjai, és van olyan település, amely egyébként a Duna mentén helyezkedik el, és olyan társuláshoz csatlakozott, amelynek a központja Várpalota, Székesfehérvár magasságában van, és egyébként semmiféle kapcsolata nincs ezzel a társulással. Ilyen gyermekbetegségek jellemezték ezeket a társulásokat, ami alapvetően nem az önkormányzatok hibája volt, hanem az, hogy nem volt egy központi irányítás arra vonatkozóan, hogy hogyan kell megszervezni a hulladékgazdálkodást, és nem voltak olyan kontrollok, amelyekben azt mondták volna az önkormányzatoknak, hogy igen, lehet társulásokat létrehozni, de ezeket az elveket kell betartani, ilyennek kell lennie a területi kötöttségnek, nem léphetünk ki, nem lehet szigetszerű pontja a társulásoknak, ezek a jó technológiák, amelyeket a kormányzat javasol, és amelyeket, azt gondolom, hogy iránymutatásként szab.
Én azért nem venném ki a kormányzat felelősségét ezekből a pályázati kiírásokból, mert mégiscsak az NFÜ írta ki ezeket a pályázatokat, amelyeket az előző kormányok felügyeltek, és itt kerültek, azt gondolom, kényszerpályára a társulások, mert az önkormányzatok azt tudták megnézni, hogy itt vannak a pályázatok, ezekkel a feltételekkel lehet rájuk pályázatot benyújtani, egyébként pedig nem tudunk hulladékgazdálkodás fejlesztésére forrásokat bevonni, és nem tudunk fejlesztéseket megvalósítani. Tehát én azt gondolom, hogy alapvetően a pályázati oldalon és a kiírói oldalon volt a hiba, és ezt egyébként nem az Unió írta elő nekünk, hanem a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, tehát az előző kormányok tették ezeket a kiírásokat, amelyek ma nagyon sok problémát okoznak a szelektív hulladékgyűjtés területén.
(12.20)
Való igaz, hogy ezeknek a rendszereknek egy része nem működik még, de akkor sem mondható, hogy beváltották volna a hozzá fűzött eredményeket (Sic!), hiszen van olyan rendszer, ami már működik, vagy az ISPA-projektek már működnek, és mégsem látszik a szelektív hulladékgyűjtésben az eredmény. Én azt gondolom, hogy ahogy a törvényben megfogalmazásra került, a házhoz menő szelektív gyűjtés az, ami a kulcsa a hosszú távú szelektív gyűjtésnek és az újrahasznosítások kiépítésének.
Ami pedig a korábban elhangzott vitákat illeti, én azt gondolom, hogy Kepli képviselő úr nagyon szépen körbeírta az első hozzászólásában, azt hittem, hogy már ki se fogja mondani, hogy a hulladékégetésre gondol. Utána itt a hozzászólásában pontosított, hogy milyen típusú hulladékégetést tud elképzelni a Jobbik. De én azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne, ha a Jobbik elmondaná azt is, hogy hol akarja ezeket a hulladékégetőket felépíteni, mert én még egyetlen olyan közösséget nem hallottam, amely kifejezetten jelentkezett volna, hogy szeretne hulladékégetőt létrehozni, és azt szeretné, ha ezen a településen hoznák létre ezeket az égetőket. Olyan aláírásgyűjtést már láttam viszont, ahol a lakosság kifejezetten tiltakozott az ellen, merthogy a gazdasági szempontok elé helyezi a környezeti és egészségügyi szempontokat, mert ez a magyar lakosság számára fontosabb kérdés.
Lehet, hogy Nyugat-Európában a nyugat-európai emberek más fontossági sorrendet tartanak maguk számára fontosnak; a magyar emberek azt mondják, hogy számukra az elsődleges a biztonságuk és az egészségük, és ezt nekünk tudomásul kell venni. Ha majd Kepli képviselő úr akármelyik településen, akár nagytelepülésen, akár kistelepülésen egy lakossági fórumon meggyőzte az ott lévőket, vagy egy helyi népszavazáson meggyőzte az ott élőket arról, hogy igenis itt egy termikus hulladékhasznosításra van szükség, akkor azt gondolom, hogy majd vitatkozhatunk erről a parlamentben, hogy szakmailag ez hogy szükséges. De én azt gondolom, hogy elsősorban itt az emberek véleményére kell építenünk, és azt kell képviselnünk, amit ők fontosnak tartanak. A magyar emberek eddig nem kértek az ilyen beruházásokból, ezért nekünk más megoldásokat kell keresnünk, elsősorban az anyagában történő hasznosítását a műanyagoknak, és ezt követően lehet más megoldásokat keresni.
Ezért is gondolom azt, hogy ez a törvény elengedhetetlen ahhoz, hogy ebbe az irányba lépjünk, hiszen olyan szabályozási rendszert alakít ki, amelyben az érintettek környezetkímélő magatartásra ösztönzik a szolgáltatókat pozitív és negatív eszközökkel egyaránt, hogy a településeken működő közszolgáltatók a lehető legkevésbé terheljék meg az élőhelyeket, a gyermekeink környezetét.
Éppen ezért a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről szóló T/11206. számú törvényjavaslatban megfogalmazott objektív, kézzelfogható, egységes minősítési rendszer kialakítása által kénytelenek lesznek a hulladékgazdálkodást végző közszolgáltatók minél környezetbarátabb módon, minél magasabb minőséget biztosítva működni, hiszen ha nem így tesznek, akkor a pozitív minősítés hiányában az önkormányzatok nem köthetnek velük szerződést. Ezen szolgáltatók minősítése és a minősítési besorolás alapján kiírt közbeszerzési pályázatok által az önkormányzatok a helyi lakosok igényeinek leginkább megfelelő, helyi viszonyokhoz leginkább igazodó közszolgáltatókat választhatják majd.
Összegzésképpen tehát a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről szóló T/11206. számú törvényjavaslatról elmondható, hogy a társadalom minden érintett résztvevőjére, különösen a lakosságra nézve előnyös rendelkezéseket tartalmaz, hiszen a minőségi hulladékgazdálkodási szolgáltatást végző közszolgáltatók egy kiszámítható, objektív, jogszabályi alapokon nyugvó eljárás során, biztonságos keretek között láthatják el majd a jövőben a feladatukat. Az önkormányzatok a közbeszerzési eljárásuk során pontosan meg tudják majd határozni azt a szolgáltatói minősítési kört, amely a legmagasabb a területükön lévő hulladékgazdálkodási feladatok ellátására.
Végezetül egy gondolatot engedjenek meg még képviselőtársaim, ami a rezsicsökkentéssel kapcsolatos. Ma még nincs érvényben a hulladékgazdálkodási törvénynek az a pontja, amelyben azt határozta el az Országgyűlés, hogy 2014-től nonprofit formában látható el a közszolgáltatás. Tehát teljesen fölösleges itt most profitról beszélni ebben az esetben, mert ha véletlenül egy-egy ármegállapítás után valamiféle haszon képződne egy társaságnál, azt neki vissza kell forgatnia hulladékgazdálkodási fejlesztésekre. Tehát 2014. január 1-jétől semmiféle profit megszerzéséről nem lehet szó a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás területén. Természetesen marad a piaci alapú hulladék-újrahasznosítás és az ipari felhasználóktól történő gyűjtés, de azt gondolom, hogy ott is nagyon fontos az, hogy az önkormányzati cégek és a magyar állami tulajdonú cégek minél nagyobb tért tudjanak nyerni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kepli Képviselő Úr! Én nem mondtam, hogy ön az energetikai lobbit és azon belül is a hulladékégető lobbit képviselné, ezt ön mondta, ön hozta föl. Azt gondolom, az, hogy önnek ez eszébe jutott, azért sok mindent elmond. Ami pedig a lerakást illeti, mi a válogatásban és az újrahasznosításban hiszünk, ezért is igyekszünk olyan beruházásokat megvalósítani, ahol válogatóművek tudnak épülni, és utána az anyagában történő újrahasznosítást meg tudjuk adott esetben tenni.
Amit a hulladékgazdálkodás kapcsán ön elmondott a rezsicsökkentés vonatkozásában, akkor nézze meg, menjen ki adott esetben a szomszédos Ausztriába, és kérdezze meg, hogy ott mennyi a hulladékdíj. Egyrészt meg fogják kérdezni úgy általánosságban, hogy van-e hulladékégető vagy nincs, mert ott sokkal olcsóbb egyébként a hulladékdíj, ahol nincsen hulladékégető, mert egyébként ahol van hulladékégető, ott a hulladékégető megépítésének, annak a baromi drága technológiának a kiépítési költségét meg kell valakinek fizetnie, nem mellesleg pedig a működési költsége sem alacsony. Tehát alapvetően ez a nagy különbség Ausztrián belül: kétféle hulladékdíj van, az egyik, ahol van hulladékégető, ott sokkal magasabb, ahol pedig nincs, ott alacsonyabb. Azt gondolom, ebből a szempontból nagyon fontos az, hogy ezt minden oldalról megnézzük.
Természetesen a távfűtést alacsonyabb áron lehet ezzel a technológiával előállítani, de például Tatabányán biomassza alapon keressük annak a lehetőségét, hogy alacsonyabb értéken, illetve alacsonyabb díjon tudjuk előállítani a távfűtést, és erre egyébként európai uniós pályázatot adtunk be. Vannak más megoldások, ezt helyi szinten kell keresni, és a helyi közösségeknek kell lehetőséget biztosítani arra, hogy eldöntsék, milyen technológiát használnak.
Köszönöm.
SCHMIDT CSABA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyes törvények vízgazdálkodási tárgyú módosításáról szóló T/13051. számú törvényjavaslat elsődleges célja az ár- és belvíz elleni védekezés, valamint a mezőgazdasági célú vízhasznosítás hatékonyságának növelése; ennek érdekében három törvény módosítását tartalmazza a javaslat: a vízgazdálkodásról, a vízi társulásról szóló törvényt, illetve a hiteles tulajdonilap-másolatok igazgatási szolgáltatási díjáról szóló törvény módosítását.
A törvényjavaslat valamennyi állami tulajdonban lévő vízi létesítmény vonatkozásában előírja, hogy annak vagyonkezelője a vízügyi igazgatási szerv legyen, így az egységes üzemeltetéssel hatékonyabbá válik az ár- és belvízi védekezés. Ugyanezt a célt szolgálja a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, ami lehetővé teszi, hogy az önkormányzat és a magántulajdonos felajánlhatja a tulajdonában és kezelésében lévő csatornaszakaszokat az állami vízügyi igazgatóság kezelésébe. Ezzel gyakorlatilag lehetővé válik az, hogy az üzemeltetés egységességével a mezőgazdasági célú vízhasznosítás, belvízelvezetés hatékonyabbá váljon úgy, hogy a fenntartási költségeket az állam viseli.
A törvényjavaslat árvízi védekezést szolgáló további javaslatokat tartalmaz, úgymint a nagyvízi mederkezelési tervek belügyminiszter által történő kiadásával kapcsolatos szabályokat, a nagyvízi mederhez tartozó ingatlanok ingatlan-nyilvántartásba történő átvezetését, valamint a nyílt ártéren fekvő települések védekezési terveinek állami szerv által történő elkészítését a tavaszi dunai árvízi védekezés tapasztalatai alapján.
Az egyes törvények vízgazdálkodási tárgyú módosításáról szóló T/13051. számú törvényjavaslatot a fenntartható fejlődés bizottsága többségi bizottsági vélemény alapján 13 támogató szavazattal, 4 ellenében általános vitára alkalmasnak találta és elfogadásra javasolja.
Köszönöm szépen.
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Gróf Teleki Pál szerint fontos, hogy a nemzet nyugalommal, önérzettel és bizalommal tudjon szembenézni a nehéz időkkel. Ez év júniusában minden idők egyik legnagyobb árvizével kellett szembenéznie országunknak. Több mint 206 ezer honfitársunkat veszélyeztette közvetlenül a Duna áradása. Az árhullám nagyságára való tekintettel a védekezés irányítását az állam 81 településen vette át az önkormányzatoktól. Ahogy a miniszterelnök úr is fogalmazott, az ország egy magabiztos és cselekvőképes ország képét mutatta, a védekezés is egy magabiztos és cselekvőképes ország teljesítménye. Az árvízi védekezés sikerességét bizonyítja, hogy a kitelepített lakosok létszáma mindössze csak 1570 fő volt. Az összefogás, a jól szervezettség és a szakértelem meghozta a gyümölcsét, Magyarország nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően állta a Duna hullámait.
A nyáron történtek rávilágítottak arra, hogy különösen fontos az árvízvédelem és a belvíz elleni védekezés kérdése, így annak szabályozása is kiemelt jelentőséggel bír országunk érdekében. A jelen törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy a jövőben még nagyobb felkészültséggel és biztonsággal védekezhessünk egy hasonló helyzet kialakulása esetén, hiszen láthatjuk azt, hogy az éghajlatváltozás következtében kialakuló éghajlati változások egyre szélsőségesebb időjárási környezetet teremtenek, amely esetében újabb nagyobb árvizek kialakulására is számíthatunk, ezért fontos, hogy a javaslat elfogadásával a 2013-as dunai árvíz gyakorlati tapasztalatai beépítésre kerüljenek a jogszabályi rendelkezésekbe. A javaslat tükrözi, hogy levontuk a kellő következtetéseket, és tanultunk az esetleges elkövetett hibákból is.
Mint látjuk, az állam mindent megtesz annak érdekében, hogy a jövőre nézve még hatékonyabban tudja ellátni nemzetünk védelmét. Fontosnak tartom a folyók menti nyílt ártéri települések tekintetében a vízkár-elhárítási tervek vízügyi igazgatóság általi elkészítéséről, illetve felülvizsgálatáról szóló rendelkezéseket, hiszen ez hatalmas segítséget jelent az önkormányzatok számára, amelyek közül több kisebb település nem biztos, hogy ilyen mértékű szakértelemmel rendelkezik. E paragrafus is megmutatja, hogy az állam minden tőle telhető segítséget megad a veszélyeztetett területeken lévő önkormányzatoknak és a települések lakosainak. Az állam elkötelezettségét bizonyítja az is, hogy a továbbiakban az árvíz megelőzéséhez és védekezéséhez közvetlenül kapcsolódó nagyvízi mederkezelési terveket a vízkár elhárításáért felelős miniszter, azaz a belügyminiszter állapíthatja meg. A rendelkezés további garanciája a kellő szakértelemmel történő, árvíz elleni védekezésnek.
Az árvízzel párhuzamosan megjelenő belvíz szintén hatalmas károkat okozott 2013-ban a magyar gazdáknak. A belvíz elleni védekezés a dunai árvíz időszakában több becslés szerint napi 100 millió forintot emésztett fel, közel 216 ezer hektárra volt becsülhető a belvízzel elöntött területek nagysága, amiből mintegy 103 ezer hektár volt vetés- és szántóterület. A belvíz elleni védekezés megerősítése, az öntözővíz-továbbítás eredményességének fokozása tehát szintén sarkalatos pontja a javaslatnak, hiszen a kis vízfolyások, csatornák fenntartását, üzemeltetését felajánlás esetén a vízügyi hatóság átvállalhatja, valamint azon belvizesedést vagy öntözést szolgáló vízfolyások, csatornák fenntartását és üzemeltetését is átvállalhatja az állam, melyeket a vízügyi hatóság kijelöl. Ez a lehetőség hatalmas terhet vesz le a települési önkormányzatok és a gazdák válláról, de egyfelől biztosítja a rendszerszintű működés lehetőségét, hiszen hogyha egy-egy gazda vagy egy-egy település nem látta el megfelelőképpen a feladatát, akkor jóval nagyobb területek vízgazdálkodásában keletkezett probléma, amely megakadályozta a gondos gazdák területéről a belvíz elvezetését. A rendszer, illetve a törvényjavaslat lehetőséget teremt arra, hogy rendszerként lehessen tekinteni a vízgazdálkodásra, és ne csak egy-egy kis terület vonatkozásában, részenként tekintsünk erre.
A belvízkár rendszeresen sújtja országunkat, különösen a csapadékos időszakokban, ezért is jelentős a fent említett rendelkezés, hiszen a rendbe tett csatornák és vízelvezető árkok nagyban hozzájárulhatnak a felesleges csapadékvíz elvezetéséhez, a talaj-előkészítési munkák mielőbbi megkezdéséhez, a károk által érintett gazdaságok helyzetének javításához. E javaslat nagyban segítheti mezőgazdaságunk versenyképességét.
Tisztelt Ház! Véleményem szerint az egyes törvények vízgazdálkodási tárgyú módosításáról szóló T/13051. számú törvényjavaslat hozzásegíti nemzetünket ahhoz, hogy önérzettel és bizalommal tudjon szembenézni a nehéz időkkel, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák a javaslat elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)