A felszólalás szövege:

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Józsa István képviselőtársam imént a kétpercesét azzal kezdte, hogy az Orbán-kormány vajon akkor jól tervezte-e a kétéves költségvetést.

Elég sokat idéztem önöknek a hozzászólásomban a környezetvédelmi fejezetből, de nem olvastam fel azt a jogszabályt, a XI. törvényt, amelyik a kormányváltás után született, a minisztériumokat sorolja föl, meg átvariálja a hozzájuk tartozó költségvetéseket. Olvasom: a kiadások teljesítése a 2002. évi XI. törvény szerinti előirányzathoz képest, magyarul: a Medgyessy-kormány előirányzatához képest valósult meg 126,2 százalékban, és ahhoz képest a teljesítés 73 százalék. Kérdem én: ki tervezett jól vagy rosszul?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban a vízterhelési, illetve a talajterhelési díjra igyekszem inkább koncentrálni. Jómagam is a törvénytervezet preambulumával szerettem volna kezdeni, végignézni annak hármas elemsorozatát, hogy vajon a törvénytervezet címében foglalt célok eléréseivel kapcsolatos lehetőségek megállják-e a helyüket vagy sem. Ezt előttem már többen megtették, talán a legjobban dr. Pap János képviselőtársam boncolgatta, úgyhogy inkább próbáljuk meg a matematikából ismert indirekt bizonyítás módszerét alkalmazni.

A környezetvédelemhez kicsit is értők nagyon jól tudják, és ma is nagyon sokszor hallottuk azt az alapelvet, amely szerint a szennyezőnek kell fizetnie - „ a szennyező fizetö, “a szennyező fizessenö elvről van szó. Sajnos e törvénytervezet kapcsán indirekt módon, ha be tudjuk bizonyítani éppen az ellenkezőjét, márpedig be tudjuk, hogy a legkevésbé szennyező fizessen - ha nem is a nem szennyező, hiszen olyan nincs -, azért az kicsit túlzás, hogy ezt környezetvédelmi alapelvnek minősíthessük.

Egy példán keresztül próbálom érzékeltetni, hogy mire gondolok; egy kicsit hadd legyek nem szerény, hadd mondjam el önöknek a saját példámat. Én egy Veszprém megyei település, Öskü község polgármestere is vagyok, ahol az 1990-es évek elején rájöttünk arra, hogy a saját ivóvízbázisunkat veszélyeztetjük - rájöttünk, mint polgárok, rájöttünk, mint önkormányzat. Elhatároztuk, hogy megterveztetjük a csatornarendszert és a szennyvíztisztítást, súlyos milliókat öltünk bele, évekre elvontuk a forrásokat az önkormányzat egyéb fejlesztési lehetőségeitől, nemcsak mint önkormányzat, hanem mint polgárok, hiszen az önkormányzat nem egyéb, mint a polgárok érdekeit szolgáló társadalmi közösség, ha csak egy kis település vagy egy nagyobb település társadalmi közössége is. Minden szabad pénzeszközünket összeszedtük az önkormányzatnál, megint csak a polgárok fejlesztései elől és a működtetési költségektől, a működtetés fejlesztésétől vontuk el a pénzeket, a fedezetet. A lakosokra egy önkormányzatnak 100-200 ezer forint közműfejlesztési hozzájárulást kell kivetnie: ingatlanonként, egységenként terheljük a polgárokat. Megtettük, konfrontálódtunk - nem baj, a cél szentesíti az eszközt. Rájöttünk, hogy a fejlesztési forrásaink és a lakossági befizetések nem elegendőek arra, hogy megvalósítsuk a beruházást: fejlesztési célú hitelt kellett felvenni, ami nemcsak néhány évre, hanem évtizedekre meghatározza azokat a forrásainkat, azokat a lehetőségeinket, amit megint csak a falu fejlődésétől vonunk el, és fektetünk bele a törlesztés során a víz- és csatornaszolgáltatásba.

Aztán az önkormányzat természetesen nem üzemeltethet saját maga egy csatornahálózatot és szennyvíztisztítót, ezt szakcégre kell bízni: általában bérüzemeltetési szerződéseket kötnek az önkormányzatok, ezt tesszük mi magunk is. Igen ám, de a bérüzemeltető valamennyi költségét visszaterheli a fogyasztókra a víz- és csatornadíjon, jelen esetben a csatornadíjon keresztül. Azaz megint csak kik fizetik a költségeket? A csatornát használók, akik egyébként ezzel a legkevesebbet szennyezik világszerte.

Ha országosan megnézzük - a csatornázottság mértékét talán most nem kell százalékosan kifejtenem önöknek -, hogy melyik társadalmi réteg mennyit ad ki a zsebéből, bizony a legtöbbet azok fizetik, pontosan a víz- és csatornaszolgáltatással, magyarul a szennyezés megoldásával kapcsolatban, akik a legkevésbé szennyeznek. Hol van “a szennyező fizetö elve?

Aztán az önkormányzat tulajdonképpen megmarad tulajdonosnak, hiszen az elkészült hálózat az övé, csak bérüzemeltetésbe adta, és a tulajdonost terhelik azok a kötelezettségek, amelyeket előttem épp a vita végén szóló képviselőtársaim hangoztattak. Ha már a jelen példánál maradunk, Öskü önkormányzatának valószínűleg még az idei télen egy másfél millió forintos fúvócserét valahogy össze kell szednie a költségvetésünk bugyraiból év végén. Valahogy meg fogjuk oldani; a legkevesebbet szennyezzük, de áldozunk.

(17.50)

S most még nekünk kell fizetni a vízterhelési díjat is, hölgyem és uraim, nekünk, akik eddig is álltunk mindenféle költséget, amit az imént felsoroltam.

Némileg segítene ezen a dolgon, hogy ne a legkevesebbet szennyezők fizessenek, ha bevezetnénk a talajterhelési díjat, hiszen - ha már Ösküt hoztuk fel példának - az a 13 százaléknyi lakos, aki nem kötött rá, ennek hatására vagy fizet és ezzel hozzájárul a költségekhez, vagy ráköt, és akkor meg az előbb felsoroltak miatt szintén fizet. De hölgyeim és uraim, mi a helyzet azokon a településeken, ahol szennyvízcsatorna-hálózat és szennyvíztisztítás egyáltalán nincs? Ők szennyezik a legtöbbet, így a “szennyező, fizessö logika alapján nekik kellene a legtöbbet fizetniük a szennyezésükből kifolyólag. De nemcsak azért, mert szennyeznek, hanem úgy kellene fizetniük, hogy a bevétel arra fordítódjon, hogy megoldódjon a környezetszennyezési probléma, azaz a szennyvízcsatornázás és -tisztítás felé elinduljanak ezek a települések is.

Az előbb egy listával untattam a parlamentet - elnézést kérek érte -, végigmentünk elég sok ponton, és a rengeteg munka, rengeteg macera, veszekedés, pénzkidobás után a végén a polgár ott áll: még a vízterhelési díjat is nekem kell majd fizetni, ha ilyen sok munka és pénzkifizetés után megcsináljuk a csatornát?

Térjünk kicsit vissza a törvénytervezet preambulumához, amely szerint a környezet és a természet terhelésének mérséklése lenne a cél. A cél jó, csak ez éppen nem fogja ezt szolgálni, mert borítékolom önöknek, hölgyeim és uraim, a legtöbb önkormányzat nem fogja megkockáztatni a sok munkát, a sok macerát, a sok pénzt, amelynek a végén még vízterhelési díjat is kell fizetni. Nagyon sokan azt fogják mondani - elnézést kérek a kifejezésért -, bolondok leszünk csatornát csinálni magunknak azért, hogy aztán majd olyan sok pénzt ki kelljen fizetnünk; ráadásul szép fokozatosan és évtizedekre előre láthatóan.

A környezethasználóknak a környezet és természet megóvását szolgáló tevékenységre való ösztönzése. A társadalom legkisebb részét, akik a házuk előtt elmenő csatornára ráköthetnének, így talán meg tudnánk fogni - de mi van a többiekkel?

A környezet- és természetvédelem költségvetési forrásainak biztosítása érdekében alkotná az Országgyűlés ezt a törvényt. A környezetvédelmi bizottsági ülésen többször is elhangzott az előterjesztő részéről, semmi biztosíték nincs arra, hogy az APEH-nál képződő, azaz a központi költségvetést illető bevételek - kivéve az önkormányzatoknál képződő bevételeket - akár csak részben is környezetvédelmi célokra fordítódnának vagy direkt a csatornázás és a szennyvíztisztítás céljaira fognak fordítódni. Semmi garancia nincs rá. Ezt egy következő törvény, például a jövő évi költségvetési törvény tervezésénél, aztán meg minden évben a következő költségvetési év tervezésénél kell majd az erősebb kutya elméletével valahogy kiharcolni? Nem rossz ötlet, de nem biztos, hogy ez a legcélszerűbb megoldás.

Ha már beszéltünk az önkormányzatokról, megnézhetjük a törvénytervezetet abból a szempontból is, hogy ismeri-e az előterjesztő az önkormányzatok szabályozási rendszerét, milyen feltételek között kell szabályokat alkotniuk és azok alapján eljárásokat foganatosítaniuk. A 21. § (2) bekezdése szerint a talajterhelési díjjal kapcsolatos adatszolgáltatást az önkormányzat rendeletben állapítja meg. Az önkormányzatoknak az összes adó- vagy adó és díj típusú bevételeikkel kapcsolatos eljárásrendet teljes egészében rendeletben kell megalkotniuk, nemcsak egy részét. Ennek a rendeletnek egy eleme lehet az adatszolgáltatással kapcsolatos kötelezettségek szabályozása, de ezt egy komplex rendeletben kell elhelyezni.

A 24. §-nál pedig rögtön ki is bukik a dolog, hogy ez nem egy környezetvédelmi intézkedés, hanem adó. A 24. § úgy szól, hogy a talajterhelési díjjal kapcsolatos adóztatási feladatokat az önkormányzati adóhatóságok látják el. Hogy adóhatóság látja el, az természetes, hiszen ki a csuda látná el, de ha már beírták a tervezetbe, hogy “adóztatási feladatokatö, akkor kérem elismerni - ha úgy vesszük, el is van ismerve, de kérem szóban is elismerni -, hogy önök egy adó típusú dolgot vezetnek be, miközben az adószerkezetet ennek megfelelően nem variálják át.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Jelezni szeretném, hogy a kiegészítő ajánlás szerinti 44/4. számú kapcsolódó módosító javaslatom nem szerepel a tisztelt Ház előtt. Tartok tőle, hogy a házbizottsági ülésen - vagy nem tudom, hol csinálják ezeket a javaslatokat - a 44/2. esetleg kizáró oknak tűnhetett, de jelzem, hogy nem kizáró ok. Kérem, hogy erről is szavazzunk.

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Általában a törvényjavaslattal kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megosztani az Országgyűlés nyilvánosságával. Az Alkotmánybíróság nem egyszerűen arra kötelezett bennünket, hogy területrész átadásával kapcsolatban részletes anyagi és eljárási jogi szabályokat hozzunk, hanem arra, hogy ezen szabályok meghozatalával anyagi és jogi garanciákat biztosítsunk az alkotmánynak megfelelően.

Lakott területrész átadása esetén - amelyre én leginkább koncentrálni szeretnék - ez nem egy egyszerű feladat, hiszen minimum három-, de inkább ötszereplős megállapodássorozatról van szó, hiszen van egy átadó települési önkormányzat képviselő-testülete, ugyanennek a településnek a polgárai, a fogadó település képviselő-testülete, a fogadó település polgárai és a lakott település polgárainak a közössége. Egyiküknek a jogi és anyagi garanciái... - valamennyiüknek érvényesülni kell, és ezt csak úgy lehet megtenni, ha olyan eljárási rendet hozunk, amely egyik érdekelt félnek sem tesz lehetővé hátrányt, illetve mindenkinek az előnyös megállapodáskötési lehetőséget biztosítja.

Erre talán legjobb a 2. § részletes indoklása, amelyet szinte szó szerint fel lehetne olvasni, de csak egy rövidet hadd idézzek: községek, városok területének módosítása változatlanul önkormányzati döntés, képviselő-testületek megállapodásának tárgya, átadásra és átvételre - hangsúlyozom, átvételre - egyik önkormányzat sem kötelezhető. Hogy ezek az eljárási szabályok megvalósulhassanak, a 2. §-ban nagyon jól fogták meg a kérdést, és a lakott területrészek esetében a területrész átadását előkészítő bizottság által előkészítendő előzetes megállapodás kérdéskörét hozták be a törvénytervezettel, ami, ha jól érvényesül, és a törvénytervezetben, mire törvény lesz belőle, végig jól érvényesül, akkor ez a bizottság és az általa előkészített előzetes megállapodás lehet leginkább a garanciája annak, hogy az Alkotmánybíróság előírásainak a legjobban meg tudjunk felelni. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, végig kell nézni a pontos szöveget, és abban sajnos azt tapasztalhatjuk, hogy pontosításra szorul. Emiatt 8 módosító javaslatot és 7 vagy talán most már 8 kapcsolódó módosító javaslatot terjesztek az Országgyűlés elé. Elképzelhető, hogy némelyiket bizottsági ülésen visszavonom, de a zömét továbbra is tartom.

Ha elfogadjuk azt, hogy egy előkészítő bizottság a legnagyobb körültekintéssel végzi a munkáját, és minden feltételre, lehetőségre és adottságra figyelemmel van, akkor a népszavazás már tudni fogja azt, hogy pontosan miről is szól a népszavazás. Ha ez nem történik meg, akkor egy olyan népszavazásról van szó, ami vágyakat ébreszt emberekben, de a végrehajtása esetleg meghiúsulhat. A módosító javaslataim és a kapcsolódók jó része erre vonatkozik, amelyben arra hívom fel a parlament figyelmét, hogy ha jól elő van készítve egy megállapodás, jó ez az előzetes megállapodás, akkor a sikeres népszavazás után bőséggel 90 napon belül meg lehet kötni a végleges megállapodást.

Igen ám, de mi van akkor, ha valami miatt mégsem kötik meg a képviselő-testületek a megállapodást, pedig jó volt az előkészítő megállapodás, a népszavazás is sikeres volt? Akkor jön a megyei bíróságok illetékessége. Hiányzik a 2. § (6) bekezdése második mondatából az a garancia, hogy a megyei bíróság az előzetes megállapodásnak megfelelően pótolja azt a megállapodást, amelyet az önkormányzatok nem tudnak meghozni. De mi történik akkor, ha az előzetes megállapodás során nem kellő körültekintéssel jártak el, és netán jogszabályellenes dolog is belekerült az előzetes megállapodásba, és ez az eltelt idő folyamán kiderül? Ilyenkor is bírósági eljárásra kerülhet sor, hiszen nem kötelezhető egyik önkormányzat sem arra, hogy a polgárainak valamilyen rosszat cselekedjen. De ezt majd egy kétpercesben folytatom, hiszen lejárt az időm.

Köszönöm.

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Akár fenyegetésről is beszélhetünk, tisztelt elnök úr. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Valóban ott folytatnám, ahol abbahagytam. Tehát ott tartottam, hogy ha az előzetes megállapodásba véletlenül belekerül valami olyan, aminek nem lenne szabad, hogy ott legyen, akkor talán logikusnak tűnik, hogy aki ezt sérelmesnek tartja, az nem akarja megkötni a végleges megállapodást, a másik fél meg akarja a végleges megállapodást, ezért a megyei bírósághoz fordul keresettel. Ilyenkor a megyei bíróságnak természetesen az előzetes megállapodást kell alapul vennie, de ha az tartalmaz olyan kitételeket, amelyek nem felelnek meg jogszabálynak, vagy jogos érdekeket vagy egyszerűen jogot sért, akkor ezt a passzus ki kell hogy hagyja, és neki kell pótolni az önkormányzatok végleges megállapodását, de ennek lehetőséget kell biztosítani a törvénytervezetben.

(21.00)

Ezért a már többször emlegetett Kovács Zoltán módosító javaslatához kapcsolódva javaslom a 2. § (6) bekezdésének a módosítását egy kapcsolódó módosító indítványban.

Tisztelt Parlament! Az előterjesztés tartalmazza azt is, hogy ha eltérő megállapodás nincsen, akkor a belterületi népességgel arányosan kell megállapítani a lakott területrészhez tartozó külterületet, illetve feladat- és népességarányosan kell meghatározni a területrész vagyonát. Természetesen ez így igaz. De vajon mi lehet az az eltérő megállapodás? Ez az eltérő megállapodás nem lehet más, mint maga a végleges, önkormányzatok közötti megállapodás, amely normál esetben viszont, ha a bíróság másképp nem foglal állást, az előzetes megállapodáson alapszik, és szinte szó szerint azzal meg kell egyeznie. Tehát javaslom egy kapcsolódó módosító javaslatban, a saját módosító javaslatomhoz kapcsolódva, hogy ennek az eltérő megállapodásnak nem másnak kell lennie, mint egy olyannak, amely az előkészítő szabályozásban már benne van.

Köszönöm szépen.

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Talán nem okoztam meglepetést, hogy én vagyok az a képviselő. Németh Zsolt képviselőtársamhoz kapcsolódva fel kell, hogy hívjam az Országgyűlés figyelmét egy olyan módosító javaslatomra - ez az ajánlás 6. számú pontjában található -, amelyet az előterjesztő és az önkormányzati bizottság is támogat, és ezt itt most szeretném is megköszönni. Arról a módosító javaslatról van szó, amely a már általam előzetesen elég huzamosan taglalt előzetes megállapodásnak a lehetőségét tárgyalja, azzal összefüggésben, hogy a 2. § (7) bekezdésének a teljesülése esetén kötelező csak az átadási végleges megállapodást megkötni. Igen ám, de ha kötelező lenne az előzetes megállapodást is megkötni a két önkormányzatnak, akkor a törvényjavaslat pontjai szépen végiggördülnének odáig, hogy a (7) bekezdés teljesül, így mégiscsak kötelezve lenne valamelyik vagy mind a két önkormányzat a megállapodás megkötésére.

Az előterjesztő és a bizottság támogatta azt, hogy feltételes módban tegyünk egy szabályozást. A 2. § (4) bekezdésében az van, hogy “a képviselő-testületek előzetes megállapodást köthetnekö. Mivel “köthetnekö, ezért az előkészítő bizottság javaslatát alaposan mérlegelhetik, és amennyiben úgy találják, hogy egy vasútállomás környékének a kérelme esetleg mégsem alkalmas arra, hogy két települési önkormányzat képviselő-testülete felelőssége és súlya teljes tudatában összeüljön, és megállapodjanak egymással - akár azért, mert egyikük sem ért egyet, akár azért, mert valamelyik fél nem ért egyet -, akkor egyszerűen nem kötik meg ezt az előzetes megállapodást, ha tehát valamelyik fél ezt nem tartja alkalmasnak. Így tulajdonképpen, ha úgy vesszük, ha az Országgyűlés is támogatja ezt a módosító javaslatomat, akkor ez a folyamat itt megszakad, és a komolyságnak teret lehet nyerni.

Köszönöm szépen.

GYAPAY ZOLTÁN, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottságok sorában azt már megszokhattuk, hogy kormánytól teljesen függetlenül a környezetvédelmi bizottság az, ahol a pártálláspontokat a lehető legkevésbé vesszük figyelembe, és a munkánkra, a feladatunkra, a céljainkra koncentrálunk; így történt ez e törvény általános vitára való alkalmasságának a tárgyalása esetében is. Ahogy Herczog Edit képviselő asszony említette, egy különösen személyes hangú vitáról volt szó, ahol szinte valamennyi képviselő megnyilvánult, és személyes élményeivel is hozzájárult a tárgyalásnak a lényeges pontjaihoz.

Hogy a kisebbségi álláspontot nagyon röviden megpróbáljam összefoglalni, az talán úgy fogalmazható meg, hogy egyetértünk az előterjesztők jó szándékával, egyetértünk a népi kezdeményezést aláíró 350 ezer ember jó szándékával, de az a megoldási mód, ahogy négy képviselőtársunk a Btk. törvénymódosítási javaslatát elkészítette, nem alkalmas az általános vitára. Nagyon sok érvet felsorolhatnék, és egypárat hadd is tegyek meg.

Ha már említésre került a 350 ezer aláíró, akkor megfogalmazhatjuk, hogy ők jó szándékkal egy egyszerű kérdést tettek fel, egy egyszerű kérést fogalmaztak meg: az Országgyűlés legyen olyan kedves, módosítsa a büntető törvénykönyvet, hogy az állatkínzás a későbbiekben büntethető legyen.

(17.20)

Ez egy nagyon rövid, egyszerűnek tűnő, de annál bonyolultabb, és annál mélyebb tartalmat megkövetelő kérdés. Hogy egy általános hasonlatot mondjak, a honvédelemre szokták azt mondani, hogy az sokkal fontosabb annál, mint hogy katonára bízhatnánk ennek az ügynek vezetését. Itt pont fordítva van: az állatvédelem, az állatkínzás elleni szankció lehetőségeinek a megoldása sokkal fontosabb annál, mint hogy politikusra bízhatnánk az előterjesztést.

Az Igazságügyi Minisztérium munkatársai, ahogy hallottuk, nagyon sok segítséget adtak a törvénymódosító javaslat előkészítésében, de meggyőződésünk, hogy szerencsésebb lett volna, ha maga az Igazságügyi Minisztérium készíti elő, és akkor ennek a folyamatában talán megfelelő alapossággal és mélységgel merül el az egyes részletkérdésekben. Ismétlem: részletkérdésekben, hiszen az előterjesztés és az előterjesztő - itt ma Hegyi Gyula képviselő úr, a bizottsági ülésen Gusztos Péter képviselőtársunk volt az előterjesztő - mindannyiszor nagyon jól megfogalmazta a jogi környezetet, annak múltját, jelenlegi környezetét, nemzetközi környezetét, a társadalmi elvárásokat, viszont a rendelkező rész inkább olyan, ami megítélésünk szerint a jó szándékot és az említett jogi környezetekbe való beleillesztést nem szolgálja jól.

Herczog Edit képviselő asszony a többségi álláspontot képviselve úgy fogalmazott, hogy jól szolgálja az előterjesztés ezeket a célokat; megítélésünk szerint nem jól szolgálja. Az alkalmazandó büntetési tételek pedig nemhogy nem jól vannak meghatározva, hanem éppenséggel inkább aránytalanságról beszélhetünk az egyes büntetési tételek megfogalmazása területén. Emiatt nagyon jogosan tartunk attól, hogy ha ez a törvény így kerül elfogadásra, akkor végrehajthatatlan lesz. Az imént dr. Hankó Faragó Miklós államtitkár úr is megfogalmazta ezt az aggályát, hogy csak a legkirívóbb esetekben érjük el a célt. Az apróbb esetekkel, ami pedig a társadalmat nagyon sokszor nap mint nap irritálja, semmire sem fogunk menni. Hölgyeim és uraim, éppen az a 350 ezer ember, aki jó szándékkal aláírta ezt a népi kezdeményezésről szóló aláíró ívet, fog a legnagyobbat csalódni. Nem lehet 350 ezer ember véleményével játszani, ők komoly lépésekre várnak, amik alapján komoly eredményeket is remélnek elérni. Ez a törvénytervezet így, ahogy van, erre nem alkalmas.

Jómagam ugyan megpróbálkozom - a büntető törvénykönyv igazi, mély ismerete, hozzáértése nélkül - néhány, szintén jó szándékú módosító javaslatot benyújtani. Kérem, nézze el nekem mindenki, ha netán az sem éppen a cél legjobb irányú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) útjához vezet, de ez ebbe talán belefér.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

GYAPAY ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadd kezdjem egy személyes vonatkozással: Hegyi Gyula képviselőtársam mint előterjesztő itt, a pulpituson megjegyezte, hogy tíz éve képviselő, és először lehet egy ilyen fontos törvénytervezet előterjesztője.

(17.40)

Én hat éve vagyok képviselő, és először beszélek erről a pulpitusról mint vezérszónok; egy biztató tapssal, kérem, segítsenek nekem. (Taps. - Dr. Szili Katalin: Bravó!) Megtiszteltetés, köszönöm szépen. Ez után a minden oldalról hallatszó taps után nehéz szívvel mondanám azt, hogy az imént hallott szocialista vezérszónok nagyon szép, megható beszédet mondott, de sajnos, demagóg vezérszónoklat volt, ezért nem mondom.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz a helyzetem, hiszen a vezérszónokoknak egy 5-10 perc ki szokott jutni abból, hogy az előterjesztések jogi összefüggéseit, történelmi, jogi múltját, nemzetközi jogi összefüggéseit, a társadalommal, a társadalmi szervezetekkel való összefüggését, támogatását boncolgassák. Ezt - ahogy már itt említettem - a környezetvédelmi bizottság kisebbségi előadójaként már megtettem, az előterjesztők ezt már minden szinten többször is boncolták, így igazából azt hiszem, hogy erre abszolút nincs szükség.

Említettem azt is, dr. Hankó Faragó Miklós politikai államtitkár úr is megjegyezte azt, hogy ez az előterjesztés esetleg a jéghegy csúcsán segíthet, hiszen néhány kirívó, komoly, a sajtóban is nagy port felverő ügyön kívül félő, hogy nem fogunk eredményt elérni, ha így fogadjuk el ezt a törvénytervezetet, ahogy az előterjesztés tartalmazza.

Hadd kapaszkodjam bele inkább az államtitkár úrnak abba a mondatába, ahol kifejtette, hogy az esetek többsége területén inkább ennek a törvénytervezetnek és magának a népi kezdeményezésnek az a lehetséges eredménye, hogy szemléletformálást tudunk elérni. Leginkább gyermekeink esetében fontos az, hogy szemléletváltozásra sor kerüljön, de azért megkérdezhetjük, hogy nagyon rossz helyzetben van-e Magyarország, a magyar társadalom az állatokkal való bánásmód szemléletében.

A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy ha belegondolunk, akkor megfogalmazhatjuk azt, hogy nem vagyunk annyira rossz helyzetben, mint ahogy az előterjesztett javaslatból és az eddigi hozzászólásokból az előterjesztők részéről hallhattuk és talán esetleg abból érezhettük volna. Magyarországon az emberek többsége falun él, úgy, ahogy jómagam is községben élek, polgármester is vagyok ráadásul, így egy kicsit majd ebből a szemszögből is szeretném megnézni ezt a dolgot. A falusi embernek az állatokhoz való viszonya nagyon régi kapcsolaton alapszik, amely valóban az állat és az ember együttéléséről szól, immár évezredek, sőt évtízezredek óta. Ennek az alapja pedig nem más, mint az állatok szeretete. Ha ezt így megfogalmazzuk és a gondolatmenet elejére visszavetítjük, akkor elmondhatjuk, hogy a magyar társadalom elsöprő többségére az állatok szeretete a jellemző. Sajnos, ez a szeretet néha az ellenkezőjére fordul, hiszen szeretetből veszünk meg esetleg gyermekünknek húsvétra egy ajándékba szánt nyuszit, aztán amikor gyermekünk megunja a nyuszit, akkor magunk ugyan sajnálva, de nem tudunk szegény állattal mit csinálni, kitesszük valahová, hátha jobb sorsa lesz szegénynek. A többes szám első személyt csak azért mondom, hogy ne másokkal példálózzam. Viszont hogy az elénk terjesztett jogszabály ezt a cselekményt, ezt a tevékenységet, egy szeretetnek, jó szándéknak a végén egy tehetetlenségből adódó cselekményt ugyanolyan büntetési tétellel, akár két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtsa, azt hiszem, vagy talán nyugodtam mondhatom: biztos, hogy az íveket aláíró 350 ezer ember többségében a kérdést olvasva nem ez fogalmazódott meg, ebben biztos vagyok.

Ha elgondolkodunk azon, hogy talán a szemléletváltásra, a szemléletváltás feltételeire kellene a hangsúlyt fektetni, jogilag és anyagilag annak a lehetőségeit erősíteni, akkor talán tovább is tudjuk gondolni, hogy például az imént említett egyszerű nyuszis esetben mennyire egyszerű lenne a megoldás, és nem kellene két évre börtönbe vonulni egy apának. Többek között meg lehetne oldani, lehetne segíteni, hogy az állatorvosok az úgynevezett elaltatást, az állatoknak egy nagyon békés, barátságos injekcióval végzett elaltatását - nem tudok jobb szót használni itt, ezen a pulpituson - hozzáférhetőbbé, olcsóbbá, elérhetőbbé tennék, ez nagyon sokat segítene.

A nyuszi esetében ez azért kicsit még mindig vad dolognak tűnik; sokkal jobb lenne, ha a menhelyeken való elhelyezés lehetősége javulna. Több menhely kellene, és nemcsak kutyáknak, hiszen általában ez a helyzet van. Jobb propaganda kellene a már sokat emlegetett társadalmi szervezeteknek, amelyek hajlandóak és állatszeretetükből kifolyólag áldozni is tudnak arra, hogy kitett állatokat befogadjanak. Hogy ne ki kelljen tenni az állatokat, hanem ha tudnánk, hogy a környéken, a közelben hol van ilyen menhely, hol van ilyen társadalmi szervezet, szegény állatok zömét úgyis autóból teszik ki, akkor ezen az autóúton pár kilométerrel tovább menve, társadalmilag hasznos tevékenységet lehetne folytatni azzal, hogy a feleslegessé vált állatot átadjuk azoknak, akik utána azt hasznosítani tudják.

A környezetvédelmi bizottság kisebbségi előadójaként el kellett volna mondanom, csak időm nem volt rá, az is elhangzott a vitánk során, hogy az állatok szeretetéből néha az is adódik, hogy túlszaporulat van kiskutyák, kismacskák vagy más állatok esetében. Az is elhangzott - az előterjesztők részéről fogalmazódott meg -, hogy minden állattartó legyen felelőssége teljes tudatában; aki nem képes arra, hogy a szaporulatot valahogy szabályozza, az ivartalanítsa azt az állatot. Ha az ivartalanítást is jobban hozzáférhetővé tennénk, azaz olcsóbbítanánk vagy akár ingyenessé tennénk állatszeretetünkből kifolyólag, akkor az állatorvosok tevékenységén keresztül ezt is meg tudnánk oldani, és nem kellene két évig terjedő szabadságvesztés fenyegetésével az embereket riogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A büntetőjog általában egy hierarchia csúcsán helyezkedik el. Amikor már végképp nem tudunk mit kezdeni a társadalom szemléletével, az egyéb lehetőségekkel, azok biztosításával, magyarul: csődöt vallottunk, kudarcot vallottunk, mint emberek, kudarcot vallottunk, mint jogalkotó országgyűlési képviselők, akkor lép vagy léphet be a büntetőjog kérdése, ahol valóban a legeslegsúlyosabb szankciókat alkalmazzuk bizonyos cselekmények elkövetésére.

A törvényjavaslatban vannak olyan részek, ahol ezt a “különös kegyetlenséggelö kifejezést - és azért hangsúlyozom ezt a kifejezést, mert lehet, hogy be kellene építeni ebbe a törvénytervezetbe, úgy, ahogy emberekkel kapcsolatban benne van a büntetőjogban a különös kegyetlenséggel elkövetett különböző bűncselekmények szigorított büntetési lehetősége -, ezt az állatok esetében is meg kellene fontolni, hiszen a már sokat emlegetett kirívó esetek, a jéghegy csúcsa általában ezt takarja, és az emberek, a társadalom felháborodását is általában ez a különös kegyetlenség váltja ki.

Igaz ez az állatokkal való versenyekre is, de talán azért mégis különbséget kellene tenni az ezekben részt vevő személyek büntetése között. Kérdezem például, hogy ugyanolyan büntetési tétellel kell-e sújtani azt, aki egy ilyen kutyaversenyen fogad valamelyik kutyának a győzelmére; ugyanolyan büntetési tétellel kell sújtani, mint azt a tenyésztőt, aki ezt a kutyát kitenyésztette, beidomította és elhozta erre a vad, véres, különös kegyetlenségű eseményre? Ugyanúgy kell büntetni azokat az üzéreket, akik ezeket a kutyákat felvásárolják, veszik és kereskednek vele?

Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az időm lejárt. Bízom benne, hogy a legfontosabb kételyeinket felvetettük a törvénytervezettel kapcsolatban. Támogatandónak találjuk, de kérem az előterjesztőket és mindenkit, hogy módosító javaslatokkal és azok befogadásával, amelyekről beszéltem, a különös kegyetlenséggel elkövetett legkirívóbb esetekre tartsák csak meg, és a kisebb súlyúakra, ha mindenképpen meg kell tartani, akkor az államtitkár úr által említett szabálysértés fogalmát talán vissza kellene hozni az ő esetükre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

(17.50)

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megint csak hadd untassam önöket egy személyes dologgal, azzal az egyszerű ténymegállapítással és közléssel, hogy jómagam amatőr terepíjász vagyok. Velem is sokszor előfordul - az amatőrt nem véletlenül hangsúlyozom, nem sokszor van időm gyakorolni -, hogy a cél előtt vagy a cél mögött hull a nyílvesző a földre.

Úgy látom, az előterjesztők hozzám hasonlóan néha túllőttek a célon az előterjesztésükben, néhol pedig fogalmuk sem volt, hol van valamilyen cél, néhol pedig a cél előtt lehullott a vesszőjük.

Túllőttek a célon például a büntetési tételek meghatározásában vagy az általuk javasolt megállapításában, ezt már többször ragoztuk. Talán ismét hadd citáljam ide Horváth Balázst a spanyol bikaviadalokkal; azt, aki Magyarországon az interneten vagy egy fogadóirodán keresztül egy spanyolországi bikaviadalra fogad, talán ne büntessük két évig terjedő… - bocsánat, itt talán háromévi szabadságvesztés van rögtön az első passzusoknál. Büntessük három évvel azt a Magyarországon a magyar jogrend alapján büntethető valakit, aki - már többedszer hangsúlyoztam - különös kegyetlenséggel harci kutyákat tenyészt, harci kutyákká nevel, lehet, hogy nem is olyan vad kutyákat, ezekkel kereskedik.

(18.30)

Azokat igenis büntessük a büntető törvénykönyv teljes szigorával, sújtsunk le rájuk, és dugjuk őket dutyiba! Talán még kevés is nekik az a három év. Tehát van, ahol növelni kellene inkább, logikusan, van, ahol pedig csökkenteni kellene a büntetési tételen.

Ahol fogalmuk sem volt, hol a cél - maradjunk megint csak a terepíjászatnál -, valószínűleg nem mindenki tudja, hogy az íjjal, nyílvesszővel való vadászás egy engedélyezett vadászási módszer, semmi nem tiltja. Az íj ráadásul nem is számít lőfegyvernek, az tart, aki akar. A vadászszövetségeknél lehet vizsgát tenni, íjjal, nyíllal való vadászásról vadászengedélyt lehet kapni, és ezzel állatokat lehet vadászni, magyarul: gyilkolni és ölni. Erről pedig tudni kell - kis apró, technikai részletkérdés -, hogy a vadásznyílvessző végén a hegy nem hegy, hanem egy legalább 25 milliméter átmérőjű, éles pengékből álló késsorozat, ami bőséges vérzést okozva, elvérzéssel öli meg az állatot. Hogy aztán ez meddig tart, nem tudom, mert én csak célba szoktam lőni, állatokra nem, de feltételezem, hogy egy jó darabig bizony a szerencsétlen állat, főleg, ha nem a legjobban találják el - az pedig íjjal, nyíllal vadászásnál előfordulhat -, sokáig szenved az a szerencsétlen vad az erdőben, mire megtalálják, végeznek vele, vagy meg sem találják, és kiszenved magától.

Ezzel miért nem foglalkozik valamilyen szinten ez a jogszabály? Vehetjük állatkínzásnak, kicsit extrém módon lehet állatkínzásnak venni; de ez miért nem számít például valami olyasminek, amit, ha nem is büntetni, de esetleg be kéne tiltani?

Nem foglalkozott az előterjesztő - magyarul: fogalma sincs, hol a cél - például azzal a helyzettel, maradjunk megint csak a vadászatnál, a sörétes vadászatnál, hogy vajon hány kacsát kell lepuffantani a Hortobágyon ahhoz, hogy ez valamilyen formában sértse bárkinek a jó ízlését, a méltóságát (Közbeszólás.), a társadalmi közegnek a hozzáállását s a többi. Közben mondják nekem a hátam mögött, mi az, hogy. Lehet, hogy függ attól, ki puffantja le azt a rengeteg kacsát, de kérdezem, miért nem lehet - lehet, hogy túlzás a mészárlás fogalmát bevezetni egy büntető törvénykönyvbe, vagy akármilyen jogszabályba, állatvédelmi törvénybe vagy bármibe, de nem valóságtól elrugaszkodott ötlet -, miért nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel.

Ne haragudjanak, de Herczog Edit hozzászólása még jobban meggyőzött arról, hogy az előterjesztők és az ő támogatóik demagógok. Ugyanis megható, gyönyörű dolgokat mondanak a 350 ezer ember kedvéért, meg ahányan ennél sokkal többen vannak, az ő kedvükért mondanak ilyen szépeket. Közben elfeledkeznek arról, hogy az egyik legkomolyabb, legszigorúbb és emiatt a legjobban odafigyelést kívánó törvényről, a büntető törvénykönyvről szóló törvény módosításáról beszélünk, hölgyeim és uraim. Itt embereket börtönbe fognak csukni olyan cselekedetekért, két évre be fogják csukni azt a húsvéti nyuszit kitevőt, amit fönt vezérszónokként említettem, aki kiteszi a 8-as főútvonal mentén, Öskün ezt a nyulat - ott vagyok polgármester -, az bizony két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, ha elcsípi valaki, rábizonyítja, és a bíróság jogerősen el fogja ítélni, két évet fog ülni.

Ha már beszéltem egy kicsit Ösküről és a polgármesterségemről, volt már arról is szó, hogy a szabálysértések fogalma jelenleg is érvényes, legfeljebb nem pontos, legfeljebb nem végrehajtható. Lehet, hogy pont az állatok védelme, az állatok kínzása, az állatok szaporulata, az állatoktól való nem szerencsés megszabadulási módok esetében nem pontos, de a legrosszabb az, hogy végrehajthatatlan.

Illés Zoltán képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy a szabálysértés nem elrettentő erejű. Ez így általában igaz, de azért igaz, mert a szabálysértések általában nem felderíthetőek, nem bizonyíthatóak, magyarul: a szabálysértéseknek a többsége nem lesz megbüntetett, bebizonyított és jogerős szabálysértés.

Ha már a környezetvédelmi bizottság kisebbségi előadója is voltam, akkor hadd jegyezzem meg, és ha már Ösküt is emlegettem: ha illegális hulladéklerakás esetén Öskü jegyzője kimegy bejelentés alapján, és megtalálja az illegálisan lerakott szemétkupacban az oda azt kihordó személyi igazolványát, és ez sem elég ahhoz, hogy szabálysértésért egyáltalán felelősségre vonja, mert nem bizonyító erejű... Ellophatták tőle azt a nyamvadt személyi igazolványt, bizonyítsa be Öskü jegyzője, hogy azt ő maga dobta ki!

Hölgyeim és Uraim! Az állatvédelem nagyon fontos dolog, millió más, nagyon fontos dolog van. Ugyanúgy nem tudunk a büntetési lehetőségekkel élni, mint ahogy itt sem fogunk tudni sem a szabálysértésekkel, ahogy nem is tudtunk eddig sem, sem az ennél sokkal komolyabb büntetőjogi tételekkel.

Még egy szó a demagógiával kapcsolatban. Gusztos Péter úgy fejezte be hozzászólását, hogy a 350 ezer aláírásról nehogy azt gondolja bárki - főleg én, gondolom -, hogy ez nem azt jelenti az Országgyűlés számára, hogy beszélgessünk róla, hanem azt jelenti, hogy igenis, a büntető törvénykönyvet ez alapján a jogos igény alapján módosítsuk.

Igaz, képviselőtársam, kedves Országgyűlés, igaz. Módosítsuk a büntető törvénykönyvet, de a saját felelősségünknek is a teljes tudatában! Tudjuk azt, hogy nemcsak 350 ezer emberről beszélünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) akár politikai tényezőként, akár szemléletformáló, jogos igényt megformáló embertömegként, hanem azokkal az emberekkel is foglalkozzunk, akik az általunk figyelmetlenül és sajnos emiatt felelőtlenül, túlságos szigorral módosított büntető törvénykönyvvel életeket, családok életét tehetjük tönkre, ami sajnos állatok életének a tönkretételéből adódik, de embereknél ér véget.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Ha kell, megbocsátok, elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. (Derültség.)

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Egyébként, hogy tévedésemet beismerjem, én azt hittem, hogy Hegyi Gyula képviselőtársam előterjesztőként végszót kapott, és már csak ez az egy mód van nekem, hogy személyes érintettség miatt hozzászólhassak. Elnézést kérek.

ELNÖK: Úgyhogy csalárd szándék van a dolog mögött...

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Elnézést, a csalárd szándék miatt a Btk. majd valahogy bosszút áll rajtam.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék néhány tévhitet eloszlatni kormánypárti képviselőtársaimból. A demagógia szót most már nem használom, mert úgy látom, ez bosszúra serkentett itt egy csomó embert. Hadd mondjam egyszerűen azt, hogy úgy látom, nem figyeltek, nem tetszettek figyelni. Elmondtam, hogy szeretjük az állatokat, elmondtam, hogy éppen ezért támogatjuk a népi kezdeményezést, támogatjuk a 350 ezer ember elképzelését, támogatjuk a büntető törvénykönyvről szóló törvénytervezet elfogadását, illetve bocsánat, a törvény módosítását támogatjuk.

Éppen én vagyok, azt hiszem, a jó példa arra, hogy miért nem annak a négy embernek kellett volna benyújtani ezt a törvényt, aki benyújtotta. A jó példa éppen Gyimesi kollégám, aki a joghoz és talán a büntetőjoghoz is értő emberként pontról pontra jogi megfogalmazásokkal végig tudta boncolni, hogy mi az, amivel egyetértünk, mi az, amivel úgy egyetértünk, hogy el is tudjuk fogadni a büntető törvénykönyv módosítását, és mi az az egy-két kérdés, ami miatt nem. Nem elutasítjuk az önök tervezetét, hanem vannak benne rossz részek, amire felhívtuk a figyelmet; ami végrehajthatatlan, tisztelt képviselőtársaim, az végrehajthatatlan akkor is, ha mi belefeketedünk. A szabálysértési lehetőséget csak kilenc esetben képes egy ország évente végrehajtani. Csupán jeleztem, hogy akkor a büntető törvénykönyv szempontjából is lehet, hogy csak kilencet fogunk tudni végrehajtani. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

Csupán erre szerettem volna felhívni az Országgyűlés figyelmét; a büntető törvénykönyv módosítását támogatjuk. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

GYAPAY ZOLTÁN, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen Devánszkiné képviselőtársamnak, hogy az imént lobbizott a számomra; én vagyok az, aki kértem a bizottságot, hogy elmondhassak egy örömöt: az egyik szemem nevet, de a másik szemem sír.

Veszprém 5. számú választókerületének képviselőjeként örülök, hogy bent van a törvényjavaslatban a zirci geriátriai kórház kialakításának a támogatása. Ami miatt a másik szemem sír, hogy nincs benne Zirc és a térsége települései belterületi vízrendezésének a támogatása. Gyakorlatilag ez az a kettősség, ami ezt a törvénytervezetet általában évről évre jellemzi. Nagyon jó mindaz, ami benne van a törvénytervezetben, és mindig nagyon rossz mindaz, ami kimarad belőle.

(12.30)

Többek között kimarad belőle az a szám, amelyről Rózsa Endre képviselőtársunk az oktatási és tudományos bizottság részéről tájékoztatott bennünket, hogy összesen 528 pályázat érkezett tavaly április 25-ig. A törvénytervezet erről nem szól sem a rendelkező részben, sem az indokoló részében; az indokoló részében is és a rendelkezőben is 75 támogatott pályázatról van szó, illetve a 2. és 3. számú melléklet táblázataiban néhány elutasított indítványról, kérelemről van szó. Hová tűnt a többi? Ha klasszikust szeretnék idézni, azaz önmagamat, felolvasnám a bizottság jegyzőkönyvéből. Én álságos megoldásnak tartom, amit volt, aki az imént jónak minősített az államtitkár úrral együtt, a kétfordulós elbírálási rendszert. Valóban jó a kétfordulós elbírálási rendszer szakmailag, de nem igazán szerencsés abból a szempontból - Berecz Jánosra is hivatkozhatnánk, hogy történelmileg így alakult -, hogy én magam úgy fogalmaztam, hogy eltűnt a történelem süllyesztőjében az a több mint 400 javaslat, amiről ez a törvénytervezet sem támogatottként, sem nem támogatottként említést sem tesz.

Zirc városa az e-önkormányzat területén óriási lépéseket tett előre, és Zircen nagyon sok polgár van, aki rendelkezik számítógéppel, internet-hozzáféréssel. Ha a zirci polgárok közül valaki megnézi ezt a törvénytervezetet, végigolvassa, és nem látja sehol a Zirc és térsége belterületi vízrendezését, akkor talán az a vicc juthat eszébe egy kis képzavarral, hogy a székely bácsi a feleségével elmegy az állatkertbe, és érdeklődve nézik az állatokat. A bácsi tátott szájjal bámulja a zsiráfot, és egy idő után megjegyzi: anyjuk, ilyen állat nincs is. Tehát a zirci polgár azt láthatja, hogy Zirc és térsége belterületi vízrendezése nincs is. Jól felidegesíti magát, bemegy a polgármester úrhoz, és elmondja neki: polgármester úr, ön SZDSZ-es polgármester MSZP-s támogatással, ön talán be se nyújtotta a saját kormányának ezt a tervezetet? Erre ő majd, szegény, elkezd hímelni-hámolni, hogy dehogynem, de a kétlépcsős elbírálás s a többi. Talán érzékelhetik azt a problémát képviselőtársaim is, hogy ez egy kicsit nem egészen tisztességes. Meg lehet magyarázni az embereknek, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok, vannak elsődlegesebb dolgok, kevés a pénz, értsék meg, és az emberek megértik. Higgyék el, az ember megértik! Nyelnek egyet, megcsóválják a fejüket, aztán jövőre bizakodással benyújtják. De amikor ezt látják, hogy az ő állatuk nincs is, az ő zsiráfjuk nem is létezik, akkor baj van.

Tulajdonképpen ennek az is igazából az alapját jelenti, hogy az általános indokolás a (2) bekezdésben szépen rögzíti, hogy a tavaly április 25-ig benyújtott 528 pályázat szinte mindegyike szakmailag és pénzügyileg megalapozott, költségtakarékos, a szakminisztériumok által is javasolt beruházási koncepció, amiről szó van. Így az emberekben, a polgárokban azt a képzetet keltheti ez a kétlépcsős módszer, illetve annak a végeredménye, hogy őket meg sem említjük, mintha valaki nem tudott volna pályázni, vagy nem is pályázott volna, ha már pályázott, nem jól nyújtotta volna be, szakmailag kifogásolható lenne. Erről szó sincs. Tulajdonképpen az az egy probléma vetődött fel komoly éllel a bizottságban, hogy ezeket a pályázatokat hiányoltuk. Szívem szerint, ha lenne időm és kedvem, a 2. és a 3. §-t eltörölni javasolnám egy módosító indítvánnyal. Minek idegesíteni az embereket ezzel a néhány elutasítottnak ítélt pályázatnak a feltüntetésével? Ne terheljük a minisztérium apparátusát innentől kezdve sose - tehát ne csak idén, hanem sose -, de ezt természeten nem teszem meg. A zirci kórház geriátriai kórházzá való átalakításának a támogatását előre is köszönöm az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitában a tavalyi zárszámadási törvény tervezetének a XLI. fejezetéhez szeretnék hozzászólni, amely a központi költségvetés kamatelszámolásait, tőke-visszatérüléseit, az adósság- és követeléskezelés költségeit taglalja.

Amikor egy képviselő a zárszámadási törvényhez hozzászól, akkor általában előveszi azoknak az időszakoknak a jegyzőkönyvét, amikor még törvénytervezetről, tehát a költségvetési törvény tervezetéről volt szó, és végignézi, hogy az akkori aggályai vagy éppen pozitív véleménye végeredményben hogyan is alakult.

(20.50)

Sajnos azt tapasztaltam, amikor visszalapoztam a saját hozzászólásomhoz, hogy amitől féltem, bekövetkezett. Ez pedig a XLI. fejezeten belül a kincstári egységes számla forintbetét kamatelszámolásai alcímmel kapcsolatos. A hozzászólásomban azt taglaltam, hogy az a törvénytervezet, amit az Állami Számvevőszéknek a kormány megküldött, és amit így érthetően az Állami Számvevőszék látott és véleményezni tudott, abban 27 milliárd 700 millió forint körüli bevételt terveztek. Érdekes módon, amikor már az Országgyűlés elé került ez a törvénytervezet, ez az összeg már 33,5 milliárd forintra nőtt, tehát több mint 6 milliárd forint olyan többletbevétellel számoltak, ami gyakorlatilag az Állami Számvevőszék képén kívül volt.

Érdekesnek találtam, hogy egyébként az Állami Számvevőszék nem látta ennek a bevételnek reális teljesülését, és magam is felvetettem, hogy egyrészt maga az eljárás is érdekes, másrészt valóban nem várható, hogy ez teljesüljön. Ez is történt. Ha megnézik képviselőtársaim, a 33 milliárd 592 milliós bevétel csupán 25 milliárd 599 millióban teljesült, vagyis még ahhoz képest is, amit az Állami Számvevőszéknek benyújtottak, jócskán kevesebb. Vagyis jogos volt az Állami Számvevőszéknek az az aggálya, hogy még az alapelképzelés sem teljesíthető. Akkor vajon miért kellett mégis, ránézésre egyszerűen így fogalmaznék, feltupírozni a költségvetés tervezetét?

Talán azért, mert, mindenki emlékszik rá, hogy 2002-ben a kormány jóléti intézkedéseket hozott. Felemelték a közalkalmazottak bérét, ehhez abban az évben az önkormányzatoknak még meg is adták a szükséges fedezetet, vagy legalábbis majdnem egészében. De a 2003-as költségvetési évre már a tarsolyban nem volt ilyen szép a helyzet. Ezért kitalálták az úgynevezett bérhiki-alapot. Aki emlékszik rá, itt volt a vitáknál vagy egyszerűen a sajtót figyelte, egy 3 milliárd forintos alapot találtak valahonnan a légből. Ha jól emlékszem, akkor éppen a jelen lévő Göndör képviselőtársunk volt az egyik javaslattevő. 3 milliárd forintot pedig éppen ebből a feltupírozott számból találtak, ami a XLI. fejezethez kötődik. Utólagosan bebizonyosodtak bizonyos aggályok. Hogy ez aztán összességében mibe került az országnak, döntse el mindenki saját maga.

Tisztelt Képviselőtársaim! Térjünk át az idei állami számvevőszéki véleményezésre, ami tartalmaz egy olyan sort ugyanezen fejezeten belül, a tőkekövetelések visszatérülésénél, azon belül az OECF-hitel tőke-visszatérülésénél 16 millió forint körüli hiányt jeleznek a számok, és az Állami Számvevőszék jelentése mutatja ki pontosan, hogy ez miből adódik. Tisztelettel jeleznem kell az Országgyűlésnek, hogy az az Öskü község önkormányzata, ahol polgármester vagyok, az Állami Számvevőszék jelentése szerint 6,3 millió forinttal tartozott december 31-én a Magyar Köztársaság költségvetésének.

Szeretném jelezni az Országgyűlésnek és azoknak, akik hallgatnak bennünket, a nyilvánosságnak, hogy az önkormányzat ezt a tartozását azóta tisztességgel megfizette és rendezte. Egy aprócska magyarázat ahhoz, hogy miért keletkezett egyáltalán ez a hiány, azon túl, hogy a költségvetésünk tavaly sem volt éppen rózsás; az ideiről ne is nyissunk vitát. Nem is a pénz hiánya volt a probléma, hanem az, hogy tavaly ugyanilyenkor, a 2002-es költségvetés zárszámadási vitájánál egy módosító javaslatot elfogadott az Országgyűlés, amelynek alapján ebből a bizonyos OECF-hitelből durván 1 milliárd forintot az Országgyűlés elengedett december 31-ei hatállyal. Egészen egyszerűen abban bíztunk, hogy talán egy kicsit visszamenőleges hatályt is lehet szerezni ennek az elengedésnek, azaz a tavalyi év második részletfizetésénél ezt a pár millió tartozást megkockáztattuk annak reményében, hogy hátha valamennyit abból is elengednek. Reményeink egyébként beváltak, ha nem is a teljes összeg, de annak egy része elengedésre került már tavaly is.

Kérem, engedjék meg, hogy ezúton is megköszönjem az Országgyűlésnek a tavalyi döntését, és mindazoknak, akik ezt a döntést támogatták. Nagyon sokat segítettek hét önkormányzatnak Várpalota térségében, amelyek az előző évtizedben, 1996 és '99 között szennyvízcsatorna-beruházásokat, földgázzal kapcsolatos beruházásokat és ivóvízrendszerrel kapcsolatos beruházásokat hajtottak végre. Az ebből felhalmozott mintegy 7 milliárd forintos tartozás a japán OECF - ez egy tengerentúli alapnak a rövidítése - hiteléből származik, amelyet a magyar kormány vett fel és folyósított tovább a hét önkormányzatnak, külön-külön szerződéseket kötve.

A tavalyi pozitív döntés azon alapult, hogy igazságtalan volt ennek a tartozásnak egy jelentős része azáltal, hogy a hitelnyújtó fél és a két kormány olyan feltételekhez ragaszkodott, amelyek nem voltak talán soha szokványosak a Magyar Köztársaságban. Egy olyan mérnökkonzultáns szervezetet kellett alkalmazni, amit senki másnak az országban. Ez az 1 milliárd forint került eltörlésre. Ugyanennek az igazságosságnak a jegyében nyújtottam be ismét ehhez a japán hitelhez javaslatot a tőketartozás elengedésének további taglalására.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatom indoklásában hivatkoztam a Gyurcsány Ferenc kormányának programjában, annak alcímében szereplő “igazságosságö szóra. Tavaly ugyan egy másik kormány, de a kormánypártok is megértették, hogy a mérnökkonzultáns szervezet alkalmazása igazságtalan volt. Az idén pedig egy lépéssel továbbmenve arra hívom fel az Országgyűlés figyelmét, hogy még egy tekintélyes hitelösszeg igazságtalan volt. Ez pedig arról szól, hogy kimondottan a szennyvízcsatorna-beruházásokhoz, szennyvíztisztító telepek építéséhez kötődő hitelállomány, illetve maga az egész beruházás az önkormányzatok számára egyrészt sokkal drágábban valósult meg, mint más önkormányzatoknál. Másrészt pedig sokkal kisebb állami támogatás kapcsolódott hozzá, mint akár ezen időszak előtt, vagy akár ezen időszak után, sőt, tulajdonképpen ezen időszak alatt is sokkal nagyobb állami támogatást és többszörös állami támogatást kaptak az önkormányzatok ezen kötelező közfeladatuk végrehajtásához, mint ez a hét település Várpalota térségében.

Tehát ha megfordítjuk a logikát, nem igazságról, hanem pontosan igazságtalanságról beszélhetünk: hét önkormányzaton sokkal nagyobb teher van, mint az összes többi magyar önkormányzaton. Itt tulajdonképpen a módosító javaslatomhoz az imént benyújtottam egy kapcsolódó módosító javaslatot, ebben arra teszek javaslatot az Országgyűlésnek, hogy a tartozásnak kimondottan a szennyvízcsatornázáshoz és -tisztításhoz kötődő résztartozás elemének, illetve pontosabban annak 67 százalékos elengedését kérem a tisztelt Országgyűléstől. Egyrészt az igazságosság jegyében, másrészt annak fényében, hogy, a költségvetésekre már utaltam, az idén bizony önhikissé váltak olyan települések is ebben a térségben, amelyek eddig soha nem voltak azok. Magyarul az önkormányzatok nagy részének működési költségvetése padlón van, a felhalmozási oldala a költségvetéseknek pedig éppen ennek a japán OECF-hitelnek a törlesztése miatt van padlón. Márpedig, ha bármelyik oldalról nézzük, a csődeljárások sorozata nem azt jelenti, hogy vissza fog térülni ebből a hitelből az államnak bármennyi is, éppen hogy azt lehet elérni az Országgyűlés nemes döntésével, hogy az önkormányzatok talpon maradnak, és a maradék tartozásukat tisztességgel és becsületesen teljesítik, úgy, ahogy eddig is tettük. Erre kérném képviselőtársaim támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

GYAPAY ZOLTÁN, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az imént Orosz Sándor, a bizottság többségi véleményének előadója említette, a bizottság a múlt heti ülésén kimondottan a környezetvédelemmel összefüggő fejezeteket vitatta meg az előttünk álló törvénytervezeten belül. Ezek a fejezetek az energiaadóval, az illetékkel és a környezetterheléssel kapcsolatos fejezetek voltak, amelyen belül igazából érdemi vita a környezetterheléssel kapcsolatos leendő szabályozások körül alakult ki. Ezen belül is konkrétan a vízterhelési és a talajterhelési díjjal kapcsolatosan hangzottak el konkrétumok.

Jómagam a vízterhelési díjjal kapcsolatban tettem fel egy kérdést, ami egész egyszerűen úgy szól, hogy az egységdíj mértékét taglaló táblázatból miért került ki a szerves oldószer, amely eddig 1800 forint/kilogramm egységadómértékkel szerepelt a táblázatban, és ezek alapján fizetni is kellett a vízterhelési díjat. Mindannyiunk számára ismeretes a dorogi hulladékégetővel kapcsolatos Duna-szennyezés, amikor toluol és más szerves anyagok kerültek a Dunába, és ezzel ivóvízbázisokat is veszélybe sodortak a szennyezők.

Arra gondoltunk, hogy talán ennek az oka egész egyszerűen az, hogy ivóvízre nincs határérték megállapítva a szerves oldószerek, mondjuk úgy, a toluol tekintetében, magyarul ez nulla, ezért, ha egyáltalán előfordulhat az ivóvízben, akkor az már nem is ivóvíz. Csakhogy, hölgyeim és uraim, a vízterhelési díjban nem ivóvízről beszélünk, hanem tisztított szennyvízről.

(11.00)

A kérdésemre pedig azt a választ kaptam a jelen lévő illetékestől, hogy írásban kapom meg a választ, mivel erre a pontos kérdésre nem tudott készülni. A válasz azóta sem érkezett meg számomra.

Ugyanezt a választ kaptam, és szintén nem érkezett meg a válasz a mai napig sem, a talajterhelési díjjal kapcsolatban feltett kérdésemre. Itt szintén arról van szó, hogy egy, a jelenlegi szabályozásban meglévő, a talajt terhelő veszélyes anyagok egész egyszerűen táblázatostul, mindenestül, terhelési szorzóstul kikerülnek az előttünk fekvő javaslat szerint a törvényből. Több mint húsz olyan talajt terhelő anyagnak a szabályozásáról, illetve az azzal kapcsolatos díjak befizetéséről van szó, mint például a cianidok - emlékezzünk a Tisza szennyezésére -, aztán az összes nehézfém, és még sorolhatnánk, hogy mennyire komoly veszélyeztető dolgokról, anyagokról van szó. Lehet esetleg azt mondani, hogy ezeknek a mérése bizonyára nehéz és esetleg költséges, aminek alapján a talajterhelési díj kiszámítása nem egyszerű, csak éppen ezt a választ nem hallottuk senkitől, mind a mai napig adós a tárca ezzel a válasszal.

Ha általánosságban tekintjük a környezetterheléssel kapcsolatos javaslatokat, a többségi vélemény előadója az imént maga is mondta, hogy bár bővíti a díjkedvezményre jogosultak körét például az eszközbeszerzés, viszont csökkenti az elismerhető határ mértékét. Talán szó szerint úgy fogalmazott Orosz Sándor úr, hogy az eddigi szabályozás jobb volt. Lehet, hogy az eddigi szabályozás jobb volt, de vannak kardinális problémák az eddigi szabályozással. Például ha az igazság vagy igazságtalanság kérdését feltesszük, akkor rögtön adódik néhány probléma.

Először is az, hogy a környezet károsításából befolyó díjak, amelyekről eddig szó volt, kvázi ökoadók, vajon miért nem a környezetvédelem területére fordítódnak vissza, miért nem az alapproblémára, a környezetszennyezés megakadályozására fordítja a Magyar Köztársaság; mert nem erre a célra fordítja.

Tavaly, amikor a törvény bevezetésre került, az előadó, a Környezetvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára egész egyszerűen azzal indokolta a szabályozás bevezetését, hogy ha jól emlékszem, negyvenvalahány milliárd forint bevétel hiányzik az idei büdzséből az áfával kapcsolatos jogszabályok módosítása miatt, amit valamivel pótolni kell. Itt ennek egy részével, körülbelül 10 milliárd forintnyi bevétellel számolt a tárca tavaly. Ennek a végrehajtásáról, gondolom, a jövő évi zárszámadásnál tudunk majd tapasztalatokat szerezni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Ön nagy barátja az állatoknak, és szavai szerint elkötelezett a természetvédelem iránt is. Idestova fél éve azt ígérte, hogy érvényt szerzünk az állatvédelmi törvény előírásainak és a természetvédelmi követelményeknek. A kék füzetben persze azt is olvashattuk - idézem -: “A kormányzati ciklus végéig hátralévő idő rövid az összes fontos program végrehajtásához. Az emberek azonban nem a kormányzati ciklusokra bontva élik életüket.ö

Miniszter Úr! A természet sem kormányzati ciklusok szerint él, így a gyapjas pillék és hernyóik sem, amelyek tavalyi inváziójáról önök úgy vélték, hogy magától összeomlik. A hernyók nem így gondolták, és hét megyében, 120 ezer hektáron felzabálták az erdőket, a kiskerteket, a szőlőket, a gyümölcsösöket.

A példátlan pusztítás sem sarkallta azonban a kormányt arra (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy legalább az idei károk megelőzésére, a várható károk enyhítésére programot indítson. A kormány fordulatot ért el a természetvédelemben, csakhogy hátraarcot csinált. Németh Imre agrárminiszter a hozzá segítségért fordulókat cinikus levélben védekezésre biztatta, pénzt azonban nem adott.

Miniszter Úr! Ön sem maradt el kollégájától; augusztus 11-én kijelentette: a növényvédelem a területhasználók, illetve -tulajdonosok felelőssége, nem az államé. Mert önök aztán tudják, hogy mi a felelősség! A kárvallottak megsegítése helyett bátran és lendületesen még az Állami Erdészeti Szolgálat költségvetési keretét is csökkentették, ezzel önként lemondtak a nemzetközi gyakorlat szerinti bevett megelőző védekezés lehetőségéről.

A Veszprém Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat ősszel készített egy tanulmányt, amelyből már novemberben ismerte a kormány a hernyóinvázió idén várható veszélyeit. A pusztítás várható mértéke azonban nem ért el a felelős hazafiak ingerküszöbéig.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány idén tavasszal újabb “sáskajárástö szabadít az országra, hiszen ahogy az FVM erdészeti főosztályának vezetője megerősítette a környezetvédelmi bizottság előtt, ezek a hernyók a legszerényebb becslések szerint is 280 ezer hektárnyi zöldterületet fognak elpusztítani.

Miniszter Úr! Egy modern köztársaságban nem feltétlenül az a legjobb védekezés, ha az öregecskedő lepkék kimúlására várunk, a kárvallottakat pedig magukra hagyjuk, hiszen a lepkék szemlátomást úgy vélik: itt aztán nagy a jólét!

Kérdezem ezért a miniszter úrtól: hol van a költségvetésben a gyapjaspille-invázió megakadályozására tervezett összeg? Heteken belül kikelnek a hernyók. A maradék kis időben képes-e és akar-e bármit is tenni az invázió megakadályozására? Vállalja-e a személyes felelősséget azért, ha a figyelmeztetések ellenére 280 ezer hektárt felzabálnak a gyapjas pille hernyói?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(14.20)

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ön most nem pedagógusként, hanem miniszterként ül itt a parlamentben, és ráadásul egy pedagógustól elvárható lenne, hogy interpelláció közben nem beszélget képviselőtársával, hanem figyel az interpellálóra.

Miniszter úr, kétszer ad, ki gyorsan ad. Ha tavaly az ötszázvalahány millió forintot biztosították volna erre a feladatra, akkor idén feleakkora költséggel és vesződséggel meg lehetett volna előzni többször ennyi kárt. Amit elmondtam, azt megerősítette a Lymantria Tárcaközi Bizottságban elhangzottak szövege is.

Miniszter Úr! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak szinte minden második mondata úgy kezdődik, hogy én. El fog jönni az az idő, hogy a következő mondatokat fogja mondani önöknek: én mindent rátok fogok kenni, miniszter urak. Egyetértésben a nemzettel még 300 ezer hektár új erdő telepítését ígérte Medgyessy Péter. Agrárminiszter úr, kedves Imre, hol van? És te, Miklós, mennyit is zabáltattál fel a hernyókkal? Újabb 300 ezret? Te szentséges hantaméter, hiszen az már mínusz 600 ezer! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Nem tudom elfogadni a választ, miniszter úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)