A felszólalás szövege:

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Szeretnék lehetőséget kérni, hogy a helyemről mondjam el felszólalásomat. Elég sok papírt szeretnék igénybe venni, nem azért, mert salátatörvényről van szó. (Keller László: Ez is azt mutatja!)

Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, hogy a vitát hallgatva időnként az volt az érzésem - és ezt nem bántólag mondom -, mintha nem ugyanarról a törvényről beszélnénk. (Bauer Tamás: Ez igaz!) A beterjesztett, előttünk lévő javaslat indoklási részében egyértelműen megfogalmazza a hármas célt: az egészségügyi struktúraváltás megalapozása, az új népegészségügyi program megvalósításának elősegítése és az Európai Unióhoz való csatlakozás keretfeltételeinek megteremtése. Ennek érdekében összességében tíz törvényt, illetve minisztertanácsi rendeletet érint maga a javaslat, ebből hetet módosít, a többit megszünteti, hatályon kívül helyezi. Ha ebből a szempontból nézzük, az egyes célok megvalósítása nyilvánvalóan több, egymással összefüggésben lévő törvényjavaslat módosítását igényli. Tehát ez önmagában magyarázza, hogy a végén egy úgynevezett "saláta" - idézőjelbe téve - alakult ki, ami - nem vitatom - igen nehézzé teszi az interpretációt és a törvény feldolgozását.

A legnagyobb vita, mint az várható volt, az úgynevezett kapacitástörvényt, a szlogennel ágylábtörvénynek ismert 1996. évi LXIII. törvényt érinti. Több kritika hangzott el: nem elég normatív, nem biztosítja az esélyegyenlőséget és a szektorsemlegességet, illetve az ellenzéki képviselőtársaim, nem azt mondom, hogy védeni próbálták, hanem ingerülten reagáltak azokra a felvetésekre, amelyek erről az oldalról jöttek, és kritikát fogalmaztak meg e törvényjavaslattal kapcsolatban. Holott tulajdonképpen büszkék lehetnének, hiszen a most benyújtott törvényjavaslat etalonnak tekinti az annak a törvénynek az alapján kialakult struktúrát. Azt mondja, hogy az elmúlt években a megyei egyeztetések alapján ilyen-olyan - lehet minősíteni - struktúra kialakult, ezt tekintsük alapnak, és a 2001. január 1-jén érvényes normatív kapacitáslekötési megállapodások alapján befogadott szolgáltatásokra kimondja, hogy ezt az OEP-nek kötelessége finanszírozni. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos tétel. Az ezt követő paragrafusok pedig megítélésünk szerint lehetőséget biztosítanak az egészségügyi struktúraváltás továbbvitelére.

(11.10)

Méghozzá abban a szerencsés formában, hogy nem durván avatkozik be a rendszerbe, hanem az organikus fejlődést figyelve felhatalmazást kér arra, hogy időnként szabályozzon. Hiszen egyrészt a kapacitáscsökkentésre azt mondja, hogy csak abban az esetben lehet csökkenteni, ha tartós kihasználatlanság van. Itt inkább vita tárgyát képezhetné az az egészségügyi bizottságban kiosztott anyag, hogy e rendelettervezet koncepciója azt tartalmazza, hogy ha tartósan 75 százalék alatt van a kórházi ágyak kihasználtsága, akkor ezt minősíti majd a rendelet. Úgy gondolom, ez túl magas arány ahhoz, hogy ezt ki lehessen mondani, de azonkívül a helyi önkormányzat jogosítványát megtartja, illetve az ezzel kapcsolatos módosításhoz mindenféleképpen az ÁNTSZ szakmai hatósági bizonyítványa szükséges; és nem zárja be a kaput a kapacitás bővítése előtt, hisz kimondja a törvény, hogy abban az esetben, ha progresszív egészségügyi ellátás nyújtására kerül sor, vagy speciális ellátási igényt elégít ki, és ami legfontosabb, területi ellátási egyenlőtlenséget szüntet meg, akkor lehetőséget biztosít arra, hogy újabb kapacitások kerüljenek be a rendszerbe.

Ennek a résznek az általunk aggályosnak tartott bekezdése azt mondja, hogy ha a korábban finanszírozott szolgáltatásokhoz képest költséghatékonyabb megoldást kínál, akkor azokat az új szolgáltatásokat befogadja. Az egészségügyben a költségek tulajdonképpen nincsenek egzakt módon meghatározva. Számtalan próbálkozás volt szakmánként külön-külön, hogy az egyes ténykedések, beavatkozások valós árát meghatározzuk, de ez mindig alapvetően - ezt is be kell vallani - szakmán belüli okok miatt meghiúsult.

Úgy gondoljuk, hogy ezzel a bekezdéssel egy árversenyt szabadítanak rá az ágazatra. Mi úgy gondoljuk, hogy ezzel bizonyos esetekben lehetetlen helyzetbe kerülnek az ellátások, hiszen, mondjuk, bejelentkezik egy új szolgálat, és azt mondja, hogy az adott szolgáltatást költséghatékonyabban - ami magyarul a jelenlegi viszonyok között azt jelentheti csak, hogy olcsóbban - tudja ellátni. Tudom, hogy erre miniszter úr azt mondja, hogy az ÁNTSZ engedélye szükséges, de abban az esetben, ha hasonló feltételeket biztosít, mint a meglévő szolgálat, akkor nincs oka az ÁNTSZ-nek az engedély megtagadására. Egy idő után, miután a konkurencia eltűnt a környékről, akkor pedig benyújtja a számlát. Úgy gondolom, hogy volt, illetve van most is erre precedens, és ez nagyon nagy veszélyeket rejt magában.

Nagyon jónak tartjuk, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény módosításával végeredményben a mi megítélésünk szerint a szektorsemlegesség érvényesül, hisz itt kimondja a törvény, hogy a szolgáltatóval kötött finanszírozási szerződésben meg kell határozni azt, hogy saját maga végzi vagy egyéb szolgáltatóval végezteti el azt a tevékenységet. Ez lehetővé teszi azt, hogy más is bekerüljön a rendszerbe adott keretek között, illetve azt, hogy a tárgyi feltételeket illetően írásos megállapodást kell kötni. Ennyit az egészségügyi ellátási kötelezettségről szóló törvény módosítását illetően.

A másik rész az ÁNTSZ-törvény módosítása, ami kedvenc témám, hisz bő egy évvel ezelőtt nagy viták folytak a kormányzattal ebben az ügyben. Miniszter urat, bizonyára tudja, csak emlékeztetem, hogy 1990 decemberében született az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének egy jelentése, melyet annak idején igen részletesen megtárgyalt az egészségügyi bizottság is. Ebben a helyettes úr azt írja, idézem: "Aggályosnak tartom az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, valamint a fegyveres erők hasonló feladatot ellátó közegészségügyi szervezetének elkülönülését, az intézményesített együttműködés hiányát." Továbbá idézi az ÁNTSZ-törvényt, s azt írja: "A törvény tehát előírja a szolgálat és a hasonló tevékenységet végző egyéb szervek, így a fegyveres erők külön szolgálatainak együttműködését, ennek formáiról azonban jogszabály és tudomásunk szerint együttműködési megállapodás sem rendelkezik. Így a tényleges együttműködés bizonytalan, személyes kapcsolatokon és elhatározásokon alapul, ami nem elégíti ki az alkotmányos követelményeket."

A bizottság is annak idején bizottsági módosítással és azt követően a Magyar Demokrata Fórum önálló törvénymódosítással kísérelte meg ezt a bajt orvosolni, hisz akkor a bizottsági vitában kiderült, hogy akkor még csak kilenc, most már elmondhatjuk, hogy tíz év alatt sem sikerült az érintett tárcáknak az ezzel kapcsolatos megegyezést tető alá hozni. Így, gondolom, joggal mondhatjuk ki azt, hogy ez az elkövetkezőkben sem fog megvalósulni. Tehát mindenféleképpen törvényi szinten kell szabályozni ezt a kérdéskört.

Miniszter úr expozéjában azt mondta, hogy az a megoldás, amit beterjesztett elénk, ezeknek a kritériumoknak megfelel, elegendő az, ha kimondjuk, hogy a szolgálat szakmai irányelveinek betartásával és vele együttműködve végzik a fegyveres erők a közegészségügyi tevékenységüket. Optimista vagyok és bízom benne, hogy a szakmai irányelvek figyelembevételével, illetve betartásával végezték eddig is a szolgálatok, mert a szakmai irányelvek törvényerejű hatállyal bírnak az egészségügyön belül, tehát eddig elméletileg ezzel nem lehetett baj. A "vele együttműködve" viszont igen aggályos, mint ahogy az előbb mondtam, erre tíz év alatt nem kerülhetett sor.

Egyértelműen ki kell mondani azt, hogy Magyarországon a közegészségügyi feladatok irányítása az ÁNTSZ kezében van, függetlenül a különböző szolgálatoktól. Az már egy más kérdés, hogy az ÁNTSZ irányítása alatt a különböző szolgálatok a saját szervezeti struktúrájukat megtartják, és operatíve azok végzik a munkát.

Annak idején, amikor az ezzel kapcsolatos módosítást benyújtottam, azt a dörgedelmes választ kaptam, hogy nem jó, mert nem egyezik a NATO-SOFA-egyezménnyel. Ez úgy este fél hat felé volt telefonon, az illető nem tudta megmondani, hogy mi az a NATO-SOFA, de két óra kutakodás után a jogtárban megtaláltam, hogy az nem más, mint az 1995. évi CII. törvény, amely az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a békepartnerség más részt vevő államai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló megállapodás és annak kiegészítő jegyzőkönyve megerősítéséről és kihirdetéséről szól.

Nagyon aprólékosan végigtanulmányoztam a NATO-SOFA-t, egy szót nem találtam abban, ami a közegészségügyet érintő rész lenne, sőt kifejezetten azt mondja, hogy a fogadó országok - ez a külföldi fegyveres erőkre vonatkozik - törvényeit illik betartani bizonyos esetek kivételével, nem kell útadót fizetnie, nem kell ilyen adót, olyan adót fizetnie, de közegészségügyről szó sincs. Akkor azt kértem a tárca államtitkár asszonyától, hogy akkor legyenek szívesek nekem megmutatni pontosan, hogy a NATO-SOFA melyik cikkelyével ütközik ez a módosító javaslat.

(11.20)

Miniszter úr, vélhetőleg azóta is keresik ezt a cikkelyt, ugyanis ilyen nincs. Arra kérem, hogy támogassa azt a módosító javaslatot, hogy tegyük tisztába egyszer s mindenkorra ezt a kérdéskört.

Nagyon halad az időm! A következő rész az alkotmánybírósági döntés által érintett rész, amit itt többen felhoztak. Valóban nagyon nehéz értelmezni ezt a leírást, ami előttünk fekszik, különösen annak fényében, hogy már említették, hogy a cselekvőképességgel és gondnoksággal összefüggő egyes törvényeket a parlament párhuzamosan tárgyalja; nagyon aprólékosan, áttekintve és összehasonlítva a különböző részeket, nincs koherenciazavar, nem mond ellent egymásnak a két törvény, azonban szerencsésnek tartanánk, ha a polgári törvénykönyv megfogalmazásaiból átemelnénk ide néhány részt, ugyanis az egészségügyi dolgozóktól nem várható el az, hogy az egészségügyi törvényektől kezdve a polgári törvénykönyvig minden egyéb törvénykönyvvel tisztában legyenek, általában az egészségügyi törvényt tanulmányozzák, és ha átemeljük, akkor egyértelművé és érthetővé válik a rész.

A többit majd este, a következő felszólalásomban fogom elmondani. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Sajnálatos módon valóban megint nem tudunk felülemelkedni a napi politika színterén, ugyanis abban mindannyian egyetértünk - és ebben már régóta egyetértünk -, hogy a rendszer átalakítására szükség van. A benyújtott törvényjavaslat kapcsán szerintem arról folyhat a vita, hogy az a javaslat, amelyet a tárca letett elénk, a struktúra átalakítására alkalmas-e vagy sem, ez egy alapvető kérdés, úgy gondolom. Az eddig elhangzott kritikák alapján - például amit Béki képviselő asszony mondott, hogy kézi vezérléssel akarják ezt követően szabályozni a kapacitást - arra a kérdésre, hogy ennek a törvénynek a segítségével át lehet-e alakítani a struktúrát, megadja a választ: ki kell mondani, hogy igen, lehet. Ha ez a válasz megvan, akkor utána azt kell megvizsgálni a megítélésünk szerint, hogy megfelelő módon kezeli-e ez a törvény ezt a struktúraváltást. Ha az általunk kifogásolt pont kivételével nézzük a dolgokat, az én megítélésem szerint a javaslat mindenféleképpen abba az irányba mutat, és azért vannak garanciális elemek, hogy azoknak a strukturális, igazságtalan egyenetlenségeknek a kapcsán, amelyek most az ellátórendszerben vannak, szép fokozatosan - és itt, azt hiszem, ebben nagyon fontos, hogy kimondjuk azt, hogy nem durva, kapkodó mozdulatokkal - megteremti a lehetőséget arra, hogy finom kis kormánymozdulatokkal végbemenjen az átalakítás.

Úgyhogy szerintem arról vitatkozzunk, hogy ez ennek alapján lehetséges-e vagy sem - szerintünk igen. Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Múlt év szeptemberében már interpelláltam az önkormányzati tűzoltóságok ügyében. Mindezek ellenére úgy gondolom, nem árt, ha röviden összefoglaljuk az előzményeket. 1995-ben törvénnyel kötelezték az önkormányzatokat a hivatásos tűzoltóságok átvételére. Rá egy évre az 1996. évi XXI. törvény, illetve a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény szabályozta ezek működését, és itt, a végrehajtási rendeletben kerültek meghatározásra az éjszakai és délutáni pótlékok. Hosszas jogvita után, hogy kinek jár, kinek nem jár, múlt évben a Legfelsőbb Bíróság döntött: jár.

Járni jár, de jutni nem jutott, ezért interpelláltam. Akkor az államtitkár úr válaszában előadta: "A kormány hivatalba lépésekor több csontvázat talált a szekrényekben, amelyekre nem számított." Ezek közül az egyik volt a tűzoltók pótlékainak kérdése, de egyben megnyugtatott, hogy a tárca szeretné a kérdést megoldani, és olyan feltételeket kíván teremteni, amelyek eredményeképpen az önkormányzati tűzoltók is hozzájutnak a pótlékhoz. Bizakodtam, hogy lesz megoldás a költségvetés tárgyalása során, és akkor elfogadtam a választ.

Rá egy hétre, megkeresésre, a BM Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának vezetője azt válaszolta az érintett tűzoltóságoknak, hogy a járandóságok pénzügyi fedezetét az önkormányzatoknak mint munkaadóknak kell biztosítani. Ezt egy igen furcsa mondat követi, amelyet szintén idézek: "A kormány az új költségvetési évben megvizsgálja annak lehetőségét, hogy milyen méltányos kompenzáció lehetséges azon önkormányzatok esetében, amelyek eleget tettek a kifizetésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségeiknek." Erre mondják, hogy no comment.

Mind az önkormányzati törvény, mind az 1996. évi XXXI. törvény 41. § (2) bekezdése egyértelműen kimondja azt, hogy az önkormányzati tűzoltóságok működését és fenntartását az államnak kell biztosítania. Ennek alapján kérdezem az államtitkár urat: a tárca mikor fog eleget tenni a törvény által előírt kötelezettségének? Miért inkább ismételten a perek sokaságát választja? Mire jutottak a fentebb idézett vizsgálódás során? Visszaveszi-e a Belügyminisztérium azon tűzoltóságok működtetését, melyek igen nagy terhet jelentenek az önkormányzatok számára? Nem is beszélve arról, hogy ez a teher csupán azon településekre hárul, melyek területén található az adott tűzoltóság, dacára annak, hogy az ellátási kötelezettség több önkormányzatra terjed ki. Végül összefoglalva: mikor hajlandó a minisztérium tisztességesen eltemetni a csontvázat?

Reménykedve várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Azzal fejeztem be, hogy reménykedve várom a válaszát. Megmondom őszintén, hogy reményeimben csalatkozni kellett, habár nagyon sok olyan érvet mondott, ami megfontolásra érdemes, de úgy gondolom, hogy a problémáért nem az önkormányzatok felelősek.

Azzal, hogy a Katasztrófavédelmi Felügyelőségen keresztül az állam a saját maga által irányított szolgálatokkal szemben rögtön teljesítette a kötelezettségét, lényegében elismerte a felelősségét, úgyhogy önök is nagyon jól tudják, hogy ez milyen problémát okoz. A múlt évi költségvetés tárgyalása során, amikor kétszer 4,5 milliárd forinttal az MDF javaslatára megemelték a BM költségvetését, bíztunk abban, hogy ez megoldásra kerül.

Úgy gondolom, hogy jobb lett volna eltemetni a csontvázakat. Ne haragudjon, nem tudom elfogadni a válaszát.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, ellenzéki képviselőtársaim tanúsítják azt, hogy az esetek túlnyomó többségében szakmai alapon szoktam megítélni az elénk terjesztett kérdéseket, de sajnos ezt az előterjesztést nem lehet ezen az alapon megtárgyalni.

Az 1997-ben elfogadott nyugdíjtörvény számos kritikát kapott és kap azóta is, de magának a törvénynek talán egyetlen, de mondjuk úgy, hogy egyik jó megoldása a nyugdíjemelés megállapítása, és ezt önök hozták 1997-ben. A bizottsági vita során egyértelműen bebizonyításra került, hogy egy propagandisztikus látszat-előterjesztésről van szó, hisz itt már Steinerné Vasvári Éva képviselőtársam bebizonyította azt, hogy gazdaságilag is nonszensz az előterjesztés a nyugdíjemelés megállapítását illetően.

A méltányossági nyugdíjemelésről szóló vitát az illetékes bizottságban, illetve a múlt évben, úgy gondolom, részletesen lefolytattuk, és akkor bebizonyításra került, hogy ez a megoldás az érintetteket esetlegesen sokkal kedvezőbben érinti, mint amit akkor is és most is javasol a tisztelt ellenzék.

Összefoglalva tehát: a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. A délelőtti hozzászólásomat szeretném befejezni; bár féltem, mivel nemcsak az egységnyi miniszterek száma elég magas a Házban, hanem az egységnyi patológusok száma is (Derültség.), hogy valaki le fogja lőni az ezzel kapcsolatos hozzászólást.

(0.50)

Szeretném a miniszter úr figyelmét felhívni, hogy jóllehet abban, gondolom, teljesen egyetértünk, hogy a megfelelő minőségi kontroll, illetve megfelelő népegészségügyi adatok megszerzése szempontjából a patológia mint szakma alapvető, és az ezzel kapcsolatos tevékenység kényszerű okokból, úgy gondolom, és talán nemcsak szakmán belüli, hanem szakmán kívüli okokból is jelentős mértékben lecsökkent. Feltehetően ezt észlelve kíséreli meg a tárca, hogy valamilyen lépést tegyen ebben az ügyben, hiszen a 11. § (3) bekezdésében, a hatályos egészségügyi törvényben szereplő részt módosítja. Jóindulatú vagyok, ha azt mondom, hogy gépelési hiba miatt még liberálisabbá teszi, mint amilyen eddig volt.

Ugyanis, jóllehet az egészségügyi törvény 219. § (3) bekezdésébe berakja azt, hogy külön jogszabályoknak megfelelően, és később a miniszter úr felhatalmazást kap, hogy rendeletben szabályozza ezt a dolgot, azonban e passzusból kimaradt az, érdekes módon, ami egy évvel ezelőtt komoly vitát váltott ki a Házban - emlékezzünk vissza -, hogy szekciók mellőzését hozzátartozó csak úgy szóban bejelentheti, vagy pedig írásban kell kérnie azt, hogy tekintsen el az osztály a patológiai vizsgálattól, és utána a törvényben lefektetett módon megy végig az ügymenet.

Ez az "írásban" szócska ismételten kikerült. Bízom benne, hogy ez csupán gépelési hiba, mert ez hihetetlenül sok vitát válthat ki az életben is, hogy mit értünk ilyen kérelemnek. Meggyőződésem azonban, hogy ha a minisztérium nem kezdeményezi, vagy mi nem kezdeményezzük valamilyen módon az egészségügyi törvény 219. §-a megváltoztatását - ebből a szempontból pesszimista vagyok -, nagyon szűk mozgástere marad a miniszter úrnak ahhoz, hogy megfelelő módon rendeletben tudja szabályozni. Hiszen e rész végrehajtási rendeletének tekinthető a 34/1999. számú BM-egészségügyi miniszteri-IM-rendelet, nagyon részletesen szabályozza a kérdéskört. Úgyhogy csak javasolni tudnám, hogy nagyon gyorsan át kellene tekinteni a többi részét, hogy hol lehetnek azok a garanciális elemek, ugyanis az életben nagyon nehéz megvalósítani azt, hogy esetlegesen e vizsgálatok száma emelkedjen, mert túl liberálisra sikeredett az ezzel kapcsolatos törvénykezés az egészségügyi törvényben.

Ez azért szorosan összefügg az úgynevezett kapacitásszabályozással, mert itt már több ízben szó volt arról, hogy jó-e az a '96-os ágylábtörvény vagy sem. Egyben azért egyetérthetünk, hogy ez a metódus, amit az a törvény meghatározott, mindenfajta szakmaiságot mellőzött. Jó, lehet, hogy túlzás, hogy mindenfajtát, de abban a számítási képletben azért nem feltétlenül csak szakmai megfontolások voltak.

Ezért jelentős az, amit Mánya képviselő úr is mondott, hogy itt az ÁNTSZ-nek a szűrővizsgálatokkal kapcsolatos, és a népegészségügyi tevékenységgel kapcsolatos egyes feladatai megerősödnek, és ha hozzátesszük azt, hogy a szekciók során nyert adatok is rendelkezésre állnak, akkor sokkal hitelesebb morbiditási, mortalitási adatok alapján lehet az átalakítást végezni.

A nyolcvanas évek végén csináltunk egy tanulmányt - akkor még nagyon magas volt Magyarországon tulajdonképpen a szekciók száma -, hogy a szekciók után kiállított halottvizsgálati bizonyítványok adatait az otthonukban elhunyt, és az akkori körzeti orvosok által kiállított halottvizsgálati bizonyítványok adataival összevetve - feltételezve, hogy azért valami párhuzamosságnak kell lennie, ha nem az életkort és a lakókörnyezetet tekintjük -, rá kellett jönnünk, hogy köszönő viszonyban nincs egymással a kettő. Tehát igenis jelentősége van a kórbonctani vizsgálatoknak.

Ha ezek az adatok rendelkezésre állnak, a benyújtott javaslat alapján megindulhat az az átalakítás, amely valóban hiteles és megfelelő ellátást biztosíthat majd valamikor. Nem most, nem jövőre, hanem elindulhatunk valamerre, amit lehet, hogy megérünk; bízzunk benne, hogy egy viszonylag optimális... - habár, ha körülnézünk, az egészségüggyel mindenhol gondok vannak, mindenhol átalakítják, hol előremennek, hol visszamennek. Nem tudom, hogy a miniszter úr mondta vagy olvastam valahol, hogy a németek nagyon epekedve figyelik a magyar ellátórendszert, biztosítási rendszert, és azt javasolják, hogy nehogy föladjuk ezt az egészet.

Az is elhangzott, hogy készül - és tudom, hogy erre lehet az a válasz, hogy akkor miért nem nyújtották be azt is - az az akkreditációs szempontrendszer, amely a különböző intézményekben elvégezhető beavatkozásokat meg fogja határozni, és hogy ehhez a finanszírozást is hozzá fogják alakítani. Gondolom, hogy készül, illetve már van, elméletileg a bizottság tagjai megkapták az OEP szervezeti és működési szabályzatát; azért abban körvonalazódik, hogy egy tisztességes ellenőrzési rendszer is kialakulóban van. Ez a hármas együttesen azért sok reményre jogosít, habár, miután minden változtatás hihetetlen érdeksérelmekkel jár, ekörül elég nagy hangzavar várható.

Azt hiszem, hogy mi akkor tehetünk sokat a magyar egészségügyért, ha elhisszük egymásról azt, hogy mindannyian javítani akarjuk, és támogatjuk egymást abban, hogy ezek az átalakítások zökkenőmentesen menjenek, és nem sanda feltételezésekkel valami rosszat gondolunk. Habár, közeledvén a választásokhoz, megmondom őszintén, ebben nagyon szkeptikus vagyok, de miután nagyon leszűkült itt most a résztvevők száma, és nagyobbrészt azért egészségügyiek vagyunk, gondolom, hogy mi ezt a szemléletet megfogadhatjuk.

Úgyhogy véleményem szerint az a paradigmaváltás, amelyről mindannyian beszélünk, tényleg benne van e törvényjavaslatban. Én nagyon kritikus szoktam lenni, nagyon jól tudják képviselőtársaim. Első olvasatra, megmondom őszintén, nekem is gondot okozott, de minél mélyebben belement az ember, minél jobban átgondolta az összefüggéseit, ez egy komoly paradigmaváltás alapját jelentheti, úgyhogy én kérem, hogy támogassuk ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napok híradásai a nyugdíjrendszer átalakításáról szóló kormányzati tervekkel foglalkoznak. Érzékeny témáról van szó, hiszen a társadalom széles rétegeit érinti, illetve nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden honfitársunkat, kit rövidebb, kit hosszabb távon.

Az előzményekhez tudni kell, hogy a '80-as évek végéig a munkáltatók és munkavállalók által befizetett járulékok jóval meghaladták a nyugdíj- és egészségügyi szolgáltatásokra fordított összegeket. Az így befolyó többletbevételt azonban a mindenkori költségvetés saját túlélése érdekében felélte. A rendszerváltoztatáshoz csökkenő születésszámmal, öregedő és egyre betegebb lakossággal és üres kasszával jutottunk el. A folyó befizetések biztosították és biztosítják ma is a kifizetési igényeket. Ez a felosztó-kirovó rendszerű, a szolidaritás elvén működő nyugdíjrendszer lényege.

A mostani aktív generáció biztosítja szülei ellátását annak reményében, hogy gyermekei majd az ő ellátásáról fognak gondoskodni, mint ahogy szülei nagyszüleik nyugdíját és egyéb járulékait biztosították.

Az ismert demográfiai és népegészségügyi okokból azonban folyamatosan és egyre nagyobb összeggel kellett a költségvetésnek hozzájárulnia a kifizetésekhez. Nyilvánvalóvá vált, hogy az átalakítást végre kell hajtani a nyugdíjrendszerben. Ennek egyik lényeges eleme volt, hogy olyan családpolitikát kell folytatni, mely a majdani befizetők számát növeli. Ezért is tartotta kiemelkedő fontosságúnak az Antall-kormány a gyermekvállalási kedv ösztönzését, és a hihetetlenül nehéz gazdasági helyzet ellenére jelentős forrásokat csoportosított erre a területre.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezzel egy időben megfogalmazódtak olyan elképzelések is, hogy a nyugdíjkorhatár kitolásával, az európai átlagra történő emelésével csökkenteni kell az igénybe vevők számát. Bevezetésre került az önkéntes nyugdíjpénztár intézménye is, mely a felosztó-kirovó rendszer mellett lehetőséget biztosított egyéni megtakarításokra. Mindez azonban nem sértette a szolidaritás elvét.

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a felosztó-kirovó rendszert is átláthatóvá kell tenni. Az 1994-es kormányváltást követően új irányt vett az átalakítás. Az MSZP-SZDSZ-kormány, miután 1995-ben szétverte a családtámogatási rendszert, miután jelentős forrásokat kivont az egészségügyi ágazatból, a mostani koalíciós pártok tiltakozása ellenére elfogadta a jelenleg hatályos nyugdíjtörvényt, és a felosztó-kirovó rendszer mellé, melyet első pillérnek neveznek, bevezette a második pillért, az úgynevezett tőkefedezeti rendszert. Ez nyugdíjpénztárak együtteséből áll, melyek egyikébe a pályakezdőknek kötelezően be kell lépniük, míg a nem pályakezdők 2000. szeptember 1-jéig választhatták a belépést.

A tagok járulékuk 6 százalékát fizetik nyugdíjpénztárba, emellett a nyugdíjkorhatár megemelése is realizálódott. Azt is el kell mondani, hogy a nem pályakezdő belépők elvesztették addig összegyűjtött jogosultságaik negyedét, valamint a tőkefedezeti rendszer nem vállalja az időközben rokkanttá, özveggyé válókról való gondoskodást, azt az első pillérre hagyja. Ez megítélésünk szerint jelentős mértékben sérti a szolidaritás elvét.

(9.20)

A nyugdíjpénztárak működtetésében érdekelt üzleti körök nagyon hatékony reklámtevékenységének köszönhetően - mely reklámtevékenységben természetesen nem beszéltek a hátrányokról, arról, hogy a nem pályakezdők elvesztik addig szerzett jogosultságuk negyedét, arról, hogy ha rokkanttá vagy özveggyé válna az érintett, a pénztár nem gondoskodik róla - az eredetileg számítottnak több mint duplája az átlépők száma. A 2,1 millió fő járulékkiesése jelentős, mintegy 70 milliárd forintos terhet ró a költségvetésre.

A Magyar Demokrata Fórum üdvözli a kormány nyugdíjrendszer-átalakítási elképzeléseit. Megítélésünk szerint a korrekt nyugdíjrendszer követelményeinek az úgynevezett eszmeijárulék-meghatározott nyugdíjrendszer felel meg, azaz minden járulékfizetőnek egyéni számlát kell vezetni, amelyen időről időre kamatot írnak jóvá. Ki kell alakítani azt az informatikai rendszert, amely minden járulékfizetőnek lehetővé teszi, hogy bármikor információt kaphasson egyéni számlájáról, beérkező járulékáról és a kamatjóváírásokról, illetve meghatározott időtartamonként arról értesítést kapjon. Az új szisztémának gondoskodnia kell a rugalmas nyugdíjba menetel lehetőségéről, el kell ismernie a gyermeknevelés áldozatait is. Ha mindezek megvalósulnak, valóban érvényesülni fog a szolidaritás elve.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja ezt a törekvést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A hírközlés rohamos fejlődése, a mindennapi életünket átformáló új információs szolgáltatások egyértelművé teszik, hogy a telekommunikáció nemzetgazdasági és társadalmi jelentősége egyre meghatározóbb. A hírközlés fejlettsége, az újonnan kialakult technikai lehetőségek elérhetősége alapvető hatást gyakorol nemzetközi versenyképességünkre, az ország kulturális színvonalára, az egyes régiók gazdasági növekedésére, a társadalmi életminőség javítására.

Tisztán gazdasági szemszögből nézve is megállapítható: a távközlés húzóágazattá vált, párhuzamosan az elektronikára épülő más szektorokkal. Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum üdvözli a törvényi szabályozás szándékát, az információs társadalom kiépülése felé vezető úton fontos mérföldkőnek tartjuk az egységes hírközlési törvény elfogadását. Véleményünk szerint - összhangban a törvénytervezet általános indoklásával - az új szabályozás célja csak az lehet, hogy átlátható jogi hátteret alakítson ki a piaci szereplők részére, ugyanakkor biztosítsa a fogyasztók érdekeit szolgáló versenyfeltételeket.

Az elfogadott törvénynek legalább három alapvetésnek kell megfelelnie. Garantálnia kell a már kiépült infrastruktúrák védelmét, segítenie kell az új piacra lépőket, valamint meg kell akadályoznia a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést. A fogyasztók oldaláról nézve ez azt jelenti, hogy kifizethető áron juthat a telekommunikáció eszközeihez, miközben megteremtik számukra a szolgáltatóválasztás lehetőségét az egyetemes hírközlési szolgáltatás szavatolt keretei között.

A törvény megalkotását és elfogadását indokolja a közeledő távközlési liberalizáció is. Ma még az ágazatban érdekeltek üzleti tevékenységét nem a piac szabályozza, de 2001. december végétől a Matáv-koncesszió lejártával gyökeresen új helyzet alakul ki, amelyet kezelni kell. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja - mint Gémesi György és Lezsák Sándor frakciótársaim is kifejtették - a következő.

A törvénytervezet a szabályozásra váró problémák nagyobb részére pontos és kielégítő választ ad, ugyanakkor vannak még módosítható és kiegészíthető részek. Elfogadhatónak tartjuk például az állami monopólium fönnmaradását a postaszolgáltatásoknál, szemben a műsorszórással, amelynek deklarált kivételezettsége egyre inkább vitatható. Tudjuk, hogy erről a médiatörvény rendelkezik, de mégis itt a hírközlési törvénytervezet ismét megerősíti ezt a helyzetet.

A törvényjavaslat a mobiltávközlési piacot figyelmen kívül hagyja, veszélyeztetve ezzel a vezetékes piac versenysemleges, a fogyasztók érdekeit szolgáló versenyét. A tervezet jelenlegi állapotában lehetővé teszi további versenyzők belépését a vezetékes szolgáltatók közé, de továbbra sem szünteti meg a domináns szolgáltató túlerejét a további fogyasztói piacbővülés meghatározó részét kitevő mobilszolgáltatásokban. A tervezet szabadversenyes árversenyt szeretne elérni, ám ezt nem a verseny minél teljesebb ösztönzésével, hanem jelentős részben továbbra is hatósági árkontrollal biztosítja. Bizonyos esetekben ez elfogadható.

Új elem, hogy az internetes használatot, tehát a hang helyett az adattovábbítást is beemeli a hatósági árazás körébe. Nem ad azonban választ az online-közösség leginkább igényelt költségmegoldásaira, nevezetesen az internetszolgáltatók és a távközlési szolgáltatók közötti díjátengedésre, illetve díjmegosztásra. Ez a kérdés pedig alapvetően fogja befolyásolni az ingyenes internetszolgáltatók jövőjét. Nem szabad itt figyelmen kívül hagynunk, hogy az ingyenes internetet ma már 100 ezernél több regisztrált felhasználó veszi igénybe rendszeresen.

Az internet kapcsán általában is elmondható, hogy a hírközlési törvény tervezete nem foglalkozik a témával súlyának megfelelően. Kimaradt például teljesen az online alapú műsorszórás kérdése. Ugyanakkor a kábeles és a műholdas műsortovábbítás talán túlzottan is tág teret kapott, miközben érintetlenül hagyta a jelenlegi monopóliumokat.

Az internethez kapcsolódóan is észrevételezzük, de általában is úgy látja a Magyar Demokrata Fórum, hogy a tervezet nem hangsúlyozza ki kellő mértékben az előfizetők, kiemelten a lakosság érdekeinek védelmét. Erre szeretnék néhány példát felhozni.

A tervezet 12. §-a előírja, hogy a hírközlési szolgáltató köteles ügyfélszolgálatot működtetni. Ez szerintünk teljesen természetes, valószínűleg törvény nélkül is ezt tennék a vállalkozások. A probléma inkább az - és erről szerintem valamennyiünknek vannak bőven negatív tapasztalataink -, hogy valóban az ügyféllel foglalkoznak a nevükben is ügyfélirodák vagy az ügyfelekkel szemben védik az anyacég érdekeit. A paragrafus nem biztosít szankcionálást, és nem is határozza meg világosan, hogy mit kell nyújtani a fogyasztóknak. Ez így kevés, nem éri el a rendelkezés a célját.

Ugyanilyen problematikusnak látjuk a szolgáltatók közötti adatcsere lehetőségének biztosítását. A 60. § szerint a szolgáltató megtagadhatja a szerződéskötést az ügyféllel, ha egy másik szolgáltatónál díjtartozása van. Természetesen nem a bliccelőket és a szándékos nem fizetőket akarjuk védeni, de ha egy szolgáltató maga mérlegelheti, hogy tartoznak neki vagy sem és erről igazolást is adhat ki, ez rendkívül eltúlzott gazdasági érdekvédelemnek minősíthető. Rövidesen előírhatják egyes szolgáltatók, hogy csak akkor kötnek szerződést, ha az összes többi szolgáltatótól igazolást hozunk, végül addig emelik az árakat, ameddig jónak látják, mert ha nem fizetünk, nem kapunk dokumentet bűntelenségünkről. Veszélyes spirál ez, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy ezzel sérül az egyetemes hírközlési szolgáltatásra való állampolgári jog.

Ugyanilyen érzékeny téma a számhordozhatóság kérdése. A hírközlési törvény többek közt éppen azért született meg, mert a felpörgő technikai fejlődés teljesen új élethelyzeteket, társadalmi hátteret teremtett. Beláthatatlan az előrehaladás, ugyanakkor ilyen egyszerű és jogos igénynek a szolgáltatók nem tudnak, illetve nem akarnak megfelelni, mint az állandó telefonszám kiadása. A 18. § is elismeri az állampolgárok jogát a személyes telefonszámra, de a szolgáltatót csak arra kötelezi, hogy ennek akkor feleljen meg, ha az előfizető földrajzi helyét nem változtatja meg. Ez gyakorlatilag semmit sem jelent, hisz ha az egyik szobából a másikba helyezem a készüléket, akkor is földrajzilag változást észlelhet a szolgáltató, ha észlelni akar. Tudomásul kell venni, hogy a saját telefonszám személyes és marketingérték, amely sokszor pénzben kifejezhetetlen nagyságrendeket ér. Ezt a tulajdont is védeni kell a majdani törvényben, nem csak a szolgáltatók vélt vagy valós érdekeit.

A fogyasztók szempontjából talán a legtöbb vitára az előfizetői hurok átengedésével kapcsolatos kérdések adhatnak okot. A törvénytervezet előírja a 41. §-ban, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató köteles biztosítani az előfizetői hurok átengedését, illetve hálózatának használatát más szolgáltató részére is. Kevésbé futurisztikus nyelven fogalmazva ez azt jelenti, hogy az állampolgár azzal a szolgáltatóval szerződik, akivel akar, nem kell kitépnie lakása falaiból a vezetékeket és nem kell újakat beépíteni sem. Csakhogy a (4) bekezdés azt mondja, hogy mindez csak akkor igaz, ha technikailag megoldható. Ki fogja ezt eldönteni és mikor, ha az ügyfél nem vitatkozni szeretne, hanem telefonálni és internetezni?

Előre prognosztizálható a 31. §-ból következő állampolgári tulajdonkorlátozás problémája. A javasolt szabályozás szerint a hírközlési szolgáltató kérésére a hatóság kötelezheti az érintett ingatlan tulajdonosát a hírközlési szolgáltatás céljára szolgáló hírközlési eszköz létesítésének és működtetésének eltűrésére. Ismét felmerül a kérdés: ha a szolgáltató érdeke úgy kívánja, ki fogja megvédeni az egyszerű tulajdonost, ki fog neki segíteni abban, hogy bebizonyítsa, lehetnek más megoldások is, mint éppen az ő kertjének igénybevétele?

Rohamosan fejlődik a telekommunikáció, egyre több szolgáltatást nyújt, sok felesleget is. Hol lesz az a határ, ameddig nyújtózkodhatnak majd a piaci versenytársak? Ma egyre több ilyen témájú pereskedésnek, civil megmozdulásnak, lakossági tiltakozásnak vagyunk tanúi. Lehet, hogy ez a törvényjavaslat válasz ezekre a spontán reakciókra. A kérdés az, biztos, hogy helyes-e a válasz.

Végül hangsúlyozni szeretném: az elmondottakkal nem azt kívántam jelezni, hogy a benyújtott törvénytervezet alapjában hibás. Inkább azt érzékeltettem, hogy a szédületes sebességgel változó telematika világában illúzió a naprakész szabályozás igénye. De keresni kell a kompromisszumokat, mert sok jogos érdek van jelen egymás mellett. A Magyar Demokrata Fórum számára a legfontosabb azonban a fogyasztó védelme, az állampolgár otthoni és munkahelyi életfeltételeinek javítása a telekommunikáció eszközeinek megfizethető és elérhető szolgáltatásaival.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)

(16.10)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Az jutott eszembe Mécs Imre felvetésére, hogy korszerűtlen dolog... - lehetne magyarázni azzal, van egy olyan mondás, hogy a szénium a bölcsőben kezdődik, és az ember azért ragaszkodik ahhoz, amit már egyszer megtanult. Gondolom, abban egyetértünk, hogy a telefonszám olyan marketingadat, aminek hatalmas költségvonzatai vannak. Naponta tapasztaljuk, hogy, mondjuk, a fél évvel vagy egy évvel ezelőtt kapott névjegyeken a telefonszámok már nem élnek, és ez nagyon bosszantó dolog, tulajdonképpen ezért lenne jó, ha ezt a problémát meg tudnánk oldani. Mindamellett az a lehetőség most is adva van, hogy az ember be tudja pötyögni; a számítógépen vannak ilyen programok.

Úgy gondolom azonban, hogy nagyon távoli még az a jövő, amikor olyan elterjedettségű lesz az internet, vagy notebookkal fog mindenki szaladgálni az utcán, és tudja alkalmazni ezeket a programokat - úgyhogy az még egy kicsit odébb van.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nem hiszem, hogy ellentmondás lenne abban, hogy mint ahogy a patkó mindkét oldalán megfogalmazódtak kérdések a törvénytervezettel kapcsolatban, mindazok ellenére azt mondjuk, hogy támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását. Ugyanis megítélésünk szerint maga a törvény összességében jó, és azért van a parlament, azért folyik a parlamenti vita, hogy ezekre a kérdésekre módosító javaslatok formájában... - amennyiben van javaslatunk, vagy van az ellenzéknek ezzel kapcsolatos javaslata, hogy ezeket a problémákat hogy oldjuk meg, beépítsük.

Megmondom őszintén, van olyan kérdés, amire jelenleg még nem tudunk megoldást, hogy ezt törvényileg hogy lehet szabályozni. Tökéletes törvényt nem lehet alkotni, ezt ön is nagyon jól tudja, képviselőtársam. Úgy gondolom, hogy mindazok ellenére, hogy bizonyos részletkérdésekben kérdések fogalmazódnak meg, ez egy kellőképpen előkészített törvényjavaslat, hiszen többször elhangzott a vita során, hogy kilencedik vagy tizedik változatban került végül a parlament elé, tehát hihetetlen széles körű szakmai vita előzte meg ennek a törvénytervezetnek a benyújtását. Úgyhogy változatlanul azt mondom, hogy az, hogy kérdések merülnek fel, nem mond ellent annak, hogy mindezek ellenére sokkal jobbnak tartjuk, ha van egy elfogadott törvény - és bízunk benne, hogy a módosításokkal még jobbá tudjuk tenni -, mintha nem lenne törvény.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, hogy semmivel sem ad nagyobb teret a kézi vezérlésre ez a törvényi megoldás, mint ami eddig a LXIII. törvény alapján és a kapcsolódó törvények alapján érvényben volt, illetve amire lehetőség volt. Schvarcz képviselő úr is nagyon jól tudja, hogy maga ez a törvény jelentős mértékben beszűkíti azokat a határokat, amelyeken belül lehet ezt az úgynevezett kézi vezérlést alkalmazni. Ez a törvény megmondja azt, hogy milyen esetben és milyen módon lehet lefelé, illetve fölfelé eltérni a kapacitásoktól, és a normativitást pedig maga a törvény adja meg; azt mondja, hogy az eddig kialakult állapotot etalonnak fogadja el, ezt biztosan finanszírozni fogja.

Azzal kapcsolatban, hogy több mint tíz törvény megváltoztatására irányul; valóban, a törvény három célt tűzött ki maga elé, és mindannyian tudjuk, akik itt vagyunk, hogy mi ez a három cél. Mivel egy-egy cél nem csak egy törvény változtatását teszi szükségessé, ezért így alakul ki az egész. Úgy gondolom, hogy azért ez nem egy olyan terjedelmű változtatás, ami aggodalomra adna okot.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én csak Vojnik képviselő asszony mondandójára szeretnék reagálni, ami nagyon hatásos volt, és mindazokat talán meg is győzte volna, akik azt hiszik, hogy semmiféle előzménye nincs a dolgoknak. Mert attól a pillanattól kezdve, ahogy a 2. §-t elolvassuk, amelyik egyértelműen leszögezi, hogy a 2001. január 1-jén érvényben lévő normatív kapacitáslekötési megállapodásokat érvényesnek tekinti és az OEP-nek finanszíroznia kell, attól a pillanattól kezdve, képviselő asszony, nem érvényesek azok az érvek - még ha tetszetősek is -, amit ön elmondott. Tehát nagyon be van szűkítve a mozgástere a rendeletalkotónak, illetve azt követően a rendeletalkalmazónak.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nem leszek hosszú, megígérem. Az ajánlás 7. pontjában javasolja azt a Magyar Demokrata Fórum, hogy a benyújtott törvényjavaslat 3. § (2) bekezdés a) pontja maradjon el, nevezetesen az, hogy a kapacitáson túlmenően azzal a jogszabályi feltételeknek megfelelő egészségügyi szolgáltatóval köthet finanszírozási szerződést, amely a korábban finanszírozott szolgáltatásokhoz képest költséghatékonyabb megoldást kínál.

Úgy gondoljuk, hogy ha valami, akkor ez egy olyan része a törvénynek, ami értelmezhetetlen, illetve egy módon értelmezhető - és ezt végeredményben a bizottság részére eljuttatott végrehajtási rendelet koncepciója is leírja -, hogy ez alatt a költséghatékonyabb megoldás alatt azt érti, hogy egységnyi egészségügyi állapot javulását alacsonyabb költséggel ér el.

S miután nagyon jól tudjuk, hogy az egészségügyben - nagyon szűk területek kivételével - a reális költségek nincsenek meghatározva, így ez tág lehetőséget biztosít megítélésünk szerint arra, hogy valaki bevállaljon egy tevékenységet a jelenleg folyó finanszírozás alatti áron, és miután a konkurencia a területről, az adott körzetből eltűnik, akkor utána benyújtsa a számlát. Úgy gondolom, hogy erre az elmúlt tíz évből tudnánk példákat mondani, úgyhogy ezt mi nagyon aggályosnak tartanánk. Ennyit a 7. pontról.

Nagy élvezettel hallgattam, megmondom őszintén, mindkét oldalról, s gondolkoztam, hogy érintsem-e a 11. pont kapcsán az aggódásokat az ellenőrizetlen privatizációval, a kimazsolázással kapcsolatban.

(14.10)

Azért emlékeztetem tisztelt képviselőtársaimat - és erre szokták azt mondani, hogy akinek nem inge, ne vegye magára -, hogy közel egy évvel ezelőtt a Magyar Demokrata Fórum benyújtott egy törvénymódosító javaslatot, amelyben szerettük volna elérni azt, hogy mindaddig mindenfajta magánosításra - akár funkcionális, akár nem funkcionális - az egészségügyben mondjunk ki moratóriumot, amíg nem készül el ezzel kapcsolatban egy törvényi szabályozás.

Sajnálatos módon - és ez is az igazsághoz tartozik - koalíciós partnereink akadályozták meg ennek az elfogadását. De az is az igazsághoz tartozik, hogy a szocialisták kizárólag taktikai okból, tehát tudták jól, hogy... (Dr. Vojnik Mária közbeszól.) A bizottsági tárgyalások során egyértelművé vált. Akkor még nem támogatták, miután nyilvánvalóvá vált, hogy ezen az oldalon nincs teljes egyetértés a kérdésben, akkor nagyon jó érzékkel politikailag mellé álltak. A kérdés, mi lett volna, ha nem ez van. De most nem ez az érdekes.

Ha akkor elfogadjuk ezt a törvénymódosítást, az kényszerítette volna, mert az élet kikényszeríti azt, hogy erre az útra elmenjünk, a kormányzatot, hogy az ilyen jellegű törvényi szabályozást megcsináljuk. Úgyhogy nagy érdeklődéssel hallgatom az aggódást ezzel kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Valóban igaza van Kökény képviselő úrnak, az idő megszépít és szelektívvé tesz bizonyos emlékezeteket. Azért azt ne felejtsük el, hogy az egészségügyi bizottság, amely hivatott lett volna dönteni a tárgysorozatba-vételről, leszavazta nagyon nagy többséggel, és csupán a Házszabály adta lehetőséggel élve kérte a Magyar Demokrata Fórum, hogy mégis itt, a patkóban döntsünk erről.

Vojnik képviselő asszony valóban megszavazta, de azt is mondta, hogy miután valakit helyettesített, és szigorúan meg lett mondva, hogy nem lehet megszavazni... - úgyhogy ebbe ne menjünk bele, csak megjegyeztem, lehet, hogy kár volt.

Inkább a Béki Gabriella képviselő asszony által elmondottakra szeretnék reagálni! Nem vitatva, hogy lehet, hogy nem tudok világosan fogalmazni, de ez nem egy klasszikus piac, tehát nem a klasszikus piac versenytörvényei érvényesek erre. A magyar egészségügyben egyetlenegy beavatkozás egzakt költsége nincs meghatározva, nincs megmondva az, hogy ennek a tevékenységnek az ára ténylegesen ennyi.

Torzult az egész rendszer úgy, ahogy van. Ilyen viszonyok között azt mondani, hogy költséghatékonyabb, az egyet jelent, hogy az adott finanszírozásnál olcsóbban végzi-e ugyanazt a tevékenységet valaki. Ezzel, miután monopóliumba kerülhet, mert, mondjuk, tőkeerős háttere van, és átmenetileg tudja végezni azt a tevékenységet, és arról a területről a konkurencia eltűnik, utólag benyújthatja a számlát.

Abban egyetértünk, hogy nagyon jó lenne most már végre meghatározni konkrétan, hogy mi mennyibe kerül, mi mennyit ér, és utána lehet egyáltalán ilyenekről beszélni.

Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Ígérem, nem fogom kihasználni. Természetesen, de megmondom őszintén, pont azoknak az indokoknak az alapján, amikor mondtam, hogy nincs az egészségügyben meghatározva konkrétan, hogy mi mennyit ér, mi mennyibe kerül, mik a valós költségei, nem tudom elképzelni.

(14.20)

Mert a 12. ajánlási pontban a szocialista képviselőcsoport tulajdonképpen átemeli a kormány koncepciójából azt a szöveget, hogy valamely mérhető jellemző alapján - ez nem egy egzakt dolog. Mi az, hogy valamely mérhető jellemző alapján az egészségi állapot egységnyi javulását alacsonyabb költséggel éri el? Mi az, hogy valamilyen mérhető jellemző alapján? Hogy két nappal korábban gyógyul meg valaki? Vagy mit tudom én, hat öltéssel kevesebbet kell a hasába rakni egy appendectomia után? Egyszerűen, megmondom őszintén, nem tudom, hogy ez mit jelent. Kisebb rossznak tartom azt, ha ezt kivesszük, és nem megyünk bele egy ilyen csapdába, mert ha valami visszaélésre adhat okot, akkor ez az, hogy azt mondja, költséghatékonyabb megoldást tud kínálni az előbbiek alapján. Én kisebb rossznak tartom azt, ha kimarad egyáltalán.

Azzal egyetértünk, hogy akkor határozzuk meg egzakt módon, ha valaki meg tudja határozni. Én, megmondom őszintén, nem tudom meghatározni a jelenlegi viszonyok között.

Köszönöm.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindaz igaz, amit Vojnik képviselő asszony mond, habár gondolom, nem gond az, hogy kormánypárti képviselőként, mondjuk, egy benyújtott törvényjavaslat egyetlenegy alpontjával kapcsolatosan kritikát fogalmaz meg az ember. Szerintem ez a parlamenti demokrácia lényege. Mindaz igaz volna, amit elmondott a képviselő asszony, ha a 3. § (2) bekezdése csak egy mondatból állna. De itt a (2) bekezdés a) pontjáról van szó. A b), c), d) pont - megmondom őszintén, most nincs előttem - a területi kiegyenlítés, tehát azért elég egzakt módon, elég jól, kézzelfogható módon meghatározza azt, hogy mely esetekben teheti meg mégis, fogadhat be új kapacitásokat.

Úgy éreztem, érzem és úgy érezzük, hogy ez az a pont, amit abszolút nem lehet értelmezni sem rendeletileg, sem törvényileg, úgyhogy nem hiszem, hogy ellentmondanék egyrészt magának a törvénynek. Ennek a paragrafusnak egy részét tartom aggályosnak, a többi része számomra, számunkra elfogadható, és olyan keretet ad, ami szűkíti tulajdonképpen még a rendeletalkotás lehetőségét is.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtagadtam volna saját magam, ha kedvenc témámat, az ÁNTSZ kérdéskörét nem vettük volna elő. Az ÁNTSZ és a különböző egyéb szolgálatok szakmai viszonyának a kérdésköre, most már tulajdonképpen lehet azt mondani, lassan végighúzódik az egész cikluson. Habár korábbi előzményei is vannak, mert ha visszatekintünk, én elolvastam az ÁNTSZ-törvény annak idején történő elfogadása során lefolytatott vitát, akkor is ez a probléma felmerült.

A probléma az, hogy jóllehet a mostani szabályozás, a törvényjavaslat azt mondja, hogy az ÁNTSZ szakmai irányelveinek megfelelően kell a honvédség közegészségügyi, illetve egészségügyi apparátusának a tevékenységét is ellátnia.

Kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ezt ne egy kőkemény kritikának tekintsék a kormánnyal szemben, de számomra maga ez a megfogalmazás abszurd, mert ez azt sugallja, hogy eddig nem vette figyelembe az egészségügyi szolgálat a honvédség esetében a szakmai irányelveket, ha ezt most törvénybe le kell fektetni; ez mást nem jelenthet. De az élet azt bizonyította, hogy jóllehet többször történt kísérlet, és törvényben is le van fektetve, hogy a különböző tárcáknak a működtetést illetően meg kell állapodni, nem sikerült megállapodni. Nem hiszem, hogy a jövőben remény lenne arra, hogy ez a megállapodás létrejönne, illetve akkor létrejöhet egy ilyen megállapodás, ha egyértelműen kimondja a törvény, hogy Magyarország területén ki felelős a közegészségügyért.

Nagyon szépen kérem, és most kormánypárti képviselőtársaimat kérem elsősorban, hogy jóllehet az egészségügyi bizottságon keresztülment ez a módosító javaslat, az előterjesztő nem támogatta, de úgy gondolom, hogy az ország közegészségügyi állapotának a stabilitása érdekében nagyon fontos lenne, hogy ezt elfogadjuk. Nagyon fontos lenne, ha uralni tudnánk azt a meggyőződésem szerint presztízs jellegű vitát, ami a tárcák között ebben a kérdéskörben uralkodik. Arra, hogy ez nemzetközi egyezményeket sért, én már elmondtam ezt a NATO-SOFA-történetet, az életem egyik legédesebb története lesz. Én azóta is várom a tárcának azt az anyagát, amely megmutatja, hogy pontosan a NATO-SOFA-egyezmény melyik cikkelyét érinti vagy sérti egy esetlegesen bevezetésre kerülő ilyen szabályozás. Nem tudták, nem is tudják, mert nincs ilyen cikkelye. Úgyhogy azt kérem - miután gondolom, szakmailag mindenféleképpen egyetértünk ennek a szabályozásnak a szükségességében -, ezt támogassák majd a módosító javaslatokról történő szavazások kapcsán is.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Való igaz, hogy amikor az ember először elolvasta a benyújtott törvényjavaslatot, nagyon nehéz volt megérteni, hogy az előterjesztőnek mi a célja; illetve megérteni azt, hogy az Alkotmánybíróság által megfogalmazott kritériumoknak milyen módon tud ez a javaslat megfelelni.

Megmondom őszintén, hogy jogászokkal is konzultáltunk, és nagyon jól emlékszik Béki képviselő asszony is, hogy az érintett szakmai kollégium vezető tisztségviselői ott voltak a bizottsági ülésen, és részletesen kifejtették szakmai oldalról azt, hogy miért megfelelő ez a megoldás. (Béki Gabriella közbeszól.)

Azért érdekes a kérdéskör, mert párhuzamosan, habár egy picit eltolódva tárgyaltuk a polgári törvénykönyv módosítását, ami végeredményben nagyon szorosan érinti ezt a kérdéskört, és tulajdonképpen azt is megmondom, hogy az Igazságügyi Minisztérium segítségével pont ezért gondoltuk, hogy a 27. ajánlási pontban megfogalmazott bővítéssel egyértelműen megfelel - és ezt tényleg egyértelműen alkotmányjogászok mondták - az alkotmánybírósági kritériumoknak ez a megoldás. Úgyhogy kérem, hogy fogadjuk ezt el.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltozás a szocialista rendszer politikai és gazdasági válságának hatására következett be. A nyolcvanas évek végére az ország felélte tartalékait, nemzetközileg hitelképtelenné vált, és a szocializmus világválsága következtében fokozatosan elvesztette a volt KGST-országokba irányuló külkereskedelmének több mint 50 százalékát jelentő piacait. A kádári rendszer szerény létbiztonságot és lassan növekvő életszínvonalat nyújtó, az eredeti jövedelmek szabályozott újraelosztásán alapuló társadalompolitikája a gazdaság teljesítőképességének romlása miatt nem volt folytatható. Ebben a helyzetben az MSZMP nagyon józanul cselekedett, amikor a társadalmi robbanást megelőzve együttműködött a kerekasztal-tárgyalásokon a szerveződő polgári erőkkel, így elsősorban az MDF-fel, az SZDSZ-szel és a Kisgazdapárttal a demokratikus Magyarország visszaállításában.

A szabad választásokkal és az MDF vezette Antall-kormány megalakulásával természetesen nem változtak, nem változhattak meg azonnal a 40 éves szocializmus következtében kialakult folyamatok. A demokratikus Magyarország intézményi rendszerét kellett kialakítani, meg kellett hozni azt a számtalan törvényt, amelyek a működőképes demokráciát és a piacgazdaságot alapozták meg. Át kellett alakítani a gazdaság szerkezetét, ami jórészt a fejlett országok piacain eladhatatlan termékeket termelt. A 90 százalékban állami tulajdonban lévő vállalkozásokat magánosítani kellett, nem voltak források ahhoz, hogy a sok, valóban csődbe ment állami vállalatot közpénzből tartsák fenn, ezért volt szükség a gazdaság megtisztítását célzó és a használható erőforrásokból életképes, új vállalkozásokat létrehozó csődtörvényre. Az országban nem maradt érdemben mobilizálható tőke, csak 24 milliárd dollár adósság. Az Antall-kormány idejében a privatizációban 50-60 százalékban nemzeti vállalkozások vettek részt - de valószínűleg nem mindig elegendő tőkeerővel, tapasztalattal és piaci háttérrel -, amire azóta sem volt példa. A hazai részvétel mind a Horn-, mind a jelenlegi kormány idején 10 százalék alatt maradt.

A válságot tehát 1993-ig valamelyest fékezni lehetett, és a kormány megteremtette a kilábalás legfontosabb feltételeit. Mindez a nemzeti össztermék jelentős eséséhez, jelentős munkanélküliséghez, 1992-től már csökkenő, de mindenképpen magas inflációhoz, a piacgazdaság következtében jelentős jövedelemkülönbségekhez és szegényedéshez vezetett. Megjelent valami a társadalomban, ami valójában mindmáig jelen van s ami a társadalom számára nehezen elviselhető: a bizonytalanság, a létbizonytalanság. Ennek természetesen vannak objektív okai, hiszen nagyon sok intézmény, vállalkozás, szemlélet megváltozott, a lakosság tömegeinek nem volt módja tartalékokat gyűjteni az elmúlt évtizedekben az esetleg bekövetkező nehezebb időkre, és a központi politikai akarattól való függőséget a Kádár-rendszer tulajdoni korlátozásokkal is biztosította. Nem volt felkészülve a piacgazdaság negatív vagy változó feltételeinek a fogadására, s erre elsősorban mentálisan nem készült fel.

A bérből és fizetésből élők megszokták a stabil munkahelyet, a törzsgárdaszemléletet, tehát sokan ma is bizonytalanságban érzik magukat, holott esetleg nem élték meg a munka- és jövedelemnélküliség nehézségeit. Itt sok a teendőnk.

Az Antall-kormány a szociális piacgazdaság filozófiája alapján állt, és a Magyar Demokrata Fórum ma is így gondolkozik. Ez azt jelenti, hogy a piaci verseny mellett szükségesnek tartotta a szociális háló megtartását, sőt javítását, a társadalmi szolidaritást. A korábbi családtámogatásokhoz nem nyúlt, sőt ezeket valamelyest javította; megteremtette a munkanélküli-segély és az átképzés pénzügyi feltételeit; a szociális problémák kezelésére megalkotta a szociális törvényt; erőfeszítéseket tett a nyugdíjak valorizálására, és érdemi párbeszédet folytatott a civil szervezetekkel a problémák kezeléséről. A kormány komoly lépéseket tett a jövőt jelentő oktatáspolitika javítása érdekében mind a közoktatás, mind a felsőoktatás területén. A kormány ezeket a kérdéseket konzekvensen kezelte, amiért sok kritikát kapott az akkori liberális pártoktól és egyes nagy nemzetközi pénzügyi szervezetektől.

A kormány természetesen nem oldott meg mindent tökéletesen, sőt hibákat is követett el, megjegyzem, ez minden kormányra jellemző, de ne felejtsük el: nem volt sehol semmiféle tapasztalat a szocializmusból a piacgazdasághoz való visszatérés problémájának megoldására, sőt tudomásom szerint ezt a kérdést a kilencvenes évek előtt a világ egyetlen egyetemén vagy kutatóintézetében sem vizsgálták. Az MDF-et követő kormányok tehát a gazdaság és társadalom építésében sokkal könnyebb helyzetben voltak, vannak, mint mi voltunk.

Az egyik legnagyobb probléma a nemzet demográfiai állapota. Az élve születések száma a volt szocialista országokban a rendszerváltozás hatására mindenütt drasztikusan csökkent, ez elsősorban az Antall-kormány szociálpolitikájának következményeként a legenyhébben Magyarországon jelentkezett. A csökkenési tendencia már korábban megkezdődött, a gyermekszületések száma 1980-hoz viszonyítva 1990-ben 23 ezerrel volt kevesebb, ami '94-re további 10 ezerrel csökkent. Látványos csökkenés következett be a Horn-kormány időszakában az 1995-ös költségvetési törvény elfogadása után, illetve a Bokros-csomag hatására. 1998-ban már ennél is 18 ezerrel kevesebb gyermek született, ami az akkori szociálpolitika következménye.

(11.00)

Reméljük, hogy a mostani koalíciós kormány családpolitikájának hatására 1999-ben enyhén megforduló tendencia a kiegyensúlyozott szociálpolitika hatására tovább folytatódik.

A Bokros-csomagnak voltak pozitív elemei, így a csúszó leértékelés és a vámpótlék bevezetése, a szociálpolitikai intézkedései azonban átgondolatlanok és károsak voltak, a társadalmi elszegényedés felgyorsult. A társadalom több mint 50 százaléka a létminimum környékére, jórészt az alá került. A társadalom legszegényebb rétege, a gyermekeket nevelő családok helyzete tovább romlott, a családi adókedvezmények és a gyed eltörlése, a gyes jövedelemhatárokhoz kötése, valamint a kivetett inflációs adó, a mesterségesen felpörgetett infláció miatt. Rövid idő alatt a nyugdíjak közel 20 százalékot veszítettek a reálértékükből; az egészségügyi költségeket jelentős mértékben a lakosságra kívánták hárítani; a hazai kis- és középvállalkozások helyzete látványosan romlott; a reálbérek szintén jelentősen, több mint 15 százalékkal csökkentek. A szegénység és a bizonytalanság tovább nőtt.

A szociálpolitika az 1993 óta megindult lassú gazdasági növekedés '97-től megkezdődött gyorsulása következtében sem változott, a jövedelempolarizáció a legszegényebbek és a leggazdagabbak között folytatódott, és jelentősen meghaladta az európai uniós országok átlagos mértékét.

Az egészségügyi statisztikáink a legrosszabbak Európában. A várható élettartam területén csak néhány FÁK-országot előzünk meg. Mégsem történt semmi érdemi intézkedés ennek a megváltoztatása érdekében. Megjegyzem, ebben a kérdésben a polgári kormánynak is jelentős adósságai vannak. A szociálpolitika, a jövedelem újraelosztása a kormány szándékain túlmenően a gazdasági növekedés függvénye. Ezért nagyon fontos, hogy a polgári kormány időszakában a nemzeti össztermék növekedése tovább folytatódott, és a kormány egyre növekvő figyelmet szentel a szociálpolitikára. Véleményünk szerint ez pozitívan alakul, bár kétségtelenül vannak elhanyagolt területeink, amelyekről a Magyar Demokrata Fórum a 2001-2002. évi költségvetés vitája során határozottan kifejtette a véleményét.

A polgári kormány hozzálátott az általunk szorgalmazott családpolitika megvalósításához. Az évente emelkedő, gyermekek után járó adókedvezmény növekedése javított a legszegényebb réteg, a gyermekeket nevelő családok helyzetén. A Tárki nemrég megjelent tanulmánya szerint azonban a gyermekek szegénységi kockázata 1999-2000-ben továbbra is magas maradt; az alsóbb jövedelmi kategóriákba tartoznak, bár a kockázatuk némileg enyhült. Összességében megállapítható, hogy azoknak a személyeknek az egy főre jutó jövedelme növekedett, akik három- és többgyermekes családban élnek, és ahol van aktív kereső. Romlott azonban azoknak a családoknak a helyzete, amelyekben nincs aktív kereső szülő, illetve ahol egy szülőnek kell gondoskodnia a gyermekekről. Ezt a problémát kezelni, enyhíteni kell.

Ebbe a kérdéscsoportba tartozik a javuló oktatáspolitika. Ma már minden gyerek, ha képességei és szorgalma ezt lehetővé teszi, bejuthat a középiskolába, növekszik a korcsoportokon belül a felsőfokú végzettségűek aránya, van tandíjmentesség. A cigány családokból származó, ösztöndíjban részesülő gyermekek száma az előző kormányzati ciklushoz képest több mint nyolcszorosára emelkedett.

A hallgatók ősztől a tanulmányaik alatt hitelt kaphatnak, ami hosszabb távon kezeli a problémát. Ez nemcsak a nemzet tudástőkéjének az emelését jelenti, ami a világ gazdasági versenyében való sikeres helytállásunk feltétele, hanem azt is tudjuk, hogy az iskolai végzettség magasabb szintjén a szegénység kockázata is csökken. Ide tartozik még az egyre határozottabban kibontakozó lakáspolitika, ami a családalapítás biztonságának a feltétele. Mindez azt mutatja, hogy a családpolitikát komplexen kezeli a kormány.

Mi ehhez a kérdéskörhöz tartozónak tekintjük a részmunkaidős foglalkoztatás ma még késlekedő bátorítását, ami lehetővé teszi a szülők, szokásainknak megfelelően elsősorban az anyák számára, hogy jobban össze tudják egyeztetni a gyermekvállalást a munkavállalással.

A gazdaságpolitika következtében az elmúlt négy évben több mint 300 ezer új munkahely jött létre, a munkanélküliség csökkent. A jelenlegi 6 százalék körüli szint az európai uniós átlag alatt van, és ha a tendencia folytatódik, hamarosan elviselhető mértékűvé válik. A foglalkoztatottság növekedése mellett azonban nagy figyelmet érdemel az az adat, hogy míg az 1990-es évek elején a háztartások tizede kapott rokkantsági nyugdíjat, addig napjainkban minden hatodik háztartás. Ez sokszor a munkaerőpiacon való ellehetetlenülésre utal. Az MDF ezért kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a kormány foglalkozzék a 45-62 év közötti korosztályok foglalkoztatásának a kérdésével. Tudjuk, hogy a háztartások egyharmada megfelelő életszínvonalat tud biztosítani magának, míg a többi kétharmad sorsa továbbra is nehéz. Ezek több mint fele kifejezetten szegény.

Tudjuk, hogy a jövedelmek nagyon nagy eltérést mutatnak. A '80-as évek közepéhez viszonyítva a legalsó és a legfelső jövedelemdecilisek átlagjövedelme közötti különbség mintegy kétszeresére nőtt. A jövedelmi egyenlőtlenségeket mutató úgynevezett GINI-index akkor mutatja a legkisebb egyenlőtlenséget, ha alacsony. Ez az index az Antall-kormány idején, '93-'94-ben 29,4 százalék, a Horn-kormány idején, '97-'98-ban 32 százalék; most, '99-2000-ben 33 százalék volt. Ez figyelmeztet arra, hogy a jövedelem- és adópolitika átgondolásra szorul.

Tudjuk, és ez is tennivalót jelent, hogy a szegénység a munkanélkülieken kívül a betanított, a segéd- és a mezőgazdasági fizikai munkát végzők körében a legnagyobb, s a jórészt ide tartozó cigányság esetében. Ebben a kérdésben előrelépést jelent a minimálbér 2001-ben 40 ezer forintra való emelése, ami azt jelenti, hogy idén, 9-10 százalékos inflációval számolva, reálértéken elértük az Antall-kormány által 1990 szeptemberében 5600 forintban megállapított minimálbér szintjét. A 2002-re tervezett 50 ezer forint további jelentős javulást hoz ennek a társadalmi rétegnek.

Ezeknek a problémáknak az enyhítése nem csupán támogatási kérdés, hanem komplex felzárkóztatási programokat igényel. A nyugdíjasok helyzetével sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A nyugdíjasok csoportja heterogén, de ők a közhiedelemmel ellentétben átlagosan a jövedelmi skála közepén helyezkednek el. A helyzetük, a reálnyugdíjak értéke az elmúlt három évben - a múlt évtől eltekintve - javult. Sajnáljuk, hogy a költségvetési vita tárgyalása során nem sikerült keresztülvinni a javaslatunkat a 2001. és 2002. évi költségvetésen belül az évi 15 százalékos nyugdíjemelésre, mert akkor a nyugdíjasok elérték volna azt a reálértékszintet, amit az Antall-Boross-kormány utolsó évében, 1994-ben elértek. Reméljük, az elkövetkező időszakban erre még sor kerül.

A szociálpolitika értékelése során beszélnünk kell az elmúlt hét évben mostohán kezelt egészségügyről Magyarországon. A magyarság egészségi állapota riasztóan rossz, intézményei kaotikus állapotban vannak, az egészségügyben dolgozók bérei a legalacsonyabbak a többi ágazattal való összehasonlításban. Az egészségügy egyszerre pazarló és szegény, lassan alakul az átalakulás új koncepciója. Eredménynek tekintjük az alap- és fogorvosi ellátásban várható pozitív változásokat, s reményt keltőnek az új egészségügyi miniszter nagy lendülettel megkezdett munkáját.

Sajnálatos azonban, hogy az egészségügy érdemi irányításának lehetőségét a tisztelt Ház épp a napokban vonta meg a minisztertől. A vita során természetesen még számos kérdéssel fogunk foglalkozni, de összességében megállapítható, hogy fejlődés van a szociálpolitika területén, sok fontos területen javított a polgári kormány.

Tudjuk, hogy a társadalomban még számos feszültség van jelen. Jelen van a jelentős polarizálódás; ezzel a problémával foglakoznunk kell, és ez sokéves feladat. Reméljük, erre lesz erőnk, forrásunk, felkészültségünk, s a választóktól kapunk ehhez időt. A vizsgálatok azt is mutatják, hogy a társadalomnak igen kis hányada, napjainkban csak mintegy 14 százaléka elégedett a jövedelmével. Megjegyzem, a Tárki már idézett tanulmánya szerint ez az arány az Antall-kormány idején 16 százalék volt, s a Horn-kormány idején, 1997-ben érte el a mélypontját. S ha a szociálpolitikáról beszélünk, tudnunk kell azt is, hogy a társadalom, ha választani kell a szociális kiadások növelése vagy az adók csökkentése között, ma 66,5 százalékban az adók csökkentését választaná.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaság az elmúlt tíz évben sikeresen túljutott a legfájdalmasabb és legnehezebb újjáépítési időszakon, de a társadalomban még nagyon komoly feszültségek vannak.

(11.10)

Ezek megoldása a közelebbi és távolabbi jövő legfontosabb társadalom- és gazdaságpolitikai feladata. A felvetés igaz: a magyar társadalom kettészakadt. Meg kell állítani a társadalom kettészakadásának az elmúlt három évben sem csökkenő folyamatát, minimális célként el kell érni, hogy a társadalom legszegényebb és leggazdagabb tizede közötti különbség ne haladja meg az európai uniós átlagot. A radikális átalakulás sikeres lebonyolítása után most az európai középmezőnybe való felzárkózás nehéz feladatának megoldása előtt állunk.

Várakozásaink szerint a gazdaság 10-15 éves távon is további jelentős növekedés előtt áll, ami megfelelő programok, tervek esetén egy fontos országépítési szakasza lehet a magyar történelemnek.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. A Magyar Demokrata Fórum már a bizottsági vita során kifejtette a véleményét arról, hogy ez az angol választási küzdelemből átvett igen gyenge ötlet - amelyből már kezdenek ott is kihátrálni - mindenfajta reális alapot nélkülöz, és kizárólag választási blöffnek tekinthető. Gondolja mindenki végig a törvényjavaslatban meghatározott célokat: lakásvásárlás, üzleti vállalkozás beindítása vagy a tanítás fedezése; 18 év múlva a 370 ezer forint, ami körülbelül ennek kapcsán ütné a markát, akkor mit ér. Tehát egyértelmű, hogy egy szakmailag megalapozatlan javaslatról van szó.

Én úgy gondolom, inkább azt a családpolitikát kell folytatni, amit a kormány az elmúlt években is folytatott, hogy egyre több család kerüljön abba a helyzetbe, hogy saját maguk tudjanak gyermekeikről gondoskodni. Természetesen a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Mécs Imre: Miért lenne természetes?!)

(18.10)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. (Közbeszólások.) Úgy gondolom, Vojnik képviselő asszonynak mondom, aki asszisztált az úgynevezett ágylábtörvényhez, aki asszisztált ahhoz a Bokros-csomaghoz, amely anyagilag (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban.) jóformán teljesen lehetetlenné tette az egészségügyet, egy kicsit (Rockenbauer Zoltán és dr. Balsay István: Akkor is asszisztált!) - vagy annak a pártnak a képviselője, elnézést - nagyobb önmérsékletet tanúsíthatna! (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Úgy gondolom, hogy a képlet egyértelmű. Az önkormányzati törvény egyértelműen kimondja azt, hogy a megyei önkormányzatok nem felettesei a települési önkormányzatoknak, mellérendelt viszony van. Tehát ez a megoldás, ami itt belekerült a törvényjavaslatba, egyértelműen az önkormányzati törvénybe ütközik.

Képviselő asszony elfelejtette azt itt ismertetni képviselőtársainkkal - habár bizonyára tudják, mert elolvasták a törvényt -, hogy maga a törvény teszi lehetővé azt, hogy ahol az ellátás érdekében a területi egyenetlenség kiküszöbölésére szükség van, akkor ott igenis indokolt, szakmailag indokolt esetben a többletkapacitás befogadható. Tehát itt nem arról van szó, hogy betegellátás vagy nem betegellátás, annak a biztonsága e törvény alapján egyértelműen biztosítva van, hanem arról van szó, hogy az alkotmányosságot, az alkotmányos rendet tiszteletben tartjuk-e vagy sem. Úgyhogy mindenféleképpen indokolt, hogy ezt a koherenciazavart orvosolja a parlament.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Ígérem, még a rendelkezésre álló időt sem fogom kihasználni, hiszen úgy gondolom, hogy az előterjesztés világosan meghatározza a célt, és nagy örömömre szolgál, hogy maga a reparációs igény, illetve szükséglet mindkét oldal pozitív hozzáállását váltotta ki. Lehet, hogy egy kicsiny módosításról van szó, és ha a terjedelmét tekintjük - egy több mint 60 paragrafusos törvénybe két sort belerakunk -, akkor ez valóban annak tűnhet, meg jelentőségét tekintve is, de úgy gondolom, hogy sok száz családot érintő diszkriminációt próbál reparálni ez a módosító javaslat, úgyhogy a magunk részéről teljes mértékben támogatjuk a törekvést, hogy minél hamarabb kerüljön elfogadásra az előterjesztés.

Ami számomra még pozitívabb, és ezt külön köszönöm az előterjesztőnek, hogy azzal vezette be az expozéját, hogy állampolgári megkeresésre kezdtek el foglalkozni ezzel a problémával. Úgy gondolom, ezzel a népképviselet elve teljes mértékben érvényesül, és ez nagyon helyes, nagyon szimpatikus számunkra.

Tehát összefoglalva és nem húzva tovább az időt: elfogadásra javasoljuk és természetesen támogatjuk az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a vezérszónoklatomba belekezdenék, azért az eddig elhangzottakra nagyon röviden hadd reflektáljak. Nekem az az érzésem, hogy valamilyen módon tévedésben vagyunk.

Itt többször elhangzott - és ez valóban így van -, hogy az egészségügyi ellátásokat illetően a tagállamok viszonylag tág mozgástérrel rendelkeznek, tehát közvetlenül az egészségügyi ellátást szorosan érintő rendeletek, illetve direktívák nincsenek, vagy ha vannak, azok azért hagynak mozgásteret. Azonban megítélésem szerint ez a törvényjavaslat elsősorban, bár látszólag az egészségügyről és az ehhez kapcsolódó dolgokról szól, nem erről szól, hanem egy nagyon érzékeny témáról, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásáról, ami az egyik legérzékenyebb területe csatlakozási tárgyalásainknak, és akkor, amikor itt a kormányzat szemére vetik, hogy miért kell ilyen sürgősséggel ezt a parlament elé behozni, ne felejtsük el, hogy abban az esetben, ha mi 2002-re készen akarunk állni a csatlakozásra, nekünk a tárgyalások folyamán az asztalra le kell tenni legalább azokat az okmányokat, hogy kérem, a magyar parlament ezeket a kérdéseket az év végéig rendezni fogja. Én legalábbis így értelmeztem az előterjesztés indokolását, illetve az ezzel kapcsolatos háttéranyagot.

Akkor, amikor az ember kezébe vesz egy ilyen törvényjavaslatot, arra kíváncsi, hogy mi inspirálta a beterjesztőt az elkészítésére; még inkább igaz ez az érdeklődés, ha egy törvényjavaslatban egyszerre kilenc másik, önmagában is jelentős törvény módosítását kezdeményezi.

A következő, amit érdemes megvizsgálnunk, hogy időszerű-e a kezdeményezés, valamint az, hogy a kitűzött céloknak megfelel-e az elénk terjesztett javaslat. Mint a törvényjavaslat indokolásában kifejtésre került, európai reintegrációs törekvésünk érdekében megalkotott úgynevezett jogharmonizációs törvénycsomagról van szó, amely az Európai Közösségek Tanácsa által elfogadott rendeletek és irányelvek hazai jogrendszerbe történő átültetését próbálja megvalósítani.

Konkrétabban olyan egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosítására tesz javaslatot, amelyek biztosítják az egészségügyi dolgozók szabad mozgásának és a szolgáltatások szabad nyújtásának feltételrendszerét, valamint a gyógyszertári szolgáltatásokhoz kapcsolódóan az áruk szabad mozgását.

A javaslatok harmadik csoportja a migráns munkások, szabad foglalkozásúak és egyéni vállalkozók, valamint családtagjaik szociális biztonságával foglalkozó joganyag.

A törvényjavaslat első 12 paragrafusa - amely az egészségügyi törvényt, a Magyar Orvosi és a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló törvényeket, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működéséről szóló módosításokat valósítja meg - az Európai Közösségek Tanácsa 93/16. és 85/433. EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz, s alapvetően a személyek és szolgáltatások szabad áramlása kritériumának kíván megfelelni. Az előbbi kimondja, hogy "minden tagállam elismeri egy másik tagállam által a tagállamok állampolgárainak odaítélt diplomákat, bizonyítványokat, s a szabályszerű szakképesítések egyéb igazolásait azáltal, hogy az orvosi tevékenység megkezdése és folytatása tekintetében ugyanolyan erejűnek tekinti ezeket a képesítéseket, mint azokat, amelyeket a tagállam maga ítél oda." Ennek értelmében működési nyilvántartásunkban nem szereplő, szakképesítéssel rendelkező személy részére is kiadhat működési engedélyt az Országos Tisztiorvosi Hivatal, amennyiben hitelt érdemlően igazolja, hogy nem áll vagy korábban nem állt tevékenysége gyakorlását kizáró intézkedés hatálya alatt. Itt jegyzem meg Béki képviselő asszonynak, hogy a jelenleg hatályban levő törvény alapján is kiadható ilyen engedély, csak a jelenleg hatályban levő törvényben ennek az igazolásnak a benyújtása nem kötelező. Változatlan marad, hogy az engedély meghatározott időtartamra és helyszínre érvényes csupán, és a Magyar Orvosi Kamara egyetértése is szükséges. A törvény hatálybalépését követően a tervezet szerint az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásába történő felvételhez nem szükséges szakmai nyelvvizsga sikeres abszolválása, elegendő, ha külön jogszabályban meghatározott ismeretekből akár anyanyelven eleget tesz a követelményeknek a kérelmező, és az egészségügyi tevékenység gyakorlásához általában szükséges magyar nyelvi ismeretét bizonyítja. Az idézett 93/16/EGK irányelv 20. cikkének (3) bekezdése kimondja: a tagállamok ellenőrzik, hogy ahol szükséges, az érintett személyek saját és betegeik érdekében megszerezték-e a szakmájuknak a befogadó állam területén való gyakorlásához szükséges nyelvtudást.

(11.00)

Ez számomra azt jelenti, hogy nincs akadálya annak, hogy a nyelvi szintfelmérés továbbra is a szakmai vizsgáztatás keretei között történjék. A jelen javaslatban szereplő, külön jogszabályban meghatározott ismeretek megismerése nélkül lehetetlen objektív véleményt alkotni, csak bízhatunk abban, hogy a jogalkotó tudatában van annak, hogy a magyar nyelv sajátosságai miatt a szakma gyakorlása közel anyanyelvi szintű nyelvismeretet tesz szükségessé. Megfontolandónak tartanánk, hogy a kamarai tagság nélkül végezhető, gyógyszerészi diplomához kötött tevékenység végzésének engedélyezéséhez is szakmai nyelvvizsga letétele legyen szükséges továbbra is, azaz a jelenlegi rész ne módosuljon. Az Európai Unión kívüli ország állampolgárának jogi helyzetét a törvénymódosításnak ez a része nem érinti. A gyógyszerészi diplomák kölcsönös elismerése és az ehhez kapcsolódó jogok biztosítása szintén a már idézett irányelvben lefektetett szabad letelepedéshez és szolgáltatáshoz való jog gyakorlását teszi lehetővé.

Jelen javaslat hatálybalépését követően személyi jog elnyeréséhez, illetve ezzel összefüggésben gyógyszertár működtetéséhez szakirányú szakképesítés, azaz szakvizsga nem szükséges. Az előírt szakmai gyakorlat elvégzését megfelelő igazolás esetén a tagállamok egymásnak elismerik. Megfontolandó a Gyógyszerész Kamara ezzel a bekezdéssel kapcsolatos véleménye, mely szerint a szakmai gyakorlatnak frissnek kell lennie, vagyis a személyi jog elnyerését közvetlenül meg kell előznie, vagy legalábbis bizonyos idő elteltével érvényességét elveszítse. A hozzátartozói személyi jogra vonatkozó rendelkezések módosítására azért van szükség a törvényjavaslat részletes indoklása szerint, mert: "A polgári jog öröklésre vonatkozó rendelkezéseit és a hozzátartozói személyi jog intézményeinek szabályait összhangba kell hozni, különös figyelemmel az Európai Unió tagállamainak gyakorlatával." Nincs okunk kételkedni ennek szükségszerűségében.

Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvény módosításában a gyógyszer-törzskönyvezési eljárás időtartama a jelenleg hatályos maximum két évről 180 napra csökken, mely egy alkalommal legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható. Jelen szakaszban a gyógyszer-törzskönyvezési eljárásokkal kapcsolatos nemzetközi adatvédelmi rendelkezésekkel is megteremti az összhangot az előterjesztő.

A törvénytervezet nagyobbik része az 1408/71. számú EGK-tanácsi rendelet kritériumainak kíván eleget tenni. Ez azért érdekes, mert idáig úgy tudtuk, hogy a rendeleteket szó szerint át kell venni, és itt a hazai szokások mérlegelése nem válik lehetővé. Ez az idézett rendelet azonban viszonylag tág lehetőséget ad; azért mondom, hogy viszonylag a szabályozáson belül, hisz a tagállamok szociális rendszereinek sokszínűségét egy szintre hozni nagyon nehéz. Ezért hihetetlenül bonyolult maga az egész európai jogalkotás is, és valóban bonyolult az a megoldási variáció, amit a kormány a parlament elé benyújtott.

A törvénymódosításnak ez a része - a társadalombiztosítási rendszerek - a Közösségen belül áttelepülő munkavállalókra, szabadfoglalkozásúakra és egyéni vállalkozókra, illetve családtagjaikra vonatkozik. Amikor az Európai Unión belül is a szociális törvények jogharmonizációja alapvetően megkezdődött, az először csak a munkavállalókra vonatkozott, és az idők folyamán terjesztették ki egyéb munkavállalókra, illetve családtagokra, és legutóbb 1999-ben a diákokra és azoknak a családtagjaira is.

A szociális ellátórendszerek különbsége a gazdasági erő függvénye, és ezért maga az uniós jogszabály is azt mondja ki, hogy kompatíbilissá kell tenni a különböző rendszereket. Végeredményben négy alapelvet fektet le; az egyik az, hogy az érintett dolgozóra csak egy ország jogrendszere vonatkozhat - ez alapvetően annak az országnak a jogrendszere, ahol dolgozik. A másik: az egyenlő bánásmód elvének kell érvényesülnie, azaz a munkavállalót, illetve hozzátartozóit ugyanazon ellátás illesse meg, mint annak az országnak az állampolgárát, ahol munkát vállal vagy letelepedik. A harmadik: a szerzett jogok exportálási lehetősége, tehát ha az egyik tagállamban valamilyen jogosultságot szerzett a honpolgár, és egy másik tagállamba átköltözik, akkor ezt a jogosultságát ne veszíthesse el, transzferábilisek lehessenek ezek a jogok. A negyedik az, hogy a különböző tagállamokban jogosultsági időkhöz kötött ellátások esetében ezek a jogosultsági idők összeadódhassanak, tehát az egyik államban szerzett jogosultsági időt a másik államnak is el kell ismernie.

Ha ezen alapelvek fényében tekintjük a benyújtott törvénymódosítást, akkor megítélésem szerint megfelel ezeknek a kritériumoknak, és mind a kötelező egészségbiztosítás ellátásáról, mind a tb-ellátásról, a családok támogatásáról, illetve a fogyatékos személyek jogairól szóló törvénymódosítás ezeken a kereteken belül marad, és ahol lehetséges, mert van olyan pont a családtámogatási rendszeren belül is, amit nem feltétlenül szükséges országhatáron kívül nyújtani, ott ennek gátat is szab a törvényjavaslat.

Való igaz, a törvénybe bekerültek - de szerintem elenyésző kisebbségben - a jogharmonizációval össze nem függő módosítási javaslatok. Úgy gondolom, elfogadható ez a metodika, hogy nem egy-két paragrafusos törvénymódosítások tömkelegével foglalkoznunk, hanem amikor egy törvényjavaslathoz egyéb okból hozzányúlunk, akkor ezeket a dolgokat is megpróbáljuk rendezni. Ilyen a gyed megállapításával kapcsolatos kérdéskör is, ami azonban megítélésem szerint jelen megfogalmazásában nem eléggé pontos. Való igaz, hogy pótlólagosan próbál reparálni bizonyos dolgokat, de mindenféleképpen bele kellene tenni ide a 20. §-ba, hogy az évenkénti felülvizsgálat eredménye nem lehet az, hogy a korábban lefektetett összegnél kevesebb gyedben részesüljenek az érintettek. (Béki Gabriella: Miért nem?) Mert akkor értelmét veszti az egész törvényjavaslat, illetve a gyed szellemiségével nem egyezne. Gondolom, majd a részletes vita kapcsán, a módosító javaslatoknál ezeket meg fogjuk tudni vitatni.

Nem kívánok itt a fogászati kezeléssel kapcsolatos dolgokkal foglalkozni, de azért abban egyetértünk, hogy azok az intézkedések, amelyek az egészségügyi ellátásnak ezt a részét 1995-ben érintették, negatív módon hatottak a fogászati ellátással kapcsolatos igénybevétel szempontjából. Mindenféleképpen üdvözlendő, hogy a fogmegtartó kezelések teljes körűvé váljanak. Azonban abban az esetben, ha a teljes körűvé válásban a szolgáltatókat, jelen esetben a fogorvosokat sem tesszük érdekeltté, tehát ezekért a szolgáltatásokért járó ellentételezést nem megfelelő módon finanszírozzuk, akkor nem fogjuk tudni elérni a kívánt hatást.

Összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint a törvényjavaslat benyújtása időszerű volt, a törvényjavaslatban megfogalmazott céloknak megfelel, még ha néhány módosítást szükségesnek is tartunk, támogatjuk, és egyben javasoljuk, hogy nagyon jó lenne, ha a módosító javaslatok benyújtásának határidejét a következő héten nem zárnánk le, hanem azt eltolnánk az őszi időszakra, mert valóban egy bonyolult rendezésről van szó, ami több időt tesz szükségessé, és így elkerüljük azt, hogy felesleges módosítókkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tegyük lehetővé a kapcsolódó módosító javaslatok benyújtását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hetekben szülői értekezletre kaptam meghívást választókörzetemben, ahol autista gyermekek szülei kétségbeesetten fordultak hozzám kéréssel, hiszen szeptembertől nem látják biztosítva gyermekük megfelelő intézményben, megfelelő körülmények között történő további oktatását.

Dustin Hoffman jóvoltából az autizmusnak egy szegmensét megismerhettük, azonban nem árt feleleveníteni, hogy jelen esetben a szociális kapcsolatteremtés, a beszéd, a fantázia fogyatékosságáról van szó, amelynek hátterében egész életen át tartó agyműködészavar állapítható meg. Minden autista gyermek más és más, egyben azonban azonosak: hogy speciális segítséget igényelnek.

Utánanéztem a dolgoknak, és a szakemberek szerint az országban mintegy 20 ezer diagnosztizált autista él, és elég nagy gondot okoz e honfitársaink oktatása, illetve képzése, jóllehet a közoktatásról szóló törvény egyértelműen lefekteti, hogy minden gyermeknek a saját értelmi képességének, érdeklődésének megfelelő oktatás jár, az ehhez szükséges körülményeket mindenféleképpen biztosítani kell.

Én csak ezért kérdezem a miniszter urat, hogy valóban: mi lesz veled, Esőemberke?

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, miniszter úr. Gondolom, azért nem árt végigtekinteni országosan, hogy hogyan áll a helyzet. A kérdésfeltevésem hátterében tulajdonképpen az állt, hogy a figyelmét erre a kérdéskörre is ráirányítsam, hisz egy olyan fogyatékosságról van szó, amely megfelelő kezelés esetén hosszabb távon egy kedvezőbb befektetésnek tekinthető - már ha a humán szférában költséghatékonyságról beszélhetünk -, hiszen ha ezek a honfitársaink az önálló életvitelre képessé válnak, akkor a későbbiek folyamán sokkal kevesebb odafigyelést igényelnek a mindenkori kormányzat részéről. Ezúton is kérem a miniszter urat, hogy fél szemmel tekintse végig, hogy az országban hogyan áll ez a helyzet.

Köszönöm szépen a válaszát. (Taps az MDF soraiból.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Való igaz, az egészségügyi társadalmon belül az orvosok között, akik ezt a jogszabálytervezetet olvasták, ez az egyik kérdéskör, ami vita tárgyát képezheti.

Csak ismét szeretném felhívni a figyelmet a 93/16. számú EGK-irányelvre, amely egyértelműen kimondja azt, hogy a diplomákat egymással szemben el kell ismerni. Ettől a pillanattól kezdve a jelenleg hatályos szabályozás, amely szakmai nyelvvizsgát tesz kötelezővé, nem alkalmazható, mert az implicite azt jelentené, hogy ennek alapján azért tetetünk szakmai nyelvvizsgát, mert nem ismerjük el a diplomát, tehát itt módosítani kellett.

A két kérdéskört, a szakmai elismertséget, illetve a nyelvtudást mindenféleképpen külön kell választani Ez a részletes indoklásban tulajdonképpen benne is van, ha nem is egyértelműen, de utal erre az előterjesztő.

(22.30)

Az, hogy ez az egészségügyi tevékenység gyakorlásához általában szükséges megfogalmazás ebből a szempontból korrektnek tekinthető-e, vita kérdése lehet, vagy pedig lehet úgy fogalmazni, hogy az adott egészségügyi tevékenység gyakorlásához szükséges magyar nyelvismeretet kell bizonyítania. Azt az előterjesztő is elismeri, hogy ez a megoldás nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a nyelvismeret vizsgáztatása kapcsán ő tulajdonképpen szakmai kérdések formájában bizonyosodjon meg arról, hogy ez a nyelvismeret elégséges-e az adott tevékenység ellátásához. Tehát teljesen ketté kell választani a két kérdéskört az idézett irányelv alapján.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Azt hiszem, azon ritka pillanatok tanúi vagyunk, amikor az ajánlás 5. pontjával kapcsolatban nyugodtan kijelenthetem, hogy kormánypárti, illetve ellenzéki oldalról is érzékeljük, a törvénymódosításnak a magyar nyelv ismeretével kapcsolatos része mindenféleképpen valamilyen módosításra szorul.

Az alapvető gondot az jelenti, hogy az Európai Közösségek Tanácsának a 85/433. számú irányelve, amely lényegében szükségessé tette e törvényjavaslat benyújtását, kimondja, hogy a diplomákat - és a mellékletben részletezi, hogy mely intézmények által kiállított diplomákat - egyenrangúként el kell ismerni, ami maga után vonja azt, hogy semmiféle szakmai jellegű vizsgáztatást nem lehet ebben a körben a fogadó államnak végezni. Az okozza a zavart, hogy az előterjesztő az eredeti javaslatával azt javasolja, hogy ha külön jogszabályban meghatározott ismereteket és az egészségügyi tevékenység gyakorlásához általában szükséges magyar nyelvi ismereteit bizonyította. Magának az irányelvnek is ellentmond azonban, hogy egy sorral feljebb azt mondja, hogy ha megfelelő szakképesítést igazoló hazai oklevél kiadására egyébként jogosult oktatási intézmény által erre a célra szervezett bizottság előtt eredményes szakmai vizsgát tett. Ez a része is sántít, de majd egy kapcsolódó módosítóval ezt korrigáljuk.

Abban is egyetértés van közöttünk, hogy nagyon tág az a fogalom, hogy az általában szükséges magyar nyelvi ismeret alatt mit értünk. Mindannyian tudjuk, mert a szakmában dolgozunk, hogy az egészségügy nyelvezete speciális nyelvezet, a betegekkel való kommunikáció mindenféleképpen igen magas szintű anyanyelvi ismeretet feltételez.

Tulajdonképpen a polémia közöttünk abban van, milyen módon lehet érvényt szerezni annak, hogy a jelölt, aki itt akar dolgozni és az európai irányelvben meghatározott szakmai feltételeknek megfelel, milyen módon tudja bizonyítani azt, hogy valóban birtokában van a magyar nyelv ismeretének olyan szinten, hogy a betegellátás veszélyeztetése nélkül folytathasson tevékenységet. Nyilvánvalóan ez nem feltétlenül minden szakterületre vonatkozik.

Ezért javasoljuk azt az 5. ajánlási pontban, hogy az adott egészségügyi tevékenység gyakorlásához szükséges magyar nyelvi ismeretét bizonyítsa, hisz ekkor lehetünk biztosak abban, hogy valóban megfelelő tevékenységet tud az egészségügyön belül folytatni, habár ezt még majd kapcsolódó módosítóval picit finomítani fogjuk.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy nagyon fontos és nagyon nehezen megoldható kérdésről van szó, habár valaki azt mondja, hogy könnyen megoldható, de mindig a jelenlegi helyzetből kell kiindulni és a megfogalmazott cél irányába elmozdulni.

Ami polémia van közöttünk: az egyik kérdés az, hogy a 17. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslatom, mely szerint a beltag tulajdoni részesedése meg kell hogy haladja az 50 százalékot, és a betéti társaság kültagja társasági szerződése alapján gyógyszerek előállítására, illetve nagykereskedelmi célú forgalmazására jogosult gazdálkodó szervezet nem lehet, megteremti a jogi alapját annak, hogy a Mánya képviselő úr által nagyon szépen megfogalmazott repatriálás megvalósulhasson. (Dr. Mánya Kristóf tapsol.) Ez elegendő, vagy ezen túl kell-e lépni?

Nekem az a véleményem, és higgyék el, tényleg jogászokkal és gazdasági jogászokkal is konzultáltam ebben, ez a megfogalmazás elegendő ahhoz, hogy ezt a célt el tudjuk érni. Azon kezdeményezések és azon törekvések, hogy a törvény erejénél fogva mondjuk ki, hogy a személyi jog jogosultja kaphassa meg az 50 százalékot meghaladó tulajdonosi részt, ez meggyőződésem szerint feszültséget teremthetne a gyógyszerész-társadalmon belül. Mindezek ellenére ha ez a módosító javaslat bekerül a törvényjavaslatba, akkor megteremti változatlanul annak a lehetőségét, hogy a személyi jog jogosultja kerüljön ebbe a tulajdonosi pozícióba.

Az az érv, hogy ha nem mondjuk ki azt, hogy csak természetes személy lehet a rendszeren belül, akkor kijátszásra ad lehetőséget, megmondom őszintén, sajnos számomra legalábbis nem elég erősséggel bír, hisz nincs olyan törvény, amelyet ne lehetne kijátszani. Ebben az esetben is, ha kimondanánk, hogy csak természetes személy lehet, akkor strómanok útján ugyanezt a célt megítélésem szerint el lehet érni.

Meggyőződésem, hogy ez a módosító javaslat, amit a Magyar Demokrata Fórum nevében benyújtottam, elegendő és elégséges azoknak a céloknak az elérésére, amelyeket megfogalmazunk, és amelyeket ebben a Házban mindannyian szeretnénk elérni. Isten látja lelkemet, hogy nagyon szívesen támogatnék bármi ilyet, ami nagyobb garanciákat nyújtana arra, hogy ezt a célt elérjük, de meggyőződésem, hogy ez elégséges ahhoz, hogy a gyógyszerész-társadalom régóta várt helyzetét mindenféleképpen stabilizáljuk. Egyre még - habár nem szorosan ehhez a törvényhez tartozik - a kormányzat figyelmét mindenféleképpen fel kell hívnom: ennek a megvalósítása feltétlenül egy nagyon komoly hitelkonstrukciót igényel majd, hogy azokat a patikákat, amelyek ilyen visszavásárlásra kényszerülnek, ne hozzuk lehetetlen helyzetbe.

Köszönöm szépen, egyelőre ennyit szerettem volna mondani.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Nem, nem. Köszönöm, elnök úr. Csak Kökény elnök úrnak szeretném jelezni, hogy megkaptam közben az alkotmánybírósági döntést, ezt 2000-ben abszolválta az Alkotmánybíróság, csak ilyen furcsa a száma, mert '95-ben adták be.

A 13. számú, a Szocialista Párt által beadott módosító javaslattal kapcsolatban nekem az az érzésem, hogy itt egy elég furcsa leírási hiba történt. A módosító javaslat szerkezetéből számomra legalábbis az következik, hogy alternatívát kínál a gyógyszerészek számára. A szerkezet mindenféleképpen erre utal, viszont maga a leírás mindkét feltételt szükségessé teszi a gyógyszerészek számára, tehát ez így semmiféleképpen nem megy.

Mindezek ellenére változatlanul az a véleményem - ez jogi kérdés, de nekem az az érzésem, hogy ez a leírási hiba miatt nem megfelelő -, változatlanul az a kérdés, hogy a mi módosító javaslatunk alapján, miután többségi tulajdonba kerül a gyógyszerész vagy a gyógyszerészek vagy a gyógyszerészet, de ez nem zárja ki azt, hogy egymás között megegyezzenek, hogy a beltagok közül az egyik 50 százaléknál többet kap, tehát többségi tulajdonba kerülnek a gyógyszerészek, az ő akaratuk ellenére és megkerülésükkel nem játszhatók ki. Biztos vagyok benne, hogy a magyar gyógyszerész-társadalom van annyira érett, hogy nem a saját érdekeit, hanem a gyógyszerellátást és a betegellátást tekinti elsődlegesnek, és élni fog a törvénymódosítás adta lehetőséggel, s azok a félelmek nem realizálódnak.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz helyzetben van az, aki ötödiknek szólal fel egy ilyen törvénykezési vitában, hiszen a miniszteri expozé elhangzott, a bizottságok kormánypárti, illetve ellenzéki képviselői pró és kontra - a szereposztásnak megfelelően - vagy az új törvénymódosítás kiválóságát ecsetelték, vagy pedig arról próbálták meggyőzni a hallgatóságot, illetve az itt lévőket ellenzéki oldalról, hogy kár ebbe az egészbe belefogni, hiszen semmi jelentősége nincsen, tulajdonképpen porhintés az egész. (Szabó Sándorné: Meg kellett volna hallgatni, nem ezt mondtam!) Nehéz a megítélés, hiszen nincs viszonyítási alap, és azt mindannyian tudjuk, hogy minden relatív.

Itt hadd jegyezzem meg Szabó Sándorné képviselőtársunknak - talán nem olvasta végig a bizottsági jegyzőkönyvet -, Steinerné Vasvári Éva képviselő asszony teljesen részletesen és mindenről beszámolt, és mindaz elhangzott; megmondom őszintén, és csak zárójelben, hogy kicsit sajnálatomra, mert egy pár poénomat lelőtte ezzel kapcsolatosan. Tehát korrekt volt a bizottsági tájékoztatás. A bizottsági vita után - megmondom őszintén - gondban voltam az ottani vita alapján, hogyan közelítsük meg ezt a kérdést.

Ez a törvénymódosító javaslat közvetlenül a rendszerváltoztatás utáni időszakban, 1992 végén - 1993 januárjában lépett hatályba ez a törvény - született, és kíváncsi voltam, hogyan zajlott az akkori vita, mi volt az akkori kormánypárti és ellenzéki képviselők véleménye a benyújtott törvényjavaslat alapján, az akkor megfogalmazott félelmek közel tíz év távlatában hogyan valósultak meg, illetve ez mindig lehetőséget biztosít arra, hogy megnézzük, az akkor megfogalmazott kritikákból egy későbbi időszakban, amikor a kritikát megfogalmazók lehetőséget kapnak arra, hogy korrigálják azokat a hiányosságokat, amelyeket joggal vagy jog nélkül kifogásoltak, mit tettek. Tanulságos olvasmány egy ilyen jegyzőkönyv, ajánlom mindenkinek. Megmondom őszintén, számomra nagy élvezet volt, bizonyos esetben még irodalmi élvezeteket is nyújtott. Tehát nehéz a törvényjavaslat megítélése.

Csak egy gondolat erejéig hadd utaljak az akkori vitára! A Magyar Demokrata Fórum úgynevezett vezérszónoka, bár akkor nem vezérszónoki rendszerben ment, hiszen egy teljesen más környezetben került sor magának az alaptörvénynek a vitájára - egy teljesen szétszórt, szabályozatlan, nehezen követhető ellátórendszert igyekeztek egy törvénybe, illetve mellékleteként országgyűlési határozatba foglalni -, Grezsa Ferenc kollégánk azzal fejezte be szavait, hogy Németh Lászlót hívta segítségül, méghozzá az "Irgalom" című regénye utolsó soraiból azt a jelenetet, amikor a szigorló orvos futni tanítja a szégyenlős, szabadkozó, de mind jobban feloldódó sánta kollégáját: "Na ugye, hogy tudunk mi futni, állt meg Ágnes közvetlen mellette, s a mellére húzta és megcsókolta a lihegő fejét. S közben úgy érezte, mintha nem is csak Ferit, de az anyját, apját, Bölcskeynét, a haldokló Matát, az egész elfekvőt, a nagy emberiséget húzta volna mellére - a sánta emberiséget, amelynek hitet kell adni, hogy futni tud, s a lábára is vigyázni közben, hogy sántaságába bele ne gabalyodjék." Nagyon plasztikus a kép, ha visszagondolunk 1992-re.

Eltelt kilenc év. Úgy gondolom, hogy az akkori törvény minden hiányossága ellenére kiállta az idők próbáját, a sánta megtanult futni, és közben nem gabalyodott össze a lába.

Vitatkoznom kell Béki képviselő asszonnyal: hogy ez így történt, az alapvetően az önkormányzatoknak köszönhető, hiszen az alaptörvény hirtelen az önkormányzatokra olyan hihetetlen feladattömeget zúdított - be kell vallani, nem megfelelő forrásokkal és nem megfelelő részletes szabályozásokkal -, hogy az önkormányzatoknak nagyon-nagyon meg kellett kínlódni ezért. Gondolom, vagyunk itt egypáran, akik a rendszerváltozást követően önkormányzati képviselők is voltunk, és nap mint nap szembesültünk a társadalmi átalakulás terheinek önkormányzatokra zuhanásával, és úgy gondolom, hogy az elmúlt tíz év bizonyította azt, hogy megfeleltek ennek a feladatnak.

Most más a környezet, nem egy szegény ország szegény parlamentjének kell törvénykeznie, hanem egy felfelé ívelő gazdasági környezetben lehetőség van arra, hogy a szociális alapjogoknak és a humanitárius, a keresztény-konzervatív eszméknek megfelelő módon lépjünk tovább.

Számomra és a Magyar Demokrata Fórum számára azért nagyon szimpatikus ez a törvényjavaslat, mert úgy tűnik, hogy áttört egy gát, egy kormányzati gát, amely idáig a szegénységből fakadt, hogy mindig tűzoltómunkát végeztünk, és nem távlatosan tekintettünk előre. Tudom, hogy ellenzéki képviselőtársaim vitatják azt a véleményemet, hogy ez a törvényjavaslat beruházás a jövőbe; olyan beruházás a jövőbe, amely hosszabb távon mindenféleképpen lehetőséget biztosít arra, hogy a rendszer áttekinthetőbb, igazságosabb és olcsóbban működtethető legyen. Végre a kormányzat eljutott arra az álláspontra, és bízzunk benne, hogy ez nemcsak a szociálpolitika, hanem az egészségügy területén is jelentkezni fog a közeli jövőben, hogy most érdemes befektetni az ágazatba, és ez busásan meg fog térülni a későbbiek során. (Szabó Sándorné: Mi a jelenlegi befektetés?)

(11.10)

Én úgy gondolom, hogy a módosító javaslat maximálisan eleget tesz annak az európai felfogásnak, a szubszidiaritás elvének, hogy a lakóhelyhez legközelebb, a megszokott élettérben kell lehetőleg a szolgáltatásokat nyújtani. Ezt a szerkezeti átalakítás biztosíthatja, melyen belül bővíti az alapellátási formák számát, új elemeket léptet be. Egy egymásra épülő, rugalmas működési lehetőséget biztosít a törvényjavaslat, megvalósulhat a szerkezeti és szakmai integráció, hiszen az azonos jellegű szolgáltatást végző intézmények egy szervezeti keretben történő működtetésére tesz lehetőséget.

A legalább kétezer lakosú települési önkormányzatoknak úgynevezett szolgáltatástervezési koncepciót kell csinálni, amihez meg is adja a segítséget végeredményben a törvényjavaslat, amikor egyeztetési és véleményezési kötelezettséget ír elő a megyei szinttel. Ez szerintem nagy segítség egy ilyen koncepció kialakítására egyrészt, másrészt pedig egységessé teheti országosan az ellátási formákat, illetve ezeket a koncepciókat. Ez mindenféleképpen nagy segítség lesz az önkormányzatok számára.

Itt többször szóba került az ellátottjogi képviselő intézménye, ennek az egészségügyben az analógiája végeredményben megvan. Az ellátottjogi képviselő hatalommal, jogosítványokkal nem rendelkezik, kifejezetten a szociális intézményben élőknek a segítését, tanácsadását szolgálja, az intézményen belül esetlegesen kialakuló konfliktusok kezelésére, levezetésére próbál segítséget nyújtani. A bizottsági vitában és itt is elhangzott már aggályként, hogy a munkáltatói jogkört az ellátottjogi képviselők esetében a megyei vagy a fővárosi módszertani intézet biztosítja.

Én úgy gondolom, hogy amikor az alkotmányból következően az államnak kötelezettségei vannak a szociális feladatok ellátására, és az államszerkezetnek tagja végeredményben az önkormányzat, akkor valamilyen eszközt is kell biztosítani arra, hogy ennek a kötelezettségének eleget tudjon tenni. A kérdés az, hogy ez az eszközrendszer - mert ez egy eszközrendszer - például túlterjeszkedik-e, túllépi-e azokat a határokat, amelyeket itt túlzott centralizációként fogalmaznak meg; meggyőződésem, hogy maga az a tény, hogy a munkáltatói jogkör a fővárosi módszertani intézményekhez kerül, messze nem lépi túl ezeket a határokat.

Az is elhangzott mellesleg, hiszen a bizottsági vitában jelen lévő közigazgatási államtitkár asszony mondta, hogy a kormányzat is gondolkozott abban, hogy az ombudsmani rendszerhez kapcsolja ezt az egész intézményt, de legjobban ez elől az ombudsmanok tértek ki. Tehát szerintem ez megfelelő és arányos intézkedés. És az ellátottjogi képviselői intézmény fényében kell nézni az intézményi érdek-képviseleti fórumnak az új szerepkörét, amely szerint már nem az egyéni gondokkal, hanem az intézménnyel foglalkozik, mert ez a kettő csak együtt érvényes és értelmezhető.

Én nagyon-nagyon boldog vagyok, és a Magyar Demokrata Fórum nagyon üdvözli azt, hogy a szociális szolgáltatást végzők jogai bekerülnek a törvénybe. Végre törvény mondja ki azt, hogy jogaik vannak azoknak a munkatársaknak, akik tényleg áldozatos munkát végeznek, és egy bizonyos fokú védelmet is biztosít számukra akkor, amikor a közfeladatot ellátó személyek körébe vonja.

Nagyon érdekes része a törvénymódosításnak, és ez már az idő szava, hogy bizonyos szolgáltatásokat intézményen kívüli szervezetekkel is elvégeztethet a szociális intézmény, azonban fontos, hogy szigorúan a szociális gondozáshoz tartozó feladatot ilyen formában nem lehet ellátni. Fel is sorolja a törvény, hogy melyek azok - étkeztetés, mosatás, szerelés -, és segítséget ad ahhoz is, hogy ezek a szolgáltatási szerződések milyen kötelező elemet kell hogy tartalmazzanak, ami garancia arra a későbbiek folyamán, hogy ezek a szolgáltatások mindig biztosíthatóak legyenek az intézmények részére.

Új elem ez az adósságkezelési szolgáltatás. Én úgy gondolom, azt leszögezhetjük, és azt is elismerik mindazok, akik kritizálják, hogy ennek a szolgáltatásnak a bevezetésével azért az adósság nem fog növekedni. Tehát mindenféleképpen pozitívan kell értékelni azt a megoldási formát, amelyet a törvény kínál. Lehetőséget biztosít arra, hogy a családok ezekből az adósságspirálokból kitörjenek, hiszen amellett, hogy ezt a tanácsadást figyelembe kell venniük, a törvény kimondja azt, hogy egy évig az önkormányzatnak kötelessége lakhatási támogatást is nyújtani az érintettek számára, tehát ez mindenféleképpen lehetőséget biztosít arra, hogy a nehéz helyzetükből kitörjenek.

Számos dolgot lehetne még felsorolni, de még lesz részletes vita. Én úgy gondolom, hogy a forrásoldal, legalábbis azok számára, akik megismerhették az ezzel kapcsolatos háttéranyagot, megnyugtató, a társadalmi hatásvizsgálat megnyugtató.

Összegezve, a Magyar Demokrata Fórum a szociális ellátás területén ezt a törvényjavaslatot (Az elnök jelzi az idő leteltét.) minőségileg előrelépésnek tekinti, és mindenféleképpen elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Természetesen a technika áldásának köszönhetően figyelemmel kísértem Hortobágyi képviselő asszonynak a felszólalását, és még büszke is lehetnék, mert csak klasszikusokat szoktak idézni. De úgy gondolom, hogy így, szövegkörnyezetből kiragadva a "szegény ország szegény parlamentje" a '92-es időszakra vonatkozott, és pont azt akartam érzékeltetni, hogy most, amikor ennek az országnak, az ország polgárainak köszönhetően hihetetlen rövid idő alatt átállították ezt az országot egy új növekedési pályára, a kormányzat igenis él ezzel a lehetőséggel, próbál lépni a szociális szféra területén is, és szerintem ehhez jó ez a törvényjavaslat.

S ahogy most hallgattam képviselő asszony mondatait, lehet, hogy gonosznak fog tartani, de lelki szemeim előtt elképzelem, hogy ha ezt a törvényjavaslatot egy évvel ezelőtt tárgyalta volna a parlament, és egy ellenzéki képviselő föláll és számon kéri a kormányzaton a szociális ágazatban dolgozók anyagi megbecsülését, akkor nem kizárt, lehet, hogy képviselő asszony mint a Fidesz akkori képviselője föláll és visszautal arra a négy évre, ami tulajdonképpen egy hihetetlen leszakadást okozott az ágazatban.

Én úgy gondolom, hogy ha igazságosak akarunk lenni, akkor az elmúlt két évben a szociális ágazat területén elkezdődött a fölzárkóztatás, és bízhatunk abban, hogy ez folytatódni fog, és teljesen jogos az az igény, amit képviselő asszony is megfogalmazott, s amit mi is szükségesnek tartunk, hogy az ágazatban dolgozók megfelelő anyagi körülmények között, nyugodtan tudják végezni a munkájukat. Én úgy gondolom, hogy ez az igazsághoz hozzátartozik.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviseletében a tavaszi ülésszak végén, az általános vita első körében Lezsák Sándor már részletesen kifejtette a Magyar Demokrata Fórum támogató véleményét az előttünk fekvő törvénytervezetről. Én csupán néhány momentumra szeretném ismételten, illetve újólag fölhívni a figyelmet.

Az egyik momentumot Kökény képviselőtársunk is elég részletesen tárgyalta, és én úgy vettem ki a hozzászólásából, hogy támogatólag beszélt a törvényjavaslatnak arról a részéről, mely a gyermekvédelemben, a gyámügyben dolgozók megbecsülését illeti. Hiszen tudjuk mindannyian, hogy a társadalom elsősorban a sikeres és a jómódú embereket ismeri el, becsüli meg, a sajtó ezeket a személyeket sztárolja elsősorban; és azokat, akik a rászorulóknak segítenek, akik a leszakadók életét teszik elfogadhatóbbá, sajnos nem mindig illeti kellő tisztelet. A gyermekvédelemben, családsegítésben dolgozók nehéz munkájának nemcsak anyagi elismerése maradt el hosszú idő óta, hanem az erkölcsi elismerés is. A Magyar Demokrata Fórum örömmel és egyetértéssel üdvözli, hogy a törvénymódosítás legalább az erkölcsi megbecsülést kimondja akkor, amikor, idézek a törvényjavaslatból: a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszerben foglalkoztatottakat megilleti az a jog, hogy személyüket megbecsüljék, emberi méltóságukat és személyiségi jogaikat tiszteletben tartsák, tevékenységüket értékeljék és elismerjék. Meggyőződéssel olvasom e sorokat, valóban megérdemlik, és bízunk benne, hogy nem csupán az erkölcsi, hanem minél hamarabb a megfelelő szintű anyagi elismerés ideje is el fog jönni.

Igen fontos a megbecsülés mellett a védelem is; a büntetőjogi védelem szempontjából közfeladatot ellátó személynek minősülnek a nevelőszülők, nevelőszülői tanácsadók, a gyámok, gyámi tanácsadók, nevelők, gyermekfelügyelők, családgondozók, utógondozók, általában mindazok, akik a gyermekkel, fiatal felnőttel közvetlen kapcsolatba kerülnek a családgondozás, utógondozás során.

(15.40)

Sajnos erre az intézkedésre szükség van. A gyermekvédelmi törvény módosítása a gyermekek ellátási kötelezettségei között kiemelt hangsúlyt helyez az egészséghez való jog biztosítására. Sajnos a gyermekek védelmének gyakran egyik oka az, hogy egészségükre veszélyes környezetben nőnek fel; különösen nagy baj ez a csecsemők, kisgyermekek esetében, akiknél helyrehozhatatlan egészségkárosodás is bekövetkezhet. A korai fejlesztés, az egészséges környezet biztosítása nem oldja meg a veszélyeztetett gyermekek helyzetét, de legalább enyhíti az egész életre szóló problémáikat.

A csecsemőkor kiemelt szerepe miatt különösen örömmel üdvözöljük az örökbeadás lehetőségének könnyítését. A javaslat ezt egyrészt azzal teszi meg, hogy pontosítja a szülői kapcsolattartás meghatározását, másrészt azzal, hogy az átmeneti védelembe vett kisgyermek helyzetét a korábbi egy év helyett félévente kell felülvizsgálni.

Sajnos ma több ezer olyan gyermek él Magyarországon gyermekotthonban, aki nem magyar állampolgár, akiknek hozzátartozóiról semmit sem tudunk. Nincsenek papírjaik, nagyon nehezen rendezhető a helyzetük. Örökbeadásra nincs lehetőség, ellátásuk biztosítása gyakran csak az otthon vezetőjének jó szándékán múlik. A tervezet rendezni kívánja az ilyen helyzetbe került gyermekek életét akkor, amikor felhatalmazza a Szociális és Családügyi Minisztériumot, hogy megszervezze a gyermekek szülői felügyeletét, a gyermekek ellátását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint minden feladatellátás esetében, a gyermekvédelemben is fontos az egységes szakmai irányítás, az ehhez szükséges intézményrendszer. Ezt szolgálja annak lehetősége, hogy a továbbiakban a szociális és családügyi miniszter kijelöli az országos és regionális módszertani feladatokat ellátó intézményeket.

Végül, de nem utolsósorban szeretnék néhány szót szólni a nevelőszülői hálózattal kapcsolatos módosításokról. A gyermekek számára a családban nevelkedés nagyon fontos. A Magyar Demokrata Fórum egyetért azzal a törekvéssel, hogy ha nem lehetséges, hogy a gyerek saját családjában nőjön fel, akkor elsősorban nevelőszülőkhöz kerüljön. A nevelőszülői hálózat fenntartására korábban elsősorban a területi gyermekvédelmi szolgálatok vállalkoztak, jelen javaslat szélesíti ezt a kört. Nagyobb lehetőséget kínál egyesületeknek, egyházaknak, sőt kiemeli lehetőségként a kisebbségi önkormányzatok szerepét is.

A nevelőszülői hálózat fenntartására, működtetésére vonatkozó szabályok pontosítását fontosnak tartjuk. Lényeges, hogy a nevelőszülői feladatellátás szabályozása is pontosabb lesz e törvény elfogadását követően.

Egy probléma azért felmerül ezzel a körrel kapcsolatban, hogy miért szükséges kétféle nevelőszülői kategória alkalmazása. Nem világos, miért nem törekszik a jogszabály arra, hogy az érvényes törvényben meghatározott hagyományos és hivatásos nevelőszülői jogviszony helyett egységes nevelőszülői jogviszonyt határozzon meg. Megfontolandónak tartjuk, hogy egységes elvek szerint működhessenek a nevelőszülői hálózatok.

Igen fontosnak tartjuk a védelembe vételi eljárás rendezését. Ez hatósági feladat, fontos, hogy egyértelmű szabályok szerint történjen. A védelembe vett gyermek szülei valamiért nem tudták, nem tudják megfelelően ellátni szülői kötelezettségeiket, ezért állami beavatkozásra van szükség. A gyermek akkor nevelkedhet tovább a családjában, ha ezek az okok - legalább részben - megszűnnek. Ehhez a szülők együttműködése szükséges. Gyakran előfordul, hogy a védelembe vételre az egyik szülő italozása, erőszakos tettei miatt van szükség. Miért szerepel ennek ellenére a tervezetben az, hogy "a védelembe vétel nem érinti a szülői felügyelet jogát"? Véleményünk szerint bevezethető lenne az úgynevezett vétő szülő fogalma, hiszen ebben az esetben csak a nem vétő szülő felügyeleti jogát tarthatnánk meg.

Tisztelt Ház! A fent felvetett problémák azonban csak részproblémák. Az alapelvvel, azzal, hogy a gyermekek számára családot kell biztosítani, azaz lehetővé kell tenni, hogy saját családjukban nőjenek fel, vagy ha ez nem lehetséges, akkor örökbe fogadó szülőkhöz, nevelőszülőkhöz kerüljenek, teljes mértékig egyetértünk. És ahogy korábban már Lezsák Sándor jelezte - és gondolom, hogy mostani felszólalásában ismételten megerősíti -, a Magyar Demokrata Fórum támogatja a törvénymódosítási javaslatot.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Esküszöm, a betegek javát szolgálom legjobb képességem és tudásom szerint, óvom őket az ártalomtól és a jogtalanságtól - vallottuk meghatottan, mielőtt átvettük orvosi diplománkat. A hippokratészi eskü lényege a "nil nocere!", a "ne árts!", mely tevékenységünk alapeleme, és úgy gondolom, ez a hitvallás kell a szeme előtt legyen a törvényalkotónak is, amikor az élet bármely területén jogi szabályozást kísérel meg.

Joggal kérdezheti bárki, miért ez a moralizálás, amikor az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslatról kell véleményt alkotni. A kívülállóban - és ebből a szempontból az egészségügyben dolgozók túlnyomó többsége is ebbe a kategóriába tartozik -, aki a sajtóban figyelemmel kísérte a törvényjavaslat körül kialakult vitát, az a benyomás alakulhatott ki, hogy most az egészségügyi ellátás tönkretételére tesz kísérletet a kormányzat. Bizonytalanná teszi a betegellátást. Az állam kivonul az egészségügyi ellátásból. Csak a gyors meggazdagodásban bízók látnak benne fantáziát - és még lehetne sorolni a napvilágot látott véleményeket.

A rendszerváltoztatás óta ilyen heves reakciókat nem váltott ki - legalábbis ami a nyilvánosságot illeti - még az 1996-ban elfogadott úgynevezett ágylábtörvény sem. A heves reakciók - jóindulatúan feltételezve, hogy nem a néhány hónap múlva esedékes parlamenti választások indukálták - bizonyítják, hogy a ciklus legjelentősebb, egészségügyet érintő törvényjavaslata fekszik a tisztelt Ház előtt. Az előterjesztés nem előzmény nélküli, és nem árt, ha röviden áttekintjük a rendszerváltoztatás óta az egészségügyben történteket.

A nyolcvanas évek második felében az egészségügyön belül is egyre erősebbé vált a változatás iránti igény. Ezt nem csupán a katasztrofális népegészségügyi mutatók, hanem az egészségügy igen mély társadalmi és anyagi megbecsülése indokolta. A heves viták ellenére, így visszatekintve, meglepő konszenzus alakult ki az alapvető kérdéseket illetően. A politika és a szakmai élet szereplői egyetértettek abban, hogy az egészségügyi ellátást továbbra is a kötelező, az általános, a szolidaritás alapján működő társadalombiztosítás keretei között kívánják megvalósítani.

Az 1990-ben megalakult, MDF vezette koalíciós kormány a szakmai igények érdekeit követve, a gazdasági lehetőségeket is figyelve egyre szélesebb teret engedett a jogszabályi és strukturális átalakításnak, megfontolt fejlesztési elképzeléseknek. Megalakult az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és a társadalombiztosításon belül az önálló egészségbiztosítási rendszer. Tisztázódtak az intézményi tulajdonviszonyok. Kialakult az ágazatban a teljesítmény fogalma és ennek mérése, a teljesítményarányos finanszírozás. Megvalósult az egészségügyi alapellátás és a járó-, illetve fekvőbeteg-szakellátás önállósága, biztossá vált a háziorvosi és házi gyermekorvosi rendszer működtetése. Törvényi szabályozás alapján ismét megkezdhette munkáját a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerész Kamara. Szintén törvényi úton megvalósult a gyógyszertárak tulajdoni és működési feltételeinek rendezése.

Mindezzel együtt az ágazat egész területén nagyléptékű intézményi rekonstrukció zajlott műszerbeszerzéssel, a technikai feltételek korszerűsítésével. Objektív szükségletek alapján indultak a szakmai fejlesztések.

(11.00)

Az 1994-es választásokat követően az ágazat átalakítása megrekedt, s az újjáalakult parlament első két évében csupán egy alkalommal tárgyalt egészségügyet érintő javaslatot, a korábban már említett 1996. évi LXIII., úgynevezett kapacitástörvényt. Kezdetét vette egy azóta is tartó vita a pénzügyi kormányzattal. Állításuk szerint a torz egészségügyi struktúrába felesleges a minimálisnál több pénzt fektetni, mert az elvész anélkül, hogy legcsekélyebb hasznát látnánk. Ha figyelembe vesszük, hogy az idei évben az elfogadott költségvetésen kívül több tíz milliárd forint forrás került a rendszerbe, és ennek semmiféle pozitív hatását nem észleljük, érdemes egy pillanatig elgondolkozni ezen a véleményen. De csupán egy pillanatig, mert az egészségügy sajátságos közgazdasági viszonyai nem hasonlíthatók össze a gazdasági élet más területeivel. Itt az átalakítás alatt is működőképesnek kell maradni, s ez többletforrás nélkül igen nehéz. A felvetés arra mindenesetre jó, hogy ráirányítsa a figyelmünket a torz struktúrára.

Eközben az élet más területein bekövetkezett változások az egészségügyben is éreztették hatásukat. Az ágazaton belüli jogi és közgazdasági értelemben kedvező helyzetbe hozott családorvosi rendszer mintájára a többi szereplő is hasonló jogosítványokat követelt, követel magának, s a törvényi szabályozás hiányát kihasználva, ahol tudott, élt a lehetőséggel. A egészségügyi intézmények többségét birtokló és üzemeltető önkormányzatok is észlelve, hogy a törvényhozás nem kíván a kérdéssel foglalkozni, számos helyen az egészségügyből induló nyomásnak engedve, saját hatáskörben láttak a probléma megoldásához. Ezen kezdeményezések jóformán minden esetben félelmeket és ebből fakadó konfliktusokat generáltak. Halaszthatatlanná vált tehát a törvényi szabályozás, melynek nagyon szűk keretet enged a csupán kétharmados többséggel megváltoztatható önkormányzati törvény. Tehát igazat adok Vojnik képviselő asszonynak, valóban, a törvényt akkor kell megalkotni, ha a helyzet szabályozást igényel. Úgy gondoljuk, hogy most eljött ez az idő.

Miről is szól a kormány javaslata? Elöljáróban le kell szögezni és nyomatékosan hangsúlyozni, hogy diszpozitív törvényjavaslatról van szó, azaz az abban foglaltak megvalósítása a résztvevőkre nem kötelező, saját belátásukra bízza a döntést, élnek-e a lehetőséggel vagy sem.

Két lényeges részre lehet bontani az előterjesztést. A törvényjavaslat első része az egészségügyi közszolgáltatásról szól. Meghatározza, hogy mit értünk ez alatt, és tételesen felsorolja, hogy az állam milyen formában gondoskodik az alkotmányban is rögzített kötelezettségeiről. Ezt követően a javaslat a feladatellátási és a feladatátvállalási szerződést definiálja. Előző esetben az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv nem a tulajdonában vagy fenntartásában álló szolgáltató útján látja el a feladatot, de saját létesítményében. Utóbbi esetben az egészségügyi tevékenységhez szükséges létesítmények és eszközök is a feladatot átvállaló szolgáltató tulajdonában vannak.

Mindkét variáció esetén a javaslat tételesen felsorolja a szerződés kötelező tartalmi elemeit. Ez biztosítja, hogy a szakmai követelményeknek megfelelően, az ellátás biztonságát garantálva jöjjenek létre az új működtetési formák, de úgy, hogy közben se az ellátottak biztonsága, se pedig az ott dolgozók helyzete ne kerüljön veszélybe.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint az ellátás biztonságának érdekében további garanciális elemek beépítése szükséges a törvénybe. Elejét kell venni annak, hogy veszteséges működés miatt felszámolásra kerüljön az egészségügyi intézmény, és jogutód nélküli megszüntetése veszélyeztesse az ellátást. A feladatot ellátó legyen köteles évente benyújtani a vele szerződött, egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv részére pénzügyi és vagyoni mérlegét. Szintén kötelezővé kell tenni, hogy a 60 napot meghaladó tartozásairól, kötelezettségvállalásairól haladéktalanul értesítse a közszolgáltatásról gondoskodó intézményt. Ezen adatok birtokában felelősen lehet határozni a további teendőkről.

A törvényjavaslat szerint a feladatellátási és feladatátvállalási szerződés megkötésére vonatkozó szándékot nyilvános pályázat útján meg kell hirdetni, kivéve, ha az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv a kötelezettségét más egészségügyi közintézmény útján látja el, vagy a feladat ellátására egyházi tulajdon visszaadásával összefüggésben kerül sor. Megítélésünk szerint ez kiszolgáltatott helyzetbe hozza a szolgálatot jelenleg ellátó dolgozókat. Javasoljuk, hogy ne kelljen nyilvános pályázatot hirdetni; ha az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv a kötelezettségét e feladatot ellátó orvosoknak adja át, pályázat kiírására csak abban az esetben kerüljön sor, ha az orvosok nem veszik át a feladatot.

Üdvözöljük és támogatjuk, hogy szerződés kötése nem lehetséges olyan gazdasági társasággal vagy kht.-val, amely gyógyszer, illetve orvostechnikai eszköz gyártásával, forgalmazásával foglalkozik, vagy ha tagjai között ilyen vállalkozás van. Megfontolásra ajánljuk, hogy ezt a tiltó rendelkezést a közvetlen gyógyító ellátást vállaló alvállalkozói szerződésekre is terjesszük ki. Az előterjesztés szerint egészségügyi szolgáltató alvállalkozói szerződést csak teljes egészségügyi szakfeladat vagy külön jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén egy részfeladat ellátására köthet. A jogalkalmazói tevékenység megkönnyítése érdekében a bevezető rendelkezésekben egzakt módon meg kell határozni, hogy mi minősül teljes egészségügyi szakfeladatnak, illetve ezen belül egészségügyi részfeladatnak.

A javaslat elejét kívánja venni, hogy az egészségügyi közszolgáltatás nyújtására értékesített ingatlan más célra kerüljön felhasználásra, ezért bevezeti az egészségügyi célvagyon fogalmát. Ezen ingatlanok kizárólag egészségügyi szolgáltatás nyújtására használhatók. Abban az esetben, ha az eredeti ingatlan helyébe új vagyontárgy lép, vagy a feladat megszűnése miatt feleslegessé válik, az átminősítéshez, illetve a más irányú hasznosításhoz az egészségügyi hatóság hozzájárulása szükséges. Javasoljuk, hogy ezekben az esetekben a közszolgáltatásokról gondoskodó szerv hozzájárulását is szükséges legyen megszerezni.

A törvény meghatározza az egészségügyi szolgáltatók típusait, és kimondja, hogy fekvőbeteg-szakellátás költségvetési szervként vagy nonprofit társaságként működtethető. Aggályosnak tartjuk a közalapítványoknak biztosított lehetőséget, hisz az élet más területein ezzel a működtetési formával kapcsolatosan igen sok negatív tapasztalatunk van, másrészt ebben az esetben az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv ellenőrző lehetősége a minimálisra csökken az ellátási felelősség további kötelezettsége mellett.

Az előterjesztés elfogadása esetén az orvostudományi egyetemek által létrehozott klinikai központok is nonprofit formában, közhasznú társaságként működhetnek. A szabályozás ebben az esetben is diszpozitív jellegű, tiszteletben tartva az egyetemi autonómiát.

A törvényjavaslat második része az egészségügyi tevékenység végzésének formáiról rendelkezik. Szakdolgozók esetében is lehetővé válik az egészségügyi vállalkozási tevékenység folytatása. Orvosi tevékenység a törvény hatálybalépését követően alkalmazott orvosként, szabadfoglalkozású orvosként, valamint vállalkozó orvosként látható el. Vitatkoznom kell Vojnik képviselő asszonnyal, aki beszédében azt mondta tételesen, hogy az orvosi diploma átvételével automatikusan szabadfoglalkozásúvá válik minden orvos. A törvényjavaslatból egyértelművé válik, hogy ez csak a szakorvosi bizonyítvány birtokában lehetséges. Tehát a szabadfoglalkozású orvoslás is a működtetés egyik formája lehet.

A szabadfoglalkozású orvosok közkereseti társaság formájában orvosi praxisközösséget is létrehozhatnak. A javaslat felsorolja az orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződés kötelező tartalmi elemeit. Ilyen szerződést az egészségügyi szolgáltató a szabadfoglalkozású orvossal, illetve orvosi praxisközösséggel - amennyiben alkalmazni kívánja - köteles megkötni, de vállalkozó orvossal is köthet. A szabadfoglalkozású orvoslás jogi kategóriája a korábbinál rugalmasabb, szabadabb munkavégzést tesz lehetővé.

Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum módosításokkal a törvényjavaslatot alkalmasnak tartja arra, hogy elfogadása esetén - a tulajdonosok szabad döntési lehetőségét meghagyva - keretet szabjon a spontán elindult magánosítási törekvéseknek. Az átalakulást választó intézmények új gazdasági környezetbe kerülve lehetőséget kapnak a költséghatékonyabb működtetésre, s megítélésünk szerint ez hosszabb távon az igazságosabb kapacitáselosztás kialakulását is elősegíti.

(11.10)

Mindehhez azonban az állami források jelentős bővítésére van szükség, hiszen nem tartjuk valószínűnek, hogy a törvény hatására nagyobb volumenű magántőke áramolna az ágazatba.

A bevezetőben megfogalmazott "ne árts!" elvének a törvényjavaslat már diszpozitív jellegéből következőleg is mindenképpen megfelel. Az, hogy használni fog-e, az már a jogszabály alkalmazóin, a tulajdonosokon, és valljuk be őszintén, legfőképpen rajtunk, egészségügyi dolgozókon múlik.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Vojnik képviselő asszony citálta a törvény 20. § (1) bekezdését, jóllehet maga a paragrafus hat bekezdésből áll - én most hadd idézzem a (2) bekezdést. Ez azt mondja, hogy "Orvosi tevékenységet a szabadfoglalkozású orvos akkor folytathat, ha érvényes felelősségbiztosítási szerződése van, és a 21., 22. §-ok szerinti orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződést köt." Tehát a szabadfoglalkozású orvos és a szabadfoglalkozású orvosi tevékenység két külön kategória. Gondolom, hogy emiatt mosódik össze időnként maga ez a meghatározás.

Bízom benne, hogy e törvény hatására, amennyiben a tulajdonossal meg tud egyezni, a szolgáltatóval meg tud egyezni, akkor mondjuk, egy kórházi osztály vagy egy szakrendelő-intézeti egység orvosai azt mondják a tulajdonosnak, hogy kedves tulajdonos, én a holnapi naptól fogva egy közkereseti társaságot hozok létre a kollegáimmal, és feladva a közalkalmazotti státusomat, egy ilyen orvosi tevékenységre kívánok veled szerződést kötni, hiszen szintén a 20. § (6) bekezdésében utal arra a törvény, hogy maga ez a szabadfoglalkozású orvosi tevékenység a polgári jogban a megbízásos szerződésnek felel meg. Én most nem mennék bele a megbízásos szerződésbe - 16 oldal a jogtárban -, de úgy gondolom, hogy tulajdonképpen elég részletesen szabályozva van ez a munkajogi kategória.

Tehát jól érzékeli bizonyos fokig a képviselő asszony, csak nem olvasta vagy nem figyelte a továbbiakban is a törvényjavaslatot, hogy itt két kategóriáról van szó. Az egyik egy munkajogi kategória, amely a tevékenységre vonatkozik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a másik pedig maga a megnevezés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Én nem hiszem, hogy Bauer képviselő úr komolyan gondolja azt, amit mond (Bauer Tamás közbeszól.), azért ő nagyon jól tudja, hogy ez a törvényjavaslat igenis egy nagyon nagy változást hoz az egészségügyi ellátásban. (Bauer Tamás: Ő mondta, hogy nem hoz!)

És az a megfogalmazás, hogy a törvény semmi olyan újat nem hoz be, amit jelenleg nem lehet megtenni, nem mond ellent annak - és ha ezt nem érti Bauer képviselő úr, azt nagyon sajnálom, mert akkor vélhetőleg az egész egészségügy működését nem érti -, hogy igenis korszakos. Mert való igaz, most bárki privatizálhat az egészségügyben, de azért óriási különbség van abban, hogy a törvény hatálybalépését követően - és akkor csak a saját szakmámnál maradok - a vegyszereimet szállító cég privatizálja az osztályomat, vagy privatizálja egy térségnek az adott ellátását, és azt követően a nagyon rossz hatékonyságú vegyszert kényszeríti rá az osztályokra. Azért ezt a lehetőséget ez a törvény kizárja. Tehát akkor, amikor azt mondjuk, hogy semmi olyat nem hoz be a törvény, amit most nem szabad, tovább kell folytatni a mondatot, hogy viszont keretet szab, kimondja azt, hogy mit nem szabad, és kimondja azt, hogy milyen keretek között lehet a későbbiek folyamán.

Amit Kökény képviselő úr mondott, hogy melyik bank fog kedvező hitelt adni: az a bank fog kedvező hitelt adni, és az élet eddig is ezt produkálta, amely látja, hogy az az üzleti terv, amelyet a hiteligénylő letesz az asztalára, azzal kecsegtet, hogy a hitelét vissza fogja kapni. Én úgy gondolom, hogy már most is az ágazatban számtalan olyan terület van, ahol lehet ilyen üzleti tervet letenni az asztalra (Az elnök jelzi az idő leteltét.), és majd a későbbiek folyamán folytatom.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Kérdezem Vojnik képviselő asszonyt - és ne haragudjon, hogy most nem tudja megválaszolni, pénteken folytatjuk -: ha nem veszi meg a rendelőt, akkor mit akar amortizálni? Nyilvánvalóan ez egy indirekt eszköz arra, hogy a teljes magánosítás végbemenjen az alapellátásban. Mert ha nincs a rendelő meg az eszközök a kezében, akkor mit akar amortizálni? Akkor a mostani tulajdonos felelőssége változatlanul megmarad.

Én úgy gondolom, mindaddig, amíg egyértelműen nem kerül meghatározásra az, hogy az amortizációs költségeket előrevetítve és bízva abban, hogy meg fognak jelenni az egészségügyben, milyen technikákkal juttatjuk ezt el az egészségügynek - mert ha valamiről lehet vitatkozni, erről lehetne, egy teljesítményarányos amortizációsköltség-meghatározásról, vagy ami korábban elképzelés volt, egy amortizációs alapról, ami homályosabbnak tűnik számomra, tehát előbb ezt kell meghatározni -, azt feltételezni, azért elnézést, hogy van bármely kormányzat, akár jobb-, akár baloldali kormányzat, amelyik olyan gonosz, hogy azt mondja, hogy csak a magántulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatóknak jár, amikor a kapacitásuk egy része megoszlik a magán-, illetve az önkormányzati tulajdonban maradó kapacitások között, ez valami olyan nagyfokú rosszindulatot jelez számomra, hogy tényleg nem hiszem, hogy ezt komolyan gondolják. Biztos vagyok benne, hogy ha meg van határozva, hogy milyen technikával kerül be a rendszerbe, akkor másképp nem is lehet, csak szektorsemlegesen, mert a kapacitások még mindig változatlanul ott lesznek az át nem alakuló közszolgáltatóknál is.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Június 19-én, a késő éjszakai órákban ez a téma már a Ház előtt szerepelt, Surján képviselőtársam napirend után tette fel önöknek a kérdést, hogy mikor fog rendeződni a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének elhelyezése.

Az előzményeket röviden összefoglalva: '39-ben jutott az ingatlanhoz az érintett szövetség vezetősége, amit a kor szokásának megfelelően a későbbiek folyamán államosítottak, és '94-ben jutottak vissza a saját volt régi ingatlanukba, egy 44 négyzetméteres irodát fenntartva. Itt a tulajdonosváltás miatt a működésük kritikussá vált. Akkor az államtitkár úr megígérte, hogy megtekintik a lehetőségeket, megnézik, hogy milyen lehetőségek vannak. A hozzám eljuttatott iratok alapján azonban a felajánlott megoldások - tekintettel arra, hogy idős, túlnyomó többségében halmozottan mozgássérült személyekről van szó - nem megfelelőek, vagy a városközponttól nagyon messze vannak, vagy katonai objektumban ajánlottak fel lehetőséget, ahol a kívülállók részére a bemenetel problémás, illetve második emeleti objektumot ajánlottak fel.

Kérdezem az államtitkár urat, reménykedhetnek-e az érintettek, akik nagyon sokan vannak, hogy rendeződik az ő ügyük, és valóban megfelelő elhelyezést fognak kapni a tevékenységük folytatásához.

Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Taps a kormánypártok és az SZDSZ soraiból.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Köszönöm a válaszát, államtitkár úr. Azért hadd idézzek a hozzám eljuttatott levélből: "Vezetőink idős hadirokkant emberek, a hazáért áldozták testi épségüket, munkájukat társadalmi munkában, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, bajtársiasságból, szeretetből, megszállottként végzik, a hazánkban mintegy 150 ezer hadigondozott érdekképviseletében."

Az eddig tett intézkedések, illetve próbálkozások bizonyítják, hogy a tárca valóban keresi a megoldást az elhelyezésre. Nem hiszem, hogy olyan nagy probléma lenne egy 40-45 négyzetméteres, mozgáskorlátozottak számára is könnyen megközelíthető, viszonylag centrális elhelyezkedésű ingatlannak a megtalálása. Megköszönve a válaszát, kérem, hogy záros határidőn belül, hiszen itt a tél, találjanak közösen egy megoldást az elhelyezésre.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban sorra kerültek, kerülnek elénk az információs társadalom kialakulásával összefüggő törvényjavaslatok. Még nem telt el egy év azóta, hogy az elektronikus aláírást lehetővé tevő előterjesztést tárgyaltuk. Ezt követően vitattuk meg és fogadtuk el az új hírközlési törvényt.

Mindkét új szabályozás alapvető változásokat indított el az informatika világában. A konkrét üzleti tényeket nem kívánom most felsorolni, ezek a szakemberek és a vállalkozók előtt ismeretesek. Mi, politikusok is kapunk bőven tájékoztatást az üzleti szándékokról - néha túl részletesen is. Gondolok itt a rendkívül gyakori invitációkra egyes jól elhatárolható érdekcsoportok részéről.

Az elfogadott e-szignó törvényhez kapcsolódva csak egy eseményt szeretnék kiemelni: éppen a héten jegyezte be a Hírközlési Főfelügyelet az első olyan szolgáltatót, amely fokozott biztonságú elektronikus aláírás hitelesítésére jogosult. Ez ugyan még nem a legmagasabb szintű digitális közhitelességet jelenti, de látható, hogy a törvény nyomán kezd kialakulni az a szervezeti organizáció, amely a hálózati gazdaság alapfeltételeit fogja megteremteni.

A hitelesítésszolgáltatók megjelenése egyértelműen jelzi azt a folyamatot, amelynek részeként formát öltenek a törvényalkotói szándékok, elképzelések. A kormány éppen ezt tervezi, az a célja, hogy alakuljanak ki az információs társadalom, vagy ahogy ma mondjuk, a tudásalapú társadalom megbízható és biztonságosan megalapozott intézményei. A most általános vitára bocsátott törvénytervezetnek is az a funkciója, hogy az internet lehetőségeit kihasználni akaró állampolgárok jogilag tisztázott körülmények között vehessék igénybe az elektronikus piactér szolgáltatásait. Ez a virtuális piac ugyan nagyságrendjében még nem vetekszik a valóságos csarnokok árubőségével, de már létezik, és egyre nagyobb területeket hódít meg a hagyományos kereskedelem öröknek hitt vidékéről. Vannak olyan szegmensek - például a könyvkereskedelem -, ahol az elektronikus forgalmazás egyes országokban csaknem megelőzi a boltokban eladott mennyiséget.

A hálózati üzlet tehát folyamatosan terebélyesedik, újabb és újabb ágazatokat von be. Csak néhányat említve a leginkább érintettek közül: szembetűnő a banki-pénzügyi szektor on-line térnyerése, de ide sorolható a nemzetközi hátteret igénylő szolgáltatások internetes átalakítása is, elsőként az utazásszervezés és a repülőjegy-foglalás.

(9.00)

Szinte alig lehet találni olyan gazdasági tevékenységet, amelyre ne hatna kisebb-nagyobb mértékben a telekommunikációra épülő fejlődés.

Az internet térhódítását magától értetődően új emberi, gazdasági, szervezeti és természetesen jogi szituációk kísérik. Ezeket a helyzeteket kezelni kell, érvényes válaszokat kell adni a felvetődött kérdésekre mind az államigazgatás, mind a törvényalkotás szintjén. Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum üdvözli a kormány szándékát egy olyan jogi környezet létrehozásában, amely megfelelő hátteret biztosít a gyors technikai változások követésére.

Véleményünk szerint a törvénytervezet egyaránt szolgálja az állampolgárok és az üzleti élet résztvevőinek érdekeit. Mindkét félnek, az összes szereplőnek - ideértve a netpolgárokat és a vállalkozókat - az az érdeke, hogy megteremtődjék az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások stabil és számon kérhető jogi háttere. Az internet iránt tapasztalható bizalom és az ebből következő gazdasági és társadalmi előnyök csak akkor lesznek kiaknázhatók, ha a hálózati szolgáltatásokat nem övezi bizonytalanság, kialakulatlanság és a formátlanságból következő óvatoskodás.

Már most szeretném felhívni a figyelmet, hogy különleges figyelmet érdemel a folyamatokban részt vevő felek kölcsönös tájékoztatási kötelezettsége és a fogyasztók védelmével kapcsolatos kérdések. A világos célkitűzések mellett ugyanakkor nem lehet elhallgatni, hogy a téma kiforratlansága miatt nagyon munkaigényes, ugyanakkor kockázatos kísérletbe fogott az előterjesztést felvállaló kormány. A szabályozás megteremtésének folyamatában igencsak könnyen lehet hibázni vagy érdekeket sérteni, hiszen a valós társadalmi csoport vagy szakmai érdekek nem körvonalazódtak még tisztán és egyértelműen. Például nyilvánvalóan szembekerülhetnek a hagyományos, úgynevezett off-line és on-line üzleti élet képviselői. Ugyanígy mást preferálnak a technikát biztosító telekommunikációs vállalkozások vagy a tartalomszolgáltatók, és ide sorolhatók azoknak a hagyományos cégeknek az ellentétei, amelyek képesek, illetve amelyek nem képesek a munkájukat a hálóra áthelyezni. Nincsenek minták, nincsenek kialakult gyakorlatok, ezért a törvényi szabályozás sem támaszkodhat részben vagy egészben kikristályosodott megoldásra.

A problémákat növeli, hogy a szabályozás során tekintettel kell lenni az információs társadalmi kapcsolatok határokon átívelő jellegére. Olyasmit kell tehát törvénybe foglalni, ahol a szolgáltatást igénybe vevő tartózkodik csak Magyarországon, maga a szolgáltató pedig nemhogy nem található határainkon belül vagy valahol Európában, de puszta létezése is amorf, ellenőrizhetetlen. A felsorolt nehézségek ellenére a Magyar Demokrata Fórum a benyújtott törvényjavaslatot alaposnak, szakmailag megfelelőnek tartja, és elfogadásra érdemesnek ajánlja.

Itt jegyzem meg - kár, hogy Szabó képviselő úr kimegy -, hogy nagyon plasztikus volt a füvesítés és a betonozás példája. Úgy gondolom, hogy ez a törvény - majd elolvassa a jegyzőkönyvben - a füvesítés kategóriájába tartozik, szó sincs betonozásról; a kormányzat most füvesít, és az idők folyamán ki fog derülni az, hogy hol kell betonozni.

Az előterjesztés megerősíti és alátámasztja, hogy a kormány képes gyorsan és hatékonyan reagálni a törvényalkotás szintjén is a kibontakozó információs társadalom kihívásaira.

További értéke a tervezetnek, hogy nem vész el a sokszor idegenül hangzó elnevezésekben, sőt képes ezt a ma még teljesen szabályozatlan témakört fogalmilag és terminológiailag kezelni. Végig világos és követhető a fogalmazás, ami feltétlenül hozzájárulhat majd a hatálybalépést követő új megoldások könnyebb elfogadásához, az elektronikus vonatkozású előírások meghonosodásához.

Az általános értékelés után a továbbiakban szeretnék néhány témakörhöz konkrét észrevételeket fűzni. Az 1. § éppen az internet egyik legsajátosabb jellemzőjét, a globalitást igyekszik megragadni. A szabályozás úgy foglal állást, hogy a törvény hatálya a Magyarországról nyújtott és a Magyarországra irányuló tranzakciókra vonatkozik. Elemzők szerint ez a meghatározás a későbbiekben nem lesz elegendő; úgy vélekednek, helyesebb lenne a szolgáltatást közvetítő szerver földrajzi elhelyezkedéséből kiindulni. Találkoztam olyan javaslattal is, amely szerint a földrajzi meghatározás helyett az lenne a döntő, hogy magyar nyelven vagy magyar pénznemben bonyolódik-e a szolgáltatás.

Mindezek mellett is kimarad a szabályozásból a ma leggyakrabban előforduló üzleti folyamat, az a megrendelés, amely hazai vevőtől indul, és nem magyar területre irányul, nem magyar szolgáltatótól. Például ha virágot küldök az amerikai nagynénémnek, vagy egy amerikai cégen keresztül a barátomnak valamilyen más csomagot külföldre próbálok eljuttatni. Ezen a problémán az segíthet, ha a magyar szolgáltatók választéka bővül, és egyre több területet fognak majd át.

Az elektronikus üzletvitel szabályozásával foglalkoznak a további paragrafusok. Csak annyit tennék hozzá, hogy a 6. § (2) és (3) bekezdése nem egyértelműen szabályozza, mikor is jön létre visszavonhatatlanul egy üzleti megállapodás. Helyesebbnek tartanánk, ha egy háromlépcsős forma jönne létre: az első, hogy az igénybe vevő rendel, a második, hogy a szolgáltató ajánlatot tesz, a harmadik pedig, hogy az igénybe vevő elfogadja és visszaigazolja az ajánlatot. Ebben a formában aki kezdeményezte, az is zárja le a folyamatot.

A Magyar Demokrata Fórum számára a törvényjavaslat címének második fele ugyanolyan fontos, illetve, ha lehetne rangsorolni, talán még fontosabb. Arról van szó, hogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások egyes kérdései mellett - ez a cím első fele - fokozottan szeretnénk kiemelni a döntő fontosságát az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások témakörének; ez a cím második fele, de nálunk első számú ügy. Számunkra éppen a törvénytervezetnek ez a része a meghatározó, ugyanis itt próbálja meg elsők között Európában a kormány determinálni, hogy ki a felelős az internetfelületeken megjelenő tartalomért. Egyszerűen szólva, bombareceptek vagy személyeket, népcsoportokat sértő szövegek kihelyezése a törvény után lehetetlen lesz, hiszen a szervert működtető távközlési cég leveheti, sőt köteles eltávolítani a tiltott információkat.

Ennek értelmében ha valaki vagy egy szervezet úgy ítéli meg, hogy érdekeit és jogait sértő információt tesz hozzáférhetővé egy szolgáltató, akkor - természetesen a formai szabályok betartásával - nem kell egyebet tennie, mint a szerver üzemeltetőjét értesíteni, és kérni a tartalom haladéktalan levételét. Ez azt jelenti, hogy nem a sértettet terheli a bizonyítás. A folyamat az, hogy először le kell venni a vitatott témát, és csak utána jöhet a jogi vita, amire természetesen van mód, és persze kiderülhet, hogy valakinek nem volt igaza.

Nem értünk egyet azokkal a vélekedésekkel, miszerint ez a szabályozás egy burkolt cenzúrát jelent, és előrevetíti, hogy az idevonatkozó paragrafusok segítségével bármilyen tartalmat végtelen hosszú időre el lehet tüntetni a hálóról. Véleményünk szerint ez nem a tartalomszabályozás előfutára, vagy nem éppen maga a tartalomszabályozás, ez minden egészséges társadalom jogos önvédelme.

Azoknak a félelmét sem osztjuk, akik szerint ez a szabályozási forma magába rejti a notórius feljelentgetők megjelenését. Nem zárható ki, hogy természetesen akadnak majd egyes hiperaktív személyek, akik kihasználhatják a lehetőséget, és többnyire teljesen függetlenül az internettartalomtól, de arra alapozva teljesen más indíttatású szándékaiknak igyekeznek társadalmilag elismert formát találni.

Itt fog majd felmerülni a tartalomközvetítők felelőssége. Hiszen nem arról van szó, hogy kötelesek eltávolítani a valaki által sértőnek talált információt, csak arról van szó, hogy ha nem veszik le a kifogásolt tartalmat, a felelősség már őket, tehát magukat az internetfelület kezelőit terheli. De ez a felelősség többnyire minden kockázat nélkül vállalható, ha nem megalapozottak a rendszeres feljelentgetők gyakori követelőzései.

Végül szeretném kiemelni a 14. §-t, ami a netpolgárok alapjogait érinti. A tervezet itt próbálja szabályozni az internet talán legvisszataszítóbb jelenségét, a kéretlen reklámot. A rendszeres hálójárók és az e-mailt használók tudják, mennyi fölösleges ajánlatot kapnak elektronikus postaládájukba. Ha pedig már ott van az on-line brosúra, le kell tölteniük, hiszen csak így juthatnak a következő üzenethez. Magyarul: akár akarják, akár nem, szemük elé kerül a hirdetés, ráadásul a saját költségükre, hiszen amíg letöltik, igénybe veszik telefonvonalat.

A szabályozás lehetőséget kíván teremteni arra, hogy az internethasználóknak legyen módjuk elutasítani a reklámot.

(9.10)

A Magyar Demokrata Fórum szerint azonban nem elég hatékonyan, hiszen a tervezet azzal a hibás megközelítéssel él, miszerint a fogadó félnek kell majd letiltani magát a különböző listákról és névjegyzékekről. További gyengeség, hogy ha tiltakozásuk ellenére is kapják a villódzó brosúrákat és azt a fogyasztóvédelem illetékeseinek bizonyítják, a tervezet nem szankcionálja a szabályokat megszegő cégeket.

Olyan módosító javaslatot ajánlunk a tisztelt Ház figyelmébe - és ilyen irányú kezdeményezéssel foguk élni -, amely a törvénytervezettel szemben inkább a reklámüzenetekre való feliratkozást, nem pedig az utólagos letiltást támogatja. Véleményünk szerint csak az lehet a reális cél, hogy a magyar internettársadalmat megkíméljük a kommersz információzuhatagtól, az agresszív hirdetések terrorjától.

Összességében az a véleményünk, hogy a tervezet átláthatóbbá teszi az interneten zajló gazdasági tevékenységet, ezzel hozzájárul ahhoz, hogy tisztább viszonyok jöjjenek létre a hálózati szolgáltatások területén. A javaslat egyben elősegíti az internet jó értelmű humanizálását is. Az internet a sok negatív példa után a közvélemény előtt is a felelősen gondolkodó, alkotó társadalmi csoportok és emberek életterévé válhat. Ennek figyelembevételével és a jelzett módosítások benyújtásával a Magyar Demokrata Fórum mindenképpen támogatja az előterjesztést.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy Molnár képviselőtársam most kritikát fogalmazott-e meg az általam elmondottakkal szemben vagy inkább a törvényjavaslattal kapcsolatban. Általánosságban úgy gondolom, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy maga az internet nagyon lényeges része - ha túlzó akarok lenni, azt mondom, hogy alapja - a tudásalapú társadalomnak, és vélem azt, hogy a tudással együtt járó fogalom az intelligencia és a mértékletesség is, akkor nem félek ettől a megoldástól. Nem vitatom azt, hogy bizonyára lesznek extrém példák, de az esetek túlnyomó többségében mindenki, aki ezzel a megoldással kapcsolatba kerül, aki ilyen kérdés megoldására vállalkozik, az meg fogja találni az adott pillanatban a szükséges és jogos variációt. Az élet a későbbiek folyamán - pont a jogszabályi lehetőségek miatt - előbb-utóbb úgyis ki fogja taposni azt az utat a parkban a füvön, amit a végén le lehet betonozni. Úgyhogy én abszolút nem félek ettől a megoldástól.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Sietek, mert két perc nagyon kevés arra, hogy reagáljak a Kökény képviselő úr által elmondottakra - tényleg csak címszavakban.

A szakdolgozók helyzetbe hozása: kérem, tanulmányozza a 17. §-t, az egyéni egészségügyi vállalkozásról szólót, ami egyértelműen a szakdolgozókra is kiterjed, tehát részt vehettek ebben a folyamatban.

Képviselőtársam hangzatosan ecsetelte, hogy az előterjesztés az újat akarók és a jelenlegi kormányzat klientúráját segíti. Azért figyelmébe ajánlom a tulajdonosi struktúrát: jelenleg Magyarországon az egészségügyi intézmények tulajdonosai túlnyomó többségben az önkormányzatok. Mondjuk, Budapest vezetését nem lehet kifejezetten kormánypártinak mondani; csak emlékeztetem például a Margit Kórház körüli eddigi tevékenységekre, amikre nem hiszem, hogy azt lehet mondani, hogy a kormány közeli klientúra érdekeit szolgálták, de tudnám önnek különböző szakmák előkészület alatt lévő nyomulását is taglalni.

Hatástanulmányt akkor lehet készíteni, ha egyértelműen tudjuk, hogy hányan fognak élni ezekkel a változtatási lehetőségekkel, hiszen maga a törvény diszpozitív jellegű, az élet fogja eldönteni azt, hogy kik élnek ezzel a lehetőséggel. Teljesen egyetértek azzal, hogy a profitorientált vállalkozásokat ki kell zárni - ez egy módosító javaslattal megoldható -, hogy a közvetlen egészségügyi szolgáltatást végzők ne lehessenek profitorientáltak. Az ezzel kapcsolatos módosító javaslatomat be is nyújtottam, és örülök, ha ugyanezt az elvet valljuk, akkor az ellenzék ezt támogatni fogja.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy egységében kell tekinteni ezt a kérdést. Az orvosok esetében azt mondja a törvény, hogy alkalmazott lehet, szabadfoglalkozású orvos, valamint vállalkozó orvos. Ha ezt megpróbáljuk vetíteni a szakdolgozókra, alkalmazott szakdolgozó lehet, vállalkozó szakdolgozó lehet, a szabadfoglalkozású szakdolgozónak, úgy gondolom, értelme nincsen, már magánál a szabadfoglalkozású orvos jellegénél fogva.

Hogyan vehet részt? Úgy vehet részt az én megítélésem szerint, hogy amennyiben egy egység feladatellátási, feladatátvállalási formában működik, azon egységen belül a szakdolgozók mint vállalkozó szakdolgozók végzik a tevékenységüket, és ugyanazokat az előnyöket élvezik, mint a szabadfoglalkozású, illetve a vállalkozó orvosok.

Schvarcz képviselő úr hozzászólására szerettem volna reagálni, mert azt mondta, ha jól emlékszem és jól figyelek, hogy nincs kellőképpen definiálva, illetve védve a szabadfoglalkozású orvoslással kapcsolatos szerződési szabályozás. Úgy gondolom, annál részletesebb szabályozást, mint ami a 22. §-ban van, és amit - mint az orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződést - írásba kell foglalni, nagyon nehéz elképzelni, illetve nehézkessé tenné a törvény alkalmazását.

A felmondást illetően pedig ugyanezen paragrafusnak az 5., 6., 7., 8. pontjai egyértelműen rendelkeznek. Amennyiben ennél bővebb szabályozás kell, miután a megbízási szerződéssel analóggá teszi a törvényalkotó a szabadfoglalkozású orvoslást, ott még ennél is részletesebben szabályozva vannak ezek a kérdések.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Én úgy gondolom, felesleges azon polemizálni, hogy ki vesz részt, ki nem vesz részt. A véletlen szerencse - miután én is arra számítottam, hogy késő este kerül sor a törvényjavaslat tárgyalására -, hogy a Házban írtam a módosító javaslatokat és nem az irodaházban vagy máshol, tehát fel tudtam szaladni, amikor elkezdődött a vita. És az, hogy ki csatlakozik, ki nem, az mind a módosító indítványok szavazásánál, mind a végszavazásnál egyértelműen ki fog derülni. (Dr. Surján László: Így van!)

Én csak Surján képviselő úr gondolatát akartam továbbfejteni, hogy a különböző kifejezéseknek az értelmezése itt más, mint az egészségügyi törvényben. Nem akarok jogászkodni, és nem tudom, van-e jogász a teremben, de az élet számtalan területén, akár a gazdasági életben, akár a pénzügyi életben találkozunk azzal, itt a törvényalkotásnál is, hogy egy-egy adott tárgyban ugyanaz a fogalom nem ugyanazt jelenti. Ezért a törvény elején a törvényalkotó egyértelműen leszögezi, hogy ebben a törvényben ez alatt a fogalom alatt mit ért. Nem tudom, hogy ezen miért csodálkozunk, naponta találkozunk ezzel, amennyiben elolvasunk minden ilyen előterjesztést, hogy egy adott fogalom az egyik törvényben ezt jelenti, a másik törvényben azt jelenti. Szerintem ezen kár polemizálni, kár vitatkozni, ez teljesen korrekt módon van így elrendezve.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Úgy gondolom, az alkotmányossági kérdésen teljesen felesleges vitatkozni. Amennyiben a tisztelt képviselőtársaim, az ellenzék vagy a települési önkormányzatok úgy gondolják, úgyis be fogják nyújtani az Alkotmánybírósághoz a törvényt. Úgy gondolom, az elmúlt évek ezzel kapcsolatos polémiáinak a vége nem mindig az volt, hogy igaza volt az ellenzéknek alkotmányossági kérdésekben.

Most még egyszer - és megígérem, ebben a vitában tényleg utoljára - a szakdolgozók kérdését illetően szólnék. Nagyon jó lenne - habár már elkezdődött -, ha törvényjavaslat vitája kapcsán nem választási hadjáratot folytatnánk, nem üzengetnénk a rádión keresztül az esetlegesen ezt a vitát hallgató egészségügyi dolgozóknak, illetve ezeken kívüli dolgozóknak. Egyértelmű, hogy az a paragrafus kielégíti azokat az igényeket a számomra, és akkor vállalom azt, hogy nem értek hozzá, buta vagyok. Ha valaki rólam azt állítja, hogy a szakdolgozók érdekében nem próbáltam meg a saját körömben ez idáig is mindent megtenni, hogy a változtatásoknak nehogy kárvallottjai legyenek; úgy gondolom, nyugodt lelkiismerettel állok itt, de kérem, ne választási küzdelemmé silányítsuk - mondjam így - ezt a vitát, hanem szakmai kérdésekről vitatkozzunk, és ebből a szempontból tárgyaljuk meg a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hét elején az elektronikus és írott sajtó vezető helyen tájékoztatta a közvéleményt, hogy Medgyessy Péter bankár, MSZP-s politikus látogatást tett az egyik fővárosi egészségügyi intézményben. Az ember önkéntelenül elgondolkozott azon, mit keresett egy kórházban. Egy barátja betegedett meg és azt látogatta? (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Nem hiszem; az a magánszférának egy olyan szintje, amit nem illik nyilvánosság elé tárni. (Dr. Kosztolányi Dénes: Viagrát...) Kampányolt? Ez sem valószínű, hisz az MSZP felkészült, "vastag" jogi szakértővel rendelkezik (Derültség a Fidesz soraiban.), aki bizonyára felvilágosította, hogy a rendszerváltoztatás óta közintézményben, munkahelyen politikai pártok nem működhetnek, politikai kampánytevékenységet nem folytathatnak. Bár nem kizárt, feléledtek a régi reflexek, a hatalom megszerzése érdekében a törvényeket is figyelmen kívül lehet hagyni.

(14.40)

Netán pályát kíván módosítani és a kényelmes, igen jól fizető bankárszakmát az egészségüggyel kívánja felcserélni? Ez sem lehetséges, mert akkor inkább a Hárshegyet látogatta volna meg, vagy látogattatták volna meg vele. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Taps és derültség a kormánypártok soraiban.) Egyáltalán, milyen osztályon vizitelt? A közreadott képek alapján biztosan kijelenthető, nem a patológián. (Derültség a Fidesz soraiban.) Pedig ha őszintén érdeklődik az egészségügy iránt, javaslom, ott tájékozódjon, ott mindenre választ kap. (Francz Rezső: Te is láttad?) Gyerekosztály sem jön szóba, mert gyermekkórházban már korábban vizitált. Kollégáim többségével a nőgyógyászatra tippeltünk. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Megjegyzem, nagyon sajnálom, hogy nem akkor támadt ingere az egészségügy tanulmányozására, amikor pénzügyminiszter volt, talán nem itt tartanánk.

A szóba jövő lehetőségek közül a vizit indokaként már csak egy maradt hátra: Medgyessy bankár tanulmányozta a tisztelt Házban épp tárgyalás alatt lévő intézményi törvényt. Elvbarátaival ellentétben nagyon jónak tartja azt, és a hatálybalépést követően, úgy gondolja, ő is élni fog az általa vélt lehetőséggel. (Kósáné dr. Kovács Magda: Szégyellje magát!)

Ezért kérdezem a miniszter urat: számíthat-e egészségügyi vállalkozói engedélyre Medgyessy bankár, avagy mit tehetnek egészségügyi intézményeink az önjelölt miniszterelnök-jelöltek vizitelési ingere ellen? Kíváncsian várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban. - Keleti György: Ízléses, szép felszólalás volt!)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Igen, keményen! Hölgyeim és Uraim! Nagyon sokat gondolkoztam, hogy (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hogy elfogadd-e.) interpelláljak-e ebben az ügyben. A tisztelt ellenzék egészségügyi politikusai számtalan alkalommal fennen hirdették, hogy az egészségügy egy politika fölött lévő szint, az egészségügyet nem szabad a politika színterére rángatni. Az interpellációval a Ház mindkét oldalán ülő, közszereplést vállaló társaimat szeretném inteni, illetve szeretném fölhívni és kérni őket, hogy valóban tartózkodjunk attól, hogy a betegellátást teljesen feleslegesen zaklassuk ilyen politikai akciókkal. Van bizonyos határ, amit, úgy gondolom, nem léphetünk át, és bízom benne, hogy ez mindenki számára tanulsággal szolgál (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem fognak élni ezekkel a módszerekkel.

A választ elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Délelőtt a módosítások elfogadásával lényegében véglegessé vált a köztudatban kórháztörvényként aposztrofált javaslat, mely megfelelő keretek közé fogja terelni az egészségügyben már lényegében évek óta elindult folyamatokat, az egészségügyi intézmények átalakulását.

A várhatóan egy hét múlva bekövetkező végszavazást követően az átalakulások szabályozott mederben fognak folyni, az ellátás biztonsága megmarad, hisz olyan garanciális elemek épülnek be a törvényjavaslatba, amelyek ezt biztosítják, az ágazatban dolgozók elsődlegességet élveznek az átalakulás során, és amennyiben úgy gondolják, saját kezükbe vehetik a sorsukat. A törvényjavaslat végső változata a köztestületeknek és az érdekvédelmi szervezeteknek is komoly jogosítványokat biztosít az átalakulás kontrollálása során. Maga a törvény ügye úgynevezett diszpozitív jellegű, tehát nem kötelező érvényű, csak a jelenlegi, teljesen szabályozatlan állapotból egy szabályozott állapotba próbálja a rendszert terelni. Mindannyian tudjuk azonban, hogy az átalakítás pluszforrások nélkül nem megy, jóllehet maga a törvény, ha vitatott mértékben is, de tőkebevonást fog eredményezni, azonban az állam ezzel kapcsolatos felelőssége nem csökken.

Arra kérem miniszter urat, hogy avasson be minket azokba a konszolidációs elképzelésekbe, amelyeket az átalakuláshoz kapcsolódóan korábban már jelzett.

Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a válaszát, miniszter úr. A közel egy évvel ezelőtti bizottsági meghallgatása során - akkor még miniszterjelölt volt - elmondottakhoz képest ma megállapíthatjuk, hogy mindaz, amit az átalakítást illetően ígért, megvalósult az ágazatban.

Azonban szeretném felhívni miniszter úr figyelmét arra, hogy az elmúlt egy évtizedben - és akkor nagyon jóindulatú vagyok, hogy nem szűkítem le egy rövidebb időintervallumra a történéseket - jelentős forrásveszteséget szenvedett el az ágazat. Ez magyarázza azt a nyugtalanságot - bár vélhetőleg az is szerepet játszik ebben, hogy közelednek a választások -, amely az egészségügyben tapasztalható.

Kérem miniszter urat, tegyen meg minden annak érdekében, hogy a felzárkóztatás sokkal nagyobb ütemben valósuljon meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Megvallom őszintén, nagy meglepetéssel hallgattam az ellenzék interpretációját a miniszter úr által elmondottakról, mintha nem egy bizottságban ülnénk, nem ugyanazt hallanánk. Béki képviselő asszony azt mondta, hogy a miniszter úr poroltásba fogott, én úgy gondolom, az ellenzék fogott porhintésbe. Önök is nagyon jól tudják, hogy a törvényi lehetősége az ágazat pluszforráshoz való juttatásának megvan; mint ahogy az idei évben, amikor szükség volt rá, a kormányzat megtette azokat a lépéseket, amelyek a különböző kasszák kibővítéséhez kellettek.

Eszembe jut a költségvetési vita, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, amikor a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében a költségvetés, illetve a társadalombiztosítási költségvetés módosítására tettünk javaslatot. Mintegy 35 milliárd forinttal szerettük volna bővíteni, de sem a bizottságban, sem itt a parlamenti patkóban önök ehhez nem adták a szavazatukat, ami miatt most tulajdonképpen köszönetet kell mondani, mert így ebben az évben több mint 50 milliárddal bővülhetett az ágazat költségvetése. Többször elhangzott, és önök is többször megígérték, hogy nem fogják a politika színpadára rángatni az egészségügyet, hisz ez egy komoly dolog.

Úgy gondolom, hogy a beteg emberek elbizonytalanítása, a rendszer elbizonytalanítása egyikünknek sem érdeke. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy kérem, ennek megfelelően foglalkozzanak a kérdéssel. A Magyar Demokrata Fórum nemmel fog szavazni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)