Felszólalás adatai

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is figyelmeztetni szeretném a kormánypárti képviselőket, hogy egy fizetésképtelenségi határon álló ország helyzete nem hasonlítható össze egy növekedési pályán álló ország helyzetével. Ha kérdezzük, hogy miért volt az ország fizetésképtelen, akkor nyilvánvalóan ezzel negatív véleményt mondunk a '90 előtti kormányok tevékenységéről, de a '94-es helyzet - amelyben már négy éve volt az Antall-kormánynak - is hozzájárult ahhoz, hogy ez a fizetésképtelenség kialakuljon.

Ilyenkor sajnos mást kell csinálni, mint egy növekedési pályán. Tehát a két dolog nem összehasonlítható, és aki ezt nem veszi észre és mégis érvel azon módon, hogy a két dolgot összehasonlítja, az súlyos butaságokat beszél, és nem tudja, hogy miről beszél, csak felhasználja az alkalmat, hogy szólhat.

(12.40)

A második dolog az, hogy kinek adjuk a pénzt, amit a többiek jövedelme lehetővé tesz odaadni. Ez egy nagyon meggondolást igénylő dolog, és az a vita, ami itt lezajlik arról, hogy milyen mértékben kell a magas jövedelműek helyzetét javítani, és milyen mértékben kell az alacsony jövedelműek, a lakosság egyharmadát jelentő társadalmi réteg helyzetén változtatni, az egy alapvető kérdés, amely nem könnyen megválaszolható. Az önök mondata pedig nem gondolkodás, hanem a támogatók keresésén alapul.

Még egy gondolat: felvetették azt a kérdést, hogy mi elkövettük azt a hibát, hogy a beruházásokat előnybe helyeztük. Vegyék tudomásul, hogy az ország növekedési pályája, amit a '94 utáni restrikció nagymértékben elősegített (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), bajban van pillanatnyilag, a magyar tőke nagyon keveset ruház be. Itt új helyzetet kell teremteni. (Dr. Fazekas Sándor: Idő! Lejárt az idő!)

Köszönöm. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)