Felszólalás adatai

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Ebből a képviselőtársaim által salátatörvénynek becézett szakmai katasztrófából egyetlen kérdéskört szeretnék kiemelni, ami néhány bekezdés csupán a testes törvényben, de úgy gondolom, az állampolgárokat széles körben érinti, és az elmúlt hónapok tapasztalatai arra is figyelmeztettek, hogy a szabályozásnak ez a tárgyköre erős visszhangot, sőt érzelmeket vált ki az állampolgárok körében. Az 1997. évi CXXIV. törvény megváltoztatásáról van szó, amely törvény az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének támogatására felajánlható összegek szétosztásának a szabályairól és magának az összegnek a nagyságrendjéről szól, és ez a javaslat ezt változtatja meg. Három kérdéskörben szeretnék a témához hozzászólni.

Először ismételten meg kívánom állapítani, hogy az egyházakat érintő szabályozásban a kormány, illetve a kormánykoalíció állandóan az alkotmányosság határait súrolja.

(14.20)

Nekem ahhoz nincs jogom, hogy megállapítsam, hogy alkotmányellenes. Rendkívül fájlalom, hogy az Alkotmánybíróság benyújtott kereseteinkre mindeddig nem adott választ. Azt azonban tudom, és mindenkinek tudnia kell, aki a magyar alkotmányt és törvényeket ismeri, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság, az állam és az egyház szétválasztása, az állam világnézeti semlegessége alkotmányos kritérium, és ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania.

Ezzel kapcsolatban terméketlen vitákat folytattunk le itt, a parlamentben, érvek, ellenérvek nem voltak, vagy könnyen szétzúzhatók voltak. Kiderült, hogy feles törvények leplezik le az állam egyházi preferenciáit, és ezeket a gesztusokat egyes egyházi személyek politikai gesztusokkal viszonozzák. Azt hiszem, valamennyiünk nevében, de az ellenzék két pártja nevében mindenképpen jelenthetem, hogy számunkra elfogadhatatlan az átideologizált állam, de elfogadhatatlan a politizáló egyház is. A történet megint erről szól: az állami preferenciákról és feltehetően a cserébe várt gesztusokról.

A népszámlálás előkészítése során vita volt arról, hogy helyes-e vallási hovatartozásról nyilatkozatot kérni. Akkor úgy tűnt, vannak garanciák arra, hogy ezek, a törvény szóhasználatával szenzitív, tehát kényes adatok valóban anonim módon kerülnek az ívekre, és kerestük a megfelelő eljárási módokat ahhoz, hogy a névtelenség biztosítható legyen. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kérdőívet nem egyeztették az adatvédelmi biztossal, nem látta az emberi jogi bizottság, és ezekre a beígért garanciákra végül is más biztosíték nem volt, mint az adatgyűjtők tisztessége - ebben nekem nincsen okom kételkedni.

Tudjuk, hogy a szenzitív adatszolgáltatásra vonatkozóan a népszámlálás során a válaszadás önkéntes volt. Hogy ezt az önkéntességet valóban lehetett-e biztosítani, soha nem fogjuk megtudni. Azt viszont tudjuk, hogy a válaszadók köre nem tükrözi és nem tükrözheti a hívők körét, mert nyilván a hívők között is voltak, akik nem válaszoltak, de lehet, hogy a válaszadók között voltak olyanok, akik egyébként nem felekezeten kívüliek, sajátos módon vallásosak, tudniillik olyan kérdés nem volt, hogy a válaszadó hívő vagy nem hívő.

De a válaszadók köre nem fedheti le az egyházakhoz tartozók körét sem. Ez az utóbbi kör, az egyházakhoz tartozók köre feltehetően szélesebb, és nem szeretnék hozzá nem értőként kánonjogi fejtegetésekbe bocsátkozni, de az állampolgárságba beleszületünk, a katolikus egyházba bekerülünk a keresztség felvétele során, és ebből kikerülni nem lehet. Vannak fekete bárányai a katolikus egyháznak, de a katolikus egyház tagja marad a megkeresztelt ember haláláig, vagy ha - ritka esetekben - az egyház ki nem átkozza a soraiból. És ez a két kör semmiképpen sem azonos az állampolgárok azon körével, akik a személyi jövedelemadójuk egy százalékát az egyházak hitéleti támogatására akarják fordítani.

A halmazok önkényesen vannak összemosva ebben a törvényben, és ez az önkényes összemosás nyilván egyes egyházaknak kedvez, a nagyoknak, a történelmieknek, de közöttük is például finanszírozási szempontból tönkreteheti a zsidó hitközségeket; pontosan tudjuk, hogy a népszámlálás előtt a Mazsihisz arra biztatta a hívő zsidókat, hogy vallási hovatartozásukról ne valljanak a népszámláló biztosoknak.

Az alkotmányos aggályok mellett a második megjegyzésem az, hogy ez a törvénymódosítás más törvényeket sért, elsősorban a statisztikai törvényt. A statisztikai törvény kimondja, hogy egyedi adat csak statisztikai célra használható, illetve egyedi adat más jogszabály alkalmazása szempontjából magántitoknak minősül. Ne tessék nekem azt válaszolni, hogy nem egyedenként tartják nyilván ezeket az adatokat, ezt természetesen én is tudom, ezek aggregát adatok; de az adatszolgáltatók nem adtak arra felhatalmazást, hogy az adataikat más jogszabály alkalmazására összesítsék, márpedig itt ez történik.

Végül harmadszor - a bizottsági vélemény során erről már nagyon röviden szóltam -, a leginkább tarthatatlannak azt vélem, hogy ez a törvénymódosítás ellenkezik az eredeti jogalkotói szándékkal, az 1997-es CXXIV. törvény indokolásában kifejtett szándékkal. A történet ugyanis eredetileg arról szólt, hogy a közteher egy részét az állam átadja az állampolgárok rendelkezési körébe. Most a történet új fordulatot vett: most már az a lényege, hogy a politika nem akarja, hogy az állampolgári szándék világos és érvényesíthető legyen, elszakítja a rendelkezéstől, és csorbítja az állampolgárok önrendelkezési jogát.

Ha az állampolgárok önrendelkezési jogát a törvény visszaveszi, akkor nemcsak az eredeti szándékot sérti meg, hanem többszörösen félrevezeti az állampolgárok közösségét, és természetesen félrevezeti az egyházakat is. Félrevezet mindenkit, mert kiegészítő adatokat nem tartalmaz; félrevezet mindenkit, mert az állampolgárok egyhetedének - körülbelül ennyien rendelkeznek ma a személyi jövedelemadójukból hitéleti támogatás céljára - nem mondja meg, hogy a jövőben milyen összeg lesz a rendelkezés tárgya. Nem mondja meg - feltehetően nem is tudja megmondani, mert a 2002-es költségvetés természetesen nem készült el -, hogy milyen személyi jövedelemadó-bevétellel számol 2002-ben, és milyen összegeket fog majd 2003-ban az idézett módosítás után szétosztani. Arról van tehát szó, hogy az állampolgárok hathetede személyi jövedelemadója egy százalékának összegét önkényesen odaadják a rosszul, hibásan, törvényellenesen, az alkotmányellenesség gyanúja alapján kiválasztott egyházaknak; a kedvezményezettek az adótömeg 60 százalékát fogják az önkényes szempontok alapján megkapni.

Miután erről reggel szó volt, még egyszer, nyomatékkal leszögezem: természetesen nem akarjuk, hogy nyomorgó idős papok szükséget szenvedjenek ebben az országban. Természetesen nem akarjuk, hogy Isten szolgái arra a sorsra jussanak, mint az embergyerekek szolgái, a pedagógusok, nem akarjuk azt, hogy bizonytalan, nyomorúságos sors vagy öregség elé nézzenek. Ha szükséges, emeljük meg a hitéleti támogatást.

Kertész István képviselőtársam világossá tette, hogy ez nem más, mint költségvetési ráfordítás. Nem is lehet más, mert ha az állampolgárok erről az összegről nem rendelkeznek, akkor ez csak a költségvetési törvényben rögzített szándék lehet. Nem kifogásoljuk, de beszéljünk egymással tisztességesen; a költségvetési törvényben megemelt támogatást megfelelő indokolás esetén mi magunk is elfogadjuk és helyesnek tartjuk.

Ahhoz viszont ragaszkodunk, hogy a hitéleti támogatás megemelése függjön össze, legyen pozitív korrelációban az állampolgári szándékkal - erre megfelelő technikákat ki lehet dolgozni -, és senki ne vindikálja magának azt a jogot, hogy állampolgárok dönthetnek úgy is, nem kívánják az egyházakat támogatni. A nem támogatás szándékát is tiszteletben kell tartani, ez tartozik hozzá a lelkiismereti és vallásszabadság követelményeihez.

Amennyiben a parlament ebben a formájában fogadná el a törvénymódosító javaslatot, az Alkotmánybíróságnál fogunk jogorvoslatot kérni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)