A felszólalás szövege:

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Parlament! Tisztelt kitartó Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság mai ülésén a javaslatot megtárgyalta. Egyetértettünk abban, hogy a javaslat jól szolgálja a még magasabb szintű légi irányítást, figyelembe veszi az itt hallott és az ott előtárt nemzetközi megállapodásokat. Ezáltal lehetővé válik - ahogy Podolák képviselőtársam is elmondta - olyan források bevonása, amelyek költségvetési szervként nem álltak a légi irányítás rendelkezésére, és lehetővé válik ezeknek a forrásoknak az allokációja, ott maradása és érdemi felhasználása is. És ha mindezek azt eredményezik, hogy - mondjuk - még jobban növekedhet az eddig is biztonságos forgalom, akkor ezáltal adott esetben növekedhet az a költségvetési bevétel is, ami az átrepülési illetékből az állam részére befolyik. Vagy ha az következik ezekből, hogy Budapest felett csak egy-egy perccel kevesebbet kell tartózkodnia a leszállás előtt egy-egy repülőnek, akkor Budapest, Gyál és Vecsés lakói is megnyugodhatnak, mert tettünk valamit az ő nyugalmukért, a környezetvédelemért és a gazdaságosságért is.

Végezetül, ahogy hallottuk, és a költségvetési bizottságban is felmerült, méltó helyre kerülhet az az emberi tényező, amely költségvetési korlátok, közalkalmazotti korlátok megszűnésével érdemibbé teszi az ott dolgozók munkavégzését. Talán nem is véletlen, hogy az ott lévő tanács, a közalkalmazottak és a szakszervezet is támogatja a tulajdonosnak ezt a törekvését. Végül is akár még a képzésre is több energia és forrás fordítható.

A költségvetési bizottságban nem merültek fel a privatizációval kapcsolatos aggályok vagy előítéletek. A költségvetési bizottság többségi igen és tartózkodó szavazatokkal javasolja azt, hogy az Országgyűlés ezt a törvénymódosítást fogadja el.

Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Parlament! A költségvetési bizottság 2006. október 11-ei 13. ülésén a Közbeszerzések Tanácsának 2005. évre vonatkozó beszámolóját megtárgyalta. A megállapításokkal, amelyek az anyagban szerepelnek, és amelyek most szóban is elhangzottak, a bizottság javarészt és többségében egyetértett. A számokból azonban a kisebbség és a többség más és más következtetésre jutott. Volt olyan, aki a kormány 2005. évi gazdasági tevékenységére, teljesítményére vonatkozóan vont le megállapításokat, de a többség olyan megállapításokra és következtetésekre jutott, ami azt jelenti, hogy inkább feladatokat látunk ezen a területen, elsősorban saját magunkra, a bizottságra, a törvényhozásra, az ajánlatkérők és az ajánlattevők munkájának a könnyítésére vonatkozóan. Tudjuk azt, hogy a közpénzek felhasználásánál az átláthatóság és a tisztaság a legfőbb cél. Az anyag ezt jól szolgálja.

A beszámolót a bizottság ellenszavazat nélkül, 3 tartózkodás mellett elfogadta. A Közbeszerzések Tanácsának a munkáját megköszöntük és a beszámolót a parlamentnek elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

VÉGH TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Mint azt hallhattuk, a költségvetési bizottság a beszámolót megtárgyalta, de azt gondolom, és azt gondolja az MSZP képviselőcsoportja, hogy a közpénzek jó és átlátható felhasználása nemcsak a bizottságokra tartozik, nemcsak a bizottságok dolga, de fontos abban az esetben is, ha a verseny résztvevői szempontjából vizsgáljuk, és fontos akkor is, ha az adófizetők szempontjából vizsgáljuk ezt a dolgot, jó helyre kerülnek-e az adóforintjaik.

(12.40)

Ennek kapcsán én a beszámolóból három fontos területet emelnék ki: az egyik a stabilitás, a másik az esélyegyenlőség, a harmadik pedig a korrekciós feladatok kérdésköre.

Stabilitás: az elnök úr is pontosan mondta, a legfontosabb célok egyike most, ma az, hogy a törvény legyen stabil. 2005-ben az elmúlt közel tíz évben soha nem tapasztalt mértékű módosulása volt a törvénynek. Tudjuk természetesen, hogy igazodni kell az uniós előírásokhoz, tudjuk természetesen, hogy igazodni kell az élet követelményeihez, de az, hogy a törvény legyen stabil, mindenki számára világos, érthető és átlátható, az nagyon fontos.

Balla képviselőtársam is a kisebbségi vélemény megfogalmazása közben elmondta azt, hogy az eljárások egynegyedében jogorvoslati eljárás indul, és gyakorlatilag az összes eljárás egytizedében pedig meg is valósul valamifajta jogsértés. Ez nyilván senkit nem kell hogy megnyugtasson. Ez nagyon magas szám. Ez sok mindenből következhet természetesen. Következhet az ajánlattevők egymás közötti versenyéből, következhet az egymás iránti bizalmatlanságból, de bizony következhet a törvény szerkezetéből, esetenkénti terjengősségéből, esetenkénti tartalmatlan fogalommeghatározásából. Tudjuk jól, hogy a Közbeszerzések Tanácsa megpróbálja ezt segíteni, oldani, ajánlásokkal - hallhattuk elnök urat -, tájékoztatókkal, állásfoglalásokkal, sőt még a hirdetményszerkesztő, hirdetmény-ellenőrző osztály is megteszi a maga dolgát, maga kötelességét, ha úgy véli, hogy egy ajánlati felhívás nem adekvát a törvény szellemével, akkor bizony visszaküldi azt a hirdetményt az ajánlatkérőnek, gondolja át, biztos, hogy így akarja-e ezt megjelentetni.

Azt gondolom, ezek azért elég garanciák arra, hogy segítsék a résztvevőket. De mégis, mégis szükséges, hogy a stabilitás mellett a jó cél érdekében bizony hozzá kell időnként nyúlni a törvényhez. Ilyen jó cél most például a vállalkozói körbetartozások mérséklésének a kérdése is.

A másik nagy terület az esélyegyenlőség kérdése. Az átláthatóság és a tisztaság rendkívül fontos szempont a közpénzek felhasználásánál, de ma fontos cél lehet az is, hogy a kis- és középvállalkozások megerősödjenek ezen a piacon. A számokkal nem lehet vitatkozni, legfeljebb lehet másképpen értelmezni majd őket, tehát az, hogy nagyságban 67, értékben 41 százalék a kis- és középvállalatok részvétele ezen a piacon, az természetesen üzenetet hordoz mindenki számára. Nyilván nem kívánjuk ezt szimpla kormányzati befolyásolással módosítani, az Európai Közösség rosszallását, azt gondolom, nem szívesen hallanánk ebben az ügyben.

Akkor mégis hogyan lehet? Hát a versenyszabályok stabilitásával lehet egyfelől. A versenyszabályok egyszerűsége segítheti a külön apparátussal nem rendelkező kis- és középvállalatokat. Mire gondolok pontosan? Az elmúlt négy évben azon a munkahelyen, ahol én dolgoztam, Pest megye közgyűlésében, mintegy 8 milliárd forint értékű beruházást bonyolítottunk le, ennek nyilván jelentős részét közbeszerzési eljárások mentén tettük meg. Egyetlenegy esetben sem fordult elő, hogy az ajánlattevők jogorvoslati eljárással fordultak volna a Közbeszerzések Tanácsához vagy a döntőbizottsághoz, és nem azért, mert mi olyan nagyon-nagyon jól tudtuk a dolgunkat - természetesen ez így van -, mégis inkább azt gondolom, hogy rendelkezésre állt egy olyan apparátus, ami bizony a kis- és középvállalatoknál, illetőleg a kisebb tehetséggel megáldott, kisebb költségvetéssel rendelkező ajánlattevőknél, kiíróknál nem áll rendelkezésre. Azt gondolom, amikor a törvény egyszerűségéről, áttekinthetőségéről beszélünk, akkor az ajánlattevői oldal mellett az ajánlatkérői oldalnak a dolgát is könnyíteni kell.

Látszólag jó a helyzet, hiszen a magyar vállalatok viszik el a pályázatok 97,5 százalékát, értékben azonban természetesen más ez a szám, hiszen azt látjuk, hogy értékben ez már csak 85 százalék, azaz ezeknek a beruházásoknak a 15 százalékot külföldiek nyerik el. Persze, természetesen ebben van olyan is, amit Magyarországon magyar vállalat nem tud teljesíteni. Akkor is négyszer - szemben Balla képviselőtársam ötös szorzójával, ugye, ha a 3,7-et megszorozzuk néggyel, az közelebb van a 15-höz, mintha öttel szorozzuk meg, tehát akkor is négyszer - több külföldi nyert 2005-ben, mint 2004-ben. Persze, ezt a tényt finomíthatja természetesen, hogy 2005-ben több olyan nagy értékű tender bonyolódott és zajlott le, aminek kapcsán természetes a külföldi vállalkozások térnyerése, de nyugodtak azért ebben a dologban nem lehetünk.

Azt viszont nem tiltja semmi, hogy a kormány vagy akár a szakmai kamarák - ahogy az elnök úr is említette - segítsék a magyar vállalatok uniós belső piacra, külföldi piacokra jutását információval, ha kell, valamilyen szabályozással, legyen szó akár adózási szabályok átgondolásáról, mert a magyar vállalkozók külföldi szerepvállalása gyakorlatilag nem is mérhető, szinte nulla. Tehát a megoldás az, hogy ha a külföldiek vállalkozhatnak nálunk, akkor mi is tudjunk vállalkozni az uniós belső piacon legalább.

Ilyen szabály az, ami a kis- és középvállalkozások életét könnyíthetné, hogy az elmúlt négy évben duplájára nőtt az egy közbeszerzésre jutó beszerzési érték, 157 millióról 341 millió forintra. Ez nyilvánvalóan szűkíti a kisebb vállalkozások lehetőségeit, vállalkozási kedvét. Hát akkor csökkentsük az egy eljárásra jutó költségeket, csökkentsük a határidőket, és nézzük át a törvénynek a sokat favorizált azon részeit, amelyek összevonási kényszereket alkalmaznak, néhol akár életszerűtlen megoldásokkal is. Nyilván ezen lehet és kell is majd segíteni. De megoldást jelenthet az is, hogy ha nagyon óvatosan és nagyon finoman, hiszen egy működő, organikus egység most már lassan a törvény, ezért csak nagyon óvatosan, de meg kell nézni azt, hogy ha a beszerzés tárgyától függő eljárási határidőket választunk, ez mennyiben könnyíti a magyar vállalkozások vagy a kis- és középvállalkozások dolgát. És ha kell, akkor a közösségi irányelvek jövőbeni módosítását is kezdeményeznünk kell, ezt a kérdést is el kell vállalnunk.

Itt említeném meg azt, hogy Balla képviselőtársam említette azt, hogy a nyílt eljárások rovására a tárgyalásos eljárások növekednek, és ebből messzemenő következtetéseket vont le. Én nem lennék ilyen bátor ebben az esetben - hiszen miről is van szó? A nyílt eljárások számának 8 százalékos csökkenése, azt gondolom, csak látszólagos, hiszen sem a tárgyalásos eljárások számának aránya, sem a jelentéktelen nagyságrendű meghívásos eljárások száma nem változott jelentősen. Hanem miről van szó? Arról van szó, hogy ezek a fajta tárgyalásos eljárások tulajdonképpen nem mások, mint a hagyományoshoz képest jóval rövidebb időráfordítással lefolytatható nyílt közbeszerzési eljárások. Tehát magyarul, ismételten a törvényhez kell visszanyúlnunk, ismételten a határidőket kell áttekinteni, és a lehetőségeket ebben az ügyben tovább nyitni.

Nos, a fentiek miatt is úgy véljük, hogy szükséges a törvény korrekciója, nyilván nem ma, de hosszú távon ez megoldandó feladat. Szükséges azért, mert például nincs jól együtt szabályozva a szakhatóságok közreműködése a közbeszerzési törvényben és az építési beruházási piacon. Mondok egy példát: például amikor az építési engedélyben egy beruházás megkapja a szakhatóság engedélyét, nagyon sok esetben, mondjuk, sem a műemlékvédelem, sem a tűzoltóság nem jelzi későbbi igényeit. Majd amikor a beruházás a vége felé közeledik, és folynak a különböző egyeztetések, jegyzőkönyvek, akkor a szakhatóság - jogosan, természetesen - azt mondja, hogy kérem szépen, tűzjelző hálózatot kell kiépíteni, különben nem lesz használatbavételi engedély. És akkor a beruházó vagy az ajánlatkérő morfondírozhat, hogy most mit is tegyen, vonja össze ezt az új értéket az előzővel, és akár nemzeti értékhatárt meghaladó közbeszerzési eljárást generáljon, vagy folytasson le egy tárgyalásos eljárást, nyilván avval az ajánlattevővel, aki eleddig, mondjuk, másfél-két évig végezte ezt a munkát, kockáztatva, hogy itt valami rosszat fog lépni. Nem is beszélve arról, hogy ez a beruházási célokmányokban, a beruházás eredeti költségeiben, mondjuk, nem is szerepelt. Tehát nyilván a szakhatóságokkal történő együttműködést a közbeszerzési törvényben az építési törvény mellett szabályozni kell.

Végezetül és talán nem is legutoljára nagyon fontos az, hogy találjuk meg azt a szabályozási módot, ahol továbbra is lehetőség van a jóhiszemű résztvevőknek a jogorvoslatra, de nincs lehetőség a joggal való visszaélésre, a közbeszerzések, beruházások, ki tudja, milyen - gazdasági vagy verseny, vagy talán akár politikai - szempontból történő megakasztására.

(12.50)

Azt véljük, hogy a közös cél a közpénzek megfelelő felhasználása, hogy oda kerüljenek a forintok, ahol a legnagyobb szükség van rá, legyen lehetősége ezáltal mindenkinek persze, akár külföldieknek, akár a nagyoknak, de a kicsiknek is, a vállalkozásoknak, a kisvállalkozásoknak is piacra jutnia és ott megmaradnia, azért, hogy megmaradjunk mindannyian.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Parlament! Az ember nem szívesen szól hozzá szinte utolsóként ezekhez a kérdésekhez, de ha a közbeszerzésekről beszélünk, akkor emlékszünk arra is, amikor közbeszerzés nélkül történtek beruházások az útépítéstől kezdve egypár dologig. Az sem volt túl elegáns. Az, hogy az embernek ősz a haja, még nem jelenti azt, hogy az emlékezete is romlik.

Emlékszünk arra is nagyon jól, amikor a két forduló között 2002-ben bizonyos típusú döntéseket az akkori Fidesz-kormány meghozott székházügyben. Hál' istennek a döntőbizottság később bírságokkal jutalmazta ezt a tevékenységet; közbeszerzésről volt szó.

Egyébként itt a remek lehetőség, az önkormányzatok java részében most jobboldali vezetés van, nagyon egyszerűen meg lehet oldani ezt a problémát, és nem fordul majd elő az, ami Gyálon, az én városomban, ahol lakom, előfordult, hogy egy nagy cég, egy majdhogynem multinacionális cég kapta meg a több milliárd forint értékű csatornaberuházást a helyi kisvállalkozók konzorciumával szemben. Ezt az önkormányzatot is jobboldali polgármester vezeti.

Azt gondolom tehát, hogy kár ezekkel a rémdrámákkal foglalkozni. Itt valóban az van, ami az anyagból kitetszik, hogy megköszöntük a Közbeszerzések Tanácsa és a Közbeszerzések Döntőbizottsága munkáját, és mindannyiunk közös dolga, hogy ez ne így legyen. Ha kell, törvénymódosítással, ha kell, egymásra történő odafigyeléssel. Azt természetesen megígérhetem, hogy a következő időszakban nagyon erőteljesen fogunk figyelni minden olyan közbeszerzésre, amelyik legalábbis korrupciógyanús. Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, bár én a többségi véleményt szeretném elmondani, kisebbségi véleményre majd Mádi képviselő fog majd tekintettel lenni, aki ezekben a másodpercekben érkezik, és azt majd ő fogja elmondani.

Tisztelt Parlament! Tisztelt Elnök Úr! A költségvetési bizottság november 8-ai ülésén megtárgyalta a vonatkozó törvényjavaslatot, és viszonylag hosszabb szakmai vita után természetesen úgy döntött, hogy általános vitára alkalmasnak találta, a következők mellett.

A javaslat mintegy 34 paragrafusban érinti a különböző közlekedési ágak vonatkozó külön törvényeit. Ahogy az előterjesztő elmondta, a változások nagy részét uniós tagságunkból adódó kötelezettségteljesítés indokolja, más részét azonban környezetvédelmi és az épített infrastruktúrákkal történő jobb gazdálkodás motiválhatja. Külön most nem térnék ki arra, hogy a légi közlekedés, vasúti közlekedés, vízi közlekedés szabályai melyek mentén módosulnak, csak azokat emelem ki, ahol esetleg vita és nézeteltérés volt.

Az egyik ilyen terület a vasúti közlekedéssel kapcsolatban az eljárási határidők számításával, az eljárási határidőkkel kapcsolatban bontakozott ki. A bizottság élénk vitát folytatott arról, hogy a hatósági engedélyezési eljárással kapcsolatos határidőnek a mostani 30 napról 90 napra történő felemelését mi indokolja. Nyilván egyeztetések szükségesek ebben a tekintetben. Azt gondoljuk, hogy olyan sok vasút most Magyarországon nem épül, hogy a közlekedési hatóság ne tudjon ennek időben eleget tenni.

A vízi közlekedésnél érintettünk bizonyos kérdéseket. Az előterjesztő elmondta nekünk, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel kapcsolatos szabályozás, a magyar nemzeti bizottságra vonatkozó felhatalmazás a kormánynak nem fog a tengerészeti minisztérium vagy tengerészeti hivatal kialakításához eljuttatni bennünket. Ettől a bizottság természetesen megnyugodott, és támogatta ezt a részt is.

A javaslat negyedik területe a közúti közlekedést érinti. Külön rendelkezik a veszélyes árut szállító járművek ellenőrzéséről, külön az utak építésére, fennmaradására vonatkozó engedélyezési szabályokról, külön a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokról, ezeket hangolja össze a különböző Európa tanácsi és európai parlamenti irányelvekkel.

(9.50)

Végezetül: szabályozza az uniós irányelvekkel, tanácsi döntésekkel összhangban a közúti infrastruktúrák használatára vonatkozó díjfizetési kötelezettségeket. Itt azt látnunk kell - és a bizottsági ülésen is elhangzott -, hogy Európa több országában egyszerre vezetik be ezeket a díjfizetési kötelezettségeket. Látjuk, hogy Csehország, Szlovákia, Ausztria és Németország egy időben lép a nemzetközi tranzittal kapcsolatban, a nemzetközi fuvarozással kapcsolatban az infrastrukturális költségek ügyében. Nyilván nem véletlen, hiszen az Európai Parlament és Tanács 2006. május 17-ei 38-as irányelve ezt részletesen szabályozza is. Reméljük természetesen, hogy majd a magyar szabályozás is ennek fog megfelelni.

Nem bontakozott ki külön vita arról, hogy a "használó, fizess" alapelv mennyire jó Magyarországon, de hozzátettünk még egyet: "használó, fizess, és ott közlekedj, ahol erre az épített út a legalkalmasabb", tehát a nehéz tehergépjárművek a gyorsforgalmi úton és a megfelelő teherbírású úton. Nyugalmat hozhat ez a szabály az ilyen út mellett élőkre, az épített környezetre és a természeti környezetre.

Végül: kifejezetten örülünk annak, hogy az elektronikus díjfizetés lehetőségét tárgyalja a törvényjavaslat. Nyilván úgy érdemes ezt majd bevezetni, hogy a valódi használattal, a valódi szolgáltatásokkal legyen teljesítményarányos. Különböző megoldások léteznek Európa különböző országaiban a mikrohullámú rendszertől, amit beépítenek a teherautóba, a GPS-rendszerig. Ha erre mód és lehetőség van, mi a pontosabb rendszer mellett fogunk majd érvelni.

Legvégül pedig egy nagyon érdekes területet érintett a bizottság: az elmaradt vagy vitatott útdíjak követelésének lehetőségét szűkíti a törvény az általános elévülés helyett öt évről egy évre azzal, hogy 60 napon belül fel kell szólítani az ellenérdekű partnert a kötelezettség teljesítésére. Abszurd is volt, hogy öt évig igazolásokat kelljen őrizni. Gondoljunk bele, hogy egy teherautó-forgalomban ez mit jelent, de akár a személyautó-forgalomban is mit jelenthet.

Végezetül: a bizottság bizakodik abban, hogy egyes önkormányzatok ezt a szabályozást magukévá teszik, rendeletben fogják szabályozni az egyes parkolási díjak beszedhetőségének a szabályait (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az elévülés szabályait. Mindezek mellett a költségvetési bizottság 16 igen szavazattal, 7 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy nem jó ez a költségvetés, nem jó, mert nincs benne minden, amit szeretnénk, hogy benne legyen. Az van benne, ami a valóság, és amit meg lehet és meg kell tenni.

Három területet szeretnék érinteni a felszólalásomban. Az egyik terület az, hogy sokat hallottuk itt a teremben, ma is többször elhangzott az, hogy ez a költségvetés nem segíti eléggé a vállalkozókat, hogy ez a költségvetés nem vállalkozóbarát. Ahogy hallhattuk a haszontalanabbik ellenzéki párttól, nem is fogunk tudni vitatkozni ezzel a ténnyel, annyira nem is fogjuk tudni segíteni a vállalkozókat, mint amennyire ők tették ezt autópálya-építés kapcsán az elmúlt ciklusokban.

Ezzel szemben mi a valóság? A valóság az, hogy némelyik újdonsült ellenzéki vezetésű önkormányzat olyannyira segíti a vállalkozókat, hogy elfelejti kifizetni nekik azt az összeget, ami közbeszerzésen elnyert munkájuk után járna nekik. Vagy manapság az a megoldás is megtalálható némelyik önkormányzatnál, hogy a határidő lejárta előtt a számlát egész egyszerűen nem fogadják el, de nem küldik vissza, hanem felszólítják a vállalkozót, hogy szerelje fel a számlát még ezzel-azzal-amazzal, és bocsásson ki egy új számlát.

Kérem szépen, APEH-elsőben ezt büntetni rendelik, azt is, aki tudja, azt is, aki nem tudja; ugyanarra a teljesítményre két számlát nem lehet kibocsátani, először illene visszaküldeni a számlát, megkifogásolni, és majd ezek után felszólítani a vállalkozót, hogy csináljon vele valami mást.

De az a módszer is elterjedt manapság vállalkozósegítés ügyében némely önkormányzatnál, hogy az előző ciklusban elindított közbeszerzési eljárások nyerteseit behívják egy kis beszélgetésre, de lehet, hogy csak a bonyolítón keresztül üzennek neki, és az is előfordulhat, hogy a különböző consiglieriken keresztül veszik fel velük a kapcsolatot. Gondolhatják azt, hogy ez nem a valóság, a nevek, címek nálam, akit érdekel, annak nagyon szívesen beszélek még tovább is erről.

Ezt azért bocsátottam előre, mert nem jó ez a költségvetés; a valóság van benne, az, amit meg kell tennünk és amit meg lehet tennünk.

(15.40)

Benne van az önkormányzatok fejlesztési pályázataihoz szükséges önrész, benne van az a forrás, ami alapján az önkormányzatok tudnak fejleszteni, a pályázatokon tudnak indulni, azaz a fejlesztési tervekhez meglesz az állami és önkormányzati önrész. Lehet akár a választókerületemben, a bugyisi iskola előtt az elkerülő utat megépíteni, hogy a református kisdiákok az iskolában nyáron ne csukott ablak mellett tanuljanak; vagy mondjuk, ahol lakom, Gyálon lehessen iskolát bővíteni - megvan benne a forrás.

Tegnap hallottuk a haszontalanabbik ellenzéki párt vezérszónokát aggódni a népesedéspolitikai mutatók miatt, ma is sokszor volt erről szó. Fogy a magyar, öregszik a társadalom. Nézzük csak meg, hogy miért is rossz, ha növekszik a nyugdíjasok száma: talán mert nem tudjuk majd eltartani őket? És a szó sem jó. Ugye, érzik, képviselőtársaim, az, hogy eltartani, nem jó szó erre azok vonatkozásában, akik ezt a jogot egyszer már megváltották a munkájukkal, vagy ha nem voltak munkában, akkor csak azért, mert felneveltek minket. Én azt gondolom, a mi dolgunk a szüleink sorsát intézni, az állam - ha tud - járuljon hozzá többel, meg fogjuk ezt külön köszönni.

Természetesen én is aggódnék, ha, mondjuk, amikor kormányon voltam, annyiszor csaptam volna be a szépkorúakat, ha elspóroltam volna a 19 ezer forintjukat. Ebben a költségvetésben azonban benne van a nyugdíjemelés forrása, benne van az, amit ígértünk, a nyugdíjkorrekció folytatása, az özvegyi nyugdíjak több mint 10 százalékkal való emelése és differenciáltan a '88 előtt megállapított nyugdíjak emelése. Hárommillió nyugdíjasról van tehát szó, és egymillió nyugdíjas az, aki az átlagnál is többet kap.

A haszontalanabbik ellenzéki párt vezetője tegnap elmondta, hogy 650 ezerrel vagyunk kevesebben, mint 25 évvel ezelőtt, és hogy ez a költségvetés családellenes. Képviselőtársaim, ha végiggondolják, azokban az ázsiai és afrikai országokban, ahol rohamosan növekszik a népesség, nyilván nagy a jólét és családbarát a költségvetés - ez elemi szociológia. Azon népcsoportoknál és kisebbségeknél nő a gyereklétszám, amelyek a legszegényebbek, amelyek a leghátrányosabb helyzetűek. Ez egy túlélési stratégia, tudjuk ezt mindnyájan.

Biztos tudja ezt minden ellenzéki képviselő, nyilván - az egyetemi tanulmányai után - tudja ezt nagyon jól az ellenzéki párt vezérszónoka. Én nem gondolom, hogy hazudott volna a nagyobbik vagy haszontalanabbik ellenzéki párt vezetője, dehogyis. Ez csak egy kis affiliáció, egy kis odatartozás az övéihez, még egy pici csecsemői együttgügyögés a költségvetés kapcsán.

Kedves Képviselőtársaim! Nem jó ez a költségvetés. Kemény, de tudják, benne van minden, amit meg lehet és meg kell tenni. Én azt gondolom, hogy elfogadható.

És megmondom a végén, hogy mit tartok én jónak. Azt tartom jónak, mert a költségvetésre nyilván nem adekvát ez a szó, hogyha a családomat boldognak látom. Azt tartom jónak, ha a gyermekeim boldogulnak. Azt tartom jónak, hogy egy kisebbet mondjak, ha a lányom jó jegyet hoz haza a gimnáziumból, de a legjobbnak mégiscsak azt tartom, amikor az anyósom is megérti azt, hogy ma egy szelet kenyérrel kevesebb azt jelenti, hogy holnap az unokáinak egy kilóval több fog jutni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bár én a többségi előadó szeretnék ebben az ügyben lenni, remélem, így is meghallgatják.

Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság november 30-ai ülésén megtárgyalta az illetékekre vonatkozó törvénymódosítási javaslatot. A bizottság külön örömét fejezte ki, hogy a javaslat mindenekelőtt szabályoz és pontosít, és csak másodsorban célja a költségvetési bevételek emelése.

A javaslat egyértelművé teszi azt, hogy kinek kell e jelzálogbejegyzésnél fizetni, annak csupán, aki kéri a jelzálog bejegyzését, vagy annak, akire nézve jogosítványokat állapít meg, jogosultságot szerez. A javaslat tisztázza ezt az eddig ellentmondásos folyamatot.

A javaslat egyértelművé teszi azt is, hogy mi a vagyoni értékű jog, megkülönböztetve a jelzálogjogtól. Sok vitát zárhatunk le ezzel.

Végezetül a társasházakra vonatkozó rendelkezések kifejezetten összhangban vannak a társasházra vonatkozó törvényi szabályozással, megengedőbb jellegűek, ugyanakkor mobilissá teszi a társasházi vagyon mozgását, adásvételét, esetleg fejlesztését.

Mindezek mellett a bizottság 16 igen szavazattal, 3 nem ellenében, tartózkodás nélkül a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta, és elfogadásra javasolta.

Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Beszéljünk a tényekről a demográfiával kapcsolatban, Török Zsolt és Pettkó András is említette ezt a témakört. Azt gondolom, vannak olyan kormányok persze, ahol családbarát intézkedéseket hoznak, ismerünk ilyet Indiában, egyes afrikai országokban, ahol jelentősen nő a gyermeklétszám, a született gyermekek száma. Azt gondolom, hogy ne viccelődjünk ezzel a ténnyel. Azokban az országokban azokban az időszakokban nő a gyereklétszám, amikor a társadalmi problémák, bajok vannak. Ez egy szociológiai válasz a gazdasági nehézségekre.

Tudjuk azt jól Magyarországon, hogy vannak olyan kisebbségi népcsoportok, ahol, kormányok ide, kormányok oda, nő a gyereklétszám. Ez egy adekvát válasz arra annál a népcsoportnál, hogy hogyan lehet a nagycsaláddal kivédeni a társadalmi problémákat és bajokat. Azt gondolom, hogy a középiskolában, a szociológia I-ben ezt tanítják. Fogadjuk meg az MDF-nek azt a jelszavát, hogy felnőttek vagyunk, így is viselkedjünk ebben a dologban, azt gondolom, ne szórakoztassuk egymást ilyen butaságokkal.

Köszönöm.

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Ma nagyon sok szó esett az alapfokú művészetoktatás finanszírozásának kérdéseiről. Én egy kapcsolódó módosító javaslatot szeretnék az önök figyelmébe ajánlani. Tudjuk jól, hogy változik a finanszírozás, de azt is nagyon jól tudjuk, hogy nem a finanszírozásváltozás, önmagában a normatívacsökkenés a művészeti típusú ágaknál a lényeg, hanem az, hogy minősíteni kell, akkreditálni kell ezt az intézményt, amelyben a gyerekeink tanulnak. Ez valahol, azt gondolom, rendben van így. Én például nagyon szeretnék atomfizikát tanítani, de a spinkvantumszámoknál elmaradtam, tehát valószínűleg nem fogok atomfizikát tanítani, nincs rá jogosítványom, nincs rá minősítésem. Régebben kacérkodtam azzal a gondolattal is, hogy balettet is jó lenne tanítani, de acélbetétes a bokám, és száz kiló vagyok, tehát abban a művészeti ágban sem fogok túl nagy eredményeket elérni, és ez is így van rendjén.

Viszont van reális esély arra, hogy vannak olyan képző intézmények, olyan önkormányzati intézmények, ahol el lehet érni ezt a minősítést, és van rá igény is. Szülőként persze én is azt remélem, a gyermekeim olyan helyen tanultak, ahogy ellenzéki képviselőtársaim mondták, talán Babák Mihály képviselő úr mondta, ahol a legfontosabb a kiszámíthatóság. Szülőként tehát én is azt remélem, hogy kiszámítható az a hely, ahova az én gyerekem zongorázni jár vagy járt, ahol énekelni vagy szolfézst tanult, arra feljogosított helyen tanulja vagy tanulta, és ahol hozzáértők tanították ezt neki. Azt gondolom, kiszámíthatónak és stabilnak kell lenni, akár a mocsárciprus - Babák képviselőtársamnak mondom - szélesedő talpa. Ilyennek gondolom én a művészetoktatást, az alapfokú művészetoktatást, ilyennek gondolom azt, hogy hogyan kellene ezt csinálnom.

A javaslatunk lényege arra vonatkozik, hogy bizony előfordulhat, hogy lesz olyan intézmény, ahol nem tudja megfelelő határidőre ő ezt a minősítést megszerezni. Ebben az esetben nyilván azt a pénzt az önkormányzat, a fenntartó nem fogja megkapni, vagy el fogja tőle vonni az állam. A javaslatunk lényege tehát az, hogy ne vonjuk ki ezt az összeget ebből a művészeti ágból, kerüljön vissza ez az összeg. Tehát ahol nem sikerül a minősítés, az a pénz ne vesszen el, ne folyjon bele a költségvetés más általános részeibe, kerüljön vissza azzal, hogy megemeljük a normatívát, mondjuk, szeptembertől azzal az összeggel, amit máshol nem tudtunk odaadni. Csináljunk egy valóban jó minőségű művészeti oktatást. A választókerületemben nagyon jó művészeti képző intézmények vannak, Gyálon, Lacházán, Dömsödön vagy Ráckevén. Azt gondolom, hogy nekik nem lesz gond e minősítés megszerzése. Biztos vagyok benne, hogy fogok is tudni nekik ebben segíteni.

Hosszú távon persze nyilván nem ez a legjobb megoldás. A legjobb megoldást úgy képzelem el, hogy az iskolákban a művészeti képzés tantárgy neve lenne, mondjuk, az emberré nevelés tantárgya. Azt hiszem, hogy ez az, amiért ma nagyon sokan hozzászóltunk, nem önmagában azért, mert ez egy érdekes témakör, hanem azért, mert mindnyájan azt érezzük, hogy itt valahol erről van szó, hogyan lehet vizuális kultúrát tanítani a gyereknek, hogyan lehet mozgást tanítani a gyereknek, hogyan lássa ő másképp a világot. Aztán persze legyenek pályázati lehetőségek, a valódi művészeti képzésre azok a gyerekek, akiknek ez nem elég, akikben több van, mint egy alapfokú művészeti képzés, részesülhessenek valódi, jó képzésben, legyenek művésztelepek Ráckevén vagy Gyálon, ahogy ez régen is volt, Nagybányán vagy Szentendrén, és ez a gyerekek számára legyen elérhető és nyitott. Egyetértek mindenkivel, aki azt mondta, hogy a gyerekeink a legjobbat érdemlik, hát művészetoktatásból is a legjobbat érdemlik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat jól beleilleszkedik abba a jogharmonizációs tevékenységbe, amely a közlekedéssel összefüggő szabályokat rendezi az európai uniós normák közé. Így volt ez, ahogy tapasztalhattuk, tavaly a 2006. évi CX. törvénnyel, amely 34 paragrafusban, ez az újabb törvénymódosítás pedig 35 paragrafusban szabályozza ezt a területet.

Mint az ismert, és államtitkár úr is elmondta, az egységes közlekedésbiztonsági szervezet végzi a polgári légi-, vasúti és víziközlekedési balesetek, események kivizsgálását. A Katonai Légügyi Hivatal beolvadásával a Nemzeti Közlekedési Hatóság látja el a közlekedési hatósági feladatokat. Ezen belül azonban a Katonai Légügyi Hivatalnál, illetőleg annak maradványszerveinél maradtak az állami légi járművek baleseteivel kapcsolatos vizsgálati feladatok. Ez az érvényes uniós irányelvek szerint nem lehetséges, ezt a hatóságtól független szervezetnek kell végeznie. Ezért a törvényjavaslat tartalmazza a hatóságtól független közlekedésbiztonsági szervezet működéséhez szükséges módosításokat és ami ennél fontosabb, ezeket a garanciákat is.

A törvényjavaslat tartalmazza még a vízi közlekedésről szóló törvény módosítását is. Az előttem szólók által elmondottakon túl a hatósági és a mentési feladatok ellátása érdekében vezetendő utasnyilvántartás felhasználásáról tartalmaz módosításokat, garanciális szabályokat.

Végezetül a törvényjavaslat - a vasutasok, szakszervezetek és a kormány közötti megállapodásnak megfelelően - megjeleníti az Állami Egészségügyi Központot mint olyan intézményt, ahova a vasutas biztosítottak beutalási joggal, beutalási lehetőséggel fognak rendelkezni.

Mindezek alapján a költségvetési bizottság a 2007. április 25-ei ülésén megtárgyalta és általános vitára javasolta a T/2837. számú, közlekedéssel kapcsolatos törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság február 28-ai ülésén megtárgyalta a vonatkozó törvényjavaslatot, és a tárgysorozatba-vételt, az általános vita megindítását támogatta. Nem véletlenül használtam a vita megindítása szót, mert már a bizottsági ülésen is komoly vita, polémia alakult ki ebben a látszólag jelentéktelen technikai kérdésben.

(16.50)

A bizottság azért döntött az általános vitára bocsátás mellett, mert fontosnak találta, hogy tegyük könnyebbé az adózni szándékozók életét, és az illetékes minisztérium találja meg azokat a megoldásokat, amelyek a korszerűbb adófizetési módozatokat preferálják. Mindezekkel együtt ajánlotta a bizottság általános vitára az előterjesztést.

Nos, ha folytathatom a felszólalással, a bizottsági vitában elhangzott az is, hogy ne törvény szabályozza a technikai megoldásokat, mert a törvény lehet, hogy emel, de lehet, hogy korlátoz, lehet, hogy behatárolja a technikai megoldásokat, lehet, hogy újakat hoz be. Elhangzott az is, hogy az adót természetesen nemcsak az APEH-hoz lehet, kell befizetni, hanem az önkormányzatokra is kell gondolni ilyen esetekben; az, hogy terminálokat telepítünk az adóhivatalokhoz, önmagában nem lesz elegendő megoldás. Amikor a vita során a kormánypárti képviselők azt vállalták, hogy vissza fogják hozni ezt a törvényt immáron abban a formában, ami mindenféle szándéknak megfelel, önök akkor hitetlenkedtek, pedig talán nem kellett volna, mert végül is én magam nyújtottam be azt a kapcsolódó módosító indítványt, amely talán egy picikét feszesebben fogja szabályozni ezt a területet.

Azt gondolom, születésnapi ajándékként kettőnk javaslatát, indítványát most már nagy valószínűséggel el fogja fogadni a parlament, mert végül is lehetetlen állapot az, hogy az APEH-irodákban italautomata van, kártyaleolvasó terminál nincs. Lehetetlen állapot az, hogy a XXI. században vagyunk, ma már elterjedtek azok a fizetési módok, amikor a bankkártyát vagy a mobiltelefont kell csak elhúzni a megfelelő terminál mellett, mi pedig még azon gondolkodunk, hogy hogyan lehetne bankkártyával ott helyben, a százvalahány APEH-irodában fizetni. Tehát azt vélelmezem, hogy ha nem a törvényben, akkor máshogyan, miniszteri rendeletben kell szabályozni azt, hogy melyek azok a technikai megoldások, amelyek aktuálisan elfogadhatók.

Erre vonatkozóan nyilván a törvényt ki kell egészíteni, hogy a miniszteri rendelet legyen az a szabályozó erő, amely ezeket a korszerű megoldásokat kezeli. Hiszen egy miniszteri rendeletet biztos, hogy gyakrabban lehet módosítani. Amikor ez a miniszteri rendelet majd elkészül, és remélem, ahogy államtitkár úr is elmondta, ez mihamarabb meg fog történni, akkor figyeljünk oda, hogy a vámhivataloknál az illeték megfizetésére, az adóhivataloknál, az önkormányzatoknál melyek azok a módok, amelyeket preferálni tudunk, sőt melyek azok a módok, amelyeket támogatni is tudunk. Ezért azt gondolom, jó, hogy megindult az általános vita, és majd amikor a kapcsolódó módosító vitája lehet, akkor esetleg továbbiakról is tudunk majd beszélni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A jóváhagyott Új Magyarország fejlesztési terv nagyprojektjei között nevesíti a budapesti elővárosi vasutak fejlesztését. Ezeknek a fejlesztendő vonalaknak az egyike a Budapest-Lajosmizse vasútvonal, amelynek elővárosi vasúttá fejlesztéséről számos szakmai, politikai egyeztetést követően a mai napig eltérő tájékoztatást lehet hallani. Magam több levelet is írtam már a miniszternek ez ügyben, a Népszabadság 2007. április 14-ei számának gazdasági mellékletében megjelent cikk pedig arról tájékoztat, hogy a Budapest-Lajosmizse vasútvonal Ócsa városát követő szakaszán a vasúti személyszállítás szüneteltetését tervezi a MÁV 2008 januárjától.

A térség országgyűlési képviselőjeként szeretném megerősíteni, hogy mind a vasútvonalra, mind annak elővárosi vasúttá történő fejlesztésére szükség van. A térségben a településközi, valamint a főváros felé irányuló kapcsolatokban fenntartható módon elsősorban ez a vasút van jelen. Mindezek jelenleg is indokolttá teszik a vasútvonal működtetését, sőt elővárosi vasúttá fejlesztését.

A vasútvonal jelenlegi állapotában elsősorban az Ócsa városát követő települések lakosai számára meghatározó jelentőségű. Az első agglomerációs gyűrűben a vasútvonal kiemelt szerepet az elővárosi vasúttá fejlesztését követően tölthet be. Abban az esetben, ha a vasútvonal személyszállításban betöltött funkcióját 2008 januárjától a tervezet szerint szüneteltetik, az utasforgalmi létszám csökkenése azt a hamis látszatot keltheti, hogy ennek a vonalnak a szerepe a közösségi közlekedésben elenyésző. Ez pedig könnyen eredményezheti az elővárosi vasútfejlesztés elhalasztását.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Számolni kell-e térségükben a vasútvonal személyszállításban betöltött szerepének korlátozásával? Milyen ütemben és milyen tartalommal várható a közép-magyarországi régió 11+3-as elővárosi vasútvonalának fejlesztése, és ennek részeként mikorra és milyen tartalommal várható a Budapest-Lajosmizse vasútvonal elővárosi vasúttá fejlesztése?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A költségvetési bizottság május 9-ei ülésén ellenszavazat nélkül, de 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. De amíg idáig eljutottunk, az egy hosszabb idő volt. Aki a '90-es évek elején-közepén vállalkozó volt, benne élt a gazdaságban, az még pontosan emlékszik arra a szörnyű gazdasági cunamira, amit a körbetartozási hullám indított el, cégek ezreit döntve csődhelyzetbe vagy csődközeli helyzetbe. Akkor nem volt rutin, nem volt gyakorlat és nem volt olyan a jogszabályi környezet, hogy ezeket megfelelően lehetett volna kezelni. Majd 2005-ben a politikai kommunikáció fő témája ismét a körbetartozás volt. Végül is 2005 végén, 2006-ban meg is indult erről a gondolkodás, a kormányzati gondolkodás, de úgy éreztük, úgy gondoljuk, hogy ez még csak szőrmentén és szemérmesen történt.

Mint ismert, a tavaly őszi törvényjavaslatot a kormány visszavonta. Pár bizottságban az fogalmazódott meg - a gazdasági bizottságban, a költségvetési bizottságban -, hogy egeret szültek a hegyek, tehát egy komplexebb megoldást szerettünk volna ennek a kérdésnek a rendezésére. Ez a komplexebb megoldás végül is megszületett, de ez még mindig nem a végső állapot. Itt van előttünk egy törvény, harminc helyen változik három jogszabály, ahogy államtitkár úr elmondta, a csődeljárásról, a közbeszerzésről szóló törvények és a polgári törvénykönyv. Nagyon fontos az is, amit már eddig tavasszal végzett a kormány, a parlament ebben a jogalkotási folyamatban - akár a büntetőeljárásról szóló törvényt is említhetnénk itt.

Nem szeretném elbeszélni a kisebbségi véleményt mondó képviselőtársam elől a lehetőséget, de abban végül egyetértettünk, hogy bizony sokszor az állam, az állami cégek és az önkormányzatok is elindítói lehetnek egy-egy körbetartozási hullámnak. Tehát van dolgunk a szabályozásban, nem elég a fővállalkozók nyakába varrni ezt a problémakört. Örülünk a javaslatnak, és még jobban örülünk majd, ha folytatjuk ezt a munkát akár az államháztartásról szóló törvény, akár a pénzforgalomról, akár a közigazgatási eljárásról, akár a pénzintézetekről szóló törvények vonatkozásában. Szükséges ez a törvény, de még nem elégséges. Szeretném elismételni: a költségvetési bizottság ellenszavazat nélkül, 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazából egy-két felvetett kérdésre szeretnék reagálni. Szatmáry képviselőtársunknak köszönöm, hogy a Fidesz nevében támogatja a törvényjavaslatot, de megmondom őszintén, ez nem tudja elaltatni az éberségemet, a sajtot erősen fogjuk a szánkban.

Miről is van szó? Nem azt mondtuk - és azt hallottam, hogy ezen az oldalon felszólalók egyike sem azt mondta -, hogy elsősorban, azt pedig végképp nem, hogy csak a központi költségvetési szervektől indul ki a körbetartozási hullám; mintha Szatmáry képviselőtársam ezt mondta volna. Ez biztosan nem így van, hiszen arra is emlékszünk, hogy 2002-ben akár a Nemzeti Színház, akár a felújított Sándor-palota kivitelezői elég sokat vártak a pénzükre, és akkor nem a mostani kormányzat volt.

Ma inkább az is probléma a központi mellett, hogy sajnos az önkormányzatok is abba a helyzetbe kerültek, vannak vagy akarnak maradni (Ékes József bólint.) - látom, Ékes képviselőtársam gyakorlatilag ezzel egyetért -, hogy szinte döntés kérdése, hogy ők fizetnek 60 napra, 50 napra, 150 napra. Biztos, hogy nem jól van így, és azért céloztam arra, hogy majd az államháztartásról szóló törvénnyel kell folytatni, a pénzintézeti törvénnyel kell folytatni, a pénzforgalomról szóló törvényekkel kell folytatni ezt a sort, hogy az irány jó, de még azért lenne teendő ebben a dologban.

Azt nem hiszem, hogy a parlamenti kormányzást kellene bevezetni. A parlamenti határozat arra született a múltkor, hogy rossz volt az irány. Igazából rossz volt a kormány-előterjesztés iránya; a fővállalkozóra tette a fő hangsúlyt, megfeledkezett egy picikét arról, hogy bizony itt vannak egyéb ajánlatkérők is, ezért döntött úgy a parlament vagy a parlamenti többség, hogy határozatban kötelezi a kormányt arra, hogy igenis hozzon egy komplexebb törvényt vissza. Nem hiszem, hogy azt hetente vagy havonta kellene akár csak egy törvény kapcsán is nekünk megtenni, de az biztos, hogy figyelni kell rá.

A fedezetigazolás kérdése a valódi kérdés, amikor az ajánlatkérő a közbeszerzési törvény alapján közzéteszi az ajánlatkérését. A régi Kbt. szerint csak akkor tehette ezt, ha a fedezete megvolt. Majd az új Kbt.-ből ez kikerült, egy viszonylag laza szabályozás volt bent. Gyakorlatilag "hozom"-ra is lehetett közbeszerzési eljárásokat indítani. Ma már ez megint nincs így. Az új törvényben, ebben a javaslatban az van, hogy állami támogatásból, vagy ha támogatási iránti kérvényt vagy kérelmet benyújtott, már akkor elindíthatja, de például nem indíthat el a következő évi költségvetése terhére, nem indíthat el "majd fölvesszük a hitelt"-re, tehát erre már nem indíthat el központi költségvetés, önkormányzat ajánlatkérést.

Azt gondolom, hogy azért még egy picikét gondoljuk át erre vonatkozóan ezt a kérdéskört, hiszen a várható uniós beruházásokat, más forrásból induló beruházásokat nagyon nagy mértékben hátráltatná, ha majd csak akkor tudnánk elindítani adott esetben egy beruházást, egy közbeszerzési eljárást, amikor a forrás rendelkezésre áll. Tehát valamilyen úton-módon az ígérvényt - ezt esetleg a részletes vitánál vagy módosítókkal helyre kéne tenni -, a kormányzati ígérvényt kellene nevesíteni, hogy mi az, amire valóban elindítható már egy beruházás, egy közbeszerzés.

Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Azért látszódik, hogy Ékes képviselőtársam sokat mozog a vállalkozások világában. Említette, hogy 2003-tól foglalkozik a körbetartozások kérdéskörével, nekem ez már '91-től sajnos osztályrészemül jutott. Tehát az elmúlt 15-16 év tapasztalatai egy kicsit mást és egy kicsit hasonlót mondatnak velem, mint amit ön is mond.

Azt gondolom, az, hogy egy törvényjavaslat ötpárti konszenzussal kerüljön a parlament elé, annak biztos, hogy nincsen semmi akadálya. Ha csak rajtam múlik - és akkor a saját pártunk által képviselt frakcióban ezt el fogom tudni mondani -, ezt én fogom javasolni, hogy majd amikor legközelebb hozzányúlunk ennek az előkészítő bizottságnak a munkája alapján a törvényjavaslathoz vagy a törvényhez, akkor legyen meg az ötpárti egyetértés, hiszen akár a gazdasági bizottságban, akár a költségvetési bizottságban azért azt láttuk, hogy ellenszavazat nem nagyon volt, hanem inkább csak bizonyos tartózkodások voltak, és most is itt a támogatást hallottuk.

Emlegetjük ezt a 322 milliárd forintos - merthogy pontosan ennyiről volt szó a 384-ből - áfavisszatartást. Itt a költségvetés pórul járt, ha jól emlékszünk, ezt gyakran a szemünkre is szokták vetni, hogy 5,8 milliárd forinttal - az ÁSZ-jelentésben ez olvasható - az egyenleg így alakult, hogy ennyi volt a késedelmikamat-többlet, amit nekünk ki kellett fizetni, szemben azzal, amit az áfaellenőrzésekkor be tudtunk szedni. Nem tudni, tehát mondhatjuk azt, hogy a földalapú támogatások késve történő kifizetése vagy a tartalékképzési kötelezettség az önkormányzatok felé, ezek indították el; nem, ez nem így van. Tehát a '90-es évek elején sem voltak ilyen előírások, ez pontosan olyan, mint amikor valamikor, valahol egy dugó keletkezik az országúton, azt véljük, hogy majd fogjuk látni, hogy ott van egy szörnyű baleset, és amikor odaértünk, egyszer csak azt látjuk, hogy nem is történt ott semmi, de a dugó ettől még kialakult.

De a feladat ettől még teljesen érthető, ezt nekünk közösen kell megoldani. Tehát ha Ékes képviselőtársam képviseli ezt, akkor én ebben nagyon szeretném támogatni, hogy ötpárti javaslattal kerüljön ide a legközelebbi törvénymódosítás.

Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselőtársam! Nyugodtan bízzon! Azt gondolom, hogy a költségvetési bizottságban legutóbb két olyan példa is volt, hogy a másik oldalon ülők, a velünk szemben ülők azt mondták, hogy ez nem garancia, ha a kormánypárti képviselők azt mondják, hogy, mondjuk, támogatni fogják Pettkó András javaslatát az adózás rendjéről szóló törvénynél, hiszen szegény 3-4 éve próbálkozik ezzel, én azt mondtam, hogy nézzék, próbáljuk meg, hátha sikerül. Pettkó András képviselő úr javaslata megszületett, törvényben van.

Arra nem emlékszem, hogy kifejezetten arról beszélt volna az aktuális előterjesztés tavaly ősszel, hogy majd akkor ebből ötpárti lesz. Arra emlékszem, hogy a különböző bizottságok és a kormányoldali többségű bizottságok sem voltak megelégedve a törvénnyel, és nagyon örültünk neki, hogy egy komplexebb jött vissza. De azért azt el kell mondani, és nyilván államtitkár úr is el fogja mondani, hogy nagyon széles bázison történt ennek a törvénynek az előkészítése. 14 érdek-képviseleti szerv, 7-8-9 vonatkozó minisztérium, államtitkári megbeszéléseken, és mondom, ez a 14 érdek-képviseleti szerv még csak ellenvetéssel sem élt, amikor a körbejáró lapot megnézi az ember az előterjesztésnél, és azt látja, hogy mindenki egyetértett. De ez nem azt jelenti, hogy rendben van a dolog, ez azt jelenti, hogy amikor legközelebb nekiállunk, akkor még jobban kell csinálni.

Én csak ennyit mondtam, és akkor biztos, hogy tessék engem számon kérni, hogy lesz-e belőle ötpárti vagy sem. Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A teljes jogú schengeni tagság elérése kiemelt cél Magyarország számára. E csatlakozás fontos eleme a schengeni információs rendszer alkalmazása, ehhez szükséges a jogszabályi környezet igazítása. Mondhatnánk azt is, hogy ez egy jogharmonizációs törvény, de ez nem lenne igaz, hiszen több olyan meglévő törvényt módosít, mint a nemzetközi bűnsegélyről, a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központról, a közúti közlekedésről, a személyes tárgykörözésről szólót, de pótolja a büntetőeljárásról szóló törvény hiányosságait is.

Átgondolt, alapos törvényjavaslat, ezért a költségvetési bizottság egyhangú igen szavazatával támogatta az általános vitára bocsátását.

Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sokszor számon kérjük, számon kértük már a kormányzati és a parlamenti döntések előtt a megfelelő hatásvizsgálatokat. Tudjuk jól azonban, hogy a komplex hatásvizsgálatok sokszor nem olcsók, és leginkább időigényesek, hiszen az adatokat ezeknél a komplex vizsgálatoknál újból és újból fel kell venni.

A T/3029. számú törvényjavaslat a mikroszintű adatok adatkezelésének szabályait rendezi. Aggregált KSH-adatokból vagy esetleg nem is létező statisztikai adatközlésekből nem lehet összetett kérdéseket megválaszolni. Államtitkár úr mondott két-három példát rá, hogy melyek ezek a kérdések. Az adatok azonban legtöbbször fellelhetők az adminisztratív adatbázisokban a költségvetési szerveknél. A törvényjavaslat feszes garanciákkal oldja meg a mikroszintű adatok védelmét, ezáltal közölhetők az adatok az információs önrendelkezési jog sérülése nélkül is. A javaslatot az adatvédelmi biztos előzetesen véleményezte.

A törvényjavaslat tehát a közpénzek és az uniós támogatások hatékonyabb felhasználását segítheti elő, így a költségvetési bizottság ellenszavazat nélkül, 6 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! A költségvetési bizottság 2007. szeptember 10-ei ülésén a Közbeszerzések Tanácsának 2006. évi beszámolóját megtárgyalta. Örömmel tapasztaltuk, hogy a tavalyi beszámoló során elhangzott észrevételekre visszatér a jelentés, külön bemutatja azokat a változásokat, amelyeket tavaly a parlament, illetőleg a bizottság kért és javasolt. Külön elemzi a közbeszerzések tisztaságával kapcsolatos tapasztalatokat és tennivalókat. Külön figyelmet érdemel a Közbeszerzések Tanácsának kis- és középvállalkozásokat segítő munkája információáramláson, ajánlásokon, állásfoglalásokon keresztül.

Végezetül a bizottság egyetértett a tanács fő törekvéseivel a közbeszerzési szabályozás területén, a korrupciós jelenségekkel kapcsolatban külön üdvözölve a várható megszülető tanulmányt és elemzéseket, a hazai kis- és középvállalkozások piacra jutásával kapcsolatos és a hazai zöld közbeszerzések támogatásával kapcsolatos céljaival.

A költségvetési bizottság a Közbeszerzések Tanácsának jelentését ellenszavazat nélkül, 3 tartózkodás mellett elfogadta és a parlamentnek elfogadásra javasolta.

Köszönöm a figyelmet.

VÉGH TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Miért is fontos az, hogy minden évben áttekintsük a hazai közbeszerzések tapasztalatait? Azért, mert nem az állam, a központi költségvetés vagy az önkormányzatok pénzének elköltéséről, hanem az adófizető polgárok adójának felhasználásáról van szó. A Fidesz kisebbségi előadójának véleménye szerint bizony minden csak romlott tavaly óta. Én azt gondolom, hogy nézzük meg.

Tavaly ilyenkor, a 2005. évi beszámoló tárgyalásakor sokan a gazdaság állapotáról vontak le messzemenő következtéseket, mert éppen csökkent a közbeszerzések száma és értéke. Akkor elmondtuk, hogy ez szorosan nem korrelál a gazdaság teljesítményével, de legyen, akkor legyen, maradjunk ezen a nyomvonalon. 2006-ban, ugye, több mint 30 százalékkal növekedett a közbeszerzések száma, értéke. Ez az egyszerű eljárások összegével együtt 2000 milliárd forint, a hazai GDP 9 százaléka. Soha nem volt még ilyen mértékű növekedés és ekkora mértékű beruházás ebben az országban.

Hallhattuk persze, természetesen, hogy ez egy dolognak köszönhető, a PPP-rendszer bevezetésének és az erre való mozdulásnak. Ez engem kísértetiesen emlékeztet arra, amikor valamelyik pártvezető megtanult éppen vízen járni, a másik pártból a tagok pedig azt mondták, nézd, hát még úszni sem tud. Nem tudom, mit kellene még ahhoz produkálni, hogy valaki egyszer azt mondja, hogy na, hát akkor ez valami volt.

De nézzük csak meg, hogyan is alakul ez a 30 százalékos növekedés, mert azt gondolom, hogy itt van a kutya elásva. A kormányzati központi közbeszerzések aránya a felére esett vissza. Szó sincs arról, hogy választási év volt, tehát az aránya huszonvalahány százalékról 12 százalékra esett vissza, értékük pedig 30 százalékkal csökkent. Viszont emelkedett a helyi önkormányzatok beruházásának a száma, közbeszerzési beruházásainak és közbeszerzési értékeinek a száma, mennyisége 85 százalékkal, azaz közel a duplájára. Tehát a 30 százalékos növekedés úgy jött ki, hogy a központi kormányzati szervek csökkentettek, a helyi önkormányzatok pedig 85 százalékkal növekedtek, azaz majdnem a duplájára emelkedett náluk a közbeszerzések értéke. Ha valahol mondhatnánk, hogy választási év volt, azok a helyi önkormányzatok, de ezt biztos, hogy senki nem meri itt mondani a parlamentben. Én azt gondolom, a helyi önkormányzatok többsége azt csinálja, ami a dolga, gondoskodik az állampolgárok jólétéről, és ha kell, eközben beruház.

Nyilván hogy Balla képviselőtársam sosem látott még beruházást, különben nem mondott volna ekkora butaságot, hogy választási év volt, és mennyi közbeszerzés van a választási évben. A közbeszerzés nem jelent semmit, ebből a lakosok nem látnak semmit, hiszen ezek tervek, papírok, az év elején elindul, az átlagos közbeszerzési érték 340 millió forint, viszonylag ritkán lehet 340 millió forintos beruházást nyílt eljárással vagy tárgyalásossal egy év alatt caklipakli befejezni. Tehát ez azt jelenti, hogy majd az idén fognak ezek a beruházások, ezek a közbeszerzések realizálódni. És hát nézzük meg azt még, ugye, ebből le lehet vonni a megfelelő következtetéseket. Tudjuk azt, hogy az építőipari beruházások nőttek értékben 278 milliárd forinttal.

Érdekes számot mondott Balla képviselőtársam, ami természetesen nem igaz, merthogy tavaly is gondja volt a 3,7-nek a 4-gyel való megszorzásával, élénken emlékszem erre. Az, hogy hol is növekszik az, hogy nő a tárgyalásos eljárások száma, nézzük csak meg! A központi költségvetési szerveknél a tárgyalásos eljárások aránya 6,8 százalék, a helyi önkormányzatoknál 20,3 százalék. Tehát mintegy háromszorannyian szeretik a helyi önkormányzatok alkalmazni a tárgyalásos eljárást. Megmondom, ebbe tartoznak azok az eljárások is, amelyek a helyi közvéleményt vagy a nagyobb közvéleményt általában irritálni szokták; 11. számú melléklet vagy táblázat, felhívnám képviselőtársaim figyelmét.

A kis- és középvállalkozások által elnyert közbeszerzések értéke közel 10 százalékkal, azaz 50 milliárd forinttal nőtt, az egy eljárásra jutó összeg pedig növekedett, azaz egyre nagyobb volumenű munkákat képesek elvégezni a hazai vállalkozások. Ez az állítás egyik fele, de én korrekt vagyok, és hozzáteszem a másik felét: igen ám, de az aránya a kis- és középvállalkozásoknak 7 százalékkal csökkent a hazai közbeszerzésekben. Ettől viszont valóban nem lehetünk nyugodtak, viszont mindenkinek kell ez ellen tennie.

A parlament elfogadta a körbetartozásokról szóló törvényt, változtak bizonyos mértékben a közbeszerzéssel kapcsolatos szabályok, jogszabályhelyek. És ki tud ez ellen tenni? Én leginkább azt gondolom, hogy az ajánlatkérők és leginkább az önkormányzatok, ugyanis az önkormányzatok által tavaly indított eljárások egy beruházásra jutó értéke jelentősen nőtt 2005-höz képest. Azt pedig nagyon jól tudjuk, hogy a hazai kis- és középvállalkozások nem túl tőkeerősek, ez pedig nem kedvez. Tehát ha az önkormányzatok is követik azt a rossz gyakorlatot, hogy egyre nagyobb értékű, egy eljárásra jutó értékű eljárásokat választanak, az bizony nem fog kedvezni a tőkehiányos vállalkozásoknak. Ez az összeg, ez a 240 millió forint, az egy eljárásra jutó összeg pedig 20 százalékkal magasabb, mint a központi költségvetési szervek által indított eljárásoké.

Nos, én azt gondolom, hogy születhetnek jó törvények, de mégiscsak az a megoldás, ha rendre betartjuk a szabályokat, és nem alkalmazunk üptre-főre hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokat, amelyek önmagában lehet, hogy nem sértik pont a törvényt, de biztos, hogy nem kedveznek a hazai kis- és középvállalkozásoknak.

Sokszor halljuk azt az állítást, és ez most is elhangzott, hogy ilyen meg olyan magas a külföldi érdekeltségű vállalkozások száma, aránya - mikor melyik számot szeretnénk használni -, a beruházások értéke a kormány beszerzéseinél és a kormány gazdaságpolitikájánál. Nos, javaslom, nézzük meg a 10. számú mellékletet. A 10. számú mellékletben viszonylag egyszerűen le van írva, mi is történt. Az történt, hogy tavaly a központi költségvetésnél összesen 10 milliárd forint értékben nyert külföldi munkát, míg a helyi önkormányzatoknál hatszor nagyobb értékben, 64 milliárd forint értékben nyertek a külföldi vállalkozások. Tehát valóban sokat kell még tenni a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások érdekében, de mindenkinek.

Tisztelt Országgyűlés! Hallhattuk, 2006-ban 20 százalékkal csökkent a jogorvoslatok száma. 2005-ben még minden negyedik, 2006-ban már csak minden hatodik eljárást terhelt jogorvoslati procedúra.

Tisztelt Országgyűlés! Miért is kell a közbeszerzésekről tárgyalnunk? Azért, mert nem a kormány vagy a helyi önkormányzatok pénzéről van szó, hanem az adófizetők pénzéről, mindannyiunk adójáról és uniós forrásokról is. Van egy közös célunk: oda kerüljenek ezek a forintok, ahova kell, és úgy legyenek felhasználva, ahogyan az kell, mindenki tisztességére.

A Közbeszerzések Tanácsának jelentését mindezek mellett az MSZP parlamenti frakciójának nevében elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm a figyelmet.

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Adók, szankciók, büntetés, feketegazdaság, vagy öntudat, gerinc, jogegyenlőség, partnerség - melyek a szebb szavak? Én azt gondolom, hogy nekem az utóbbiak szimpatikusak. Nem szeretnék királynő lenni, aki nem fizet adót, de cserébe bele sem szólhat a közügyekbe. Senki nem szeret adót fizetni természetesen, én is, ha lehetne, máshol keresném a boldogságomat, de szeretnék jó szívvel beleszólni a köz ügyeibe, és ezt csak akkor tehetem meg gerinccel, ha előtte a szénámat rendbe tettem.

Tisztelt Parlament! Ha már így van, hogy adót kell fizetnünk, akkor tegyük ezt a partnerség mentén, tegyük ezt a jogegyenlőség alkotmányos alapelvei alapján. Rendelkezni fogunk most ebben az adótörvény-módosításban arról, hogy azoknak az adózóknak a listáját, akik 180 napon túli kintlévőséggel tartoznak az APEH számára, és ezeknek az összege eléri a 100 millió, illetve egyéneknél a 10 millió forintot, őket az APEH közzéteszi.

(16.30)

Ebben semmi új nincsen, hacsak az nem, hogy 180 nap meg van szabva a törvényben. Úgy lenne akkor, ha azt mondanánk, hogy rendben van, de cserébe tegyük be az adózók chartájába azt a pontot, hogy az adózó közzéteheti annak az adóigazgatási szervnek, adóhatóságnak a nevét, székhelyét, telefonszámát, egyéb azonosítóit, amelyek neki 180 napon túl a túlfizetésével nem számolnak el (Domokos László tapsolva: Teljesen jó! Ez egy demokrata!), nem vezetik át és nem írják jóvá.

Miről is van szó? Arról van szó, hogy a nyilvánosság nagyon fontos erő, és ennek mind a két irányban illik és kell mozdulnia. Ha azt szeretnénk, hogy a feketegazdaság ellen küzdjünk, akkor legyünk partnerek ebben, tekintsük partnernek az adózókat. Higgyék el, hogy ez is egy jó megoldás lehet az ellenzék általi adócsökkentési javaslatok mellett, vagy mondjuk, helyett.

Vita alakult ki a szakmai bizottságokban arról, hogy elégséges és megfelelő eszközökkel küzdünk-e a feketegazdaság, a szürkegazdaság vagy az alternatív gazdaság ellen. Nos, nyilván nem elégséges az az eszköz, amivel eddig küzdöttünk, hiszen van feketegazdaság. Megmondom őszintén, nagyon megtisztelő dolog, ha a haszontalanabbik ellenzéki párt nyitószónoka átveszi az én szófordulatomat, történetesen azt, hogy az adóiskola I.-ben is megbukna egypár olyan javaslat, amely a közbeszerzések során a fővállalkozóra, na meg az ajánlatkérőre tolja át az adóbeszedés-levonás édes-savanyú terheit. Itt nem a copyrightról van szó, alelnök úr, és nem a szerzőség a fontos kérdés, hanem a jogállamiság alapelvei. (Domokos László: Így van!)

Én azt gondolom, nem lehet a nyertes ajánlattevőre olyan feladat megoldását terhelni, amelyet az állam maga sem tud megoldani vagy nem tud jól megoldani. A szerencsétlen kézzel megválasztott javaslatok nem jók az államnak, nem jók az adózónak, nem jók az állampolgárnak, de nem jó a feketegazdaság elleni küzdelemben sem. Javaslatot fogunk kidolgozni a hétvégéig arra, hogy hogyan kellene ezt az ügyet kezelni, mert nyilván adózni kell. Ha az állam pénzének az elköltéséről van szó, arra fokozottabb figyelmet kell fordítani, olyan megoldást kell találni, amelyik mindenki számára, legalábbis a normálisan adózók számára megnyugtató megoldás.

Végezetül, ha telekspekulációk, illetékelkerülési technikák és telekspekulációk ellen szeretnénk küzdeni, akkor tegyük ezt okosan. Mire gondolok? A törvényjavaslatban megfogalmaztuk, hogy ne lehessen az építési telkeknél elkerülni az illeték fizetését azzal, hogy történetesen egy több hektáros területre valaki egy 50 négyzetméteres épületet épít, majd megosztatja a területet - máris mentesült az illetékfizetés alól.

Kell ellene küzdeni, de úgy, hogy a babát ne dobjuk ki a fürdővízzel együtt. Olyan beépítési mértékhez kötött arány szerepel a törvényjavaslatban, amely egész egyszerűen emberek tízezrei számára szüntette volna meg az eddigi illetékmentességet. Módosító javaslatot készítünk a kollégáimmal, mert nem célszerű valóban, ahogy az előbb említettem, a fürdővízzel együtt a babát is kiönteni. Bizonyos mértékeket meg kell tartani. Azt gondolom, hogy ha a beépíthetőség, a maximális beépíthetőség, mondjuk, 20-25-30 százalékában állapítjuk meg azt a minimális hasznos alapterületet, amely mentén beáll az illetékmentesség, akkor bizonyosan meg tudjuk fogni a telekspekulánsokat, viszont az is bizonyos, hogy nem fogjuk bántani az eddig szerzett jogokat, és nem fogunk állampolgárok tízezreinek kellemetlen perceket okozni.

Biztos, hogy szükség lesz majd egy átfogó, fele ekkora terjedelmű adóreformra. Egészen biztos, hogy egy olyanra, ahol az adózókat partnernek tekintjük. Ez még nem az a lépés, de egy jó lépés, ezért én a törvényjavaslat elfogadását mindezek mellett javaslom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! A költségvetési bizottság október 9-i ülésén megtárgyalta mind a két országgyűlési határozati javaslatot.

Engedjenek meg egy nagyon rövid kitérőt. Ma már - nem tudom, észrevették-e képviselőtársaim - több órája konszenzus van ebben a Házban, több órája nem veszekszünk egymással, és nagyon sajnálom, hogy nem napközben, mondjuk, a televízió nyilvánossága előtt zajlik mind a három, mind a négy előterjesztés vitája. Azt gondolom, hogy sokat tanulhatnánk belőle. Így volt ez a költségvetési bizottságban is. A költségvetési bizottság ellenszavazat nélkül, tartózkodásokkal, de mindkét országgyűlési határozati javaslatot megszavazta.

Miről is van szó? Ellenzéki képviselőtársaim az autópálya-építésre történő felhatalmazásnál elmondták azt is, hogy ebben az ügyben - miután Baranyának és a térségnek égetően fontos az, hogy ott megépüljön az autópálya - hajlandók még a kormánynak is hinni. Azt gondolom, hogy ezt feltétlenül szükséges volt elmondanom, miután úgy tudom, a mi bizottságunk sem állít kisebbségi előadót, hogy nálunk ellenszavazat nem volt. A tartózkodás valóban annak a megoldási módnak szólt vagy szólhatott, amelyeket a GKM, ily módon a kormány kitűzött.

Nagyon pozitívan értékelte a bizottság egyrészt az eredményhirdetésnél, másrészt a tervezett közbeszerzési eljárásnál azt, hogy megjelenik a GKM szerződéstervezetében és a koncepciójában egy nagyon erőteljes lépés, amely a feketegazdaság elleni küzdelem nagyon fontos lépése. Nevezetesen az, hogy az ajánlatkérő, a kiíró végig szigorú ellenőrzés alatt kívánja tartani az alvállalkozói szerződéseket és az alvállalkozói teljesítéseket. Ez kifejezetten pozitív volt ebben a szerződéstervezetben.

A költségvetési bizottság egyetértett a már lebonyolódott közbeszerzési eljárás tekintetében az eredménnyel, bár megjegyezte, hogy célszerű lenne, ha az országgyűlési határozati javaslatban is szerepelne a nyertes ajánlattevő neve. Tudom, hogy ez technikailag viszonylag bonyodalmakat okozhat, de azért csak azt gondoltuk, hogy erről azért jó lenne a határozatban is megemlékezni.

Végezetül 24 igen, 2 tartózkodás, illetőleg 20 igen és 6 tartózkodás mellett a két országgyűlési határozati javaslatot a parlamentnek elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A következőket gondolja végig az ember, amikor egy ilyen nagy fontosságú törvény tárgyalásakor szólhat. Azt gondolja végig, hogy melyik az a téma, melyik az a témakör, amely őt leginkább foglalkoztatja, vagy inkább azt, hogy melyik az a témakör, amelyik leginkább foglalkoztatja az embereket a költségvetés kapcsán. Nos, idefelé jövet úgy adódott, hogy taxival jöttem a Parlamentbe, és megkérdeztem a kollégát, hogy mondja, kedves kolléga, ha maga lenne itt ma, mit mondana el helyettem vagy a nevemben. Sokáig gondolkodott, többször fékezett, időnként rángatta az autót; azt gondolom, hogy nem volt könnyű dolga neki sem. S aztán végül azt mondta, hogy talán az energiáról.

Az előző napirendben nagyon sokat beszéltünk a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa kapcsán a fenntartható fejlődésről, az energiáról. Pontosan tudjuk azt, és mindenki érzi, hogy valószínűleg ez a legfeszítőbb témakör akár a magyar költségvetésben is. A magyar költségvetésben különböző számok vannak. A főszámot, ha megnézzük, akkor azt látjuk, hogy az összes bevétel és az összes kiadás között mintegy 14 százalékos különbség van, sajnos a kiadások javára. Ez azt jelenti, hogy deficites természetesen a gondolkodásunk, deficites ebben az esetben a költségvetésünk, de leginkább deficites az energiamérlegünk, amit saját háztartásunkban, hivatalokban, közintézményekben tapasztalhatunk.

Miről is van szó konkrétan? Arról van szó, hogy egyszerre jelentkezik nagyon nagy mértékben a pazarlás, egyszerre jelentkezik nagyon nagy mértékben a hiány. Van, ahol hiányzik az a lehetőség, hogy felfűtsék a felső emeletet, mert a gyerekek már nagyok és elköltöztek; van, ahol hiányzik az a lehetőség, hiszen idősek laknak egy házban, ahová egy fiatal, most végzett egyetemista kislány került, a kislány éppen megfagyni készül, de az idősek már hozzászoktak ahhoz, hogy nem fűtenek még most október 30-án, mert másképp gondolják.

(9.50)

Ők azt gondolják, hogy télen tél van, így kell öltözni, és otthon is így kell öltözni. Máshol pedig olyan útépítéseket látunk, amiket senki nem kért. Az én választókerületemben is találkoztam ilyen útépítéssel. Amikor kiderült, hogy a következő időszakban erre sor kerül, azt láttuk, hogy szinte teljesen fölöslegesen, ennél sokkal rosszabb utak vannak. Tehát egyszerre van jelen a pazarlás és a hiány. Természetesen mind a kettő ellen kívánok a saját szerény eszközeimmel harcolni, és úgy gondolom, a magyar költségvetésben e tekintetben is helye van az optimális gondolkodásnak.

Az, hogy a költségvetésben helye van a következő uniós fejlesztésekhez a saját önrésznek, rendben van. Az, hogy a költségvetésben nincsenek benne - mert nem is lehetnek benne - bizonyos önkormányzatok tervei, mert meg sem születtek, mert úgy gondolják, nekik ez nem fontos, ők úgysem kapnak pénzt, úgy gondolom, hogy ez viszont nincs rendben. Tehát tervezzünk, tervezzük együtt a jövőt, tervezzük azt, hogy akár az energia, akár más kapcsán hiszünk abban, hogy ez igenis lehetséges.

Sokáig gondolkoztam azon, el tudom-e mondani, hogy a választókerületemben olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy több iskola és óvoda felújítási lehetőséghez jut. Nagyon biztatom őket külön is, magánemberként is és persze országgyűlési képviselőként is arra, hogy azon gondolkozzanak, hogy hogyan lehet megtakarítani valamit, hogyan lehet megtenni azt, hogy jövőre kevesebbet kelljen költeni akár energiára, hogyan lehet azt megtenni, hogy akár energiában jövőre többet gazdálkodjunk.

Körülbelül ennyit szerettem volna a költségvetéshez elmondani, és köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési bizottság október 30-i ülésén megtárgyalta a vonatkozó törvényjavaslatot. Talán az a legpontosabb megfogalmazás, ha azt mondom, hogy erős vita volt az elgondolásokról. Mind ellenzéki, de kormánypárti oldalról is elhangzott, szerencsésebb lenne egyszer teljesen kihúzni azt a fiókot, melyből félévente elővesszük az európai irányelveket, igazodás végett. Szerencsésebb lenne, ha a három-négy éve megjelent irányelvekhez nem félévente, hanem a tárgy szabályozásával egyszerre történne a jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése.

A törvényjavaslat - ahogy ez elhangzott - öt törvényt, 60 paragrafushelyet érint. Elhangzott az is, hogy szeptember 10-én itt a parlamentben meghirdettük a nulla tolerancia elvét a közlekedésbiztonságban. A javaslat bevezetni kívánja az objektív felelősség elvét a közúti közlekedésben a jármű üzemben tartójával szemben. A szabályozás azonban - mind ellenzéki, mind kormánypárti oldalról elhangzott - hézagos, módosító indítványokat fogunk benyújtani; ahogyan előzetesen erről tudtam tájékozódni, tíz fölé emelkedett a módosító indítványok száma, többsége ezzel kapcsolatos.

Messzemenőkig egyetértettünk azonban az ittas vezetés, az ámokfutás jövőbeni elbírálásával, szigorításával és szabályozásával.

(14.50)

Megoszlottak azonban a vélemények a gyorshajtás, az abszolút és a relatív gyorshajtás megítéléséről. Ha valaki 150 kilométer/óra sebességgel halad egy autópályán, az bizony gyorshajtás. Ha valaki egy egy milliméter profilmélységű gumival hajt 130-cal az autópályán, az nem. Pedig az a veszélyesebb megoldás. Ha valaki 50-nel hajt vasárnap egy olyan helyen - ez elhangzott -, ahol a 30-as tábla kinnfelejtődött egy útjavítás miatt, és mondjuk, az útjavítás egy hete befejeződött, ez bizony gyorshajtás, de nem veszélyes. Ahogyan nem veszélyes, és az emberi életet nem veszélyezteti a javaslatok között módosítani szándékolt várakozással kapcsolatos szabályoknak a módosítása; nem nagyon hiszünk abban, hogy a várakozással kapcsolatos szabályozás és annak a módosítása, szigorítása megmentene emberi életeket.

Viszont ha az objektív felelősség elvét alkalmazzuk, márpedig a bizottság többségének az volt a véleménye, hogy igenis ezt lehet alkalmazni, akkor ezt tegyük következetesen. Tegyük következetesen, és vezessük be a közutak kezelőivel kapcsolatban is: az ottfelejtett táblával, a felhordott sárral, a nyomvályúval kapcsolatban bizony állapítsuk meg az objektív felelősséget a balesetért, a várható, esetlegesen bekövetkező balesetért mindenkivel szemben.

A törvényjavaslat több más területet is szabályoz, így a vízi közlekedéssel kapcsolatos területeket is. Itt félig tréfásan, de félig komolyan az is elhangzott, az, hogy a zászlót az úszó munkagépen a kormányállás mögött vagy az úszó munkagép farrészén kell-e elhelyezni, azt gondolom, és azt gondolta a bizottság egy része is, hogy ez nem törvényi szabályozás tárgya. Ahogyan az sem, hogy a közlekedéssel kapcsolatos események és balesetek vizsgálatakor megfelelő védőruhában kell a helyszínen jelen lenni. Azt gondolom, hogy eddig sem atlétában tették a dolgukat ott a hatóságok.

Mindezek mellett a bizottság érdekes módon az előző bizottságokkal szemben ellenszavazat nélkül, 16 igen és 3 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára javasolta, azzal, hogy módosító indítványokat kívánunk benyújtani.

Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már megérte itt maradni ezen a késő esti órán. Nagy szimpátiával figyelem mindazokat, akik homokba szeretik dugni a fejüket, úgy tesznek, mintha nekik a homok nem csikorogna a foguk között. Hát azért nézzük csak meg azokat a tényeket, amelyekről beszéltünk az ígéretekkel kapcsolatban! Babák képviselőtársam is elmondta egypárszor, hogy ez az oldal rendre nem tartja be az ígéreteit. Emlékszünk a 400 százalékos egészségügyi béremelés ígéretére. Megvalósult? Nem. De emlékszünk az 50 százalékos pedagógusbér-emelésre. (Babák Mihály: Amit nem fizettek ki!)

No, van-e pénz - a költségvetésről van szó - az önkormányzatoknál? Milyen az állam és az önkormányzatok kapcsolata normatívaügyben? Bezárnak-e kisiskolákat? Be bizony! Az ellenzéki önkormányzatok négyszáz férőhelyes iskolákat tudnak bezárni egy olyan városban, ahol lakom, ahol egyébként Budapestre járnak ötszázan kisdiákok, és mégis úgy születik meg a helyi rendelkezés, hogy bezárjuk azt a négyszáz fős iskolát. Aztán az igazgató asszonyt kivásárolja 7,5 millió forint kártérítéssel, merthogy erre is van pénz az önkormányzatoknál, majd munkaügyi pereket vesztünk több tízmillió forint értékben - nem tudom még a végét. Van-e pénz? Hát van-e pénz a megyei önkormányzatoknál?

Jól gazdálkodnak-e a megyei önkormányzatok azzal a pénzzel, ami hozzájuk kerül? A Mercedesnél picit drágább autókat vásárolnak, képviselőtársaim, hivatali autóként egy olyan megyei önkormányzatnál, ellenzéki vezetésűnél, ahol egyébként a közbeszerzésen elnyert vállalkozók ellenszolgáltatását nem képesek kifizetni. Félreértés ne essék, volt alkalmam önkormányzati gazdálkodást irányítani, volt alkalmam középnagy céget vezetni, tudom, hogy ez nagyon nehéz, de meg lehet tanulni. Meg lehet tanulni mindenkinek, bal- és jobboldalon egyaránt.

Köszönöm.

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Gulyás képviselő úrnak mondom, hogy jobban áll valóban, ha ön a kultúráról beszél, mint ha egyéb beruházásokról, mert mélységesen téved, amikor a Pest megyei óvodaberuházások helyzetét elemezte. Valóban volt egy pályázat, amit annak idején, az év elején vagy az év közepén befagyasztottak, de a pályázat elbírálásra került, az alkomponensekkel együtt mintegy egymilliárd forintot lehet költeni Pest megyében óvodaberuházásra. Hogy sok vagy kevés, azt nem tudom, nyilván kevés, de biztosan több, mint amennyit ön mondott az előbb.

Még egy gondolatot hadd engedjek meg magamnak! Azt a gondolatot, hogy ha egy fideszes önkormányzat zár be egy iskolát vagy egy művelődési intézményt, az kényszerhelyzet, ha a kormány nem ad pénzt valamire, az pedig nem kényszerhelyzet. Ne csináljunk már kétfajta mércét! Ha van kényszerhelyzet a megyénél, van kényszerhelyzet egyébként az önkormányzatoknál, akkor legyen ez a kormánynál is.

Horváth képviselőtársam jelezte, hogy ez a 13,8 százalék sok a saját vagy a sajátos bevételek növelésére. Tessék átjönni a mi fideszeseinktől tanulni! Gyálon többszörösére emelték a bevételi előirányzatot ezen a soron, igaz, többszörösére, az előirányzathoz képest menet közben hétszeresére a felújítási előirányzatot 2007-ben, mindeközben bezártunk egy iskolát. Tehát ha azt mondom, hogy nyugodtan tanuljanak egymástól, akkor nem mondok semmiféle szemtelenséget, csak azt mondom, hogy tessenek egy picikét jobban figyelni egymásra.

Sajnálom, hogy már Gyenesei képviselő úr nincsen itt. Nem tudnám támogatni azt a megoldást, csak ha pénzügyminiszter lennék, hogy a normatívák uralma felé mozduljunk el, maradnék a tervezésnél és a pályáztatásnál. Ha pénzügyminiszter lennék, el tudnám fogadni, hogy a normatívákat emeljük, mindenkinél legyen csak normatíva, tessenek megadni az intézmények számlaszámát, a kormány egyből oda utal, és az önkormányzatokat be lehetne akkor zárni.

Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési bizottság május 14-ei ülésén megtárgyalta ezt a versenytörvényt módosító javaslatot, és egyhangú szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

Na már most, hogy fordulhatott elő az az eset, hogy az ellenzéki és a kormánypárti képviselők egyetértettek valamiben? Nos, valószínűleg úgy, hogy ez a törvénymódosító javaslat jó. Jó a célok tekintetében, jó abban, hogy rövid, 19 paragrafus, és jó abban, hogy megfogalmazza azokat a legfontosabb lépéseket, amelyek - ahogy az előttem szóló is, az államtitkár úr is elmondta - fontosak ahhoz, hogy ez a gazdaság, a magyar gazdaság egy picikét normálisabban, egy picikét európaibb módon tudjon működni.

A törvényjavaslat gerincét három csomag adja, egyrészt a kartellek elleni fellépéshez szükséges javaslatok összessége, a versenyjogi jogsértések és a szankcionálásuk, valamint a Gazdasági Versenyhivatal feladatait, szervezeti felépítését szabályozó javaslatok. Nagyon fontos mindezeken belül, hogy a törvény foglalkozik az engedékenységi politika alapvetéseivel, ami persze így önmagában nem mond sokat, de ha azt mondom, hogy foglalkozik a hallgatás törvényének a megtörésével, foglalkozik azzal, hogy a kartellező vállalatoknál legyen bűnbánó vállalkozás, részesüljön engedékenységben, kegyelemben, ez egy nagyon fontos lépés azért, hogy ezeket a kartelleket, a kartellezési tevékenységet vissza tudjuk szorítani; valamint nagyon fontosnak gondolta a költségvetési bizottság azt, hogy a vezetők személyes versenyjogi felelőssége is megteremtődik ebben a törvényben. Azt gondoljuk, hogy ez, ha jól fogjuk előkészíteni a törvényt, jól fogjuk alkalmazni, az élet más területein is példa lehet. Tehát ez a 19 paragrafus akár példa lehet a jó versenytörvénygyártásra, szabályozásra, lehet jó példa arra, hogy hogyan kell előkészíteni egy törvényjavaslatot.

Mindezek után én azt gondolom, hogy teljesen egyértelmű volt a bizottság állásfoglalása, ellenzék és kormánypárt egyhangú igennel támogatta a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagy figyelemmel kíséri a közvélemény a közbeszerzési törvény módosítását, erről személyesen is meggyőződhettem a Göndör István képviselőtársammal együtt pár órával ezelőtt közösen tartott sajtótájékoztatónkon. Érthető ez, hiszen végül is 2000 milliárd forint közpénz hatékony és igazságos felhasználásának a szabályairól szól ez a törvény, illetőleg a módosítása.

Ezért aztán nem is engedhetjük meg magunknak, hogy legalább ne törekedjünk a maximumra, már ami a törvények minőségét érinti, hogy mindenki egyformán jól értse a versenyszabályokat, hiszen ezek a hazai versenynek a szabályai, hogy mindenki, kis- és nagyvállalat hozzáférjen a lehetőségekhez és hozzáférjen a munkához. De - ahogy az államtitkár úr is említette - legyen kiszámítható és stabil is ez a törvény; egy kaszinóban sem illik a banknak állandóan a szabályokat változtatni, csökkenni fog a hely népszerűsége.

Sajnos, a törvényjavaslat most még nem teljesen maximalista, bár széles körű társadalmi-szakmai vita előzte meg, azonban maradt még jócskán finomítanivaló.

A bizottsági ülésen több kérdés is felvetődött, engedjék meg, hogy csak kettőt említsek. Az államtitkár úr említette, és nagyon jó célja a törvényjavaslatnak az, hogy csökkenjen a vállalkozók adminisztrációs terhe, legyen mindenkinek nagyobb esélye, a kisebb vállalatoknak és kisvállalatoknak is részt venni a tendereken.

(18.10)

Ezért aztán a törvényjavaslat azt javasolja, hogy ne kelljen előzetesen beszerezni az igazolásokat - amelyek egyébként nem közhitelesek, hanem más típusú igazolások -, csak a nyertesnek, de neki 8 napon belül ezt be kell nyújtania.

Itt egy apró, pici finomításra fog szorulni a törvény, tekintettel arra, hogy az eljáró hatóságok 8 napon belül adják ki az igazolásokat, és ha ez a nyertes, aki megnyerte ezt a közbeszerzést, elmegy másnap a hatósághoz, akkor pont a kilencedik napon fogja visszahozni az igazolásokat. Azt gondolom, hogy nyilván meg lehet ezt változtatni.

Ilyen például az, hogy az elmúlt időszakban az erőforrást rendelkezésre bocsátó szervezet jogintézménye körül elég sok bizonytalanság volt tapasztalható, a törvényjavaslat megpróbálja helyre tenni ezt a fogalmat, de most még kevésbé sikeresen. Mit is mond? Azt mondja, hogy az erőforrást rendelkezésre bocsátó szervezet az, amely egyébként nem minősül alvállalkozónak, és az ajánlattevőnek a szerződés teljesítéséhez szükséges mértékben erőforrást biztosít. De hiszen ezt teszi az alvállalkozó is. Felpuhult ez a két fogalom. Ez azt jelenti, hogy az új alvállalkozói fogalommeghatározás eredményezheti azt, hogy például a gépjármű-importőröknek a gépjármű gyártóját is - mint vélhetően 10 százalékos mértéket meghaladóan igénybe venni kívánt alvállalkozót - be kell mutatni.

Cifra világ lenne, gondolom, ha a Mercedes- vagy a Toyota-gyárat itt, Magyarországon be kellene mutatni alvállalkozóként a szükséges igazolásokkal. Biztos, hogy ez a része pontosításra szorul. Sok ilyen van, de a törvény is nagy.

Azt gondolom, hogy mindezek mellett mondta azt a költségvetési bizottság ellenszavazat nélkül, 4 tartózkodás mellett, hogy a törvényt általános vitára alkalmasnak találja.

Köszönöm.

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság a vasúti törvény módosításáról szóló javaslatot megtárgyalta, 15 igen, 1 tartózkodás és 1 ellenszavazat mellett azt általános vitára javasolta.

A bizottság külön kiemelte - ahogyan a miniszter úr is az előbb elmondta a javaslat 27. §-ában leírtakat -, a közszolgáltatási kötelezettség nem azonos a veszteséges szolgáltatásokkal, és nem jelenti a veszteség automatikus finanszírozását. Ezzel az elvvel a bizottság maximálisan egyetértett. A bizottságban elhangzott az a vélemény, mely szerint a törvény általános indokolásában nagyon alaposan, nagyon korrekten mutatja be azokat a szabályozási folyamatokat, amelyeket az előző vasúti törvénynél, illetőleg 1993 óta tapasztalhattunk ezen a területen.

A javaslat az uniós irányelveket építi be a törvénybe, pontosítja a fogalmakat, áttekinti a vasúti közlekedés intézményrendszerét. Mindezek alapján a költségvetési bizottság a törvényjavaslatot általános vitára ajánlotta. Köszönöm szépen.

(12.30)

VÉGH TIBOR (MSZP) (A mikrofonja nem működik.) Egy kis segítséget szeretnék kérni.

ELNÖK: Kérnénk egy mikrofont a képviselő úrnak. A közbeszerzésben eltűnt a mikrofon. Végh Tibor képviselő urat illeti a szó.

(A jegyzői széket dr. Hende Csaba és Béki Gabriella foglalja el.)

VÉGH TIBOR (MSZP): (Álló mikrofonba:) Köszönöm szépen a szót és legfőképpen a türelmet. A technika ördöge velem ritkán szokott kibabrálni, de nem tudtam kiszabadítani a mikrofont a helyéről.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Eddig mintegy 70 módosító indítványról tudunk a törvény előkészítése kapcsán. Ennek nagy része már be is van nyújtva a parlament elé, egy részét pedig megpróbálják benyújtani képviselőtársaim. Ez azt mutatja, hogy rendkívüli az érdeklődés a törvény iránt, a jogalkalmazók, a különböző érintett szervezetek, de akár képviselőtársaim részéről is.

Teljesen érthető, hiszen több mint 2000 milliárd forint elköltését szabályozza ez a törvény, illetőleg ennek a módosítása. Nem véletlen tehát az, hogy az ismert módosító javaslatok többségével - ahogy az előttem szóló ellenzéki képviselőtársam is elmondta - gyakorlatilag ugyanazon csomópontok mentén gondolkodik kormánypárt és ellenzék, ezért a módosító javaslatok többségét együtt értékeljük.

Jellemzően melyek ezek a csomópontok? Ilyen csomópont az alvállalkozó fogalma, a projekttársaság léte, az átláthatósági megállapodások kérdésköre, de ugyanilyen az eljárási határidők, a jogorvoslati szabályok kérdése is. Ilyen csomópont az is, hogy hogyan lehet biztosítani a kistelepülések számára, hogy ne kelljen eljárási díjat fizetni a kötelező hirdetmény-ellenőrzéskor, és ebben mind a két elem fontos: a kistelepülések és a kötelező hirdetmény-ellenőrzés is. Jó ez a javaslat még akkor is, ha ellenzéki képviselőtársaim tették. Azt gondolom, hogy ez egy teljesen optimális és korrekt javaslat lehet.

A törvényjavaslat és módosítói pontosítják az alvállalkozó és az erőforrást rendelkezésre bocsátó szervezet fogalmát. Miért is van erre szükség? Azért, mert az elmúlt időszakban gyakorta volt félreértés ebből. Hiányok elfedésére, alkalmasságbeli hiányok elfedésére használta a gyakorlat - joggal-jogtalanul - például az erőforrást rendelkezésre bocsátó szervezetet.

Nagyon fontos, hogy a törvényjavaslat megkönnyíti a kis- és középvállalkozások dolgát azzal, hogy ezentúl csak a nyertes ajánlattevőtől, 10 százalékot meghaladó alvállalkozójától, valamint az erőforrást rendelkezésre bocsátó szervezettől követeli meg a kizáró okokról szóló nemleges igazolást.

Egy kis apró hiba van még mindig a törvényjavaslatban, nevezetesen az, hogy ezt viszont 8 napon belül kéri az eredményhirdetéstől számítva. Ezt momentán a hatósági eljárások szabályairól szóló törvények alapján elég nehéz teljesíteni, hiszen nekik is 8 napjuk van ennek az igazolásnak a kiadására, így hát előfordulhat, hogy valaki a 9. napon szeretné benyújtani az igazolást, amit nem lehet.

Képviselőtársam említette az átláthatósági megállapodások kérdéskörét. Nem a részletes vita elé menve, egyelőre a törvényjavaslat valószínűleg jókor nyúl hozzá ehhez a kérdéshez, de alkalmatlan eszközzel. Tehát az átláthatósági megállapodás momentán valami olyasmi lehet, mintha az APEH és a vállalkozó megállapodna ez közös könyvelőben, majd a közös könyvelő elsimítja a kettőjük között lévő érdekellentétet. Ez momentán egy picit kiérleletlennek tűnik, de miután módosító javaslatot külön nem nagyon látok ehhez a tárgykörhöz - hacsak azt nem, hogy ennek az eltörlését kívánja valaki -, ezért ezt biztos, hogy nehéz lesz még majd helyretenni.

Fontos, hogy a törvény rögzítse jól a tennivalókat, az ajánlatkérők tennivalóit is, és ne csak az ajánlattevők tennivalóit. Ugyanis a közbeszerzési eljárás eredményessége nagyon nagy mértékben függ az alapos és gondos, körültekintő előkészítéstől. Ehhez viszont az ajánlatkérőknek is ismereteket kell szerezni: kik a beszerzés tárgyának potenciális szállítói, nyílt vagy korlátozott-e ez a piac; mekkora a beszerzés listaára - ez igen fontos, hiszen az eljárásfajtát ehhez kell igazítani -; mekkorák lehetnek a kedvezmények, a szállítási határidők s a többi.

Ezeket a feladatokat az ajánlatkérőnek el kell végeznie, ehhez tárgyalnia kell a piaci szereplőivel. De - és itt van a javaslat, amire, remélem, módosító javaslat fog érkezni - nyilván el kell tudni választani a kötelező tennivalót attól, hogy ez nem lehet az eljárásra vonatkozó megbeszélés a piac szereplőivel, illetve nem lehet a piac szereplőit előzetesen bevonni magába az eljárásba; be lehet, csak akkor ő nem indulhat ezen a versenyen.

Nagyon fontos az is, hogy a törvényjavaslat pontosítani kívánja a kirívóan alacsony ár fogalmát. Nagyon sok ajánlatkérő dönt egész egyszerűen a legalacsonyabb ár mellett, ettől aztán minőségi, garanciális problémák és egyéb problémák halmaza keletkezik. Biztos, hogy a törvényjavaslatban pontosan, még pontosabban körül kell írni, hogy mit érthet az ajánlatkérő a kirívóan alacsony ár alatt. Persze, a jogalkalmazók - a Közbeszerzések Tanácsa, a Döntőbizottság - munkáját is nagyon nagy mértékben megkönnyítené, ha ez a szabályozás ebben az esetben precíz lenne.

Végezetül azt látom, hogy miután ennek a 70 módosító javaslatnak az előkészítésében, tárgyalásain mint a szocialista frakciók raportőre többé-kevésbé részt vettem, részt veszek, úgy látom - mint ahogy ma egy albizottsági ülésen erre sor is került -, hogy ezeket akár közösen is benyújthatjuk - ellenzék és kormánypárt - a parlament elé.

(14.10)

Valószínűleg e közösen benyújtott témakörökben nagymértékben egyetértünk. Ha így akarja a két párt szakembereinek a többsége, akkor ezekből jó törvényjavaslat is születhet. Nyilván amiben nem fogunk egyetérteni, azokon vitatkozni kell. Nyilván vitatkozni kell majd azon, hogy kell-e az élethez igazítani a gyakorlatot, vagy pedig az életet kell megrendszabályozni, gondolok itt a projekttársaság fogalmára. De ami jó, azt gondolom, abban egyet kell értenünk, ami pedig rossz, arról pedig győzzük meg egymást, mindezt azért, hogy ezeknek a versenyszabályoknak az ismerete mindenki számára egyértelmű legyen, hiszen ez munkalehetőséget jelent, a kis- és középvállalkozások túlélését jelentheti, ha mindenki egységes elvekkel, fogalmakkal tud akár a magyarországi, akár a külföldi piacra betörni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A költségvetési bizottság szeptember 10-ei ülésén megtárgyalta, ellenszavazat nélkül elfogadta és a parlamentnek elfogadásra javasolta a Gazdasági Versenyhivatal 2007. évi gazdasági tevékenységéről, a felügyeleti tevékenységről szóló beszámolóját.

(12.50)

A beszámolóban általános érvényű, általános és konkrét tapasztalatokat is összegez a hivatal, a dokumentum nagyon alaposan kitér ezekre.

Általános tapasztalatként megállapítja, hogy a verseny erősödése a tisztességtelen eszközök alkalmazását is előmozdíthatja. Az előttem szóló képviselőtársaim, a kormány képviselője is tényként állította, hogy a tisztességtelen eszközök alkalmazása megnőtt az előző évben. Az anyag ezt nem állítja, sem az általános, sem a részletes résznél, csak felhívja a figyelmet arra, hogy ez előmozdíthatja, főként akkor, mint ahogy nagyon helyesen megállapították az előttem szólók, hogy azért figyelemre méltó ez, mert Magyarországon a fogyasztók érdekérvényesítési képessége nagyon alacsony, azaz nagyon rossz. A beszámoló ezáltal összefoglalja az általános tapasztalatokat, az egyes területeket külön is elemzi, és von le következtetéseket. Így például a gyógyszerforgalmazás rendjének megváltoztatása kapcsán, a verseny erősödése kapcsán csökkentek az árak, közel ezer gyógyszer ára csökkent mintegy 25 százalékkal, és 8 százalékkal nőtt a gyógyszertárak száma, és mintegy 600 szabadpolcos gyógyszert vagy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményt árusító hely nyílt meg. Ez mindenképpen üdvözlendő.

Az infokommunikációs szektorban - televízió, internet, kábeltévé -, azon belül a hangalapú szolgáltatások árai az elmúlt öt év alatt közel 50 százalékkal csökkentek. A tartós fogyasztási cikkek területén a verseny élénkülése miatt több mint 1 százalékkal csökkentek az árak.

A biztosítási piacon a verseny jótékonyan hatott a szolgáltatók koncentrációjára, azaz csökkent, ma 33 biztosító és 35 biztosítóegyesület védi a biztosítottak érdekeit.

Kérdésként merült fel a bizottsági ülésen, hogy hogyan különbözteti meg a hivatal a saját jogkörét és illetékességét a pénzpiacokat felügyelő és a fogyasztóvédelmi intézmények hasonló jogosítványaitól. Elnök úr a válaszában elmondta, hogy minden, a versenyt befolyásoló cselekmény a hivatal hatáskörébe tartozik, és minden más az előbb említett többi hivataléba. Így 2007-ben közel 1500 bejelentés és panasz érkezett a hivatalhoz, ebből 158 versenyfelügyeleti eljárás zárult le. 2,4 milliárd forintos bírságot szabott ki a Versenyhivatal. Ez minden évben változó. Ahogy az elnök úr a bizottsági ülésen a beszámolójában elmondta, van, amikor több, van, amikor kevesebb. Az idei évben más volt, mint az előző évben, ezért aztán nem egyértelműen jelzi a folyamatokat ennek az összegnek a nagysága.

A költségvetési bizottság mindazonáltal szakszerű és alapos anyagként értékelte a beszámolót, ezért mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők ellenszavazat nélkül elfogadásra javasolták.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés költségvetési bizottsága szeptember 23-ai ülésén megtárgyalta a Közbeszerzések Tanácsának 2007. évi munkájáról szóló beszámolót. A bizottságban egyhangú vélemény alakult ki a beszámoló magas színvonaláról, arról, hogy pontosan mutatja be a magyarországi folyamatokat és tényeket a közbeszerzések területén. A bizottság külön értékelte a tanács munkáját a kis- és középvállalkozások támogatásának területén, azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a tanács tesz irányelvekkel, útmutatókkal, ajánlásokkal a törvény jó értelmezése érdekében.

A költségvetési bizottság ugyanezen az ülésén áttekintette az Állami Számvevőszék jelentését a közbeszerzési rendszer hazai működéséről. Hasznosnak tartva az ottani tapasztalatokat, az Állami Számvevőszék jelentésében 14 ajánlást fogalmazott meg a különböző intézmények és szervek számára, a bizottság a maga részéről ezeket az ajánlásokat támogatja. Külön is kiemelte a bizottsági hozzászólások többsége, hogy amennyiben - ahogy az elnök úr is elmondta - a Közbeszerzések Tanácsának a költségvetése a következő évben amiatt csökkenne, merthogy az adminisztrációs terhek könnyítése érdekében más feladatokat kell neki végeznie, ezeket a költségvetési törvényben pontosan a helyére kellene tenni. A bizottság támogatja a Közbeszerzések Tanácsának ezt a törekvését külön is.

Végezetül a bizottság megköszönte a tanács 2007. évi munkáját és beszámolóját, és ellenszavazat és tartózkodás nélkül ajánlja az Országgyűlésnek tudomásulvételre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

VÉGH TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Parlament! Tisztelt előttem szóló Képviselőtársam! Végre egy pozitív hatásköri összeütközés! Ez egy jó hely, itt mindenki többet akar dolgozni, mint amennyit egyébként megkövetelnének tőle. Meg fogunk tudni egyezni, azt hiszem, a gazdasági bizottságban vagy a gazdasági bizottsággal arról, hogy ki milyen feladatokat fog végezni. Ez egyébként a törvénynek is jót fog tenni, meg nyilván a közbeszerzési folyamatoknak is jót fog tenni.

Tisztelt Parlament! 1500-2000 milliárd forint - ennek az összegnek az elköltéséről van itt most szó. Ezek adóforintok és uniós források. Ez a GDP 7 százaléka, és azt gondolom, nem mehetünk el amellett szótlanul, hogy ez egy rendkívül jelentős arány. Az Európai Unió tagállamaiban ez az érték rendre kevesebb, 2-3, maximum 5 százalék. Nálunk tavaly 9 volt, az idén 7 százalék, tehát elég jelentős pénzösszegről van szó.

Nagyon fontos az, hogy milyen versenyszabályok mentén költjük el ezt az összeget, az állam és az önkormányzatok hogyan költik el ezt a temérdek pénzt. Azt, hogy mire költjük el, azt a költségvetési törvény és a helyi rendeletek szabályozzák.

Azt, hogy hogyan, milyen intézmények felügyelete mellett, azt a versenyjogi törvények és a közbeszerzési törvény határozza meg. Erről szól a Közbeszerzések Tanácsának 2007. évi beszámolója.

2007-ben csökkent a beruházások összértéke mintegy 10 százalékos mértékben. Nyilvánvaló - gondolhatnánk -, hiszen csökkentek az állami megrendelések, az állami nagyberuházások. Nos, a dolog nem ennyire egyszerű. Amíg 2006-ban 2005-hoz képest jelentősen csökkentek az állami közbeszerzések és beruházások - lásd takarékossági intézkedések -, addig 2007-ben háromszorosára nőtt a központi költségvetés beruházásainak értéke. Ellenben 2006-ban a takarékossági intézkedések ellenére jelentősen nőtt az önkormányzatok beszerzési kedve, ez a kedv viszont 2007-ben jelentősen visszaesett.

Miről is van szó tehát? Ha beszéltetjük a számokat - ahogy ezt öreg könyvvizsgáló barátom szokta mondani -, akkor válik igazán bonyolulttá a sok vagy kevés kérdése. Két nagy állami beruházás, az M6-os és az M60-as utak 266 milliárd forint értékű közbeszerzése az, ami felborította a tavalyi arányokat, de így is jelentősen és szemmel láthatóan nőtt a magyarországi központi beruházások összértéke, magyarul: élénkültek a beruházások. Tavaly még csak az eljárások zajlottak le, idén és jövőre pedig várhatóan a konkrét vásárlások és kivitelezések tekintetében is.

Ezzel szemben az önkormányzatok a 2006. év jelentős fellendülése után - talán kijózanodva a csábító kötvénykibocsátások mámorából - ismét racionálisan és felelősen döntenek közbeszerzéseikről, és ennek megfelelően közbeszereztek. Elnök úr is és az előttem szólók is elmondták, hogy tavaly ismét csökkent a nyílt eljárások aránya a tárgyalásos technikák javára. Ez nem túl szerencsés, hiszen ez egy kivételes eljárás. Ez a kivétel ma már értékben a 60 százalékát jelenti az összes közbeszerzésnek, kétszer annyit, mint a nyílt eljárások.

Ez jellemző leginkább a közösségi értékhatárt elérő beszerzéseknél. Itt mintegy 80 százalék a tárgyalásos eljárások aránya, ezen belül is külön aggasztó, hogy kétszeresére nőtt a gyorsított tárgyalásos eljárások száma, ez pedig végképp nem szerencsés. Azért is nem, mert a rövidebb határidők miatt előnye lehet annak, aki korán odakucorodik a tűz mellé. A közvélemény kevésbé tudja a nyilvánosság kontrolljával ellenőrizni így a pénzek elköltését, és ahogy az életben nagyon sok dologhoz, ide is két fél kell. Egy jó tárgyaláshoz legalább két, jól felkészült fél kell, különben az egyik rendre jobban, a másik rendre pórabbul, rosszabbul jár. Nos, az ajánlattévők jól felkészültek.

Nem nőtt az előző évben a kis- és középvállalkozások aránya az értékek tekintetében. Államtitkár úr elmondta, hogy a beszerzések száma tekintetében mintegy 4 százalékos növekedés volt. Márpedig a kis- és középvállalkozások alkalmasak akár a nagy eljárásoknál, tehát a közösségi értékhatárt elérő eljárásoknál is, láthattuk, hogy a nyerteseknél a kis- és középvállalkozások átlagosan mintegy 460 millió forint, az idén mintegy félmilliárd forint értékben tudnak nyerni. Ez azt jelenti, hogy képesek és készek tehát a kis- és középvállalkozásaink a sikerre. Ezért aztán - ahogy azt a Közbeszerzések Tanácsa javasolja is - a közbeszerzési törvény parlament asztalán fekvő tervezett módosítása engedni fogja majd a beruházások bontását, preferálja majd a részajánlat benyújtásának lehetőségét.

Tisztelt Parlament! Tisztelt Országgyűlés! Szó esett arról, hogy mintegy harmadára csökkent a külföldi székhelyű vállalkozások aránya a közbeszerzések összértékében. Mondhatnánk azt, hogy ez egy kedvező folyamat, hiszen akkor nyilván előretörtek a hazai kis-, közép-, esetleg nagyobb vállalkozások. Pedig jószerivel csak arról van szó, amit az elnök úr is említett, hogy nem volt az előző évben olyan tender, ami különösebben felkeltette volna a külföldi székhelyű vállalkozások érdeklődését, ezért aztán van egy év laufunk arra, hogy itthon megerősödjünk a hazai vállalkozásaink tekintetében.

2007-ben a szűkülő piac ellenére nem nőtt a jogorvoslati eljárások száma, sőt 12,5 százalékkal csökkent, tehát gyakorlatilag szinten maradt az eljárások számához viszonyítva. Azért mondom, hogy nem nőtt, hiszen élesedik a verseny. Ilyenkor az ember azt gondolná, hogy természetesen növekedhet - mint ahogy a Gazdasági Versenyhivatal jelentésében is láttuk, hogy feltételes módon fogalmazott, hogy növekedhetett az eljárási szabálytalanságok száma -, nos, ez nem nőtt, 12,5 százalékkal csökkent. Emlékszünk rá, hogy 2005-ben még 1091, 2006-ban 858, 2007-ben pedig már csak 751 jogorvoslati eljárást folytatott le a Közbeszerzések Tanácsa.

Végezetül az OECD egy korrupciót vizsgáló tanulmánya, amely a tanács honlapján is fellelhető, és magyarul is olvasható, érdekes megállapításokat tesz a magyarországi viszonyokról. 125 országot vizsgált ez a tanulmány, és egy 1-től 7-ig terjedő skálán osztályozta őket, ahol a 7-es a jó szám. Magyarország 4,2 ponttal a jó közepes osztályzatot kapta, hasonlóképpen Csehországhoz.

De azért, kedves képviselőtársaim, vízszintesen még ne dőljünk hátra, van dolgunk bőven. Ahogy az előbb említettük, a törvénykezés asztalán van a közbeszerzési törvény módosítása. Érdekes tendenciára szeretném itt felhívni a figyelmet; remélhetőleg ez marad a következő 2 évben vagy a következő 6 vagy 10 évben, vagy nem tudom, mennyiben: tehát hogy a kormánypárt és az ellenzék közös módosítókat nyújt be a törvénytervezet módosításához, közösen készítjük el a kapcsolódó módosítókat a Göndör István képviselőtársam vezette albizottság segítségével, és ez, azt gondolom, ebben a tekintetben, ahol jelentős gazdasági lehetőségekről van szó, példa nélküli.

Azt csak üdvözölni lehet majd, hogy a javaslat sorsa nem aszerint dől el, hogy honnan érkezett a javaslat, hanem aszerint, hogy az mit tartalmaz. Azt gondolom, hogy a Közbeszerzések Tanácsának munkája kapcsán el kell mondanunk azt, hogy ha így folytatjuk, tudunk és merünk majd változtatni, akár a törvényen, akár ezeken a folyamatokon, nyilván a köz, a vállalkozásaink és az adófizetők érdekében.

Végezetül köszönöm a kormánypárt nevében a Közbeszerzések Tanácsának 2007. évi munkáját, és az ő munkájáról szóló 2007. évi beszámolót az Országgyűlésnek elfogadásra javaslom.

Köszönöm szépen. (Taps.)

(14.40)

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sikerült a mai vitát az elejétől eleddig követni. Ritkán szoktam - mert az én stílusommal nem nagyon szokott egyezni - neveket említeni egy hozzászólásban, most előre is elnézést kérek, de ma nem tudok ettől eltekinteni.

Mit is mondott a Fidesz vezérszónoka akkor, amikor elmondta, hogy nemhogy egyszerűsödne, hanem bonyolultabb lett az adótörvény és nyilván ezáltal az adózók élete is, hiszen négyszáz oldalas maga az adótörvény-javaslat? Nos, nem voltam rest, nem szerettem volna emlékezetből idézni Varga Mihály urat, ezért elkértem a jegyzőkönyvet, hogy nem négyszáz paragrafust említett-e. Hát nem négyszáz paragrafust, hanem négyszáz oldalt említett, pedig ez csak egy 285 oldalas törvény. Ez 40 százalékos tévedés, ami azt gondolom, hogy egy volt pénzügyminisztertől nem megengedhető. Három lehetőség van: tudatosan keverte össze, azaz hazudott vagy esetleg tévedett - ilyen van, emberek vagyunk mindnyájan - és elkeverte a számokat. (Tállai András: Lényegtelen!) Nem lényegtelen, mert itt egy elég fontos dologról van szó. Tehát elkeverte a számokat, de ilyenkor meg azt illik mondani, hogy bocsánat, tévedtem. Vagy esetleg nem tudja, hogy mi a különbség az oldalak száma és a paragrafusok száma között. Azért gondolom, hogy tévedés lehetett a dologban és nem tudatos csúsztatás, mert hiszen abban is vita bontakozott ki, hogy másodikak vagy tizedikek vagyunk-e az európai uniós országok közül az adóterheléseket illetően. Ha egy ellenzéki párt jól felkészültnek tartott vezérszónoka nem érti ezt a differenciát, akkor mit is várunk a többiektől? Én tudom, melyik az a mutató, amelyikre itt a vitában gondolni tetszettek, de hát nem az én dolgom menteni a tévedéseket.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim többségében az adózás anyagi, jogi kérdéseiről beszéltek, hogy ki adózik, hány százalékkal, és az adócsökkentés volt ma a leggyakrabban használt szó. Ezekről a kérdésekről volt szó, érthető is ez, hiszen a közvélemény is ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, leginkább erre figyel most. Most? Ez olyasmi, mintha egy szappanopera celebjéről valami hálószobatitkokat megtudhatnánk, de majd elkövetkezik egyszer az, amikor a celebről lekerül a figyelem, és aztán adózni, bevallani, összesíteni kell, s majd akkor jönnek elő az eljárási kérdések, és akkor meg már nem celebekről beszélünk, hanem arról, hogy hogyan, mikor, ki csinálja meg a bevallásomat. Számomra ez az igazi valóság, és ebben lép nagyot előre ez a mostani adótörvény-javaslat.

170 milliárd adócsökkenés sok-e vagy kevés? Attól függ, hogy ki hol ül. Természetesen ez határozza meg az ő álláspontját. De ha azt mondjuk, hogy 3 millió embernek lesz könnyebb az élete azáltal, ha munkaviszonyban áll és ezt kéri, akkor többet nem kell bíbelődni a bevallással, az APEH megcsinálja helyette, hiszen a munkaadó leadta a számokat, az APEH-nél ott vannak a számok, csinálja meg az APEH, nem nekünk kell azt majd megcsinálni. Ez 3 millió embert érint. Ez valódi változás ebben a dologban.

Aztán ha az év során úgy adódik, hogy befizetési kötelezettségünk keletkezik, mondjuk, 100 ezer forintig, akkor ezentúl nem kell majd külön kuncsorogni és kilincselni az APEH-nél, hogy részletfizetési kedvezményt biztosítson számunkra, hanem csak nyilatkoznunk kell, hogy igénybe kívánjuk venni a négy hónapos részletfizetési kedvezményt, és igénybe vesszük ezt a lehetőséget. Az előző évben 400 ezer embernél állapítottak meg 100 ezer forint adótartozást vagy állapított meg a saját adóbevallásában. Ennek a 400 ezer embernek is sokkal könnyebb lesz az élete, nem kilincselni kell, hanem csak nyilatkoznia majd.

A harmadik ilyen, szintén eljáráshoz kapcsolódó kérdés az, hogy pályázatokhoz és közbeszerzésekhez a vállalkozónak, magánszemélynek eddig is nagyon sok esetben Canossát kellett járnia, ha adóigazolást kért arról, hogy ő tulajdonképpen nem is tartozik. Nos, ez megszűnik. Az APEH elkészítette azt a pozitív listát, amelyre mindenki kérheti a felvételét, természetesen csak akkor, ha nincs köztartozása, és többet nem kell sorba állni az igazolásokért, figyelni a határidőkre, reszketni azért, hogy időben visszaérjünk a nyolc nap alatt egy közbeszerzési eljárásban. A hivatalnál ott van a nyilvántartás, a hivatal nyilvántartásába a másik hivatal minden további nélkül betekinthet, és ha úgy nyilatkozom, hogy nincs adótartozásom, akkor ezentúl nem kell külön mindenféle igazolásokat beszereznem, sorba állnom és pénzt költenem erre a dologra.

A törvény kiterjeszti a nettó adótartozás fogalmát is. Régi vágyunk, hogy ne küldözgessen az adóhatóság végrehajtót a munkahelyünkre vagy a lakásunkra iksz adótartozás miatt akkor, amikor négy iksz túlfizetésünk van egy másik adónemben, mert hogy azt eddig külön kellett kérni, és ha az ember elfelejtette kérni az átvezetést, akkor bizony megjelent a végrehajtó, és azt mondta, hogy kérem, maga tartozik. Nos, ez megszűnik ettől az adótörvénytől. Nem kell külön kérnünk az átvezetést, az APEH ezt magától is képes és köteles megtenni.

Radikális adócsökkenés kell, mondta Orbán Viktor ma egy konferencián. Az elmúlt időszak kamatemelései mindenféle adócsökkentési kísérletet lehetetlenné tesznek. Az adók mérséklésének amúgy sincs önmagában értelmük. Ezt meg Varga Mihály nyilatkozta pár hónappal ezelőtt; Hírszerző, 2008. április 11. Na már most, kinek higgyünk, urak, ki mondja a tutit önök közül? Amikor 2006. szeptember 21-én a Napi Gazdaság rákérdezett, hogy van-e Orbán-csomag a négypilléres gazdaságpolitikai csomagjukban, és hogy hol van a Fidesz választási programjában megígért 10 százalékpontos járulékcsökkentés és a megígért tizennegyedik havi nyugdíj, a volt pénzügyminiszter úr azt válaszolta, hogy az egy komplex csomag része volt, de ma már - fél év után - figyelembe kell venni a megváltozott makrogazdasági környezetet. Nos, ki is ígérte az ingyen sárkányrepülést a nyugdíjasoknak? Kétségtelenül szükség lesz megszorításokra, mondta Orbán Viktor a hvg.hu-nak adott 2006. október 7-ei nyilatkozatában.

(17.30)

Ez annyira meglepte Varga Mihály pénzügyminisztert, hogy azt találta finoman nyilatkozni, hogy "nafene" - mondta ezt 2008. április 11-én, a költészet napján. Meg még azt is nyilatkozta volt pénzügyminiszter úr, hogy nem felejtették el ők azt, hogy hogyan kell tortát sütni, új cukrász kell, és hogy ők nem felejtették el a tortasütés praktikáit.

Nos, kedves képviselőtársaim, mi sem felejtettük el a Fidesz adókormányzási praktikáit. Koszorús László jó képviselőtársam romlott áruról beszélt. Nos, ha én kapnék egy tortát, amit ez a cukrász sütött, bármilyen habos lenne, szép lenne, és lenne rajta "Csingiling" - maradjunk a Pán Péternél, amit szintén Koszorús Laci említett -, ez akkor is csak egy romlott torta lenne. Lehet, hogy a mi adótörvényünk nem ilyen szép, nem ilyen habos, ez csak sima almás süti, de legalább friss.

A KDNP vezérszónoka nagyon korrekten és nagyon szakszerűen elmondta, hogy lett volna más lehetőség, lenne más lehetőség adókormányzásra, az adócsomagra, ezt a korrektséget egyébként csak ajánlani tudnám sok vezérszónoknak. Igen, ez így van, lett volna más, mert mindig van más lehetőség, tisztelt képviselőtársaim, mindig van más megoldás, lehetne másképp is, elismerem. A Fidesz meg is próbálta, amikor kormányon volt. Volt hosszú bájtok éjszakája - hogy csak az adóeljárási ügyeknél maradjunk -, volt megfigyelési hiszti, aztán mára kiderült, hogy talán épp ők érdeklődnek magántitkaink, levelezésünk, utazási szokásaink és adózási szokásaink iránt. Volt "ne mi nyerjük a legtöbbet" vezéri intelem, volt kavics, szőlőbirtok és lágy kenyér eltűnt cégek kebelén.

Ezt a lehetőséget nem kérték a választók sem 2002-ben, sem 2006-ban, és ha ilyen csúsztatásokkal politizálnak az urak a másik oldalon továbbra is, én azt gondolom, 2010-ben sem fogják kérni ezt a romlott habos tortát.

Végezetül még egy idézetet engedjenek meg, hiszen végül is csak az általános vitánál tartunk: "Mi mégiscsak egy ellenzéki párt vagyunk, akik szeretnénk voksokat gyűjteni, ezért olyan programot szeretnénk készíteni, ami mindenkinek jó." Mai kedvenc költőm, Varga Mihály nyilatkozta ezt is.

Tehát ha nem ellenzéki párt lennének, akkor olyan programot, olyan adótörvényeket készítenének, amely nem mindenkinek jó, akkor már nem számítanának a voksok. Nos, így már természetesen értem, kedves adóreformer, következetes és kiszámítható ellenzéki képviselőtársaim. (Tállai András: Vicces, nagyon vicces, megvárja, amíg nem tudunk reagálni...) Persze hogy nem jó mindenkinek ez az adótörvény-javaslat, ami itt van az asztalunkon (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), de egy jó lehetőség arra, hogy egyszerűbb és biztonságosabb legyen az életünk, sokak élete, képviselőtársaim, nem csak az önöké. (Tállai András: Győzött!)

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. - Tállai András tapsolva: Bravó! Győzött Varga Mihály!)

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló képviselőtársaim egyike-másika mondott egy-két nagyon érdekes megfogalmazást. Azt mondták, hogy rajtunk gúnyolódik Európa. Én ilyet nem olvastam semmilyen gazdasági sajtóban - lehet, hogy a populáris sajtóban a képviselőtársam ezeket olvassa. De nekünk segít Európa, tehát nem gúnyolódik. Aki gúnyolódik, az itthon, Magyarországon található, és gúnyolódik az embereken, a kormányon, gúnyolódik a magyar emberek teljesítőképességén és akarásán. Azt gondolom, hogy ezt vissza kell utasítanunk.

Ugyanez a képviselőtársam azt is elmondta, hogy most ebben a költségvetési törvényben merénylet készül az önkormányzatok ellen, és most elkezdjük a falukat rombolni, sőt már nemcsak a kisebb településeket, hanem a nagyobbakat is eléri a mi merényletünk. Na, én elmondanám, hogy milyen merényletek történnek az önkormányzati szférában, kedves képviselőtársaim, a költségvetéssel összefüggésben. Ugye, azt nem gondolhatjuk teljesen komolyan, hogy amikor, mondjuk, egy fideszes vezetésű önkormányzatnál iskolát, utat adnak át, azt természetesen a helyi önkormányzat hozta össze, gründolta össze és csinálta meg, amikor meg iskolát kell bezárni, hát persze, hát az a Gyurcsány-kormány miatt van! Teljesen komolyan gondoljuk ezt a megoldást? Vagy amikor ugyanaz az önkormányzat az egyik napirendi pontjában munkabérhitel újrafelvételéről tárgyal, működésképtelen önkormányzatok támogatásáról tárgyal és ehhez fogad el napirendeket, majd a következő előterjesztésben pedig 3 milliárdos kötvénykibocsátásról dönt, a 3 milliárdos kötvény kibocsátása a következőképpen oszlik meg: 1 milliárd forint fejlesztésekre, 1 milliárd forint a meglévő hitelek kiváltására és 1 milliárd forint befektetési, forgatási célra. Ennek az önkormányzatnak 4,5 milliárdos a költségvetése. Ebből 1 milliárdot befektetési, forgatási célra bocsátott ki, ehhez módosítani kellett nyilván persze természetesen a helyi szmsz-t. A helyi szmsz-ben fel kellett hatalmazni a polgármestert az azonnali, gyors döntések meghozatalára. Én meg azt gondolom, hogy ez talán még a bűncselekmény határát is súrolja. Ha nem, mint ahogy a település jegyzője nekem ezt elmondta, hogy ez teljesen törvényes és legális, akkor viszont tudom ajánlani az összes többi önkormányzatnak, már amelyiket ellenzéki képviselők vagy fideszesek vezetnek. Mi, szocialisták, azt gondolom, továbbra is tartózkodni fogunk ezektől a megoldásoktól.

Egyetlenegy nagyon apró észrevétel: ezt egy bruttó 700-840 ezer forint/hó fizetésű jegyző kolléga mondta, hogy ez így teljesen rendben van. Azt gondolom, hogy aki közpénzzel foglalkozik, közpénzzel gazdálkodik vagy a hitelei mögé közvagyont állít, biztosan nem tehet ilyet. Ha pedig megtehet, akkor pedig a költségvetést át kell gondolni, az ország költségvetését, és akkor az ország is vállalkozzon, éljen vele, felvesszük a 25 milliárd dollárt, és ennek az egyharmadát forgatási céllal majd valahol közrebocsátjuk. Biztos, hogy nem szeretnénk ezt csinálni.

Mondhatnánk azt, hogy ezek persze természetesen egyedi példák. Mondanék egy másik egyedi példát. Anglia nagyon sok önkormányzata az izlandi bankválság miatt nagyon nagy veszteségeket szenvedett el; elég konzervatívak egyébként Angliában a hitelezési gyakorlatok, de úgy tűnik, talán Anglia sem figyelt oda erre teljesen.

(9.20)

Vagy maradjunk talán Angliánál, mínusz 1 százalék a gazdasági prognózis jövőre, mint Magyarországé. Nem azt akarom mondani, hogy Magyarország ugyanúgy áll, mint Anglia, csak azt szeretném mondani, hogy ott nem a Gyurcsány-kormány van hatalmon.

Olvassuk a napokban, hogy Szlovákiában 6,5 százalékról 4,6-ra módosították a növekedési előrejelzést. Ez közel 50 százalék, ha majd képviselőtársaim kiszámolják, 41 százalék. Tehát 41 százalékkal csökkentették a növekedési előrejelzést Szlovákiában, akiről tudjuk, naponta elhangzik itt a parlamentben, hogy ő a mintaállam. Nem tudom, ha Magyarországon 50 százalékkal kellett volna csökkenteni egyes mutatókat, akkor ma milyen szirénahangok szólnának. Emlékeztetni szeretnék, Szlovákiában sem a Gyurcsány-kormány van hat éve hatalmon.

Maradjunk Szlovákiánál: Szlovákiánál a céges csődeljárás pont háromszor annyi ideig tart, mint Magyarországon, és tízszer annyi ideig, mint mondjuk Luxemburgban. Tehát, ha azt kérdezzük, hogy a költségvetés segíti-e a vállalkozások növekedéseit, akkor azt is nézzük meg, hogy milyen az a vállalkozási környezet, ahol a költségvetésben gazdálkodók vagy a költségvetésen kívül gazdálkodók gazdálkodnak. Ha a jogi szabályozás azt megengedi, hogy egy önkormányzat az általános költségvetésének negyedét forgatási, befektetési célra vegye fel svájci frankban, akkor azt gondolom, hogy a jogi szabályozással teljesen rendben van Magyarországon minden, hozzá se kell nyúlni.

Képviselőtársaim az előbb említették, hogy talán Somogy megyében 20 millió forintra lehetett pályázni óvodák felújítására. Valószínűleg ott helyben születhetett ilyen döntés. Pest megyében ez 250 millió forint/óvoda, és 49 iskolát és óvodát tudtunk az idei évben így támogatni, segíteni. Tehát nehogy az hangozzék el, hogy 20 millió forintból kell liftet építeni, más megyékben más a megoldás, másképpen gazdálkodnak, másképpen gazdálkodott a régió. Nálunk 250 millió forint volt az átlagos pályázati pénz, és ebből 49 darabot tudtunk teríteni. (Varju László tapsol.)

Az Európai Bizottság növekedési előrejelzése szerint - ugye, hétfőn bocsátotta ki ezt a jelentését - jövőre nem lesz növekedés az Európai Unió tagállamaiban, a 27 tagállamban, azon belül az eurózónában. 2009-ben is csak az eurózónában 0,9 százalékos, az eurózónán kívül 1,1 százalékos lesz a növekedés. Ott is nyilván a Gyurcsány-kormány rontotta el a dolgot, oda nyilván exportáltunk, delegáltunk fiatalokat, akik ott dolgoznak Brüsszelben vagy Angliában. Még maradjunk egy pillanatra Angliánál: Angliában egy ismeretlen fogalom ütötte fel a fejét az elmúlt hónapokban, a körbetartozás intézménye. Fiatal magyar barátaim jelezték, hogy teljesen szokatlan, hogy elkezdenek nem fizetni a cégek egymásnak. Mi már ezen túl vagyunk.

Tehát azt gondolom, hogy álljunk azért két lábbal a földön. Ne mondjunk valótlanságokat, és ne csodálkozzunk azon, amikor letesszük a képviselői igazolványunkat, kivesszük a zsebünkből, elmegyünk bevásárolni a bevásárlóközpontba, és látjuk a tömött sorokat, és persze csóváljuk a fejünket, amikor tologatjuk a kocsikat. Tudom, hogy nem minden településen vannak tömött sorok, tudom, hogy a kistelepüléseken nincsenek tömött sorok a boltokban, tudom, hogy a kistelepüléseken listára lehet vásárolni, amit hó végén a nyugdíjból adnak vissza, csak ne mondjuk, hogy az az általános, hogy mindenhol ez történik.

És ne mondjuk, hogy az a jó megoldás, mint mondjuk, az autóiparnál, amikor Magyarországon nullaszázalékos önerővel, 72 havi futamidővel lehetett autókat vásárolni. Nagyon remélem, hogy ez meg fog változni, mert ezeknek az autóknak a 40 százalékát vissza kell hogy adják; becsődöl az, aki ilyet fölvesz.

Végezetül azt szeretném mondani, hogy a gazdasági depresszió ugyanúgy működik, mint bármely más depresszió; van mentális oka és van külső oka. A külső ok teljesen egyértelmű. Azokon a helyeken, amelyeket felsoroltam, nem a Gyurcsány-kormány van hatalmon, aztán mégis egyszer csak úgy látszik, hogy válság van.

Egyetlenegy számot még hadd említsek erre vonatkozóan: 54 000 milliárd dollár a világ globál GDP-je, ez 24-szer fordul meg a tőzsdéken egy év alatt, és 71-szer fordul meg a nemzetközi kereskedelemben. Ez azt jelenti, hogy valóban csak egy virtuális világban élünk. Amikor ez a virtuális világ kipukkan, tehát hogy a 24-szerese vagy a 71-szerese fordul meg, tehát nem lehet mögötte érték, akkor persze Magyarországon is valóban át kell gondolni a saját befektetéseinket.

Tehát a depresszióra visszatérve, azt gondolom, hogy ha sokat mondogatjuk azt, hogy nagyon rossz, nagyon rossz, nagyon rossz, akkor előbb-utóbb nagyon rossz lesz. Vannak önbeteljesítő jóslatok, a szavaknak van ereje, kedves képviselőtársaim. Tehát ha kimondunk egy szót, hogy ez rossz, ez nem jó, ilyet nem lehet csinálni, ez a kormány már megint ellökte ezt a dolgot, azt gondolom, hogy ezek önbeteljesítő jóslatok. Csak nem miránk fognak visszahullani, hanem a következő generációra, az ők gazdasági és mentális egészségüket romboljuk azzal, ha felelőtlenül összevissza beszélünk költségvetési vita tárgyalása során, és valóban rémhíreket és butaságokat mondunk.

Azt gondolom, hogy elfogadhatjuk ezt a költségvetést, ami természetesen nem jó költségvetés. Vannak ennél sokkal jobb költségvetések, csak nem itt és nem most Magyarországon. Itt most ez az egyetlen reális lehetőség. Kérem a támogatását.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Szándékosan nem kívántam a vita menetét különböző gazdasági jellegű tényekkel, számokkal befolyásolni kétperces hozzászólásokban, de felgyűlt annyi, hogy az ilyen türelmes típusú embernek, mint amilyen én is vagyok, lenne egy-két mondanivalója, mielőtt a lényegi hozzászólásomat elkezdeném.

Pozsonyban, nem tudom, tudják-e, Európa első autógyára működik, Pozsonyban éppen most zárják be a Skoda autógyárat, mert a recesszió Szlovákiát is elérte. Szentgotthárdon a General Motors szeptember óta viszont teljes kapacitással termel, és a Mercedes-gyár is idetelepült, és esze ágában sincs kimenni innen. És hogy még egyet mondjak, az éllovas Svédországban a gazdaságélénkítő tevékenységnek megfelelően tavaly 44 ezer Volvo teherautót gyártottak, az idén 400-at fognak gyártani. Ennyit arról, hogy a magyar kormány mit tesz meg a gazdaságélénkítésért.

Szóba került itt többször is Anglia. A hazai GDP-jének körülbelül 40 százalékát fogja bankkonszolidációra fordítani, a mi 600 milliárdos bankcsomagunk 2-3 százalék lesz, ha hirtelen jól számoltam. Anglia mínusz 1 százalékos növekedést tervez, akkorát, amekkorát éppen Magyarország. Nézzük Romániát, mert szintén éllovas, itt többen említették. Romániában éppen most mennek majd utcára a tanárok, mert a beígért 50 százalékos béremelést kivették a mostani költségvetési törvényből.

Nagyon sokszor elhangzott az, hogy Magyarország a második legmagasabb adóterhet cipeli Európában. Ez nem így van, mert pont a 10. legmagasabb adóterhet cipeli Európában. Persze, ha összevontan nézzük, és kiemelünk egy-egy sávot, mondjuk, az évi százezer dolláros jövedelemnél hol a legmagasabb az adóterhelés, kiderül, hogy valóban Magyarországon. De kérdezem, tudjuk-e, hogy mennyi évi százezer dollár, az 1,7 millió forint havonta. Meg fog szakadni a szívem, hogy az 1,7 millió forint felett keresőknél Magyarország milyen magas adóterheléssel rendelkezik. Tehát: Dániában 59, Svédországban 55, Hollandiában 52, Ausztriában 50, Magyarországon 36 a legmagasabb adókulcs. Főleg, ha beleszámoljuk azt is, hogy hányan fizetik be ezt a magas adókulcsot, akkor rádöbbennünk, hogy a 36 sem lesz 36.

Élénken emlékszem arra, amikor az előző hónapokban már elkezdődött itt a válság körül a dolog, nagyon finoman a hullám nyaldosta már a partokat, amikor Magyarország hitelképességéről volt szó. Bizony, ellenzéki barátaink nagyon sokszor elmondták azt, hogy Magyarország nem hitelképes, mert hát Gyurcsány, meg a csomag, meg az utcai harcok, és nem tudom, micsoda. Most, hogy ehhez a 25,1 milliárd dolláros készenléti hitelhez hozzájuthatunk, illene legalább módosítani ezt az álláspontot, hogy nem fognak hitelt adni. Most éppen az a hivatalos álláspont, hogy minek ekkora, nem is kell ekkora ehhez a dologhoz.

Arra a kérdésre, kibontakozott itt egy vita, hogy házszabályszerű-e, hogy a pénzügyminiszter úr országgyűlési képviselőként benyújt módosító javaslatot, és az hogyan fog működni: be van nyújtva ez a törvény, a 3. és 4. benyújtott módosítókat jelenti. Hargitai képviselő úr elmondta, hogy majd a költségvetési bizottságban, miután most éppen ők vannak időnként többségben, majd ezt eldöntik. Szóval, hol is van a visszaélés a többséggel?

Végezetül, az előttem szóló képviselő asszony, azt gondolom, nagyon tisztességesen elmondta azt, amit neki el kellett mondania, de azért egyetlenegy dologra hadd reagáljak. Vannak Magyarországon is olyan populációk és szerte a világban is, ahol nő a gyermekek száma, nő a népesség, nő a lakosság. Ilyen Kína, India és Afrika bizonyos államai. Svédországban, Németországban, Hollandiában nem nő a népesség. Nyilván azért, mert a kormányok nem tesznek meg mindent azért, hogy a családtámogatási rendszerek működjenek. Az önök ideje alatt éppen 0 százalékkal emelkedett a családi pótlék, most ön hiányolta, hogy csak 1,1 százalékkal, vagy éppen 3,5-tel, vagy 4,5-tel. Van köztünk matematikus, biztos ki tudja számolni, hogy a 0-ához képest az 1,1 mennyivel több.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Parlament! Végigülve a mai vitát, hallgattam a vezérszónokokat, az a mondás jutott eszembe, hogy ha csupán kalapácsod van, előbb-utóbb minden probléma szeghez fog hasonlítani. Itt minden probléma egy emberen múlik, akinek a hitelképessége korlátozott, mert ő mondta el az őszödi beszédben, hogy hazudtunk. Azt szeretném kérdezni, hogy van az a logika szabályai szerint, hogy ha valaki hazudik, akkor annak elhisszük, hogy hazudott. Azt mondanám, hogy valakinek, akit hazugnak gondolunk, ne higgyünk semmit el, és azt se higgyük el, legyünk szívesek, amikor azt mondja, hogy ő hazudott ebben a dologban.

De ez még nem is lenne olyan nagy probléma. Az első bizottsági kisebbségi hozzászóló képviselő úr mindent elmondott, ami az eszébe jutott a költségvetést megalapozó törvények kapcsán. Én is megtehetném, például a fotózásról nagyon szívesen beszélnék, az elkövetkezendő kiállításomról is nagyon szívesen beszélnék, sokkal szívesebben, mint mondjuk, erről az előterjesztésről. De ez van előttünk, ez a dolgunk.

Mire is vonatkozik ez a törvényjavaslat? Tizennyolc törvényt fog módosítani, pontosítja őket, előkészíti a költségvetés befogadására. Három részéhez szeretnék hozzászólni, az egyik az államháztartással kapcsolatos, a másik az adóeljárással, a harmadik pedig a családtámogatással kapcsolatos.

(12.40)

Itt elhangzott hozzászólásban, hogy ha az önkormányzatok - talán pont Hargitai képviselő úr mondta, akinek egyébként nem szoktam kételkedni a számaiban - betartanák azokat a szigorú számokat, amelyek rájuk vonatkoznak, akkor 1400 önkormányzat egészen biztosan az ítélőszék elé kerülhetne. Hát, én azt gondolom, hogy kellene ezt az államháztartási törvényt még ezen a mostani törvényen kívül is egy picinykét módosítani.

Engedjenek meg egy másik közmondást; ez sem magyar, de majd fogok magyart is mondani: szörnyű az az otthon, ahol a tyúk kukorékol, a kakas pedig hallgat. Nos, azt gondolom, elég volt a tyúkkukorékolásból. Az Áht. módosítását egészen biztos, hogyha más nem, módosítóval vagy a legközelebbi törvényjavaslatnál magam fogom kezdeményezni; sajnos ugyanis most nem terjed ki a felelőtlenül brókerkedő, üzletelő önkormányzatokra.

Képzeljenek el egy olyan önkormányzatot, ahol 4,5 milliárdos a költségvetés, ez az önkormányzat kibocsát 3 milliárd forintnyi kötvényt - svájci frankban bocsátja ki -, majd felbuzdulva azon, hogy állítólag árfolyamnyereséget realizált, 220 millió forintot, ezért aztán ennek a 3 milliárdos kötvénycsomagnak egyik részét befektetési, forgatási céllal fogja hasznosítani; most, svájci frankban. És ehhez a helyi szmsz-t is módosíttatja a helyi képviselő-testülettel, hogy a polgármesternek adjuk meg azt a jogot, hogy ő promt, azonnali üzleteket tudjon kötni.

Majd többünk felvetésére, amikor megkérdeztük, hogy miért nem jó a bank treasury-szolgáltatása, tehát aki ezt a kötvényt finanszírozza, és nem használjuk fel az összegeket, akkor ott van egy treasury-szolgáltatás, és nem hiszem, hogy mi a banknál sokkal okosabban tudnánk gazdálkodni, hacsak nem sokkal kockázatosabb üzletekkel - azt a választ kaptam a helyi gazdasági alpolgármestertől, hogy ők államkötvényekbe fogják ezt az összeget tenni. Akkor viszont minek a rendkívüli felhatalmazás azonnali és promt üzletek kötésére? Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni az ottani képviselőtársaimat, és nem kérdeztem rá, hogy mit értenek promt és opciós üzleteken.

Mindezt az az önkormányzat teszi, amely egyébként a következő napirendi pontjában a forráshiányos önkormányzatokról szóló kapcsolódó előterjesztést terjesztette elő. Megkérdeztük a polgármester urat illő tisztelettel, aki persze - gondolhatják - fideszes, hogy ugye, ez az önkormányzat nincs csődben, tehát nyugodtan felvehetünk 4 milliárdot. Hó, nem, nincs - majd a következő napirendnél pedig a munkabérhitel újrafelvételéről tárgyaltunk. Szóval, azt gondolom, ezt úgy hívják, hogy felelőtlenség. Ezért biztos, hogy kezdeményezni fogom az államháztartási törvény módosítását vagy kapcsolódó módosítóval ebben a törvényjavaslatban, ha ez lehetséges - nem ismerem annyira ennek az eljárását -, vagy valahogy másképp. És ugyanaz a Fidesz adja ezt a polgármestert, amely itt most teljes erővel követeli rajtunk az egyébként már nyilvánosságra hozott szándéknyilatkozat szövegét, amikor 3 milliárd forintot úgy volt hajlandó, úgy volt képes felvenni, hogy az eredeti célnál nem jelölte meg, hogy ebből 1 milliárd forintot forgatási-befektetési célra szeretne fordítani.

Nézzük a következő pontot! A következő pont az adóeljárási törvényhez kapcsolódik. El kell mondanom, hogy itt kéretik a mi kormányzatunknak talán befogni a fülét, mert továbbra is azt gondolom, hogy ez a rész kidolgozatlan, kiforratlan ebben a törvényjavaslatban. Ez a 36/A. §, ami arról szól, hogy egy közbeszerzési eljárás során, az ajánlattevő fővállalkozó az alvállalkozójának csak abban az esetben fizethet most már 200 ezer forintnál nagyobb összeget, ha az hozza a nullás adóigazolást, vagy szerepel egyébként a pozitív adósok - vagy a köztartozásmentes adósok - listáján.

Még mindig nem jó ez a paragrafushely. Mert azt gondolom, hogy miután az eredeti ajánlatkérőt - tehát mondjuk, az önkormányzatot - kiveszi a törvény hatálya alól, és azt mondja, hogy ő nem felel egyetemlegesen, nem tartja vissza a fővállalkozónak szánt pénzt, azt gondolom, bedobni a lovak közé a gyeplőt még mindig nem elegáns megoldás, tehát hogy majd a fővállalkozó meg az ő alvállalkozója az adótartozást egymástól beszedegetik, és majd befizetgetik az APEH-hoz. Tehát azt gondolom, még mindig nem jó, hogy a gazdaságra vagy a vállalkozókra bízzuk az adóbeszedés nehéz tudományát.

Kibővült tavasz óta ez a törvényhely azzal, hogy lehet faktoráltatni, de természetesen az engedményesnek be kell mutatnia a nullás igazolását az eredeti engedményezőnek. Ez kicsit túl szakszerűen hangzik, majd megpróbálom jobban elmondani. Tehát ha az az alvállalkozó, aki el kívánja adni a követelését, mert momentán túl hosszú az a fizetési határidő, amivel egyébként az ajánlatkérővel vagy a fővállalkozóval tudott szerződni, eladhatja a követelését; de faktoráltatni csak akkor tudja majd az engedményes, hogyha bemutatja az eredeti vagy a kifizetés napján fennálló nullás adóigazolást. Egy probléma van ezzel: nincs már jogviszony az engedményes és az engedményező között abban a pillanatban, amikor ő be fogja nyújtani - mondjuk, az önkormányzatnak - ezt a követelést, tehát ez megoldatlan. Vagy továbbfaktoráltatja, mert ő úgy látja, hogy most még neki nem éri meg, vagy úgy látja, hogy bizonytalan ennek a követelésnek a sorsa - tehát továbbfaktoráltatja -, nyilvánvalóan máris elveszett az a gazdasági haszon, amit mondjuk, egy beruházáson egy alvállalkozó tudott realizálni, és egy kis pici, apró hólabda elindul. De ilyen hólabdából lehet a nagy lavina, mint ahogy láthatjuk ma a világban.

Tehát jó megoldásnak tűnik, hogy legyen köztartozásmentes adósok listája, de ez igazából a hazai vállalkozások likviditási problémáit nem fogja megoldani. Nem is ennek a törvénynek kell megoldani, de ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk erről a dologról. Kérdés az, hogy ki lehet majd rajta ezen a köztartozásmentes listán. A bizottsági ülésen az államtitkár úrnak elmondtam egy példát, nyilván nem az érdekes, hogy ki áll a dolog háta mögött, hanem az a lényeg, hogy hogyan is működik az APEH-ünk, aminél nyilván lehet jobban is működtetni.

Egy magánszemély 2008 májusában adótöbbletet, adótúlfizetést igényel vissza, majd választ kap, hogy pénzt nem adunk vissza, mert hogy ön 2003-ban elfelejtett adóbevallást benyújtani. A szörnyű tény az, hogy igen, de később ezt pótolta a magánszemély, és majd 2005-2006-ban az APEH vissza is fizette neki egyébként a túlfizetéseit, csak most eszmélt öt év után, hogy hoppá, ez az úriember - úgy tűnik - mintha elfelejtett volna adóbevallást adni. Nem felejtette el, hanem egy másik megyéhez nyújtotta be, és mire odaért, picit elkallódott ez az adóbevallás. Tehát a köztartozást nem felhalmozók listájánál az a kérdés, hogy ez a magánszemély mikor szerepelhetne a 2003-2008 közötti intervallumban ezen a listán. 2008-ban nyilván nem, hiszen felfedezték, hogy ő majdnem hogy adót akart csalni, 2005-2006-ban, viszont nyilván szerepelhetne, holott jóllehet a helyzet akkor is fennállt. Tehát csak biztatni szeretném, és felajánlanám a segítségemet a pénzügyi kormányzatnak - meg a szigorú tekintetemet - ebben az ügyben, hogy figyeljünk oda erre jobban.

Végezetül egy nem szakpolitikai kérdésről szeretnék szólni. Itt ma nagyon sokan előttem - egy nem kifejezetten szakpolitikai kérdésről - elmondták a családtámogatások rendszerével kapcsolatban a 8. § hibáját, már történetesen azt, hogy ad családi pótlékot a tehetősebb családok gyermekeinek is.

Kedves demokrata barátaim, szabad és szociáldemokrata barátaim, aki demokrata, azt gondolom, legyen otthon is demokrata! Magyarul, lehet valaki családbarát, a családi adózás híve, de illene tudomásul venni, hogy a családi pótlék nem a családfőé, aki ma éppen jól keres, de ez nem volt és nem lesz mindig így. A családi pótlék a gyermeket illeti meg az én felfogásom szerint. Persze tudjuk jól, hogy vannak olyan populációk Magyarországon, ahol ezt nem veszik figyelembe, és másra költik ezt a családi pótlékot, hogy ne mondjak durva példát, mondjuk, cigarettára költik - és elnézést a dohányosoktól. Ugye, milyen szörnyű ez?

Szögezzük le még egyszer: tehát a családi pótlék nem a családfőé, arról nem mondhat le, bár ha megkapta, adja oda más gyerekének. Azt gondolom, túl macsó, és nem túl szabadelvű az a szemlélet, ahol a családfő a saját gyermeke jogairól mond le. Kérem szépen, a gyermek az egyforma, legyen az kantáros vagy pörgős szoknyás, lehet vörös hajú szeplős, vagy lehet szőke és égetnivaló. Azt gondolom, ne okoskodjunk azon, kedves demokrata barátaim, hogy kell-e a 8. §-ban a differenciáltság, vagy sem. Azt gondolom, a családi pótlék alanyi jogon minden magyar gyermeknek jár, kapja meg ezt mindenki, és azok az apukák, akiknek ez nem tetszik, tessék befizetni a fölösleget valahová.

Merthogy végezetül egy magyar közmondással szeretném befejezni, hogy tudják, egyszer hopp, máskor kopp. Ma jól keresünk, holnap nem biztos, hogy jól keresünk, és a gyermekünkkel kell majd szembenézni, hogyha mondjuk, a törvényjavaslatból ezt a mostani elemet kivennénk.

Végezetül fogadjuk csak el nyugodtan ezt a törvényt, kedves képviselőtársaim, mert biztosan mondom, hogy nem jó ez a törvény, nem minden szép benne; a jegyzőkönyv számára mondom, azon képviselőtársaimnak, akik majd azt fogják mondani, hogy azt mondtuk, hogy minden jó és mindennel meg vagyunk elégedve. Tehát nem minden szép ebben a törvényben, sőt rondának tűnik, és még csak nem is finom, de nincs más lehetőségünk, mert ami van, az szerintem nem ennek az országnak a lehetősége.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(12.50)

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tállai képviselőtársam ismét tudott tévedni egy jó nagyot, ami a németországi adócsökkentési tendenciákat illeti. Biztos olvasta ezt a szakújságot, nem mondjuk a nevét, de nagyon jó szakmai újság: "Élesen kritizálták a német törvényhozás felsőháza, a Bundesrat által is jóváhagyott új örökösödésiadó-törvényt, több százezer munkahely kerülhet veszélybe az új jogszabály miatt, amely túlságosan nagy terhet ró közel 40 ezer öröklődésre váró vállalkozásra." Most éppen itt tart Németország, nem ott, ahol ön mondja, kedves képviselőtársam.

De ha már Németországot idéztem, akkor érdekes lehet az az összehasonítás, hogy azt mondjuk, az élőmunkateher milyen magas Magyarországon. Az előírt élőmunkateher magas Magyarországon, nem a befizetett élőmunkateher. Nagyon-nagyon rosszul járnánk, ha a német adótörvények szerint és annak eljárási rendje szerint kellene befizetni, legalábbis sokan, akik különösebben nem szerették volna. Külön Tállai András képviselőtársamnak ajánlom, legutóbbi hozzászólásomat nagyon élénken kommentálta, és látom, most is arra készül, wwww.veghtibor.hu, rajta van a hozzászólásom meg az ön hozzászólása is az enyémhez, minden olvasható.

Tehát október 19-én ennek a javaslatnak az elődje járt már itt közöttünk, akkor 100 oldallal hosszabb volt. Itt meg szeretném jegyezni, hogy nem sikerült eltalálni a volt pénzügyminiszter úrnak, Varga Mihálynak, hogy milyen hosszú is ez a törvény. Tehát 100 oldal a törvény, 85 a különböző mellékletek és az indoklási rész. Csak azért mondom, hogy ne kelljen külön ezt számolgatni. Egyébként nincs egy hete, hogy elhangzott, hogy milyen borzalmasan hosszú ez a törvény, ez 400 oldal meg 208 oldal. Hát, soha ilyen hamar ellenzéki kívánság nem teljesült, most már csak 185 oldalnál tartunk, de a lényeg benne maradt. Mert számomra az a lényeg, ami az eljárási ügyeket illeti, és az a legfontosabb, hogy változik némiképp, azt gondolom, azt érzékelem, az adóhivatal magatartása. Ha nem, akkor figyelünk. Akkor figyelünk! Egyszerűbb eljárások, több munka, kevesebb hatóság, de mondjuk, nagyobb szigor.

Továbbra is az a véleményem, és ebben az egyik képviselőtársam, akit T. A. kezdőbetűvel lehet aposztrofálni, azt mondja, hogy "Hölgyeim és Uraim!", mint egy színházban, és nyilván a hozzászólása is körülbelül ekörül forgott. Ez egy szappanoperává kezd válni, hogy adócsökkentés, nincs adócsökkentés, nem könnyíti meg a vállalkozók életét, terheit, és közben elfelejtkezünk egy-két dologról. Mondjuk, elfelejtkezünk arról, hogy van benne három olyan tétel - eljárásról beszélünk, kedves képviselőtársaim -, ami az egyiknél 3 millió ember életét könnyíti meg, ez az egyszerűsített adóbevallás. A másik a nettó módon számított adókülönbözet-nyilvántartás, és a harmadik lehetne az, hogy hogyan lehet 4 hónapi fizetéshalasztást kérni.

Nézzük a 95. §-t! Képviselőtársaim azt mondták a bizottság ülésen, hogy nem az a jó megoldás, ha az APEH készíti el az adóbevallást, hanem az a jó megoldás, ha a bevallás lenne sokkal egyszerűbb, és az adótörvények lennének sokkal egyszerűbbek. Nézzünk egy történelmi példát, mondjuk, az udvarlás példáját! Régen elég volt egy pár domesztifikált háziállat, elég volt a papával beszélni, és a lány máris az emberé lehetett. Viszonylag egyszerű volt, kevésbé volt strukturált. Ma már azért kell egy kis virág, SMS, étteremben habos kakaó s a többi; jóval strukturáltabb az élet. Ne álmodozzunk arról, képviselőtársaim, hogy majd vissza tudunk térni a natúrához, a természethez, és akkor minden olyan egyszerű lesz.

(22.00)

Egy oldalon bevalljuk az adónkat, a másik oldalon meg vissza is igényeljük. Ilyen, azt hiszem, soha nem lesz. És kit is érdekel, hogy hány oldal lenne az adóbevallás, hogyha azt mondjuk, elvégzi a munkáltató helyettem, vagy ha a munkáltató nem végzi el, akkor egyszerűsített adóbevallást kérve elvégzi az adóhivatal. Nem érdekel engem, hogy hogyan működik a modern televízió, hogyan működnek benne az áramkörök, az a lényeg, hogyha megnyomom a gombot, akkor történjen valami, mondjuk, jó műsor jöjjön, talán kevésbé celebműsor. Tehát azt gondolom, ezek kevésbé foglalkoztatják az embereket.

Nettó az adóbevallás, nettó módon számított nyilvántartás. Milyen egyszerűnek tűnik ez, csak egy sor! Ez csak egy sor, hogy az APEH-nak így kell csinálni. A valóságban ez úgy működik, hogy az ember, mondjuk, vezérigazgató egy munkahelyen, majd eljön a munkahelyéről, és egyszer csak kétségbeesve hívja fel őt a volt titkárnője, hogy: főnök, nagy baj van, az APEH-tól jött egy 90 ezer forintos letiltás a fizetésedből. Most mit csináljak? Adjam oda az új főnöknek, vagy esetleg érte jössz, vagy valami történjen?

- Az APEH-tól? De hiszen az APEH több százezer forinttal tartozik nékem! - Ilyenkor az ember mit tud tenni, telefonál az adóhivatalba, és megkérdezi, mégis hogyan gondolták, hogy elküldik mint vezérigazgatónak, a jól megtalálható címére, hogy a fél vállalat rajta nevessen.

És akkor mondta a kolléga az adóhivatalban, hogy: kérem szépen, hát önnek tartozása van. Akkor mit tesz erre az állampolgár: önöknek is van tartozása. Erre az adóhivatal: de kérem szépen, azt kérni kellett volna, hogy vezessék össze. Erre az állampolgár: kértük, hogy vezessék össze, csak nem vezették össze.

Szóval, azt gondolom, hogy épp itt az ideje, hogy például ez az egyszerű sor mennyi minden tragédiát, mennyi ilyen problémát okozhat. Ha ez most nettó módon van nyilvántartva, azt gondolom, fog ez működni.

A képviselőtársaim az ellenzéki oldalon azt mondják, hogy nem jó a számlapénz. Tehát csak a papírpénz a jó, a számlapénz nem igazán jó pénz. Én már csak azt szeretném megkérdezni, hogy akkor most hogyan lesz. Tehát hogy visszatérjünk a gombokkal vagy állatbőrökkel, vagy lándzsahegyekkel való kereskedéshez, esetleg hozzuk vissza a pallosjogot is? Vagy talán a korona mellé beültetnénk egy-két dolgot? Vagy talán szívesen vennék az első éjszaka jogát is? Tehát ebben a visszafelé haladásban... Jó, mondjuk, erről ne vitatkozzunk, lehet, hogy itt ebben egyet tudnánk érteni.

Tehát azt gondolnám, hogy sem az adómértékben - mondjuk, a személyi jövedelemadó mértékében a tizedikek vagyunk az európai 27-ek között -, sem a megvalósult élőmunkateherben nem vagyunk olyan kétségbeesett helyzetben, mint ahogy azt szeretnénk látni. Ezért tudnám és tudom azt támogatni, hogy többen fizessenek kevesebbet - lásd: cégautóadó, lásd: minden egyéb dolog, ami esetleg ebben benne van -, de mondom, engem nem az anyagi jogi része érdekel leginkább, mert az emberek, amikor vége ennek a celebműsornak, úgyis csak azzal fognak találkozni, hogy hogyan viselkedik vele szemben az APEH, hogyan oldja meg a problémáit.

És emlékezzünk rá: tavaly egy felszólalásomban azt találtam mondani, hogy volt egy módosítás itt az adótörvényeknél, hogy amennyiben az adózó iksz napon túl nem fizeti meg az adóhatóság felé a tartozását, akkor az adóhatóság őt majd a honlapján közzéteszi. Én pedig javasoltam, hogy akkor ezt fordítsuk meg: amennyiben az adóhatóság nem téríti vissza iksz napon belül vagy nem vezeti át iksz napon belül az adózó kérelmére a mondjuk, nem vitatott követelését, csak éppen nem teljesíti azt, akkor az adózó a honlapján közzéteszi annak az adóigazgatási szervnek a nevét, vezetőjét, mindenféle azonosítható adatait, amelyik ezt a kérését nem teljesítette.

Tehát azt gondolom, lehet megoldásokat találni, nem az a jó megoldás, hogy összevissza talán butaságokat beszélünk, vagy talán a politikai hovatartozástól függően kritizáljuk azt, aminél egyébként a kormány ebben a helyzetben, azt gondolom, többet nem tudott letenni az asztalra.

Képviselőtársaim! Tessenek módosító javaslatokat benyújtani hozzá! Ahogy a közbeszerzési törvénynél, ahogy más törvényeknél fogadókész a kormányzat erre a dologra, biztosak lehetnek benne, hogy ha beleilleszthető a struktúrába, itt is ez meg fog történni. Fogadjuk el ezt az adótörvényt! Fogadjuk meg, hogy fogadjuk el!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A költségvetési bizottság üdvözli a törvényjavaslatot, november 20-ai ülésén meg is tárgyalta azt. Azért használom ezt a szót, hogy üdvözli, mert végre a törvényjavaslat felismeri azt az ősi törvényt, hogy nem az emberek vannak a számokért, hanem fordítva, gondolunk itt az utóbbi hónapok TEÁOR-számokkal kapcsolatos visszásságaira. Igaz az, hogy a vállalkozások tevékenységét kódoló statisztikai jelzőszámok nagyon fontosak, de nagyon jó, hogy a törvényben az szerepel, hogy a következőkben elegendő lesz a szövegben feltüntetni azt, hogy mivel is foglalkozik egy-egy cég, és nem lesz szükséges átlagosan ötévente átfordítani ezeket a számokat.

Fontos módosítás az is, hogy változik a beszámoló közzétételének rendje is, segítve ezzel a hitelezővédelmet, átláthatóbbá téve a cégek működését, a gazdálkodási tevékenységet és a tisztább gazdasági versenyt. Nagyobb felelősséget és lehetőséget kap majd az adóhivatal a fantomcégek gyors kiszűrésére. Eddig is nyilvánosságra kellett hozni a cégek éves beszámolóit, de egyrészt mire ez papír alapból elektronikus alapúvá átkonvertálódott, már nem volt aktuális az információk többsége, másrészt nem volt szankció rendelve a mulasztáshoz. Aki nem tette közzé a beszámolóját, maximum ejnye-bejnye volt a büntetés. Most az APEH akár törölheti is a cégeket rendkívül gyorsan és vitamentesen, azokat, akik nem teszik közzé a beszámolójukat. Végezetül az elektronikus cégeljárás, ügyintézés jelentősen csökkenti, csökkentheti majd a vállalkozások adminisztratív terheit.

Mindezek alapján a költségvetési bizottság 12:6 arányban, többségi szavazással általános vitára ajánlotta az Országgyűlésnek. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Ma nagyon sok szó esett az elektronikus eljárásokról, a különböző eljárási törvényekről. A sok törvényjavaslatnál érintettük ezt a területet. A költségvetési bizottság november 20-ai ülésén megvitatta az előterjesztést. A javaslat összefoglalja és egy törvényben kívánja rendezni a fogalmakat, alapelveket, az eljárási szabályok alapjait, és ez a törvényjavaslat legfőbb érdeme. Hátteret ad akár a cégeljárási, adóeljárási, akár a közigazgatási eljárási törvények modernizálásához.

A képviselőtársam az előbb egy történelmi példát említett, én egy más példát ragadtam meg. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat jelentősége a kézzel írott kódexek és a nyomtatás viszonyához mérhető. Szándékosan nem a nyomtatott sajtó és az interneten fellelhető információk viszonyához hasonlítottam, mert azok most, ahogy látjuk, párhuzamosan élnek, sőt tanulnak egymástól. Az elektronikus közszolgáltatás ilyen tekintetben más, jól vagy jobban szabályozza majd a szolgáltatók, az igénybe vevők jogait, de kerettörvény is, helyet ad a későbbi szabályozásoknak, pontosításoknak.

Mi is indította el ezt a szabályozást? Volt egy kormányprogram, és ezeknek a céljaival összefüggésben most ez a törvényjavaslat alapvető feladatként határozza meg, hogy mindenki számára biztosítani lehessen az alapvető információs közszolgáltatásokhoz, az elektronikus kommunikációs hálózatokhoz, az információkhoz való hozzáférést. Tehát ha azt nézem, akkor ez egy demokratizálódási, nagyon fontos lépés.

Összességében az elektronikus közszolgáltatások szemléletváltását is el kell hogy érje a törvényjavaslat. Az ügyek elektronizálásáról a hangsúly az ember és családja, üzleti vállalkozások, civil szerveződések, támogatások irányba kell hogy működjön. Ide én egy mosolyjelet írtam a felkészülésemnél. Sok mindent fog helyettesíteni az elektronikus közszolgáltatás és ügyintézés, de nyilván a személyes kapcsolatot, az ügyintézői pozitív hangot és a mosolyt információim szerint ez egyelőre még nem fogja tudni kiváltani. Csak időben szólok, hogy erről majd később nehogy elfelejtkezzünk.

Két példát szeretnék mondani. Képviselőtársam az előbb a digitális írástudatlanságról beszélt. Két példát szeretnék mondani. Ez bizony más mértékben csökken, nemcsak mi tehetünk érte, hanem azok is, akik egyébként részt vesznek ebben a folyamatban, tehát én nem látom ennyire pesszimistán ezt a képet. Anyósom, aki már igencsak szépkorú, azon nyúzza folyton a családot, hogy ugyan tanítsuk meg már őt SMS-t írni. És amikor kérdezzük, hogy mama, minek magának az, hiszen van telefon, már van mobiltelefonja, hát csak azért, mert mindenki tud már SMS-t írni. Tehát ez az idősebb generáció. A fiatalabb generáció hozzáállása pedig teljesen természetes. A gyerekek, a fiatalok már nem kérdeznek rá, hogy hogyan működik ez, vagy hogyan működik az, teljesen természetesen beleszületnek. Nekik fog szólni majd igazából ez a törvény.

Kerettörvényről beszéltem, és módosításokról, pontosításokról, hogy majd azért erre lehet, hogy lehetőség lesz ebben a törvényben. Szájízem szerint kicsit kevés benne a szankció, a "mi van, ha" típusú kérdésekre adandó válasz. Nyilván ez csak az én gazdasági megközelítésemből adódhat.

Mindezek mellett a költségvetési bizottság többségi szavazással 12:6 arányban általános vitára alkalmasnak találta a törvényt, és elfogadásra javasolja a parlamentnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az MDF padsoraiban.)

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! A költségvetési bizottságban valóban járt ez a javaslat, a költségvetési bizottságban támogattuk volna is ezt a javaslatot, ha az előterjesztő kiterjesztette volna az önkormányzati vállalatoknál lévő felügyelőbizottságokra és az ott lévő cégeknél lévő igazgatóságokra. (Zaj. - Mádi László: Módosítót kell beadni hozzá!) Úgyhogy a javaslatot abban az esetben természetesen lehetne támogatni, ha ez minden felügyelőbizottságra, amely közpénzből működik, és minden igazgatóságra vonatkozna.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Bár a kormány egyetért az áfa felső 25 százalékos kulcsának a csökkentésével, erre a kormányzati ciklusban már nincs lehetőség a kétéves költségvetés miatt. Ezt 2001. május 3-án mondta Varga Mihály, amikor a Kereskedelmi és Iparkamara benyújtotta a felső áfakulcs csökkentésének a javaslatát. 2001. április 28., Magyar Hírlap, 9. oldal. Volt lehetőség, kedves barátaim, miért nem csinálták meg akkor? A kétéves költségvetés miatt? Azt gondolom, ez nem igazi indok, egy válság mégiscsak komolyabb indok, mint a kétéves költségvetés.

Köszönöm.

VÉGH TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Adóeljárási kérdésekről szeretnék beszélni az adócsomag vagy az adózás változásairól szóló törvény kapcsán. Képviselőtársaim talán megszokhatták már, hogy engem általában és konkrétan az eljárásjog vonz. Nem azért, mert szép, és nem is azért, merthogy finom lenne, hanem azért, mert én azt gondolom, hogy az adózók milliói általában ezzel találkoznak, és nem az adózás alanyi jogi kérdéseivel. Tehát nem az anyagi jogszabály az, ami engem feldob, és nyilván nem az a celebműsor, ami itt is lezajlott és elsősorban az anyagi jogszabály körül - adómérték, meg hogy ki adózik, ekörül -, hanem az, hogy hogyan működik az adórendszer, mert én azt gondolom, hogy ez a mindennapi valóság. Nos, ilyen valóság lesz a tervezett csomagban a szuperbruttósítás bevezetése.

Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy van egy számítási mód, a számítási módnak az a lényege, hogy mi legyen az alapja a személyi jövedelemadónak. Jelenleg ismert, hogy van egy bruttó bér, legyen ez száz egység, ehhez egy tb-járulék és egy egészségügyi járulék, ez együtt 132 egység. Ha valaki kapott száz egységet, akkor attól függően, hogy melyik adósávba esett, 18 vagy 36 százalékkal adózott. Nos, a szuperbruttósítás összevonja az eddigi bruttó bért, a társadalombiztosítási és az egészségügyi járulékot, és az egész után lesz majd megállapítva egy másmilyen mértékű adó. Most ebben az évben azt tervezzük bevezetni, hogy ez a 32 százalék mintegy 5 százalékkal csökkenjen, tehát ez a 132 127 legyen, és 127 után legyen a befizetési kötelezettség.

Az a kérdés, hogy ki is fizesse ezt be. Az idén nyilván még a munkáltató - de jövőre? Tulajdonképpen ki a munkáltató? A munkavállalónak az apja vagy az anyja, hogy helyette bizonyos adófizetési és járulékfizetési kötelezettségeket teljesítsen? Azt gondolom, épp itt az ideje, hogy a munkavállalók nagykorúak legyenek, a rendszerváltás óta eltelt egypár év, ha jövőre ez meg tud változni az adórendszerben, márpedig valószínűleg meg tud változni, hiszen erre tavaly, 2008 februárjában is tettünk már javaslatokat, akkor én azt gondolom, sokkal-sokkal jobban jár majd mindenki.

Tehát ezentúl, mondjuk 2010-től a munkáltató kifizeti a 127 egységet a munkavállalónak, és majd a munkavállaló befizeti nyilván az eddigi mérték helyett egy más mértékben az adó-, a tb- és az egészségügyi járulékot egyben, egy helyre. Nyilván ahogy a munkáltatónak az idén öt százalékkal csökkenni fognak a terhei, úgy nyilván a munkavállalónak is csökkennie kell majd, csökkenteni kell az adókulcsait, hogy ne csökkenjen, hanem bizonyos kategóriáknál növekedjen is a nettó jövedelme. Tehát úgy tűnik, hogy mindenki jól fog járni. Azt gondolom, egészen biztosan, főleg, ha a következő aspektusokat is végignézzük.

Egy éve még az ellenzéki közgazdasági vénával rendelkező képviselők és szakértők legyintgettek arra, nem merjük majd úgysem világossá tenni, hogy ténylegesen mennyit is von el az állam adók és járulékok címén, és ez volt a nagy rejtély tavaly februárban, erről szólt a közgazdasági szaksajtó.

Nos, hát ez a nagy titok nem lesz titok, közel húsz év telt el a rendszerváltás óta, felnőtt a társadalom, persze kell hozzá nyilván egy sávhatár-szélesítés, amit már az idén célszerű elkezdeni - de nemcsak ezt.

A legnagyobb haszon, mégiscsak úgy látom, hogy a következő lépésekből számolható. A Cseh Köztársaságban, amikor tavaly lépéseket tettek a szuperbruttósítás bevezetésére, akkor a második lépésük a hivatalok összevonása volt, már azoké, amelyek külön-külön szedték és kezelték az adókat és a járulékokat. Tudom, mi már ezt legalábbis a beszedés szintjén már elkezdtük, tehát egy cég szedi be többé-kevésbé a különböző adókat és járulékokat, de a kezelés és a vagyonkezelés még mindig szétaprózott. Azt gondolom, az idén már lesz feladatunk ezzel, el kell kezdeni az összevonásokat, sok adópengőt takaríthatunk meg vele, és mire a következő évi januárhoz elérkezünk, addigra már egy más struktúrával tudunk nekilátni ezeknek a feladatoknak.

Persze a szuperbruttósítás majd felvet pár kérdést is: lesz-e különbség a bér és a jövedelem fogalma között? Ha van különbség, akkor igazságos-e, ha nincs különbség, akkor vajon meg fog szűnni a tőke- és a munkajövedelem közötti különbség, és a tőke és a munka közötti különbség is meg fog szűnni? Azért mondom, hogy már az idén is vannak kérdések, amelyekre válaszolnunk kell, bár ez egy látszólagos, szinte csak eljárási, technikai kérdés.

Végezetül egyet szeretnék érteni Herényi Károly képviselő úrral, aki azt mondta, hogy nagyon bonyolult ez az adóeljárás, van benne ötvenféle törvény. Maximálisan egyetértek minden olyan törekvéssel, ami az adóeljárás egyszerűsítését célozza, túl bonyolult, túl sok lehetőséget ad az adóoptimalizálásra.

Végezetül itt menet közben felvetődött egy-két kérdés, és egy kétpercesben már reagáltam is volna rá. Az egyik, próbálok egy másikat is elővenni: adóemelés, áfaemelés. Németországban 2007. január 1-jétől 16-ról 19 százalékra emelték az áfát, ez közel 20 százalékos áfanövekedés, és persze ezen kívül van még egy 7 százalékos, másmilyen típusú forgalmi adó is Németországban. Azt mondom, hogy tanulni kell attól, aki ezt nálunk jobban csinálja. Bár ez a válság előtt volt, lehet, hogy előre láttak. Tehát közel 20 százalékkal emelték az általános forgalmi adót. Olaszországban - persze tudjuk, az ottani tragédia miatt is és nyilván a válság miatt is - az idén új adókat vezetnek be.

Roppantul sajnálom, hogy Tállai képviselőtársam éppen most nincs itt, ő szokta jegyzetelni a szavaimat, amikor Varga Mihály volt pénzügyminiszter úr ellentmondásait próbálom ecsetelni. Nos, Demján Sándor évi 3-3 százalékos csökkentést javasolt az áfában, azt javasolta, hogy évente 3 százalékkal csökkenjen az áfa. Javaslatára Varga Mihály azt válaszolta, hogy erre most nincs lehetőség, talán majd 2003-ban ez lehetséges lesz. Azért nincs lehetőség, mert szétfeszítené és bizonytalanná tenné az adórendszert. Tehát azt gondolom, aki át mond egyszer, az máskor is mondjon át, aki egyszer amellett kardoskodott, hogy legyen áfacsökkentés, annak akkor, amikor hivatalban volt, illett volna ezt legalábbis megtennie.

Tisztelt leghaszontalanabb ellenzéki Képviselőtársaim! Tegyék már meg majd azt a szívességet, ha adóügyekről beszélnek és szakpolitikáról beszélnek, akkor majd csak olyan képviselőket engedjenek felszólalni, akik hitelesek, következetesek és jó memóriával rendelkeznek.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! A csőd- és felszámolási eljárásról szóló, 1991-ben elfogadott törvény megérett az alapos változtatásra. 18 év hosszú idő, pláne, ha gazdasági versenyben működő törvényről van szó, s bár voltak több alkalommal is átfogó próbálkozások a csődtörvény reparálására, ezek eddig nemigen vezettek sikerre. Miért is mondom azt, hogy nem vezettek sikerre? Ugye, csődtörvény, így hívjuk ezt a törvényt, rövidítve Cstv., és ez évi egy eljárás az elmúlt időszakban, szemben a több tízezer felszámolási eljárással, tehát már a törvényt is lehet, hogy úgy kellett volna hívni, hogy a felszámolási eljárásról szóló törvény, mert csődeljárás nemigen volt ezekben az években. Miért is nem? Azért, mert megváltozott a piaci környezet, megváltozott a vállalkozók, a hitelezők és az adósok egymással szemben lévő viszonya, és gyorsabbnak tűnt, egyszerűbbnek tűnt az, ha azonnal felszámolási eljárásba vitték a vitás kérdéseket.

A törvényjavaslat célja: vonzóvá tenni a csődeljárást - fogalmazza meg saját maga is, és milyen furcsa mondat ez, ha belegondolunk. Tehát jól értsék: nem a csőd vonzóvá tétele az, ami a törvényjavaslat célja, hanem ha már ott a baj, akkor legyen olyan törvény, ami véd, védi az adós vagyonát, védi a hitelező vagyonát, védi a cégértéket, a jó hírnevet, a goodwillt, mindent, amit egy vállalkozás a piacon addig elért. A cél tehát a vállalkozások munkahelymegtartó képességének a növelése, a munkahelyek védelme végső soron.

Automatikus fizetési haladék, de szigorúbb vagyonfelügyelet; könnyebb egyezségkötés, követelésarányos többség, de ellenőrzöttebb eljárás. Ilyen kettősségekkel - ahogy az államtitkár úr is elmondta - operál a törvény maga, tehát bizonyos helyeken enged, más helyeken nyilván szigorúbban fog eljárni, és ezt meg kell hogy mondjam, a bizottsági ülésen elég jó néven vették képviselőtársaim. Szintén a bizottsági ülésen a képviselőtársaim megkérdezték, hogy honnan lehet azt tudni, hogy egy társaságnak fizetési nehézségei várhatók, mert ugye, a törvénynél vannak erre kötelezettségek.

(12.50)

Nos, ha nem itt lennénk, a parlamentben, akkor könnyen mondanám, hogy meg kell nézni az egyes kereskedelmi rádiók szlogenjeit, hogy honnan lehet tudni, mi az az öt jel, ami azt mutatja, hogy... Mindnyájan el tudnánk öt jelet mondani, hogy mi az, amikor egy vállalkozás a csőd felé közeleg. Nyilván akkor, amikor kiíródik a főnök irodájában, hogy a főnöknek mindig igaza van, vagy pedig hirtelen csak egy nagyobb értékű személyautó kerül elő gyorsan az utolsó pillanatban valami lízing kapcsán. De ezek butaságok, nyilván a parlament nem méltó hely az ilyen elmélkedésekre.

Viszont a számviteli törvényben meg van határozva az alaptőke bizonyos mutatókhoz való nagysága. Meg lehet nézni az eszközarányos nyereséget. Tehát lehet azt előre tudni, ha egy vállalkozás a csőd felé közeleg. Ez a törvény ezáltal lehetőséget ad a korai műtétre. Megfelelően hosszú időt ad az eljárás befejezésére is, egyes szakmai szervezetek szerint túl hosszú is ez az egy év, amit a törvény most itt szabályozni fog. Azt mondják, hogy elillanhat a vagyon, múlhat az érdek.

Tisztelt Országgyűlés! A csődeljárási törvény nem büntető, hanem óvó, védő jellegű törvény. Az adós lehetőséget kap a csődvédelemre, és láthatjuk a nagy európai autógyártóknál, ha már az előbb közlekedésről volt szó, sorra kérnek védelmet a nagy európai autógyártók - nyílván nem fogok márkákat mondani. Tehát azt gondoljuk, hogy vállalkozásokat, munkahelyeket, emberi sorsokat védő törvényjavaslat az előttünk lévő dokumentum.

Nyilván a felszámolási eljárásról szóló törvényi részek elsősorban a pontosítást és a szigorítást szolgálják. Míg a csődeljárásról szóló szinte teljes fejezet megújul, ott pedig elsősorban a vállalkozás védelmét, munkahelyek védelmét szolgálja majd a törvényjavaslat.

Ezért aztán a költségvetési bizottság április 23-ai ülésén ellenszavazat nélkül, tartózkodásokkal, de többségi igen döntéssel a törvényjavaslatot vitára és elfogadásra javasolta az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Ennek a győzelemnek az erejével fogjuk megváltoztatni Magyarországot, halljuk itt naponta, és ma is visszaköszönt ez a hang. Vasárnap óta gyakran halljuk ezt a királyok erejével szóló üzenetet, bár ez egy tabletta, csak szeretném mondani.

A mai napon egyébként az egész vitáról az jut az eszembe, hogy korai öröm. Férfitársaim talán bizonyára ismerik ezt a fogalmat, vagy ha nem, hát hála istennek, nyilván. Két napja állandóan ezt érzem, hogy amikor a vasárnapi választásokról beszélünk, hol a Jobbikról, vagy hol az itt jelen lévő rosszabbik pártról, akkor mindig azt hallom a szónokoktól, hogy majd most ők, majd eltörlik a vagyonadót, és majd minden csodaszép lesz, amikor majd ők jönnek soron, ingyen lesz a sárkányrepülés is.

(16.10)

Nos, azt gondolom, hogy bár Domokos képviselőtársam azt mondta, hogy ne beszéljünk a múltról, meg is értem, ha adóügyekben nem kell beszélni a múltról, mert volt itt egypár ígéret, volt egy kormányzási lehetőség, négy év, amikor be lehetett volna váltani ezeket a reményeket.

Visszatérve még az előttem szólóra. Elektronikus bevallással, ezzel kapcsolatban Domokos képviselőtársam rosszallóan csóválta a fejét. Szeretném jelezni, hogy képviselőtársai jegyeztek most egy ilyen adótörvény-módosítást, hogy igenis lehessen a helyi önkormányzatokhoz is elektronikusan bevallani. Bár ezt Varga Mihály akkori pénzügyminiszter 2002-ben szorgalmazta, hogy lehessen most már a nagyvállalatok után a közép- és kisvállalkozásoknak is elektronikusan benyújtani az adóbevallást. Bár nyilván Varga Mihály mást is képviselt, majd vissza is fogok térni rá. Tehát korai öröm - mondom még egyszer. Az a helyzet, hogy a vasárnapi eredmények kiskakasos melldöngetése egy komoly partnernél csak korai örömre lesz elegendő, gondolok itt az országgyűlési választásokra.

Nos, azt olvasom a Fidesz honlapján, hogy az elnökségben nekik is van ilyen. Most elhatározta, hogy adócsökkentési javaslatot, áfacsökkentési javaslatot nyújt be, aztán most emlékszem még arra is, hogy 2001-ben, 2002-ben amikor Varga Mihály akkori pénzügyminiszter urat megkérdezték, hogy ugyan miért nem csökkentjük azt a bizonyos áfát 25-ről 20 százalékra, azt mondta, hogy ezt szétfeszítené a kétéves költségvetés kereteit. Majd egy másik javaslatra, amelyiket egy akkor is, most is elismert nagyvállalkozó, kamarai elnök nyújtott be - hogy évente 3-3 százalékkal lehetne csökkenteni az áfát -, ismét az volt a válasz, hogy ez most nem aktuális, bár 2002 februárjában, az akkori Fidesz vezette kormány úgy gondolta, hogy 18-ról 13 százalékra kell majd levinni bizonyos adókat.

Azért pikáns a mostani adócsökkentési javaslat, szemben az asztalon fekvő törvényjavaslattal, azért pikáns a Fidesz adócsökkentési javaslata, mert Orbán elnök úr azt mondta, hogy ne az áfát csökkentsük, mert azzal csak a gazdagok járnak jól - igen, 2002 februárjában mondta -, hanem bizony más típusú adókat kell levinni, és nem az áfát. Ehhez képest most egy áfacsökkentési javaslatot fognak benyújtani. Nyilván nagy rend van önöknél is.

Önök hiányolták Oszkó Péter pénzügyminiszter urat a teremből, én meg hiányolom a gazdasági kabinet vezetőjét a Fideszből: Varga Mihály volt pénzügyminiszter urat, bár megértem, hogy ő most nincs jelen, teljes mértékben megértem, hiszen ő az egyetlen pénzügyminiszter Magyarországon, aki soha nem készített költségvetést, és az ehhez kapcsolódó adótörvényeket sem tudta nyilván megoldani.

Nos tehát, amikor arról beszélünk, hogy adó, akkor a korrekt hozzászólókkal is szeretnék persze természetesen foglalkozni. Ilyennek tekintem Szatmáry Kristóf hozzászólását, amikor ő elmondta, hogy bizony ebben az adótörvényben, ebben a csomagban vannak korrektnek is tekinthető elemek. Egyetértek Herényi Károly felszólalásával is, aki azt mondta, hogy az 50 adó nagyon sok. Nagyon sok, bizony. Neki kéne feküdni, de természetesen ez nem most alakult ki, mondhatnánk azt jó kádári szóhasználattal, hogy így alakult, de ilyet nem fogok mondani, mielőtt még földobnám magasra a labdát Babák Mihály képviselőtársamnak.

Azt gondolom, hogy az adórendszert, utalva egy ellenzéki képviselő úr hozzászólására, aki azt mondja, hogy csak fiskális módon közelítjük meg - hát monetáris módon kellene megközelíteni ezt az adórendszert vagy ezt az adótörvényt? Az fából vaskarika, tehát ezt nem lehetséges.

Nos, azt gondolom, hogy maradnék egy picikét annál, amihez talán nagyobb affinitásom van, ez az adóeljárási törvények, adóeljárási részek. 25 ponton módosul az adóeljárási törvény ebben a csomagban. Sose felejtsük el, hogy az adózást az adóeljárási törvények foglalják keretbe. Lehet bármilyen gyönyörű is egy adórendszer, egy adójog, lehet egy szép festmény, de ha nincs kerete, az csak egy darab festett vászon. Nos, ezen a kereten is megpróbál változtatni ezt a mostani adótörvénycsomag.

Iparűzési adó. A viták középpontjában az szerepel, hogy majd most az iparűzési adót a központi kormányzat vagy a központi adóhatóság, az állami adóhatóság fogja beszedni, és hogy most ez jó-e, vagy sem. Az illetékeknél igen, én is úgy emlékszem, volt egy pici döccenő, akkor megyei alelnökként én magam sem örültem túlzottan, amikor centralizálták az illetékbeszedést, de az élet azt mutatta, hogy bizony nagyobbak az illetékbevételek, lényegesen komolyabb apparátussal működhet ez.

3175 önkormányzat van a budapesti kerületekkel együtt. Ebből összesen 49 önkormányzatnál vagy településen nincs valamilyen helyi adó, tehát 49 adóparadicsom van ma Magyarországon. A 3175 önkormányzatból van 2700 helyen iparűzési adó, 2261 helyen magánszemélyek kommunális adója, 693 helyen kommunális adó, 758 helyen építményadó, 432 helyen telekadó, tehát meg kell nyugtatnom azokat a polgármester kollégáinkat, akik azért aggódnak, hogy nem marad a helyi adóhatóság dolgozóinak munkájuk - fog maradni természetesen. Azt gondolom, bőven fog maradni munka ebben az ügyben. Senkinek nem fog megszűnni - biztos vagyok benne - ezért a munkája, ilyen még ugyanis sosem volt, hogy egy adóhatóság, legyen az állami vagy legyen az helyi, létszáma csökkent volna. Nem hiszem, hogy most ez másképp lenne.

A törvényjavaslat pontosan szabályozni kívánja ezért aztán az adóhatóságok egymás közötti kötelezettségét, szabályozni kívánja a követelésekkel kapcsolatos eljárásokat, a tartozásátvállalásról szóló részeket. Az a kérdés, hogy egyszerűbb vagy bonyolultabb lesz-e az adóeljárási törvény. Én azt tudom mondani, hogy pontosabb lesz. Biztos vagyok benne, hogy pontosabb lesz, akár az adótörvények általában, akár az adóeljárási törvény is. Arra a kérdésre, hogy kell-e ilyen bonyolult: nem kell! Nem kell! Sokkal egyszerűbb lenne valószínűleg nyilván egy tízparancsolat, akkor, ha százszázalékos önkéntes jogkövetés lenne az országban. Ma már a tízparancsolatnál, tíz szabálynál több kell, de visszatérve Herényi képviselőtársamra, bizony az ötven adónem is sok, egyszer ennek is neki kell látnunk.

A vagyonadó kérdésköréről szólva mindössze egy témakörről szeretnék, a gépjárműveket érintő javaslatokról szólni egy-két gondolatot. Persze, természetesen finomítanunk kell ezen a javaslaton. Magam is igyekszem majd ennek helyt adni.

Nyilván nem lenne célszerű gyakorlat az, ha tízszeres értékkülönbözetű autóknál ugyanazt az adót kellene fizetni. Biztos vagyok benne, hogy ez így helytelen lenne, és az is helytelen lenne, ha bedőlnénk a hibridautókról szóló mendemondáknak. Azt gondolnám, hogy ezt nagyon pontosan körbe kell járni, hiszen ez 50 százalékos adómérsékléssel fog járni. Ezt is nagyon pontosan körül kell írnunk.

Végezetül tehet-e valamit az ellenzéki párt vagy az ellenzéki pártok azért, hogy az országban a vállalkozók helyzete jobb legyen? Hát tehet! Bonyhádon például nem emelték az iparűzési adót. Ezzel föl is tudtak kerülni a Fidesz honlapjára mint egy olyan hely, ahol könnyítik a vállalkozások életét azzal, hogy nem emelnek iparűzési adót. Szép teljesítmény! Tehet-e valamit az ellenzéki párt azért, hogy jobb legyen a vállalkozások élete, mondjuk, Esztergomban, ahol a javaslat úgy szólt, hogy csökkentsék az iparűzési adót, és tolják ki azt a sávhatárt, ameddig adómentes, mondjuk, 2 millióról 5 millió forintra. Hát, hogy, hogy nem, nem szavazta meg a fideszes többségű önkormányzat ezt, hogy a vállalkozók terheit ebben a gazdasági válságban ily módon is csökkentsék.

Azt gondolom, hogy ide az adótörvények vitájára - ahogy azt el is szoktam mondani - mindig csak jó memóriával rendelkező képviselők jöjjenek, szóljanak hozzá, mert akinek rossz a memóriája adótörvényügyben, az itt elvérzik. Korai öröm, én azt mondom, képviselőtársaim: ne kapkodjuk el ezt a dolgot.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A költségvetési bizottság szeptember 9-én megtárgyalta a Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény tapasztalatairól szóló jelentését. A jelentés - hasonlóan az előző évekhez - kiemelten foglalkozik az energiaszektor piaci körülményeivel, különös tekintettel a villamosenergia-piac szabályozásával. Göndör képviselőtársam a gazdasági bizottság előadójaként már ismertette a szakmai véleményeket, ezekre én most külön nem térnék ki.

Külön vizsgálja a jelentés például a gyógyszer-kereskedelem versenyhelyzetét. Megállapítja, hogy rövid idő alatt is jelentősen javult a betegek hozzáférése a szolgáltatásokhoz, igazi verseny van a gyógyszertárak szolgáltatásai között.

A jelentés nagyon részletesen tárgyalja az infokommunikáció területén tapasztalható versenyszabályozást, piaci helyzetet, megállapítja, hogy élénk verseny folyik ezen a piacon, bár a bizottsági ülésen az is elhangzott, hogy inkább csak hirdetési, nagyot ígérő verseny van ezen a piacon, egy valódi, igazi piacon hamar éhen veszne az a mobilszolgáltató, ahol az ügyfélnek - finoman fogalmazva is - soha nem lehet igaza, s mindig azzal a kellemetlen érzéssel távozik a vevőszolgálattól, hogy házhoz ment a pofonért. Javasoljuk, hogy hasonlóan az internetszolgáltatók rászorításához - már hogy tudniillik a valódi le- és feltöltési sebességet hirdessék majd a reklámjaikban - a Versenyhivatal néha ezen a területen is nézzen a mosolygós reklámok mögé.

A Versenyhivatal kiemelten vizsgálta a pénzügyi hitelezési piac versenyjogi összefüggéseit. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy 2009 fényében a 2008-ról leírtak mégis kicsit kevésnek tűnnek, kevés az a megállapítás, amit ennek a szektornak az elemzése megérdemelne, kiemelt tekintettel a bankok és egyéb hitelintézetek tevékenységére. Itt szeretném elmondani, hogy a Versenyhivatal ajánlásokat is megfogalmazott, az egyik ajánlása pont ehhez a területhez tartozik. Javasolja olyan jogszabályok megalkotását az Országgyűlésnek, amelyek segítik a verseny érvényesülését a jelzáloghitelek piacán. Ezt az ajánlást, az erre az ajánlásra való felhívást mind a magam, mind a frakciónk, mind a költségvetési bizottság nevében el tudnánk fogadni.

Egy másik ajánlást is megfogalmazott a Versenyhivatal. Javasolja a Gazdasági Versenyhivatal, hogy kerüljön felülvizsgálatra a gépjármű-eredetvizsgálat jelenlegi rendszere. A költségvetési bizottságban ez a javaslat is támogatásra került, mint ahogy támogatásra került maga a jelentés is. Egyhangú szavazattal az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlottuk, és mi is megköszöntük a Versenyhivatal 2008. évi tevékenységét.

Köszönöm szépen.

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és azt is köszönöm, hogy a Fidesz figyelemmel kíséri a mi parlamenti mozgásainkat; igazán derék dolog ez tőle.

De azért félreértés ne essék, tisztelt parlament, hiszen olyan szövetségi kapitány, aki a tétmérkőzés előtt kifüggeszti a falra a taktikai utasításokat, hadd tanulmányozza az ellenfél, nem létezik, nincs olyan szövetségi kapitány - mondta Varga Mihály a minap egy jobboldali hetilapban. Nos, ez a helyzet: ne várjunk itt a jobbik vagy a rosszabbik párttól, ellenzéki párttól ötleteket, netán átérezve az általuk olyan sokat hivatkozott emberek valódi bajait, hogy kezet nyújtanának nekik a javaslataikkal. Nem! Taktikai okokból az ellenzéki pártok - legalábbis a Fidesz vezérszónoka szerint - nem mondják el a javaslataikat. Tehát félreértés ne essék, amit itt hallunk, azok nem igazi javaslatok. Nos, így van ez: akinek nincsenek elvei, csak céljai, hamar elárulja magát. Nem azt mondom tehát, hogy a Fidesz áruló lenne - isten őrizz, dehogy -, csak azt mondom, hogy rossz a memóriája.

Költségvetési vita folyik a Házban, nézzük meg, hogy a sok siránkozás mellett mennyi is marad helyben például a személyi jövedelemadóból jövőre, és hány százalék maradt a Fidesz-kormány alatt! Nos, jövőre 8 százalék marad helyben az önkormányzatoknál a személyi jövedelemadóból, 2001-ben 5 százalék maradt helyben, ez 60 százalékkal magasabb arány jövőre, mint volt az önök kormányzása alatt. Miről is beszélünk? (Dr. Kovács Zoltán: Mind a két esetben 40 százalék!)

Ha már a személyi jövedelemadónál tartunk: jövőre 130 milliárd forinttal lesz kevesebb, ami befolyik az államkasszába, azaz ennyivel több marad a családok kasszájában, keresőnként plusz egy hónap jövedelemmel több jut. Ez azért, azt gondolom, hogy vállalható mindenki számára. Mint ahogy az is vállalható, hogy mondjuk, a vagyonszerzési illetékek mértékének több mint a felére csökkentettük az arányát. Nőni fog a rendvédelemre, a közbiztonságra fordított pénz is.

Nem volt vállalható azonban - még mielőtt héjának titulálnának ott a szomszéd oldalon - a gyermekétkeztetés normatívájának csökkenése, tehát azt azért nem gondolom, hogy miután a szocialista frakció az első olvasatban elolvasta és megismerte ezt a javaslatot, továbbengedte volna magán, ezt tíz perc alatt levettük napirendről.

Nem biztos az sem, hogy vállalható a fogyatékosok ellátási rendszerére vonatkozó normatívák csökkentése, vagy azzal talán igen, ha mihamarabb bevezetjük azt a pályázati alapot, amivel a valódi szükségletek alapján tudjuk segíteni a sorstársainkat vagy az őket támogatókat. De azért azt csendben megjegyezném, ha egy civil szervezet, érdekképviselet párbeszédre törekszik, akkor ne sértegetéssel kezdje majd az országgyűlési képviselőknek szétküldött levelét, mondván: építsünk inkább akadálymentes gázkamrákat, és ezt jelentsük be a közvéleménynek. Én azt gondolom, hogy egy civil szervezet ily módon nem fogalmazhat. A levél stílusáról nincs mit kommentálnom, de a tartalmáról, válság ide vagy oda, el lehet gondolkodnunk.

Bevételek, költségvetés. A minap hallhattuk a Gazdasági Versenyhivatal hét bankra és két bankkártya-kibocsátó intézetre kivetett, közel kétmilliárd forintos bírságáról szóló híreket a bankok versenykorlátozó lépései miatt. Nos, lenne még ötletünk - magam ezen a területen, ebben a szakbizottságban dolgozom - a bevételnövelésre mobilszolgáltatók versenyének a vizsgálatakor; megjegyzem, ezt majd egy későbbi időpontban biztos érdemes is lenne valóban komolyan venni, és a negyedik mobiltendert elindítani.

(Nem nagy összeg a bevételnövelésre, de mérhetetlenül szemtelenség...)

Hész/Harrach-Németh/(Végh Tibor)/pa

(15.30)

Nem nagy összeg a bevételnövelésre, de mérhetetlenül szemtelenség az állami, önkormányzati cégek vezetőinek magas bére (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Óóó!), végkielégítése, lelépési pénze.

Tudom, hogy miről beszélek. Tehát nem az a baj, hogy valakik sokat keresnek ebben az országban. Az a baj, ha ez még majd természetessé is válik, és bizonyos cégeknél válik természetessé, állami, önkormányzati cégek vezetőinél.

Tudom, hogy miről beszélek; hiszen tagja vagyok ennek a parlamenti bizottságnak, amely ezt nézi. Azt gondolom, hogy ha 40 milliárd forinttal kevesebbet fordítunk közösségi közlekedésre, akkor lesz honnan megtakarítani.

Nos, tisztelt parlament, Varga Mihály, az önök vezérszónoka a minap az idézett cikkben azt nyilatkozta, hogy a piac kezdi beárazni a győzelmüket. Nos, én ezt másképp látom. A Fidesz a nyár végén 10 százalékot veszített a támogatottságából, csökkent tavaszhoz képest a Jobbik támogatottsága is, és ehhez képest javult Magyarország megítélése, 150 bázisponttal másképpen értékelnek a hitelminősítő intézetek. Ha összefüggéseket akarunk keresni, íme egy összefüggés, ami Magyarország költségvetésén csak javíthat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! A költségvetési bizottság október 13-ai ülésén meghallgatta és megvitatta a Közbeszerzések Tanácsának 2008. évi beszámolóját. Tizenhárom éve számol be a tanács minden évben a munkájáról, jómagamnak pedig abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a negyedik alkalommal mondhatom el a bizottság véleményét az előző éves munkáról.

A tanácsnak a 2008. évben az egyik legfontosabb tevékenysége a közbeszerzési törvény nagyszabású módosításának szakmai segítése volt, ahogy az elnök úr ezt az előbb el is mondta. A tanács beszámolójában kiemelte, hogy a törvény csökkenti az ajánlattévők adminisztrációs terheit, előremutató változások történtek a módosítások kapcsán a kis- és középvállalkozások esélyeinek növelése érdekében, és hogy a közbeszerzési folyamat átláthatósága számos ponton erősödött. Összességében a Közbeszerzések Tanácsa azt állapítja meg, hogy a közbeszerzési törvény módosítása széles körben egyeztetett módon és megfelelően került az elmúlt évben kidolgozásra.

Nos, engedjék meg, hogy pár mondatot mondjak a számokról. 2008-ban 13,5 százalékkal nőtt a közbeszerzések száma, bár értékben ez 100 milliárd forinttal kevesebb, tehát 7 százalékkal csökkent a volumen. 1600 milliárd forint, ez a GDP több mint 5 százaléka, amelyet közbeszerzési eljárásokon keresztül költünk el a közpénzekből. Növekedett - és ez pozitív fejleménynek mondható - a nyílt eljárások aránya, mintegy 30 százalékkal, szemben a tárgyalásos megoldásokkal. Javult tehát a nyilvánosság ellenőrző szerepe a közbeszerzéssel megvalósuló beruházásoknál és beszerzéseknél.

Az összes eljárás 75 százalékát kis- és középvállalkozások nyerték el, ez arányaiban megegyezik a tavalyival, de abszolút értékben 35 milliárddal egy szűkülő piacon - hiszen emlékszünk rá, 100 milliárddal szűkülő piacon -, 35 milliárddal több munkához jutottak a közbeszerzési eljárások folyamán a kis- és középvállalkozások, ami tényleg abszolút pozitívként értékelhető; a munkákat, beruházásokat 40 százalékban ezek a kis- és közepes vállalkozások nyerik el. Mindenképpen figyelemre méltó ez a tény, bár az arány még mindig nem a megfelelő. Az is elgondolkodtató lehet, hogy a kis- és középvállalkozások vállalati szerkezete rugalmasabban tud reagálni a piac változásaira, bár nyilván ennek a jó aránynak a kialakulásában az is közrejátszott, hogy az elmúlt évben csökkent az egy eljárásra jutó összeg, mintegy 22 százalékkal, de a 363 millió forint sokszor még így is óriási egy kis- és középvállalkozás számára.

40 százalékkal csökkent a jogorvoslati eljárások száma, ez is talán biztató folyamat lehet, főleg, ha sikerül növelni a közbeszerzési törvény stabilitását, kiszámíthatóságát, ha a piac elkezdi ismerni a törvény lehetőségeit, és megismeri annak szellemét.

Mindezekre tekintettel a költségvetési bizottság ellenszavazat nélkül, 16 igen szavazattal, 12 tartózkodás mellett elfogadta és elfogadásra javasolta a Közbeszerzések Tanácsának 2008. évi beszámolóját.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a tanács és a döntőbizottság egész éves színvonalas munkáját.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés egyik legfontosabb összefüggése, hogy bevezeti az egységes egyeztetési eljárás fogalmát és rendszerét annak érdekében, hogy a jövőben az ország egyes régióiban a helyközi közösségi közlekedést ne a központi kormányzat vagy a MÁV szervezze, hanem az erre a célra életre hívott regionális közlekedési szakbizottságok.

A módosítás, a törvényjavaslat másik fontos eleme, hogy ennek a regionális megközelítésnek a megalapozása érdekében a vasúti pályahálózatot három kategóriára oszthassuk fel: legyen országos, legyen regionális, legyen egyéb pályahálózati kör. Értelemszerűen ennek az egyeztetési eljárásnak a regionális pályahálózat lenne a tárgya és a köre. Fontosak azok a módosítási szabályok is, amelyek az autóbusszal végzett szolgáltatás tekintetében teszik majd kötelezővé az egységes egyeztetési eljárást.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy az elmúlt két-három évtizedben Magyarországon megváltozott a közlekedés struktúrája, rengeteg személyautó közlekedik, az emberek gyakorlatilag kevésbé használják a vasutat, kialakult egy modern úthálózat, amin a Volán-buszok gyakorlatilag megteremtették a közlekedés feltételeit.

Azt gondoljuk, azt gondolta a bizottság, hogy az emberek joggal várják azt el a közösségi közlekedéstől, hogy tervezhető, kiszámítható pénzbe kerüljön. A törvényjavaslat is megfogalmazza általános elvként, hogy a GDP 1 százaléka lenne az a plafon, amely a közösségi közlekedés költségeire szánható és költhető. Hosszú távon tehát fenntartható legyen, javuljon a szolgáltatás, átlátható és számon kérhető keretek jöjjenek létre.

Ezért a bizottság november 11-i ülésén 16 igen szavazattal, 8 nem ellenében általános vitára javasolta a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

VÉGH TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! A költségvetési bizottság november 4-ei ülésén megvitatta és általános vitára javasolta a két törvényjavaslatot, illetőleg a határozatot.

Miután nem látom a teremben a költségvetési bizottság kisebbségi előadóját, engedjenek meg egy-két kritikai észrevételt is a törvényhez. Nem véletlenül használom a "vita" szót, bár az ellenzék részéről túl nagy érdeklődés a bizottsági ülésen nem volt tapasztalható, de mégis kialakult egyfajta vita: most kell-e benyújtani ezeket a törvényeket, most hiteles-e a kormány a benyújtásra? Nézzék, azt, hogy hiteles-e, jövőre majd a választók eldöntik, de hogy a probléma most van itt, az egészen bizonyos. A korrupció olyan, minta vírus: beszélünk róla, senki nem látja, de a hatását mindnyájan érezzük. És a vírus most itt van.

A költségvetési bizottságon elhangzott, hogy kicsit sajnáljuk, hogy a törvényjavaslat csak a gazdasági korrupcióra terjed ki, pedig az urambátyám kapcsolatok, a kéz kezet mos kelve, az omerta törvénye nem csak a gazdaságban van jelen, ott van a politikai kapcsolatokban, a kultúrában, a médiában is.

Tisztelt Parlament! A gazdaságot a gazdasági és a jogi szabályozás vezérli; látjuk azonban, hogy sokszor nem jól. Az etikai normák pedig eleddig szabályozták a hitet, az érzelmi életet, a szexuális magatartást és a többi területet. Ezeknek az etikai normáknak az átvitele a gazdaságra, azt hiszem, hogy nagyon komoly vállalkozás, de a vírus, azaz a fertőzés most van itt.

Összeszámoltuk, az elmúlt egy-két évben tizenhat olyan normaalkotás volt, amelyet a kormány kezdeményezett a korrupció elleni harcban, a támogatási rendszerek átláthatóságát biztosító jogszabálytól a közbeszerzési törvény nagyszabású módosításán keresztül a fogyasztóvédelmi szabályok módosításáig.

Tulajdonképpen mi is a megközelítése az előterjesztőnek a korrupció tekintetében? A jelenlegi jogi szabályozás a korrupciót lényegében büntetőjogi kategóriaként, a vesztegetés valamilyen alakzataként kezeli, a valóságban azonban ennél jóval árnyaltabb. Korrupciónak tekinthető lényegében minden olyan döntés, amely az arra vonatkozó jogi szabályozás, illetve etikai normák megsértésével születik, és valakit kedvezőbb helyzetbe hoz, mint amilyenben lenne a normák betartásával. A korrupció azonban még ennél is jóval több.

A törvényjavaslatok szabályozni fogják az intézményrendszert, a tisztességes eljárás alapelveit, valamint a közbeszerzési törvény egyes paragrafusait is módosítja majd a javaslat. Felvetődött itt akár az előttem szólóknál is, hogy kell-e módosítani a közbeszerzési törvényt. Nézzék, a világ legnagyobb számítástechnikai cége egy-kéthavonta kiad egy-egy frissítést, hogy a szoftvere biztonsági réseit megszüntesse. Most is erre van szükség, tömjük be a törvények biztonsági réseit, mert a vírusok és a férgek ellen csak így lehet használni. Ezeket kihasználva fertőzik a közbeszerzést, a versenyt és a gazdaságot.

És ha már ennél a példánál maradtunk, alkossunk új vírusirtókat. Ez a két törvény erre rendkívül alkalmas. Alkossunk új féregűzőt, vagy hívjuk bárhogy, de tegyünk ellenük. És ezt nem lehet kis lépésekkel csinálni. Ez olyan, mintha valakinek a fájós fogán mindennap húznának egy picikét. Azt hiszem, nem hinnénk az ilyen gyógykezelésben.

A törvényjavaslatok általános vitára alkalmasak, ezért a bizottság 13:3 és 14:2 arányban támogatta a parlamenti tárgyalásukat. Köszönöm a figyelmet.