Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon igazi meglepetésnek lehettünk a részesei. Először korán reggel Harrach Péter miniszter úr jelentette be, hogy kiegészítő családi pótlék készül. Ha az ő bejelentését nem vettük volna elég komolyan, néhány órával később megismételte a miniszterelnök úr.

Én az első meglepetésemből felocsúdva szeretném megérteni, hogy mi is történik. Azt remélem, hogy segítenek nekem ebben a megértésben, és igazán sajnálom, hogy nincs jelen a szociális tárca képviselője, sem a miniszter úr, sem az államtitkár asszony, és hogy éppen eltávozott a pénzügyminiszter is, de talán majd a pénzügyi államtitkár úr segít.

Azt, hogy az Orbán-Torgyán-kormány családbarát, azt ki ne tudná ebben az országban? (Balla György: Úgy van!) Azt, hogy a szegény családokra is gondol, először hallhattuk a mai napon, akkor, amikor bejelentette ezt a kiegészítő családi pótlékot. (Balla György: Ez nem igaz!) Sajnos igaz. A kiegészítő családi pótlékot egyébként - szerzői jog fenntartva - '98 őszén Bauer Tamás képviselőtársammal együtt nyújtottuk be a '99. évi költségvetéshez módosító indítvány formájában (Dr. Gyimesi József: 1997-ben kellett volna!), ezért aztán most két érzés dúl bennem. Egyrészt érezhetnék örömöt, hogy ha ennyi idő után is, de meghallgatásra talált az, amit szerettünk volna; de az a nagyobbik baj, hogy érzek egy alapos gyanakvást is, hogy nem egészen az készül, amit szerettünk volna. (Dr. Gyimesi József: Remélem, így van!)

Nézzünk egy kicsit a közelmúltba! A kezemben van a szociális és családügyi miniszternek egy levele és egy tájékoztató anyaga, ami a családi támogatások rendszerének 2001. évi alakulásáról szól. Ez a levél október 3-ai dátumot visel, röviddel azután születhetett, hogy a költségvetés elkészült és benyújtásra került.

Ebben a levélben miniszter úr azt írja, hogy "az önálló családtámogatási rendszer lényegében kiépült, a jövő évben e támogatásokat érintően konstrukcionális változás nem várható, lényeges elmozdulás csupán a családok adókedvezményének rendszerében jelenik meg". Vagyis, innen számítva alig két héttel ezelőtt, kiegészítő családi pótlékot, konstrukcionális új elemet a családtámogatások rendszerében a szociális tárca érzékelhető módon nem tervezett.

Ez a rövid tájékoztató anyag felsorolja azt a szám szerint nyolc ellátási formát, ami létezik, gyakorlatilag '98 óta létezik így, ebben a nyolc tételben. Ebből a nyolc tételből öt létezett korábban is, méghozzá változatlan formában: az előző parlamenti ciklus közepén a szocialista-szabad demokrata kormány döntötte el az ellátások mértékét, működését.

Létezik, ugye, az anyasági támogatás; ehhez az új kormány, az Orbán-Torgyán-kormány nem nyúlt hozzá. Létezik gyermekgondozási segély, ehhez sem nyúlt hozzá; gyermeknevelési támogatás, ez is érintetlen. Létezik terhességi-gyermekágyi segély, ez is érintetlen; és létezik rendszeres gyermekvédelmi támogatás '97 óta, amióta az előző kormány a gyermekvédelmi törvényben rendelkezett erről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez öt ellátási forma, ami lényeges elemét, oszlopait képezi a családtámogatásnak; mindezt ez a kormány érintetlenül hagyta.

Mit változtatott? Hozzányúlt egy parányit a családi pótlékhoz, ami az ellátási rendszerben kétségtelenül a legnagyobb tétel. A hozzányúlás annyit jelentett, hogy visszaadta a legmagasabb jövedelemmel rendelkező 10 százaléknyi gyereknek ezt az ellátási formát, és átkeresztelte - részben, az iskolába kerüléssel párhuzamosan - iskoláztatási támogatásnak. Tehát azt lehet mondani, hogy a nyolc elemből öt és fél gyakorlatilag a régi rendszer.

Mi benne az új? Természetesen új ez a gyermekek után járó adókedvezmény, amit nemcsak visszahozott a kormány, hanem évről évre fejleszt; most már ott tartunk, hogy 82 milliárdot tervez a következő évi költségvetésben adókedvezményre. (Balla György: Helyes!) Minden egyes költségvetési vitában elmondjuk, hogy milyen tarthatatlanul igazságtalan ez a megoldás (Ughy Attila: Ez nem igaz!), pontosan azért, mert családok jelentős százalékához, 15-17 százalékához egyáltalán nem jut el, egy forint sem belőle, és a családok túlnyomó többségéhez pedig csak a támogatási lehetőség töredéke jut el. (Balla György: Ez nem igaz!) Ezen nem lehet vitatkozni, mert ez tény.

Azt, hogy kiegészítő családi pótlék kellene, pontosan azért kértük, követeltük évről évre a kormánytól, hogy azok a családok se járjanak nagyon rosszul, tehát azoknak a jövedelme ne menjen keresztül reálértékvesztésen, akik az adókedvezményt nem tudják igénybe venni.

(14.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy héttel ezelőtt olvastam először azt a gondolatot az újságban, hogy foglalkozik a kormány, illetve a szociális tárca ezzel a kérdéssel. Éppen ma egy hete részt vettem egy rádióvitában a szociális tárca államtitkár asszonyával, ahol bizony Szemkeő Judit nem tudta megerősíteni, hogy ez a kiegészítő családi pótlék valóban családi pótlék lesz és valóban a családokhoz fog eljutni. Arra hivatkozott, hogy különböző, hátrányokat kompenzáló normatív támogatásokat akarnak eljuttatni a gyerekekhez, de nem ám a családokon keresztül, hanem, mondjuk, az önkormányzaton keresztül, az iskolán keresztül. Szóval, oda jutottunk a beszélgetés eredményeképpen, hogy kimondásra került, hogy igazából pluszforint egy darab sincs hozzá, és hogy a támogatás nagyon-nagyon közvetett, annyira közvetett, amilyen alapon az oktatásra fordított összes forintot, az első forinttól az utolsóig családtámogatási elemnek lehetne nevezni. Közvetetten valóban eljut a gyerekekhez.

Kérdezem én a szociális miniszter, illetve államtitkár asszony helyett most már a jelen lévő pénzügyminisztert, hogyan is találtak forrást erre a kiegészítő családi pótlékra, és hogyan fog működni ez a kiegészítő családi pótlék, kikhez, milyen normatívák alapján fog eljutni. Azért kérdezem, mert azt gondolom, hogy talán egy ilyen költségvetés előkészítését komolyabb, alaposabb munka előzi meg; elképzelem magam előtt, amint Harrach Péter miniszter úr böngészi a költségvetést, keresgél, keresgél, hopp, itt van egy forrás, jó lesz kiegészítő családi pótléknak. Hogy lehet egy költségvetési vita ötödik napjára véletlenül kormányoldalon jelentős forrást találni, és bejelenteni azt a szegények javára? Rettentően szeretném, ha megmagyarázná a kormány, hogy milyen megfontolások alapján, hogyan jutott erre a döntésre - nekem van feltételezésem ezzel kapcsolatban.

Rátérek a családtámogatási rendszer utolsó tételére, a nyolcadikra, ami a gyermekgondozási díj. Ez az Orbán-Torgyán családbarát kormány rettentően büszke volt arra, hogy újból bevezette a gyermekgondozási díjat, erre már tavaly meglehetősen nagy forrást biztosított a költségvetésben, szám szerint egészen pontosan 36 milliárdot. (Közbeszólások: Így van! - Helyes!) Nagyon helyes, valóban - és mellé volt téve néhány becslés, feltételezés, hogy ezt idén, 2000-ben körülbelül 100 ezer anya fogja igénybe venni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A megelőző parlamenti vitákban bizony kétségeket kapcsoltam a gyed újbóli bevezetéséhez, nagyon érdekelt, hogy hogyan is valósult meg az újbóli bevezetés, tényleg hányan veszik igénybe, kik veszik igénybe. Éppen ezért az egészségügyi és szociális bizottság ellenőrzési albizottságában napirendre tűztem a kérdést. Kaptam is tájékoztató anyagot a minisztériumból, ha nem ismernék ezeket az adatokat, számokat, akkor most szívesen megosztom önökkel az információimat.

Az első nyolc hónap adatai alapján összesen 54 ezer anya ment el, tudott elmenni gyedre. Ez a két éven aluli gyermeket nevelő, gondozó szülőknek, anyáknak a 28 százaléka. Ma Magyarországon 245 ezer anyuka van otthon a három év alatti gyerekével. Könnyű kiszámolni, hogy az anyák túlnyomó többsége, több mint 75 százaléka nem tudja igénybe venni a gyedet, a túlnyomó többség bizony gyesen van továbbra is otthon, azzal a rendkívül nyomott összegben megállapított támogatással, amiből nagyon nehéz otthon maradni egy kisgyerek mellett. Bizonyára tudják képviselőtársaim, hogy a gyes összege 16 600 forint idén, a mindenkori minimálnyugdíj összegében van megállapítva.

Ez a tájékoztató anyag tartalmazza azt az információt, hogy az 54 ezer anyukából, aki jelenleg Magyarországon gyeden van, tehát magasabb összegért tudott otthon maradni, 31 ezer fő volt korábban gyesen. Lehet azt mondani, hogy a gyeden lévőknek több mint fele gyesről jött át, és lehet a másik irányból arányokat kifejezni, számolni, azt mondani, hogy bizony a gyesen lévőknek csak nagyon pici százaléka, egyhatoda tudott átmenni egy magasabb összegű ellátásra.

Az átlagos bruttó gyed összege havonta 36 ezer forint, tehát lényegesen magasabb, mint a gyes, és ez bizonyára nagyon fontos és nagyon jó azoknak, akik igénybe tudják venni ezt az ellátást, de messze alatta van a lehetőségeknek. Ugye, emlékeznek rá, hogy az idei plafon 51 ezer forint volt, és a jövő évi plafon, ha a minimálbér megemelkedik, 80 ezer forint lesz. Ezek a számok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy messze nem tudják olyan mértékben kihasználni az anyák ezt a kormány által nyújtott lehetőséget, mint kellene. (Dr. Gyimesi József: Még csak két év telt el azóta, hogy visszahoztuk!) Itt képviselőtársam talán arra emlékeztet, hogy az egész év nem telt el. (Dr. Gyimesi József: Még meg sem születtek azok a gyerekek!) Kétségtelen, az egész év még nem telt el, csak a kétharmad részéből lehetett számolni; a kétharmad részéből arányosan, összegszerűen 35 százalék az időarányos felhasználás, vagyis a kormány a biztosított 36 milliárdból 2000-ben eddig időarányosan 12 milliárdot tudott erre a célra fölhasználni. Többek között ez a magyarázata annak, hogy a jövő évre már önmagától is alacsonyabb összeget tervez be. Szerintem ekkora tévedések mentén az lenne illendő, ha legalább elismernék, hogy nagyon-nagyon melléfogtak a becsléseket, előrejelzéseket, számításokat illetően.

Itt valaki említette, hogy ezek a gyerekek meg sem születtek még. Az Orbán-Torgyán családbarát politika következtében lehet, hogy a népszaporodás is majd megnő. Ennek viszont némiképp ellentmond, hogy ebben a költségvetésben terhességmegszakításra viszont 2001-ben furcsa mód nagyobb összeget tervez a tárca.

Körülbelül ennyit akartam sok-sok kérdőjellel megjegyezni a családtámogatások kialakult és várható rendszerével kapcsolatban. Azt kell mondanom, tartok tőle, hogy a gyanúm alapos, és hogy az a bizonyos kiegészítő családi pótlék, amit így beharangoznak, egészen másképp fog működni, mint ahogy feltételezéseim szerint szükség lenne rá.

A másik téma, amiről még nagyon röviden szeretnék beszélni, a fogyatékoskérdés, a fogyatékossággal élő emberek támogatása. A miniszter úr reggeli beszédében röviden érintette ezt a kérdéskört is, és büszkélkedett a nemzetközi elismeréssel. Valóban jót tett az országnak, hogy '98 márciusában, az előző parlamenti ciklus végén sikerült a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényt elfogadtatni. Azt gondolom, sajnos, a költségvetési számok ismeretében, hogy a kormány arra, amit a törvény elfogadása óta tesz, messze nem lehet olyan büszke, mint lehetne, ha komolyabban venné az ezzel kapcsolatos feladatokat.

A tavalyi költségvetési vitában is próbáltam érzékeltetni, hogy minimum egy nullával nagyobb összeg kellene a fogyatékosügyi programban is megfogalmazott feladatok időarányos teljesítéséhez, mondjuk, a fogyatékos-lakóotthonok kiépítéséhez, korszerűsítéséhez, az akadálymentes közlekedés kiépítéséhez.

(14.50)

Ezekre a feladatokra ez a költségvetés továbbra is százmilliós nagyságrendű összegeket tartalmaz, miközben ezekre 1-2 milliárdos nagyságrendű összeget kellene biztosítani évről évre ahhoz, hogy időarányosan, lendületesen teljesüljenek ezek a feladatok.

Szóvá tettem tavaly, és szóvá tettem idén is, hogy a fogyatékosügyi szervezetek támogatása nem nő, nem nő az infláció arányában. Mintha két választás között nem lenne olyan nagyon fontos a fogyatékosügy. Most, hogy kétéves költségvetés van a kezünkben, gyönyörűen nyomon követhető, hogy miközben a tavalyi költségvetési vita idején nem volt fontos, hogy 2000-ben akár csak egy forinttal is megemelkedjen a fogyatékosszervezetek pénze, miközben 2001-re még csak nem is az eleve alábecsült, alultervezett 6 százalékos inflációnak megfelelően nő a támogatásuk, csak 5 százalékkal, ezután majd 2002-ben kapnak a fogyatékosszervezetek is egy nagyobb ajándékot.

Furcsállom azt is, hogy például a Kézenfogva Alapítvány, amelyik értelmi fogyatékos gyerekekkel foglalkozik olyan sikeresen, hogy nemzetközi hírük van, hogy külföldi forrásokat is el tudnak érni a munkájuk végzéséhez, és nagyon fontos lenne számukra, hogy hazai támogatást is föl tudjanak mutatni ahhoz, hogy folytatni tudják a tevékenységüket, egyik évről a másik évre lehúzásra került. 50 milliót kaptak régebben a költségvetésből, most egy forintot sem tervez számukra a következő évben a kormány.

Ezeket a lépéseket bizony meg kellene tudni magyarázni. Itt is vannak feltételezéseim. Az alapítványoknál kimutatható, érzékelhető, hogy a kormány számára kedves alapítványok támogatása növekszik, akikről viszont úgy vélik, hogy nem kifejezetten kormánybarát vezetőjük van, kihúzzák a költségvetésből. Ez bizony nem jól van így. Kuncze Gábor, a szabad demokraták frakcióvezetője azzal az egy szóval fejezte ki az értékelését erről a költségvetésről, hogy az átverés költségvetése. Tegnap én a tb-költségvetésről azt mondtam, hogy a visszarendeződés költségvetése.

Ezekről a tételekről, amikről utóbb beszéltem, egyértelműen, beleértve még ezt a kiegészítő családi pótlék gondolatot is, azt hiszem, azt lehet mondani, hogy a kampányfogás költségvetése.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)