Felszólalás adatai

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az önök előtt lévő T/9045. számú törvényjavaslat a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról rendelkezik. Bár a törvényjavaslatban szereplő rendelkezések az alkotmány különböző pontjait érintik, közös céljuk a gyűlöletbeszéd elleni, a jelenleginél hatékonyabb jogi fellépés alkotmányi alapjainak megteremtése. A törvényjavaslat nem új korlátozásokat kíván bevezetni a magyar jogrendszerbe, hanem a hazánk által vállalt, egyébként is hatályban levő nemzetközi jogi kötelezettségeket emelné be az alkotmány rendelkezései közé.

Úgy gondolom, hogy nem lehet vita a parlamenti pártok képviselői között abban, hogy az elmúlt években Magyarországon olyan, számos okból kiinduló folyamat sűrűsödött össze egyetlen egységes jelenséggé, amelynek következtében elmondhatjuk, hogy mára a társadalmi létezést, az emberek közötti kapcsolatok számtalan területét átitatja a gyűlölet, az elfogadhatónál agresszívabb indulat és a mindenkinek kijáró tisztelet semmibevétele. Az idevezető társadalmi jelenségek nem tegnap és nem is tegnapelőtt alakultak ki, hanem hosszú évek óta zajlanak.

A jelenség máshol sem ismeretlen. Néhány napja egy kutatás nyomán Németországban döbbent meg a közvélemény attól, hogy elsősorban a fiatalok körében mekkora teret nyertek a szélsőséges, gyűlöletkeltő eszmék. A mindennapokban jelen lévő gyűlölet, a másik ember emberi méltóságának napi rutinnal történő, szinte megszokottá váló becsmérlése vagy tagadása elképzelhetetlen mértékben roncsolja a társadalom tagjai és a különböző csoportjai közötti összetartozás bonyolult szövetét. Ebben a tekintetben nem hallgatható el a politika, a politikusok felelőssége sem. Nyilvánvaló, hogy a mértéktelen és túlzó düh megnyilvánulásai, a közéletben jelen lévő, öncélúan sértő, becsmérlő közlések hosszú távon csak a szembenállás és a gyanakvás mérgező légkörének megteremtésére és fenntartására alkalmasak.

Az összefoglalóan gyűlöletbeszédnek nevezett, rendkívül bonyolult és szerteágazó megnyilvánulásokból összeálló jelenség ellen többféle módon lehet fellépni. Először is politikai fellépés lehetséges és szükséges, ami a mi dolgunk. A politikusok és a közélet más szereplői tehetnek a legtöbbet azzal, ha egységesen és kivételt nem tűrő módon képviselik, hogy a gyűlölködés nem fér bele a jogállami demokratikus működés kereteibe.

(13.10)

A társadalomnak, a civileknek is válaszolni kell a verbális brutalitásra, és nem utolsósorban a jogrendszernek is reagálnia kell a gyűlöletbeszédre, amennyiben a létező gyakorlat, a meglévő eszközök elégtelennek bizonyulnának. Azt ugyanis egészen biztosan nem engedheti meg egyetlen jogállam sem, hogy tétlenül nézze, tűrje az egyelőre még csak szóban pusztító, a demokráciát, a közösségek együttélését alapjaiban megkérdőjelező megnyilvánulásokat. Egyre többen érzik úgy Magyarországon, hogy a társadalomnak, az államnak reagálnia kell, intézkedéseket kell hozni a káros, romboló hatású, a társadalom egyes rétegei között ellentéteket fékezhetetlen indulatokkal megtölteni kívánó magatartások ellen.

Jogrendszerünk a rendszerváltás óta eltelt 18 évben kiemelt figyelemmel óvta a véleménynyilvánítás szabadságát, és csak nagyon szűk keretek között tette lehetővé a szólásszabadság korlátozását, a véleménynyilvánítás szabadságának keretein túllépő, szélsőségesen sértő, gyűlölködő véleménynyilvánítások elleni fellépést. Hangsúlyozni kell, hogy a büntetőjog és a polgári jog tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek elvileg a gyűlöletkeltés szélsőséges formái elleni jogi fellépést lehetővé teszik. Azonban a kormány álláspontja egyrészt az, hogy ezek az eszközök a gyakorlatban nem működnek, másrészt pedig az, hogy azok még elméletileg is csak a legszélsőségesebb, az erőszakcselekmények elkövetésének közvetlen és nyilvánvaló veszélyével járó közlések elleni fellépést teszik lehetővé.

A kormány által benyújtott alkotmánymódosítási javaslat célja a határok világos kijelölése, azoké a határoké, amelyek a sértő vagy meghökkentő, ámde még alkotmányosan megengedhető közléseket a gyűlöletbeszéd rendkívüli mértékben káros, pusztító és éppen ezért megengedhetetlen megnyilvánulásaitól elválasztják. Rá kell mutatni arra, hogy az elmúlt évtizedben a gyűlöletbeszéd büntetőjogi, illetve polgári jogi szankcionálásán változtatni kívánó alkotmánymódosításokkal szemben az Alkotmánybíróság minden alkalommal alkotmányos aggályokat támasztott, így az Országgyűlés által elfogadott törvények nem léptek hatályba. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata mindvégig az erőszakcselekmény nyilvánvaló, közvetlen veszélyét, illetve a köznyugalom megzavarásán keresztül egyéni jogok sérelmét vagy annak közvetlen veszélyét követelte meg egy közlés büntethetővé nyilvánításához. Éppen ezért nem nagyon maradt más lehetőség a törvényhozás előtt, mint hogy az alkotmány releváns szabályainak pontosításával terelje új irányba a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozhatóságára vonatkozó alkotmánybírósági felfogást.

Ki kell emelni, hogy a törvényjavaslat olyan, közvetlenül vagy közvetetten mások alapvető jogait védő rendelkezéseket kíván alkotmányi szintre emelni, amelyek a Magyar Köztársaság által is elfogadott nemzetközi szerződésekben is szerepelnek. Így a törvényjavaslatban szereplő rendelkezések az 1969. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben foglalt, továbbá az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 21. ülésszakán 1966. december 16-án elfogadott polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányával összhangban álló rendelkezéseken alapulnak.

Ismétlem: a törvényjavaslat nem új korlátozásokat kíván bevezetni a magyar jogrendszerbe, hanem a hazánk által vállalt, egyébként is hatályban lévő nemzetközi jogi kötelezettségeket emelné be az alkotmány rendelkezései közé. Hozzá kell tenni azt is, hogy az utóbbi években nemzetközi szinten folyamatosan erősödött a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni fellépés, különösen az Európai Unión belül. Ennek a folyamatnak az egyik eleme például a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-ai tanácsi kerethatározat is.

A véleménynyilvánítás szabadságának mint a kommunikációs alapjogok anyajogának, illetve ebből fakadóan az egyéb kommunikációs alapjogoknak az érvényesülése, az ezeket az alapjogokat szabályozó jogszabályok minősége minden demokratikusan működő jogállamban a társadalmi együttélést meghatározó, legalapvetőbb kérdések egyike. A kormány tisztában van azzal, hogy a szólásszabadság kiemelten védendő, és nem szándéka, hogy a meglévő korlátokon kívül teljesen új korlátozási okokat vezessen be a jogrendszerbe. A cél az, hogy a gyűlöletbeszéd visszaszorítására vonatkozó, egyre sürgetőbbé váló társadalmi együttélési szükségletnek engedelmeskedve lehetővé váljon az eddig is meglévő korlátoknak a jelenleginél precízebb és kifinomultabb módon történő meghatározása, egyúttal pedig elő lehessen mozdítani a Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi kötelezettségekből fakadó jogalkotási feladatok végrehajtását is.

Végezetül Martin Niemöller evangélikus lelkész gyakran idézett példázatára emlékeztetném önöket, mert úgy gondolom, ezt nem lehet elégszer idézni. "Amikor Németországban a kommunistákért jöttek, nem álltam ki értük, mert nem voltam kommunista. Aztán a zsidókért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert nem voltam zsidó. Aztán a szakszervezeti tagokért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert nem voltam szakszervezeti tag. Aztán a katolikusokért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert protestáns voltam. Aztán értem jöttek, és addigra már senki sem maradt, aki kiálljon mellettem."

A mai helyzetre és a gyűlöletbeszédre gondolva egyetlen országban sem tűrhető, ha azért nem lépnének fel az emberek, ha a magyarokat gyalázzák, mert nem magyarok; nem lépnének fel, ha zsidóznak, mert nem zsidók; nem lépnének fel, ha cigányoznak, mert nem cigányok; ha mi azért nem lépnénk fel, mert úgy véljük, hogy a demokrácia mindent kibír. Ha nem lépünk, akkor úgy járhatunk, mint Niemöller tiszteletes, aki milliókkal együtt szintén nem hitte el, hogy a weimari köztársaságból az lehet, ami lett.

Mindezek alapján kérem, hogy a tisztelt Ház az alkotmánymódosítási javaslatot vitassa meg, és kérem a tisztelt képviselőket, hogy ezt követően szavazataikkal támogassák és fogadják el azt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)