Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Itt a Fidesz vezérszónokijában Kósa Lajos rendkívül érzékletesen, hangulatfestő betéteket is alkalmazva valami olyasmiről mesélt, hogy tulajdonképpen azok, akik be akarnak jönni Magyarországra bevándorlók, valójában, majdhogynem azt mondta, hogy még csak nem is gazdasági menekültek, hiszen annyi pénzük van. Hát, Kósa Lajos csak azt nem mondta, hogy akár egy új-zélandi koncertre is befizethetnének. Na most, ezzel szemben a valóság viszont az, hogy a hét végén, amikor Sallai kollégám Mórahalom, Domaszék térségében járt, éppenséggel ott a gazdák arról panaszkodtak, hogy a gyümölcsöket szedik le meg a répát szedik ki a földből, merthogy konkrétan éheznek azok a személyek, akik többségükben egyébként menekültként érkeznek Magyarországra.

Tisztelt Országgyűlés! Ez az idegenrendészeti törvényjavaslat, ez az előterjesztés pontosan illeszkedik abba a műsorba, amit a kormány részéről, a kormánypártok részéről az elmúlt hónapokban láthattunk. Arról van szó, hogy van egy konkrét krízishelyzet ma a magyar déli határnál. Ezzel nem is szeretnénk vitatkozni. De maguk a megoldások vagy a megoldási javaslatok kizárólag a politikai színházat szolgálják, éppen úgy, mint Kósa Lajosnak az egészen botrányos kijelentései itt a vezérszónokiban. Volt egy megrendelés, gondolom, tavasszal a Habony-művek részére, hogy hogyan lehet egy új témát földobni, amibe esetleg nem bukik bele rögtön és azonnal a nyilvánosság előtt a kormány. Megkreálta Habony Árpád ezt a színdarabot, Rogán Antal most be is harangozta, hogy a műsor arról szól, hogy vannak a bevándorláspártiak és vannak a bevándorlásellenesek.

Az a rossz hírem van önöknek, hogy sajnos vagy szerencsére, ki-ki eldöntheti, de a világ nem annyira egyszerű, mint amilyen egyszerűnek a Fidesz láttatni kívánja. Először is, azzal kell szembenézni, amit már a minap napirend előtt is, külügyminiszter úrnak válaszolva elmondtam, hogy maga az egész menekülthullám, illetve a krízis az Európai Unió déli határainál, déli végein szoros összefüggésben van azzal, ami az elmúlt években Észak-Afrikában, illetve a Közép-Keleten, a Közel-Keleten történik. Éppen ezért a történetet, és külön örülök miniszter úr jelenlétének, nem a rendészeti kérdéseknél, nem a menekültügyi kérdéseknél kell kezdeni, hanem föl kell tenni azt a kérdést, hogy annak a külpolitikai, annak a biztonságpolitikai stratégiának, amit nemcsak Magyarország, hanem az Európai Unió és a NATO folytatott az elmúlt években a mediterrán térségben, valójában mi az eredménye.

Föl kell tenni azt a kérdést, hogy amikor különböző euroatlanti hatalmak közrejátszanak abban, hogy egyébként gyilkos diktatúrákat szétzúznak, de azok helyén semmiféle államalakulat nem létesül, akkor ennek pontosan milyen következményei lesznek, és felkészült-e arra Európa, szándékosan Európát mondok, nem csak az Európai Uniót, hogy amikor addig szilárdnak tűnő államalakulatok vesznek a semmibe a mediterrán térségben, ez pontosan mivel fog járni. Fölkészült-e arra az euroatlanti közösség, hogy amikor külföldi csapatok bemennek különböző területekre a Közép-Keleten vagy adott esetben Észak-Afrikában, akkor ott milyen társadalmi folyamatokat indítanak meg vagy éppen milyen, már meglévő folyamatokat gerjesztenek?

Ezekre a kérdésekre jelenleg nincs válasz, és sajnálatos módon nincs válasz a magyar kormány részéről sem. Pedig éppen az észak-kurdisztáni magyar katonai szerepvállalásról folyó parlamenti vitában ezt a kérdést az LMP már feltette. Föltettük azt a kérdést, hogy a felelős magyar kormánynak van-e válasza arra, túl a belátható katonai kockázatokon, hogy mi fog történni egy nyugati beavatkozás után, és Magyarország hajlandó-e vállalni azért is a felelősséget, hogy egy-egy katonai beavatkozás után milyen folyamatok indulnak el tőlünk ezek szerint mégsem annyira távoli térségekben.

(11.30)

Az a helyzet, hogy vélhetően a háborús politikát büntetlenül folytatni nem lehet. Nem lehet büntetlenül folytatni olyan politikát, amely kizárólag gazdasági, globális gazdasági érdekeknek rendeli alá akár a béketeremtést is, kizárólag a globális gazdasági érdekeknek rendeli alá a helyzet rendezését például a Balkánon. Hiszen azt is látni kell, hogy januárban, amikor az első idegenellenes megszólalások elhangoztak az önök részéről, valóban, Koszovóból számosan indultak meg az Európai Unió irányába. Viszont azt kell látni, hogy valójában maga a koszovói állam van krízisben, a koszovói állam széthullását látjuk; azt látjuk, hogy ez az államalakulat, amit Magyarország is az elsők között ismert el, és soron van az, hogy tárgyalásokat folytat ugye az Európai Unióval a társulásról, ez az államalakulat ezek szerint képtelen biztosítani az alapvető létfeltételeket a polgárainak. Éppen ezért én elöljáróban annyit szeretnék kérni, hogy legyen egy világos külpolitikai stratégia Magyarország részéről, hogy Magyarország mit fog képviselni Brüsszelben, Washingtonban annak érdekében, hogy az Európai Unió, illetve a NATO a következő időkben a stabilitáshoz járuljon hozzá a mediterrán térségben, ne pedig olyan folyamatok erősítéséhez, aminek a következményei beláthatatlanok a magyar állampolgárok számára is.

Éppen ezért tartjuk felelőtlennek azt a külpolitikát, amit Magyarország hosszú ideje folytat. Tisztelt Országgyűlés! Igen, látható volt az, hogy Szíria, Líbia széthullása, illetve a koszovói államalakulat krízise miatt lesz menekülthullám Magyarország irányába, legalábbis olyan hullám, ami Magyarországon át kíván haladni. Éppen ezért kérdéses az, hogy mit tett a magyar kormány egyébként 2015-öt megelőzően. Mert a dolog úgy áll, hogy valódi emelkedés a menekültkérelmek számában nem most volt, 2015-ben, hanem még 2014-ben. 2014 harmadik és negyedik negyedéve között volt egy nagy megugrás a Magyarországon előterjesztett menekültkérelmek számában. Kérdés, hogy akkor a magyar kormány mit tett.

De továbbmegyek, 2010-ben lépett az Orbán-kormány hivatalba, tehát az elmúlt öt évben, az elmúlt öt évben, államtitkár úr, lett volna arra alkalom, hogy áttekintsék azt, hogy amit a korábbi kormány 2010-et megelőzően tett, mondjuk, a határrendészet kérdésében, az mennyiben tartható, mennyiben szavatolja Magyarország határainak védelmét például a határőrség felszámolása. Semmiféle javaslat az önök részéről nem érkezett, és akkor, amikor elmondtuk azt egyébként már év elején, hogy éppenséggel a menekültügyi kapacitások fejlesztésére lenne szükség, hiszen a számok egyébként magukért beszélnek, hogy a magyar költségvetés az elmúlt években és már a 2010-es kormányváltás előtt is minimális mennyiséget költött erre, akkor önök ezeket a felvetéseket egész egyszerűen figyelmen kívül hagyták.

Éppen ezért megalapozott azt látni, hogy pusztán egy kommunikációs kampány indult el januárban, eléggé gyalázatos módon összekapcsolva a Charlie Hebdo-merénylettel, összekapcsolva a terrorizmus veszélyét a bevándorlással, illetve a menekültüggyel, majd utána tragikus módon ez a kommunikációs kampány felült egy egyébként létező hullámra május-júniusban.

Önök egymilliárd forintból megkérdezték az embereket, hogy mennyire félnek, jóllehet, önmagában a kormányzati propaganda intézménye az, ami üldözendő. Az LMP évek óta követeli azt, hogy törvényben tiltsuk meg a kormányzati propagandát. Ha valami bújtatott pártfinanszírozás, az pontosan az, amit önök óriásplakátokon és a nemzeti konzultációs kérdőíveken folytatnak. Elutasították az Európai Bizottság közös megoldásra tett javaslatát, a kvótarendszert, ami valóban kifogásolható volt abban a formájában, közben elkezdtek arról kiabálni, hogy Európa nem segít. Felmondták a kétségkívül reformra szoruló dublini egyezményt, ami alapján Magyarországra vissza lehet toloncolni az itt regisztrált menekülteket, de közben a hivatkozásuk fals, hiszen Magyarországnak eddig is volt lehetősége visszatartani, visszafogadást elutasítani, ha igazolni tudja, hogy nem Magyarország volt az első uniós tagállam, amelyiknek a határain az Európai Unió területére léptek menekültek. Felmondták a dublini egyezményt, majd 24 órán belül visszakoztak; azóta sem történt világos magyarázat a kormány részéről. Hoztak egy törvényt, ami alapján a magyar kormány egy tollvonással biztonságos országgá minősítheti nemcsak Szerbiát ‑ ez az önök döntésén múlik ‑, lehet, hogy szerdán majd Szíriát is biztonságos harmadik országnak fogják minősíteni, és bejelentették, hogy építenek egy drótkerítést laza 22 milliárd forintból a szerb határra, amit megkerülni vagy átvágni ‑ azért lássuk be! ‑ nem lesz annyira bonyolult feladat.

Ezek után pedig az történt, hogy épült-szépült az önök politikai színháza, és közben nem tudnak például azzal sem elszámolni, hogy érdekes módon 2007-ben maga Orbán Viktor, az ellenzék akkori vezére pontosan azon az állásponton volt, amit az LMP is ebben az ügyben ma képvisel, nevezetesen, hogy menekültügyben nincsen külön nemzetállami út. Ezt mondta Orbán Viktor: nincs más út, mint a közös európai bevándorláspolitika. Ezt mondta az önök pártelnöke, Magyarország jelenlegi miniszterelnöke 2007-ben, jóllehet a mediterrán térségben válsággócok már 2007-ben is voltak.

Kósa Lajos 200 ezer németországi és ausztriai menekült visszatoloncolásával riogat, ehhez képest együttesen 522 regisztrált menedékkérőt küldtek vissza hozzánk januártól áprilisig, tavaly egész évben az itt regisztrált 43 ezer menedékkérőből 827-et küldtek vissza. De ha már a számokról beszélünk, azzal is érdemes szembesülni, hogy egyébként akkor, amikor riogatják az országot, látni kell azt, hogy milyen statisztikai számok igazolják Magyarország szerepét az európai menekültügyi krízisben. Magyarországon addig, amíg Európában az összes menedékkérő 35 százaléka átlagosan pozitív elbírálást kap, nálunk 8 százalék kap pozitív elbírálást, 8-9 százalék. A másik beszédes adat, hogy az elmúlt években a menekültügyi büdzsé összesen 15 ezreléke volt a teljes éves költségvetésnek, 2010 előtt és 2010 után is. Az eljárások elhúzódása miatt riogatják a magyar embereket, ehhez képest a dolog úgy néz ki, hogy az a három-hat hónapos átlagos jogerős befejezés, ami Magyarországon a menekültügyi eljárásokat jellemzi, az egyik leggyorsabb Európában. Tehát magyarul: Magyarország eddig is az egyik legkevesebb menekültet fogadta be, másrészt pedig az eljárás európai összehasonlításban eddig is az egyik leggyorsabb volt. El kell ismerni, hogy persze, az előterjesztésnek vannak előremutató pontjai, ugyanakkor ilyen az például, hogy ha a menekültkénti elfogadás eredménytelen, akkor egyidejűleg a kiutasításról is rendelkezni lehet. Támogatható lenne az eljárások racionalizálása és gyorsítása, de ugyanakkor számot kell azzal vetni, hogy bizonyos időtartam alatt egész egyszerűen méltányos és humánus menekültügyi eljárás nem folytatható le, és Magyarország jelenleg is az egyik listavezető az eljárások gyorsítása tekintetében. Nem ördögtől való ötlet a közfoglalkoztatás kiterjesztése, csakhogy Magyarországon így is a közfoglalkoztatottak kiszolgáltatottságával kapcsolatban semmiféle védelem nincsen, nincs garancia, hogy ezek az emberek nem válnak visszaélések áldozataivá.

És folytatható tovább, hogy vannak elemek, amik egyébként előremutatóak, de például továbbra sincs arra válasz, amit a magyar menekültügyi rendszer nem ismer, hogy a zárt tábor és a szabadon tartózkodás között létezhet átmenet. Ez lenne az igazi megoldás, de nyilván akkor, amikor politikai cirkuszt, politikai színházat akarnak csinálni, akkor kevéssé a probléma tényleges kezelése, a humánus, méltányos megoldás áll az előtérben.

Tisztelt Országgyűlés! Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy hiába mondják fideszes és jobbikos képviselők egyaránt, hogy a segítő kezet nem lehet megtagadni azoktól, akik a halál torkából menekülnek, az, amit a múlt héten, illetve ezen a héten elfogadni készül a magyar Országgyűlés, az azt jelenti, hogy sajnálatos módon Magyarország meg fogja tagadni a segítő kezet azoktól, akik valóban a különböző szétbombázott országokból, ahol állandóak a vallási, etnikai jellegű konfliktusok, a halál torkából keresnek menedéket. Ezt Magyarország nem teheti meg. Olyan menekültügyi apparátusra, olyan bevándorlási apparátusra van szükség, amelyik világosan különbséget tud tenni a menekültek és egyébként nem menekültként Magyarországra bevándorló személyek között. A jelenlegi politika anélkül, hogy fejlesztenék egyébként a kapacitásokat, azt fogja eredményezni, hogy Magyarország bizony a Fidesz és a Jobbik javaslatait elfogadva, meg fogja tagadni a menekültkénti elismerést, illetve meg fogja tagadni a segítő kezet azoktól is, akik valóban a halál torkából menekülnek az Európai Unió irányába.

(11.40)

Ez a helyzet, hiszen onnantól kezdve, hogy biztonságos harmadik országnak ismerik el Szerbiát, jóllehet számos magyar kúriai döntés, illetve német jogerős bírósági döntés is elmondja azt, hogy menekültügyi eljárásban az egyediesítést mellőzni nem lehet, illetve határzárat építenek a déli határra, ez annyit jelent, hogy Magyarország nem kíván egyáltalán menekülteket befogadni.

Világosan lássuk, hogy azok a szerencsétlen emberek, akik egyébként a szétzúzott államokból gyilkosságok, üldöztetés elől menekülnek, igen, tipikusan a különböző olyan csatornákat választják, amiket az embercsempészbandák számukra felkínálnak. De ez nem változtat azon a körülményen, hogy ezek az emberek üldöztetés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a halál elől menekülnek, és várnak humanitárius megoldást Európától. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)