Felszólalás adatai

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Harmadik alkalommal van itt a Ház előtt a 98 százalékos adó ügye. Kétszer az Alkotmánybíróság parancsolta vissza ezt a törvényjavaslatot a Ház elé.

Annak idején, amikor felmerült a gondolat, hogy az elmúlt ciklusban tisztességtelenül kifizetett különböző jövedelmeket az állam valamilyen módon vissza kívánja szerezni, a Lehet Más a Politika frakciója jelezte, hogy természetesen partnerek vagyunk abban, hogy a különböző, jó erkölcsbe ütköző módon kifizetett közpénzeket visszaszerezze az állam. Igen, mi is láttuk azt, hogy azok az ügyek - a leginkább elhíresült ügy a BKV körüli botrány volt, de említhetném akár a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő részéről meglehetős felháborodást kiváltott kifizetéseket - nagymértékben erodálták a közbizalmat.

Ugyanakkor szintén a tavaly nyári vitában már jeleztük azt, hogy a demokrácia becsületét kizárólag jogállami módon lehet visszaszerezni. Már akkor, abban a vitában elmondtuk, hogy arra a problémára, amit egyébként helyesen érzékelt a kormányzati oldal, kizárólag jogállami választ lehet adni.

Egyrészt azt jeleztük, és erre ad alternatívát most ez az általam beterjesztett törvényjavaslat, hogy nem az adózás az a módszer, amivel ezeket a tisztességtelen juttatásokat vissza lehet szerezni. Eleve arról van szó, hogy ha egy jövedelem a jó erkölcsbe ütközik, akkor nem a 98 százalékát kell visszaszerezni, hanem a 100 százalékát. Ezt viszont már nem adózásnak hívják, és erre a jogállami megoldás az, hogyha peresítjük. Tudatában voltunk annak akkor is, és most is, hogy a munkajog jelenleg nem ad lehetőséget arra, hogy a különböző tisztességtelen munkajogi kifizetéseket a polgári törvénykönyv jó erkölcs mércéjéhez lehessen mérni.

Már adtunk egy lehetőséget, adtunk egy alternatívát a nyári, illetve a novemberi törvénymódosításnál, és ez a törvényjavaslat is arra kíván megoldást adni, hogy miként lehet a különböző munkajogi megállapodások, egyoldalú, diszkrecionális jogkörben meghozott munkajogi döntések előtt megnyitni a lehetőséget, hogy a jó erkölcs mércéjéhez lehessen kötni ezeket a döntéseket is.

Azt a javaslatot tesszük a tisztelt Ház elé, hogy a különböző, a közszférában a jó erkölcsbe ütköző módon adott egyedi juttatásokat a jó erkölcsbe ütközés címén csakúgy, mint a különböző, tisztességtelenül megkötött, a jó erkölcsbe ütköző módon megkötött polgári jogi szerződéseket bírói úton meg lehessen támadni. Mi magunk is érzékeljük azt a problémát, amire az igen tisztelt kormányoldal hivatkozott már novemberben is, illetve júliusban is, hogy adott esetben ezeket a tisztességtelen kifizetéseket bírói úton csak nagyon hosszadalmas módon lehet visszakövetelni.

Éppen ezért az LMP törvényjavaslata - remélem, hogy meggyőzöm erről Lázár frakcióvezető-társamat is - ezt a problémát is kezelni óhajtja.

Arra teszünk javaslatot, hogy a polgári perrendtartás módosításával, gyorsított eljárásban, világos határidők szabásával vissza lehessen húzni a tisztességtelenül kifizetett közpénzeket.

Az LMP törvényjavaslata egyrészt világos határidőket szab az elsőfokú bíróság számára; másodrészt világos határidőt ad a munkáltatóknak arra, hogy 30, illetve 60 napon belül indítsák meg ezeket a pereket; harmadrészt felruházza az ügyészt is arra, hogy ezekben a jó erkölcsöt sértő esetekben közérdekű perlési jogával éljen. Úgy gondoljuk, ezek kellő garanciák arra, hogy nem kell éveket várni, hogy ezeket a tisztességtelenül kifizetett pénzeket, tisztességtelenül kitalicskázott pénzeket vissza tudjuk szerezni. A mi számításaink szerint elsőfokú ítélet várható akár fél éven belül, és másodfokon meghozhatóak a jogerős döntések akár egy éven belül is.

Ugyanakkor világosan különbséget kell tenni az önök által valóban pofátlannak nevezett és egyébként az önök által pofátlanul pofátlannak nevezett különböző végkielégítések között. Szeretném idézni a pénteken meghozott alkotmánybírósági határozat indoklását: ez a határozat világosan különbséget tesz az olyan kifizetések között, ahol valóban visszaélésszerűen juttatták jövedelemhez a különböző adózókat, és az olyan 98 százalékos adó hatálya eső kifizetések között, ahol visszaélés nélkül járt el az adóalany.

Mi arról beszélünk, hogy az a törvényjavaslat, amit most már gyakorlatilag harmadjára terjeszt elő Lázár János képviselőtársam, most is, továbbra is olyan adóalanyokra is vonatkozik, akik az Alkotmánybíróság által is elismerten az állam, a törvény szavában bízva szereztek jövedelmet, akár 2010-ben is, de továbbmegyek: az önök törvényjavaslata olyanoktól is elvon alkotmányosan védett jogokat, csak az önök nagyszerű alkotmánybírósági törvénymódosítása alapján ezt már az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja, akik jogokat szereztek. Tehát teszem azt, valaki a jövő évben, 2012-ben válik jogosulttá arra, hogy mondjuk, nyugdíjba vonulása előtt egy nagy összegű végkielégítéshez jusson a közszférából, emellett szabadságmegváltásra is jogosult, az ilyen emberektől önök elvonják a jövedelmet.

Ugyanakkor ez a pofátlanság, Lázár képviselőtársam, mert egy jogállamban, hogy ha valaki megtervezi adott esetben az életpályája lezárását, akkor a törvény szavában bízik. Bízik abban, hogy ha mondjuk, jövőre vagy két év múlva nyugdíjba vonul, akkor egy összegben mekkora jövedelemre tehet szert. Egy jogállamban, ott, ahol az Alkotmánybíróság a jogbiztonságot, a szerzett jogok védelmét, a tulajdonjog védelmét is vizsgálhatja, illetve ezeket is szavatolja, ott ez a jogszabály úgy, ahogy van, nem megy át az alkotmánybírósági próbán.

Az LMP javaslata egy olyan jogállami megoldást kínál, amelyik kizárólag azokra az esetekre céloz, amelyeket Lázár János vivőanyagként valamennyi expozéjában elmondott. A mi törvényjavaslatunk - akkor odafordulok, hogy világosan értse, Lázár képviselőtársam (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) - kizárólag azokra vonatkozik, akiket mondjuk, a BKV vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezetése egyedi juttatásokban részesített, vagy menedzserszerződésben úgy rendelkeztek, mondjuk, az előző kormányzati ciklusban, hogy egy nagy és mindenképpen a törvényi határ feletti kifizetésben részesítik az adott vezetőt. Erre vonatkozik a mi törvényjavaslatunk.

Ugyanakkor az LMP törvényjavaslata nem sérti a jogbiztonságot. Azt gondoljuk, hogy biztonságban kell hagyni azokat a törvénytisztelő polgárokat, akik a törvény szavában bízva vettek fel jövedelmeket. Ott, ahol az állam bármikor visszavonhatja az adott szavát, ott nincsen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) jogbiztonság.

(17.50)

Ott, ahol nincsen jogbiztonság, senki és semmi nem érezheti magát biztonságban. Ezért kérem kormánypárti képviselőtársaimat is (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.), hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. (Taps az LMP soraiban.)