Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokat gondolkodtam itt a felszólalásokat hallgatva, hogy hogyan is kezdjek bele ebbe a felszólalásba, merthogy érintett vagyok mint örökbe fogadó szülő, és igen, köszönöm szépen Anitának, hogy ő emlékezett arra, hogy ez valahol egyszer elkezdődött, és igen, a javaslataimat elvittem az államtitkárságra, nem a ParLexen keresztül, ahogy már korábban említettem, hanem személyesen, és jó néhány visszaköszön ebből a javaslatból, ebben a törvényjavaslatban benne van.Néhány dolgot, azt gondolom, gyakorlatiasabb oldalról szeretnék megközelíteni, és azt szeretném mondani, hogy ha most egy ideális parlamentben lennénk, akkor ennek a törvényjavaslatnak a vitájánál nem kerülnének elő semmiféle pártpolitikai frázisok meg ilyesmik, balliberális meg jobboldali nem tudom, micsoda. Ezt hagyjuk, ön is mondta, nem kell ez ide. Azt gondolom, hogy most egy fontos, ebben a tekintetben egy fontos mérföldkő ez a törvényjavaslat, és nagyon örülök, hogy idekerült.

De néhány fogalmat szerintem tisztázni kellene, mert lehet, hogy nincs mindenki ezzel tisztában. Amíg nem lettem örökbe fogadó szülő, azt hiszem, én sem tudtam ezekről a dolgokról, hogy például mit jelent a kapcsolattartás. Jó néhányan bírálták kommentekben és mindenféle egyéb módokon, hogy miért van ez benne, hogy három hónapra csökkentették a hat hónapot, és a többi, mi a kapcsolattartás, tehát mi számít kapcsolattartásnak.

(20.10)

Egy egyszerű Messenger-üzenet vagy egy telefonos érdeklődés is elég, és máris tovább hosszabbodik 3 hónappal. Egy kisgyermek életében 3-6 hónap borzasztó hosszú idő, egyszerűen megöregszik a gyerek. Tudom, hogy ez most viccesen hangzik, de ez az igazság. Tehát nullaévesből így lesz 1, 2, 3, 4, és végül bentragad a rendszerben, ami nem jó senkinek, mert a gyerek életében nincs állandóság, hiszen az „örökbe” szó azt jelenti, hogy örökbe fogadják. Az örökbe fogadó család ugyanolyanná válik, mint egy rendes, mint egy vér szerinti család, olyanná kell válnia. Viszont idáig nem mindig könnyű az út, nem olyan szép sima és virággal teleszórt. Ez nem egy nemes cselekedet. Egyszerűen mi gyermekre vágyunk, a gyermek szülőre vágyik, biztonságra vágyik, állandóságra, és így az örökbefogadás segítségével ez létrejön.

Viszont fontos, egyébként a törvény nagy részével egyetértek, egyetlenegy dolgot kivéve, és én mindenképpen támogatandónak gondolom. Nem akarok beleképzelni semmiféle NER-t meg nem tudom, micsodát. Én jóhiszemű vagyok, és én úgy gondolom, hogy ez most itt a gyermekek érdekében történik. Remélem, hogy ebben kormánypárti képviselőtársaim vagy akár az előterjesztő majd megerősít.

Viszont beszélnünk kell a tanfolyamról, hogy értsék, hogy mi az a tanfolyam. A tanfolyamokat eltörölni a világ legnagyobb botorsága lenne. Megmondom, miért. Amikor én jelentkeztem örökbe fogadó szülőnek, nem mentem volna el a tanfolyamra, ha nem kötelező, és életem legnagyobb hibáját követtem volna el. Önök nem tudják, bizonyára ül itt, meg tudom is, hogy ül itt olyan, aki tudja, de önök legtöbben nem tudják azt, hogy mi ez a tanfolyam. Ez a tanfolyam nem egy tananyag, nem egy leadott, bebiflázni fontos szöveg.

A tanfolyam arról szól, hogy érzékenyít, hogy felkészít, hogy lelkileg felkészültek legyünk arra, hogy tulajdonképpen egy idegen ember kerül a családunkba. Akármennyire is gyönyörű rózsaszín felhőben van az örökbefogadás, azt meg kell mondani, hogy ez nem olyan egyszerű, és ehhez igenis szükség van arra, hogy a tanfolyamon elmondják nekünk, hogy hogy kell kezelni azokat a torokszorító pillanatokat, amikor a gyerek megkérdezi, hogy miért nem kellettem az édesanyámnak, hogy miért vagyok örökbe fogadott. A végtelenségig tudnám sorolni ezeket a nem olyan könnyen és lelkileg talán eléggé megrázkódtató pillanatokat. Ezért kell a tanfolyam.

A tanfolyamon elmondták nekünk, mutattak filmeket, és pszichikailag megerősítettek minket abban, amiben kell. Tehát ez nem olyan, hogy odaadnak egy gyereket, és tessék, és mától kezdve minden gyönyörű. Ez nem így van. Mire ebből család lesz, főleg, ha nagyobb gyerekről van szó, nem olyan könnyű. Van, aki szerencsés, és könnyebb, van, akinek nehezebb. De a végén egy igazi jó család válhat ebből, de ezt meg kell tanulni.

Ez nem ugyanaz, mint amikor az ember  bocsánat  kihord egy gyereket, és odaszületik a családba. Akkor is van egy felkészülési idő, hiszen amíg pici, addig talán jobban fel tud készülni. Különösen nagyobb gyerek örökbefogadása esetén szükséges a tanfolyam, higgyék el nekem, ez nem pártpolitikai kérdés. Tanfolyam kell, meg kell tanulnunk, hogy hogy kell kezelni, mit kell mondani a gyereknek, amikor megkérdezi, hogy „anya, én a te hasadban voltam?”, és akkor azt tudom neki mondani, hogy nem, te a szívemben voltál. Ez nem pártpolitikai kérdés. Kérem önöket, hogy ezt a passzust vegyék ki ebből a törvényből, mert így sajnos elfogadhatatlan.

Igenis, én be is adtam  már lehet, hogy bent is van  egy törvénymódosító javaslatot, ami ezt tartalmazza. Csak ezt az egy dolgot kérem, ezt ne csináljuk, ugyanis nem fognak elmenni a szülők a tanfolyamra, és az első adandó akadálynál meg fognak torpanni. Van rengeteg, hogy nem tudja az ember, hogy mi a baja a gyereknek, mert nem tudja kifejezni, nem tudja elmondani. Most nem akarom itt önöket untatni ezzel, de higgyék el, hogy egy pszichikai megerősítés ez a tanfolyam. Tehát ez nem arról szól, hogy most mennyit kell fizetni. Mondjuk, segítene az, hogyha nem lenne ilyen drága, vagy ha segítene ebben az állam, hogy ezt ingyenessé tenné, ez nagyon jó dolog. De kell, muszáj, higgyék el!

Én itt állok önök előtt mint örökbe fogadó szülő. Nem is tudom elképzelni, hogy mi lett volna, ha nem megyek erre a tanfolyamra, hogy csináltam volna, hogy jutottam volna… Öt éve már, hála istennek, imádom a gyerekemet, de ezt meg kell élni.

Tehát ez a tanfolyam erről szól, hogy érzékenyítsen, hogy elfogadjam azt, hogy nemcsak nullaéves gyereket lehet örökbe fogadni, hanem nagyobbat is, és ez mindenki számára fontos, mert a gyerek nem nőhet fel ide-oda dobálva, egyik nevelőszülőtől a másikig, nem nőhet fel úgy, hogy egy intézetben vagy egy lakásotthonban tölti 18 éves koráig az idejét, és utána meg egyszerűen hopp. Van utánkövetés, tudom, mert dolgoztam lakásotthonban, tehát tisztában vagyok a rendszerrel, de utána kikerül az életbe, és nincsenek gyökerei. De nekünk, örökbe fogadó szülőknek lesz egy édes, drága gyerekünk, vagy több, neki meg remélhetőleg jó és gondos szülei lesznek.

A családdá válást segíteni kell, és azt segíteni kell a pszichológusnak és az örökbefogadásra felkészítő oktatóknak. Én még csak 21 órás tanfolyamot végeztem sajnos. Bárcsak 40 óra lett volna! Nekem annyiszor kellett volna segítség, és nagyon sokszor jól jöttek azok a szavak, amiket mondtak nekünk ott a tanfolyamon, és azok a segítségek, amiket megkaptunk. Tehát ha ezt kiszedjük ebből, akkor sajnos előfordulhat, hogy sok gyereket majd visszavisznek, előfordul ilyen is.

Egyébként, amúgy pedig a szigorítások szerintem igenis helytállóak és jók, és szükséges, ezzel teljesen azonosulni tudok. Sok van közte, amit én javasoltam, és örülök, hogy látom, akkor is, ha nincs ott a nevem, mert ez nem szokás, egy ideális parlamentben ott lenne, hogy én is azért részt vettem ebben, és örülök neki, hogy látom a javaslataimból, ha nem is az összeset, de jó néhányat.

Javaslom továbbá, hogy legyenek érzékenyítések a társadalomban is, hogy ne úgy nézzenek egy örökbe fogadott gyerekre, hogy jézusom, hát ez milyen csoda. Nem csoda, ez egy természetes dolog. A gyereknek, amikor elér abba a korba, természetessé kell válnia, hogy ő örökbe fogadott. Ez nem valami különleges dolog. Én úgy gondolom, hogy jó lenne, ha társadalmi célú reklámokban például szó lenne ilyesmiről, ne ítéljék el az örökbe adó anyát, és hogy elfogadja a társadalom azt, hogy az örökbefogadás egy ilyen dolog. Van, aki tud szülni gyereket, és az anya, aki megszülte, az neveli, és van, akinek pedig a mi esetünkben Gyöngyi néni keres anyukát meg apukát, és itt ez a lényeg. Tehát nem az a lényeg, hogy nekünk legyen gyermekünk, hanem a gyermeknek legyenek szülei, ez nagyon fontos.

Úgyhogy én azt kérem határozottan, és komolyan mondom, hogy ha ez kikerül ebből a törvényből, akkor már nem voltam itt hiába négy évig, én úgy érzem, mert én úgy érzem, hogy ezért tettem, és ez szerintem nagyon fontos. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)