Felszólalás adatai

Amivel viszont végképp nem lehet egyetérteni a törvény egyetértése mellett, az, ami az elmúlt 3,5 évben történt Magyarországon, hiszen 3,5 év idő az, amit elvesztegetett a jelenlegi kormányzat, 3,5 év alatt semmi más nem történt, mint minden idők legkevesebb gyermeke született meg Magyarországon, ami mindenképpen a mostani kormánypárt felelősségét felidézi, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy az előtte lévő 8 évnyi kormányzás ugyancsak felelős ezért, és nem is várta senki, hogy egy rendkívül magas népességnövekedés fog egyik pillanatról a másikra megtörténni Magyarországon, de látjuk, hogy ez az év minden valószínűség szerint újból a legkevesebb gyermeket, minden idők legkevesebb gyermekét fogja eredményezni Magyarországon.

Miért van ez? Miért van ez, miközben a mostani kormánypárt bevezette az adókedvezményt, a családi adókedvezményt, és azért jó pár kedvezményt adott a családoknak? Azért, mert nyilvánvaló, hogy a családvállalási kedv, a családalapítási kedv számos tényezőtől függ, és bizony a gazdasági, a szellemi tényezőket sem lehet kihagyni ebből. A szellemi tényezőkön talán leginkább a médiát lehetne érteni. Ha a média képernyőjéről azt látják, hogy nem érdemes családot alapítani, a különböző celebek életmódját figyeli a társadalom jelentős része, mondjuk 2-3 millió ember szinte minden este, akkor abból nem azt a következtetést fogja levonni, hogy a család egy érték lenne. Nyilvánvalóan ezen is kell változtatni, erre is már sok módosítót beadtunk, és reméljük, hogy eljön az az idő, amikor valóban sokkal családbarátabb lesz Magyarországon az összmédia, akár kereskedelmi, akár állami, mint jelen pillanatban látható.

Az anyagi rész pedig egyértelműen a gazdaság teljesítményétől függ, a munkavállalás lehetőségétől, a keresetek mértékétől. Látjuk jól, hogy ebben a mostani kormányzat nem tudott teljesíteni, mert hogyha teljesítménynek értékelik azt, hogy 20-30 ezerrel több munkahely van az utolsó évben, mint volt az első kormányzási évük alatt, amelynek jelentős része vagy a többsége a közmunkának köszönhető, akkor az bizony óriási nagy baj. Jól látható, hogy a fizetések nem emelkednek Magyarországon, sőt önök bevezettek egy olyan egykulcsos adórendszert, amelynek köszönhetően, hogy idézzek egy nagyon részletes tanulmányból: 2,5 millió adózó járt rosszabbul a 2010-13. évben, és pontosan átlagosan 75 ezer forinttal kevesebbet vitt haza, és visz haza a jelen pillanatig, míg 1,7 millió ember járt jól, ők átlagosan 364 ezer forinttal több jövedelmet keresnek. Ez önmagában is azt mutatja, hogy a magyar társadalom 60 százaléka az egykulcsos adónak köszönhetően rosszul járt. Úgy gondolom, ezt nem lehet nem megemlíteni akkor, amikor a demográfiai folyamatokról beszélünk, és majd ezekre még azért, ha lesz idő, ki fogok térni.

De azért érdemes egy kicsit visszamenni a múltba is, hiszen ahhoz, hogy lássuk, milyen nagy problémák előtt állunk, látnunk kell, hogy a múltban hány gyermek született, milyen folyamatok zajlottak le Magyarországon. Nyilván nem kell a honfoglalásig visszamenni, de talán a világháború utáni időszakot fel lehet azért idézni nagyon röviden. 1949-1955 között Magyarországon 190-220 gyermek született, általában 220 ezer gyermek született, majd az úgymond Ratkó-korszak végén, 1957-től egészen 1973-ig mindössze 130-160 ezer volt a gyermekek száma évenként, majd jött, úgy is mondhatnám, az utolsó magyar csoda, amikor az 1974. évben egyik évről a másikra 30 ezer gyermekkel több született, és volt összesen négy olyan évünk gyakorlatilag 1957 óta, amikor elegendő gyermek született Magyarországon ahhoz, hogy a nyugdíjakat fenn lehessen tartani, az egészségügyi rendszert fenn lehessen tartani, hogy a gazdasági összeomlástól ne kelljen félni Magyarországon, és hadd ne soroljam azokat a tényezőket, amelyek majd bekövetkeznek akkor, ha marad a jelenlegi gyermeklétszám Magyarországon.

De ez a csoda mindössze négy évig tartott, és utána újból, méghozzá elég nagy mértékben csökkenni kezdett a születendő gyermekek száma, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy 1982-1992 között már csak 120-130 ezer gyermek született, majd az úgynevezett rendszerváltás után ez szép lassan 120 ezerről 100 ezerre csökkent, és 1999-2009 között stabilizálódott körülbelül 95 ezer gyermeknél, majd jött a mostani néhány év, amikor 90 ezerre, illetve 90 ezer alá csökkent a gyermekek létszáma, és ez az utóbbi négy év mérlege.

Jól látható, hogy kétszer annyi gyermeknek kellene születnie Magyarországon ahhoz, hogy ez a társadalom fennmaradhasson, ez a kultúra fennmaradhasson, mint amennyi most születik. És hozzá kell tenni ezekhez az adatokhoz, hogy mondjuk, az 1970-es évek közepén születendő generációk elenyésző része, körülbelül 5-10 százaléka volt az, akik olyan családban születtek, akik halmozottan hátrányos helyzetben éltek, ahol sok esetben nem láthatták a gyermekek azt, hogy majd a szüleik munkába fognak menni.

Elenyésző volt, azt lehet mondani, vagy nagyon minimális ez a réteg a 180 ezres gyermeklétszám mellett. Viszont most sajnos a megszületendő nyolcvan-egynéhányezer gyermekből sokkal nagyobb mértékben, 30-40 százalék - 30-40 százalék! -születik olyan családban, olyan családi körülmények között, amelyben azt látják, hogy a szülő nem megy el dolgozni, segélyekből kívánják fenntartani magukat, vagy éppen bűnözésből kívánnak az elkövetkező években is megélni.

(13.10)

Magyarul, az a társadalmi réteg és azoknak a gyermekeknek a száma, amelyre elsősorban különösebb segítség nélkül, alányúlás nélkül, hogy így fogalmazzak, számíthatna a magyar társadalom, az mondjuk, 170 ezer főről lecsökkent 40-50 ezer főre, harmadára-negyedére. Ezzel kell szembenéznünk, ezen kell változtatnunk.

Nos, mint elmondtam, az utóbbi négy évben rendkívül alacsony volt a születések száma, és itt mindenképp ki kell térnem arra is, hogy a jelenlegi kormánypárt nyilvánvalóan nem büszkélkedhet, hiszen negatív eredményként fog bevonulni a történelemkönyvekbe ez a négy év a demográfia szempontjából és nyilván más szempontokból is. De azért ehhez még külön hozzá kell tennem azt a súlyos felelőtlenséget, ahogy hozzáállnak a témához, illetve ahogy propagálni próbálják azt, hogyha egyik hónapról a másik hónapra véletlenül néhány száz gyermekkel több gyermek születik. Hiszen érdemes felidézni Orbán Viktornak azt a nyilatkozatát, amikor 88 ezer gyermek után a következő évben, a második legkevesebb gyermekévnek köszönhetően már 90 ezer gyermek született Magyarországon, tehát 2 ezer gyermekkel több, ami nyilvánvalóan nevetségesen minimális növekedést jelent, és ugye most körülbelül 3 ezerrel újból kevesebb fog születni ebben az évben Magyarországon. Orbán Viktor máris kiállt a nyilvánosság elé, és azt mondta szó szerint, hogy a kisbabáknak kedvük támadt megszületni. Hát úgy látszik, most pedig már nincs kedvük megszületni, hiszen ez az év pontosan ezt fogja mutatni, és hát alapvetően ez a négy év ezt mutatta.

Nagyon - hogy mondjam - szomorúan veszem tudomásul, amikor kormánypárti képviselők vagy maga a miniszterelnök megpróbálja úgy beállítani ezt a demográfiai folyamatot, minthogyha felfelé ívelő pályán volna a magyar társadalom, miközben hihetetlen gyors mértékben pusztulunk, pusztul a magyar társadalom, magyar vidék. És ha már pusztulásról van szó, azért érdemes azt is mindenképp feleleveníteni, hogy ez a pusztulás elsősorban vidéken érezhető. Hogyha önök elmennek a vidéki településekre, hogyha visszatérnek 4-5 év után, megdöbbentően sok üres sok portát látnak, megdöbbentően sok idős embert, és megdöbbentően kevés gyermeket látnak ezeket a portákon.

Nem akarok hosszasan sorolni adatokat, de hát gyorsan kigyűjtöttem néhány települést az 1970-es évektől 2011-ig bezárólag, hogy hogyan változott a népességük.

Hát például a Heves megyei Kisfüzes településen 250-ről 125 főre csökkent, a lakosság 50 százaléka eltűnt 40 év alatt. Ugyanez történt Zalánkán, 860 főről 420 főre csökkent, Vécs 1280-ről 630-ra, és hogy menjünk feljebb, a nagyobb települések felé, Csány településen 3200-ból 2150 ember maradt mára, Ecséd településen 4300-ból 3200. Tehát a nagyközségek, nagy települések is hatalmas mértékben pusztulnak, és üres házakat látunk mindenhol, és gyakorlatilag megnémuló portákat, ami önmagában is szomorúsággal tölti el az ember lelkét. De ezt nem lehet szó nélkül hagyni, hiszen ha a vidék végképp elpusztul... És ezek az adatok sokkal szörnyűbbek lesznek a következő évtizedekben, hiszen akik most ezeken a településeken élnek, szinte mind, szinte kizárólag 80-90 százalékban már nyugdíjasok, idősek. Azt se tudni, hogy lesz-e tíz év múlva, aki egyáltalán el tudja majd látni őket, lesz-e még fiatal kéz ezeken a településeken, aki tud segíteni az időseken.

Nos, ugyebár az, hogy idáig jutottunk, mint mondtam, általában elmondható, hogy a jelenlegi kormányzat gazdaságpolitikájának köszönhető, annak köszönhető, hogy az adókedvezmények rendszerét létrehozta, illetve az egykulcsos adórendszert bevezette. Mint mondtam, a 60 százalék rosszul járt az egykulcsos adórendszerrel, de nézzük azt, hogy a gyermekesek hogyan jártak, a többgyermekesek hogyan jártak az adórendszerrel, a családi adókedvezménnyel; ami, tudjuk, hogy természetesen most változni fog, de két és fél éven keresztül ezzel az adórendszerrel kellett ellenni a magyar társadalomnak. És többek közt ezért sem született elegendő gyerek, pedig felhívtuk a figyelmet rá, hogy ha nem kapja meg a családi adókedvezményt a családok nagy többsége, és általában az alacsony jövedelmű dolgozó családok nem kapják meg, akkor ne várjanak a felső 10 százaléktól egy csodát, hogy majd ők hirtelen 100 ezer gyermeket is a világra fognak hozni egyik évről a másikra, amire szükség lenne most Magyarországon.

Nos, nézzünk egy-két adatot! Az egy vagy két gyermeket nevelőknél az alsó négy jövedelmi tizedben a családi adókedvezmény bevezetése ellenére gyakorlatilag a fele volt az, aki a vesztesek táborába sorolhatta magát, tehát a vesztesek táborára. És gyakorlatilag itt még csak pár száz és egy-két ezer forintról beszélünk, mert ilyen változások voltak ezeknél a családoknál. Tehát még aki nyertes volt egy-két ezer forinttal, az sem lehetett túlságosan boldog a mai helyzetnek köszönhetően.

De nézzük, a három- és többgyermekesek esetében mi történt: nos, az alsóbb jövedelmi tizedekben gyakorlatilag a nyertesek száma a 22 százalékot tette ki mindössze. Egyedül a felső 10 százalék volt az, amelyik kimondottan jól járt az adókedvezménnyel. És összességében elmondható, hogy az egykulcsos adórendszer az alsó hét jövedelmi tized tekintetében adóterhelést jelentett, tehát a 70 százalék alapvetően adóterhelést szenvedett el, mert ugye, vannak különböző adózások és különböző családok, míg 501 milliárd forintot juttatott a felső tizednek Magyarországon; a felső tizednek 501 milliárdot, tehát a magyar lakosság 10 százalékának. Nos, nyilvánvaló, hogy amikor a családok támogatásáról beszélünk, ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, sőt ezek határozzák meg igazából az elkövetkező időszakokat.

Nos, amire viszont mindenképp számítani kell, és meg kell érteni a magyar társadalomnak és minden egyes kormányzatnak, ha ez a demográfiai mutató marad, akkor igenis összeomlik a nyugdíjrendszerünk, összeomlik az egészségügyi rendszerünk, összeomlik az egész magyar társadalom, és eltűnik Magyarország a térképről.

A kisebbségi véleményemben már elmondtam azokat a javaslatokat, amiket mi mindenképp szerettünk volna, hogyha bekerülnek ebbe a törvénytervezetbe, de mivel nem volt rá lehetőség, hogy konzultáljunk, így elsőnek be sem kerültek természetesen, bár módosítóként nyilván beadunk nem egy javaslatot. És megint egy olyan javaslatot szeretnék elmondani, vagy megint szeretném felhívni rá a figyelmet, amely nem kerül pénzébe egyetlenegy kormányzatnak sem, de iszonyú nagy segítséget jelent a családoknak, ez pedig a részmunkaidő kötelező bevezetése a közszférában. Hiszen elsősorban erre van lehetősége a kormányzatnak. Aztán persze úgy jó, hogyha ez a versenyszférára is ki fog terjedni. Igenis fel kell ajánlani kötelezően a munkaadóknak, akár rendvédelem tekintetében, akár egészségügy, akár oktatás, minden egyes családanyának vagy adott esetben családapának azt a lehetőséget, hogy flexibilis munkaidőben visszatérhessen dolgozni. És ezt kötelezővé kell tenni, aztán ha él ezzel az adott család, akkor él vele, ha nem kíván vele élni, akkor nem kíván vele élni.

Kérem szépen, én nagyon kérem, hogy legalább ezt az egyet a sok-sok javaslatunk közül a kormányzat és a minisztérium fontolja meg, mert ez csak munkaszervezést igényel, ez nem jelent 60-70 milliárd forintos kiadást, mint az előttünk lévő támogatások, amiket most benyújtottak. Lehet, hogy belekerül 5 milliárdba a munkaszervezés többletmunkái miatt, de ez a legkisebb összeg, azt hiszem, amivel a leginkább lehet támogatni vagy segíteni a családokat. Úgyhogy kérem, hogy legalább ezt az egyet fontolják meg, és fogadják majd el ezt a módosító javaslatunkat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)