Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Elnök Úr! Kérem, engedje meg, hogy a helyemről beszéljek, mert itt vannak a papírjaim.

ELNÖK: Semmi akadálya, képviselő úr.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Rendkívül fontos törvényjavaslat tárgyalásáról van szó, talán nem is mindnyájan tudjuk, hogy mennyire fontos, mennyire húsba vágó, és éppen ennek következtében mennyire sok probléma is van vele.

A XX. század végére, vagy ahogyan divatos szóval mondják most, az ezredfordulóra óriási változások történtek. Az egyik ilyen hatalmas változás, hogy a szellemi tulajdon jelentősége rendkívül megnőtt. Ma már nem annyira a föld, nem annyira az épületek, nem annyira a materiális anyagok jelentik az értéket, hanem a szellemi értékek, az innováció, az alkotások.

(19.40)

Hozzájárult ehhez az utóbbi negyed évszázadnak a hallatlan elektronikai és számítógépes fejlődése, amely gyökeresen megváltoztatta a helyzetet.

Az emberiség történelmében nem tudunk eligazodni, ha nem vesszük figyelembe a technológiák fejlődését. Aki nem tudja azt, hogy miért volt előbb a bronzkor, mint a vaskor, vagy aki nem tudja, hogy a nyomtatás feltalálása mit jelentett az emberiség történelmében, az nem fogja megérteni azt sem, hogy a számítógép-technika megjelenése és hallatlan, elképesztő fejlődése milyen óriási változásokat okoz.

Gondoljuk csak meg, hogy egy számítógép, egy kis, egyszerű számítógép másodpercenként több száz millió olyan műveletet végez el, mint mondjuk, egy 32 jegyű szám összeszorzása egy másik 32 jegyű számmal. Ez körülbelül egytízmilliomod, egyötvenmilliomod, egyszázmilliomod másodperc alatt lezajlik, sőt most már vannak olyan számítógépek, amelyek 300-400 megahertzes órafrekvenciával működnek, és már az újságokban olvasunk ennek többszöröséről is. Tehát hallatlanul megnőtt a logikai gépek sebessége, és ennek nagyon nagy kihatása van az alkotásokra.

Miért mondom el mindezt? Mert a szellemi tulajdonnak a jogi szabályozása, jogintézményei és maguk az intézményei már régóta kialakultak. A múlt században, a múlt század során a találmányi jog, a védjegyjog, a mintaoltalmi jog és a szerzői jog is ebben az időben jött létre. Ezen jogok közül a legprecízebben, leggondosabban megfogalmazott a találmányi jog, hiszen büszkék voltunk arra, hogy a több mint száz évvel ezelőtt megalkotott találmányi jog vagy szabadalmi törvény közel száz évig volt érvényben.

A szerzői jog is ehhez hasonló törvény, azonban még a nyomdaiparnak, a gőzgépeknek a technológiai korszakát idézi fel. Ebbe a környezetbe, ebbe a Prokrusztész-ágyba szorítják bele kényszerből a számítógépekkel kapcsolatos szellemi jogvédelmet. Ez hallatlan nagy ellentmondásokhoz vezet, hiszen ma már évről évre változik ezzel kapcsolatban már a fogalmaknak a köre is, a lehetőségeknek a köre is. Ennek következtében ez az egyébként nagyon tisztességes, archaikus törvénytervezet lépten-nyomon összeütközésbe kerül a modern elektronikus technológia dolgaival. Ezért fordulhatnak elő olyan mondatok benne, hogy megengedett egy irodalmi mű saját célra történő másolása szabad kézzel vagy írógéppel, de nem engedhető meg számítógéppel tehát ha klaviatúrába billentyűzi be valaki. Ugyanúgy saját célra lemásolható a mű, de nem másolható le a szoftver, holott a szoftver tulajdonképpen egy tágabb, nagyobb halmazat, mint az irodalmi mű, vagy mint a könyvek, vagy mint azok a médiák, amelyekre annak idején kitalálták a szerzői jogot. Ez rendkívül sok problémát okoz.

Én úgy képzelném el, hogy egy modern szoftvertörvényt kellene hozni, és annak egyik fejezete lenne az összes többi rész, ami ebben a szerzői jogi törvényben le van írva. Itt fordítottan történt; ebben a nagy vastag törvénytervezetben két-két és fél oldal foglalkozik a szoftverre vonatkozó különös szabályokkal, és időnként el van pöttyentve, be van illesztve, be van suszterolva egy-egy paragrafusba egy kis negatív megjegyzés, amely a szoftvert kiveszi a szerzői jog általános szemlélete és érvénye alól. Rendkívül sok probléma adódik ebből, filozófiai is, de azokkal most nem kívánok foglalkozni, és gyakorlatias probléma is.

A szabadalmi jog egzaktul meghatározza a találmány tárgyát, a találmányt pontosan le kell írni, igénypontokban le kell rögzíteni a jellemzőit, és biztosítani kell a megismételhetőségét, a reprodukálhatóságát. A szerzői jognál ilyesmi nincs. A szerzői jog a szerzői műre annyit mond ki, hogy eredeti legyen, az eredetiségre pedig annyit mond, hogy legyen egy szerzője. Ennek következtében a telefonkönyv éppúgy a szerzői jog hatálya alá esik, mint egy nagyon komoly tanulmánykötet, vagy pedig egy rendkívül eredeti felfedezéseket tartalmazó leírás.

Itt jön aztán a problémák sokasága! Az elektronikus médiák kifeszítették azt a keretet, amelybe megpróbálták beszorítani, és teljes ezzel kapcsolatban az átalakulás, a transzformáció vagy az abszorbeálás. Gondoljunk csak a multimédiás eszközökre, gondoljunk arra, hogy megjelennek könyvek, a könyvek végén van egy CD-programlemez, amit le lehet játszani, megjelennek színházi művek CD-formában, amely számítógépes szoftvernek számít. És amíg a hagyományos technológiák hosszú időn keresztül fejlődtek ki, és ezalatt a jogászoknak is volt idejük arra, hogy ehhez igazodjanak, és a jogalkalmazóknak is volt erre idejük, addig most körülbelül négyévenként jön egy-egy újabb generációja a számítógépeknek, négyévenként ki kell cserélni a számítógépeinket, négyévenként - ez egy átlagos szám - jelennek meg az új eszközök, és minden eszköz új és új jogi problémát vet fel.

Tehát tulajdonképpen nem magukat a konkrét jogszabályokat kellene rögzíteni, hanem a mentalitásokat kellene rögzíteni. Ugyanakkor a jog eszköztára, mintegy rendkívül lemerevedett archaikus valami, merev börtönrácsok közé zárja a szoftverek fejlődését és az ezzel kapcsolatos szerzői jogi problémákat is. Néhány problémát szeretnék felvillantani ezek közül.

A szerzői jogi törvény pozitívumának tekintem, hogy belekerült az 1. § 6. pontjába, hogy valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek és ugyanezt megismétli a szoftverre vonatkozóan. Ez nagyon fontos, mert a továbbalkotás szabadságát meghagyta.

Többen beszéltek már korábban itt, a Házban a reprográfiával kapcsolatos problémákról. Úgy gondolom, hogy műszaki és gyakorlati szemmel nézve a reprográfiai gépek beszerzésének a szerzői jogi adóval való megadóztatása - szándékosan használom így ezt a kifejezést - nagyon szerencsétlen dolog. Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság szemléletével sem találkozik, hiszen itt arról van szó, hogy egy olyan vélelmet állít fel a törvény vagy a jogalkotó, amely vélelmezi azt, hogy bizonyos százalékban feltétlenül minden reprográfiai szerkezeten illegális másolás folyik.

Az Alkotmánybíróság nemrég hozott egy határozatot, ahol például a cégautókkal kapcsolatban ezt az adóhivatali vélelmet, hogy mindenki úgyis használja a cégautót saját célra - mindenki lopja az indigót meg a ceruzát a vállalattól, ennek az analógiájára -, ennek következtében vélelmezzük azt, hogy a cégautók felhasználása nem jelentéktelen mértékben magáncélra történik.

(19.50)

De az Isten szerelmére, az itt lévő xeroxgépek, amelyek évente 60 millió másolatot készítenek az alattunk lévő szinten, azok tényleg semmiféle szerzői jog alá eső másolást nem végeznek - vagy a nagyvállalatok gépei.

De problémát látok abban is, hogy a kormány kap felhatalmazást, hogy ezeknek a szerkezeteknek a körét meghatározza. Vajon a számítógéphez csatlakoztatható nyomtató is ide fog keveredni? Vagy netán a szkennerek is ide fognak keveredni? Hiszen ez már belátásnak a kérdése. Úgy gondolom, hogy ez a passzus alkotmányellenes, és valószínűleg lesz, aki az Alkotmánybírósághoz fog ezzel fordulni.

A másik probléma az, hogy míg a könyveket ki lehet kölcsönözni a könyvtárakban, a szoftvereket ebből kiveszi. De milyen alapon? Az iskolai könyvtárak, diákkönyvtárak, a Szabó Ervin Könyvtár tele van CD-lemezekkel, igen sok könyv CD-lemezen jelenik meg, lexikonok jelennek meg CD-lemezen, legutóbb a Pallas Lexikon. Ezek könyveket pótolnak, könyvek helyett használhatók, a törvény ezt mégis kiveszi. Úgy gondolom, ezt is pontosítani kellene.

De retrográd ez a tiltás, hiszen szembe megy a jövővel, egyre jobban terjednek a multimédiás megoldások, a multimédiás eszközök és a multimédiás szoftverek, amelyeket kispénzűek miért ne kölcsönözhetnének, mint ahogy a videokölcsönzőből is lehet kölcsönözni.

A szoftverrel magával foglalkozó másfél oldal pozitív elmozdulást jelent az ezzel kapcsolatos nemzetközi gyakorlathoz képest, amit örömmel üdvözlök. Csak úgy gondolom, hogy fél lépést tett meg a törvény, ez pedig az, hogy a szoftverek tanulmányozását, a szoftverek struktúrájának, működésének a vizsgálatát a törvény, ha megszorításokkal is, de engedi. Ez pozitív dolog, és jelentős előrelépés. De nem elegendő!

Gondoljuk meg, hogy ha a szerzői jog körébe tesszük a szoftvereket, akkor miért ne lehetne megengedni azt, ami, mondjuk, Arany János műveivel történik, hogy az iskolákban vagy bárki elemzi Arany Jánosnak a verseit, hogy mire gondolt; igaz, hogy odaírja, hogy gondolta a fene, de meg lehet tenni. Ugyanez egy számítógépes programmal nem tehető meg. De kérdem én: hogyan lehet akkor felismerni egy számítógépes programról, hogy vajon nem történt-e bitorlás, nem tulajdonították el a gondolataimat, akkor, ha nem tudom azt megvizsgálni?

Én problémát látok abban is, hogy az elektronikus megjelenési formák, többek között az internetes kapcsolat is, de a szoftvereknek a rendkívül internacionális felhasználása a jurisdictiók problémáját is felvetik. Én elég sok szoftvert szoktam megnézni... (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Elnök Úr! Az volt írva a meghívóban, hogy lehetőleg 15 percen belül. Ez egy nagyon fontos kérdéskör, és szeretném tovább folytatni.

ELNÖK: Képviselő Úr! Csak ismertetném, hogy a képviselői felszólalások nem haladhatják meg a 15 perces időkeretet, hasonlóan a vita korábbi szakaszához. Ez van beírva a forgatókönyv szerint. Én természetesen lehetőséget adok a mondat befejezésére, de több időt nem tudok önnek adni. Tehát még egyszer mondom, mivel gyakorlatilag az általános vita folyik, a részletes vitában ön még ki tudja fejteni majd további álláspontját. Most a befejező mondat...

MÉCS IMRE (SZDSZ): Kedves Elnök Úr! Itt van a sillabusz, az van benne, hogy lehetőleg ne haladja meg a 15 percet. Ez van a szerzői jogi törvényhez írva, 2. lábjegyzet: lehetőleg ne haladja meg.

ELNÖK: Igen, abban az van, viszont a forgatókönyv szerint - elnézést kérek, képviselő úr, hogy ilyen vita alakul kettőnk között - viszont mindig a házbizottsági ajánlás a döntő. Itt viszont önnek a frakcióvezetője is hozzájárult ahhoz, amikor azt mondom, hogy a 15 perces időkeretet ne haladja meg, egyértelműen ez van a forgatókönyvben. Most én azt idézem, tehát hasonlóan a vita korábbi szakaszához, ne haladja meg a 15 perces időkeretet.

Mindegy, én még egy félperces felszólalásra természetesen lehetőséget adok, hogy a gondolatát be tudja fejezni, később pedig, a részletes vitánál, lesz módja a képviselő úrnak, hogy kifejtse álláspontját. Tessék, folytassa!

MÉCS IMRE (SZDSZ): Elnök Úr! Az, hogy önnek milyen forgatókönyve van, az tisztelettel engem nem érint! (Balczó Zoltán: Ügyrendi kérdésben lehet-e jelentkezni?) Azzal kezdtem, elnök úr, hogy rendkívül fontos törvény, és... (Balczó Zoltán: Ügyrend!)

ELNÖK: Jó, megadom... Nem, megvárom... Most nem tudom, képviselő úr, mennyi ideig szeretné folytatni a beszédét - kérdezem öntől.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Körülbelül három és fél percig.

ELNÖK: Annyit nem tudok megadni, még egyszer mondom! (Balczó Zoltán: Ügyrendben kérek szót! - Csenget.) Igen, mindjárt megadom ügyrendben a szót, de még kénytelen vagyok Mécs képviselő úrnak elmondani, hogy ilyet nem mondhat ön egy Ház levezető elnökének, hogy mindegy, hogy milyen forgatókönyve van, tudniillik a házbizottság szabja meg az időkereteket. Önnek a frakcióvezető-helyettese vagy a frakcióvezetője részt vesz a házbizottsági ülésen, márpedig részt vett, és ott hozzájárult ehhez a 15 perces időkerethez.

Úgyhogy képviselő úr, ha önnel szemben elnéző lennék, akkor Takács képviselő úr szólalna föl, hogy egy tutyimutyi a levezető elnök (Derültség.), utána Isépy képviselő úr szólalna fel, hogy ez a Gyimóthy alkalmatlan a levezetésre! Tehát még egyszer mondom, ezért nem adhatom meg önnek a szót! Még egyszer kérem önt - és most az ügyrendi kérdésben, elnézést kérek Balczó képviselő úrtól, ha ebben akart megszólalni, nem adok szót -, arra kérem, fejezze be a gondolatát, és utána a részletes vitában adok önnek szót. Nem tudok mást tenni, nekem a Házszabályhoz tartani kell magamat! (Taps.)

Tessék!

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! A házbizottsághoz fordulok majd ebben a kérdésben.

Akkor egy Thomas Mann-i mondattal szeretném befejezni. A törvényjavaslat a végrehajtásról szóló törvényt is módosítja. Úgy gondolom, a büntető törvénykönyv idevonatkozó két paragrafusát is módosítani lenne szükséges, hiszen éppen mostanában van folyamatban egy óriási házkutatás-sorozat, amely illegális szoftverek után kisemberek házában történik, kisembereknek, informatikai hallgatóknak, egyetemi hallgatóknak a számítógépeit viszik el, és az Orwell-i gondolatrendőrséghez hasonlóan kifürkészik azoknak a tartalmát azért, mert pontatlan a büntető törvénykönyv erre vonatkozó része. Tehát úgy gondolom, hogy ennek a módosítása is indokolt, ha már ez a törvény a büntetőeljárásra és másra vonatkozó törvényeket módosít.

Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba tapsol.)