Készült: 2024.09.21.12:38:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

198. ülésnap (2001.03.29.), 78. felszólalás
Felszólaló Nyitray András (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:45


Felszólalások:  Előző  78  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a helyzetben vagyok mint kormánypárti képviselő, hogy most fogok verbálisan kielégülni, ahogy az előttem szóló mondotta volt. Meg fogom ezt tenni mindenképpen, azért kértem szót (Dr. Kis Zoltán: Fogd vissza magad!), azzal a célkitűzéssel, ami egyébként minden normálisan gondolkodó állampolgár célja: a fegyveres fenyegetettségtől mentesebb vagy legalábbis kevésbé fenyegetett legyen, mint ahogyan most érzi. Ez teljesen elfogadható és méltánylandó, és ha arra gondolunk, hogy az a cél, hogy akármilyen fegyverrel a kezükben se bűnözők, se futóbolondok, se a fegyver kezelésére és használatára abszolút alkalmatlan emberek ne szaladgáljanak bármilyen jogcímen, ez is egy teljesen egyértelmű és elfogadható érv. Azt gondolom, hogy a fegyvertartás és - használat körülményeinek szigorítása - beleértve azt, hogy ez a jelenleg is, ezután is engedéllyel szerzett fegyverek tartóira vonatkozik - méltánylandó, pozitív cél. A törvény különböző kitételeit, paragrafusait ebből a szempontból érdemes vizsgálni, azzal együtt - ahogy Perlaki Jenő barátom is utalt rá -, hogy természetesen akadnak a törvényben olyan részek, amelyeknek módosítására szükség van, éppen ezért tudomásom szerint már igen nagy számú módosító indítvány be is van nyújtva.

Néhány olyan szempontra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek kapcsán, furcsa módon, eddig nem vagy nagyon csekély hangsúlyú felszólalás volt. Most nem tudnám megítélni, hogy fontossági sorrendben melyik az első, mindenesetre elkezdem ott, ahol magamnak feljegyeztem. Úgy gondolom, ebben a törvényben mindenféleképpen szükség van bizonyos korrekcióra az elfogadás előtt, ami a Magyarországra külföldről beutazó és egyébként a saját hazájukban legálisan engedélyt szerzett és tartásra jogosult személyek magyarországi fegyvertartását és -használatát illeti, mert ebben bizonyos ellentmondásokat vélek felfedezni. Nevezetesen azt, hogy bárhol egy legálisan megszerzett fegyver és egy engedély e szerint a törvény szerint jogosulttá teszi az illetőt arra, hogy azt Magyarországra behozza és tartsa. Azt hiszem, nem kell külön alátámasztanom, hogy ebben veszélyek is létezhetnek.

A másik téma, amiről már sok szó esett, de úgy tűnik, egy aspektusáról nem elég hangsúllyal: ez a sportlövészet kérdése. Azt gondolom, célszerű lenne abból kiindulni, hogy a lövészet, ha azt valaki szabályozott körülmények között... - és el kell mondanom, némi fogalmam van róla, hogy a lövészsportban rendkívül szigorú szabályok vannak. Tudomásom szerint például az egyik legerőteljesebb lövészsportban, a szituációs lövészetben annyira szigorúak a szabályok, hogy talán ennek következtében az elmúlt húsz esztendőben a világon sehol nem következett be lövészbaleset, annyira szigorú szabályok szabályozzák. Azt gondolom, ezt egyértelműen sportnak kell felfogni, nem valami agresszív ösztön kiélésének, és úgy gondolom, a sporttevékenységnél az is feltétel, hogy ha az idő során valaki elér egy bizonyos szintet, akkor versenyzővé válik, minősítést szerez, és különféle bajnokságokat nyer, de amíg erre a szintre eljut, lehetőséget kell neki adni arra, hogy ezt a sporttevékenységet űzhesse. Ebben a tekintetben a már általam is ismert módosító javaslatok a törvény alapjában meglévő hibákat eléggé hatásosan korrigálják, remélem, ez így is fog átmenni annak idején, ha szavazunk róla.

A következő téma a gázriasztófegyverek kérdése. Örömmel hallottam, hogy ebben a tekintetben nyitott az előterjesztő szigorító módosítások bevezetésére, ugyanis azt gondolom, a gázriasztófegyver nem játékszer - itt valaki azt mondta, hogy játékszer. Tudomásom szerint - hála istennek, én még nem kerültem ebbe a helyzetbe - hat-nyolc méter távolságról egy jobb minőségű gázriasztófegyverrel hosszú időre harcképtelenné lehet valakit tenni, már olyan értelemben - nem akarom elmondani, hogy mije folyik össze neki mivel, de igen kellemetlenül érzi magát. Hogy halálos baleset előidézhető vele, erről nem tudok, de azt sem tartom teljesen elképzelhetetlennek. Ha ez nem is minősül lőfegyvernek, ez egy veszélyes eszköz, tehát ebben az esetben sem mindegy, hogy kinek a kezébe kerül ez, és milyen ellenőrzési, milyen tartási és használati feltételeknek felel meg az illető. Azt gondolom, e tekintetben érdemes átgondolni a jelenleg javasolt szabályozás véleményem szerint túlzott engedékenységét.

A többi témában egy kicsit inkább a periferikus kérdésekre térnék ki. A lőfegyverhasználattal kapcsolatos fogalmak közt ebben a törvényben ugyanúgy benne marad, hogy lőfegyverhasználatnak minősül minden egyes leadott lövés. Utánanéztem a fegyveres testületekre vonatkozó egyéb törvényekben, ahol a lőfegyverhasználatot szabályozzák: a lőfegyverhasználat minden esetben emberre, személyre leadott szándékos, célzott lövést jelent. Azt gondolom, egy riasztólövés leadására vonatkozóan, egy olyanfajta lövésre, ami vétlenül következik be, tehát szándék nélkül, és nem veszélyeztet senkit, ugyanazt a kritériumot benne hagyni ebben a törvényben, mint a szándékosan leadott lövés esetében, talán túlzásnak tűnik, érdemes volna ebbe némi szövegmódosítást beletenni.

A Kalasnyikovok bármely piacon való megvásárlását a barokkos túlzás kategóriájába sorolom, én magam sehol nem láttam, egyetlen piacon se, hogy árultak volna, nekem legalábbis nem ajánlott fel senki. Én is hallottam ilyen meséket, de én magam ezt nem tapasztaltam. Valószínűleg egy korábbi időszakra, egy nagyjából tíz évvel ezelőtti időszakra jobban jellemző ez a helyzet, amikor az ideiglenesen, közel ötven évig itt állomásozó szovjet csapatok távozásakor állítólag még harckocsit is lehetett jutányos áron venni. Feltételezem, hogy kézi lőfegyverekből is nagyobb volt a kínálat, mint manapság, ami természetesen nem azt jelenti, hogy kétségbe vonnám, hogy a fegyvert illegális úton be lehet szerezni, hiszen feltehetően azok a kedélyes női és férfi bűnözők, akik elkövetnek különböző cselekményeket, nem a fegyverüzletekben vásárolnak, hanem valahol másutt. De ez egy más téma, helyesen mondták, hogy ezt nem ebben a törvényben kell szabályozni.

Összefoglalva, úgy gondolom, azok a célok, hogy a fegyvertartási engedéllyel rendelkezők esetében a tartási szabályok, a használati szabályok, egyáltalán mindazok a külső feltételek, amelyek a fegyverrel nem rendelkezők biztonságát szolgálják a fegyverrel rendelkezőkkel szemben, nagyon helyesek és méltányolandók. A magam részéről egy apró hiátust azért megemlítenék azok közül, amelyek a fegyverhez jutás szabályai között vannak, és ez egy kicsit máshová vezet. Azt gondolom, férfiemberek esetén talán azt is meg lehetne kockáztatni, hogy a sorkatonai szolgálat teljesítése, egyfajta katonai, honvédelmi alapkiképzés is feltétele legyen annak, hogy valaki fegyverhez jusson, mert azért az elég furcsa dolog, hogy valaki alkalmatlanság vagy netán a fegyver iránti mérhetetlen undorára és vallási tiltására hivatkozva nem teljesít sorkatonai szolgálatot, majd ezt követően, akár vadászvizsgát téve, három-négy puskával felszerelkezik, vagy netán valamilyen úton-módon önvédelmi fegyverhez is jut. Azt hiszem, ennek a furcsaságát nem kell nagyon ecsetelni. Némiképpen a tréfát félretéve, azt gondolom, egy ilyen korlátozás - kiegészítve esetleg egy alternatív javaslattal, hogy a hölgyeket se zárjuk ki, és azokat, akik esetleg más okból nem teljesítettek katonai szolgálatot -, mondjuk, minősített lövészsport-tevékenység is lehetne feltétele annak, mint ahogy egyébként általában feltétele is, hogy valaki fegyvert szerezzen. Én ezt szívem szerint kiterjeszteném mindenféle fegyver szerzésére, tehát nemcsak a sportfegyver szerzésére; vagy katonai szolgálat, vagy olyanfajta sportlövészmúlt, ami igazolja, hogy az illető feltehetően már látott életében lőfegyvert, és nem fogja saját maga ellen fordítani, mint ahogy azt tette a közelmúltban egy neves magyar személyiség.

Azt gondolom, hogy az ilyen balesetek elkerülése semmiképpen nem hátrányos, ha megtesszük.

Én mindezeket összevetve úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, azokkal a korrekciókkal, amelyekről itt szó esett, és talán azokkal, amelyeket én magam is szóba hoztam, meg az utánam következők is elképzelhető, hogy megteszik, mindenféleképpen alkalmas tárgyalási alap arra, hogy ezt a későbbiek során jó szívvel elfogadjuk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

 

(12.50)

 

 




Felszólalások:  Előző  78  Következő    Ülésnap adatai