Felszólalás adatai

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mondandóm három részből állna. Az elsőben én is egy kicsit természetjogi megközelítését adnám a MIÉP álláspontjának, utána pedig tolmács lennék, vagyis postás önök felé. Egyrészt a társadalmi szervezetek bizottsága elnökeként néhány szervezet pár mondatát ismertetném önöknek, valamit a püspökkari nyilatkozatból idéznék.

Ember, vagy nem ember, erről van szó. A MIÉP a törvénytervezetet természetjogi szempontok szerint vizsgálva nem mondhat mást, mint hogy egyetlen intézménynek sincs felülbírálási joga a természet rendjével szemben. Erre egy érdekes példa a nürnbergi per, ott a bíróság kimondta, hogy nem a birodalom jogpozitivizmusát kell követni, hanem a természet törvényét. Sem természettudományos, sem filozófiai különbséget nem lehet kimutatni egy kéthetes, két hónapos vagy egy nyolc hónapos magzatgyermeken, akármelyik Alkotmánybíróság is dönt ebben a kérdésben.

Védelmére kell kelnünk a sokat támadott Semjén Zsolt államtitkár úr azon kijelentésének is, hogy itt csak akarati különbségtevés van, de a természettörvény megsértésében nincs különbség.

Szeretnék egypár gondolatot a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága, a Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesülete, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége orvos munkacsoportjának véleményéből idézni, bár képviselőtársaim megkapták, megkapta a miniszterelnök úr is és a miniszter úr is. Hallgassanak meg belőle néhány mondatot:

"A '92. évi törvény címe és az 1. §-a a magzati élet védelméről szól, de a további paragrafusok leginkább a terhesség megszakításának lehetőségeivel foglalkoznak. Sajnos az új törvénytervezet sem ad fokozott biztosítékot a magzati élet védelmére, ezért változatlanul szeretnénk, ha az új törvény betűje és szelleme a magzati élet védelmét kifejezettebben szolgálná. Az Alkotmánybíróság javaslata ellenére az új törvénytervezet sem tisztázza pontosan az anya súlyos válsághelyzetének fogalmát, illetve annak a fogalomnak a tartalmi elemeit." S még egy mondat: "Véleményünk szerint az új törvénytervezet alkalmat ad félretájékoztatásra, mert nem tesz különbséget a fogamzásgátlók és a megtermékenyített petesejt beágyazódását megakadályozó, korai abortuszt előidéző szerek és eszközök között."

Most pedig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozatából idéznék:

"A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia benne él a magyar társadalomban, ismeri az abortuszhoz vezető problémákat és a társadalom véleményét. Nem az egyének elítélésére, hanem az egész társadalom felelősségének felélesztésére szükségesnek látja összefoglalni a magzati élet védelmével kapcsolatos katolikus tanítást. Nyilatkozatunk szól a hívő emberekhez, de minden jó szándékú emberhez is, hiszen az egyik legnagyobb értéknek, az emberi életnek a védelméről van szó." "Az életnek az a teljessége, amelyre az ember hivatott, teljesen meghaladja földi létének határait, mert nem más, mint magának Istennek életében való részesedés az élet evangéliumában." - írja a második részben II. János Pál pápa.

(18.10)

Az emberi élet tehát ajándék, amely kezdetétől a végéig szent. Minden egyes emberi élet egyedi, páratlan érték, amely az egyénen túl ajándék az emberi közösségnek is. Ez nem csupán hívő látásmód kérdése, hiszen minden ember szívébe írva hordozza az erkölcsi jó és rossz legfőbb törvényeit, így az élet igenlését is. Ha egy társadalom tartósan elszakad ezektől az értékektől, önmagát ítéli pusztulásra. Ezért minden emberi lény élethez való elidegeníthetetlen jogát védenie kell a társadalomnak és a törvényhozásnak.

A demokratikus állam kimagasló értékrendjét az mutatja, ha az alapvető erkölcsi értékekben, az emberi jogok védelmében nem szolgáltatja ki magát a tömeg pillanatnyi vélekedésének. A leggyengébbek és a leginkább kiszolgáltatottak kapjanak különös védelmet, így a magzati fejlődés állapotában élő ember is. A XX. század leggyalázatosabb botránya az, hogy egyes társadalmakban a védtelen emberi életet az állam által intézményesített formában pusztítják.

A Katolikus Egyház abortusszal kapcsolatos felfogása kezdettől fogva napjainkig egyértelmű és világos. A magzatelhajtás is, a csecsemők megölése is szégyenletes bűntett. Ezt kinyilvánította a II. vatikáni zsinat, Az egyház a mai világban LI. fejezetében.

Mindaz, aki abortuszt kér vagy abban bármilyen módon közreműködik - beleértve az egészségügyi alkalmazottakat is -, súlyos bűnt követ el. Az egyházi törvények az illetőket az ókeresztény kortól fogva a legsúlyosabb büntetéssel - lásd: kiközösítéssel is - sújtották. Sokszor a társadalmi körülmények aránytalanul nehézzé teszik a gyermek, a család vállalását, így e tekintetben az emberi és a keresztény hivatás hősies helytállást kíván. A családokat és a nevelést az emberi közösségnek ma fokozott elszántsággal kell támogatnia.

És itt most rólunk szól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozata: "A törvényhozók sajátos felelősségére is felhívjuk a figyelmet. A társadalom erkölcsi értékrendjének megtisztításában és felemelésében egészen rendkívüli felelősség terheli azokat, akik az élet törvényes védelmében sokat tehetnek. Sokak tudatában éppen ezért halványodott el az abortusz bűnének súlyossága, mert a törvényhozás megengedte azt. Ez pedig az élet védelmével kapcsolatos erkölcsi érzék veszedelmes meggyengülését eredményezte."

"Egy ilyen súlyos helyzetben minden korábbinál nagyobb bátorságra van szükség, hogy szembenézzünk az igazsággal, és nevükön nevezzük a dolgokat anélkül, hogy kényelmi szempontokra hivatkozva kompromisszumokat kötnénk vagy engednénk az önáltatás kísértésének." - II. János Pál pápa, Élet evangéliuma 58. részéből volt az idézet.

Végezetül így fejezi be a nyilatkozat: "Felhívjuk tehát minden törvényhozó figyelmét arra, hogy az abortusz olyan bűntett, amelyet semmilyen emberi törvény nem szentesíthet. A katolikus törvényhozóknak pedig nem megengedett, hogy részt vegyenek az ilyen törvényt támogató kampányban, sem pedig az ilyen törvény megszavazásában." Ezt a hittani kongregáció nyilatkozta ki a művi abortuszról.

"Az élet megvédése nem egyedül a keresztények feladata, ezért bizalommal kérjük minden ember segítségét. Állítsuk le az élet kioltásának intézményesített formáját, a művi abortuszt! Boldog emberi társadalom csak ott valósulhat meg, ahol tiszteletben tartják és védelmezik minden ember élethez való jogát." Budapest, 2000. március 3-án, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.

Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)