Felszólalás adatai

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Sajnálatosnak tartjuk, hogy egy törvény vitája, sajtóvisszhangja, társadalmi megítélése, fogadtatása kapcsán ismét régi világnézeti, vallási, etikai viták gerjednek, régi sebek fakadnak fel itt, a Ház falai között is. S kicsit álságosnak tartjuk azt a vita során, hogy ilyenkor tisztelt képviselőtársaim közül sokan megemlítik a parlament méltóságát és tekintélyét. Máskor miért feledkeznek meg erről a kérdésről?

Az ellenzéket, minket, azzal vádoltak meg a sajtóban, hogy világnézeti vitákra készülünk, nem a törvény szakmaiságával akarunk foglalkozni. Kormánypárti oldalról és a mi részünkről is voltak prekoncepciók, mármint az, hogy erkölcsi, vallási viták lesznek; gondolta a kormány, hogy szakmai lesz a törvény vitája. Én azt hiszem, most már ezen vita után nem mondhatjuk, hogy a kettő között vagyunk, hanem egy picit elcsúszott a vita.

A korábbi állításokkal szemben, ezt a vezérszónoklatunkban is kiemeltük, üdvözöljük, támogatni tudjuk a törvényt, és némi változtatással el is tudjuk fogadni, hiszen az 1992-ben elfogadott törvényhez képest nem tartalmaz a beterjesztett javaslat lényeges, számunkra módosításokkal el nem fogadható eltéréseket. Másrészt számunkra garancia az, hogy ugyanaz az előterjesztő, aki annak idején is bábáskodott a korábbi törvény megszületésénél. Ennek ellenére azért már megjelentek azok a vallási, világnézeti csoportosulások, amelyek a törvényt el akarják téríteni a helyes, az Alkotmánybíróság által kijelölt útról.

Itt a vitában elhangzott Surján képviselőtársam részéről, hogy tájékozott beleegyezés és tájékozott hozzájárulás kell ahhoz, hogy valaki az abortuszhoz adja magát. Magyarul: mindent meg kell tudni arról, hogy mi az abortusz hátránya. Ebben nem is volt semmi hiány, hiszen könyvet kaptunk, kazettát kaptunk, különféle szövegek jelentek meg, csak sajnos a pro life-mozgalom részéről, a pro choice-mozgalom részéről semmilyen anyagot nem adtak a képviselőknek. Ha már tájékoztatni akarjuk a képviselőket, hogy tisztán lássanak, akkor mindkét oldalról meg kell adni azt a lehetőséget, hogy megnézhessék, hogy mi a káros, mi a jó s mi a rossz ebben a dologban.

Szerintünk rendkívül veszélyes és kockázatos dolgot művel a kormány, amikor ilyen későre halasztotta a törvény tárgyalását, hiszen az Alkotmánybíróság 2000. július elsejéig adott haladékot. Ez egyrészt azért is jó, mert nincs hosszú idő mindenféle vitákra a magzat jogalanyisága körül, valamint vallási, erkölcsi kérdések megtárgyalására, mint ez volt 1992-ben. Másrészt azért is veszélyes a dolog, mert nem biztos, hogy a törvény előterjesztői kibírják azt az iszonyatos nyomást, ami a kormányon belülről, a kormánypárti frakciók egy részéről nehezedik erre a törvényjavaslatra. Abban az esetben, ha a szavazások végén az eredeti beterjesztett szövegtől lényegesen eltérő, netán szigorúbb változat kerül elfogadásra, akkor az eléggé álságos megoldás lenne a kormány részéről, ha széttárva a kezét azt mondaná arra hivatkozással, hogy a parlament fogadta el így. Reméljük, nem erre játszik a kormány.

Másrészt szeretnénk figyelmeztetni arra, hogy mindenütt Európában e tervezethez hasonló, eléggé megengedő módon, képviselőtársam szavaival élve: liberális módon szabályozzák ezt a kérdést. Ez alól csak kivétel Lengyelország és Írország esete. Politikai öngyilkosságot követ el az a kormány, amely szigorítani kíván e szabályozásokon, netán tiltani akarja az abortuszt. Gondolok itt a lengyel példára, ahol a katolikus egyház nyomására kerültek be a szigorító intézkedések a törvénybe, s ennek hatására a választók jelentős része elfordult a jobboldali pártoktól, sőt az egyház népszerűsége is csökkent ott, ahol az egyház hagyományos, erős befolyással bírt.

(17.30)

De kísért a Ratkó-korszak is vagy a közelmúlt román példája is, a számos kriminális illegális magzatelhajtás anyai áldozatainak nagy száma.

Azt valljuk, hogy többek között ez az a kérdés, ahol senkinek sem szabad ráerőltetni a meggyőződését a másik emberre, fakadjon az vallási, etikai, humanitárius tőről. Itt maximálisan tiszteletben kell tartani a nő önrendelkezési jogát, hogy ő dönthesse el: válsághelyzetben van-e, meg kívánja-e tartani a magzatát vagy sem. A válsághelyzetet az Alkotmánybíróság elismerte; ennek magyarázatáról már több szó elhangzott itt, a Ház falai között. Csak idézni szeretnék a háttéranyagban szereplő német válságtörvényből, amelyben szintén elismerik az anya válsághelyzetét, és erre hivatkozással számos országban meg lehet szakítani a terhességet.

Egy kicsit déjà vu érzésem van, egy kicsit kísért az 1994-es kairói demográfiai konferencia, ahol mindenki azért jött össze, hogy megoldják a világ kínzó demográfiai problémáit. Ehelyett az történt, hogy a Vatikán megegyezett a muzulmán főpapokkal, és a kérdést kizárólag az abortuszkérdésre, a fogamzásgátlásra egyszerűsítették le, s az abortuszt elítélő határozatot hoztak a kairói demográfiai konferencián. Nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogyan lehet megoldani azt a problémát, hogy a Föld nemsokára túlnépesedik.

Ha megnézzük azt, hogy a demográfiai helyzetet a világon sehol nem lehetett megoldani az abortuszkérdéssel - mint az már itt elhangzott -, csak két példát szeretnék mondani: az NSZK és az NDK eltérő demográfiai helyzetét és abortuszszokásait. Az egyesülés után mindkét országban csökkent az abortuszok száma, ugyanakkor azonban a szülések száma is csökkent. Tehát az abortusz nem eszköze a demográfiai problémák megoldásának. Az igaz, hogy a kedvezőtlen demográfiai helyzet kedvezőtlenül hat a gyerekek vállalására, a gyerekszám alakulására, de arról eddig még kevés szó esett, hogy a szexuális felvilágosítás, a fogamzásgátló szerek széles körű elérhetősége - beleértve a korai vetélést okozó szerek használatát is - sok esetben megelőzné a nem kívánt terhességet.

Itt szeretném visszautasítani azt az amerikai irodalomból átvett szóhasználatot, amely ennek a törvénytervezetnek a háttéranyagaiban az "abortuszipar" fogalomhasználatát jelenti bizonyos körök részéről. Azt is vissza szeretném utasítani, hogy az orvosok érdekeltek lennének az abortusz elvégzésében. És nem szabad mindent a paraszolvenciára visszavezetni és a paraszolvencia kérdésével összemosni ezt a kérdést.

Ha én mint orvos valakinek rossz gyógyszert írok fel vagy rossz tanácsot adok, akkor engem megbüntetnek, felelősségre vonnak. Ha valaki lelkipásztorként a parlamentben ilyen uszító jellegű és Trianont emlegető szöveget mond el, akkor őt ki vonja felelősségre? Vagy a képviselő úr elbújik a mentelmi joga mögé?

A sors fintora az, hogy a magzati élet védelméről szóló törvényjavaslatot mindkét esetben jobboldali, polgári kormány nyújtotta be és tárgyaltatta az Országgyűléssel. A korábbi időszakban egy európai mértékkel is elfogadható, az európai gyakorlattal összhangban levő törvényt hozott meg a parlament - reméljük, ez most is így lesz. Másrészt a mostani kormányzat a fiatalok, a családok megsegítését tűzte ki programjául, a demográfiai csapdából, a nemzethalál víziójából azonban csak több éves, évtizedes munkával lehet kitörni, ami komplex megközelítést, széles társadalmi összefogást feltételez, feltételezi a politikai torzsalkodásokon való felülemelkedést.

Amíg évente ennyi abortuszt végeznek és a lakosság száma évente ennyivel fogy, addig hiú ábránd, hogy egyszerre meg lehet változtatni a magyarországi demográfiai helyzetet. Ennek csak a halálozást meghaladó gyerekszületésszám tud megálljt parancsolni, ehhez viszont olyan családpolitikára, jövedelempolitikára, segélyezési rendszerre, egészségügyi ellátásra, foglalkoztatáspolitikára, lakáspolitikára van szükség, ami meg tudja ezt teremteni; az egész probléma kezelését nem az abortuszhelyzet megoldása jelenti.

Azt hiszem, jó lesz, ha ezt a törvényt elfogadjuk, és tisztelt képviselőtársaim, a többi, általam az imént felsorolt területen a kérdés ilyen szenvedélyes és ilyen megoldást igénylő módjával tudják ezt a problémát megoldani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)