Készült: 2024.09.20.21:54:27 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

133. ülésnap (2000.04.12.), 229. felszólalás
Felszólaló ifj Hegedűs Loránt (MIÉP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:21


Felszólalások:  Előző  229  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Népét hadúr is szétszórja, szigorúabb istenek ezt így szokták - miként egy régi bánatos erdélyi prédikátor írásba rótta, keresvén zsidókkal atyafiságunk. Ady Endre e sorokat az első világháború nemzetünket ért pusztítása láttán írta le. Azt azonban ő sem gondolhatta, mint egyetlen józan gondolkodású, bármennyire is profetikus látású ember, hogy népét a béke urai fogják szétszórni, a teljes önfeladás állapotába taszítani.

Egy kipusztulásra ítélt állatfaj megmentése érdekében - lásd kínai panda maci vagy a galápagosi óriásteknős - határozott kísérletek történnek nemcsak az érintett államok szintjén, hanem nemzetközi szinten is. Miért hát, hogy a magyarság kipusztulása, biológiai gerincének megroppanása ellen nemhogy lényegi intézkedés nem történik a magyar állam részéről, hanem még taszít is egyet a halál szakadékának szélén álló saját őshonos népességén?

Fel kell tennünk a kérdést: mi az oka annak, hogy az előterjesztő ugyanaz a Pusztai Erzsébet, aki a törvény módosítását úgy terjeszti be, ahogyan azt megfelelő szellemmel 1992-ben megtette, amikor is félrevezette az Országgyűlést, olyan törvényt fogadtatott el, mely úgy védi a magzatot, hogy az úgynevezett válsághelyzet beemelésével mindenki számára lehetővé teszi az abortálást. Talán azért Pusztai Erzsébet az előterjesztő, mert politikai súlya megkerülhetetlenné tette, hogy másfél százalékos párt elnökeként ezt az előterjesztést, mely nemzetünk sorsát alapvetően érinti, elkészítse? Vagy talán a szakértelme miatt, hogy csak úgymond egyetlenegy ponton találta az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek az általa 1992-ben előterjesztett törvényt, amiről mi azt mondhatjuk, hogy csak a nyaka véres, nevezetesen a válsághelyzet megfoghatatlansága?

Amikor életről-halálról van szó, meghatározható-e a válsághelyzet így: minden, ami testi vagy lelki megrendülést, vagy társadalmi ellehetetlenülést okoz. Testi megrendülést okozhat az influenza is, a lelki megrendülést a legobjektívebben a pszichiátriai klinikákon szokták mérni. Tehát mindkét meghatározás nevetséges. Nem is beszélve a társadalmi ellehetetlenülésről, mely a törvényt hozó Magyar Köztársaságra nézve szégyen, hogy bárki ebben az országban társadalmilag ellehetetlenül azért, mert gyermeket vállal.

A Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége képviselői többször azt állították, hogy itt, a parlamentben nincs abortuszpárti álláspont, csak abban van vita közöttünk, hogy milyen módszerrel lehet törvényesen csökkenteni az abortuszok számát. De szép is lenne, ha csak erről lenne szó! Azonban abortuszellenes lehet-e az, aki a törvényi szankciót, illetve tiltást értelmetlennek nevezi, az illegális abortuszok számának növekedésével riogatva? Ennek alapján ne tiltsuk a rablást sem, nehogy megemelkedjen az illegális szarkák száma. Persze a rablás, a szabad rablás legalizálásában tagadhatatlanul elévülhetetlen érdemei vannak a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége volt kormánykoalíciójának, amikor sikerült az országot nemzeti vagyona jó részétől megfosztani.

Miközben a küretkórus ördögien manipulál, majd sajtóágyúival mennydörög - hasonlóan, mint a dávodi kislány esetében az adatvédelmi biztossal -, addig a magát keresztény nemzeti oldalnak deklaráló rész úgynevezett lelkiismereti köldöknézegetéssel múlatja a soha vissza nem térő időt, és fecsérli el jobb sorsra érdemes energiáit.

Nem kívánok senkit megbántani a kormánykoalícióhoz tartozó képviselők közül, akinek nem inge, ne vegye magára. Azonban mit kezdjünk a Fiatal Demokraták Szövetségével, amelyről tudjuk, hogy nem világpolgári párt, hanem magyar polgári párt - legalábbis ahogy a nevében deklarálja -, és most mégis arra készül, hogy a magyar nemzeti sorskérdések iránt mindeddig érzéketlen MSZP-SZDSZ-szel közösen szavazza meg ezt a magyarellenes előterjesztést, és ezáltal cinkosává válhat ennek a nemzetgyilkos merényletnek?!

 

(17.10)

 

Ha a társadalom, az állam fényévnyi távolságba kerül Isten törvényétől, annak nem Isten, hanem a társadalom, az állam s előbb-utóbb annak szereplői látják a kárát.

A langyosokat kiköpi az Úr az ő szájából - csúfosan megbukott az MDF 1994-ben, hiába ultraliberalizálta az abortusztörvényt. Önök hány százalékos bukásra számítanak, ha ezt a nemzeti érdeket feladó lépést megteszik?

Beszélnünk kell természetesen az Isten, haza és család pártjáról is: a Független Kisgazdapártról. Lelkiismereti szavazásról beszélnek, s arról, hogy a Kisgazdapártnak nincs hivatalos pártálláspontja. Az Isten, haza, család pártjának nincs álláspontja a magzatvédelemről. Elképesztő!

Hogy a nagy vidékfejlesztő miniszter és pártelnök által megérthető módon próbáljam az álláspontomat ezzel kapcsolatban kifejteni, a következő közmondást idézem: nyilvánvalóan az a cél, hogy a kecske is jóllakjon, s a káposzta is megmaradjon. Öblögessünk egy kicsit egyéni képviselői szinten az élet érdekében, lakassuk jól a kecskének nézett, valóban keresztény nemzetieket, köztük az egyházakat, de ne szabadítsuk magunkra a küretkórust, maradjon meg a mi népszerűségünk, azaz a káposzta! Már ide is érződik a kisgazda népszerűség káposztaföldjeinek bűze.

S mit szóljunk a Magyar Demokrata Fórumhoz, mely az egyházak, a katolikus klérus és természetesen láthatóan a képviselők egyéni meggyőződése szerint sem tehette meg, hogy támogassa ezt az előterjesztést? Mindez nagy örömünkre szolgált, Pusztai Erzsébet annál nagyobb zavarodottságára.

Azonban a Magyar Demokrata Fórum elnöke, dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony a televízió Katolikus krónikájában azt nyilatkozta, hogy ez egy ünnepi év, nem célszerű a vitát gerjeszteni abortuszügyben, most az Alkotmánybíróság határozatának kell megfelelni, s majd a jövő évben lehet társadalmi vitát kezdeményezni az abortuszügyben. Igazságügy-miniszterként egy nyíltan újra alkotmányellenes törvénymódosítási beterjesztés elfogadását javasolni, s utána mintegy bolsevik ízű társadalmi vitáról beszélni több mint dilettantizmus!

Nem elég, hölgyeim és uraim, behozni a Parlamentbe a Szent Koronát, nem elég a nemzeti zászlókat állandó jelleggel kitűzni a középületekre - noha a Szabadság téri református egyházközség templomán már évek óta kint van -, és ugyanakkor 2000. évi törvénymódosítással szentesíteni az abortuszt, legalizálni a Szent István-i keresztény magyar állam történelmi örökségének, állameszményének megcsúfolására! De mit várjunk attól, aki a "Békejobb 2000"-ként annak kezeit szorongatja országos plakátokon, aki a legvédtelenebbeknek csak balhorgos kampót tud nyújtani, nem békejobbot!

De nyugodjunk meg, nincsen semmi baj, hiszen a riporteri kérdésre, hogy a jövő évig mi lesz az addig elpusztuló 70 ezer magzatgyermekkel, dr. Dávid Ibolya felelt: imádkozni kell értük. Orando et laborando - van felírva a Debreceni Református Kollégium mellvédjére. Ez alól kibújni, mindezt egymással kijátszani, felcserélni és helyettesíteni a munkát és az imádságot éppen annak, aki a legtöbbet teheti igazságügy-miniszterként egy alkotmányos magzatvédelmi törvény megszületése érdekében, az bűn. Csak azt tudom neki üzenni: majd én imádkozom, neki dolgoznia kellene, és ha megfelelően dolgozik az életvédelmi törvényért, akkor az a munka imádságnak fog számítani.

Legvégül természetesen fel kell tennünk a kérdést: miért? Van-e haszonélvezője - Pusztai Erzsébeten kívül, illetőleg a csúszópénzt elfogadó abortáló orvosokon kívül - a magyar nemzet tragédiájának? (Dr. Pusztai Erzsébet nevet.) Ne legyünk naivak! Természetesen van.

Haszonélvezője az összes volt kisantant állam, amely úgy fél a magyar nemzeti önrendelkezés érvényesítésétől, Trianon revíziójától, különösképpen miután felbomlottak ezek az államok, mint ördög a tömjénfüsttől. Nosza, fogyasszuk le a magyarságot trianoni méretűre belső trianonizálással, ilyen jellegű - úgymond - magzatvédelmi törvényekkel!

Haszonélvezője természetesen másodszor az a totalitárius, Kádár-Aczél-diktatúrát kiszolgáló politikai - idézőjelbe tett - elit, amely politikai túléléséért és rablott vagyonának megőrzéséért küzd. 1956-ban ők végérvényesen meghasonlottak az ezer éve itt államalkotó magyar nemzettel, és azóta is minden idegenség legfőbb kiszolgálói.

Haszonélvezője az Európai Unió, amely befogadókészségének és képességének határához érkezett, és a kiürülő Magyarország elővédként felfoghatja a Keletről Nyugat felé irányuló migráció jelentős részét. Minél jobban pusztulunk, annál többet fogadhatunk be. Még csak szoktatnak a gondolathoz természetesen, betelepítési kényszer, bár már van Budapestnek kínai negyede, hiszen Demszky Gábor világvárost épít. Azóta folyamatosan, törvénytelenül, ellenőrzés nélkül jönnek a betelepülők ezrével a legutóbbi akadémikusi kimutatás szerint.

Haszonélvezői lehetnek-e ugyanakkor azok, akik a volt Szovjetunió területéről dél felé vándorolnának, csak a "területet a békéért" elv szerint nem nyernek oda befogadást, vagy bizonyos társadalmi feszültséget gerjesztenek, nevezetesen Izraelben, természetesen Izrael állam minden szándékával ellentétesen? Igen, erre is válaszolhatunk: haszonélvezői lehetnek.

Ezek után mi csak azt mondhatjuk minden negatívum ellenére, noha én ezen falak között ezt már idéztem a külső-Trianonnal kapcsolatosan, a belső-Trianonnal kapcsolatosan is megteszem (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mert mi kizárólagosan ebben bízhatunk: hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  229  Következő    Ülésnap adatai