Felszólalás adatai

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Nyolc éve kezdtük el tárgyalni a magzatvédelmi törvény eredeti formáját. Itt az idő, hogy áttekintsük ennek a törvénynek a hatásait.

A törvény kritikusai a terhességmegszakítások számának drámai növekedését várták a törvénytől. Mindenki tudja, hogy hál'istennek nem ez következett be, sőt bizonyos eredményekről is lehet beszélni: ez a bizonyos 15 százalékos csökkenés az első évben. Mint a törvény akkori előterjesztője, megköszönöm azokat a szavakat, amelyek ezzel kapcsolatban pozitívumként elhangzottak - Halász János képviselőtársam nemrégi felszólalására is gondolok.

De ünneplésre semmi ok! Ha valaki minden egyes megfogant életet végtelen és pótolhatatlan értéknek tekint, akkor a számára már egyetlen terhességmegszakítás is elfogadhatatlan, hát még az az évi 65 ezer, amellyel ma számolnunk kell!

Az előttünk fekvő törvényjavaslat az Alkotmánybíróság által megkövetelt változtatásokkal foglalkozik. A javaslatot abból a szempontból akarom értékelni, hogy növeli vagy csökkenti a terhességmegszakítások várható számát. Az eddigi törvény tapasztalata alapján, ennek a javaslatnak az ismeretében bizton állíthatjuk, hogy növekedéssel nem kell számolni. Aggályaim vannak azonban a csökkenést illetően. Sőt, az a véleményem, hogy az előttünk fekvő javaslat a jelen formájában nem fog érdemi csökkenést okozni a terhességmegszakítások számában. A törvénnyel nem az a bajom, ami benne van - az a bajom, ami nincs benne. Ami azonban nincs benne, az a házszabályi korlátok figyelembevételével még betehető.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség frakciója részéről is fogunk benyújtani olyan módosító javaslatokat, amelyek ebbe az irányba fogják változtatni a törvény jelenlegi szövegét. A legfontosabb, általam szükségesnek tartott változásokat - nem konkrét módosítványokról beszélve - három pontban foglalom össze.

A kormány gyermektámogatási koncepciójához igazodva szükséges, hogy a gyermek utáni adókedvezmény lehetőségét a fogantatás utáni harmadik hónaptól igénybe lehessen venni. Az állam részesítse hathatós költségvetési támogatásban az életvédelmi szervezeteket, különösen, ha anyagilag is segítik azokat, akik rászorulnak, gyermekáldást várnak. Az ilyen jellegű támogatást szerintem a civil szervezetek, ha megfelelően együttműködnek a családsegítő szolgálattal, jobban el tudják végezni, mint az állami vagy az önkormányzati hivatalok.

A parlamenti vitákat már '92-ben is jellemezte az, hogy a terhességmegszakítást senki sem tekintette születésszabályozási eszköznek. Mindenki elismerte, hogy ártalmas, egyénre és társadalomra veszélyes jelenségről van szó. De ha ezt komolyan vesszük, kedves képviselőtársaim, akkor nem engedhető meg, hogy költségvetési pénzt terhességmegszakításra fordítsunk!

(15.00)

Ezzel szemben lehet azt mondani, hogy ez milyen kegyetlen kijelentés, hiszen sokan a szegénység miatt fordulnak ehhez az eszközhöz. Én pedig azt gondolom, hogy ha ez igaz, akkor annak az embertársunknak, aki olyan lehetetlen helyzetben van, hogy meg akar szabadulni a magzatától anyagi okok miatt, a gondját nem lehet elintézni azzal, hogy kifizetjük helyette a terhességmegszakítás díját. Akkor ez egy nagyon nagy bajban lévő család, amely mellé oda kell állni, segíteni minden funkciójának helyreállításában, nem pedig odavágni egy abortuszdíjat a kezébe. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

E három sarkalatos kérdésen túl számos olyan lehetőség adódik, amellyel a törvény eredményesen javítható. Ilyen például az abortuszmentes szülészeti és nőgyógyászati osztályok létesítésének elősegítése. Ilyen annak világos tudatosítása, hogy mást terhességmegszakításra rábírni nem szabad, az valójában bűncselekmény, az orvosetikával semmiképpen nem egyeztethető össze. Ilyen annak elősegítése, hogy a terhességmegszakítás káros hatásairól minél szélesebb körben tudjanak; hogy a felnövekvő nemzedék megismerje az emberi egyedfejlődés témakörében egyre bővülő tudományos eredményeket, és ilyen az az igyekezet, amely a fogamzásgátlás terén nyújt az eddiginél jobb és hatékonyabb segítséget.

E témakörben a különféle eszközök, illetve gyógyszerek olcsó vagy ingyenes beszerzéséről szoktak beszélni. Szükségesnek tartom tehát megjegyezni, hogy egy olyan korban, amikor a természetgyógyászat annyira előtérbe kerül és népszerűvé válik, nagyon fontos lenne arról a természetes családtervezési módszerről beszélni és szélesebb körben terjeszteni, amely valójában ingyenes, és amelyet kellő színvonalon végezve hatékonyabb védelmet is biztosít a nem kívánt terhesség ellen, és egyben hatékonyabb segítséget a kívánt terhesség elérésére, mint bármi más módszer.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat arra sajnos nem ad lehetőséget, hogy a képviselő szavazással adjon nyomatékot annak a véleményének, hogy felfogása szerint az emberi élet a fogamzással kezdődik. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a törvény hatályos szövege közvetetten azt jelenti, hogy a törvényalkotók szerint a magzat jogi értelemben nem ember.

Elég sokan vagyunk a parlamentben, akik ezt nem így gondoljuk. Számunkra lelkiismereti kérdés, hogy szavazatunkkal fejezhessük ki azt a komoly, érvekkel alátámasztható véleményt, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. A férfi és a női ivarsejt egyesülése után nincs az egyedfejlődésnek egyetlen olyan kitüntetett pontja sem, amelyhez az emberi lét biológiai szempontból hozzáköthető.

Ellentmondás van tehát a biológiai élet és a jogi értelemben vett emberi élet kezdete között, és ezt az ellentmondást csak úgy lehet föloldani, ha a magzatot teljes értékű embernek tekintjük. Ezen szempontok alapján keresztény lelkiismerettel nem lehet támogatni olyan törvényjavaslatot, mely az Alkotmánybíróság fent említett véleménye alapján egyértelműen azt jelenti, hogy a magzat nem ember.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának kereszténydemokrata képviselői tehát - bármilyen pozitív változások történnek is a módosító indítványok elfogadása során - elvi, erkölcsi okokból nemmel fognak szavazni a törvényre. Álláspontunk szervesen következik a fent elmondottakból és abból a lelkiismereti szabadságból is, amely a Fidesz-frakcióban mindenkit megillet.

Visszautasítjuk azonban azokat az ellenzéki kijelentéseket, melyek álláspontunk hangoztatását valamifajta zsarolásnak állítják be, és azon aggódnak, hogy ezen - úgymond - zsarolás hatására a törvényjavaslat jellege alapvetően megváltozik.

Az elmúlt tíz év során Magyarországon mintegy háromszorosára növekedett azok száma, akik szerint senkit nem illet meg alanyi jogon a terhességmegszakítás korlátlan szabadsága. Jelentősen növekszik tehát azok száma, akik komolyan veszik azt az úgyszólván mindenki által hangoztatott jelszót, hogy abortuszmentes Magyarországot akarunk.

Arra kérem képviselőtársaimat, hogy figyelmünket elsősorban erre a közös célra irányítsuk; még akkor is, ha a cél elérésére szolgáló eszközöket nem teljesen egyformán ítéljük meg. És e közös cél közös vállalása az, amely a Fidesz-MKDSZ-frakcióban lehetővé teszi az előttünk fekvő törvényjavaslat elutasítását éppúgy, mint támogatását.

Végezetül egy zárógondolat: helyesebb lenne elfogadtatni a magyar társadalommal, hogy az abortusz nem alkalmazható születésszabályozási módszer. Ám ha az abortusz megtiltása nem lehetséges, akkor fokozott feladat hárul a kormányra annak hathatós elősegítésére, hogy a családok egyre inkább a magzat javára döntsenek.

Az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem tudom támogatni, de támogatom a kormány család- és népesedéspolitikáját, ennek sikere ugyanis közelebb visz a közös célhoz, az abortuszmentes Magyarországhoz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)