Felszólalás adatai

Mert hiszen amivel foglalkozunk, az javaslat, költségvetési javaslat. Voltak erről viták, hogy mi is ez, ami előttünk van, és én megvédtem. Korábbi felszólalásaimban azt mondtam, hogy ez egy költségvetési javaslat, és ha valaki úgy gondolja, mondja azt, hogy a javaslat javaslata. Mert még csak annyira kész. Vagy mondja azt, hogy javaslat, de igen nagy hibalehetőséggel. Ezek elegáns, tudományos kifejezések, és megfelelnek a valóságnak. Csupán arról van szó, hogy milyen pontosan és intelligensen tudjuk ezt kifejezni, és úgy, ugyanakkor, hogy választóink, akik szerte az országban hallgatnak bennünket, csüngenek rajtunk - szabad így mondanom? csüngenek rajtunk -, jól érezzék magukat, hogy az ország házában mi történik.

Tisztelt Ház! Amit én említenék most néhány percben, az az, hogy a keresése azoknak a tevékenységeknek, amelyek elhozzák azt a gyakran hangoztatott és kifejezett kívánságot a foglalkoztatás, a munkahelyteremtés, a miniszterelnök úr utóbbi hónapokban talán még többször mondja, mint az előző hónapokban szokta, tehát a kormány oldaláról jön, aztán képviselőtársak, aztán a sajtó. Tehát a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás olyan dolog, amire rábólintunk, néha komolyabban vesszük, néha nem. Azt javaslom, hogy vegyük ezt a témát úgy komolyan, hogy meggondoljuk, hogy mi ennek a valószínűsége. Ez egy ígéret? Ez egy program? Ez egy kegyes óhaj, vagy pedig keresése annak, hogy hogyan is lehet ezt valóvá tenni?

Képviselő hölgyek, urak, vannak, akik emlékeznek rá, Horváth János - én vagyok az -, akit időnként azzal mosolyogtak ki, hogy ez egy olyan együgyű ember, van egy témája, és hónapokon át arról beszél. Úgy is nevezhetném, az egy koncentráció, fókusz, de hát neveztessek együgyűnek, az vagyok néha, azzal az egy üggyel. Most egy ilyen ügyet említenék, hogy milyen jó lenne, ha ezzel és hasonlókkal foglalkoznánk abban az összefüggésben, hogy foglalkoztatás és munkahelyteremtés a lista tetején lévő téma.

Tetszenek emlékezni rá, van, aki emlékszik rá, hogy hányszor előhozódott itt - nemcsak én, más is -, az, hogy vannak olyan lehetőségek, amelyek ott vannak a küszöbön vagy az árok szélén, de valahogy úgy csinálunk, mintha nem vennénk észre, vagy őszintén nem vesszük észre, tényleg. Őszintén tudatlanok vagyunk, előfordul ilyen is.

Nos, egy ilyen, amelyik több százezer vagy legalábbis jó sok ezer embert foglalkoztathatna, amelyik szinte nagyon nagy hányadban munkaigényes, nincs befektetés, nincs technológia: selyemhernyó-nevelés. Esztendők során megtanultam, annyit tudok róla, hogy csuda, az irodalomból, és arról, hogy Magyarországon valamikor ez volt.

(17.50)

Magyarország Európa harmadik selyemtermelő országa volt Itália és Franciaország után, ez körülbelül száz évvel ezelőtt volt. És még korábban is.

Az, hogy ez egy munkaigényes valami, tisztelt képviselőtársaim. Ugye megterem az országutak mentén meg az árokpartokon az eperfa. Mifelénk, Cecén úgy mondják, hogy szederfa. Ugye annak a levele. És ez a hernyó ezt megeszi, és aztán bizonyos idő múlva begubózik, a gubót legombolyítják, és az a selyem. A világ legértékesebb textilje. Ma már nyugodtan mondhatjuk, bár az elmúlt húsz-harminc évben voltak olyan nézetek, hogy a nejlon meg egyéb kémiai hókuszpókusz révén teremtett textília tartósabb, értékesebb, jobb. Most már a tudomány visszajött oda, hogy igen, a selyem. Bármilyen mértékben, a szakítópróba erején, vagy bármilyen objektív kritérium alapján, nagyon értékes valami. A világpiacon nagy értéke van.

De hát a történelemből vissza tudjuk idézni, ezelőtt három-négy-ötezer évvel legnagyobb érték volt gyakran, a selyemút onnan, Kínából, a Himaláján, és így tovább. Ennek históriája van. Magyarországon lett, mert volt idő, voltak évszázadok ennek a nemzetnek a történetében, amikor életrevalóbbak voltunk. Amikor rájöttünk arra vagy megtanultuk valakitől, hogy ott van a szederfa, levelét le kell szedni, ahhoz nem kell technológia, nem kell masina, nem kell befektetés. Kik szedték többnyire le? Azok a gyerekek és öregek, én magam gyerekkoromban szedtem tizenhány éves koromban. És öregek, akik rászánták magukat. Odaadja az ember a hernyónak, és eszi, és nő, és két hónap vagy mennyi múlva megvan, és a selyemgombolyító boldogan megveszi, még csak azt se kell felépítenünk, pedig volt Magyarországon három-négy annak idején világklasszis nevezetű, az egyik itt Óbudán ma szórakozóhely. Tehát ennyi.

Megfelelnek a közgazdasági és pénzügyi kritériumnak, gazdaságpolitikainak, amivel mi itt birkózunk. Amikor az a fájdalmunk, hogy az IMF és az Európai Bank nem akar nekünk kölcsönt adni, hát viselkedjünk úgy, vagy legyünk olyanok, hogy adjon. De ehhez még az se kell, ehhez nem kell majdnem egy fillér IMF-pénz se, de sehonnan, mert nem kell gép, masina, aminek a megvétele invesztációt kívánna. Valami egyszerű fabódékat kell építeni, de hát azt ügyes legények a faluban megcsináljuk, megcsinálják, annak idején is úgy volt.

Tehát ha a közgazdasági analízist vesszük, a termelőeszközöket, ugye a természet, a föld, ott az a fa. A másik a munka, ez, amiről beszélek. A harmadik a tőke. És a negyedik, mondjuk, a vállalkozókészség. Csinálhatjuk másképpen is a közgazdasági analízist, de ez konvencionális, jó, elegáns. Ennek a tükrében is látható, hogy ha ezt egy százas skálára tesszük, a munka a kilencven vagy kilencvenöt százaléka és csak egy-két százaléka tőke, meg egy-két százaléka más. A föld meg ott van. Zéró többletköltségért ugyanazt a terméket megkapjuk.

A közgazdasági analízis is emellett szól, minden más, és nem sorolom tovább. Valahogyan mégse csináljuk. Emlékszem, itt ezelőtt hat-nyolc évvel volt egy esztendő vagy kettő, hogy ezt sokszor elmondtam. Az elnöklő házelnök megállított, azt mondta, ezt már a képviselő úr elmondta, és most különben is... - és akkor abbahagytam. És akkor ez a házelnök harmadnap elmondja, hogy hajtott hazafele az autójával Sopron felé, és hallja az autóban, hogy megint a Horváth János beszél ugyancsak erről a témáról, amiről ő leállította néhány órával azelőtt. Erről a selyemtémáról.

Valahogyan, tisztelt Ház, én egy nagyon ügyetlen valaki vagyok. Úgy látszik, sikertelen. Hát ez nem megy, vagy valaki másnak kéne csinálni, vagy lehet, az egész ügy egy halva született valami. De én azt hiszem, hogy nem halva született. Ilyen kicsi dolgokból áll össze a világ, ha összeáll.

És amikor költségvetésről beszélünk, és akkor megnevezzük azokat a célokat: munkaalkalom. Megnevezzük azt, hogy a bevétel oldalát - figyelünk? - a bevétel oldalát a költségvetésnek. Örömmel hallottam tisztelt képviselőtársaim egyike-másika azt mondta, ők csak a kiadás oldalát elemzik. Én most csak a bevétel oldalát elemzem. Ugyanis ebből a megtermelt értékből, ennek az eladásából adóbevétel jön anélkül, hogy kéne adót emelni. Szimpla adó, vagy egyenes, vagy összetett, nem kell semmi betűket tudni. A Kincstár egyensúlyát is javítja. Az exportmérlegünket javítja.

Nem folytatom tovább, tisztelt Országgyűlés, inkább példának szántam ezt a majdnem anekdotális, de komoly közgazdaságtani és komoly gazdaságpolitikai felszólalásomat.

Azt tanácsolom, hogy az elkövetkezendő hónapokban, majd aztán mikor az a költségvetési törvényjavaslat kerül elénk, amit már nem úgy mondunk, hogy a javaslat javaslata, vagy valami más kérdőjellel, hanem már az igazit csináljuk, akkor ez a szempont, és ilyen szempontok, ha vezetnének bennünket, többre jutnánk, és jobban éreznénk magunkat.

Nem folytatom, azt hiszem, ez olyan kerek egész üzenet. Remélem, hogy érdemes volt elmondani. Köszönöm szépen. (Taps.)