Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselő Hölgyek! Úgy gondolom, azt a dolgot azért el kell fogadniuk önöknek, hogy mindenhez pénz kell. A pénzt mindenkor a gazdaság teremti meg. Hogy a gazdaság élénküljön, ahhoz a gazdaság által igényelt jó szakemberek, generáló szakemberek, multiplikatív szakemberek szükségesek, és ezt el kell kezdenünk a képzésben, a gazdaságirányultságú képzésekben. Ez most nincs rendjén ebben az országban, képeznek kommunikátorokat meg szociológusokat meg minden egyéb dolgot, de a gazdasági szakemberben rengeteg az igazi jó műszaki és reálszisztémában érdekelt szakmai értelmiség.

Szóval, mindenhez több pénz kell, és úgy gondolom, teljesen jogos dolog, hogy most a gyerekeket féltjük, hiszen azért hölgyek, ezt önök tudják nagyon jól, a gyerek nem tehet róla, hogy megszületett, a gyerek nem tehet arról, hogy hova született. A gyerek megszületett, és nekünk és a családnak kellene elsősorban gondoskodni, és család mellett meg nekünk kellene gondoskodni róluk. Igen, ezzel komoly gondok vannak ebben az országban, Európában és a világban, de nekünk meg kell tennünk mindent.

Nézzék, az intézmény mindig családot pótol többségében. Igazából a családot kell helyre tenni, és úgy gondolom, hogy a mostani kormányzati ciklusban részt vevő képviselőtársaim a családot tartják a legfontosabbnak, hogy ott legyen rend. Ahhoz pedig munka kell, a munkához meg gazdaság, a jó gazdasághoz meg szakember kell. Szóval, értik, hogy ez egy olyan kör, amelyet ha nem tartunk igazán körben (sic!), akkor hibák lesznek, és csak rendszerjavítgatásokat teszünk az ügyben, de gazdaság, képzés, család, oktatás, ezek mind nagyon-nagyon fontos kérdések, komplex kérdés.

Úgy gondolom, hogy talán az intézmények túlhangsúlyozását nem szabadna. Nevén kell nevezni: vannak olyan családok, amelyekben a gyerekek nincsenek biztonságban. Ott igenis, az önkormányzatoknak és a hatóságoknak intézkedni kell az elhelyezésükről. Cigány gyerekekről van szó, nevezzék nevén. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Igen, alkalmasint nem kapják meg a lehetőséget ahhoz, hogy ők felemelkedhessenek. Nekünk ebben segítenünk kell. De nem biztos, hogy intézménnyel kell csak ezt megoldanunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A helyi gondoskodás a legfontosabb.

Elnök úr, köszönöm megtisztelő figyelmét és türelmét hozzám.